Merre tart az az emberi lélek, melyet a szabályok, az ideológiák megakadályoznak a tévedésben, mely lehet egy fontos felismeréssel való találkozás lehetősége? Egy nyitott emberi léleknek sem Jézus, sem Lao, sem Buddha nem adhatja meg a végső választ a nagy kérdésekre. Vajon bölcs dolog-e azt hinni, hogy valaki megmutathatja számodra a nagy igazságot? Vagy tán bölcsebb lenne figyelni, és felfedezni minden létezőben a mestert, akivel csak egy dologért találkoztál: hogy útbaigazítást kapj a végtelen fele vezető út folytatásához. Látom, amint abban a világban, melyben minden pillanatban minden változik, sokan úgy vélik, hogy megtalálták a nagy igazságot. Ilyenkor egy olyan tompa érzés kerít hatalmába. Valahogy érzékelem, hogy annak, amiről beszélhetünk, amiről képzelődhetünk, amiről elmélkedhetünk, az a kis rész, amit énnek nevezek, csupán egy parányi, mikroszkopikus méretű töredéke. Tele vagyok félelmekkel, ragaszkodásokkal. Folyton beleütközök korlátaimba, de nem adom fel, meg akarom érinteni a végtelent, a számunkra talán (még) elérhetetlent. Végső megoldásokat szeretnék találni, és egyben könyörtelen ragaszkodással birtokolni azokat, nem véve észre, hogy ez által nem teszek egyebet, mint korlátokat halmozok a már meglévő korlátaimra.
Egy olvasó ajánlotta figyelmembe az alábbi írást, melynek címe:
A végső Megoldás – A valóság logikus gondolkodás útján való megismerése
(a címre kattintva lementheted/ megnyithatod az állományt)
Bevallom, már a címe kíváncsivá tett, mivel egy jó ideje azt vallom, hogy az ember azért kapta az érzékeit, az értelmét hogy segítségükkel megértse a valóságot, melybe beleszületett, mintsem hogy vakul elfogadjon különböző vallások által kínált hittételeket. Az iromány első fele következetes, logikus gondolatsorokkal történő bizonyítása a teremtésnek, a teremtő létezésének. Élvezettel olvastam, amint az érvek, a gondolatsorok egymásba fonódnak. A szerzemény következtetései szerint az evolúcióelmélet és vele együtt a materializmus egyaránt bukik a teremtéselmélettel szemben. A huszonegyedik század elején elmondhatjuk, hogy az evolúcióelmélet egyre inkább hadilábon kezd állni, ami talán nem is olyan nagy baj, ha az ember önmagára találása a tét. Nem szeretném kielemezni a teljesen a művet Helyette javaslom, ha időd engedi, és foglalkoztatnak létezésed kérdései olvasd át te is.
A személyes véleményemet most még nem fejtem ki teljes egészében, mert nem szeretnék senkit túlzottan befolyásolni “A végső megoldás” értelmezésében. Viszont meg szeretnélek kérni, hogy ha elolvastad, és véleményed van, amit nyíltan is vállalsz, szólj hozzá, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy te mit szűrtél le belőle. Ha már vannak hozzászólások, én is megosztom az “eddigi végső” következtetéseimet. Jó olvasást!
Szabad Gondolat 