Posts Tagged With: halal

Ki ölte meg Erőss Zsoltot?

nature-snow-leopard

Kedves olvasó, felhívom a figyelmed, hogy a következő irományt bár az Erőss Zsolt tragédiája ihlette, csak kis mértékben szól az ő személyéről. Sokkal inkább szól egy olyan társadalmunkban fellelhető jelenségről mely megfosztja az embert az egyéniségétől, egy másolatot, egy utánzatot csinálva belőle. Az alábbi sorok által kiváltott esetleges ellenérzések a társadalmilag programozott elmeállapot legtermészetesebb reakciói.

Vessünk csak egy pillantást Erőss Zsolt drámájára egy másik, egy kevésbé népszerű, a főáramú hírportálok által nem túl gyakran használt szemszögből is. Szóval, ki is ölte meg őt, az ünnepelt hegymászót? Közvetlen módon, mondhatjuk, hogy a hegy, a magasság, a hideg és az oxigén hiánya. Viszont nem lehetünk olyan vakok, hogy ne lássuk, hogy közvetett módon mi öltük meg őt: én, te, ő, mi, ti ők. Már valamennyire hozzászoktam, de mégis folyamatosan lehangol az a vak elfogultság, az a felszínesség, mely ömlik a főáramú médiából, mely elveszik a részletekben, és folyamatosan szemet huny a lényegi dolgok felett. Gyenge ez a hang, kicsi ez a billentyűzet, hogy sokan hallják és lássák, hogy az egész tragédiának van egy másik oldala is, melyet nem akarunk észrevenni.

Erőss Zsolt egy olyan fickó volt, aki a 99.99 százalékkal ellentétben merte azt csinálni, amit a szíve diktált, volt lelki ereje a saját útját járni egy olyan világban ahol minden eszközzel arra ösztönöznek, hogy légy te is olyan, mint a hős, légy te is olyan, mint a sztár, légy te is sikeres, légy te is olyan, amilyen a bácsi és a néni a magazinok címlapján. Kétség nem fér ahhoz, hogy a hegyek, a mászás, a természet fontos részét képezték a hegymászó életútjának. De mint tudjuk, az életutakon vannak elágazások, ahol néha nem árt irányt változtatni, a momentum feltételei függvényében.

Úgy látom, hogy a mi hegymászónk, nem tudott irányt változtatni valamiért. Valami hajtotta, valami taszította hátulról, hogy meghódítsa a 10. nyolcezer feletti csúcsot is. Lássuk csak, mi lehetett ez a hajtóerő, ez a mozgatórugó, mely fél lábon is felvitte őt a formai világ tetejére? Úgy érzem, volt ott más is, mint a hegyek szeretete.

Aki a szabad gondolatokat olvassa, az tudja, hogy az általános kiindulópont az, hogy semmi nincs véletlenül, nem hiszünk az áltudományos, a darwinista igazságokban, nem nézzük annyira ügyefogyottnak világunk teremtőjét, hogy elhiggyük róla azt, hogy egy olyan világot tudott csak kovácsolni, melyben a dolgok csak úgy véletlenül történnek, egymástól teljesen függetlenül. Ha már annyi hitünk nincs mint a mustármag, mellyel hegyeket mozdíthatnánk, legalább egy annyi bizalommal megtisztelhetjük őt és az ő művét, hogy elfogadjuk, hogy egy csodálatos, mindent átható REND tartja össze ezt a világot melyben hiba nincs, legfeljebb csak annyi, hogy lekorlátozott, földhözragadt elménkkel, nem vagyunk képesek mindent megérteni. Az egy másik kérdés, hogy nem is nagyon törekszünk rá, mert beérjük azzal, hogy minden százezer helyett egy gondolkodik, egy dönt, egy “vállalja a felelősséget” (legalábbis látszólag).

Néhány évvel ezelőtt hegymászónk egy lavina következtében elveszítette az egyik lábát, ami persze szenzációnak számított, és az újságírók addig ugráltak körülötte, míg egy szerény saját útját járó emberből egy ünnepelt sztár lett, egy példakép, egy hős, egy bálvány. Lehet, hogy ez az eset számára egy útkereszteződés volt, ahol dönthetett volna úgy is, hogy egyet, a változatosság kedvéért irányt változtat, és megnézi, mit kínál még számára a földi lét a hegymászáson kívül. De szegénynek gyakorlatilag nem is igazán volt lehetősége ezen gondolkodni, mert jöttek a sztárcsinálók, a hőscsinálók, a bálványcsinálók, akiktől saját bevallása szerint egy időben nem sok nyugta volt. Televíziók, rádiók, újságok, magazinok, stb. Beindult a hősgyártás, a bálványgyártás folyamata. Jött a pénz is, jött a műláb és a bátorítás, hogy ezt nem kell feladni, fél lábon is lehet Himaláját mászni. Az, hogy nemrég egy barátját is elveszítette az Anapurnán, egy második útelágazás, egy második figyelmeztetés lehetett volna számára, hogy most már előbb vagy utóbb ő következik.

Szegény feje! Nem volt ő sem jobb sem rosszabb mint te vagy én, de a bálványozás következtében, úgy igazából meg sem fordulhatott a fejében, hogy abbahagyja a csúcsok meghódításának sorozatát, és átfordítsa tekintetét a belső csúcsokra, melyeket korábban talán nem volt alkalma szemügyre venni. Egy előadásán megkérdeztem tőle, hogy a lába elvesztésén kívül hozott-e valamit a baleset, nem-e gondolja, hogy mostantól talán jó lenne más csúcsok felé kacsintgatni. A válasza az volt, hogy nem. Ekkor már szinte nyilvánvaló volt számomra, hogy egy még életben levő hőssel beszélgetek.

Miért kellett neki a tizedik nyolcezres is? Azt leszámítva, hogy a hegyek szerelmese volt, nem kizárt, hogy azért is gyűjtött, mert ő akkora már egy bálvány volt, egy hős, egy példakép, akit emberek ezrei követtek, akinek már meg kellett felelni a róla alkotott képnek. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy avatott példakép státuszában cselekedeteivel a nemzeti büszkeséget is erősítenie kellett.

Ő volt az első magyar, az első székely, az első gyergyói, az első csíki, aki meghódította az Everestet. Ő volt az első magyar, aki féllábon is meghódította a nyolc ezreseket. A többiről én nem nagyon tudok, mert nem követtem az életútját. De nem is az a lényeg. Hanem az, hogy hőst csináltak belőle. Felhasználták őt arra, hogy elhitessék másokkal is, hogy mindenkinek ezt kell tenni, mindenkinek harcolni, küzdeni, versengeni kell az első helyért, a trófeákért, a babérkoszorúkért. Ilyenkor egy időre a kereszténység nagy tanítója szavait is elfeledjük, melyek kihangsúlyozzák, hogy az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők lesznek, aki nagy akar lenni az kicsi lesz, és fordítva. A Zsolt személyét felhasználva a média a harciasságot, az akaratosságot, a  versengést bálványozta, idealizálta egy hamis, földhözragadt, materialista értékrendet ültetve be az önismerettől és önértékeléstől megfosztott egyszerű ember fejébe. De ugyanezt tették az összes sztárral. Bábuként használták és mai napig is használják őket a versenyszellemre, harciasságra, anyagi értékekre épülő társadalom színpadán, hogy elhitessék a nyájjal, hogy ők is attól lesznek értékesek, ha életfogytiglan küzdenek, harcolnak, versenyeznek egymással az első helyért, a trófeákért. Ez a legbriliánsabb, ugyanakkor a legalattomosabb eszköze annak, hogy az ember figyelmét eltereljék az önvaló megismeréséről, a bennünk rejlő értékek, isteni erő felfedezéséről. Továbbá ezekkel az eszközökkel annak megértésének a lehetőségétől is megfosztják a hétköznapi halandót, hogy minden egyes személy már elve elsőnek születik egyediségében, és nincs szüksége neki arra, hogy hősöket, bálványokat utánozzon, másoljon.

Koldusokkal van tele ez a világ, kik az idők folyamán teljesen elszakadtak az igaz forrástól, elvesztették az önismeretüket, ekképp el az önértékelésüket is. Sztárokra, hősökre, bálványokra van szükségük, akikkel azonosulhatnak. Bálványaikkal annyira egyé válnak képzeletben, hogy harcolni, viaskodni, veszekedni képesek felebarátaikkal, hogy megvédjék bálványaik nevét. Egy ember minél inkább megfosztja önmagát az önismeret, önértékelés lehetőségétől, annál több példaképre, hősre, bálványra van szüksége, és annál alkalmasabb arra, hogy felhasználják őt a háborúra, a harcra, az emberi és eszmei bálványok megvédésére.

Kedves barátom, ha mostanig nem tetted, fogjál neki most, kezdd el az önvizsgálatot, tárd fel belső világod, fedezd fel származásod, indulj el a saját utadon, mert ha nem teszed, megfosztod önmagadat az “újjászületés”, az ébredés lehetőségétől, csak egy másolat maradsz életed végéig, kinek bálványokra, hősökre, sztárokra, példaképekre van szüksége, hogy megmondják neki, hogyan kell élni. Az, hogy ezeket a sorokat olvasod, annak bizonyítéka, hogy még nem késő, de nem várhatsz már sokáig, mert nem tudhatod, hogy mikor veszíted el örökre az igazi születés lehetőségét, melyért a földre jöttél.

Tisztán láthatjuk, hogy a bálványozás egyik legkönyörtelenebb gyilkosság, mely kétirányú: megöli a bálványozót, ki a bálvány hamis, mesterséges fényétől megvakítva, nem ismeri fel önmagát, és megöli a bálványt, kit az imádat által gerjesztett hiúság foszt meg a lelki kiteljesedés lehetőségétől, és a fizikai élettől egyaránt. Ha nem hagyjuk abba a bálványimádást, ami nem egyértelműen a szobrok imádatáról szól, hanem a rajtunk kívülálló tárgyak, emberek és eszmék imádatát is magába foglalja, gyilkolni fogunk az idők végezetéig.

A magyar hírportálok legtöbbje sajnálkozva számolt be Zsolt tragédiájáról, ami kissé nevetséges, ugyanis Zsolt jól van, ő ennél szebb halált talán nem is választhatott volna magának, de nekünk, akik itt maradtunk és új bálványokat, új példaképeket és új hősöket gyártunk hosszú és göröngyös utat kell még bejárnunk.

Erőss Zsoltot, a szeretett hegymászót, akinek volt bátorsága hosszú időn keresztül a nyáj útja helyett a saját útját járni, sikeresen kivégeztük a tudatlanság, a vakság, a materialista, a versenyszellemre épülő istentelen világ oltárán!

Jöhet a következő áldozat!

szeretettel,

“egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , | 38 hozzászólás

Életmentő Rák

Hogyan mentheti meg a rák valaki életét?

Megtudhatod a következő interjúból, melyet Lilou Mace francia származású, szabadúszó, világjáró riporter készített Anita Moorjanival, aki azt vallja, hogy a rák volt élete eddigi legnagyobb ajándéka, melyet semmivel el nem cserélne.
Anita Moorjani első Lilouval készített interjújában (Meghaltam, hogy önmagamra találjak) a gyógyíthatatlannak hitt betegségéről beszél, mely mély fájdalmakon, majd a kómán keresztül elvitte őt a halál kapujáig, ahol egy tér és idő nélküli állapotba került, és megkapta a választ az olyan kérdésekre, hogy mi okozta a rákot, és úgy általában melyek azok a társadalmi tényezők, azok az írott és íratlan szabályok, melyek elszakítanak az igazi forrástól.
Lilou ebben az interjúban arról is említést tesz, hogy igenis léteznek bizonyos erők, melyek megpróbálják az őszinteséget az emberbe fojtani, amelyek, ha kényes témákat kezd piszkálgatni az ember, megfenyegetnek, megpróbálnak megfélemlíteni, elhallgattatni. Hogy miért? Erre a kérdésre minden szabadabban gondolkodó, ha nem is tudja, de sejti már a választ:

HA AZ EGYÉN BETEKINTÉST NYER A SZÍNFALAK MÖGÉ, ÉS HA RÁJÖN ARRA, HOGY KI Ő VALÓJÁBAN, A HATALOM, AZ ÉLŐSKÖDŐ RENDSZER SZÁMÁRA HASZNÁLHATATLANNÁ VÁLIK.

Én szívből örülök annak, hogy vannak emberek, akik megértették és legyőzték már a félelmeiket, és nagyobb teret engedtek a feltétel nélküli szeretetnek, aminek köszönhetően képessé váltak arra, hogy minden körülmények között őszintén, félelem, színlelés és óvatosság nélkül megmutassák ön-MAG-ukat. Ők az isteni fény tükrei, akik képesek arra, hogy eljuttassák az igazság fénysugarát olyan helyekre is, ahova az másképp nem jutna el.

Kedves néző/olvasó, azt szeretném, hogy tudd, hogy ha megismered félelmeid forrását, és megszünteted azt, ha megérted a feltétel nélküli szeretet lényegét, te is egy ilyen tükör lehetsz a teremtőd kezében. És ez olyan örömökkel tölt el, amelyekről korábban még álmodni sem mertél!
Fogadd szeretettel a következő kis interjút, mely eszközül szolgálhat neked is, hogy a félelmet egy olyan eszközzel helyettesítsd, mely felemel, és gyökeresen megváltoztatja a világod. Az interjút le is lehet tölteni ITT

Kérlek ne feledd: bármi történjen is, AZ ÉLET MEGY TOVÁBB. Ha nem hiszed, és ezt nem láttad még, itt megnézheted: https://szabadgondolat.wordpress.com/2013/01/28/es-az-elet-megy-tovabb/

Egyetlen klikk életeket menthet. Nem tudhatod, kinek segítesz azáltal, hogy ezt megosztod…

Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Nosso Lar (Élet és Halál)

Másodjára mentem vissza szeretett másik otthonomba, Gibraltárra. Ekkor már megengedhettem magamnak, hogy valamelyest én szabjam a feltételeket: heti max. 30 órát szeretnék dolgozni, a többit meg szabadon, kényem-kedvem szerint szeretném eltölteni. Óhajom elfogadva! A harminc órai munkával meg tudtam teremteni a mindennapi betevő falatot magamnak és az acélparipámnak  egyaránt (egy Aprilia Pegaso 650). Ennél többre nem vágytam. Nem akartam gyűjteni, nem akartam spórolni, nem akartam meggazdagodni, legalábbis nem a szó általunk legismertebb értelmében. Elég volt az, amit a heti harminc óra hozott.

Ennél értékesebb volt viszont, amit a heti harminc órán kívül kaptam: rengeteg szabadidő, melybe belefért a sok sok pihenés, andalúziai motorozgatás, tengerparti sütkérezés, elmélkedés, keresgélés, olvasás, fényképezés.  Ekkoriban jutott eszembe, hogy utánajárjak, miről mesélnek azok, akiknek halálközeli élményben volt részük. Nagy kíváncsisággal és izgalommal keresgéltem, olvasgattam az interneten. Akkori felfedezéseimet most nem részletezném. Helyette csak annyit mondok, hogy a keresgélések után arra a következtetésre jutottam, hogy minden halálközeli élményben van valami, ami megtalálható az összes többiben. Akiket érdekel a téma, korábban már megnézhették Anita Moorjani felettébb érdekes beszámolóját a halál küszöbén túlról.

A Nosso Lar (Otthonunk) egy brazil író-médium tollából származik, aki állítólag egy külső hangot követve írta a könyveit. A történet megmutatja, hogyan ér véget a földi, és hogyan folytatódik az azt követő útszakasz.

Ezennel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol megint kötelességem hangsúlyozni, hogy ugyanabban a helyzetben, ugyanabban az időben különböző emberek más-másféle tapasztalásban részesülnek. Ez a film, nem mindenkinek jó! Meggyőződésem, hogy úgy, ahogy Jézus lehet gyilkos is nem csak megváltó, ez a film is árthat vagy segíthet a nézőnek. És ez attól függ, hogy ki milyen eszközöket használ a megnézéséhez, megértéséhez. Én valamiért  mégis érdemesnek tartottam megosztani a szabad-gondolaton. Innentől bízom abban, hogy olyan személyek bukkannak rá, akiknek eddigi életük során volt alkalmuk kellő mennyiségű eszközt begyűjteni ahhoz, hogy a következő megfilmesített történet mondandóját a maguk hasznára fordíthassák. Ehhez kívánok sikert neked is, kedves olvasó! Ha tetszett, ne feledd megmutatni azoknak, akiket érdemesnek tartasz rá!

A filmet a youtuberól és a vimeoról rendszeresen letörlik, ezért azt javaslom, hogy töltsd le torrenten, és hagyd bekapcsolva a letöltő programot, hogy általad minél többen letölthessék. 

További elmét élénkítő filmek ITT

Categories: Elmélkedések, Filmek, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , | 13 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.