Posts Tagged With: zsido

Mitől magyar a magyar?

95fe78412d647969ef5a4ea61816fdbeSajnos, arra kellett gondolnom az alábbi levelet olvasva, hogy sok tekintetben mi, erdélyiek is “elmagyarosodtunk”., és nem vagyunk különbek azoknál az anyaországi magyaroknál, akiket a levél szerzője megszólít. Régebb táposnak neveztük a magyarországiakat, viszonzásul a “románozásért”, majd mi is tárt karokkal engedtünk teret a tömegmérgezésnek, melyet a multik zúdítottak ránk bevásárlóközpontjaikkal, és mely ellehetetlenítette az itteni termelők helyzetét. Ezek után sok más, nem túl dicséretre méltó dologban is követtük az anyaországiak példáját, melyet feltehetőleg ők is lemásoltak valahonnan.
Tisztelettel kérlek benneteket, hogy még mielőtt utat engedtek a felháborodásnak, gondolkodjatok el azon, hogy mi is lenne az a bizonyos cél, mely felé önfeledten, mellveregetve száguldunk.  
Idézem egy erdélyi magyar anyaországiaknak címzett levelét, bízva abban, hogy a kivételek száma napról napra növekszik a határon innen és túl egyaránt.
“Már elnézést, de aki azt hiszi, hogy az erdélyi magyarok majd tömegesen mennek szavazni a magyarországi választások megrendezésekor, az súlyosan téved. Elutasítjuk TÖMEGESEN a magyarországi gondolkodásmódot és örülünk annak, hogy TÖMEGESEN visszatelepülnek az erdélyiek Romániába.
Elegünk van az állandó civakodásból, a románozásból, a lélektelenségből, a szabályokhoz való görcsös ragaszkodásból, az emberi kapcsolatok elsivatagosodásából, a keresztyénség teljes hiányából. Mindez nekünk NEM kell Erdélyben. És nem akarunk összeveszni a románokkal sem.
Eddig, amíg nem ismertük a ti viszonyaitokat, rendre azt gondoltuk, Istenem, mit is veszítettünk… Magyarország… édenkert. De most, hogy megismertük, miként is gondolkoztok, rémülten hálálkodunk, hogy Erdély Romániához tartozik, mert ha nem, ezt is olyanná tettétek volna mint a ti országotok, ahol csak az számít magyarnak, aki gyűlöli a másikat és jól tud cigányozni meg zsidózni.
Na hát ehhez, nekünk TÖMEGESEN semmi közünk. Ennek a mentalitásnak megálljt parancsolunk Románia nyugati határán. Tudjátok, ha mindkét országban éltetek volna, igen, Romániában is, amit annyira képesek vagytok szidni, akkor szerintem nagyon szégyellnétek magatokat. Tisztelet a kevés kivételnek. […]
Magyar vagyok, bármilyen meglepő. A te parciumi ismerőseid, csak látogatóba mennek magyarországra, de nem élnek ott. Én éltem. Négy évet Magyarországon és 37 évet Romániában. Magyar vagyok, de nekem az a magyarság, amit az anyaországban annak értenek, teljesen idegen.
Megmondom, nektek mi a magyarság, legalábbis Borsodban mi az. Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó. Összeesküvés elméletekben hinni és azt állítani, hogy magyarok találtak fel a világon mindent ami jelentős dolog. Más népeket állandóan pocskondiázni, a franciáktól a románokig, az oroszoktól a négerekig. Állandó cigányozás. Viccben és komolyan is. Állítani, hogy a magyar isteni nyelv. Mindenféle marhaságot elhinni, hogy a zsidók Magyarországot akarják új hazájuknak, az ivóvízkészlet miatt (csak megjegyzem, Békés és Hajdú Bihar megye Romániából importálja a vizet mert az ottani ihatatlan).
Szóval egy nyelvet beszélünk, de nem vagyunk egy nép. Közöttünk olyan hatalmas különbségek vannak, hogy a kezdeti eufória után, az erdélyi magyar rémülten néz körbe a kultúrsokk és megaláztatások meg vállalhatatlan gondolatok hatásától még reszketve: Te jó ég, hova kerültem…
Veletek ha beszélget az ember, kezdetben úgy tűnik minden rendben van, de aztán olyanokat mondtok, hogy megáll az óra a falon. Akkor rájövünk, kegyetlenül csalódtunk és nem gondolkozhatunk ugyanígy.
A magyar társadalomban van egy romlás. Nagy romlás. Az emberek nem házasodnak. nem vállalnak gyereket. Bár ezt nem mondják, de mégis úgy élnek. A Jobbik azért terjed mint a rákfene, mert olyanokat mond, amit az emberek nem mondanak ki, de úgy gondolnak. paramilitáris szerveződések, fasiszta portálok tömege, ismétlem tömege mérgezi az embereket.
Ez az, ami nekünk nem kell. Ez nem magyarság. Egy fogyó nép pökhendi felfuvalkodottsága. Ha ennek nem lesz vége, Magyarország fel fogja számolni önmagát. Az a nép, amely nem képes beismerni a hibáit és állandóan másokra mutogat, elveszi magától a gyógyulás lehetőségét.
A gyógyulás, bűnbánattal kezdődik, nem pökhendiséggel. Erdély nem követi ezt az utat.”
Reklámok
Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | 21 hozzászólás

Zsidózol, meghalsz! (Mesterséges Értékteremtés)

Kedves olvasó előre bocsátom, hogy a most következő bejegyzést nagyon kevesen fogják megérteni. A legtöbben, akik olvasni fogják, már immúnissá váltak ezekre a gondolatokra.

Röviden és tömören: A magyar nemzet haldoklik! És mi azt hisszük, hogy  értjük, miért.

A magyar nemzetet nem a zsidók teszik a sírba, hanem a zsidózás!

A következő sorokban megpróbálom, legjobb tudásom szerint ezt megMAGYARÁZNI. Egyetlen valós eszköze az emberi lét kiteljesedésének az ÖNISMERET. És ezt a nálamnál is okosabbak nagyon jól tudják. Épp ezért dobták oda nekünk a műcsontot (zsidózás). Azok, akik valóban irányítanak, azoknak igenis fontos, hogy te zsidózzál! Hatalmas a biztonságérzetük addig, amíg te zsidózol. Ők azt szeretnék, hogy te zsidózz! Miért? Azért, mert amíg te zsidózol, teljesen kizárt, hogy az önismeret útját járd! Az ő hatalmukat nem rengeti meg az, hogy te, mint kőműves, vagy újságíró, vagy építész zsidózol. Nem, ne ess ebbe a súlyos tévedésbe! Durva szavakkal élve: LESZARJÁK, HOGY TE ZSIDÓZOL.  Az ő hatalmukat egyetlen egy dolog rendítheti meg. És ez nem más, mint a te önismereted. Amíg zsidózol, nincs esély, hangsúlyozom: NINCS ESÉLYED ARRA, hogy az önismeret útját járd. Zsidózzál csak nyugodtan tovább drága magyar testvérem. A sírgödröd már türelmetlenül vár rád.

A magyarság a jelen pillanatban a végtelen sötétség szakadékának peremén tántorog. Tágra nyitott szájjal hívogat a mély sötétség. Várja, hogy beleszédülj. Még egy kis zsidózás, és már bele is zuhantál. És csak zuhansz, zuhansz, zuhansz. Nincs vissza út!

FIGYELEM!!! Nem azt mondom, hogy a banki, politikai, vallási hatalmak kapcsán nemrégiben napvilágot látott dolgok nem valósak. Valóban nagy mértékű manipuláció, tömeghülyítés, tömegbutítás áradat van világunkban. De engedj meg egy ártatlan kis kérdést: LEHET AZ ÖNISMERETTEL RENDELKEZŐ EMBERT MANIPULÁLNI, HÜLYÍTENI, BUTÍTANI, ELHITETNI VELE, HOGY A ZSIDÓSÁG AZ Ő NAGY PROBLÉMÁJA? Igen, valóban hülyítenek, manipulálnak, és butítanak, de VAN AKIT! És mindaddig, amíg zsidózol, lesz akit! Ezt ha nem érted meg, akkor a viszont látásra! Találkozunk odaát!

Kérlek drága olvasó, hagyd abba a zsidózást, és indulj el az önismeret útján, mert különben véged van, az örök sötétség martalékává válsz!

Eszközül, hogy megértsd, miről szeretett volna szólni ez a bejegyzés, bemásolok egy régi írást. Kívánom, hogy megtudd nyitni zsidózásra lekorlátozódott elméd kapuit, és megértsd a nagy(obb) képet, hogy értelmet tudjál adni életednek. Fogadd szeretettel, használd legjobb tudásod szerint:

MESTERSÉGES ÉRTÉKTEREMTÉS

!!!FONTOS!!!
ISMÉTELTEN FELHÍVOM FIGYELMED ARRA, HOGY EZ AZ ÍRÁS IS MINT AZ ÖSSZES TÖBBI NEM AZÉRT SZÜLETETT, HOGY VELE TÁMADÁST INTÉZZEK EGY BIZONYOS IDEOLÓGIA, EGY MAGADRÓL ALKOTOTT KÉP ELLEN. HASZNÁLD FEL A KÖVETKEZŐ SOROKAT LELKI FEJLŐDÉSEDRE, HA TUDOD. HA NEM MEGY, NYUGODTAN VESD EL ŐKET, MAJD ESETLEG VEDD ELŐ KÉSŐBB HA SZÜKSÉGÉT ÉRZED.

21st Century`s Last Supper 2 copy_01

Kedves olvasó!

Ahhoz, hogy megértsd a világot magad körül fontos megértened azt a jelenséget, melyet úgy nevezek, hogy mesterséges értékteremtés. Nem kizárt, hogy létezik már ez a fogalom valamilyen formában, vagy ennek valamilyen szinonimája. Nem szeretnék úgy viselkedni, mint aki épp feltalálta a spanyol viaszt, ugyanis úgy vélem, hogy a spanyol viasz abban az átvitt értelmében fel van találva már nagyon rég. Amit az ember tehet csak annyi, hogy alázatos módon megfigyeli az életet, hogy ő is felfedezze magának a spanyol viaszokat ahhoz, hogy mélységesen megértse, hogy mit jelent embernek lenni e földön. Azért lenne fontos minden egyes személynek bejárni azt a bizonyos felfedezőutat, mert általa eléri az önállósulást, visszaveszi a felelősséget azok kezéből, akiknek kényelemből, könnyelműségből átadta, azt remélve, hogy így könnyebb lesz az élete. Fontos észrevennie minden egyes személynek, hogy az igazi értékekből senkinek nem lehet több, mint amiért megdolgozik. Nem lehet senkit sem megbízni azzal, hogy helyettünk gondolkodjon, hogy helyettünk felfedezzen olyan dolgokat, melyek javíthatnának életünk minőségén, melyeket a mi kötelességünk lenne felfedezni. Bár kezdetben látszólag a felelősség áthárítása egy külső egység vállára nagyon jó megoldásnak tűnik, az élet minduntalan bebizonyítja számunkra, hogy pont ennek a döntésünknek köszönhetünk mindent, amit bajnak, szenvedésnek, betegségnek nevezünk.

Már régebbecske felfigyeltem a jelenségre. Mára egy kicsit határozottabban körvonalazódott számomra, ezért megpróbálom szavakba önteni, leírni bízva abban, hogy más is hasznát veheti.

Miről is van szó? Rögtön egy hétköznapi példát ragadnék meg a szemléltetés céljából. Ma, kettőezer tizenkettőben, amikor talán a leginkább kéne törekedjünk arra, hogy leküzdjük korlátainkat, és végre elinduljunk egymás felé, hogy együtt emelkedjünk, segítsük egymást a fejlődésben, valahogy még jobban fűtenek a nemzeti érzések, még erősebben ragaszkodunk a régi normákhoz. Szinte napi rendszerességgel találkozok a magyarkodás, a székelykedés jelenséggel. Megfigyeltem, hogy ez mindaddig nagyon rendben van, amíg mi műveljük azt. De mindig vérig sértődünk ha pl. román testvéreinket látjuk büszkélkedni nemzetiségükkel oly módon, hogy az akár sértő is lehet ránk, székelyekre vagy magyarokra nézve. Emlékszem még én is azokra az időkre, amikor engemet is irritált a piros sárga kék látványa valahányszor a szemem elé került. Amikor piros fehér zöldet láttam, akkorát dobbant a szív, hogy majd kiugrott a helyéről. Fontos észrevennünk, hogy szinte mindegyik nép ugyanazt teszi. Talán nincs is kivétel. Azt mondanám, hogy csak a mértékletesség különbözteti meg őket egymástól.

Azzal semmi baj nincs, hogy mi székelykedünk, meg magyarkodunk, és sok esetben másoké fölé helyezzük értékeinket. De ha a románok is büszkélkednek románságukkal, kifejezetten rosszul esik nekünk. Fontos észrevennünk, hogy mi is épp úgy kapaszkodunk minden „bizonytalan bizonyítékba” mint ők. És amíg ilyen nemes értékteremtés, -hajhászás és -táplálással vagyunk elfoglalva, addig valahogy elkerüli a figyelmünket, ami igazán fontos. Becsukott szemmel mondja ki-ki a maga mondókáját, észre nem véve, hogy saját szürkeállományát tompítja vele.

Nagy divat manapság a nemzeti öntudat ébresztgetése, táplálása oly módon, hogy közben elmarasztalóan tekintünk azokra, akik nem közénk tartoznak. A média tele van ezekkel a dolgokkal. Romániában már évtizedek óta arra buzdítják a politikusok a magyarságot, hogy harcoljanak együtt a székelyföldi autonómiáért(elkülönülésért). Valamiért rá is haraptunk a csalira. És neki is fogtunk fantáziálni róla, hogy ha mi különválnánk Romániától, az mennyire jó lenne nekünk. Azóta is hosszasan tudunk nyitott szemekkel ábrándozni és álmodozni róla. Felülről mindig dobnak egy kicsit a tűzre, hogy nehogy kialudjon, mert nekünk olyan jól esik ábrándozni, hogy azt „fentről” valósággal öröm nézni.

Már többször neki fogtam boncolgatni eme témát, de valamiért mégis újra meg újra előbukkan valahonnan, jelezve nekem, hogy még nem tettem pontot a végére.

A szabad gondolat listán a parlagok témája került terítékre, amit meglepő módon oly sokáig boncolgattunk, hogy már lassan fokhagyma szaga volt. Készítettek is egy dokumentumfilmet róla. Én is kíváncsian belekezdtem, hogy végignézzem, de Isten bocsássa meg, beleuntam, és nem néztem meg végig. Volt benne székelybácsi, pálinka, meg ezer éves magyar történelem, és jól bevett szokás szerint egy kis uszítás a románok ellen, hogy ezek a rosszak el akarják venni azt, ami a miénk. Bizonyára nem vagyok megtartani való székely, de remélem, meg tudnak bocsátani azok, akik az értékemet a „székelység mércével” mérik.

A parlagos sztori után körvonalazódott számomra, hogy világunkban létezik egy jelenség, amit én mesterséges értékteremtésnek kereszteltem. A legérdekesebb a dologban az, hogy ezek a jelenségek többnyire állami támogatást is kapnak. Na de miért is?

Megpróbálok egy néhány példát felhozni, hogy szemléltessem, miről beszélek. Vannak olyan mozgalmak, melyek ezer éves hagyományokat próbálnak újraéleszteni. És néha szinte erőltetett módon terjeszteni, reklámozni, híveket toborozni neki. Természetesen a vallások sem akarnak alulmaradni a versenyben. Ők is próbálják elültetni az emberi elmékbe, hogy csupán attól, hogy egy ezeréves ideológiát magadra veszel, jobb emberré válsz.

És igen, a nacionalizmus és a sovinizmus is érték az azt művelők számára. Azok számára akiknek idegen a fogalom: a sovinizmus a nacionalizmusnak felnagyított, mondhatni szélsőséges változata. A nacionalizmus nem más, mint a nemzet fogalmának előtérbe, esetleg más értékek fölé való helyezése. Ezzel a baj ott kezdődik, hogy minden nemzetnek megvannak a viszonyítási pontjai, melyek legtöbbször a szomszédos nemzetek, akikkel mindig összehasonlítja magát, és igyekszik érveket találni, mi szerint az ő nemzetisége értékesebb, feljebb való, mint a másiké. Ezért van az, hogy a maga oldaláról szemlélve a magyar is, a román is, a szlovák is feljebb való, mint a másik. Mi magyarok már ott tartunk, hogy teljesen a világ középpontjába helyeztük magunkat azt gondolva, hogy nekünk valami nagyon fontos szerepünk van (Fontosabb mint másnak) a világ dolgainak alakulásában. Amint a történelem is megmutatta számunkra, a zsidókat sem kerülte el ez a téveszme. Az eddig olvasottak alapján gondolom, hogy már elég tisztán látszik, hogy mennyire elválaszt, megoszt a fent említett ideológia. Ilyenkor természetesen elfelejtjük, hogy a magyarok Istene is azt mondta, hogy az ő szemében minden élő létező egyenlő.

Ehhez a gondolathoz hozzáfűzném azt, hogy a valóságban sokkal több a nacionalista és a soviniszta, mint ahányan annak vallják magukat. Mivel e két fogalom negatívnak van kategorizálva, ezért a legtöbben tagadják, hogy nacionalisták, netán soviniszták lennének. Az emberi egó nem nevezheti rossznak magát! Ezért találkozunk az olyan szónoklat bevezetőkkel, hogy „én nem vagyok nacionalista (vagy soviniszta), de……” És a de után jön annak bizonyítéka, hogy ő mégiscsak nacionalista vagy soviniszta, csak hát nem engedheti meg magának, hogy a nacionalista netán a soviniszta bélyeget viselje magán. Tudjuk jól, hogy manapság Magyarországon az antiszemitizmus is egy érték. Ha ez a kijelentés kissé durva is lenne, azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy jó magyar biztos nem zsidó barát, sokkal inkább zsidó és cigány gyűlölő. Már korábban is írtam arról, hogy valahányszor egy nemzet az elkülönülés útjára lépett, szinte megsemmisült. Ennek egyszerű oka, hogy szemmel láthatóan a lét, a teremtés, de nevezhetjük Istennek vagy bármi másnak, nem az elkülönülést támogatja, hanem ellenkezőleg: megpróbál rávezetni minket, hogy megértsük az egység, az együvé tartozás fontosságát. De mi ezt nem akarjuk észrevenni, a nemzeti öntudat nem engedi nekünk. És ettől van az, hogy a balsors oly régen tép, és porlunk mint a szikla. Még csak annyit fűznék hozzá ehhez a bekezdéshez, hogy nem az a bölcs nemzet, mely a szomszédos nemzet nacionalizmusát, meg sovinizmusát észreveszi és el tudja ítélni, hanem az, amelyik beismeri, hogy ő maga soviniszta, és tesz is annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Az antiszemitizmusra visszatérve (zsidóellenesség), mondok egy olyat, amin talán nagyon meg fogsz lepődni. Meggyőződésem, hogy az antiszemitizmust valamilyen szinten pont a “zsidók” teremtik és éltetik. Pont azok, akiket mocskos zsidóknak nevezünk. Miért ne tennék? Hisz az egy olyan műcsont, amin olyan jól tudunk mi magyarok csámcsogni. Elhittük, hogy a mi nagy problémánk a zsidó és a cigányság jelenléte a társadalmunkban. „Ezek” gondolták, hogy ha nektek erre van szükségetek, hát akkor mindent bele: zsidózzatok, harcoljatok ellenük.

ADDIG IS A FIGYELMETEK LE VAN KÖTVE OLYAN DOLGOKKAL, MELYEK A MI NÉZŐPONTUNKBÓL FIGYELVE JELENTÉKTELENEK.

Szinte biztos vagyok benne, hogy a mi „bűnbakjaink” számára zsidóságuk sokkal kevésbé fontos, mint nekünk a magyarságunk. Ők tudják, hogy nekünk nagy szükségünk van arra, hogy magyarkodjunk, és akár támogatják is azt. Lehet titokban még meg is szponzorálnak egy két árpádsávos zászlóval: „Nesztek hülye gyerekek: szórakozzatok még egy kicsit, amíg mi a fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva.” „Nekik odafenn” már nem a vallás, az etnikai hovatartozás jelenti az értéket, hanem a PÉNZ. Számukra nem meghatározó tényező, hogy izraeliták, vagy olaszok, vagy németek, vagy angolok, vagy amerikaiak, vagy keresztyének. Ezt csak mi gondoljuk így. Ez a legnagyobb illúzió, amit mi még egy darabig nem fogunk tudni levetkőzni! Nem is gondolnánk, hogy „náluk odafenn” a nemzeti hovatartozástól függetlenül mekkora az egyetértés. Miért? Azért mert náluk már nem a nyelv, nem a vallás, nem a nemzetiség számít, hanem a PÉNZ, csakis a PÉNZ, és a pénzből származó HATALOM. Ez az érték számukra felülír minden más értéket, melyeket számunkra a vallás, a nemzetiség képvisel. Annak a zsidónak, aki miatt te panaszkodsz pont megfelel, hogy te hadat üzensz a zsidóságnak, mert ő szabály szerűen leszarja, de lehet, hogy még hálás is érte, mert a te figyelmed addig is más irányba terelődik. Ő nem idegeskedik az izraeli hétköznapi zsidók sorsa miatt, akik épp úgy éheznek, nélkülöznek, mint a hétköznapi magyar, román, vagy szlovák, akik azt hiszik, hogy a „zsidók a hibások”, akik ha éppen nem zsidóznak, akkor egymást piszkálják. És ez kifejezetten jó dolog számukra! Még segítenek is nekünk a harcban. De mindkét félnek segítenek, hogy a harc jó sokáig tartson. Ők egyszerű emberek, akik szeretik a sakkot, és hatalmas szükségük van rád (a bábura).

Fontos észrevennünk, hogy ez a bizonyos mesterséges értékteremtés és táplálás direkt arra van kitalálva, hogy a „FIGYELMÜNKET LEFOGLALJA”. Addig, amíg mi viaskodunk, civakodunk egymással, „ők” szabály szerűen azt tesznek a világgazdasággal és velünk amit akarnak. Ha látjuk, hogy a kisgyerek milyen nagy örömét leli a cumi szopogatásában, akkor cumit adunk a szájába, csak ne sírjon, ne veszekedjen, ne kételkedjen, ne kérdezzen.

MESTERSÉGES ÉRTÉKEK Ez a mi cumink! Kértük és megkaptuk. Most már csak cumizzunk csendben, amíg „ők” nyugodtan végzik a dolgukat, odafenn. A legszomorúbb az egészben, hogy ezt is mi teremtjük, mi tesszük lehetővé számukra azzal, hogy mi a mesterségesen kreált értékeinkhez ragaszkodunk, azokért harcolunk, küzdünk, viaskodunk. Ez hatalmas mennyiségű energiát, időt igényel minden résztvevő részéről. Így már alig marad egy parányi a megértésre, a felfedezésre, a felismerésekre. Nézz csak szét magad körül! Az emberek mivel vannak elfoglalva? Milyen ideológiába kapaszkodnak foggal körömmel? Melyek azok az eszmék, melyekért akár az életüket is feláldoznák? És ne csak nézz, hanem láss is! Lásd, mi van a dolgok legmélyén!

Na de kicsit hagyjuk most a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, hogy más mesterséges értékteremtő akciókat is leleplezhessünk, ugyanis véleményem szerint sok ilyen mesterséges értékteremtés és értékéltetés létezik ebben a világban. Kezdhetnénk a magazinokkal, és folytathatnánk Hollywood értékteremtő szerepével, a világraszóló sporteseményekkel.

Ha tudni szeretnéd, hogy mennyire mesterséges, mennyire manipulatív az a bizonyos mesterséges érték, nézd meg, mennyi pénz van mögötte!

A fentiek közül most csak egyet emelek ki, mert már így is túl hosszúra sikerült ez a bejegyzés. Vegyük a sportot. Próbáljuk a fent leírtak alapján kicsit kielemezni. Mi történik a sportban? A sportrajongót lehet, nem fűti annyira a nemzeti öntudat. Lehet eszébe sem jut, hogy zsidózzon. Lehet, hogy egyáltalán nem vallásos. Lehet, hogy nem igazán szeret filmezni, lehet, hogy nem érdekli a divat. De egy dolog biztos érdekli őt: a sport (tegyük fel a foci). Több mint valószínű van egy két kedvenc csapata is, akiket követ figyelmével (élőben, vagy a tévé képernyőjén, esetleg az interneten keresztül). Lehet hogy az önértékelése valahol a zéró és a mínusz végtelen között van. Na de ő sport rajongó, és rajong a kedvenc csapatáért. A kedvenc csapata győzelme, az ő győzelme!!! A kedvenc csapatáért képes ordítani, toporzékolni. A kedvenc csapatáért képes bemenni a pályára és összecsapni az ellenfél rajongótáborával. Ez a siker számára. Ez az érték számára. Az ő csapatát dicsőíteni, az ellenfél csapatát mocskolni, lehordani, neki emberi kötelessége. Istenem mennyi energia, mennyi idő, mennyi támadásra meg védekezésre fordított figyelem! És ki van szolgálva az igény maximálisan: a modern technika lehetőséget biztosít az embernek a nap huszonnégy órájában focit nézni, a kanapén drukkolni, harcolni, viaskodni egy sörrel a kezében. Na de ott van Indiában a krikett. Szemtanúja voltam a krikett világbajnokságnak, melyet legutóbb Indiában szerveztek meg. Vannak olyan meccsek, melyek lejátszására egy teljes nap nem elegendő. Több napos meccsek is vannak. A rajongók ezt végigkövetik figyelmükkel. Az alatt minden más „életfunkció” meglassul, a krikett maximális figyelmet élvez minden rajongótábora részéről. Hatalmas pénzösszegek fordulnak meg, cserélnek gazdát: támogatások, melynek következménye az agyat mosó reklámok sokasága, fogadások, stb. Egyszóval hihetetlen mennyiségű energiát és időt igényel a rajongó részéről rajongásának tárgya. Na de a lényeg az, hogy eközben ő nem fog elégedetlenkedni semmivel! Nem fog megkérdőjelezni egyetlen politikai döntést sem. Nem fog haragudni senkire. A csodálkozás majd csak akkor születik, amikor vége a bajnokságnak, amikor felszabadul a figyelmének egy része. Hamar körülnéz és hibásokat keres, észre nem véve, hogy ő az okozója mindennek, ami vele történik. FIGYELEM! Nem a sporttal van a baj! Nem a különböző hobbikkal van a baj. Nem a nemzeti öntudattal van a baj! A baj a mi viszonyulásunkkal van. Azzal, ahogyan viszonyulunk bizonyos földi “értékekhez”, mennyire engedjük, hogy hatalmukba kerítsenek, mennyire nem látjuk, hogy az értékeinket folyamatosan kívülről aggatják ránk oklevelek, medálok, elismerések formájában. Kik vagyunk mi ezek nélkül? Képzeljük el, hogy egy adott pillanatban visszavesznek mindent tőlünk, amit kívülről kaptunk. Mi marad?

Nos, azok vagyunk mi valójában, ami marad. Jól gondolkodj el ezen, mert csak így tudhatod meg, hogy valójában ki vagy, mik a te valós értékeid!

A kezdő sorokat ismételném, a nyomatékosítás kedvéért. Minél több a mesterségesen létrehozott érték, minél több az ideológia, minél több a tamagocsi, mellyel foglalkozni kell, annál kevesebb az idő és energia az önismeretre, annál több az esély az emberi eszencia teljes pusztulására.

NAGYON FONTOS!!! Bár tudom, hogy mégsem kerülhettem el, nem az volt a szándékom, hogy ellenérzéseket váltsak ki ezekkel a sorokkal bárkiből is. Tiszteletben tartom, ha valaki nem így látja. Az nyugodtan utasítsa el ezeket a gondolatokat, és higgyen abban, amiben neki jól esik. Esetleg szívesen meghallgatnám, elolvasnám, hogy mik az ellenérvei, ha vállalja azokat. Én csak vállaltam a felelősséget a megszületett gondolatokért. A felszínre engedtem őket, hogy végezzék a dolgukat ott, ahol épp szükség van rájuk. Használd őket te is legjobb tudásod szerint. Ha nem tetszett, dobd el, és ne foglalkozz velük, ha tetszett, akkor használd fel őket, terjeszd őket, építs rájuk, és mutasd meg másnak is, mit építettél.

„egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , | 49 hozzászólás

Mesterséges Értékteremtés

!!!FONTOS!!!
Ismételten felhívom a figyelmed arra, hogy ez az írás is mint az összes többi nem azért született, hogy vele támadást intézzek egy bizonyos ideológia, egy magadról alkotott kép ellen. Használd fel a következő sorokat lelki fejlődésedre, ha tudod. Ha nem megy, nyugodtan vesd el őket, majd esetleg vedd elő később ha szükségét érzed.

21st Century`s Last Supper 2 copy_01

Kedves olvasó!

Ahhoz, hogy megértsd a világot magad körül fontos megértened azt a jelenséget, melyet úgy nevezek, hogy mesterséges értékteremtés. Nem kizárt, hogy létezik már ez a fogalom valamilyen formában, vagy ennek valamilyen szinonimája. Nem szeretnék úgy viselkedni, mint aki épp feltalálta a spanyol viaszt, ugyanis úgy vélem, hogy a spanyol viasz abban az átvitt értelmében fel van találva már nagyon rég. Amit az ember tehet csak annyi, hogy alázatos módon megfigyeli az életet, hogy ő is felfedezze magának a spanyol viaszokat ahhoz, hogy mélységesen megértse, hogy mit jelent embernek lenni e földön. Azért lenne fontos minden egyes személynek bejárni ezt a bizonyos felfedezőutat, mert ez által eléri az önállósulást, visszaveszi a felelősséget azok kezéből, akiknek kényelemből, könnyelműségből átadta, azt remélve, hogy az által könnyebb lesz az élete. Fontos észrevennie minden egyes személynek, hogy az igazi értékekből senkinek nem lehet több, mint amiért megdolgozik. Nem lehet senkit sem megbízni azzal, hogy helyettünk gondolkodjon, hogy helyettünk felfedezzen olyan dolgokat, melyek javíthatnának életünk minőségén, melyeket a mi kötelességünk lenne felfedezni. Bár kezdetben látszólag a felelősség áthárítása egy külső egység vállára nagyon jó megoldásnak tűnik, az élet minduntalan bebizonyítja számunkra, hogy pont ennek a döntésünknek köszönhetünk mindent, amit bajnak, szenvedésnek, betegségnek nevezünk.

Már régebbecske felfigyeltem a jelenségre. Mára egy kicsit határozottabban körvonalazódott számomra, ezért megpróbálom szavakba önteni, leírni bízva abban, hogy más is hasznát veheti.

Miről is van szó? Rögtön egy hétköznapi példát ragadnék meg a szemléltetés céljából. Ma, kettőezer tizenkettőben, amikor talán a leginkább kéne törekedjünk arra, hogy leküzdjük korlátainkat, és végre elinduljunk egymás felé, hogy együtt emelkedjünk, segítsük egymást a fejlődésben, valahogy még jobban fűtenek a nemzeti érzések, még erősebben ragaszkodunk a régi normákhoz. Szinte napi rendszerességgel találkozok a magyarkodás, a székelykedés jelenséggel. Megfigyeltem, hogy ez mindaddig nagyon rendben van, amíg mi műveljük azt. De mindig vérig sértődünk ha pl. román testvéreinket látjuk büszkélkedni nemzetiségükkel oly módon, hogy az akár sértő is lehet ránk, székelyekre vagy magyarokra nézve. Emlékszem még én is azokra az időkre, amikor engemet is irritált a piros sárga kék látványa valahányszor a szemem elé került. Amikor piros fehér zöldet láttam, akkorát dobbant a szív, hogy majd kiugrott a helyéről. Fontos észrevennünk, hogy szinte mindegyik nép ugyanazt teszi. Talán nincs is kivétel. Azt mondanám, hogy csak a mértékletesség különbözteti meg őket egymástól.

Azzal semmi baj nincs, hogy mi székelykedünk, meg magyarkodunk, és sok esetben másoké fölé helyezzük értékeinket. De ha a románok is büszkélkednek románságukkal, kifejezetten rosszul esik nekünk. Fontos észrevennünk, hogy mi is épp úgy kapaszkodunk minden „bizonytalan bizonyítékba” mint ők. És amíg ilyen nemes értékteremtés, -hajhászás és -táplálással vagyunk elfoglalva, addig valahogy elkerüli a figyelmünket, ami igazán fontos. Becsukott szemmel mondja ki-ki a maga mondókáját, észre nem véve, hogy saját szürkeállományát tompítja vele.

Nagy divat manapság a nemzeti öntudat ébresztgetése, táplálása oly módon, hogy közben elmarasztalóan tekintünk azokra, akik nem közénk tartoznak. A média tele van ezekkel a dolgokkal. Romániában már évtizedek óta arra buzdítják a politikusok a magyarságot, hogy harcoljanak együtt a székelyföldi autonómiáért(elkülönülésért). Valamiért rá is haraptunk a csalira. És neki is fogtunk fantáziálni róla, hogy ha mi különválnánk Romániától, az mennyire jó lenne nekünk. Azóta is hosszasan tudunk nyitott szemekkel ábrándozni és álmodozni róla. Felülről mindig dobnak egy kicsit a tűzre, hogy nehogy kialudjon, mert nekünk olyan jól esik ábrándozni, hogy azt „fentről” valósággal öröm nézni.

Már többször neki fogtam boncolgatni eme témát, de valamiért mégis újra meg újra előbukkan valahonnan, jelezve nekem, hogy még nem tettem pontot a végére.

A szabad gondolat listán a parlagok témája került terítékre, amit meglepő módon oly sokáig boncolgattunk, hogy már lassan foghagyma szaga volt. Készítettek is egy dokumentumfilmet róla. Én is kíváncsian belekezdtem, hogy végignézzem, de Isten bocsássa meg, beleuntam, és nem néztem meg végig. Volt benne székelybácsi, pálinka, meg ezer éves magyar történelem, és jól bevett szokás szerint egy kis uszítás a románok ellen, hogy ezek a rosszak el akarják venni azt, ami a miénk. Bizonyára nem vagyok megtartani való székely, de remélem, meg tudnak bocsátani azok, akik az értékemet a „székelység mércével” mérik.

A parlagos sztori után körvonalazódott számomra, hogy világunkban létezik egy jelenség, amit én mesterséges értékteremtésnek nevezek. A legérdekesebb a dologban az, hogy ezek a jelenségek többnyire állami támogatást is kapnak. Na de miért is?

Megpróbálok egy néhány példát felhozni, hogy szemléltessem, miről beszélek. Vannak olyan mozgalmak, melyek ezer éves hagyományokat próbálnak újraéleszteni. És néha szinte erőltetett módon terjeszteni, reklámozni, híveket toborozni neki. Természetesen a vallások sem akarnak alulmaradni a versenyben. Ők is próbálják elültetni az emberi elmékbe, hogy csupán attól, hogy egy ezeréves ideológiát magadra veszel, jobb emberré válsz.

És igen, a nacionalizmus és a sovinizmus is érték az azt művelők számára. Azok számára akiknek idegen a fogalom: a sovinizmus a nacionalizmusnak felnagyított, mondhatni szélsőséges változata. A nacionalizmus nem más, mint a nemzet fogalmának előtérbe, esetleg más értékek fölé való helyezése. Ezzel a baj ott kezdődik, hogy minden nemzetnek megvannak a viszonyítási pontjai, melyek legtöbbször a szomszédos nemzetek, akikkel mindig összehasonlítja magát, és igyekszik érveket találni, mi szerint az ő nemzetisége értékesebb, feljebb való, mint a másiké. Ezért van az, hogy a maga oldaláról szemlélve a magyar is, a román is, a szlovák is feljebb való, mint a másik. Mi magyarok már ott tartunk, hogy teljesen a világ középpontjába helyezzük magunkat azt gondolva, hogy nekünk valami nagyon fontos szerepünk van (Fontosabb mint másnak) a világ dolgainak alakulásában. Amint a történelem is megmutatta számunkra, a zsidókat sem kerülte el ez a téveszme. Az eddig olvasottak alapján gondolom, hogy már elég tisztán látszik, hogy mennyire elválaszt, megoszt a fent említett ideológia. Ilyenkor természetesen elfelejtjük, hogy a magyarok Istene is azt mondta, hogy az ő szemében minden élő létező egyenlő.

Ehhez a gondolathoz hozzáfűzném azt, hogy a valóságban sokkal több a nacionalista és a soviniszta, mint ahányan annak vallják magukat. Mivel e két fogalom negatívan van kategorizálva, ezért a legtöbben tagadják, hogy nacionalisták, netán soviniszták lennének. Az emberi egó nem nevezheti rossznak magát! Ezért találkozunk az olyan szónoklat bevezetőkkel, hogy „én nem vagyok nacionalista (vagy soviniszta), de……” És a de után jön annak bizonyítéka, hogy ő mégiscsak nacionalista vagy soviniszta, csak hát nem engedheti meg magának, hogy a nacionalista netán a soviniszta bélyeget viselje magán. Tudjuk jól, hogy manapság Magyarországon az antiszemitizmus is egy érték. Ha ez a kijelentés kissé durva is lenne, azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy jó magyar biztos nem zsidó barát, sokkal inkább zsidó és cigány gyűlölő. Már korábban is írtam arról, hogy valahányszor egy nemzet az elkülönülés útjára lépett, szinte megsemmisült. Ennek egyszerű oka, hogy szemmel láthatóan a lét, a teremtés, de nevezhetjük Istennek vagy bármi másnak, nem az elkülönülést támogatja, hanem ellenkezőleg: megpróbál rávezetni minket, hogy megértsük az egység, az együvé tartozás fontosságát. De mi ezt nem akarjuk észrevenni, a nemzeti öntudat nem engedi nekünk. És ettől van az, hogy a balsors oly régen tép, és porlunk mint a szikla. Még csak annyit fűznék hozzá ehhez a bekezdéshez, hogy nem az a bölcs nemzet, mely a szomszédos nemzet nacionalizmusát, meg sovinizmusát észreveszi és el tudja ítélni, hanem az, amelyik beismeri, hogy ő maga soviniszta, és tesz is annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Az antiszemitizmusra visszatérve (zsidóellenesség), mondok egy olyant, amin talán nagyon meg fogsz lepődni. Meggyőződésem, hogy az antiszemitizmust valamilyen szinten pont a zsidók teremtik és éltetik. Pont azok, akiket mocskos zsidóknak nevezünk. Miért ne tennék? Hisz az egy olyan csont, amin olyan jól tudunk mi magyarok csámcsogni. Elhittük, hogy a mi nagy problémánk a zsidó és a cigányság jelenléte a társadalmunkban. „Ezek” gondolták, hogy ha nektek erre van szükségetek, hát akkor mindent bele: zsidózzatok, harcoljatok ellenük.

ADDIG IS A FIGYELMETEK LE VAN KÖTVE OLYAN DOLGOKKAL, MELYEK A MI NÉZŐPONTUNKBÓL FIGYELVE JELENTÉKTELENEK.

Szinte biztos vagyok benne, hogy a mi „bűnbakjaink” számára zsidóságuk sokkal kevésbé fontos, mint nekünk a magyarságunk. Ők tudják, hogy nekünk nagy szükségünk van arra, hogy magyarkodjunk, és akár támogatják is azt. Lehet titokban még meg is szponzorálnak egy két árpádsávos zászlóval: „Nesztek hülye gyerekek: szórakozzatok még egy kicsit, amíg mi a fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva.” „Nekik odafenn” már nem a vallás, az etnikai hovatartozás jelenti az értéket, hanem a PÉNZ. Számukra nem meghatározó tényező, hogy izraeliták, vagy olaszok, vagy németek, vagy angolok, vagy amerikaiak, vagy keresztyének. Ezt csak mi gondoljuk így. Ez a legnagyobb illúzió, amit mi még egy darabig nem fogunk tudni levetkőzni! Nem is gondolnánk, hogy „náluk odafenn” a nemzeti hovatartozástól függetlenül mekkora az egyetértés. Miért? Azért mert náluk már nem a nyelv, nem a vallás, nem a nemzetiség számít, hanem a PÉNZ, csakis a PÉNZ, és a pénzből származó HATALOM. Ez az érték számukra felülír minden más értéket, melyeket számunkra a vallás, a nemzetiség képvisel. Annak a zsidónak, aki miatt te panaszkodsz pont megfelel, hogy te hadat üzensz a zsidóságnak, mert ő szabály szerűen leszarja, de lehet, hogy még hálás is érte, mert a te figyelmed addig is más irányba terelődik. Ő nem idegeskedik az izraeli hétköznapi zsidók sorsa miatt, akik épp úgy éheznek, nélkülöznek, mint a hétköznapi magyar, román, vagy szlovák, akik azt hiszik, hogy a „zsidók a hibások”, akik ha éppen nem zsidóznak, akkor egymást piszkálják. És ez kifejezetten jó dolog számukra! Még segítenek is nekünk a harcban. De mindkét félnek segítenek, hogy a harc jó sokáig tartson. Ők egyszerű emberek, akik szeretik a sakkot, és hatalmas szükségük van rád (a bábura).

Fontos észrevennünk, hogy ez a bizonyos mesterséges értékteremtés és táplálás direkt arra van kitalálva, hogy a „FIGYELMÜNKET LEFOGLALJA”. Addig, amíg mi viaskodunk, civakodunk egymással, „ők” szabály szerűen azt tesznek a világgazdasággal és velünk amit akarnak. Ha látjuk, hogy a kisgyerek milyen nagy örömét leli a cumi szopogatásában, akkor cumit adunk a szájába, csak ne sírjon, ne veszekedjen, ne kételkedjen, ne kérdezzen.

MESTERSÉGES ÉRTÉKEK Ez a mi cumink! Kértük és megkaptuk. Most már csak cumizzunk csendben, amíg „ők” nyugodtan végzik a dolgukat, odafenn. A legszomorúbb az egészben, hogy ezt is mi teremtjük, mi tesszük lehetővé számukra azzal, hogy mi a mesterségesen kreált értékeinkhez ragaszkodunk, azokért harcolunk, küzdünk, viaskodunk. Ez hatalmas mennyiségű energiát, időt igényel minden résztvevő részéről. Így már alig marad egy parányi a megértésre, a felfedezésre, a felismerésekre. Nézz csak szét magad körül! Az emberek mivel vannak elfoglalva? Milyen ideológiába kapaszkodnak foggal körömmel? Melyek azok az eszmék, melyekért akár az életüket is feláldoznák? És ne csak nézz, hanem láss is! Lásd, mi van a dolgok legmélyén!

Na de kicsit hagyjuk most a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, hogy más mesterséges értékteremtő akciókat is leleplezhessünk, ugyanis véleményem szerint sok ilyen mesterséges értékteremtés és értékéltetés létezik ebben a világban. Kezdhetnénk a magazinokkal, és folytathatnánk Hollywood értékteremtő szerepével, a világraszóló sporteseményekkel.

Ha tudni szeretnéd, hogy mennyire mesterséges, mennyire manipulatív az a bizonyos mesterséges érték, nézd meg, mennyi pénz van mögötte!

A fentiek közül most csak egyet emelek ki, mert már így is túl hosszúra sikerült ez a bejegyzés. Vegyük a sportot. Próbáljuk a fent leírtak alapján kicsit kielemezni. Mi történik a sportban? A sportrajongót lehet, nem fűti annyira a nemzeti öntudat. Lehet eszébe sem jut, hogy zsidózzon. Lehet, hogy egyáltalán nem vallásos. Lehet, hogy nem igazán szeret filmezni, lehet, hogy nem érdekli a divat. De egy dolog biztos érdekli őt: a sport (tegyük fel a foci). Több mint valószínű van egy két kedvenc csapata is, akiket követ figyelmével (élőben, vagy a tévé képernyőjén, esetleg az interneten keresztül). Lehet hogy az önértékelése valahol a zéró és a mínusz végtelen között van. Na de ő sport rajongó, és rajong a kedvenc csapatáért. A kedvenc csapata győzelme, az ő győzelme!!! A kedvenc csapatáért képes ordítani, toporzékolni. A kedvenc csapatáért képes bemenni a pályára és összecsapni az ellenfél rajongótáborával. Ez a siker számára. Ez az érték számára. Az ő csapatát dicsőíteni, az ellenfél csapatát mocskolni, lehordani, neki emberi kötelessége. Istenem mennyi energia, mennyi idő, mennyi támadásra meg védekezésre fordított figyelem! És ki van szolgálva az igény maximálisan: a modern technika lehetőséget biztosít az embernek a nap huszonnégy órájában focit nézni, a kanapén drukkolni, harcolni, viaskodni egy sörrel a kezében. Na de ott van Indiában a krikett. Szemtanúja voltam a krikett világbajnokságnak, melyet legutóbb Indiában szerveztek meg. Vannak olyan meccsek, melyek lejátszására egy teljes nap nem elegendő. Több napos meccsek is vannak. A rajongók ezt végigkövetik figyelmükkel. Az alatt minden más „életfunkció” meglassul, a krikett maximális figyelmet élvez minden rajongója részéről. Hatalmas pénzösszegek fordulnak meg, cserélnek gazdát: támogatások, melynek következménye az agyat mosó reklámok sokasága, fogadások. Egyszóval hihetetlen mennyiségű energiát és időt igényel a rajongó részéről rajongásának tárgya. Na de a lényeg az, hogy eközben ő nem fog elégedetlenkedni semmivel! Nem fog megkérdőjelezni egyetlen politikai döntést sem. Nem fog haragudni senkire. A csodálkozás majd csak akkor születik, amikor vége a bajnokságnak, amikor felszabadul a figyelmének egy része. Hamar körülnéz és hibásokat keres, észre nem véve, hogy ő az okozója mindennek, ami vele történik. FIGYELEM! Nem a sporttal van a baj! Nem a különböző hobbikkal van a baj. Nem a nemzeti öntudattal van a baj! A baj a mi viszonyulásunkkal van. Azzal, hogy, hogyan viszonyulunk bizonyos értékekhez, mennyire engedjük, hogy hatalmukba kerítsenek, mennyire nem látjuk, hogy az értékeinket folyamatosan kívülről aggatják ránk oklevelek, medálok, elismerések formájában. Kik vagyunk mi ezek nélkül? Képzeljük el, hogy egy adott pillanatban visszavesznek mindent tőlünk, amit kívülről kaptunk. Mi marad?

Nos, azok vagyunk mi valójában, ami marad. Jól gondolkodj el ezen, mert csak így tudhatod meg, hogy valójában ki vagy, mik a te valós értékeid!

NAGYON FONTOS!!! Nem az volt a szándékom, hogy ellenérzéseket váltsak ki ezekkel a sorokkal bárkiből is. Tiszteletben tartom, ha valaki nem így látja. Az nyugodtan utasítsa el ezeket a gondolatokat, és higgyen abban, amiben neki jól esik. Esetleg szívesen meghallgatnám, elolvasnám, hogy mik az ellenérvei, ha vállalja azokat. Én csak vállaltam a felelősséget a megszületett gondolatokért. A felszínre engedtem őket, hogy végezzék a dolgukat ott, ahol épp szükség van rájuk. Használd őket te is legjobb tudásod szerint. Ha nem tetszett, dobd el, és ne foglalkozz velük, ha tetszett, akkor használd fel őket, terjeszd őket, építs rájuk, és mutasd meg másnak is, mit építettél.

„egy Szabad Gondolat”

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 3 hozzászólás

Zsidóveszély

 DSC_5451e Fent vagyok a Himalája lábainál. A dalai láma a consateanom (egy faluban lakunk). Sok érdekes ember megfordul errefelé.
Éppen most ért véget a beszélgetésem egy másik hazaárulóval. Egész pontosan egy izraeli zsidóval, egy egyébként kolozsvári származású fiatalemberrel. Meglepő módon nem akar Magyarországra költözni, az ottaniak munkáját meg kenyerét elvenni. De azt is bevallotta nekem, hogy zsidó sem akar lenni, mert nem hisz benne. Éppen úgy nem hisz a zsidóságban, mint a kereszténységben, vagy a hinduizmusban. Az emberben hisz. Az emberek együvé tartozásában. Elmondta, hogy komoly problémák vannak Izraelben is. Ellehetetlenítették a megélhetést. Az árak, a lakásbérek felmentek, a fizetések maradtak. Egy nő a sátrával az utcára költözött, és rengetegen követték példáját. Két nappal ezelőtt kétszáz vagy háromszázezer ember tüntetett Tel-Avivban. Békés tüntetés, fegyverek nélküli tiltakozás a rendszer ellen, mely koldussorsra juttatta az izraeli népet. Az emberek az utcán voltak, együtt, segítve egymást különböző szolgálatokat téve egymásért. Ja és nemcsak a zsidók, hanem mindenki nemtől, vallástól, nemzetiségtől függetlenül. Nyilván a legtöbb zsidó volt ugyanúgy, ahogy egy bukaresti tüntetésen a legtöbb román lenne.
Kérdés: ki tette ezt velük? A válasz nagyon egyszerű. Még Móricka is kitalálná. HÁT A ZSIDÓK, KI MÁS? Na de  kikkel is? Hát a zsidókkal. Érdekes nem-de?Ugyanaz a szitu mint Magyar honban, vagy sok más országban a világon. Létezne, hogy ez a zsidó egy olyan rossz fajzat, hogy még a zsidót is a templom egere szintjére küldi? DSC_5858
Csak azt szeretném mondani ezzel a pár sorral, hogy azok akik hatalomra törnek, akiknek nem számít, hogy az újszülött éhen hal, azok nem feltétlenül zsidók. Az az érzésem, hogy akik a tömegeket ilyen szintre segítik, azoknak a zsidóságuk, vagy kereszténységük, vagy a nemzetiségük nem sokat nyom a latban. Egy Istenük van: a pénz, és az abból származó hatalom. Ez az Isten nem ismer határokat. Nem számít neki, hogy Izrael, Magyarország, vagy Amerika. Ez csak nekünk számít, akik piszkáljuk egymást. Akik harcra kelünk egymás ellen lobogóink és vallásaink nevében. Ez nagyon jó dolog, mert amíg minket a nagy nemzeti öntudat, meg a vallás szembeállít egymással, addig a kis egerek tömik a hasukat odafent, mígnem óriás patkányokká növik ki magukat, melyek elől jobb menekülni, mint harcolni. Többszörösen bebizonyosodott, hogy ha nem lennének vallásaink, nemzeti „értékeink”, amelyekért "Ki kell állni", szinte nem maradna semmi, amiről beszélhetnénk a szabad-gondolat levelezőlistán. És milyen jól elszórakoztatjuk egymást ezekben a témákban, amíg a bizalmunkkal megtisztelt képviselet “üzleti tárgyalásokat” folytat odafent.
Ez a srác elmondta, hogy volt egy nagy tanító, akinek nagyon sok követője volt, aki tanait, a rabbik is hirdették. Oszt valamit idézett a rabbi, amiben a „minden zsidó” volt a főszereplő. Azt mondta erre a fiú, hogy itt valami nem stimmel. Én „minden emberre” emlékszem, nem pedig minden zsidóra. Utánajárt, leellenőrizte az infót, és hát tényleg minden „emberről beszélt” a nagy tanító, míg a rabbi, "minden zsidót" emlegetett.
Mondtam, testvér ne aggódj, mert ugyanígy vagyunk mi is a magyarok Istenével. Mi is annyira kiválasztottak vagyunk a magunk szemszögéből, mint ti. Mi is a világ legkülönlegesebb fajtájához tartozunk, épp úgy, mint ti.
Az igazat megvallva, nem egy olyan szentmisén vettem én is részt ahol a pap a szentírás tanulságai helyett azt tanította, hogyan legyünk magyarabbak a magyarnál, meg azt, hogy hogyan kell szaporítani. Nemrég elhunyt fő esperesünk sem volt ez alól kivétel. Állítólag ő be mutatta a gyakorlatban is. Tehát nem az a pap volt aki bort ivott és vizet prédikált. Nem olyan volt mint én, akinek csak a szája jár. Ő a magyarok szaporítását hangsúlyozta, és be is mutatta, hogy kell azt csinálni. Tudom-tudom. Megint rossz ember vagyok. Holtról vagy jót vagy semmit.
Most kérdem én, hogy miért mondjuk még mindig azt, hogy a vallás és a belénk sulykolt nagy nemzeti öntudat nem ossza meg az embereket? Miért vagyunk olyan biztosak benne, amikor a tények épp az ellenkezőjét igazolják?
A magyarság nagy része nem egy két huncut bizniszemberre haragszik, akik lehetnek éppen olaszok, vagy ukránok vagy kínaiak, akik önző módon kizsákmányolják az országot, hanem a zsidókra haragszanak. Pusztuljon a zsidó! Mit érdemel az ilyen ember? Nagy Magyarországot? Hmmmm….
Tudom, hogy sokaknak nem lehetséges az én szemüvegemen keresztül látni a dolgokat. De elmondhatom, hogy ott voltam a dolgok közepében. Élesben láttam mi történik Kasmírban. Egy barátom meg élesben látta mi történik Izraelben. Érdekes módon a harcok a zsidók és a muszlimok között folynak. Még véletlenül sincs egy muzulmán sem a zsidó csapatban. A harcok a románok és a magyarok között folynak. Vagy a magyarok és a szlovákok között. Vagy a keresztény és a muzulmán világ között. Magyar, román, keresztény, muzulmán, zsidó, amerikai, iraki, székely, német…ezek a büszkén viselt bélyegek, amelyek „megvédéséért” gyilkolni is képesek vagyunk. Miért olyan nehéz belátni ezt? Miért ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz? Miért hazudtoljuk meg önmagunkat? Egységről beszélünk, együvé tartozást prédikálunk, de a valóságban viszont az elkülönülést támogatjuk? DSC_6221
Én nem voltam jó magyar. Most lett volna lehetőségem kicsit megszorongatni egy mocskos zsidó tökeit, azért ami történik Magyarországgal (és az egész világgal) a „zsidók miatt”. De nem tettem, mert honfitársak vagyunk. Mindketten hazaárulók. Ő Izraelt árulta el, azzal, hogy nem igaz zsidó. Én meg … Magyarországot? Romániát? 🙂 Én nem is tudom, kit árultam el, mert sok “nagy magyar” szerint román vagyok, románok szerint jobbik esetben magyar, rosszabbik esetben hazátlan. Na de nem akarok rossz lenni, mert vannak olyan magyarok is, akik engemet is magyarnak tekintenek, és olyan románok is, akik engemet is románnak tekintenek. Nem szabad azt sem elfelejtenem, hogy a hajón a románok soha nem éreztették velem, hogy te kis hazátlan, még románul sem tudsz rendesen. Befogadtak, és elfogadtak olyannak amilyen vagyok.
Mindketten „megtagadtuk” a nemzetiségünk, és a vallásunk. Én sem büszkélkedtem a székely meg a magyar címkékkel, és ő sem volt egy büszke, hazájáért ölni kész zsidó. Nem volt, aki egy jóízűt veszekedjen, és nem volt akivel, mert a srác nem volt egy „igazi zsidó”. Egy egyszerű fiatalember ő, aki Izraelben él, és héberül beszél, és akinek az embersége fontosabb minden más bélyegnél amit egyenként kívülről ráaggattak, hogy tartozzon ő is valahova, hogy annak a rendszernek a parancsait gondolkodás nélkül végrehajtsa.
A fenébe is! Pedig milyen jóízűt veszekedhettem volna! Nem volt akivel. Egyetlen bélyeget sem láttam a hátán. A nagyszülei Kolozsvárról Izraelbe menekültek, hogy mentsék az irhájukat, és ő ezt nekem az istennek sem akarta a szememre hányni. Nem mondta, hogy te szarházi magyar, mit tettél a családommal. Lehet ős is ugyanúgy járt mint én: nem látott bélyeget a hátamon, így nem volt akivel veszekedni. Hát mindenesetre unalmas a bélyegek nélküli világ. Már egy jóízűt veszekedni sem lehet benne.

Sokszor megkérdik, hogy mikor megyek haza. Mindannyiszor azt válaszolom, hogy én jelenleg is otthon vagyok. Mindig és mindenhol otthon leszek, ahol a nemzeti öntudat, a vallás, és az emberi büszkeség egyéb forrásai nem fontosabbak az EMBERSÉGNÉL. Az a világ az én otthonom, ahol nem zsidók, magyarok, németek, cigányok meg románok vannak, hanem emberek, akik értik, és érzik, hogy egyek vagyunk, és csak együtt vagyunk képesek fejlődni, felemelkedni, világunkat szebbé, élhetőbbé tenni.

Szeretettel,

             „egy Szabad Gondolat”

Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | Hozzászólás

Az ártatlanságról

CSC_4148_01

 

Kérdés:

Értem. Már nem kötekedni akarnék, a hangnem sem olyan :) ))) csak így van kérdés a fejemben az igazságosságról, hisz sokat is gondolkodtam egy időben rajta.
Mégis akkor mi van azzal a csecsemővel (például) akit megfojt az anyja és a kukába dob? Mi van azzal a kisgyermekkel akit elrabolnak, s ott stb.? Mi van a múlt századi náci ölte zsidóval vagy egy kommunista börtönlakóval? Ezekhez is a sors mind igazságos? Hogyan?
Én is hiszem, hogy a “saját sorsomnak kovácsa vagyok”, nem áldozata, sőt látom is. És még hiszem azt is, hogy sorsunkat eleve jellemünkben hordozzuk és még a vonzás törvényében is van bizonyos fokig! igazság. De szerintem kijelenteni az életről, hogy csak ilyen vagy csak olyan, nem tesz jót nekünk. A dolgok ebben a világban nemcsak fehérek vagy feketék, és nem mindig ok-okozat. Nincs recept, mert minden élet más.

DSC_4218_01
Válasz:

Igen. Nagyon nehéz ez a kérdés az embernek. Nos a csecsemő: ha keresztény vallásos vagy, egyből kijelented, hogy az ördög műve. És a csecsemő ártatlan volt. Tehát a sors igazságtalan. Ha nem vagy keresztény vallásos, akkor meg az van, hogy nem tudhatod, hogy a csecsemő lelke hol járt korábban és mit csinált. Ha a lélek visszajöhet a földre, hogy tovább folytassa az utat, amit valamikor elkezdett, akkor nem kizárt, hogy olyan útról jön, melynek következménye az, ami vele történt. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni az anyát, akinek épp akkora köze lehet a tragédiához, mint a csecsemőnek. lehet Neki nagyobb köze van hozzá, mint gyerekének. Lehet sokkal inkább az anyáról szól a tragédia. Én azt állítom, hogy a tragédia sokkal inkább az anyáért történt, mint a gyerekért, mert a történtek után az anyára súlyos nyomás nehezedik, ami kizökkentheti őt egy olyan gödörből, amiben ő már régóta benne van. A kis lélek, aki a kelen esetben az áldozat szerepét vállalta, lehet egy adósságot törlesztett ezzel. Egy barátom tanúvallomása szerint a gyereke a szeme láttára érte halt meg. megértette, hogy miért volt neki szüksége erre, és boldog tudott lenni. Utána meg a kis lélek, aki talán egy adósságot törlesztett, esetleg egy nemes cselekedettel segített apján, visszajött ugyanabba a családba. Na de én általában igyekszem a saját magam tapasztalatairól beszélni és példázódni, mert az a “biztos”, ami velem megtörtént. Határozottan tudom, hogy édesapám értem halt meg. Életem egyik legnagyobb ajándéka édesapám halála volt számomra. Tudom ezt így nagyon kemény dolog kijelenteni a mai társadalomban, de attól még megtörtént, ami megtörtént. Egyszerűen ott voltam, figyeltem, próbáltam benne lenni a helyzetben, felelősséget vállalni érte. És olyan megértéseket adott az egész történet, hogy már nem tudtam sem szomorkodni sem sírni miatta. Édesapám halála után egyre nagyobb értelmet nyert az a bibliai kijelentés is, hogy Jézus értünk, bűneink miatt halt meg. Igen ez így van. Mert aki odafigyelt rá, és aki odafigyel rá, nagy megértéseket fog kapni az élettől, melyek segítségével lelke sokkal közelebb kerül a forráshoz, a teremtés lényegéhez, annak megértéséhez. Innét jön az, hogy az ember felelős azon dolgokért is, melyeket lát, melyeket tapasztal. Igen. Ha én egy tökéletes ember vagyok, a lelkem elérte a beteljesülést, nem kell megtapasztaljam édesapám szenvedéseit, édesapám halálát, mert az már nincs amit adjon nekem. Édesapám éppen úgy mint Jézus az én “bűneim”, a nem értésem miatt halt meg. Tehát ebből következik, hogy a legrosszabb dolog, amit tehetek, a nem elfogadás, az ellenkezés. Innen jön, hogy aki nem fogadja el Jézust, az ….. Egyértelmű. Ha tudomást szerzek Jézusról, és visszautasítom a vele történteknek a megértését, azzal én maradok “buta”, azzal az én lelkemtől vettem el az esélyt a fejlődésre. Tehát akinek tudomása van Jézusról, és “megtagadja”, az magával b…..k ki egy az egyben, mert Jézus valóban értünk halt meg. Édesapám valóban értem halt meg. Ezt a kijelentést megint nem szabad összetéveszteni a vak hittel, mely nem felemeli, hanem megöli az emberi lelket. Ha nem érted, hogy Jézus érted halt meg, ne fogadd el! De az Isten szerelmére, ne ellenkezz, ne utasítsd el! Itt jön be az ellenkezés, a ragaszkodás, a vágyak, melyek elvakítják az embert. Tehát, sokadára ismétlem magam: Ne ellenkezz, ne ragaszkodj, ne sóvárogj, ne légy rabja érzéseidnek, mert soha nem látod meg a fényt, vagy pedig egyenesen késlelteted.
A zsidókról. Csekély tudomássom szerint ők az Isten kiválasztottjai. Ez vagy igaz vagy nem. Vagy ők híresztelték ezt, hogy felsőbbrendűnek tűnhessenek, vagy nem. De ha netán ez a kijelentés az ők “gonoszságuk” eredménye, akkor igen, meg kellett mutassa nekik a sors, hogy a hazugság maga nem a járható út. Felsőbbrendűségük elkülönüléshez vezetett. Az meg egyértelműen nem a járható út. Ezért a sors azt az iránt nem erősíthette meg számukra. Ezért veszniük kellett. De ha megfigyeljük, a német ugyanazt tette. Hitét vetette Hitlerbe, aki azt állította, hogy a német a felsőbbrendű. Miután megsemmisítették az előző felsőbbrendűeket, nekik is veszniük kellett, és vesztek is az oroszok által. Az orosz még nem veszett. De tudomásom szerint még nem is jelentette ki, hogy ő egy felsőbbrendű fajhoz tartozik. A soron most Amerika van, és utána jön Kína. Ezek vagyunk. Kiköveteljük a leckét, ami meg is adatik. Elkülönüléssel, a felsőbbrendűség illúziójával soha nem juthatunk el a teremtőnkhöz, soha nem érthetjük meg azt. Ezért vesznie kell a nagy magyarnak, a nagy székelynek, a nagy amerikainak, a nagy zsidónak és mindenkinek. Ez a lét rendje. Amint mondtam, ő nem tud hazudni, a hazugságban bűntárs lenni.

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Omoljon le a Fal!

DSC_4542_01 

Arra lettem figyelmes, hogy valahányszor egy nemzet az elkülönülést, a felsőbbrendűséget, a nemzeti büszkeséget tűzte ki léte céljául, mindig megszívta mint ló segge a lázmérőt. És én azt érzem, hogy ez így van rendjén. Legyen az magyar, akit az Isten az Istennek sem akar megáldani újra nagy Magyarországgal. Legyen az német, szőke hajú és kék szemű, legyen az zsidó, a Fennvaló választottja, legyen amerikai aki a „világ leghatalmasabbja”, vagy legyen az egy maroknyi székely, mely porlik mint a szikla, mely már hobbiból temeti és siratja önmagát, ahol csak lehet, amikor csak lehet. Mindig mindenki megkapta, és ezután is megkapja ami jár. A sors nem követ el hibát. Ezt én ma már tényként kezelem.

Mára már tudom, hogy nincs egy külső ellenség. Nincs zsidó, nincs muzulmán, nincs összeesküvés. Az van csak, ami az emberben van. Az ember megkeresi magának saját félrevezetése eszközeit: megkeresi a zsidót, a muzulmánt és a terroristát. Én azt mondom, hogy találd meg és öld meg az ellenséget önmagadban, mert másképp jaj neked!

Mikor omlik le a fal? Akkor, amikor kipusztulnak a magyarok, a zsidók, az amerikaiak, a muzulmánok és a keresztények, és megszületik az új emberi faj, melyben helye van az egykori zsidónak, örménynek, székelynek, magyarnak, amerikainak, muzulmánnak, és minden földi halandónak egyformán. Mindaddig csak döngetni fogjuk a falat reménytelenül. Meg kell születnie az új közös „vallásnak” melyben nincsenek vakon követendő törvények, szabályok, melyben nincsenek bélyegek, melyek elkülönítenek, megkülönböztetnek felebarátodtól. Egy olyan vallásnak melynek nincsenek hatalmasai, tekintélyei, akik állításait kérdések, kételyek nélkül el kell fogadni. Egy olyan vallásnak amely nem uralkodni akar, hanem alázatosságával és szelídségével, a léttel szembeni alázatra és tiszteltre tanít. Egy olyan „vallásnak” mely távol tartja magát az anyag és a pénz hatalmától. Egy olyan „vallás” kell, amelyben csak egy néhány útmutató létezik, mint például az, hogy próbáld meg felebarátodban lelki fejlődésed, igaz emberré válásod segítőeszközét látni. Ezért ne ítéld el őt, ne harcolj ellene, hanem szeresd benne a még ismeretlent. Egy olyan vallásra van szükség, melyet a szó eddigi értelmében nem is lehet vallásnak nevezni.

Szükséges meglátnod, hogy a fizikai világban megnyilvánuló harc nem létezhetne, a benned jelenlevő háború nélkül. Fontos megértened, hogy ha ez a belső háború nem szűnik meg, odakint is harcok fognak dúlni. Te vagy egyedül a felelős minden általad tapasztalt harcért, mert nem oltottad ki bent a harc a gyűlölet, a háború lángját. Azok, akik önmaguk ellenségei, mindig meg fogják találni a kinti ellenségeket is. Azok, akik a harcban hisznek, mindig harcolni fognak, mert harcra, félelemre, fájdalomra és vérre van szükségük, hogy kinyíljanak szemeik. Mivel ezeket a sorokat magyarul írom, ezért azt hangsúlyoznám leginkább, hogy a magyarnak a zsidó nem ellensége! A zsidó épp úgy nem létezik mint a magyar. Ezek a fogalmak az általánosítás eszközei, melyet fel lehet használni egy teljes nemzet, egy néptömeg kiirtására. A magyarnak gyakorlatilag nincs ellensége, ugyanúgy, ahogy az amerikainak sem ellensége az iszlám és a terrorizmus. Ezeket az ellenségeket a magyar és az amerikai hozza létre tisztátalan elméjével, büszkeségével, a felsőbbrendűsége illúziójával. Annyi ellensége van egy magyarnak, amennyit megteremt odabent. Engemet magyar szülők nemzettek, magyarnak neveltek. De valahogy mégsem érzem azt, hogy engem a zsidó vagy a muzulmán üldözne. Az amerikaiak terroristája meg befogadott, otthont, és meleg kaját adott nekem. Ha nem számolod fel a gyilkos illúziót odabent, halált és félelmet kell tapasztalj odakint. Ez az élet és a természet törvénye. Nem kell harcolni. Ne harcolj, mert harcban fogsz elpusztulni! Nem kell ítélkezz a zsidók felett, mert ők is, éppen úgy mit te megkapják ami jár nekik, anélkül hogy te kellene gondoskodjál róla. Már megkapta a zsidó a holokauszt idején. Megkapta a német is az orosztól, de megkapta a magyar is a szomszédoktól. Mindenki megkapta eddig is, és megkapja ezután is ami jár neki. Nem kell te eldöntsd, hogy kinek mi jár! Van aki azt eldöntse helyetted. Neked azt kell döntened, hogy abbahagyod-e a háborút odabent, vagy sem. Hogy ledöntöd-e a saját falaid, melyek sötétben tartják elmédet vagy sem. Hogy abbahagyod-e az elkülönülést, és megszünteted-e azt az illúziót, hogy te jobb vagy mint a többi, vagy nem. Neked semmi más felelősséged nincs. Nem kell te másnak vermet áss, mert mindenki kiássa a maga vermét és sírját a te segítséged nélkül is. Te inkább arra figyelj, hogy alattad szilárd legyen a talaj. Ez a legtöbb, amit adhatsz magadnak. Ez a legtöbb amit adhatsz a világnak, embertársaidnak. Az összes többi hazugság, megtévesztés, és illúzió.

Ha tetszenek a fenti gondolatok, ne tartsd magadnál őket. Terjeszd, segítsd, hogy továbbmenjenek. Ha értesítést szeretnék a következő bejegyzésekről, kattints a feliratkozom gombra.

Ülj le, pihenj meg. Maradj csendben egy kicsit. Gondolkodj el. Néha meditálj. Imádkozz a léthez, hogy megmutassa neked igazságát. Légy EGÉSZséges!

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 6 hozzászólás

Becsapda

Dublin’s Famine Statues 2 Életemben nagyon kevés olyan emberrel volt alkalmam beszélgetni, akinek nem volt igaza. Szinte az összesnek igaza volt. És szinte az összes az IGAZ igazságot tudta. Érdekes módon ezek az igazságok nagyon eltérnek egymástól. Vajon melyik legnagyobb igazság az IGAZ igazság. Fészbukon (Facebook) egy muzulmán gyerek azt kommentálta egy videóra amely azt állította, hogy csak a zsidók és a keresztyének üdvözülnek, hogy Hitlernek igaza volt. Bárcsak még most is élne, és végezné a dolgát, amit annak idején elkezdett. Azt is hozzáfűzte az eszmefuttatásához, hogy az egyetlen út Istenhez az iszlám. Ezek a kijelentések engem már az egyik oldalról sem érnek a meglepetés erejével. A keresztyének Jézust szajkózzák, de már annyira, hogy a keresztyén a keresztyénnek is hadat üzen, hogy ő az igazi keresztyén nem a másik. Katolikusok, hit gyülekezetesek, és az összes többi tudja a nagy igazságot. Az a közös bennük, hogy mindannyian egyugyanazon eszközt használnak: a BIBLIÁT. De mivel mindegyiknek igaza van, ami igazabb a másik igazánál, ezért egymást magasról lenézik, és megvetik. A katolikus is a gyülekezetest az ő szemszögéből “fentről nézi”, de ugyanígy a gyülekezetes is a katolikust az ő szemszögéből “fentről figyeli” ugyanis ő tudja már mi az igaz, és sajnálkozva néz állkeresztyén testvérére, hogy szegényke mennyire el van tévedve. Legszívesebben segítene neki, az útját vesztettnek. Segítene neki elfelejteni mindent amit eddig vallott, és segítene őt meggyőzni az igazi igazságról, hogy igazi keresztyén legyen.

Ez nagyon jó bizonyítéka annak, hogy ha azt szeretnénk szemléltetni, hogy a vallások milyen nagy sikereket érnek el az emberek szétválasztásában, az egység megbontásában, akkor nem is kell átkelni a kereszténység határain. Van elég keresztyén szekta, vallás, gyülekezet meg minden, amelyek egyben a legigazabbak és a legálnokabbak is, annak függvényében, hogy melyik oldalról nézzük őket. Egy a közös bennük. A maguk szemszögéből az összes a legigazabb. Ha netán keresztül lépjük a kereszténység határait, még nagyobb a káosz. Ott már bejönnek a zsidók, a muzulmánok, a hinduk a buddhisták és a többi, melyeknek szintén a maguk szemszögéből az igazságuk minden igazság fölött áll.

Azon kívül, hogy az egész szekta, vallás, meg gyülekezet igazsága a legigazabb, még van egy közös vonásuk. Az összes a HITET használja eszközül hatalma, népszerűsége növelésére. Mindegyik megvan győződve arról, hogy hinni kell. És amiben hisznek, az nem más mint a legfelsőbb igazság.  Érdekes módon az összesnek kötelessége a másikon “segíteni” pontosabban a másikat megfosztani eddigi hitétől, és az ő hitét ültetni el benne a régi “rossz” hit helyett.

Amióta visszaadtam a vallásomat és a hitemet, azóta egyre élesebb a kép, hogy ezek a vallások milyen tökéletes munkát végeznek az emberek szétválasztásában, a háborúk táplálásában. Hihetetlen, milyen briliáns módon kivannak dolgozva ezek a rendszerek. Azt mondja a muzulmán, hogy egyik szentkönyv sem biztat a harcra a háborúra. A másik mondatában máris azt mondja, hogy Istenhez egyetlen út vezet, ami nem más mint az iszlám. És a következő mondatában meg azt mondja, hogy bárcsak élne még Hitler úr. Tehát igaza van! Egyetlen szentkönyv sem biztat közvetlen módon a harcra. Bolond is lenne ha azt tenné. De mégis az eredmény az, amit nap mint nap láthatunk. Vannak amolyan elszigetelt csoportosulások egy-egy dogma vagy szent hit nevében, amelyek nem nyítanak egyik irányba sem. Ezek a bizonyos bélyeget(keresztény, muszlim, hindu) viselő csoportosulások elkülönülnek a más fajta bélyeget viselő csoportosulásoktól. Amikor kapcsolat van közöttük, az általában valamiféle háború. Mindegyik a saját hitét, a saját bélyegét védelmezi. És ez így van mindenféle más bélyeggel is mint a nemzetiség, bőrszín, politikai irányzatok, stb. Minden az emberre kívülről ráadott bélyeg természetesen valamiféle hittel társítva elkülönülést eredményez.  Az azonos bélyeggel rendelkezők egymást támogatják, és mindenki más ellenség, vagy pedig a helytelen úton jár. Hol van a feltétel nélküli szeretet? Hol van az egység? Hol van az együvé tartozás? Természetesen ezek a bélyegek még arra is jók, hogy eltereljék a figyelmet az egyénről, az egyedi megismételhetetlen emberi lényről. A lényeg a felszín alatt van. A felszín nem más mint maga a bélyeg. A bélyeget látjuk csak és a lényeg elkerüli a figyelmünket. ÁLTALÁNOSÍTUNK. Ha amerikai, akkor buta, ha muzulmán, akkor terrorista. Ha zsidó akkor a világ ellensége, és világuralomra tör. Ha magyar vagy székely, akkor természetesen a legnemesebb fajhoz tartozik. Ez persze csak addig, amíg nem fel nem fedezzük a magyarságon belüli bélyegeket, aminek következtében a magyarság bélyegünk alatt is csoportokra oszlunk, és azt bizonygatjuk hogy az a csoport amelyikhez mi tartozunk, az magasabb rendű, meg jobb a másik magyar csoportnál. Nem vesszük észre, hogy mekkora mesterségesen létrehozott illúzió-állom világban élünk.

Kérdés: Ha nem léteznének hitrendszerek, ha nem létezne maga a hit. mire épülhetnének ezek az illúziók? A nagy hívők fejében meg sem fordul annak lehetősége, hogy ne higgyen. Ha nem hisz ebben, akkor hisz abban. Muszáj hinni valamiben? Miért? Egyszerű: így volt nevelve. Hitben volt nevelve, Hitre volt nevelve. Nevezzél őrültnek, pogánynak, bűnösnek, rossznak, gonosznak, vagy aminek akarsz, nekem akkor is azt kell mondanom, hogy a hit maga nem más mint egy vírus. Itt hozzáfűzném azt, hogy hogy a “vak hitről” beszélek. De ez hülyén hangzik, ugyanis ha már hit, az egyértelműen vak. Ha meg nem vak akkor az már nem hit, hanem tapasztalatra épülő meggyőződés. A számítógépeden ha vírus van, elképzelhető, hogy én innét irányítani tudom azt. Ha a számítógépedet ellenőrizni, irányítani akarom, vírust telepítek rá, és elérem a célomat. Interneten keresztül innen Indiából a számítógépedet szemmel tartom, és ha kell irányítom.

De mit teszek, ha nem a számítógépedet szeretném irányítani, hanem tégedet? Válasz: ugyanazt: adok neked vírust, adok neked HITET, és az enyém vagy, úgy vallasz, úgy gyónsz nekem, úgy cselekedsz, ahogy én akarom. Ha HISZED ha nem. Hatalmat, hatalmakat, vallásokat, rendszereket diktatúrákat hit nélkül, pszichológiai manipulálás nélkül egyszerűen lehetetlen, képtelenség építeni. Az első lépés a dogma, a hit megalkotása. Ezt követi ennek agresszív agymosó módszerekkel az emberi elmébe való ültetése, majd annak folyamatos táplálása. Ennyi az egész. Ez az egyszerű képlete annak, hogy hogy szűnik meg az ember egyedi, megismételhetetlen emberi lénynek lenni. Annak, hogy válik az ember agymosott, nem gondolkodó csak utasításokat végrehajtó robottá. Annak, hogy lesz az emberből tégla a hatalom falában. (“Just another brick in the Wall”-ahogy a Pink Floyd mondja).

Jó de hát miben kell akkor hinni? Jön a kérdés, mintha valami törvény lenne, hogy muszáj hinni valamiben. Meg sem fordul a fejünkben, hogy nem is biztos, hogy KELL hinni. Amiért azt tömték a fejünkbe évszázadokon át, hogy hinni kell, nem azt jelenti, hogy az igaz is. Megvan az oka, hogy miért tették azt. Ennél tisztábban nem lehet az okra rámutatni. “Istenben hinni kell”. Az Isten szerelmére! Milyen Isten az, akiben hinni KELL? Amelyik nem képes megmutatni magát, megnyilvánulni a hétköznapjaidban? Én nem hiszek Istenben. Nagyon egyszerű az okom rá: nem kell higgyek benne, mert megtapasztalom nap mint nap, megtapasztalom a teremtés nagyszerűségét, a teremtés csodáját, vele együtt a megértéseket. Minden tiszta, minden világos. Nem kell higgyek, mert tudom használni a tőle kapott értelmet, hogy kövessem, hogy lássam, hogy mi miért van. Nem kell higgyek sem ajándékban, sem büntetésben, sem szerencsében sem kárhozatban sem üdvözülésben. Neked kell hinned ezekben, hogy tudjanak az orrodnál fogva vezetni, megfosztani az élet minden valódi örömétől. de ez is csak addig tart, amíg fel nem ébredsz, amíg magadhoz nem térsz. Nyisd meg a szívedet, és beáramlik az Isten mert arra vár, és minden érthetővé tisztává válik. Ne higgyél benne, mert manapság már oda jutottunk, hogy bárki lehet Isten, bárki beszélhet Isten nevében, és természetesen mindenik az igazat fogja mondani. A közös bennük meg az lesz, hogy “HINNI KELL!!!”. HE-HE-HE-HE-HE-HE-HE-HEH! Ez a válaszom kegyes ajánlataikra, segítségükre. Az ajtódhoz jönnek, meggyőznek, hogy nagyon súlyos a helyzeted. Segítségre van szükséged. És íme épp itt vannak ők, akik a segítséget elhozták számodra. Te meg eszed a sok hazugságot, csak úgy habzsolod a dumát. Jelzem, hogy nemcsak a jehovistákra meg a többi gyülekezetre meg hittérítőre gondolok itt, hanem az összes kampány cédulára amely jön valamelyik növény vagy zöldség szimbólumával (rózsa, harangvirág, tulipán vagy fenyő). Jönnek és “segítenek” majd neked. A leggyengébb pontodon támadnak meg téged. Azt a meggyőződésedet használják fel ellened, hogy “HINNI KELL”. És te hinni fogsz bennük. Ott támadnak, ahol a legsebezhetőbb vagy! És mi a legsebezhetőbb oldalunk? Egyszerűen az, hogy folyamatosan lemondunk önmagunkról, a megoldásokat, a válaszokat, a boldogságot önmagunkon kívül keressük. Ahelyett, hogy megértésért imádkozzunk, HISZÜNK minden babonának, minden politikai irányzatnak, minden szektának. Soha nem volt bátorságunk a bennünk élő Isten igazságát vállalni. Mindig kérdőjelek nélkül elfogadtuk a kívülről alattomos módon befele lopakodó  “IGAZSÁGOKAT”, mert féltünk, mert félünk. Inkább elhisszük, hogy az ami bennünk van, az gonosz, az rossz, aminek kiirtásához egy külső eszközre van szükségünk. És jönnek is az eszközök: a dogmák, a különbnél különb hitrendszerek, a szekták, a politikusok és kitöltik az űrt. Mindez miért? Azért mert megtagadtad a legértékesebb kincsed, megtagadtad önmagad, megtagadtad a benned élő Istent. És csak szenvedsz mert nem érted miért történnek a rossz dolgok veled, hisz te betartottál minden szabályt, te JÓ voltál. Nagyon ügyelj a JÓ fogalmával, mert az is egy nagyon durva csali. Manapság a jó nevében emberek ölik egymást. Manapság akkor vagy jó, ha megfelelsz a téged rabul ejtő rendszer vagy rendszerek összes szabályának, elvárásainak. Csak egy példát hozok fel mert amúgy is hosszúra sikeredett ez az iromány: például nagyon jó vagy, ha beállsz a hadseregbe és a hazádért harcolsz, embereket ölsz pl. Irakban, vagy Afganisztánban. Ha annak idején megtagadtam volna, hogy katonának vigyenek, egyből a rendszer ellensége lettem volna. Nagyon rossz ember lettem volna, mert én nem hiszek az erőszakban. Nem hiszek a fegyver hatalmában. Az értelemben hiszek, és az őszinte tiszta feltételek nélküli szeretetben, minden élő szeretésében és tisztelésében. Tehát rossz ember vagyok. De ha a gyilkosság meg a hazugság megtagadása rossz emberré tesz engem, akkor leszek én boldogan rossz életem végéig.

Végül arra kérlek kedves olvasó, hogy bennem ne higgy! Ne higgy el semmit, amit itt olvastál! Ha nem tudtad követni értelmeddel, érzelmeddel, akkor vess el mindent nyugodtan úgy ahogy van. Én nem akarok vallást alapítani, nem akarok politikai pártot sem alapítani. Nem érdekem, hogy te az enyém légy, hogy kontroláljalak, hogy irányítsam minden léptedet. Én annak örülnék a legjobban ha te, Jóska, meg te Marika, meg te István megtalálnátok önmagatokat, megértenétek, hogy ti nem vagytok gépek, nem vagytok állatok, hogy titeket nem kell irányítani, mert tudtok magatok helyett dönteni és felelősséget vállalni saját életeitekért. Ha viszont érted, és érzed miről szólt ez a történet, és egyetértesz vele, arra kérlek, hogy oszd meg másokkal is, hogy mindenkinek hasznára váljék, akinek talán épp ezekre a gondolatokra van szüksége, hogy visszaszerezze szabadságát, hogy újra egyedi, megismételhetetlen emberi lénnyé váljon, aki egyediségével részt vesz a világ szebbé színesebbé tételében.  Ha tetszett, kérlek válassz az alábbi megosztási lehetőségek közül:

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

a telefonbeszelgetes

A minap felhiv Buddha a mobilon es mondja:

El kell meselnem a tegnap delutant. Atjon hozzam a baratom Jezus egyet
tevezni. kibontok egy egy  Hargitat (sort), melleje tokmagot ontok egy
tanyerba, kenyelembe helyezzuk magunkat es bekapcsoljuk a televiziot,
hogy megnezzuk mik a hirek nalatok embereknel.
Neztuk az Euro News, CNN t egy darabig. Mit latunk?

-Haborut mindenfele
-Kapzsi embereket akik tobbet es tobbet akarnak az anyagiakbol.
-Versengo embereket, akik bizonyitani akarnak nagyon valamit.
-Hires embereket akik betegesen keresik a hirnevet.
-Diktatorokat akik ujabban nem loport hasznalnak az uralkodas es az elnyomas eszkozeul hanem egy uj tudomanyt a pszichologiat.
-Embereket akik megtagadjak emberi mivoltukat. Robotta fejlesztik magukat
-Embereket akik jokat szexelnek es soha nem szeretkeznek.
-Embereket akik zsaroljak egymast. Modern rabszolgakat es rabszolgatartokat.
-Embereket akik nem tudjak elviselni egymas massagat. Akik szeretetrol beszelnek de nem ertik azt, nem ertik azt.
-Embereket akik fajdalmat okoznak egymasnak a szeretet neveben.
-Embereket akik olnek a szabadsag es demokracia neveben. (megkerlek
blue magyarazd el nekem mit ertetek ti a demokracia alatt mert
kerdeztem Jezust es azt mondta, hogy meg akkor sem volt demokracia
amikor o volt a foldon. Igy feltetelezem, hogy akkor sem volt, amikor
en voltam ott)
-Jotekonysagi intezmenyeket, amelyek segitenek az embereknek lepest tartani a korral modern autot venni.
-Konyvesboltokat amelyek bezarjak az ajtoikat.
-Embereket akik felnek az igazsagtol. Felnek megszerezni es felnek tovabbadni azt.
-Ugynevezett chippeket is latunk, amelyek bizonsagi okokbol kerulnek az emberekbe es az emberek utleveleibe.
-Embereket latunk akiket terroristaknak titulalnak es kivegzik oket a
szabadsag oltaran (te blue ti tenyleg azt hiszitek, hogy gyilkolassal
lehet veget vetni a gyilkossagoknak?)
-Embereket latunk akik megvaltast varnak tolunk es azoktol akik mar reg
nem vagyunk kozottetek. Holott az elejen leszogeztuk, hogy az embernek
szabad akarata van szabad valasztasa.
-Vezetoket akik azzal zsarolnak titeket, hogy altalunk lesztek
megbuntetve ha nem mondtok le magatokrol a szabadsagotokrol. Meg tolunk
kaptok jutalmat ha lemondtok mindenrol amivel a teremtes ajandekozott
meg titeket. Megkerdeztem Jezust. Azt mondta ilyent o nem mondott, de
valoban kituno eszkoz az emberek zsarolasara az emberek idomitasara.
-Agressziv, eroszakos  embereket lattunk, akik nem tudnak beszelni de kitunoen kezelik a fegyvereket
-Embereket akik beszelnek a szeretetrol de nem ertik es nem is gakroljak azt.
-Hamis profetakat lattunk akik jol ertenek a szamigalashoz es a
manipulaciohoz es igazsag cimszo alatt becsapnak ember tomegeket.
-Bunteto intezmenyeket lattunk amelyek ketrecben tartjak az embert addig amig nem idomithato.
-Embereket lattunk akik nem tudnak vesziteni. Mindig gyozni akarnak.
-Embereket akik semmibe veszik a termeszet torvenyeit.
-Embereket akiket elnemitanak mert ha beszelnek az karos a tarsadalomra.
-Apakot lattunk akik a gyerekeiket jogasznak, kozgazdasznak, es orvosnak idomitjak.
-Gyerekeket lattunk akiknek nem adtak meg a lehetoseget, hogy sajat eletuket eljek az apak elete helyett.
-Gyerekeket lattunk akikkel megertettek, hogy az amit o akar az karos,
az nem jovedelmezo es anyagi csodhoz vezet es raadasul meg szegyen is.
-Szabomestereket lattunk akik ugyetlen orvosi munkat vegeznek es csuszo penzt fogadnak el ugyetlen szolgaltatasaikert.
-Orvosokot lattunk akik ugyetlen cipesz munkat vegeznek: a cipo talpa
leesik egy par nappal a javitas utan. Es a varrasnal nagyon
kenyelmetlen.
-Ugyeszeket lattunk akiknek a pere mindig nyer.
-Ugyvedeket lattunk akik mindig veszitenek.
-Boldogtalan embereket lattunk akik nem sikeresek annak ellenere, hogy kovettek a szabalyokat
-Irigyeket lattunk akiknek faj mas sikerenek a latvanya de tul
kenyelmesek hogy tegyenek barmit is sajat sikerukert. Es ha tesznek is
valamit, azert teszik, hogy ne maradjanak le, hogy versenyben
maradjanak.
-Szegeny orszagokat lattunk ahol az emberek eheznek, amely elelmet exportal hogy fegyvereket vasarolhasson.
-A foldet lattjuk amelynek az a neve, hogy szeretet az a jelszava, hogy
demokracia es szabadsag, ahol nem elik a szeretetet csak beszelnek
rola, nem elik a demokraciat csak beszelnek rola es nem elik a
szabadsagot csak beszelnek rola es folyamatosan azt hiszik hogy
beszelni rola, egyenerteku azzal, hogy megelni azt.
-Papokat lattunk akik bort isznak es vizet predikalnak.
-Politikusokat lattunk akik demokraciarol beszelnek es onkenyuralmat gyakorolnak.
-Embereket lattunk akik ezt nem latjak.
-Embereket lattunk akik semmiert nem felelosek
-Embereket lattunk akik azoktol varjak a felelosseg valalasat akikre
biztak a sorsukat a teljes jovojuket annelkul, hogy barmit is
megkerdojelezzenek.
-Embereket akik a kenyelmukert mindenukrol lemondanak.
-Embereket akik a kis jeleket nonszensznek nevezik, a nagy jeleket (a tragediakat) meg igazsagtalansagnak es istenveresenek.
-Embereket akik komunistakat, zsidokat, arabokat hibaztatnak.
-Embereket lattunk akik soha de soha nem hibasak es ezert soha de soha nem is felelosek a rosszert.
-Embereket akik ujra elkezdenek gondolkodni a rabsagban vagy a haboru utan.
-Embereket akik addig monika showt neznek.

-Lattunk keves igaz szeretot, lattunk romantikusokat akik mar mar nevetsegesnek tunnek.
-Lattunk nehany termeszetkedvelot.
-Lattunk nehany embert aki a maban el.
-lattunk egy parat akinek semmi nem igazsagtalan.
-lattunk egy parat akik szeretik a csendet szeretik a zenet szeretik a szineket
-Lattunk egy parat akiknek faj a szivuk amikor a televiziot nezik.
-Lattunk egy parat akik sirnak amikor latjak mire kepes a gyulolet amit szeretetnek neveznek.
-Lattunk egy parat akik lemondanak mindenrol es mindenuk megvan.
-Lattunk egy parat akik azt mondjak, hogy mekkorat tevedtem….es milyen jo hogy ezt most ilyen tisztan latom.
-Lattunk egy parat akik kivancsian megismerkednek egymassal es egy hatalmas lehetoseget latnak az ismeretsegben.
-Lattunk egy parat akik szeretnek egyutt lenni egymassal megosztva a
gondolatokat az oromet az etelt a bort es a desszertet egymassal.
-Lattunk egy parat akik nem irigyek.
-lattunk egy parat akik nem akarnak elsok lenni, legerosebbek lenni, leghatalmasabbak lenni.
-Lattunk egy parat akiknek nem kell semmi es mindenuk megvan.

Nehany ora tevezes utan azt mondja Jezus: baratom, eleg volt a
dramabol! szeretnek egy kis vigjatekot nezni, egy kis romantikat, filmet
a szeretetrol. Megy nalad az Animal Planet?

blue

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.