Kedves olvasó,
Engem és feltehetően több olvasót is foglalkoztat már egy jó ideje az Új Közösségek gondolata. Egy néhány napja a szabad gondolat oldalán ezekben a képekben mutatkozott meg az új közösségek víziója: UjKozosseg
Na de lássunk egy néhány példát, hogy a mai világban mitől lehet újnak nevezni egy közösséget.
Egy ilyen születésnapi meglepetéstől?
Használati útmutató:
Minden reggel, ébredés és mosakodás után egy alkalommal lassan elmondandó 🙂
Tisztában vagyok vele, hogy testem kiváló munkát végez a számára nem egészséges “anyagi információk” kiválasztásában és eltávolításában. Nincs szükségem külső eszközökre.
Hálából igyekszem legjobb tudásom szerint odafigyelni a környezetemben történő jelenségekre, az engem érintő külső hatásokra, hogy általuk minden nap egy teljesebb képet kapjak arról, hogy ki vagyok valójában, mi dolgom az életben.
Naponta több alkalommal tudatosan meglassulok, önvizsgálatot tartok, hogy rajtakapjam magam, ha nem vagyok teljesen őszinte, ha megalkuvó vagyok, ha mást mutatok kívül, mint amit a szívem diktál.
Hálás vagyok létezésem minden pillanatért, minden jó és rossz dologért, mely azért van, hogy kinyissa szemeimet, megvilágítsa lábaim előtt az utat.
Tudom, hogy nincs mitől félnem, mert ha felszámolom az ellenségképzeteket elmémben, a külső ellenségek is eltűnnek.
Hálás vagyok azért, hogy szerethetek, hogy gyógyíthatok, hogy az életet szolgálhatom.
Hálás vagyok azért, hogy én lehetek
a szeretet, az egészség és az élet.
Mit takar az ártatlanság fogalma?
Megtudhatod a következő interjúból, melyet Lilou Mace francia származású, szabadúszó, világjáró riporter készített Anita Moorjanival, aki azt vallja, hogy a rák volt élete eddigi legnagyobb ajándéka, melyet semmivel el nem cserélne.
Anita Moorjani első Lilouval készített interjújában (Meghaltam, hogy önmagamra találjak) a gyógyíthatatlannak hitt betegségéről beszél, mely mély fájdalmakon, majd a kómán keresztül elvitte őt a halál kapujáig, ahol egy tér és idő nélküli állapotba került, és megkapta a választ az olyan kérdésekre, hogy mi okozta a rákot, és úgy általában melyek azok a társadalmi tényezők, azok az írott és íratlan szabályok, melyek elszakítanak az igazi forrástól.
Lilou ebben az interjúban arról is említést tesz, hogy igenis léteznek bizonyos erők, melyek megpróbálják az őszinteséget az emberbe fojtani, amelyek, ha kényes témákat kezd piszkálgatni az ember, megfenyegetnek, megpróbálnak megfélemlíteni, elhallgattatni. Hogy miért? Erre a kérdésre minden szabadabban gondolkodó, ha nem is tudja, de sejti már a választ:
Én szívből örülök annak, hogy vannak emberek, akik megértették és legyőzték már a félelmeiket, és nagyobb teret engedtek a feltétel nélküli szeretetnek, aminek köszönhetően képessé váltak arra, hogy minden körülmények között őszintén, félelem, színlelés és óvatosság nélkül megmutassák ön-MAG-ukat. Ők az isteni fény tükrei, akik képesek arra, hogy eljuttassák az igazság fénysugarát olyan helyekre is, ahova az másképp nem jutna el.
Kedves néző/olvasó, azt szeretném, hogy tudd, hogy ha megismered félelmeid forrását, és megszünteted azt, ha megérted a feltétel nélküli szeretet lényegét, te is egy ilyen tükör lehetsz a teremtőd kezében. És ez olyan örömökkel tölt el, amelyekről korábban még álmodni sem mertél!
Fogadd szeretettel a következő kis interjút, mely eszközül szolgálhat neked is, hogy a félelmet egy olyan eszközzel helyettesítsd, mely felemel, és gyökeresen megváltoztatja a világod. Az interjút le is lehet tölteni ITT
Kérlek ne feledd: bármi történjen is, AZ ÉLET MEGY TOVÁBB. Ha nem hiszed, és ezt nem láttad még, itt megnézheted: https://szabadgondolat.wordpress.com/2013/01/28/es-az-elet-megy-tovabb/
A helyi levelezőlistán olvasom, hogy az 1956-os FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 56-ik ÉVFORDULÓJÁNAK megemlékező ünnepségére hívják a népet 2012 október 23-án, 17.00-tól a Római Katolikus temetőbe.
Az a kérdés merül fel bennem, hogy 23-án vajon melyiket ünneplik a három közül.
1. Amennyiben a szabadságot, az szomorú, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy Magyarországnak csak elméleti síkon van köze a szabadsághoz. Tehát valójában a szabadság címszó alatt legfeljebb csak az egyik rabságból a másikba való átváltást, a megtévesztést ünnepelhetik.
2. Amennyiben a harcot ünneplik, az még szomorúbb, mert ismételten erényként emlegetik a vérontást, a gyilkolást, a tömegmészárlást, és közben még a fiatalabb generációt is arra nevelik, hogy a harc helyénvaló, valami magasztos dolog.
3. Amennyiben a szabadságharcot ünneplik, még ennél is szomorúbb, mert tisztán látjuk, hogy annak ellenére, hogy “szabadságharc”-nak becézzük a harcot, ami bár látszólag felment a gyilkolás, a mészárlás terhe alól (olyan mint a “szent háború”), tisztán láthatjuk, hogy a hosszú vérontás és gyász után is az áhított szabadság messziről elkerülte Magyarországot.
4. Csak utólag merül fel bennem, hogy mivel az ünnepségnek a temető ad helyet, akár a halált is ünnepelhetik. Ez esetben nem értem, hogy miért ragaszkodnak az élethez.
Ha van valaki hozzáértő, aki tudja biztosan, mit ünnepelnek majd a temetőben, kérem, segítsen nekem is megérteni, és talán én is ünnepelni fogok. Addig visszavonulok a szomorú gyászba, ami abból származik, hogy már lassan zsigerből felszínes dolgokkal hülyítjük magunkat, ünnepeljük a valótlant.
Elnézést ha valakinek megsértettem az érzelmeit a fenti sorokkal. Biztosíthatlak, hogy nekem is fájó dolog látni, hogy a harcot, a halált a vérontást, a valótlan színdarabokat, a hazugságot ünneplik felebarátaim, miközben a gyerekeiket is erre tanítják.
Ezen bejegyzés tartalma szorosan összefügg a mesterséges értékteremtés fogalmával, melyről itt olvashatsz: https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/07/22/zsidozol-meghalsz/
Kedves olvasó!
Jakab István, a VNTV műsorvezetője nagyon sok érdekes embert szólaltat meg, nagyon sok tudattágító gondolatnak ad helyet műsoraiban. Barátom ajánlotta figyelmembe az Őszi Üzenet című videót. Bár nem mondhatom, hogy minden másodperce a szívemhez szól, mégis úgy éreztem, hogy örömmel osztom meg. Azzal az örömmel teszem ezt, hogy vannak még emberek, akik szabadon hangot mernek adni másképp gondolkodásuknak. Ilyen Jakab István is. De vannak még más magyar ajkú gondolkodók is, kik félelmet, megalkuvást nem ismerve, szabadon látnak és próbálnak láttatni. Ezvan Karcsi (Szűcs Karcsi, az EzVanKiadó alapítója) bár már visszaadta lelke járművét a földnek, szelleme, szellemisége itt van közöttünk, a magyar nyelvet beszélők szolgálatában. Bízom benne, hogy ez a szokás, egyre inkább fogja jellemezni a magyar embert.
A videó:
A Mária üzenet, mely megíratta a következő sorokat:
„Drága gyermekek, azért jövök hozzátok és hívlak benneteket, mert szükségem van rátok, szükségem van tiszta szívű apostolokra. Imádkozom, de ti is imádkozzatok, hogy a Szentlélek alkalmassá tegyen és vezessen, megvilágosítson és betöltsön benneteket szeretettel és alázattal. Imádkozzatok, hogy kegyelemmel és irgalommal töltsön be titeket, s akkor meg fogtok érteni engem gyermekeim, meg fogjátok érteni fájdalmamat azok iránt, akik nem ismerték meg Isten szeretetét. Akkor segíteni tudtok majd nekem, világosságom lesztek, Isten iránti szeretetetek meg fogja világítani azok útját, akiknek van szemük, de nem akarnak látni. Azt szeretném, hogy minden gyermekem lássa Fiamat. Azt szeretném, hogy minden gyermekem megélje az Ő Országát. Újra hívlak és kérlek benneteket, hogy imádkozzatok azokért, akiket Fiam meghívott, a papokért. Köszönöm nektek.”
Egyre égetőbb a téma, amiről úgy éreztem, jó lenne egy néhány gondolatot megosztani a szabad gondolatok követőivel: Jézus és Mária üzenetek. Az interneten valósággal hemzsegnek ezek az üzenetek, melyek zöme rendszerint Medjugorjeből érkezik.
Kérlek, ne érts félre. Nem kételkedem abban, hogy az ember kaphat üzeneteket a “szellemi szférából”. Sokan azt állítják, hogy egyenesen a Szűzanyától hozzák a postát, vagy az ő egyszülött fiától, Jézustól. Ezen a ponton egy kicsit nem árt elgondolkodni, egy néhány egyszerű kérdést feltenni:
– Honnét tudja az üzenet hordozója, hogy Jézustól illetve a Szűzanyától jön az üzenet? Amikor neki megjelent, volt nála személyazonossági (buletin :))?
– Egész pontosan melyik festőnek az alkotását látta szemei előtt, amikor az üzenetet kapta?
Na de nem is ezek a legfontosabb kérdések ebben a témában.
Szerinted, kedves olvasó, ha Jézus vagy az ő édesanyja üzenni szeretne az embernek, aláírná az üzenetet? Szerinted neki szüksége van rá, hogy az üzenetet, melynek feltehetően a tartalma a fontos és nem az írója, az ő nevével azonosítsák? Szerinted ő, az isteni bölcsesség képviselője mit szeretne? Azt, hogy megértsd az üzenetet, vagy azt, hogy higgy benne, mert Jézustól vagy az ő édesanyjától származik? Kérlek légy óvatos! Ne ess a tekintélyelvűség csapdájába! Medjugorje is egy tekintély-fogalommá vált a keresztény világban, melyet álnok módon fel lehet használni a gyarló, tudatlan hétköznapi halandók megtévesztésére. Valamikor állítólag valóban történtek ott olyan dolgok, melyek az emberi értelem határán túl vannak, ami akkoriban meglehetősen kényelmetlenül érintette az egyházat. Az egyház meg a régi bevált szokás szerint, mivel nem győzhette le, rátelepedett, kisajátította, a saját szolgálatába állította őt.
Lásd, hogy hús-vér földi halandók állítják, hogy üzenetet hoznak tőlük, mert tudják, hogy ami az ők nevükben jön, az számodra szent és megkérdőjelezhetetlen.
Jézusnak sokkal kevésbé van szüksége a nevére, mint azoknak, akik azt eszközül használva megvezetnek, manipulálnak téged!
Ha ezen sorok írója -bár még távol áll a jézusi állapottól- tudja, hogy tartalmukat nem azonosíthatja egy földi halandó nevével, nincs szüksége rá, hogy ezek a gondolatok az ő nevét fényezzék, Jézusnak miért lenne szüksége rá, hogy aláírja az üzeneteket, ez által áthelyezvén a hangsúlyt az üzenet tartalmáról, annak küldőjére? Tényleg azt hiszed, hogy a mindenható egy olyan hamis én által irányított lény, mint te vagy?
Kérlek, ne hagyd magad megtéveszteni! Az emberfeletti, az isteni üzenetek megértésének egyetlen eszköze a szabaddá válásod. Lásd mi ejti rabul figyelmedet, vedd észre mi az amihez ragaszkodsz, mi az, amitől félsz. Tarts önvizsgálatot! Találd meg felebarátodban (ellenségeidet beleértve) önmagadat.
Kapcsolódó írások: A tekintélyelvűség csapdájában (https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/09/10/napi-szabad-gondolat-het/) Hogyan lett Jézusból Krisztus (https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/08/22/mesterbol-gyilko/)
tudatosabb napokat!
“egy Szabad Gondolat”
Kedves Olvasó! Az alábbi olvasmány felolvasott, meghallgatható változata is létezik, és ingyenesen kérhető azok számára, akiknek nincsen elég idejük olvasni, de szeretnék meghallgatni MP3 lejátszón (például utazás közben). Ha meg szeretnéd kapni, kérd az írás címének pontos megjelölésével a „Szabad Gondolat” honlapra hivatkozva a következő e-mail címen: tavolvasas@gmail.com
Képzelj el egy embert, aki olyan dolgokat mond, olyan dolgokat mutat, melyeket a világ szeme korábban nem látott. Képzelj el egy csodatevőt, aki szavaival, cselekedeteivel lenyűgözi a hétköznapi halandót. Képzelj el egy személyt, aki életét arra áldozta, hogy annak értelmét megtalálja, hogy áttörje a földi lét, az anyagi világ határait. Ha egy szabó nagyon szereti a mesterségét, kitanulja azt, és folyamatosan fejleszti mígnem eléri a mesteri szintet. Ugyanígy, ha egy igazságot szerető ember, nagyon-nagyon szereti az igazságot, keresi, kutatja, mígnem megtalálja azt. Ennek következményeképpen ez az ember túllát a korlátozott, szabályokhoz kötött emberi elme határain. Ha felfedezéseit megosztja másokkal, és betekintést enged abba a világba, amit ő felfedezett, azok akik eddig féltek levetkőzni korlátaikat először csodálni, majd isteníteni és dicsőíteni fogják őt. Közben az ő csodatevése csak arról szólt, hogy levetkőzte korlátait, szabadon engedte az elmét, hogy elinduljon felfedezőútjára, és megmutassa, mi van a határokon túl. Ha egy bennszülöttnek olyant mutatsz, amit ő még nem látott (például tűzijátékot), több mint valószínű leborul térdeid elé, és Istenként fog tisztelni.
Az az ember, aki levetkőzte korlátait, szabadon engedte az elméjét, egy idő után elérte azt, hogy a nép figyelmének központjába került, mert olyan dolgokat tudott felmutatni, melyeket a börtönbe zárt elmével nehéz felderíteni. Na de miért is baj ez? Nekem mint őt figyelőnek, dicsőítőnek nem baj, mert tetszik a látvány, szívesen fordítom irányába a figyelmem. A baj forrása nem más, mint a válasz arra a kérdésre, hogy mielőtt a csodatevő megjelent volna, mit vagy kit szolgált az én figyelmem?
Gondolkodjunk együtt: Mit is csinált, hol járt az én figyelmem a csodatevő megjelenése előtt? Miből épültek a kastélyok, a paloták, a királyságok, a császárságok, a birodalmak ha nem az én figyelmemből? Gondolj csak bele, mi lesz azzal a császárral, amelyiktől hirtelen a teljes birodalom megvonja a figyelmét? Mi lesz azzal a császárral, akire már egyetlen alattvalója sem néz úgy mint felettesére, mert talált magának egy másik felettest, aki jobban lenyűgözi őt? Nem-e omlik össze az ő hatalma egyik napról a másikra? Minden egyes szolgáló, aki addig az ő hatalmát építette, hirtelen elvonul tőle, hogy a csodatevő prédikációját hallgassa. Most már érted, miért veszélyes az az ember, aki levetkőzte a korlátait, és szabadon engedte az elméjét?
Mit tehet ilyenkor a hatalmát minden áron megvédeni akaró harcos császár? Az ellenség bélyegét nyomja a csodatevőre, és hadat üzen neki, hogy megsemmisítse. És hát a legtöbb esetben sikerül is megsemmisíteni, egy egyszerű fegyvertelen embert. De az igazi veszedelem csak most veszi kezdetét számára! Na de miért? Azért mert miután megöli a csodatevőt, ráébred, hogy a csodatevő holtan még veszélyesebb mint éltében. A sok millió egyéni figyelemből felépített hatalom a csodatevő ellen irányult, hogy megsemmisítse őt. Elindult a támadás. Na de mi is az a támadás? A magyar nyelv nagyon kifejező tud lenni néha, ha odafigyelünk rá (persze nem volna helyes, ha valaki ebből azt a következtetést vonná le, hogy más nyelvek alábbvalók, vagy kevésbé kifejezők).
TÁM ADÁS. Támogatás adás. A hatalom megtámadta a csodatevőt. A hatalmas figyelmet felé irányította, hogy megsemmisítse őt. És ezzel csak még jobban meggyűjtötte a baját. Az emberek még kíváncsibbak lettek a csodatevőre: beszéltek, meséltek róla. Egyesek kezdték megérteni a tanításait, és ezáltal az emberek figyelme még jobban elterelődött a császárról. Hatalma egyre csak fogyott. Mindez egyetlen szabad embernek köszönhetően, akinek ő hadat üzent, akit ő „támadott”.
Mit tett a császár, hogy megmentse hatalmát? Jól figyelj most, mert a császár sem volt egy buta ember. Ha buta ember lett volna, nem tudta volna milliók figyelmét magára vonni, és abból hatalmat építeni. A császár egy nagyon durva álnok cselhez folyamodott: fejet hajtott a halott csodatevő neve előtt. Elismerte az ő szellemi hatalmát. De nemcsak, hogy elismerte őt, hanem Istenné avatta. Látta, hogy nincs esélye egy halott csodatevő hatalma ellen. Egyszer már megölte, még egyszer nem ölheti meg. Szelleme a fizikai test halála után még nagyobb erőre kapott, és tarolt, alapjaiban megrengette a császári birodalmat. Így hát a császár nem tehetett mást, ha meg akarta védeni a hatalmát, minthogy LÁTSZÓLAG fejet hajt a csodatevő neve előtt. A nép önfeledt ünneplésbe kezdett, mert a császár elismerte a mennyei hatalmat, és a csodatevőt Istennek kiáltotta ki. És a még mindig korlátok között élő nép, elhitte neki, hogy ő valóban meghajolt a csodatevő előtt. Valójában teljesen másképp történt!
És az igazi tragédia csak most vette kezdetét: a császár akinek, még mindig volt hatalma -ha más nem is, hát katonai- megjelölte azokat az embereket, akik a csodatevő ember (Isten) üzeneteit, és parancsait!? tolmácsolhatják a népnek, a korlátok között élő embereknek. Ezzel az álnok fogással a császár visszavette a csodatevő hatalmát a saját kezébe. Azt mondta, Isten nevét (a csodatevő nevét) hiába ne vedd! Csak az avatottaknak szabad róla beszélni, az üzeneteit és a parancsait?! tolmácsolni a népnek. Így gyakorlatilag ő szegte meg a saját szabályát, és Isten nevével újabb hatalmat kovácsolt magának. Mostantól Isten (a csodatevő ember) nevében sanyargatták, bűntették, kínozták, gyilkolták a népet. A császár nevében vagy az isten nevében… nem teljesen mindegy? Az eredmény ugyanaz. Templomokat építtetett, hogy az igét hirdesse a népnek, hogy engedelmes, szabályokat betartó birkákat, igavonó állatokat neveljen belőlük. !!!Egyetlen korlátolt elmével rendelkező ember sem merte megkérdőjelezni, hogy vajon ez-e az igazi üzenet, melyet a csodatevő ember hátrahagyott. Ha netán valaki megkérdőjelezi, az halálos vétek, halálos bűn lett volna és az Isten haragja, a pokol tüze várt volna rá.
Na de az történt, hogy ezután is születtek csodatevők, tisztán-látók, táltosok, sámánok, más szóval Istenek. Na de Isten ments egy újabb Istentől! Az első is elég nagy kárt okozott, eléggé megrengetett minden földi hatalmat. Ezért nagyon ravasz módon azt tették, hogy az előző csodatevő (Isten) nevében az újakat egytől egyig kivégezték, máglyán égették, lemészárolták miután Isten nevében az ördög, a gonosz bélyegeket akasztották rájuk. Tudták ők nagyon jól, hogy nem engedhetik meg, hogy még egy ilyen csodatevő megszülessen a földön, mert akkor minden földi hatalom összedől. Ezért van az, hogy ha egy csodatevő felbukkan, annak a létét és munkáját pont azok lehetetlenítik el, akik az első csodatevőt „imádják”. (Egész pontosan az első csodatevőről elterjesztett képet imádják, akik szóról szóra elfogadnak minden írott szót, minden formát, akik félnek nem elfogadni azt.)
És ez a folyamat zajlik még napjainkban is, de már egyre kevesebb sikerrel, mert egyre többen veszik a bátorságot, hogy levetkőzzék a korlátokat, és az elmét szabad útjára engedjék, hogy ők is csodatevőkké váljanak. Egyre többen döntenek úgy, hogy megkeressék a csodatevőt, mely ott van bent bezárva a sötétbe, minden egyes ember szívében.
Egy dolgot nagyon tisztán kell látniuk a földi hatalmakat építőknek. Minél több ilyen csodatevőt TÁMADnak, annál mérgesebben döntik saját hatalmukat, mert minden csodatevő földi halálával a szelleme, a szellemisége fergeteges erőre kap, és jobban terjed, jobban fertőz, mint amikor még emberi testbe volt zárva.
A csodatevőket nem lehet megölni. A csodatevők nem akarják birtokolni a testet. A csodatevők halhatatlanok. A csodatevők ereje megrendíthetetlen.
Kedves olvasó! Ha tetszett a fenti történet, nyugodtan vedd a bátorságot, és helyettesítsd a csodatevő szót Jézussal vagy Mohameddel, vagy amelyikkel éppen jól esik, és olvasd újra. Én többnyire a kereszténységről beszélhetek, mert ebbe születtem bele. Nem látom értelmét annak, hogy a szomszéd kertjében gyomláljak, miközben a sajátomat veszi fel a gyom. Volt alkalmam betekintést nyerni más vallásokba, más ideológiákba is. Alapjaiban az egész ugyanaz. A fenti történetet az egészre lehetne vonatkoztatni.
Elfogadom, ha hülyeségnek tartod, ezt az elmélkedést, azt is elfogadom, ha ellenzed, akár elítélsz miatta. Ez teljesen természetes. Ez a történet engem jellemez. Az a reakció melyet belőled kiváltott, teljes mértékben téged jellemez. Jól figyelj most magadra, mert ezáltal sok mindent megtudhatsz arról a valamiről vagy valakiről aki TE vagy. Használd a fenti sorokat legjobb tudásod szerint! Dobd el, vagy tartsd meg, rejtsd el, vagy terjeszd. Tedd, ahogy jónak látod!
Ha értesítést szeretnél a további bejegyzésekről, görgess a lap aljára és kattints a feliratkozom gombra. Ha szívesen betekintenél a szabad-gondolat levelezőlista világába, a lenti kérdőívet használva, küldj üzenetet.
Kívánok neked jó EGÉSZ-séget!
egy „Szabad Gondolat”
Idézve a szabad-gondolat levelezőlistáról:
“Ha az ember úgy van, hogy szemei nyitva vannak, és a háttér üres, arra vár, hogy befogadja azt, ami feléje áramlik, akkor meglát dolgokat, amik korábban is ott voltak, de nem látta, mert tele volt a befogadó háttér, a fehér vászon, amire a képek rajzolódnak, tele volt sémákkal, gondolatokkal, melyek előre valamilyennek ítélték mindazt, ami megjelent a vásznon. Előítélet. Alattomosan van jelen éltünk szinte minden pillanatában, amikor valami ott van, történik, s nekünk látni kellene.
“Üdv!
Minap, két katolikus misén is részt vettem. Próbáltam minél tudatosabban jelen lenni, és szemlélni, figyelni, mi is megy végbe. Ez a sajátos elme, lélek, tudat, vagy szem, ami Én-nek nevezi magát bennem, a következőket látta.
A legáltalánosabb jellemző, ami mindkét alkalommal eltöltötte a jelenlétet, a szomorúság, lehangoltság, fennkölt szenvedés, szinte depresszióba átcsúszó hangulat volt. Az egy dolog, hogy halotti évfordulós misék voltak, de az egy másik dolog, hogy más miséknek is hasonló hangulata szokott lenni. Figyeltem az emberek arcát, akik áldozatot vettek magukhoz, az ostyát, és mit láttam? Lesütött szemekkel, vagy a semmibe bámulva, komor, fegyelmezett, patetikus ábrázattal vonult mindenki a helyére. Semmi öröm, semmi boldogság. Legalábbis az arcokon. A padokban ülő emberek is, nagyon fegyelemezetten, a lehető legnagyobb csendben, csak előre nézve, lehetőleg kicsit szomorkás arckifejezéssel töltötték ki a látványt. A zene, mint azt tudjuk, nagyon fennkölt, de ugyanakkor, ha akarjuk, ha nem, igen kevés örömet, egyszerű vidámságot és boldogságot sugall. A lényege inkább az, hogy minél grandiózusabb legyen, lenyűgözze a szegény egybegyűltek lelkét, hogy ezáltal is, egy hatékony jelét kapják kicsiny, semmi mivoltuknak, hogy alázatos, lehajtott fővel, mindenki érezze, hogy mennyire bűnös, mennyire hitetlen.
Ugyanakkor, figyeltem a lélek pásztorait, amint végezték munkájukat. Mindegyik másképp csinálta.
Az egyiknél azt láttam, hogy végzi a dolgát, felolvasva, elénekelve, végigvezetve a ceremóniát, ennyit adva önmagából. Vagyis a hangját, azt a fennkölt hangot, ami szép volt, a szerepet, amit el kellett játszani, az igénynek eleget téve. Aztán menjünk, még sok dolog van.
A másik éppen csak, hogy ott volt. Alig lehetett hallani. Csak nézett ki magából. A ruha rajta is ott volt, és ő is azon a helyen állt, ahol olyankor állni kell. Semmi mosoly az arcon. Szomorúnak kell lenni.
A harmadiknál már gazdagabb volt a felhozatal. Voltak már személyes szavak, vélemény, értelmezés. Az üzenet egyértelműbb volt: vedd észre ember, hogy te is olyan vagy, mint azok, akik Jézust megölték. Elég erős-e a bűntudatod? Látod már, hogy mennyi bűn terheli lelked? Én elmondom neked, szigorú arcommal pedig lelkedbe vésem, hogy bűnbánatot kell tartanod, és akkor is kárhozatra leszel ítélve, hacsak Ő meg nem bocsájt neked. Vedd észre, hogy teljesen Tőle függ minden. A ceremónia szépen le lett vezetve. Gyerekek megtisztelve érezték magukat, hogy oda felállhattak, olvashattak, és egyáltalán: onnan sokkal másabb ránézni a templomra. Főleg akkor, amikor a kedves hívek áhítattal ülnek a padokban, néha állnak, vagy éppen letérdelnek.
Az az érzés támadt a lelkemben, hogy ha valaki nem lenne még elég szomorú, depressziós, vagy saját semmivoltának eléggé tudatában, akkor ilyen környezetben töltve el minél több időt, a végén már elég jól belejön az önvádba. Az önértéktelenség tudatának a pillérei, lassan, de biztos kiépülnek.
Miért nem mosolyognak többet az emberek az Isten-tiszteleten? Miért arra van kiélezve az egész, hogy szenvedtek értünk emberek, meghaltak? Miért is? Hát azért, hogy mi, bűnösök, ha elég kitartóan ostorozzuk magunkat, megvonva mindentől magunkat, amit az Élet, Isten, adott nekünk, a végén, talán, szerencsés esetben, megkapjuk a belépőt a Mennyek országába, ahova a kiváltságosak jutnak be.
Bevallom! Szerintem szép az élet! Tele van csodákkal, nap mint nap. Ajándékot kapunk minden nap. Ezek a szentmisék is ajándékok voltak nekem. A függönyök lehullásának az ajándékai, a valóság feltárulkozásának öröme. Szép volt! Köszönöm.
De te, aki rossz szemmel nézed soraimat, kérlek, bocsáss meg nekem! Nem értem, hanem magadért. Hagyd, hogy legyek én a kicsi gyarló, bűnös lélek, akinek lelke a pokolra kárhozatik. Köszönöm, hogy elfogadtad gondolataimat. Szereteted egyik legszebb megélése ez.
Laci”
Ha betekintést szeretnél nyerni a szabad-gondolat levelezőlista életébe, kérlek jelezd szándékodat ITT:
Szabad Gondolat 