Meztelenül

Meztelen kezdet, vastagon öltözött folytatás, meztelen vég.

Ó én balga, megnyomorodott lélek, ki börtönben koplal évtizedek óta, és azt hiszi, hogy szabad!

Mekkora fájdalom és mily nagy gyönyör leleplezni a test hazugságait és az elme csalárdságát, amely képes elhitetni velem, hogy hiszek, bizodalmam van az Örökkévalóban, amikor minden lélegzetvételem az igazság ellen küzd, és minden mozdulatom az életet káromolja!

„Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?” Még meddig hadakozik betanult testi épségem és szépségem a tökéletesség, az örök dicsőség ellen?

Hol van a szív, amely felfoghatja, hogy a lélek éhsége fájóbb minden testi kínnál? Elfog a borzalom, mert az elmém emlékképei is a lelkemet ostromolják, amikor elém vetítik, hogy önfeledten nevetve, örömtáncot járva ősidők óta ünneplem a halált és a rabszolgaságot.

Sírni szeretnék, mint a menyasszony, akinek vőlegényét a föld bekebelezi. Zokogni, mint az anya, kinek karjaiból a sors kitépi gyermekét. Könnyben akarom áztatni, gyászolni az egész világot, amíg még élni látszom. Vajha egyszer igaz vigasztalást nyernék, és el tudnám felejteni a halál nevetésének kárörvendő ábrázatát!

Egyedüli dolog, amit az idők kezdete óta hiszek, egy hazugság: az, hogy hiszek. Ó te naiv, balga nyomorúságos! A test képtelen hinni, mert szerelmes a halál angyalába! És ez a szerelem, ez a gyilkos paráznaság tönkreteszi, szétzúzza a lelket. Számonkéri, és megrontja minden egyes lélekzetét!
Ó te balga, ki e sorokat látod! Menekülj, amíg megteheted, ha megkörnyékez a gondolat és rád akarja olvasni, hogy valaha is hittél. Kiáltsd hangosan, hogy meghallják füleid: A TEST KÉPTELEN HINNI, mert szerelmes a halál angyalába!
A hús, a vér és a csont nem képesek hinni, hisz épp a hitetlenség szülte őket! Az eb nem lehet a báránynak szülője! A test szemei nem láthatnak életet, mert őket is az enyészet és a kolduló vágyak násza nemzette.
Ha vakok lennénk, őszinte reménységünk lehetne, hogy egy napon látni fogunk.
De mi azt hisszük, látunk, így megmarad halálunk!

Megtagadtuk az örök dicsőséget. Ekképp az önkielégítés rabjaivá lettünk. Nem tehettünk mást, hisz bevakultunk, és gyötört az öröm és az élet hiánya. És nem segít már rajtunk sem a kasztrálás, sem a test kóros sanyargatása, sem a mantra, mert mindaddig, amíg annak hiszünk, ami holnap az enyészet martalékává válik, nevünk rothadás, utunk az apokalipszis.

Szent ez a fájdalom! Gyötör, és megfojt az igazság egyszerűsége. Ha meglátom egy pillanatra, elcsodálkozom: hogyan hihettem egy percig is abban, ami elmúlik. Belekényszerültem, majd önként választottam: rabságban töltöttem az egész életem. Úgy csapott be Sátán, hogy dicséretekkel halmozott valahányszor elfogadtam, visszaismételtem, és továbbítottam egy-egy kecsesen kérkedő, tesztoszteron- és adrenalintúláradással járó hazugságot. Még azt is elhittem neki, hogy ha rendre visszaismétlem szavait, fejlődök, és az Örökkévaló széttárt karjai felé tartok.
Ő a gyilkos intelligencia. A legjobb marketinges. A zseniális szélhámos-moneypulátor. A test nélküli politikus, kinek ember nem járhat túl az eszén: úgy kínálja a halált, hogy ölni tudnék érte, csak hogy több jusson belőle nekem , mint másnak. !Szinte! megfoghatatlan és legyőzhetetlen. Emberi ész fel nem foghatja, és le nem leplezheti, mert azt is Ő alkotta.

Nagy lelkű volt velem, mert minden nap örömöt adott. Csak azt nem vettem észre, hogy minden örömök közül a legolcsóbbat, a legértéktelenebbet szánta nekem. Nagyon jó volt a díszítése és a csomaglolása, és én bekebeleztem. Nem vettem észre, hogy nem eredeti, hanem utángyártott, kínai.

Itt van! Máris megérkezett! Lebuktam! Elkapott! Számon akarja kérni a vallomásom; vissza akarja adni a józanságom, amelyet 39 esztendőn át, mint felbecsülhetetlen értékű kincset, adott oda nekem. Régebb pénzt kért érte, időt, erőt és energiát, de most már ingyen kínálja, csak fogadjam el tőle. Csak tőle fogadjam el, és ne mástól.
Elérkezett a pillanat. Visszaérkeztem az Ő valóságába, az általa kínált valóságba. Leszáradtak arcomról az öröm- és fájdalomkönnyek. Újra testi vagyok. Mostantól nem tudok nem hazudni.

Az utolsó soraim igazzá válnak a világ szemei előtt, és megnyugszik a hétmilliárd, hogy minden rendben van velem, hogy velem is rendben minden. Csak én tudom, hogy miután a könnyeim elpárologtak, hazugság minden egyes szó. Mostantól kiszáradt szemekkel gyötrődöm a következő igaz pillanatig. Szenvedni fogok, mert bár az Ő világában jár-kel lelkem börtöne, a testem, már nem tudok hinni neki. Kísérteni fog az az igaz pillanat, amelyért most még odaadnám a testem és a földi királyságom.

Az Örökkévaló jelenlétében kezdtem a vallomásom, meztelenül, de a Sátán jelenlétében fejeztem be, vastagon felöltözve. És még nem jött el a meztelen “ELVÉGEZTETETT”. Még egy darabig boldogtalan és normális leszek a testem és azok kedvéért, akiket, mint izzóparázs, még megéget az igazság. Teszem ezt még egy darabig az én húsomért s véremért, a te húsodért s véredért, a zsírpárnák növekedéséért, “az egészséges életért”, és az éhező sírokért. Még egy ideig vállalom a gyilkos hazugságot, de megnyugtat a gondolat, hogy készül már a kereszt.
Krisztus! Hol vagy?