Posts Tagged With: politika

Választani kényszerülünk?

Korábban már írtam arról, hogy ha van egy központosított hatalom, mely helyetted önkényesen gondolkodik, dönt, ítél, törvényeket hoz, azt nem lehet megsemmisíteni oly módon, hogy harcolunk ellene. A harc minden formája (külső és belső egyaránt), hatalmas energiát és FIGYELMET igényel. Oly sok időt és energiát pazarlunk a harcra, hogy közben azt is elfelejtjük, hogy miért harcolunk. Fontos megértenünk, hogy NEM A HARC A MEGOLDÁS a problémáinkra. A TÁM-ADÁS is a császár malmára hajtja a vizet. Több ezer éve próbálkozunk ezzel a módszerrel, de sikertelenül. A megoldás egyszerűbb mint gondolnánk: a HASZNOS FIGYELEM visszahívása, helyretétele.

A legnagyobb illúziók egyike az, hogy egy hibás rendszert meg lehet javítani, ha küzdünk, harcolunk ellene. (Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. Mt 9:17)
Az összes ember által létrehozott rendszer, intézmény az egyének figyelméből táplálkozik. Ahogy Indiából is írtam, egy rendszernek, egy intézménynek szinte teljesen mindegy, hogy éljenzem, vagy a halálát akarom. Mindkét esetben a figyelmemet feléje fordítom, és támogatom, avagy tám-adom. Viszont ez esetben a TÁM-ADÁS is támogatás. Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Ha egy diktátort éljenzek, támogatok, azzal segítem őt, növelem a hatalmát. Ez idáig, azt hiszem, teljesen egyértelmű a dolog. De mi történik akkor, ha támadom, és a halálát akarom? Ugyanaz történik, mint az előző esetben ugyanis amikor ő támadást észlel, megerősíti a védelmét, növeli a seregét, mellyel szükség esetén pillanatok alatt szétzúz, megsemmisít. Bár a két viszonyulási mód látszólag eltér, különbözik egymástól, van egy közös vonásuk: mindkét esetben az EGYÉN megfosztja magát értékes figyelmétől, és a diktáló diktátor szolgálatába állítja azt. Így támogatja, avagy TÁM-ADJA őt. Az egyén fejlődésének növekedésének, erősödésének, újjászületésének legfontosabb eszköze a HASZNOS FIGYELEM, amely neki dolgozik, és nem másnak. Ennek hiányában teljesen lehetetlen a változás. Figyelem! Nem az önzőségről és az egoizmusról beszélek, hanem az egyén lelki kiteljesedéséről, amelynek fontos részét képezi az embertársai önzetlen szolgálata is.
A fentiek értelmében ha az ember úgy dönt, hogy a változást, a fejlődést választja, első lépésként fontos visszahívnia, helyére tennie a figyelmét. Vissza kell azt állítania a gazdája szolgálatába.

Hamarosan jönnek megint a választások. Már dúl is a pártok közötti háború, amelyben a tét nem más, mint az embertömegek figyelmének és életerejének megszerzése. Az adók formájában önkényesen elvett pénzt arra fordítják, hogy különböző agymosó eszközökkel újból meggyőzzenek egy ideológia, egy eszme igazságáról, ami “őket” újra fölénk helyezi a hatalmi hierarchiában. Első lépésben óriási sikerrel azt hitetik el veled, hogy neked, mint felelősségtudó polgárnak kötelességed elmenni szavazni. Ettől kezdve már a kezükben vagy. Kiadtad, kiszolgáltattad magadat, életenergiádat az általuk képviselt rendszernek. (Közben gondolkodj el azon, hogy miért teszed ezt.)

Elemezzük ki egy picit a választás fogalmát. Mit is teszünk akkor, amikor választunk? Választáskor nem teszünk mást, mint kényelemből lemondunk a felelősségvállalás minket megillető részéről. A szó szoros értelmében felhatalmazunk valakit, hogy gondolkodjon, és döntsön helyettünk. Ezt tesszük. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy akit „megválasztunk”, útközben elfejti az őt szavazataikkal és életenergiájukkal megtisztelő polgárokat képviselni. Ennek ellenére mi mégis végigjátsszuk  ugyanazt a hibás játszmát. A választások után meg elsírjuk egymásnak, hogy ezek a rossz politikusok megint átvertek bennünket. A legdurvább az, hogy ettől meg is könnyebbülünk.
Még véletlenül sem azt mondjuk, hogy ezek a buta polgárok, akik nem voltak hajlandók magukért gondolkodni, és dönteni, megint másra hárították a felelősséget, hanem azt, hogy ezek a disznó politikusok megint átvertek bennünket. Úgy tűnik, hogy direkt azért megyünk szavazni, felelősséget hárítani, hogy később legyen, kit hibáztatni a saját nyomorúságunk miatt. És ezen cselekedetünkkel beismerjük magunkról, hogy egy olyan tudathasadásos állapotban vagyunk, amiből nem is nagyon szeretnénk kijönni.

A leghasznosabb, amit egy politikus tehet az, hogy elárulja az őt hatalommal felruházó polgárokat, ezzel elősegítve az ő ébredésüket.
Fontos észrevennünk, hogy egy politikus csak akkor végzi jól a dolgát, ha szó szerint elárulja a választóit, visszaél bizalmukkal, mert így arra kényszeríti őket, hogy felébredjenek, és megértsék, hogy a felelősség átruházása súlyos következményekkel jár, és hogy a személyes felelősséget nem szabad elutasítani sem félelemből, sem kényelemből.
Azt figyeltem meg, hogy azzal, hogy elutasítja a lelki fejlődést, az ember az élet rendjével száll szembe, mely örökön tartó megújulásra, növekedésre szólít bennünket. Márpedig, ha az egyén egy rajta kívül álló személyt jogosít fel, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, törvényeket és szabályokat hozzon, melyek megcsonkítják az ő szabadságát, ezt teszi. Szembeszáll az élet rendjével, és elutasítja a lelki fejlődést.
Ezzel, ha nem tudunk szembenézni, fölöslegesen csodálkozunk azon, hogy rosszul mennek a dolgok. Az élet dolgai valójában mindig a legnagyobb rendben mennek, csak mi ezt képtelenek vagyunk felismerni. Kérdés, hogy egyáltalán adunk-e magunknak alkalmat, lehetőséget, időt annak felismerésére, hogy minden egy olyan REND szerint működik, amelynek törvényei mindig léteztek, és mindig is létezni fognak? Még a tudatlanság tengerében gonosszá lett személyek is ezen örökkévaló rend törvényei szerint cselekednek, mely megengedi számukra a gonoszság megcselekvését annak érdekében, hogy az emberiség szembesülhessen az istentelenség, avagy a rendetlenség (rendtelenség) egyenes következményeivel. (Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. Mt. 18.7)

Odáig fajultak már a dolgok, hogy egy ideje az ember két rossz közül a kevésbé rosszra szavaz, és ezt „helyes döntésnek” tartja. Vajon nevezheti-e őszintének magát az az ember, aki a kevésbé rosszat választja, amiről tudja, hogy szintén rossz? Nem hazudtolja-e meg magát az, aki tudatában van annak, hogy rosszat cselekszik és mégis megcselekszi? Igaz embernek mondható-e az, aki egyféleképpen gondolkodik/érez, és másképp (ellentétesen) cselekszik?
Mint minden mögött, az ilyen döntések mögött is van egy ok, egy mozgatórugó, ami nem más, mint a félelem. A világban két darab „teremtő erő” létezik: a szeretet és a félelem. Nyilván az olyan döntésektől, cselekedetektől, melyek félelemből származnak, őrültség olyan eredményt várni, ami igaz örömöt okoz.

Sokan azt mondják, hogy mindenképp el kell menni szavazni, mert a hozott döntések, törvények egyformán érvényesek mindenkire, azokra is, akik nem szavaztak. Ez elméletileg így is van. Lehet, hogy a törvények,  egyformán érvényesek mindenkire, de egy dolgot nem szabad elfelejtenünk. Isten képmására teremtettünk, és teremtőerővel rendelkezünk! Minden egyes személy megteremti magának a mindennapi tapasztaláshalmazt, amely lehet jó is, meg rossz is. Tetszik, vagy sem, ez így van. Szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy minden tapasztalat teljesen egyénre szabott. Ugyanabban a szituációban két különböző ember két különböző dolgot tapasztal. Lehet, hogy egyik teljesen jól érzi magát, míg a másik fetreng és küszködik. Tehát, lehet, hogy mindenkit érintenek az önkényes módon meghozott törvények, de vannak akikre valósággal lesújtanak azok. Eddigi megfigyeléseim alapján azt mondhatnám, hogy nem azt fogják sújtani, aki úgy érezte, hogy nem akar választani, nem akar senkit felhatalmazni, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, hanem inkább azt, aki félelemből, megalkuvásból elment, és a „két rossz közül a kevésbé rosszat” hatalmazta fel, hogy megnyomorítsa az életét.

Kedves felebarátom, utószóként még csak annyit szeretnék hozzáfűzni a fentiekhez, hogy lehet, hogy holnap boldogan ébredsz, és boldogan fogod tölteni a napot, a te döntésednek köszönhetően. Viszont az is lehet, hogy holnap boldogtalanul kelsz, és boldogtalanul fogod tölteni a napot, szintén a te döntésednek köszönhetően. Tudnod kell, hogy teremtő erővel rendelkezel, és akkor is teremtesz, amikor nem akarsz. Te döntöd el, hogy felelősségteljesen teremtesz, vagy felelőtlenül. És azt is neked kell eldönteni, hogy szeretetből, vagy félelemből teremtesz. Lehet, hogy azt mondod, hogy mivel kevés ember gondolkodik így,  semmit sem lehet tenni. Erre azt mondom, hogy igazad van. Ezzel a kijelentéseddel is ítéletet hoztál magad felett, döntöttél, megbélyegezted a sorsodat. Rád érvényes lesz, amit épp mondtál, de a szomszédodra nem, mert ő másképp választott, másképp teremtett.

Választottjaink:

Unió Szovjet és Európai módra:

Kapcsolódó írások

Mit jelent a Demokrácia?

A fekete bárány téveszméje

A változások és a háború

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | 5 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.