A “szerintem” egy vélemény. Erről a bölcs facebook azt mondja, hogy olyan, mint a segglyuk: Mindenkinek van belőle, de senki sem kíváncsi a másikéra.
Az, amikor úgy próbáljuk megítélni, körülírni, megHATÁROZNI, körülHATÁROLNI Istent, hogy saját testi vágyaink, függőségeink szerint véleményt formálunk róla, nem jobb, és nem több, mintha rózsafüzért morzsolgatnánk, vagy egy fából készült tehenecske előtt tisztelegnénk. Miért?
Azért, mert a bálványimádás lényege épp az, hogy az ember a Mindenség Ura, a Mindenható Rend(-élete) helyett, a saját Istenről alkotott képzelgése előtt tiszteleg, ami halál. (az állandó megújulás képességének, azaz az örök élet lehetőségének az elvesztése).
A mester azt mondja, hogy “Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”. Önáltatás lenne, ha megpróbálnám kitalálni, hogy mindenki kap-e meghívót Istentől, vagy sem. Az írás szerint ez a dolog nem annyira egyértelmű. Lehetséges, hogy például Hitlert oly mértékig predesztinálták a gyermekkorát formáló erők és tényezők, hogy esélye sem volt az igazság megismerésére. Nem tudom.
Júdás is itt volt, de ő nem lett kiválasztva… hogy miért? Isten tudja. Az biztos, hogy egy kukkot sem értett meg abból, amit Jézus mondott…Nem tudom eldönteni, hogy az öngyilkossága egyben őszinte belátás és megbánás volt-e, vagy csupán szégyenérzetből fakadó önpusztítás.
Egy szó, mint száz:
Ha még mindig testi örömökben keresed a boldogulást, a szexben, meg a kekszben, a személyes elhívód, még mindig a világ ura, és nem a mindenség ura, mert még mindig összekapcsolod a boldogságodat, az örömödet a testi dolgokkal, melyek az enyészet felé haladnak magukkal ragadva mindenkit, akik földi, azaz testi mennyországban reménykednek.
Az is lehet, hogy van meghívód, de ott a polcon, mert még mindig testi örömködésben, földi mennyországban van a bizodalmad.
Az az isten, amelyet embertársaim megosztásaiból, kérdéseiből kiolvasok a panteizmus istene, mely kiváló eszköze az életfontosságú dolgok elbagatellizálásának.
A panteizmusban a szex is isten, és a keksz is isten. a Kutya is isten, de még az asztalterítő is az. A homokosok házassága is is isten, de még a pedofília is az… stb stb stb.
Egyedül a te dolgod,és a te döntésed, hogy milyen istenben akarsz hinni. Nekem kötelességem bizonyságot tenni előtted és mindenki előtt, hogy az Élő Isten a rend és az ékesség Istene, nem pedig a jellemtelenség és az alaktalanság istene. Az Élő Isten lényege az, hogy benne minden nap megújulhatunk, tökéletesebbé válhatunk.
“Szerinte”, nagyon sok olyan istenség és istenképzet létezik, mely a lelket megkárosítja, megrontja, a süllyesztőbe taszítja. “Szerinte” a feléje vezető út nem épp olyan tágas, mint a best-seller írók, a guruk, a Müller Péterek, az Eckhart Mesterek és a Villások szerint, kik azt mondják, hogy minden út hozzá vezet.
Igaz ugyan, hogy szinte minden út Rómába, azaz a Vatikánba vezet, de az életre csak egyetlen keskeny út visz, melyet, a világ káprázatában, sajnos, nem sokan találnak meg.
A legszomorúbb az, hogy ezt a keskeny ösvényt, melynek neve Jézus Krisztus, még a vallások is csak eltakarják, olyan dogmákat hirdetve, melyek kiölik a vágyat az igazságkeresőkből, hogy személyesen megismerjék őt.
Ekképp csak egyetlen dolog mentheti meg az emberi lelket az enyészettel való összeolvadástól. És az nem más, mint a kifürkészhetetlen Isten által szívébe lopott igazság iránti éhség, szomjúság és vágyakozás, mely lépésről lépésre elvezeti őt a keskeny ösvényig, melyen a testi, földi, hiábavaló örömök helyét átveszik az örökkévaló örömök, melyek legyőzik a testi éhséget, és a hamis reménységet.
“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek (Isten jelenléte) által való öröm.”
Szabad Gondolat 