Posts Tagged With: politika

Választani kényszerülünk?

Korábban már írtam arról, hogy ha van egy központosított hatalom, mely helyetted önkényesen gondolkodik, dönt, ítél, törvényeket hoz, azt nem lehet megsemmisíteni oly módon, hogy harcolunk ellene. A harc minden formája (külső és belső egyaránt), hatalmas energiát és FIGYELMET igényel. Oly sok időt és energiát pazarlunk a harcra, hogy közben azt is elfelejtjük, hogy miért harcolunk. Fontos megértenünk, hogy NEM A HARC A MEGOLDÁS a problémáinkra. A TÁM-ADÁS is a császár malmára hajtja a vizet. Több ezer éve próbálkozunk ezzel a módszerrel, de sikertelenül. A megoldás egyszerűbb mint gondolnánk: a HASZNOS FIGYELEM visszahívása, helyretétele.

A legnagyobb illúziók egyike az, hogy egy hibás rendszert meg lehet javítani, ha küzdünk, harcolunk ellene. (Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. Mt 9:17)
Az összes ember által létrehozott rendszer, intézmény az egyének figyelméből táplálkozik. Ahogy Indiából is írtam, egy rendszernek, egy intézménynek szinte teljesen mindegy, hogy éljenzem, vagy a halálát akarom. Mindkét esetben a figyelmemet feléje fordítom, és támogatom, avagy tám-adom. Viszont ez esetben a TÁM-ADÁS is támogatás. Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Ha egy diktátort éljenzek, támogatok, azzal segítem őt, növelem a hatalmát. Ez idáig, azt hiszem, teljesen egyértelmű a dolog. De mi történik akkor, ha támadom, és a halálát akarom? Ugyanaz történik, mint az előző esetben ugyanis amikor ő támadást észlel, megerősíti a védelmét, növeli a seregét, mellyel szükség esetén pillanatok alatt szétzúz, megsemmisít. Bár a két viszonyulási mód látszólag eltér, különbözik egymástól, van egy közös vonásuk: mindkét esetben az EGYÉN megfosztja magát értékes figyelmétől, és a diktáló diktátor szolgálatába állítja azt. Így támogatja, avagy TÁM-ADJA őt. Az egyén fejlődésének növekedésének, erősödésének, újjászületésének legfontosabb eszköze a HASZNOS FIGYELEM, amely neki dolgozik, és nem másnak. Ennek hiányában teljesen lehetetlen a változás. Figyelem! Nem az önzőségről és az egoizmusról beszélek, hanem az egyén lelki kiteljesedéséről, amelynek fontos részét képezi az embertársai önzetlen szolgálata is.
A fentiek értelmében ha az ember úgy dönt, hogy a változást, a fejlődést választja, első lépésként fontos visszahívnia, helyére tennie a figyelmét. Vissza kell azt állítania a gazdája szolgálatába.

Hamarosan jönnek megint a választások. Már dúl is a pártok közötti háború, amelyben a tét nem más, mint az embertömegek figyelmének és életerejének megszerzése. Az adók formájában önkényesen elvett pénzt arra fordítják, hogy különböző agymosó eszközökkel újból meggyőzzenek egy ideológia, egy eszme igazságáról, ami “őket” újra fölénk helyezi a hatalmi hierarchiában. Első lépésben óriási sikerrel azt hitetik el veled, hogy neked, mint felelősségtudó polgárnak kötelességed elmenni szavazni. Ettől kezdve már a kezükben vagy. Kiadtad, kiszolgáltattad magadat, életenergiádat az általuk képviselt rendszernek. (Közben gondolkodj el azon, hogy miért teszed ezt.)

Elemezzük ki egy picit a választás fogalmát. Mit is teszünk akkor, amikor választunk? Választáskor nem teszünk mást, mint kényelemből lemondunk a felelősségvállalás minket megillető részéről. A szó szoros értelmében felhatalmazunk valakit, hogy gondolkodjon, és döntsön helyettünk. Ezt tesszük. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy akit „megválasztunk”, útközben elfejti az őt szavazataikkal és életenergiájukkal megtisztelő polgárokat képviselni. Ennek ellenére mi mégis végigjátsszuk  ugyanazt a hibás játszmát. A választások után meg elsírjuk egymásnak, hogy ezek a rossz politikusok megint átvertek bennünket. A legdurvább az, hogy ettől meg is könnyebbülünk.
Még véletlenül sem azt mondjuk, hogy ezek a buta polgárok, akik nem voltak hajlandók magukért gondolkodni, és dönteni, megint másra hárították a felelősséget, hanem azt, hogy ezek a disznó politikusok megint átvertek bennünket. Úgy tűnik, hogy direkt azért megyünk szavazni, felelősséget hárítani, hogy később legyen, kit hibáztatni a saját nyomorúságunk miatt. És ezen cselekedetünkkel beismerjük magunkról, hogy egy olyan tudathasadásos állapotban vagyunk, amiből nem is nagyon szeretnénk kijönni.

A leghasznosabb, amit egy politikus tehet az, hogy elárulja az őt hatalommal felruházó polgárokat, ezzel elősegítve az ő ébredésüket.
Fontos észrevennünk, hogy egy politikus csak akkor végzi jól a dolgát, ha szó szerint elárulja a választóit, visszaél bizalmukkal, mert így arra kényszeríti őket, hogy felébredjenek, és megértsék, hogy a felelősség átruházása súlyos következményekkel jár, és hogy a személyes felelősséget nem szabad elutasítani sem félelemből, sem kényelemből.
Azt figyeltem meg, hogy azzal, hogy elutasítja a lelki fejlődést, az ember az élet rendjével száll szembe, mely örökön tartó megújulásra, növekedésre szólít bennünket. Márpedig, ha az egyén egy rajta kívül álló személyt jogosít fel, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, törvényeket és szabályokat hozzon, melyek megcsonkítják az ő szabadságát, ezt teszi. Szembeszáll az élet rendjével, és elutasítja a lelki fejlődést.
Ezzel, ha nem tudunk szembenézni, fölöslegesen csodálkozunk azon, hogy rosszul mennek a dolgok. Az élet dolgai valójában mindig a legnagyobb rendben mennek, csak mi ezt képtelenek vagyunk felismerni. Kérdés, hogy egyáltalán adunk-e magunknak alkalmat, lehetőséget, időt annak felismerésére, hogy minden egy olyan REND szerint működik, amelynek törvényei mindig léteztek, és mindig is létezni fognak? Még a tudatlanság tengerében gonosszá lett személyek is ezen örökkévaló rend törvényei szerint cselekednek, mely megengedi számukra a gonoszság megcselekvését annak érdekében, hogy az emberiség szembesülhessen az istentelenség, avagy a rendetlenség (rendtelenség) egyenes következményeivel. (Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. Mt. 18.7)

Odáig fajultak már a dolgok, hogy egy ideje az ember két rossz közül a kevésbé rosszra szavaz, és ezt „helyes döntésnek” tartja. Vajon nevezheti-e őszintének magát az az ember, aki a kevésbé rosszat választja, amiről tudja, hogy szintén rossz? Nem hazudtolja-e meg magát az, aki tudatában van annak, hogy rosszat cselekszik és mégis megcselekszi? Igaz embernek mondható-e az, aki egyféleképpen gondolkodik/érez, és másképp (ellentétesen) cselekszik?
Mint minden mögött, az ilyen döntések mögött is van egy ok, egy mozgatórugó, ami nem más, mint a félelem. A világban két darab „teremtő erő” létezik: a szeretet és a félelem. Nyilván az olyan döntésektől, cselekedetektől, melyek félelemből származnak, őrültség olyan eredményt várni, ami igaz örömöt okoz.

Sokan azt mondják, hogy mindenképp el kell menni szavazni, mert a hozott döntések, törvények egyformán érvényesek mindenkire, azokra is, akik nem szavaztak. Ez elméletileg így is van. Lehet, hogy a törvények,  egyformán érvényesek mindenkire, de egy dolgot nem szabad elfelejtenünk. Isten képmására teremtettünk, és teremtőerővel rendelkezünk! Minden egyes személy megteremti magának a mindennapi tapasztaláshalmazt, amely lehet jó is, meg rossz is. Tetszik, vagy sem, ez így van. Szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy minden tapasztalat teljesen egyénre szabott. Ugyanabban a szituációban két különböző ember két különböző dolgot tapasztal. Lehet, hogy egyik teljesen jól érzi magát, míg a másik fetreng és küszködik. Tehát, lehet, hogy mindenkit érintenek az önkényes módon meghozott törvények, de vannak akikre valósággal lesújtanak azok. Eddigi megfigyeléseim alapján azt mondhatnám, hogy nem azt fogják sújtani, aki úgy érezte, hogy nem akar választani, nem akar senkit felhatalmazni, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, hanem inkább azt, aki félelemből, megalkuvásból elment, és a „két rossz közül a kevésbé rosszat” hatalmazta fel, hogy megnyomorítsa az életét.

Kedves felebarátom, utószóként még csak annyit szeretnék hozzáfűzni a fentiekhez, hogy lehet, hogy holnap boldogan ébredsz, és boldogan fogod tölteni a napot, a te döntésednek köszönhetően. Viszont az is lehet, hogy holnap boldogtalanul kelsz, és boldogtalanul fogod tölteni a napot, szintén a te döntésednek köszönhetően. Tudnod kell, hogy teremtő erővel rendelkezel, és akkor is teremtesz, amikor nem akarsz. Te döntöd el, hogy felelősségteljesen teremtesz, vagy felelőtlenül. És azt is neked kell eldönteni, hogy szeretetből, vagy félelemből teremtesz. Lehet, hogy azt mondod, hogy mivel kevés ember gondolkodik így,  semmit sem lehet tenni. Erre azt mondom, hogy igazad van. Ezzel a kijelentéseddel is ítéletet hoztál magad felett, döntöttél, megbélyegezted a sorsodat. Rád érvényes lesz, amit épp mondtál, de a szomszédodra nem, mert ő másképp választott, másképp teremtett.

Választottjaink:

Unió Szovjet és Európai módra:

Kapcsolódó írások

Mit jelent a Demokrácia?

A fekete bárány téveszméje

A változások és a háború

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | 5 hozzászólás

Földi Paradicsom

 

DSC_2644 Szép volt ám az élet a folyó parton. Nagyon nem színezem, hogy még véletlenül se ébresszek irigységet benned, de mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy szép tud lenni az élet, ha az ember megtanulja elfogadni és megérteni azt ami éppen van, és néha elfelejt akarni, lázadozni, ellenkezni. Az igaz, hogy én sem voltam zárkózott de ezek a kis apró nepáli emberek úgy bántak velem, mintha oda születtem volna közéjük, és velük nőttem volna fel. A kb. egy hétből egy éjszaka aludtam a szobában. De az is kissé fájdalmas volt a szúnyogözön miatt. Amint említettem, lent a parton egyáltalán nem bántottak. Két Milán barátra tettem szert. Mindketten ennek a rafting (vadvízi evezés) cégnek dolgoztak. Számukra teljesen természetes volt, hogy én közöttük fogom leélni életem hátralevő éveit. Egyik Milán már szólt is az iskolában, ahol tanított, hogy lesz egy új angol tanár :)).

A szomszéd családban minden nap bivalyt vágtak, ezért felajánlottam, hogy főzök én nekik valami finomat ebédre. Adtak bivalyhúst, fűszereket, hagymát. Megvolt minden, ami kellett, egy finom bivalyhúsos pityókás tokány elkészítéséhez. Meglepetésemre, nagyon ízlett nekik a főztöm, de azért a biztonság kedvéért ők még legyúrtak egy tányér rizst a főztöm után, nehogy ne legyen mitől budira menni reggel :). Bármikor mehettem vadvízi evezésre, kajakozhattam kedvemre. A spontán keresetlen és hívatlan élmények felülmúlták legmerészebb vágyaimat.

Egyik nap egyik Milán barátom bejelentette, hogy kivesz egy pár szabadnapot és elvisz engem Chitwanba a dzsungel mellé. Ahol él a családja. Nekem persze semmi ellenvetésem nem volt, mivelhogy én is pont arra mentem volna tovább. Az én módszeremmel (stoppal) tettük meg a kb. 60 kilométeres távot. Jópofa kamionossal találkoztunk. Meg is invitált engem, hogy tartsak vele egész Nepál keleti határáig. Illedelmesen válaszoltam neki, hogy kösz, már jártam ott. Nagy divatja van Nepálban és Indiában a bagózásnak. Errefelé inkább bagóznak, mint cigarettáznak. Nem első alkalommal kínáltak vele, de én első és valószínűleg utolsó alkalommal mondtam igent rá. Mondom egye a fene, ha már ennyit kínálnak, megkóstolom, hallám milyen. Meggyúrta rendesen a segédsofőr a tenyerében, és szétosztotta. Én csak egy kicsit faltam be, és helyeztem a fogínyem mellé, hogy belőjem magam egy kis nikotinnal. Csípős volt mint a mennykő, és meglehetősen erős volt az íze. Na de a java csak ezután következett: nagyon megzsibbadtam tőle. A fogtömés után elég sok böjt volt, és intenzív méregtelenítés, oszt ez a dohány most úgy fejbe ütött, hogy már-már azt számolgattam, hogy ebben a kamionban hány kormány van, és hány sofőr vezeti. Mondtam is, hogy fiuk ez túl jó nekem, ha nem veszitek rossz néven kiköpöm az ablakon. Hát ezzel is nagyjából úgy voltam, mint az összes eddigi droggal ami bekerült a szervezetembe. Én köszönöm szépen jól vagyok cigi, pia, dohány, meg a többi nélkül is.

Meglehetősen hosszú, zötykölődős utazás után megérkeztünk Milánék falujába mely a Chitwan nemzeti parknak volt része. Egy csendes kis falucska ez. Nem sokan lakják. Az emberek gazdálkodnak, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Szinte semmit nem vesznek a boltból. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy ha valami baleset nem éri őket olyan sokáig élnek, hogy megunják. Milánék háza meglehetősen nagy a többihez képest. Édesanyja, öccse, és az édesapja lakják. Hatalmas farm veszi körül. Hatalmas rizs, lencse, pityóka ültetvények vannak rajta. Rengeteg a gyümölcsfa. Főképp mangó. A mangót nevezik a gyümölcsök királynőjének ők. Szeretik nagyon! Az igazság az, hogy nekem is bejön nagyon az íze. Mangó dzsúszból sosem tudok túl sokat inni. Addig iszom, amíg a készlet tart. Egy hatalmas halastó van nem messze a háztól melyben oly sűrűn nyüzsögnek a halak, mint az ember Kínában vagy Indiában. Valószínűleg némelyikük alig várja, hogy ki legyen fogva, és pálmalevélbe csavarva megsüljön a parázson. A háztól nem messze Milán épített magának egy kis kunyhót bambuszból. Amikor otthon van mindig ott alszik. Nagyon szimpatikus volt nekem már első ránézésre a talajtól kb. egy méteres magasságban levő bambusz kunyhócska. Már elképzeltem, hogy milyen jókat fogok majd aludni ott, és alkalomadtán írogatni ezt azt.

MyNepaleseBrother Ha nagyon belemennék a részletekbe csak a Milán családjánál töltött hétről egy teljes könyvet írhatnék. Lenyűgözött a hely egyszerűsége és természetközelisége. Érdekes az, hogy itt nem különül el annyira az istálló a háztól, szinte egybe van minden. Közel egymáshoz. A kecskék, tehenek bivalyok, emberek. Arra gondolok, hogy valamikor a mi őseink is így éltek. Anyuka egy parasztasszony, aki minden napra rizst és lencsét főz. Ez az alapétel náluk. Dál-Bát (lencse és rizs). A konyha a hagyományos több ezer éves. Kis agyagból kitapasztott tűzhely, melyet szinte minden nap kimosnak nedves ronggyal. A kémény fogalmát nem nagyon ismerik. A konyha általában sárga a padlót és a tűzhelyet képező agyagtól, meg fekete a deszkákon lerakodó füsttől. Jó ez így nekik. Nagyon nem modernizálnak :). Anyuka életében kést lehet csak akkor látott, amikor ott jártam, és meglátta a Tibortól kapott tőrömet. Oda is adtam, hogy próbálja ki, de kicsit félt tőle, nem tudta, hogy kell használni. Ő egyetlen sarlóval elintéz mindent :). Azzal vágja friss füvet a tehénnek és a kecskéknek, de azzal pucolja és vágja a zöldségeket is.

Az igazság az, hogy a férje nem attól bolondult meg, hogy a felesége egyfolytában zaklatta valami menő japán kés készletért. Az apuka valami mérnök volt állítólag, és jól is éltek, mindaddig amíg ez el nem kezdett politizálni. A politikai karrierje is felfele ívelt egy darabig, de valahol lefutott a vonat a sínekről, mert most kemény drogokkal tompítják a fejét, hogy ne tegyen kárt magában, vagy esetleg valaki másban. Így első ránézésre szelídnek tűnik. Olyan mosolygós meg kedves. Agytompítókkal dúsítva vérét éli zombi életét. Néha odajött hozzám sunyi módon mosolyogva halkan És egyszer csak derült égből villámcsapás, elkezd ordítani a politikáról, hogy az angolok mit csináltak, és a németek úgy, meg a Kínaiak amúgy. Olyan igazi udvari bolond szerepet tölt be az elvtárs. Ő kiabál mosolyogva a politikáról (annak is az évtizedekkel ezelőtti részeiről), és mindenki hangosan röhögi. Érdekes kis dráma. Több mint valószínű, hogy nem tudatosan csinálja, és nem veszi észre, hogy nem tud halkan beszélni. Gondoltam magamban szép kis politikai karriert alakíthattál magadnak, hogy ide juttatott. Szegény lelke lehet, hogy már rég a mennyország tornácán szivarozik, ő meg itt lent ordítja, hogy ki mit csinál rosszul. Én őszintén remélem, hogy ezeket a sorokat többen is olvassák, akik politikai törekvései vannak. Mindenesetre elgondolkodtató történet. Nem tudom egész pontosan, hogy mi okozhat számára ezt az állapotot. Egy dologban biztos vagyok: ez az ember több problémát nem fog okozni a választóinak. A család már megszokta. Nem okoz különösebb gondot senkinek, főleg így, hogy rendszeresen beszedi az agytompítókat. Nekem meggyőződésem, hogy zombi létének legfőbb oka az, hogy a környezetét valamilyen szinten kicsit elgondolkodtassa. Én is környezete voltam. Én is arra kényszerültem, hogy gondolkodjak rajta egy pár sort. Te is, kedves olvasó, most valamilyen szinten közvetett módon az ő környezete vagy. Elméletileg számodra is tanulságos lehet a történet valamilyen szinten.

Ők is mint a legtöbb hindu család a vendéget istenként tisztelik. Tudta Milán, hogy nem szeretem nagyon a rizst. Ezért minden reggel sütött nekem palacsintát. Délutánra meg estére mindig volt nekem pityóka amit tisztított vajjal (ghee) és hagymával fogyasztottam. A hagymát nagyon nem kíméltem. Minden nap megettem két három fejet. Ha igaz az, hogy a hagyma tisztítja a vért, akkor nekem most olyan vérem lehet mit a patyolat :). Friss zöldség mindig volt a kertből. A mangó meg éretlenül is finom volt. Na de volt szerencsém megismerkedni a „licsivel” is. Ez egy kínai gyümölcs. Talán egyik legfinomabb, amit valaha ettem. Főleg ha nincs teljesen megérve, és enyhén savanykás. Nem győztem legelni a fáról, annyira finom egy gyümölcs. Többször gondoltam, hogy nem is nehéz így egészségesnek lenni még 90 évesen is. Minden évszakban van valami friss zöldség vagy gyümölcs náluk. A lencsének több fajtáját termesztik, melyeket legtöbbször összevegyítenek, és úgy főzik meg. Nagyon finom és tápláló. A rizsnek nagyon jó kiegészítője.

DSC_2825 Egyik nap megkérdezte a barátom, hogy halat nem-e ennék. Mondtam neki, hogy többet ezt ne is kérdezze, hanem egyenesen hívjon halászni. 5 perc alatt készített egy kéthorgas halászbotot, kerített valami gilisztákat. Tett belőle mindkét horogra. Én csak bámultam ki a fejemből. Mondom neki, hogy te azt komolyan gondolod-e, hogy ezzel a szerszámmal fogunk is valamit a szerszám nyelén kívül. Kötött egy kisebb darab pálcát a damilra, hogy lássa ha van fogás, és bedobta a tóba. 3 percen belül egyszerre két halat szedett ki a tóból. Nálunk falun ilyen nincs!- gondoltam magamban. Mondom kell kérjek két pofot, hogy meggyőződjek arról, hogy nem álomkép, amit látok. Szemmel láthatóan nem élvezte ő annyira a halászat eme módját. Letette a botot és fejest ugrott a tóba. Eltűnt benne, mintha egy krokodil húzta volna le a tó aljába. Egyszer kiugrik belőle két kezében egy-egy kövér hallal. Gondoltam magamban, hogy én többet egy filmet sem nézek meg, ha élőben ilyeneket láthatok. Milán mostanig egyik legkedvencebb barátom, akivel az úton találkoztam. Olyan dolgokat mutatott az európai vándornak, amilyeneket az még életében nem látott. Nagyon jópofa gyerek. Amolyan vadon szülöttje. Van egy film melynek címe Crocodile Dundee. DSC_2750 Na annak főszereplőjére emlékezetet. Nagyon jól teltek az együtt töltött napok. Minél többet megtudtam róla, annál többet álmélkodtam rajta. Szobája falán nagy kitömött óriásgyíkok vannak, meg madarak, melyeket kb, olyan módszerrel fogott, mint a tóból a halakat. El is mesélte, hogy nem egyszerre kergetett, és fogott a dzsungelben vaddisznót, óriásgyíkot, kígyót, melyek lelkeit hatalmas tőrével segítette át a túlvilágra. Mindennek megkészítette és megette a húsát, majd kitömte. Számomra minden nap amit vele töltöttem, egy felejthetetlen élmény volt. Tulajdonképpen ez az a pont amikor az ember új fogalmat kéne kitaláljon, mert jelen esetben az élmény szó nem elég kifejező. Ő is előszeretettel hallgatta a történeteimet és „felfedezéseimet”. Érdekes volt eme két különböző világnak a találkozása és ismerkedése egymással. Lélekben mindketten amolyan kalandor típusúak vagyunk, de más közös nem nagyon volt bennünk. Ja bocs! Már szinte elfelejtettem: mindketten kendőt és kalapot viselünk. Ez érdekes meglepetés már a legelején :)).

Jó kis kalandokban volt részünk. Elég sokat járkáltunk az erdőben. A kunyhójában aludtunk általában mert ott kevesebb volt a szúnyog. Emlékszem az első bambuszkunyhóban töltött éjszaka utáni reggelre. Olyan meglepetésben volt részem, hogy csoda, hogy még van aki beszámoljon róla. Kicsi a kunyhó. Egy kis ágy van benne. Én örömmel választottam a földet fekvőhelynek. Letettünk egy vékony rongy matracot. És azon aludtam. Nagyon jól ment az alvás. A szúnyogok sem fedeztek még fel az első éjszakán. Reggel jól kipihenten ébredtem. Jobbra voltam fordulva, amikor kinyitottam a szemem. Olyan látványban részesített a reggel első képe, hogy azóta ha lehet balra fordulva nyitom ki szemeimet. Akkora pók pihent a fejem mellett mint a tenyerem. Egy igazi óriás terminátor. Na de hamar megnyugodtam. Gondoltam magamban, ha bántani jött volna az ágyamba, akkor, egész éjszaka megtehette volna. Bár ki tudja. Lehet, hogy csak úgy gondolta, hogy illetlenség lenne kinyírni egy alvó embert :). Na de nem bántott. Ott volt másnap is. Másnap már azzal a tudattal feküdtem le, hogy ma éjszaka sem alszok egyedül. Érdekes meglepetéseket tartogathat a dzsungel egy magamfajta kárpátokból érkező embernek. Egyik reggel, amikor álmos szemekkel indultam a kunyhótól a ház felé. DSC_2716Az ösvény foglalt volt. Egy akkora piton keresztezte az utam, hogy én egyből benyomtam a padlóféket. Nem másért. De épen jobbról jött. Európai szabályok szerint neki volt elsőbbsége :). Mondta Milán, hogy nem kell félni, nem bánt. Mondom az igazság az, hogy nem is féltem. De ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg, hazug disznó lennék. Úgy vagyok én már ezekkel a meglepetésekkel is, hogy ha már nagyon akart volna bántani a természet, hát eddig is megtehette volna, ugyanis vannak otthon az erdei tanyánk környékén is akkora medvék, melyek egyetlen simogatása magasba röpíthetné a fejemet, mint az ütő egy jól eltalált golflabdát. Ja és vannak viperáink is, melyek csókja nem éppen a szerelmesebbik fajták közé tartozik. Igyekszem nem félni, de nem is akarok mindenképp alkalmat keresni az ilyen találkozásokra. Szinte miden este lementünk a meleg kristálytiszta vizű folyóra fürödni. Felért az számomra minden eddig próbált fürdési metódussal. Lehet nem mindenki van így ezzel, de engem a természetközelsége nagyon meg tud nyugtatni. És tudom, hogy azért vannak elég sokan, akik szükségét érzik annak, hogy közelében legyenek, és mégsem tudjuk abbahagyni az irtását. Megyünk, lövünk, vágunk, hasítunk, porozunk, halmozunk, hogy legyen majd a nehezebb időkre is :))). Ennyit a létbe és a jövőbe vetett bizalmunkról. Igazi örömmel tölt el olyan emberekkel találkozni, akik mindenből csak annyit vesznek, amennyire éppen szükségük van. A vad nyugaton nem túl népszerű ez a magatartási forma. Minél többet halmozol, annál értékesebb embernek ítél a társadalom. És csodálkozunk, hogy ilyen rabló világot élünk.

A kis nádkunyhóban nagyon jól haladtam az élménybeszámolókkal is. Tudták, hogy írok elég sokat. Néha készen odahozták a reggelit meg a pánit, ami vizet jelent nepáli és a legtöbb indiai nyelven. Kellett is abból nagyon sok, mert még a legkisebb légvétel is izzasztott, olyan meleg volt. Nagyon tartalmasan, és ezért nagyon gyorsan teltek bambuszkunyhós napok. Milán elvitt a rokonaihoz, akik már előre tudták, hogy a fehér bőrű testvér nagyon szereti a bivalytejből készült vastag aludttejet főtt krumplival és hagymával. Mindig megkínáltak valami házi finomsággal. Azóta még inkább úgy gondolom, hogy a nagy bevásárló központokat nem terjeszteni kéne, hogy eladhatatlanná tegyék a természetes forrásból származó minőségi élelmiszer árut, hanem egyet kettőt be kéne zárni, hogy az ember kevesebb olcsó műanyagot és génmanipulált zöldséget meg gyümölcsöt fogyasszon. Szinte hihetetlen, és nagyon elszomorító a tény, hogy az ember még ma is nagy lehetőséget lát a kauflandok olcsó termékeiben. Írtam már arról, hogy a nepáli egészségügy elég hadilábon áll. De azt is említettem, hogy nem is igazán lenne értelme a nagy beruházásoknak még, mert az emberek makk egészségesek. Jó na! Van egy két meghibbant politikus, de rajtuk a kórházak sokat amúgy sem segíthetnének. Ezeknek az embereknek itt egyelőre golyóálló az immunrendszerük. Többször rá is kérdeztem, hogy a rákról mit gondolnak. A miről???????? – jött a válasz. Mi az a rák? Mondom, ha nem tudjátok, akkor én inkább el sem mesélem nektek, és kívánom, hogy nagyon sokáig ne tudjátok meg, mi az. Na de a multik őket is bekerítik előbb utóbb, és megtudják majd miről beszélt a sáppadtőrű vendég. Majd akkor lesz alkalmuk többet invesztálni az egészségügy fejlesztésébe is.

Lassan közeledett a tervezett tíz nap csend ideje. Készülődtem vissza a fővárosba. A történetek napirenden voltak. A dzsungel élet kellemes élményeket és emlékeket pakolt nekem útravalónak.

Szinte elfelejtettem, hogy a történetem főhősének Milánnak is van egy gyenge pontja. Nem hiába. Valamiért neki is meg kellett születnie. Nagyon szereti a vadvízi evezést, és van egy olyan álma, hogy majd nekifog és leevez a világ összes folyóján, hogy ő legyen az az ember aki, leevezett a világ összes vadvizén. Híres szeretne lenni. Gondoltam magamban, hogy valószínűleg sok amerikai filmet nem láthattál, de épp eleget ahhoz, hogy különlegesebb akarj lenni, mint amilyen már vagy. Mondtam is neki, hogy testvér te már így is egy hős vagy számomra. De ha te azért kezdesz cselekedni, hogy a neved bekerüljön a nagykönyvbe, akkor sáppadtőrű barátod, Attila elveszíti történeteinek egyik legeredetibb legkülönlegesebb főszereplőjét. Milán méltán egyik legkülönlegesebb karakter, akivel találkoztam. Ezt egyszerű, tiszta őszinte magatartásával vívta ki, azzal, hogy vállalta önmagát. Azzal, hogy még nem vett erőt rajta a vágy, hogy neki még különlegesebbnek kell lennie, mint amilyen. Te is kedves olvasó a legszebb, legkülönlegesebb emberi lény vagy akkor, ha nem akarsz más lenni, akkor, ha van bátorságod hozzá, valamint le tudod küzdeni a félelmeket, melyek visszafognak, melyek megfékeznek abban, hogy vállalni merd belső hangod utasításait.

Categories: Minden, Nepál | Címkék: , , , , , , | 2 hozzászólás

Becsapda

Dublin’s Famine Statues 2 Életemben nagyon kevés olyan emberrel volt alkalmam beszélgetni, akinek nem volt igaza. Szinte az összesnek igaza volt. És szinte az összes az IGAZ igazságot tudta. Érdekes módon ezek az igazságok nagyon eltérnek egymástól. Vajon melyik legnagyobb igazság az IGAZ igazság. Fészbukon (Facebook) egy muzulmán gyerek azt kommentálta egy videóra amely azt állította, hogy csak a zsidók és a keresztyének üdvözülnek, hogy Hitlernek igaza volt. Bárcsak még most is élne, és végezné a dolgát, amit annak idején elkezdett. Azt is hozzáfűzte az eszmefuttatásához, hogy az egyetlen út Istenhez az iszlám. Ezek a kijelentések engem már az egyik oldalról sem érnek a meglepetés erejével. A keresztyének Jézust szajkózzák, de már annyira, hogy a keresztyén a keresztyénnek is hadat üzen, hogy ő az igazi keresztyén nem a másik. Katolikusok, hit gyülekezetesek, és az összes többi tudja a nagy igazságot. Az a közös bennük, hogy mindannyian egyugyanazon eszközt használnak: a BIBLIÁT. De mivel mindegyiknek igaza van, ami igazabb a másik igazánál, ezért egymást magasról lenézik, és megvetik. A katolikus is a gyülekezetest az ő szemszögéből “fentről nézi”, de ugyanígy a gyülekezetes is a katolikust az ő szemszögéből “fentről figyeli” ugyanis ő tudja már mi az igaz, és sajnálkozva néz állkeresztyén testvérére, hogy szegényke mennyire el van tévedve. Legszívesebben segítene neki, az útját vesztettnek. Segítene neki elfelejteni mindent amit eddig vallott, és segítene őt meggyőzni az igazi igazságról, hogy igazi keresztyén legyen.

Ez nagyon jó bizonyítéka annak, hogy ha azt szeretnénk szemléltetni, hogy a vallások milyen nagy sikereket érnek el az emberek szétválasztásában, az egység megbontásában, akkor nem is kell átkelni a kereszténység határain. Van elég keresztyén szekta, vallás, gyülekezet meg minden, amelyek egyben a legigazabbak és a legálnokabbak is, annak függvényében, hogy melyik oldalról nézzük őket. Egy a közös bennük. A maguk szemszögéből az összes a legigazabb. Ha netán keresztül lépjük a kereszténység határait, még nagyobb a káosz. Ott már bejönnek a zsidók, a muzulmánok, a hinduk a buddhisták és a többi, melyeknek szintén a maguk szemszögéből az igazságuk minden igazság fölött áll.

Azon kívül, hogy az egész szekta, vallás, meg gyülekezet igazsága a legigazabb, még van egy közös vonásuk. Az összes a HITET használja eszközül hatalma, népszerűsége növelésére. Mindegyik megvan győződve arról, hogy hinni kell. És amiben hisznek, az nem más mint a legfelsőbb igazság.  Érdekes módon az összesnek kötelessége a másikon “segíteni” pontosabban a másikat megfosztani eddigi hitétől, és az ő hitét ültetni el benne a régi “rossz” hit helyett.

Amióta visszaadtam a vallásomat és a hitemet, azóta egyre élesebb a kép, hogy ezek a vallások milyen tökéletes munkát végeznek az emberek szétválasztásában, a háborúk táplálásában. Hihetetlen, milyen briliáns módon kivannak dolgozva ezek a rendszerek. Azt mondja a muzulmán, hogy egyik szentkönyv sem biztat a harcra a háborúra. A másik mondatában máris azt mondja, hogy Istenhez egyetlen út vezet, ami nem más mint az iszlám. És a következő mondatában meg azt mondja, hogy bárcsak élne még Hitler úr. Tehát igaza van! Egyetlen szentkönyv sem biztat közvetlen módon a harcra. Bolond is lenne ha azt tenné. De mégis az eredmény az, amit nap mint nap láthatunk. Vannak amolyan elszigetelt csoportosulások egy-egy dogma vagy szent hit nevében, amelyek nem nyítanak egyik irányba sem. Ezek a bizonyos bélyeget(keresztény, muszlim, hindu) viselő csoportosulások elkülönülnek a más fajta bélyeget viselő csoportosulásoktól. Amikor kapcsolat van közöttük, az általában valamiféle háború. Mindegyik a saját hitét, a saját bélyegét védelmezi. És ez így van mindenféle más bélyeggel is mint a nemzetiség, bőrszín, politikai irányzatok, stb. Minden az emberre kívülről ráadott bélyeg természetesen valamiféle hittel társítva elkülönülést eredményez.  Az azonos bélyeggel rendelkezők egymást támogatják, és mindenki más ellenség, vagy pedig a helytelen úton jár. Hol van a feltétel nélküli szeretet? Hol van az egység? Hol van az együvé tartozás? Természetesen ezek a bélyegek még arra is jók, hogy eltereljék a figyelmet az egyénről, az egyedi megismételhetetlen emberi lényről. A lényeg a felszín alatt van. A felszín nem más mint maga a bélyeg. A bélyeget látjuk csak és a lényeg elkerüli a figyelmünket. ÁLTALÁNOSÍTUNK. Ha amerikai, akkor buta, ha muzulmán, akkor terrorista. Ha zsidó akkor a világ ellensége, és világuralomra tör. Ha magyar vagy székely, akkor természetesen a legnemesebb fajhoz tartozik. Ez persze csak addig, amíg nem fel nem fedezzük a magyarságon belüli bélyegeket, aminek következtében a magyarság bélyegünk alatt is csoportokra oszlunk, és azt bizonygatjuk hogy az a csoport amelyikhez mi tartozunk, az magasabb rendű, meg jobb a másik magyar csoportnál. Nem vesszük észre, hogy mekkora mesterségesen létrehozott illúzió-állom világban élünk.

Kérdés: Ha nem léteznének hitrendszerek, ha nem létezne maga a hit. mire épülhetnének ezek az illúziók? A nagy hívők fejében meg sem fordul annak lehetősége, hogy ne higgyen. Ha nem hisz ebben, akkor hisz abban. Muszáj hinni valamiben? Miért? Egyszerű: így volt nevelve. Hitben volt nevelve, Hitre volt nevelve. Nevezzél őrültnek, pogánynak, bűnösnek, rossznak, gonosznak, vagy aminek akarsz, nekem akkor is azt kell mondanom, hogy a hit maga nem más mint egy vírus. Itt hozzáfűzném azt, hogy hogy a “vak hitről” beszélek. De ez hülyén hangzik, ugyanis ha már hit, az egyértelműen vak. Ha meg nem vak akkor az már nem hit, hanem tapasztalatra épülő meggyőződés. A számítógépeden ha vírus van, elképzelhető, hogy én innét irányítani tudom azt. Ha a számítógépedet ellenőrizni, irányítani akarom, vírust telepítek rá, és elérem a célomat. Interneten keresztül innen Indiából a számítógépedet szemmel tartom, és ha kell irányítom.

De mit teszek, ha nem a számítógépedet szeretném irányítani, hanem tégedet? Válasz: ugyanazt: adok neked vírust, adok neked HITET, és az enyém vagy, úgy vallasz, úgy gyónsz nekem, úgy cselekedsz, ahogy én akarom. Ha HISZED ha nem. Hatalmat, hatalmakat, vallásokat, rendszereket diktatúrákat hit nélkül, pszichológiai manipulálás nélkül egyszerűen lehetetlen, képtelenség építeni. Az első lépés a dogma, a hit megalkotása. Ezt követi ennek agresszív agymosó módszerekkel az emberi elmébe való ültetése, majd annak folyamatos táplálása. Ennyi az egész. Ez az egyszerű képlete annak, hogy hogy szűnik meg az ember egyedi, megismételhetetlen emberi lénynek lenni. Annak, hogy válik az ember agymosott, nem gondolkodó csak utasításokat végrehajtó robottá. Annak, hogy lesz az emberből tégla a hatalom falában. (“Just another brick in the Wall”-ahogy a Pink Floyd mondja).

Jó de hát miben kell akkor hinni? Jön a kérdés, mintha valami törvény lenne, hogy muszáj hinni valamiben. Meg sem fordul a fejünkben, hogy nem is biztos, hogy KELL hinni. Amiért azt tömték a fejünkbe évszázadokon át, hogy hinni kell, nem azt jelenti, hogy az igaz is. Megvan az oka, hogy miért tették azt. Ennél tisztábban nem lehet az okra rámutatni. “Istenben hinni kell”. Az Isten szerelmére! Milyen Isten az, akiben hinni KELL? Amelyik nem képes megmutatni magát, megnyilvánulni a hétköznapjaidban? Én nem hiszek Istenben. Nagyon egyszerű az okom rá: nem kell higgyek benne, mert megtapasztalom nap mint nap, megtapasztalom a teremtés nagyszerűségét, a teremtés csodáját, vele együtt a megértéseket. Minden tiszta, minden világos. Nem kell higgyek, mert tudom használni a tőle kapott értelmet, hogy kövessem, hogy lássam, hogy mi miért van. Nem kell higgyek sem ajándékban, sem büntetésben, sem szerencsében sem kárhozatban sem üdvözülésben. Neked kell hinned ezekben, hogy tudjanak az orrodnál fogva vezetni, megfosztani az élet minden valódi örömétől. de ez is csak addig tart, amíg fel nem ébredsz, amíg magadhoz nem térsz. Nyisd meg a szívedet, és beáramlik az Isten mert arra vár, és minden érthetővé tisztává válik. Ne higgyél benne, mert manapság már oda jutottunk, hogy bárki lehet Isten, bárki beszélhet Isten nevében, és természetesen mindenik az igazat fogja mondani. A közös bennük meg az lesz, hogy “HINNI KELL!!!”. HE-HE-HE-HE-HE-HE-HE-HEH! Ez a válaszom kegyes ajánlataikra, segítségükre. Az ajtódhoz jönnek, meggyőznek, hogy nagyon súlyos a helyzeted. Segítségre van szükséged. És íme épp itt vannak ők, akik a segítséget elhozták számodra. Te meg eszed a sok hazugságot, csak úgy habzsolod a dumát. Jelzem, hogy nemcsak a jehovistákra meg a többi gyülekezetre meg hittérítőre gondolok itt, hanem az összes kampány cédulára amely jön valamelyik növény vagy zöldség szimbólumával (rózsa, harangvirág, tulipán vagy fenyő). Jönnek és “segítenek” majd neked. A leggyengébb pontodon támadnak meg téged. Azt a meggyőződésedet használják fel ellened, hogy “HINNI KELL”. És te hinni fogsz bennük. Ott támadnak, ahol a legsebezhetőbb vagy! És mi a legsebezhetőbb oldalunk? Egyszerűen az, hogy folyamatosan lemondunk önmagunkról, a megoldásokat, a válaszokat, a boldogságot önmagunkon kívül keressük. Ahelyett, hogy megértésért imádkozzunk, HISZÜNK minden babonának, minden politikai irányzatnak, minden szektának. Soha nem volt bátorságunk a bennünk élő Isten igazságát vállalni. Mindig kérdőjelek nélkül elfogadtuk a kívülről alattomos módon befele lopakodó  “IGAZSÁGOKAT”, mert féltünk, mert félünk. Inkább elhisszük, hogy az ami bennünk van, az gonosz, az rossz, aminek kiirtásához egy külső eszközre van szükségünk. És jönnek is az eszközök: a dogmák, a különbnél különb hitrendszerek, a szekták, a politikusok és kitöltik az űrt. Mindez miért? Azért mert megtagadtad a legértékesebb kincsed, megtagadtad önmagad, megtagadtad a benned élő Istent. És csak szenvedsz mert nem érted miért történnek a rossz dolgok veled, hisz te betartottál minden szabályt, te JÓ voltál. Nagyon ügyelj a JÓ fogalmával, mert az is egy nagyon durva csali. Manapság a jó nevében emberek ölik egymást. Manapság akkor vagy jó, ha megfelelsz a téged rabul ejtő rendszer vagy rendszerek összes szabályának, elvárásainak. Csak egy példát hozok fel mert amúgy is hosszúra sikeredett ez az iromány: például nagyon jó vagy, ha beállsz a hadseregbe és a hazádért harcolsz, embereket ölsz pl. Irakban, vagy Afganisztánban. Ha annak idején megtagadtam volna, hogy katonának vigyenek, egyből a rendszer ellensége lettem volna. Nagyon rossz ember lettem volna, mert én nem hiszek az erőszakban. Nem hiszek a fegyver hatalmában. Az értelemben hiszek, és az őszinte tiszta feltételek nélküli szeretetben, minden élő szeretésében és tisztelésében. Tehát rossz ember vagyok. De ha a gyilkosság meg a hazugság megtagadása rossz emberré tesz engem, akkor leszek én boldogan rossz életem végéig.

Végül arra kérlek kedves olvasó, hogy bennem ne higgy! Ne higgy el semmit, amit itt olvastál! Ha nem tudtad követni értelmeddel, érzelmeddel, akkor vess el mindent nyugodtan úgy ahogy van. Én nem akarok vallást alapítani, nem akarok politikai pártot sem alapítani. Nem érdekem, hogy te az enyém légy, hogy kontroláljalak, hogy irányítsam minden léptedet. Én annak örülnék a legjobban ha te, Jóska, meg te Marika, meg te István megtalálnátok önmagatokat, megértenétek, hogy ti nem vagytok gépek, nem vagytok állatok, hogy titeket nem kell irányítani, mert tudtok magatok helyett dönteni és felelősséget vállalni saját életeitekért. Ha viszont érted, és érzed miről szólt ez a történet, és egyetértesz vele, arra kérlek, hogy oszd meg másokkal is, hogy mindenkinek hasznára váljék, akinek talán épp ezekre a gondolatokra van szüksége, hogy visszaszerezze szabadságát, hogy újra egyedi, megismételhetetlen emberi lénnyé váljon, aki egyediségével részt vesz a világ szebbé színesebbé tételében.  Ha tetszett, kérlek válassz az alábbi megosztási lehetőségek közül:

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Itt letöltheted a mostanig nyomtatásban is megjelent Szabad Gondolatokat PDF formátumban, valamint az indiai zarándoklat eddigi beszámolóját

explorersKedves olvasó!

Ha tetszik lapunk, ha kaptál tőle valami jót, kérlek, oszd meg másokkal is, hogy az üzenete máshová is eljusson, másokat is elgondolkodtasson. Hogy igazán szabad lehessen a gondolat, igyekszünk őt mindenféle politikai, kereskedelmi, vallási és más érdekektől távol tartani. Nem szeretnénk pénzért reklámozni benne bármit is, mert a pénzszerzés egyáltalán nem cél. Az emberi értékeket szeretnénk előtérbe helyezni és hangsúlyozni az anyagiakkal szemben. Tartalma ajándékként jelenik meg mindenki számára, aki szeretettel, nyitott szívvel és elmével olvassa ezeket a nem túl szok-
ványos sorokat. Teljesen önerőből, barátaink, családtagjaink támogatásával született. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem célunk lapunkat minden áron életben tartani. Alapelveink közé tartozik a természetesség, a könnyedség, az erőszakmentesség. Nem akarunk mindenképp írni, szaporítani a szót. Minden egyes cikk, ami a lapunkban megjelent, spontánul jött. Nem kerestük, nem hívtuk. Teljesen természetes módon,
megmutatta, felkínálta magát a Szabad Gondolat számára. Úgy véljük, ezeket a gondolatokat nem lehet, és nem is szabad pénzért adni-venni. Az anyagi érdek megfertőzné tisztaságukat, korlátokat szegne szabadságuknak. Kiadványunk továbbra is teljesen ingyen elérhető lesz mindenki számára, akinek épp rá van szüksége talán egy fontos lépés megtételéhez. Viszont, ha fontosnak tartod, hogy továbbra is megjelenjen nyomtatott formában, és ezt önzetlenül segíteni szeretnéd, vedd fel a kapcsolatot velünk az alábbi lehetőséget használva:

     

    

LETÖLTÉSHEZ JOBB KLIKK  A CÍMRE, MAJD BAL KLIKK A “SAVE LINK AS” (MENTÉS) -RE

Letöltés: A gondviselés útján: India, Nepál

Letöltés: Szabad Gondolat 1

Letöltés: Szabad Gondolat 2

Letöltés: Szabad Gondolat 3

Letöltés: Szabad Gondolat 4

Letöltés: Szabad Gondolat 5

Letöltés: Szabad Gondolat 6

A letölthető anyagokat bárki nyomtathatja, terjesztheti, akinek tetszenek, és fontosnak tartja, hogy üzenetük máshoz is eljusson.

Categories: Letöltés, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

A papa segiteni akar!

Uram Isten mennyi bullshit, mennyi folosleges szofosas egy helyen …
Milyen szavak, milyen csurt csavart gondolatok. Micsoda fogalom tarsitasok!

De koszonet az email tovabbitojanak! Segitett nekem vegleges formaba onteni a kovetkezot gondolatot:

[aki minden aron segiteni akar, az szorul leginkabb segitsegre!]       koszonom szepen!

Az
egyhazat megertem teljes mertekben. A politikat nem partolom. Tudjuk
jol, a diszno is rug meg egy par utolsot mielott vegleg feladja a
harcot. De az egyhaz nem fogja. A politika sem fogja. A harc folyik
tovabb. Az emberek folyamatosan hisznek vagy ebben vagy abban, mert azt
"hiszik", hogy attol lesz teljes az eletuk. Folyamatosan haritjak a
feleloseget hol erre hol arra, akiben hituk epp lakozik.
Mar elore latom, hogy ha bekovetkezik egy nagyobb katasztrofa az
emberiseg eleteben megint jonnek a "keresztesek" ujbol meggyozik a
nepet, hogy semmire nincs szuksege csak az egyhazra az Isten es Ember
kozotti egyetlen kozvetitore. Es kezdodik elolrol a hancur. Jonnek majd
a  partok is es a bankok sem fognak sokaig szunyodni. Kezdodik elolrol
A harom testor tortenete (egyhaz, politika, bank) a cel kozos mint
mindig: hatalom es egy kis penzke.
Ismetelten ezt kapja az ember.
Miert?
A tortenelem ismetli magat. Ugyanaz a szinusz allandoan.
A vak (ha nem segitik) ugyanabba a godorbe vagy egy az elozohoz hasonlo godorbe tobbszor is beleesik, mert nem lat.
De a teremto adott szemet az embernek, amit o nem hajlando hasznalni.
Megvan gyozodve, hogy neki mas szemeivel kell latnia. De ez nem igaz!
Ez csunyan hangzik, ezert nem lehet igaz!
De nincs baj, mert ott a josagos intezmeny, aki elvisz teged Isten paradicsomaba. Minden a legnagyobb rendben….

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: