Fontosnak tartottam, hogy a Piros Pirula Projekt legújabb filmjét a Szabad Gondolaton is népszerűsítsem, hogy akinek füle van, meghallja, és akinek szeme van meglássa, hogy mi zajlik a színfalak mögött.
„Ha valamit mindenféleképpen el akarsz rejteni, tedd oda, ahol biztosan nem fogja keresni senki, a legláthatóbb helyre, az emberek orra elé.”
Több mint valószínű, hogy találkozni fogsz benne olyan információkkal, eszmefuttatásokkal, melyek magyarázatot adnak sok, mára már szinte minden ember fejében felmerülő kérdésre.
Továbbra is arra biztatlak, hogy ne fogadj el semmit se belőle, ami számodra nem értelemszerű. Csak azoknak az információknak engedj szabad utat, melyeket tisztán értesz, összetudsz egyeztetni az általad tapasztalt valósággal, a többit egyelőre tedd félre.
Ezt a filmet is, mint az összes eddigi gondolatot, nem azzal a céllal osztom meg, hogy lázítsak, haragot, vagy gyűlöletet szítsak valaki vagy valami iránt. A cél továbbra is az hogy láttassak, megmutassak olyan nézőpontokat, melyek elkerülik az anyagi érdekek által irányított mainstream média figyelmét, és arra ösztönözzem az egyént, hogy felismerje a SAJÁT LÉTFONTOSSÁGÚ RÉSZÉT az EGÉSZBEN, hogy tisztán lássa, hogy mi történik, ha követve a nyájat, fél gondolkodni, és döntéseket hozni önmagáért.
„Nincs olyan független, megbízható, komoly tanulmány, amely az oltások hosszú távú hatásait vizsgálná.” – Dr. Ébert Jenő (60) belgyógyász széles körű szakképzettséggel rendelkezik a kardiológia, pulmonológia és gasztroenterológia területén. Igazgató főorvosként dolgozott egy Augsburghoz közeli klinikán, és 1990 óta magánrendelőt vezet. Huszonnégy éve alkalmaz homeopátiás gyógymódokat. A Bajor Orvosi Kamara elismert oktatója, aki orvosoknak tart képzéseket homeopátiás és természetgyógyászati módszerekről, illetve ismeretekről. A következő beszélgetésben, melyet Ulrike Rostan vezetett, az oltások kritikusaként nyilatkozott.
„Dr. Ébert, mit kifogásol az oltásokkal kapcsolatban?
Ha visszatekintünk az időben, az oltás elmélete alapvetően nagyon szép és nagyon jó. Beoltom a pácienst egy lehetőleg legyengített betegség kórokozójával. Ez a személy ez ellen a későbbiekben ellenálló lesz, és ha ez a kórokozó újból támad, akkor a páciens nem lesz beteg. De ez csak elmélet, a gyakorlatban ez nem így működik. Ugyanis nézetem szerint az oltás önkényesen manipulálja az immunrendszert, ezért az sajnos nem úgy fog működni, ahogy azt mi elképzeltük. A fő kritikám az oltásokkal és az oltáspolitikával az, hogy a veszélyekre és mellékhatásokra sajnos nem mutatnak rá.”
„Van olyan oltás, amit Ön hasznosnak tart?
Azt kell, hogy mondjam, hogy korom előrehaladtával egyre kevesebb oltást tartok hasznosnak. Vannak vitatható oltások, melyeket lehetne alternatív módszerekkel helyettesíteni, pl. a tetanusz, a diftéria, vagy a gyermekbénulás esetében. Ezekről az oltásokról van mit beszélni, illetve vitázni, és lehet mellettük vagy ellenük dönteni. Az összes többi oltást, amit agyonreklámoznak, értelmetlennek tartom.”
„(1) Utolsó és végérvényes meggyőződésem, hogy nincs olyan oltás, ami hasznos lenne. Éppen ellenkezőleg: számomra statisztikailag bebizonyított tény, hogy az ún. „védőoltások” nem védenek, hanem beteggé tesznek. ”
„Hogy az oltások kevéssé vagy egyáltalán nem hatnak, azt pl. a BCG oltás igazolja, amit 1997-98 óta egyáltalán nem ajánlanak Németországban. Tizennyolc év után a STIKO (Német Oltási Tanácsadó Testület) végre felébredt! 1979 óta ismeretes volt, hogy a tuberkulózis elleni oltás nem hat. Ezt egy Indiában elvégzett, nagy területre kiterjedő tanulmány is igazolta. 1968-71 között zajlott a vizsgálat. 1979-ben publikálták az eredményeket, de Németországban először csak 1983-ban közölték. Mégis vannak még olyan országok, mint pl. Magyar-, és Lengyelország, ahol ez az oltás kötelező, és 3-5 napos csecsemőket is beoltanak vele. Ez katasztrófa! ”
„Egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából fontos, hogy átessen bizonyos betegségeken?
Igen. Harminchat év orvosi gyakorlat után ez a szilárd meggyőződésem. Újra és újra azt tapasztalom, hogy némely gyermekbetegség nagyon pozitív hatással van ezekre a kis emberekre. Előzőleg említette a kanyarót: 1 éves kortól 10-12 éves korig a kanyaró veszélytelen, ártalmatlan betegség. Akkor lehet veszélyes, ha az első életév előtt vagy 10-12 éves kor után lép fel. Akkor súlyosabbak lehetnek a komplikációk. A kanyarót gyönyörűen lehet kezelni homeopátiás gyógyszerekkel. De ezt sajnos a gyerekorvosok nem tudják, mert ők azokat a kezelési módokat, amit mi homeopata orvosok alkalmazunk, nem ismerik. A kanyaró akkor válik veszélyessé, ha csak tünetileg, vakon kezelik. Pl. lázcsillapítóval és antibiotikummal. Ez a második érvem.”
„Vannak-e megbízható, hosszú után-követéses oltási tanulmányok?
Tudomásom szerint eddig csak egyetlenegy hosszú után-követéses tanulmány készült: Afrikában, Guinea-Bissauban. Aabynek és kollégáinak e tanulmánya hat évre terjedt ki, és az eredményeket 2000 – 2001 között hozták nyilvánosságra. Egy, a WHO által ajánlott négykomponensű oltást vizsgáltak meg. Tizenötezer gyermeket kísértek figyelemmel hat éven keresztül. Sajnos, hat év után kiderült – miután összehasonlították a halálozási rátákat –, hogy a beoltott gyerekek csoportjában kétszer gyakoribb volt a halálozás, mint a nem oltott csoportban. Ez az egyetlen hosszú utánkövetéses tanulmány. ”
„Csak marginális összehasonlítás van, az antropozófiai és a nem antropozófiai háztartások között. (3) Megmutatkozik, hogy az antropozófiai háztartásokban az influenzaszerű fertőzések, fülgyulladás, koszorúér-betegség és allergia aránya jelentősen alacsonyabb, mint az oltott csoportban. Azonban ilyen szigorú csoportosítás, mint amilyet az Afrikában készült tanulmánynál láthattunk, sajnos nem létezik. Az olyan családokban, ahol oltott és nem oltott gyermekek is vannak, megállapíthatjuk, hogy a nem oltottak sokkal egészségesebbek, mint az „agyonoltottak”. “
„(3) A beoltottak és a nem beoltottak összehasonlításából egyértelműen kiderül, hogy a beoltottak sokféle olyan, részben krónikus betegségben szenvednek, ami nagyon nagy valószínűséggel a túlságosan korai és gyakori, kombinált oltásokra lehet visszavezetni. (Lásd az ehhez fűződő tanulmányokat: „salzburgi” és „Kron” tanulmány. – /Az említett tanulmányt hamarosan közöljük/) – http://nebancs.hu/ ”
„Van még egy harmadik pont is: feltételezem, hogy egy ilyen tanulmány talán az oltások hátrányaira is rámutatna. És ebben az esetben az oltóanyaggyártó rosszul járna. Kinek kellene egy ilyen hosszú után-követéses tanulmányt finanszíroznia? Mi, orvosok nem tehetjük meg, a szövetségi kormányoknak vagy a szövetségi egészségügyi hivatalnak nem áll ez érdekében; csak az oltóanyaggyártónak lenne erre pénze. Neki természetesen nem áll érdekében, hogy valami olyan derüljön ki, ami az üzletet negatívan befolyásolja. ”
„Mivel magyarázható, hogy az oltások mellékhatásait ritkán észlelik, és egyáltalán, csak 2001 óta kötelező jelenteni azokat Németországban?
Erre tudok válaszolni. Először is, az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat nem ismerik az orvosok. Ha egy anya egy héttel az oltás után bejön, és azt mondja, hogy „Ön, doktor úr, beoltotta a gyermekemet és az most beteg”. Akkor az orvos ezt válaszolja: „Ennek semmi köze nincs ahhoz az oltáshoz, amit én adtam be.” Ha a mellékhatásokat és az oltási károsodásokat nem ismerik fel, akkor ugye nem is lehet jelenteni őket. Bár az oltást beadó orvosoknak az oltási komplikációt, illetve komplikációgyanús eseteket a német egészségügyi törvény értelmében 2001 óta jelenteniük kell, mégis csak kevesen tudnak e jelentési kötelezettségről. Ez a hivatalok oldaláról óriási mulasztás. Másodszor, az egészségügyi hivatal, illetve a Paul Ehrlich Intézet felé egy oltáskárosodás lejelentése nagyon nehézkes. Azt kell, hogy mondjam, hogy praxisomban szinte minden nap van egy oltáskárosodási eset. Sok órát töltök nyomtatványok kitöltésével, amikor oltáskárosodást jelentek be. Ezt nem fizetik meg nekem, fárasztó és terhes számomra. Ilyet az ember nem szívesen tesz. Ezért nem jelentik az oltás mellékhatásait és az oltási károsodásokat. És ha nem jelentik, akkor nincs mit összegyűjteni, és így statisztika sem készül. És ha nincs statisztika, akkor elmondhatjuk, hogy az oltásoknak nincsenek mellékhatásaik.”
„Miért nincsenek független egyetemi tanulmányok, amik ezt igazolnák?
Talán csodálkozni fog, ha elmondom, hogy az oltóanyaggyártók mindenhol, minden gyermekkórházban jelen vannak. Titkos érdekkapcsolat fűzi össze a „nagyon” hozzáértő professzorokat és az oltóanyaggyártókat. Ha egy gyerekkórházban végzik az oltási tanulmányt, akkor azt biztosan egy oltóanyaggyártó cég finanszírozza. Elképzelhetik, hogy egy ilyen tanulmány esetén semmi olyan eredmény nem születhet, ami az oltás ellen szólna. De hogy általában az oltásoknak negatív és súlyos mellékhatásai lehetnek, azt az a tényállás is igazolja, hogy 2005 őszén a Hexavac nevű oltóanyagot – egy hexavalens, tehát hatkomponensű oltóanyagot – bevonták a piacról. A gyártó cég ezt azzal magyarázta, hogy az oltóanyagban a Hepatitis B elleni komponens nem volt elég hatásos. Korábban azonban legalább három közleményt adtak ki, melyek miatt az orvosi szakma igen kétkedve fogadta ezt a magyarázatot. A közlemények ugyanis rámutattak a nevezett oltóanyag és néhány kisgyerek halála közötti összefüggésre. Kollégáim és én is úgy sejtjük, hogy ez volt a valódi oka annak, hogy ezt az oltóanyagot kivonták a piacról.”
„A Robert Koch Intézet most egy tanulmányban a gyerekek korábbi haláleseteit akarja felderíteni.
Igen, Ön biztosan a TOKEN-tanulmányra gondol. Ezt a tanulmányt is három oltóanyaggyártó cég szponzorálja, így attól lehet tartani, hogy az eredményeket kozmetikázni fogják.
Bizonyítottnak tűnik, hogy a csecsemőhalálozás a hatszoros védőoltás beadását követő két hétben a háromszorosára emelkedik. (Impf-Report 76/77, 2011 március/április, 34-35. oldal)”
„Az oltásokról tartott viták mostanság érzelmileg nagyon túlfűtöttek. Sőt, néhány hang azt követeli, hogy az oltáskritikus orvosok működési engedélyét vonják be.
Igen, ismerem ezeket a hangokat, természetesen figyelemmel kísérem a vitát. Abból indulok ki, hogy szabadságszerető, demokratikus jogállamban mindenki szabadon beszélhet arról, amiben hisz és amit tapasztal. Tényleg meg vagyok arról győződve, hogy az oltások nem sok jót tesznek, hanem inkább ártanak. Az oltások reményre építenek, amit már Pasteur is kijelentett. Mégis Pasteur a valósággal bizonyítottan nem volt tisztában. Száz évvel a halála után kinyitották a naplóját, és közzétették annak tartalmát. Kiderült, hogy kísérleteinek eredményeit – ha azok nem egyeztek elvárásaival – addig módosítgatta, amíg meg nem feleltek neki. Bedőltünk neki és a csalásainak.”
„Manapság az oltások mellékhatásairól nem csak orvosok készíthetnek jelentést, hanem elméletileg természetgyógyászok, a kórházban dolgozó személyzet vagy akár a szülők is. Ez a gyakorlatban kétségkívül nagy segítség. De amíg az oltást beadó orvosok nem tanulják meg felismerni az oltások mellékhatásait és az oltáskárosodásokat, addig nem lesz megbízható statisztika. Elengedhetetlen, hogy a szülők beleszólási jogot kapjanak, és hogy a jelentési mód leegyszerűsödjön. Ezt az is indokolja, hogy egy szülő saját gyerekét jobban meg tudja figyelni, mint egy gyerekorvos. Ha a szülők azt mondják, hogy gyerekük teljesen megváltozott és fejhangon sír, illetve sírógörcse van az oltás óta, akkor az oltási károsodás. Ha ezt lesöpörjük az asztalról, akkor abból statisztikailag nem lesz oltáskárosodás. Követelésem az oltások teljes áttekinthetősége, hasonlóan ahhoz, ahogyan az amerikai VAERS rendszer (bejelentett oltási reakciók nyilvános adatbázisa) működik. ”
Szabad Gondolat 