Posts Tagged With: gyorgy

Szégyen

Idézve a szabad-gondolat levelezőlistáról:

“Ha az ember úgy van, hogy szemei nyitva vannak, és a háttér üres, arra vár, hogy befogadja azt, ami feléje áramlik, akkor meglát dolgokat, amik korábban is ott voltak, de nem látta, mert tele volt a befogadó háttér, a fehér vászon, amire a képek rajzolódnak, tele volt sémákkal, gondolatokkal, melyek előre valamilyennek ítélték mindazt, ami megjelent a vásznon. Előítélet. Alattomosan van jelen éltünk szinte minden pillanatában, amikor valami ott van, történik, s nekünk látni kellene.

    És ott van a gyerek. A gyerek lelke. Érte vannak a szülők, a felnőttek, akik mindent megtesznek, hogy gyereküknek a legjobb legyen. Sok, nagyon sok mindent tudnék leírni, nagyon hosszan, de nem teszem. Inkább rövid leszek, mert úgy érzem, sokkal jobban megértesz. Példákat hozok fel, mert láttatja azt, amit mondani akarok, amit én – lehet, hogy teljesen tévesen – látok.
    A gyerek csak van. Jelen van. Ő nem tudja, hogy neki mi a jó, nem tudja, hogy neki mi a baja, de mi tudjuk. Ezért minden rajtunk múlik. Mi vagyunk a felelősek azért, ami vele történik.
    Nézd az evést. Vannak viselkedési normák az étkezés ideje alatt. Ne csámcsogj! Ne szürcsölj! Ne bökkedj! Teli szájjal ne beszélj! Evés közben, a magyar ember nem beszél! És így tovább. Tedd oda mindazt, amit nem soroltam fel. Jaj, de mit látok? Maga a felnőtt, a szülő, aki erre akarja nevelni a gyerekét, nagyon sok helyzetben nem tartja be ezeket a normákat. A gyereknek meg kell tanulni azt is, hogy vannak helyzetek, amikor lehet, s van, amikor nem lehet. Mások előtt viselkedni kell, mert micsoda szégyen a szülőnek, ha a gyerek nem tud viselkedni társaságban. Szégyelli magát a szülő a gyereke viselkedése miatt. Nem a gyerek szégyelli magát, hanem a szülő. A szülő már tudja, hogy mi a jó. Ezért nehéz neki. A gyerek még nem, de majd tudni fogja. Az élet… jajj, nem is az élet, hanem az őt körbevevő emberek viselkedése megtanítja, beleneveli. Mert ezek azok a felnőttek, akik, hacsak tehetik, szabadon habzsolják a finomabbnál finomabb ételeket, közben osztva a politikát, a mások életét, vagy akár a sajátjukat. Az étkezés a legjobb alkalom az embernek arra, hogy együtt legyen másokkal, és megbeszélje a fontosabbnál fontosabb dolgokat. Az étkezés szentsége pedig menjen a francba! Kit érdekel?!
    Nézd az egyéb dolgokat. Enni kell a gyereknek, de nem akar enni. A szülő tehetetlennek érzi magát. Legyúrni a gyerek torkán az ételt, mégis csak csúf dolog. Valahogy ki kell játszani a dolgot. Érzelmi játék. Mintha működik. “Na, jól van! Nem eszel? Akkor nem vagyunk barátok. Ne is várd tőlem, hogy csokit veszek neked. Felejtsd el, hogy csokit kapsz, ha nem etted meg az ételt…” A gyerek nem érzi, hogy éhes. A gyerek jól lenne akkor is, ha nem enne napokig semmit, igaz? Sőt, aludni sem akar, éppen akkor, amikor szerinted aludnia kellene. Sőt, olyan dolgokat mond, éppen akkor, amikor nem kellene, éppen olyan embereknek, akik vendégek. Nem tudsz mit kezdeni a gyerekkel. Na, de spontán módon jönnek a dolgok. Megkeresed azokat az embereket, akiket a gyerek szeret, akik fontosak a gyereknek, s rájuk hivatkozol. “Jaj, nézd meg, hogy néz rád XY! Nem akarod, hogy így lásson téged. Látod, hogy nem tetszik neki, amit csinálsz?” És, ha lassan is, de biztosan beleivódik a gyerek lelkébe a szégyen, a külső megítélés belsővé tétele, az önértékének külső alapokra helyezése. Majd később szívja meg keményen. Ahogy mi is megszívtuk. Mi csak jót akartunk, igaz? A kérdés inkább az, hogy mivel éred el azt, amit szeretnél. Egy nő, anya, ha azt akarja, hogy a lánya ne futkározzon meztelenül a házban, ha mások is jelen vannak, akkor a legspontánabb reakció a szégyenre való hivatkozás. A saját szégyenére való hivatkozás, amit máris elültet lánya lelkébe is. “Nehogy meglássa XY a pucusodat, mert az nem lesz jó!” Miért is? És lassan, de biztosan, kialakul az egészséges szégyenérzete az embernek. Kell az…
    A lényeg, hogy a felnőtt elérje azt, amit jónak lát. A lényeg, hogy minél inkább úgy történjenek a dolgok, ahogy ő akarja. Félünk mindenkitől, amit nem tudunk uralni. Nem tudjuk elengedni a dolgokat. A félelem pedig megteremti éppen azt, amitől félünk. Félelmünk hozza létre a valóságát.
    Ilyen, és hasonló tapasztalataim, megéléseim, meglátásaim képezik az alapját ezen gondolatoknak.”
Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , | 2 hozzászólás

Virágvasárnap

Egy kedves kis elmélkedés a szabad-gondolat levelezőlistáról:

Érdekes… Figyeled?! Mi az, ami fontos? Mivel foglalkozol? Mire irányítod a figyelmed?

    Belső figyelem: nem mindig van kint is jele, de mégis, teljesen áthatja a világodat. Nem beszélsz róla, nem teszel semmit, de folyton ott van benned. Attól a pillanattól kezdve, amikor a vágy megjelent lelkedben. A “bűnös” vágy, amiről tudod, hogy rossz az neked, és az egész emberiségnek, sőt, a vallások által Istennek nevezett, mindent büntető hatalom szemében is. Megjelent benned, de máris teszed rá a címkéket: rossz, erkölcstelen, helytelen, és megannyi sajátos jelző. És nem teszel egy lépést sem a megvalósulás irányába. Jó helyt van ott bent, még csak az kéne, hogy kint is megjelenjen belőle valami. Micsoda szégyen lenne, ha mindenki látná. Hogy elítélnének…
    Jézus nem váltotta meg az emberiséget a bűneitől. Badarság. Megváltani…, mit is jelent ez? Megváltó. Bizonyára, afféle megmentőt akar jelenteni, aki lemossa lelkünkről a sok mocskot. Milyen jó is lenne igaz, ha jönne valaki, s levenné a vállamról annak a felelősségét, hogy rendbe tegyem önmagam. Jó lenne? Jézus azt tette, amit mindannyiunknak tenni kellene: szembenézett a saját bűneivel, önmagával, és azt rendbe tette. Megtisztultak szemei, jobb lett látása, hallása, és nem a biológiai eszközökről beszélek. Ezzel tesz a legnagyobb jót az emberiségnek mindenki. Ezzel tenne a legnagyobb jót mindenki. Jézus is ezt tette. De, amióta mindenki Jézusra vár, elfelejtenek az emberek felelős lépéseket tenni ebbe az irányba. Majd ő mindent elintéz – gondoljuk. Nekünk csak hinni kell benne, megtenni azt, amit ő kér tőlünk, és minden rendben lesz. Miben hiszel valójában? Kinek a kéréseit követed valójában? Látod? Érted?
    Ha tenni akarsz valamit a világért, foglalkozz magaddal. Tedd rendbe önmagad. Ne foglalkozz senki és semmi mással, csak magaddal. Minél több olyannal foglalkozol, ami kint van, amivel találkozol, és nem veszed észre mindenben önmagad, annál biztosabb, hogy el vagy veszve a dolgokban. Vedd észre magad mindenben, mert rólad szól.
    És bement vala annak idején Jeruzsálembe, hogy elkezdje taposni a biztos halál felé vezető utat, sok-sok hatalmas szenvedést felvállalva, de csak teérted tette az egészet, hogy téged megmentsen a bűneidtől…
Írta: György László
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | 3 hozzászólás

Néhány köbcenti üzemanyag egy fél évre

Dr Egely György – Papp János találmányai (szabályozott fúzió)

Ez a kis interjú a következő gondolatokat/ kérdéseket vetette fel bennem:

1. Miből is származik ez a brutális környezetszennyezés? Mennyire természetes, vagy mennyire mesterségesen generált folyamat ez? Milyen irányba tartunk? Miért nem akadályoztuk/akadályozzuk meg, ha van rá lehetőség?

2. Mi az összefüggés az áttörő felfedezések és az “oktatási” rendszerek között? Einstein, Tesla, Edison…”Azt mutatja a történelem, különösen a technika történet, hogy az összes igazán zseniális feltaláló nem végzett egyetemet. Sőt, iskolát se nagyon mert nem fért bele a keretekbe. Már a kezdetekben sem.”

Már többször neveztem az iskolát “idomítónak”. Vajon valójában mit is tesz az iskola? Tanít, segít a diákoknak kibontakoztatni, majd kamatoztatni a bennük rejlő, velük született tehetséget, vagy inkább átalakít, átformál, valamilyenné tesz? Vajon miért mondta a Pink Floyd, hogy:

“We don’t need no education
We don’t need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teacher! Leave them kids alone!
All in all it’s just another brick in the wall.
All in all you’re just another brick in the wall.”

Magyarul:

Nincs szükségünk oktatásra/ Nincs szükségünk gondolat szabályozásra/ Nem kell a sötét szarkazmus az osztálteremben/ “Tanárok” hagyjátok békén a diákokat! Hej! Tanár! Hagyd békén a diákokat!/ Egyébként is ő csak egy tégla a falban. Te is csak egy tégla vagy a falban.
A tanár ha csak egy tégla a falban, hogyan segíthetné a gyereket, hogy több legyen mint tégla? Egyáltalán lehetne ő tanár, ha az ő méretei nem felelnének meg a rendszer által megadott normáknak? Lehetsz tanár, ha nem olyan tégla vagy, mely pont beillik a falba? Lehetsz tanár, ha előtte nem irtod ki magadból az egyediséget, magadra öltve helyette a szabványos tégla tulajdonságait,  méreteit? Kedves olvasó! Te válaszold meg ezeket a kérdéseket miután megnézted ezt a kis interjút. Ha tetszett, kérlek terjeszd.

Szeretettel,

“egy Szabad Gondolat”

Categories: Elmélkedések, Filmek, Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , , , , | 4 hozzászólás

India Előtt

Beszélgetés a helyi televízióban az indiai utam előtt:

Categories: Filmek, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

GyergyoTv – Tarsalgo

http://www.youtube.com/p/2BFCFD33008558A4?hl=en_US&fs=1
 

vagy:

Tarsalgo Gyergyo TV – 2010.12.08 from Szabad Gondolat on Vimeo.

 

Categories: Filmek, Minden | Címkék: , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.