Ördögi Gyógyítások – A Nepáli Mester 2

Több eddigi bejegyzésben volt már utalás a most következő dologra (Az Élet Rabságában, Halálos Gyógyításaink). De talán csak mostanra, a nepáli “mesternek” köszönhetően vált valamennyire teljessé a kép. Nyilván aki ismeri a fent említett bejegyzéseket, annak könnyebb lesz megérteni, hogy milyen felismeréshez juttatott hozzá ez a nepáli rinpocse.

Az első részben nem magyaráztam el, hogy mit is értek az alatt, hogy nyersanyagra van szüksége “(Luci)Ferkónak”, mert fontosnak láttam először röviden szemléltetni, hogy mi történt az előadás alkalmával, milyennek ismertem meg a “megvilágosodott” mestert. Így ez a rész lesz a magyarázó rész, melybe egyben az üzenetet is belefoglalnám, hogy akinek füle van, hallja, akinek szeme van, lássa.

MASTER TANPAI RINPOCSE (A NEPÁLI FEHÉR KIRÁLYI KOLOSTOR ALAPÍTÓJA). Miért emeltem ki a nevet meg a titulust? Egyszerűen csak azért, mert ők is kiemelték a plakáton. Ez egy nagyon fontos marketing fogás. A fenti címben több nagyon hangzatos szó van: MASTER, RINPOCSE, KIRÁLYI. Ezek a hangzatos jelzők meg titulusok azt a célt hivatottak szolgálni, hogy az olvasó, a közönség tudomásul vegye, hogy nem akárki jön el hozzánk intenzív tanításokat tartani. Aki nem vak, az tisztán látja, hogy világunkban az összes működő hatalmi rendszer, a hatalmi piramisok, a ranglétrák, mind a tekintélyelvűségnek köszönhetik létezésüket. Megtanulhattuk azt is, hogy sok esetben attól válik egy kijelentés nagy súlyúvá, hogy egy avatott tekintély hirdeti. Például egy érsek, egy megvilágosodott mester, vagy a világ leggazdagabb embere, Bill Gates, a pápa, vagy az AEÁ elnöke, stb. A lényeg, hogy tekintélyeket kell gyártani, avatni, szentelni, mert csak általuk gyömöszölhető be a sok hazugság az emberek fejébe. A dalai láma például ha egymásután hatszor fejre esne sem tudna olyant mondani, ami nem lenne “igaz, szent és sérthetetlen”, amit kérdőjelek nélkül be nem vennének emberek milliói, mint fejfájásra az algopyrint. Elképzelhető, hogy ha a mester szövegét egy egyszerű hétköznapi polgár tömte volna a fejedbe, jobbik esetben szemberöhögted volna, rosszabbik esetben megkérted volna, hogy fogja be a száját, hogy kímélje az egyébként is intenzíven vékonyodó ózonréteget. De mivel, egy megvilágosodott mesterként bekonferált díszes figura beszélt a magaslatról, ezért nagyon sokan valósággal habzsolták a szavait, mint a mennyei mannát.

Piszkos egy játszma ez drága testvér! Ha valamilyen úton-módon híres leszel, megismerik a neved, már kopognak is az ajtódon a szépen becsomagolt hazugságokkal, amelyet át kéne passzolni a nyájnak. Természetesen melléje adják a csekket is, hogy kellőképpen ösztönözve érezd magad. Azt hiszem, most már kezd derengni neked is, hogy miért szükségesek a fenti jelzők, a titulusok, a magasztos megnevezések.

Egy másik ok, amiért ezek az álmesterek nagyon ragaszkodnak a titulusaikhoz, meg a tekintélyükhöz az, hogy ezzel annyira föléd emelkednek az általuk kreált mesevilágban, hogy te már meg sem mersz szólalni. Kérdezni is csak dadogva, attól tartva, hogy a mester meg ne szidjon, rosszabb esetben elátkozzon, mint ahogy azt tette Labant Csabával is. Ki vagy te? Egy lakatos? Egy Pék? Egy Üzletvezető? Egy Orvos? Tudtad, hogy ő egy mester? Ráadásul egy megvilágosodott mester! Hogyan is fordulhatna meg a fejedben, hogy te megkérdőjelezd egyetlen szavát is. Még magadra haragítod a tanítványait, a követőit, akik számára minden hang, mi elhagyja a száját szent. Pont úgy, ahogy tettem én is az előadás alkalmával. Azt hiszem mindenki tudna mondani példákat erre a jelenségre. Elég, ha egy kicsit fellapozzuk a történelemkönyvet. Annak idején például aki Ceausescu elvtárs nevét nem megfelelő helyen, vagy nem megfelelőképpen ejtette, az Isten haragját hívta magára.

A luciferi taktikázás megértése

Miért is vannak ezek a mesterek? Miben hivatottak segíteni ők neked? Mi is történik a színfalak mögött? A Vallás Rövid Történetében kifejtettem, hogy létezik az a bizonyos jézusi jelenség, ami akkoriban is most is alapjaiban képes megmozgatni, kibillenteni egyensúlyából minden földi hatalmat. Az “ördög”, a földi hatalmak helytartója sem egy buta fickó. Tudja jól, hogy nincs amit kezdjen ezekkel a jelenségekkel. Tudja, hogy hiába is szállna szembe ezekkel az erőkkel, mert nem lenne esélye a győzelemre. Ezért alattomos módon kezet tesz rájuk úgy, hogy eljátssza a jó barát szerepét. Úgy csinál, mintha ő is ugyanazon az oldalon lenne, ugyanazt a terminológiát, ugyanazokat az eszközöket használja, mint a jézusi erők annak érdekében, hogy elhitesse veled, hogy egy csapatban vagytok. Holott úgy igazából nem tesz mást, mint amit a legtöbb hamis mester tesz: túlzott gyakorisággal használja a fogalmakat, mígnem azok már teljesen értelmüket veszítik, úgymond elkurvulnak. És pont erre íródott az a néhány sor, melyet az előző bejegyzésbe is beidéztem:

Egy fogalom gyakori ismételgetése azt a KÉPZETET kelti elménkben, hogy valamilyen közünk van hozzá, hogy az minket jellemez. A valódi szeretet elfelejtésének, elkoptatásának legbriliánsabb eszköze a szó gyakori írott, illetve verbális ismételgetése. Óva intelek azoktól, akik sokat BESZÉLNEK róla! Kik azok, akik sokat BESZÉLNEK róla? 

Buddha és Jézus emberfeletti, földi hatalmakat megrengető erőkkel bírtak. Mint írtam, még a halálukban is. Tudták a hatalmasok, hogy őket nem lehet legyőzni, és így kezdetét vette neveik levetkőztetése, eltompítása, értelemtől való megfosztása. Megjelentek a vallások, a cicomás álmesterek, a hamis próféták, akik csupa “jó” dolgokat mondanak. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a Jézussal és Buddhával ellentétben valósággal lubickolnak a formák, a pompa világában, hogy a sok szemfényvesztéssel, elkápráztassanak, lekenyerezzenek.

És így van az, hogy:
A buddhizmus folyamatosan elárulja Buddhát, a kereszténység folyamatosan elárulja Krisztust. Te meg folyamatosan elárulod, Buddhát, Krisztust, önmagadat, a benned élő Istent azzal, hogy a fentiekben hiszel.

A cím kifejtése:

Miért gyógyít az ördög? Azért mert szüksége van a nyersanyagra, amit beépíthet hatalma falába. Először elhitted neki, hogy te nem vagy több mint hús-vér földi halandó, mely hordaállatként kel, hordaállatként fekszik, hordaállatként szaporodik és hordaállatként végzi a neki kiosztott munkát, helyezgeti a téglákat az “ördög” kastélyának falaiba. Mivel meg lettél fosztva az önismerettől, nem tudod ki vagy, ezért kézzel lábbal ragaszkodsz hordaállat mivoltodhoz, mert csak ennyit ismersz magadból. Elhitted azt is, hogy nem vagy EGÉSZséges. Elhitted azt, hogy beteg vagy. Elhitted azt, hogy meg KELL gyógyulnod. Elmentél hozzá gyógyulásért, ő meggyógyított. Visszaadta neked a hordaállat mivoltodat, hogy tovább húzd az igát számára. Tőle visszakaptad azt, amit EGÉSZSÉGNEK hittél. Leborultál lábai elé,  imádtad őt. Így lettél tudattalanul “sátánimádó”.

Valaki szépen fogalmazott amikor azt mondta, hogy az embernek nem attól kellene félnie, hogy meghal, hanem attól, hogy soha nem fog megszületni. Ha már mindenképp ragaszkodsz ehhez a világot átitató félelem koktélhoz, vedd komolyan fontolóra, hogy mostantól attól is félj, hogy talán soha nem fogsz megszületni.

A “6 6almának 6almas” szüksége van rád! Ezért mindent megtesz, hogy elhitesse veled a fenti dolgokat. Rendszeresen eljársz hozzá a gyógyulásért. Rendszeresen szembeköpöd a benned élő istent, elveszel a magasztos formák, a pompa, a hangzatos, semmit nem mondó szavak világában. Így mondasz le az életedről, és így rohansz az “örök sötétség” felé.

Sajnálom, hogy ezt megint nem tudtam rövidebben fogalmazni. Sajnálom, hogy nagyon kevesen lesznek, akik megértik. Talán jómagam sem értettem volna annak idején. Most lopva csak azt remélhetem, hogy lesznek, akik számára ez a néhány sor visszaigazolást, megerősítést ad, hogy merjék vállalni a bennük élő isteni hangot, és ne vesszenek el a megtévesztő üres formák, hazug szavak világában. A kötelességemet teljesítettem, az adósságomat törlesztettem, a még szabad gondolatokat a felszínre engedtem. És már nem foglak arra kérni, hogy terjeszd, mert tudatában vagyok annak, hogy az nem segít. Ez a néhány gondolat talán magától útra kell, és bekopog minden ébredező otthonba, arra biztatva lakóit, hogy merjenek gyertyát gyújtani, a sötétséget kettéhasítani.

“egy Szabad Gondolat”

Nyersanyagra van szüksége (Luci)Ferkónak – A Nepáli Mester 1

Az történt, hogy kissé elakadtam egy dalnál, mint egy régi bakelit lemezen a tű. De valamiért úgy érzem, hogy erről nem lehet eleget beszélni. Hasznos lehet a dolgot több oldalról is megvilágítani, hogy mindenki abból a szögből szemlélje a nagy képet, ahonnan neki a legkényelmesebb.

Vasárnap sor került a nepáli mester előadására. Valahogy úgy hozta a sors, hogy számomra szimpatikus emberek révén belecsöppentem a nagy találkozásba. Amint láthattad, még a népszerűsítésben is részt vettem. És pont ez adja a nyomós okot arra, hogy röviden és tömören beszámoljak neked a “mesterrel” való találkozásról. Jó székely módjára úgy jártam, hogy először cselekedtem, majd csak utána gondolkodtam el, hogy vajon kellett volna-e, vagy sem. Elkészítettem a plakátot. Melléje ment a facebookon is a hír, hogy a nagy mester újra székelyföldre látogat. Közben arra gondoltam, hogy utánanézek, hogy ki is ez a mester. Először a Youtubetól kértem segítséget, utána meg beérkezett Labant Csaba hozzászólása is, aki a “béke nagyköveteként ismeretes a világ különböző pontjain. Hozzászólását alább meg is osztom annak érdekében, hogy teljesebb, tisztább képet kapjunk arról, hogy mitől mester a mester. A román televíziós interjút után már éreztem, hogy az úriember ezzel a dumával miniszterelnöknek, de akár püspöknek is beválna. Jeleztem is a szervezőknek, hogy én jó szívvel segítek az előadás népszerűsítésében, de ha kiderül, hogy hülyíteni próbál, akkor szívélyes segítségem, akadállyá is változhat majd számára.

Mielőtt belekezdek a részletek, a tapasztalatok, a tanulságok kibontásába, amint beígértem, megosztom Labant Csaba személyes tapasztalatait a mesterrel, valamint egy nem túl régi Szabad Gondolatot, amely segíthet a teljes kép láttatásában.

Labant Csaba írta, miután közzétettem a plakátot:

“Ez a Tanpai egy nagyképű szélhámos. Rendszeresen jár Magyarországra, tele van pénzzel, étterembe jár, alkoholizál. “Buddhista mester” létére kétpofára zabálja a húst. Tíz évvel ezelőtt egy zenés előadásomon úgy alázott, hogy fel-alá járkált és hangosan telefonált miközben zenéltem. A végén azt mondta a hallgatóságnak, hogy a zenészek mind egoisták és magamutogatók.

Mikor legközelebb betoppant egy ismerőshöz, akinél éppen vendégeskedtünk, nem mentem oda személyesen üdvözölni, csak foghegyről vetettem oda neki egy hellót. Annyira dühbe gurult, hogy elkapta a karomat, és felháborodottan magyarázta mindenkinek, hogy mennyire tiszteletlen voltam, mert “ha egy mester belép a szobába, akkor fel kell állni”… Mire közöltem, hogy semmiféle mestert nem látok a szobában, ezért megátkozott, hogy következő életemben szülessek állatnak. Erre azt feleltem: kettőnk közül erre neki van inkább esélye, mert én vegetáriánus vagyok nagyon régóta, míg ő … Erre megátkozott, hogy legyek következő életemben nyomorék… Azóta nem láttam, és nem is vagyok rá kíváncsi…”

Szabad Gondolat 2012.07.11: SZAVAK ISMÉTELGETÉSE

Egy fogalom (pl szeretet) gyakori ismételgetése azt a KÉPZETET kelti elménkben, hogy valamilyen közünk van hozzá, hogy az minket jellemez. A valódi szeretet elfelejtésének, elkoptatásának legbriliánsabb eszköze a szó gyakori írott, illetve verbális ismételgetése. Óva intelek azoktól, akik sokat BESZÉLNEK róla! Kik azok, akik sokat BESZÉLNEK róla?

És most a történet (A Tanítás):

A Salamon Ernő gimnázium díszterem szinte teljesen tele van. Kuriózumnak számít nálunk egy cicomás lapos szemű, megvilágosodott mesterként bekonferált bácsi. “Nálunk falun ilyen nincs” alapon, sokan egybegyűltek, izgatottan várva a nagy tanításokat.

Meglehetősen hangos kűrt és dob szóval bevonul őfelsége a “nepáli fehér királyi kolostor alapítója”. Olyan katonásan ugrottak fel az emberek a székről és álltak vigyázba, hogy hirtelen csak arra gondolhattam, hogy ilyent legutóbb akkor láttam, amikor székelyként mint román honvéd szolgáltam a hazámat. Micsoda tömeghipnózis! A templomokban is nagyjából ugyanez a ceremónia, de itt úgy tűnt, mintha egy mennyezetre felszerelt mágnes hirtelen aktiválása szedte volna ki a fémkatonákat a székből.

Miután leült a közönség, a mester belefogott a tanításba, ami azzal kezdődött, folytatódott és végződött, hogy azért gyűltünk egybe, hogy megáldjuk önmagunkat és mindenkit a világon. A vallásokat egyesíteni kell. Szeretet-szeretet-szeretet, áldás-áldás-áldás. Másokat nem kritizálunk, másokat nem hibáztatunk! Áldás-áldás-áldás! Szeretet-szeretet-szeretet! Egyetemes szeretet, béke, stb.  Nagyjából ugyanazt a száz szót használta egész előadás alatt. Előadását némiképp a magyar fordító dicséretre méltó választékossága színezte. Olyan volt az angol és a magyar szöveg egymás mellett mint egy túlságosan elszáradt aszalt szilva egy friss, érett, egészséges húsos gyümölcs mellett.

Utólag megtudtam, hogy annak ellenére, hogy nem tudtak angolul, többen felfigyeltek a mester meglehetősen flegma és agresszív modorára, mellyel illettet egy kisbabás fiatal hölgyet, valamint később egyik “tanítványát”, aki valamiért kis időre abbahagyta a dobolást miközben a mester valamilyen távol-keleti nyelven áldásait hintette, csengettyűvel a kezében. Már a viselkedése is elárulta, hogy ő ugyanúgy issza a bort és prédikálja  a vizet, mint a mi papjaink annyi különbséggel, hogy ő egy számunkra ismeretlen, kicsit egzotikusnak is tűnhető díszlettel kápráztatta a közönséget, csinálta a showt, mely fontos eszközéül szolgált a tömeghipnózisnak, mellyel hatalma alá kerítette az embereket. Áldások, szeretetről szóló szavak sokasága után, utolsó áldását adta, és azt mondta, hogy azon személyekkel, akik még mindig kíváncsiak a műsorra, 5 perc szünet után folytatja. Közben még azt is hangsúlyozta, hogy a helyes út megtalálásához mindenkinek szüksége van egy olyan megvilágosodott mesterre mint ő. Erre én feltettem a kezem, hogy lenne egy kérdésem. Mivel tudta, hogy lesz ott egy személy, aki kényelmetlen kérdést tehet fel, azt javasolta, hogy szünet után lesz 8 perc (ha jól emlékszem) a kérdésekre. Mondom neki, hogy ha nem bánja, én inkább most kérdeznék. Erre ő kínos beleegyezését adta, hogy kérdezzek. Előrementem, és röviden emlékeztettem a közönséget az általa leggyakrabban használt szavakra (szeretet, áldás, és társai), majd megkértem mindenkit, hogy próbálja párhuzamba helyezni Labant Csaba tapasztalataival, melyet felolvastam a résztvevők előtt. Azzal zártam a “kérdésem”, hogy mivel részt vettem az esemény népszerűsítésében, kötelességemnek éreztem felhívni a résztvevők figyelmét, hogy nem mind arany ami fénylik, és a mesét nem tudjuk, csak félig. Javasoltam az ott lévőknek, hogy ne dőljünk be a mézes mázas szavaknak, mert a szavak, épp úgy mint a formák világának egyéb elemei megtévesztőek. Ahhoz, hogy tisztán lássuk a nagy képet, szükségszerű túllátnunk a szavak világán, hisz tudjuk jól, hogy az emberiség történelmében minden harc, minden háború az ilyen szép szavakkal indult. A nagy “mesterek” mind-mind értenek a szavak használatához épp úgy, mint a politikusok és a papok. Ez az ők dolguk. SZÉLES MOSOLLYAL AZ ÁBRÁZATUKON AZT MONDJÁK, AMIT HALLANI AKARSZ. A valóság a szavakon túl van. Hiába mondjuk, hogy jól beszélt, jó dolgokat mondott, mert a mondott jó dolgok legtöbbször a szavak szintjén maradnak. Hitler szavait valósággal habzsolták a németek. Hitler is csupa jó dolgokat mondott, mégis sikerült kiirtania a fél Európát. Modern világunkban megfigyelhetjük, hogy ez az irtás leginkább spirituális/szellemi síkon folyik, melynek a célja ugyanaz mint régebb volt: az egyedi, megismételhetetlen, lelki fejlődésre képes emberi lény megsemmisítése, hordaállattá való képezése.

A mester “kissé” zavarba jött. 20-30 percen keresztül próbálta tisztázni magát. Azt hajtogatta, hogy ő megbocsátja a gonoszságomat, és megkér mindenkit, hogy bocsásson meg nekem, és többszörösen megáldott. Kellemes csalódást az okozott számomra, hogy bár szemmel láthatóan voltak, akik habzsolták a szép szavakat, elég sokan összeráncolták a szemöldöküket a mester viselkedésén. Én a magam részéről általában nem remélek semmit, de most mégis csak azt kell mondanom, hogy talán van remény: bár lehet, hogy még mindig hülyék és manipulálhatóak vagyunk, mégsem veszélyes annyira a helyzet, hogy ne érezzük, hogy a valóság a felszínen villogó, tündöklő szavakon túl van.

Azt hiszem, ez a beszámoló már így is meglehetősen hosszúra sikeredett, ezért a végkifejletét, azt hogy miért van szükség Luci(Ferkónak) nyersanyagra, és hogyan éri el azt, a következő bejegyzésben fejteném ki.

Zárógondolatként két rövid gondolatsort közölnék még veled, kedves olvasó, mely szintén a meglehetősen tanulságos előadás hozománya. Az előadás nem volt rossz! Amint már korábban is írtam, önmagában semmi sem rossz, vagy jó. Minden csak azzal válhat jóvá vagy rosszá, ahogy viszonyulunk hozzá. Számomra kifejezetten “jó” volt, hisz fényt derített egy a világunkban nagyon is uralkodni vágyó jelenségre, mely még mindig emberek milliót tereli “tévútra”, vezényeli egyenesen LUCIFER üstjébe.

Szabad Gondolat 2012.07.29: HOGYAN NEM LEHET ÉBREDNI

Hajszálnyi esélyed nincs az ébredésre, ha nem vagy képes megtörni hétköznapjaid külső programok által vezérelt monotonságát egy belső hang által indított CSELEKVÉSSEL. Erre csak MOST van lehetőséged. Holnap már nem leszel. Kint vannak a formák, a megtévesztő mézes-mázas szavak. Kint vannak a báránybőrbe bújt farkasok, az álnok “mesterek”. Kint vannak a hamis próféták. Bent van az igazság, bent van az isteni. Te meg folyton csak kifele bámulsz. Hagyd békén őket! Ne foglalkozz velük! Hagyd békén a Szabad Gondolatokat is! Ne foglalkozz velük! Ha több figyelmet szentelsz rájuk, mint önmagadra, mind megtévesztenek, halálodba kergetnek. Látod magad? Mekkora az esélyed az ébredésre? Még egy kicsit “visszafekszel”?

Szabad Gondolat 2012.07.30: ÁRULÁS
A buddhizmus folyamatosan elárulja Buddhát, a kereszténység folyamatosan elárulja Krisztust. Te meg folyamatosan elárulod, Buddhát, Krisztust, önmagadat, a benned élő Istent azzal, hogy a fentiekben hiszel.

Második rész itt:

https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/08/01/ordogi-gyogyitasok-a-nepali-mester-2/