Dicsértessék a Facebook Krisztus!

A nagyszüleinkben volt annyi alázat, hogy a hétköznapokban is úgy köszöntötték egymást, hogy “dicsértessék a Jézus Krisztus”. Ezzel kinyilvánították tiszteletüket az általa elvégzett munka iránt. Valamilyen mértékig belátták, és beismerték balgaságukat, gyarlóságukat, gyávaságukat mellyel évezredeken keresztül fejet hajtottak a világ ura, a római-vatikáni császár előtt. Még ha intelligenciában és bölcsességben szűkölködtek is, volt annyi gerinc bennük, hogy nem tartották többre magukat, mint akik és amik valójában voltak. Ekképp az ő társadalmuk sokkal kiegyensúlyozottabb, erkölcsösebb és boldogabb volt, mint a miénk.

Létezik egy szellemiség az Új Világrendben, mely mesteri módon fosztja meg az embert valódi/istengyermeki indentitásától, és ad helyette, egy olyan identitást, mely a fizikai és szellemi romlásba, lelki eljellemtelenedésbe taszítja őt.
Miről is beszélek?
Arról az egyszerű tényről, hogy az egészséges önértékelésétől megfosztott facebook generáció, nem ismervén az igazi értékeket, az amerikai filmekből, az ugyancsak amerikai mintára készült valóságshow sorozatokból és a különböző magazinokból ellesett értékekkel díszíti fel magát. Ezért van az, hogy minden lány, akinek a facebook az apukája és a “Nőileg” meg a “Nők Lapja” az anyukája pornósztár módra csücsörít minden fényképen, ezzel tudattalanul azt jelezve a férfiak számára, hogy mesteri módon műveli az orális szexet.
Ezért van az is, hogy minden második hímnemű facebook barangoló, úgy akar kinézni, mint Arnold Schwarzenegger, vagy valamelyik másik, kimagasló fizikai teljesítőképességgel felvértezett, szellemi fogyatékos hím világsztár.

A nagyapáink és nagyanyáink által képviselt értékrendet szinte teljesen kiirtotta a túlságosan felturbózott technikai fejlődés. Ezért már nincsenek szemek és fülek azokra az értékekre, melyek képesek lennének megtartani egy emberi közösséget békességben és harmóniában.
A természetes szépséget már senki nem értékeli. A józan paraszti észt kinevetik. A mesterséges szépség és a mesterséges intelligencia mára szinte teljesen átvette az irányítást.
Az emberek nem kapnak már dicséretet (lelki békét) Istentől, ezért embertársaikkal dicsértetik, lájkoltatják magukat. És a legtöbben nem őszinte elismeréssel osztogatják a “lájkokat”, hanem azzal a reménnyel, hogy a kiosztogatott hamis dicséreteket a kor szelleme által lebutított embertársaiktól kamatostól kapják majd vissza.
Az Új Világrend Szellemisége teljesen eltakarta és eltiporta azokat a kincseket, melyek révén “örökkévaló” lelki békéhez juthatna az ember. A tömegszellemmel megfertőzött földi halandók minden öröme az embertársaiktól kikoldult és kikövetelt képmutató dicséretekből származik.

Na de mi a gond azzal, ha egymást dicsérgetik az emberek?
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a dicséretekkel lehet az embereket a legkönnyebben money-pulálni, az érzelmektől és az ért-elemtől megfosztott biorobotokká, parancsszóra cselekvő, szavazó- és gyilkológépekké tenni. Az iskolában is dicséretekkel idomítják a gyerekeket, mert másképp nem lennének hajlandók elhinni a hazugságokat.

A Gondviselő, ki a kezemet fogta eddigi utamon, mindig megóvott attól, hogy a fejembe szálljon az emberek dicsérete és az abból származó mulandó és hiábavaló öröm. Viszont amikor az evangéliumokban ismételten arról olvastam, hogy “dicséretet emberektől nem fogadok el”, nagyot dobbant a szívem. Éreztem, hogy ez az egyik legfontosabb kulcsa az életnek, a Mindenható terv megismerésének, és megcselekvésének.
A minap megfogalmazódott bennem, hogy
MINDEN EMBER AHHOZ TARTOZIK,
ILLETVE ANNAK TARTOZIK,
AKITŐL ELFOGADJA A DICSÉRETET.
Gondolkodjunk el egy kicsit ezen, drága igazságkereső felebarátom! Vizsgáljuk csak meg, mi történik a világban.
A katona annál jobban teljesít, és annál tökéletesebbé válik a gyilkolás és a bántás művészetében, minél jobban dicsérik őt, minél nagyobb elismerésben, kitüntetésben részesül.
A facebookon csücsörítő lányok annál durvábban csücsörítenek, minél több lájkot kapnak. A profilképeiket is azért cserélgetik oly gyakran a facebook lakók, hogy minél több vállveregető lájkot gyűjtsenek be embertársaiktól. A nők a férfiaktól kapott parányi figyelemért, lájkért és dicséretért szajhát csinálnak magukból. A férfiak pedig a hatalmi hierarchia piramisán lecsorgadozó dicséretekért érzéstelen és értelem nélkül való gyökerekké, kigyúrt gyilkológépekké változtatják át magukat.
Egyszerűen hihetetlen, mi folyik ebben a durván lebutított világban. A José Silva -féle agykontrollon alapuló önhipnózis, az amerikai best seller írók könyvei, a tömegbutító kereszténység és az ezoterikus iskolák teljesen érzéketlenné és immunissá tették az embert a valóságra.

Sajnos már a jelenések könyvénél tart világunk, drága olvasó! Az apokalipszis elkezdődött. És minél később veszi észre az ember ezt, annál inkább csökkennek az esélyei, hogy megszabaduljon a kárhozattól, a teljes kiégéstől, eljellemtelenedéstől.
Egyedüli dolog, amit tehetünk az, hogy óvakodunk a lebutított tömegszellem által megfertőzött emberek dicséreteitől. Ha netán mégis megdicsérnek, határozottan elutasítjuk azt, de nem csupán szavakban, hanem lélekben és teljes ért-elemben is! És feltesszük azt a kérdést, hogy miben különbözik az Örökkévaló Isten dicsérete az emberek dicséretétől. Megpróbáljuk megérteni, hogy miért mondhatta a Szabadító azt, hogy dicséretet emberektől nem fogadok el; és miért dorgálta meg a farizeusokat, mondván, hogy jobban szerették az emberek dicséreteit, mint az Isten dicséretét.
Kérlek vedd tudomásul, hogy ha az élet- és igazságismerettel csak addig jutottál, hogy még mindig cserélgeted a profilképeidet, hogy embertársaidtól lájkokat és dicséreteket szerezz, és te is lájkolod mások önreklámozását, hatalmas bajban vagy, és nem sok választ el a teljes lelki összeomlástól.
Régebb sokat beszélgettem barátaimmal azokról a hiábavaló értékekről, amelyeknek „fényében” a facebook lakók reklámozzák, és dicsértetik magukat embertársaikkal. Az Úristen kegyelméből megláthattam, hogy annak ellenére, hogy többen elmarasztalóan beszélnek erről a beteges jelenségről, ugyanúgy részt vesznek benne, mint azok, akiknek fel sem tűnik, hogy mivé lett a világ. Ekképp, akik tegnap megjegyezték, hogy bizonyos személyek egy kis figyelemért képesek minden nap frissíteni a profilképet, ma ugyanúgy belájkolják a legújabb pózolós feltöltéseket, mint tegnap, ezáltal arra bátorítva embertársaikat, hogy továbbra is reklámozzák magukat különböző vak-ációs, önfeledten bulizós pozitúrákban, és kívántassák az illúziót embertársakkal is. Mi ez, ha nem a totális tudathasadás, melyben az ember képtelen észrevenni, hogy Ő az, aki igényt tart a hazugságokra, és ismételten megrendeli azokat embertársaitól? Egy józan paraszt számára nem titok, hogy azért, hogy elapadjon a hazugság a világban, a legtöbb, mit tehet, az, hogy ő maga abbahagyja a hazudozást. Minden egészséges gondolkodású ember tudja, hogy elvárni azt, hogy embertársai ne hazudjanak, miközben ő rabja a hazugságoknak, őrültség.
Teljesen egyértelmű, hogy egy tükörvilágban élünk, melyben a környezetünk minduntalan megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában. Pál azt mondja, hogy most még tükör által homályosan látunk. Én ebből azt értettem meg, hogy képtelenek vagyunk észrevenni, hogy embertársaink tükrében felnagyítva azt látjuk, amik valójában vagyunk. Ha felebarátunk tükrében csak olyan mértékben látnánk egy bizonyos rossz tulajdonságot, amilyen mértékben az jelen van bennünk, valószínűleg fel sem tűnne nekünk. Ezért van az, hogy egy hazug embernek egy nálánál sokkal hazugabb emberrel kell találkoznia ahhoz, hogy végre megundorodjon a hazugságoktól, és megpróbálja kiirtani azokat a saját életéből.
Egy szó, mint száz: ha zavar téged is, hogy embertársaid bohócot, értéktelen rongybábut csinálnak magukból azáltal, hogy műmosolyokkal, magazinokból és amerikai filmekből ellesett pózokkal lájkokat gyűjtögetnek maguknak, a legelső lépés, amit megtehetsz, az, hogy te nem teszel ilyent, és nem is lájkolod be őket. Ha meg folyton „teccikeled” az élet labirintusában tévelygő embertársaid bulizós, vak-ációzos, alkoholmámorban ünneplő feltöltéseit, vedd tudomásul, hogy te vagy az, aki a világot olyanná formálod, amilyen, és te vagy az, akinek meg kellene változtatnia az értékrendjét, hogy a téged homályosan tükröző baráti környezet is megváltozhasson.

Sajnos tényleg az van, hogy mindenki ahhoz, illetve annak tartozik, akitől a dicséreteket és a lájkokat elfogadja. Ha valaki valódi szellemi fejlődést ért el, és megváltozott az értékrendje, teljesen biztos lehet benne, hogy nem sokan fogják lájkolni őt. Hogy miért? Azért, mert a tömeg számára az az értékrend, melyet ő képvisel, ismeretlen. A világ csak azt lájkolhatja bennem és benned, ami az övé. Ami nem az övé, azt gyűlöli, kiközösíti, kidobja magából, mert idegen számára, mert nem ismeri azt. Ezt igazolják az egyetlen igaz tanító kijelentései is:
„Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.”
„Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.”
A fenti kijelentések alapján is teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy ha nagyon sok lájkot, dicséretet sikerül begyűjtenünk embertársainktól, az annak a jele, hogy a földi világ, a földhözragadt gondolkodás, a földi értékek rabjai vagyunk, és semmilyen újjászületés, átalakulás, megvilágosodás, lelki fejlődés nem történt velünk.
A mindenható rendet, az Örökkévaló törvényeit nem lehet átverni! Csak magunkat verhetjük át az önámítással, az önhipnózissal, melyet eltanulunk azoktól a mű-alkotásoktól, és báránybőrbe bújt, nagy népszerűségnek örvendő farkasoktól, melyeket elhalmozunk pénzünkkel és figyelmünkkel.

Most csak nagyon röviden teszek említést Isten dicséretéről, mert mint már sokszor említettem, nem az az én dolgom, hogy az olvasóim szájába rágjak mindent, hanem az, hogy tudomásukra hozzam, hogy van kiút a világ labirintusából, melyet ha SZEMÉLYESEN felfedeznek és megismernek, kikerülhetnek a tévelygés állapotából.

Miben áll, tehát az Isten dicsérete?
Krisztus urunk beszédeiből, a tanítványok leveleiből, és az élet rendjének alázatos megfigyeléséből tisztán kivehető, hogy Isten dicsérete az, amikor az ember megláthatja a mennyek országát. A legtöbben csupán a Császár birodalmát ismerjük, melynek szerves részét képezik embertársaink röpke örömöket biztosító dicséretei. A mennyek birodalmát nem sokan ismerik. Hogy is ismerhetné a mennyek országát bárki is, aki rabjává vált az emberek dicséreteinek, lájkjainak, melyektől képtelen elszakadni? A mennyek országát a legszebben és a legegyszerűbben Pál apostol jellemzi a rómaiakhoz írt levelében:

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek (azaz Isten jelenléte) által való öröm.”
Arra a kérdésre, hogy miként tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét, az Ő országát, minden igazságot éhező ember megtalálhatja a választ a négy evangéliumban rögzített krisztusi tanításokban, melyeket csak teljes odaadással, gyermeki alázattal és igazságéhséggel lehet megérteni. Nem hiába mondta az, aki legyőzte a világot, hogy:
„Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.”

A szívem szakad meg amiatt, hogy a vallásoknak köszönhetően sokan örökre elfordultak az Ő nevétől, és azáltal az Ő tanításaitól, melyek megértése és megcselekvése nélkül, most már teljes meggyőződésem, hogy képtelenség meglátni a mennyek országát, azt a tökéletes állapotot, melyet az Örökkévaló Isten elképzelt az ő gyermekei számára. Szívem szerint porig rombolnám, az összes templomot, kápolnát, imaházat, és megvonnám a támogatást az összes agymosó vallási felekezettől, hogy még véletlenül se gondolhassa senki, hogy a SZISZTEMATIKUS templomba járással, gyülekezetekben való tapsolással és tombolással egy milliméterrel is közelebb kerülhet az Isten országához. De tudom, hogy semmit nem érnék vele, mert a bevakult, és a sötétséghez ragaszkodó tömegszellem újra felépítené azokat. Így hát folytatom tovább az igazság megismerését és megismertetését, mert hiszem, hogy ezen kívül az égadta világon semmi másnak nincs értelme. Egy barátommal arra jutottunk a minap, hogy az igazság ismerete nélkül az az értelme ennek az életnek, amit akkor látunk, amikor reggel felállunk a vécéről is megnézzük, hogy mit hagytunk magunk után.

Drága olvasó, nem az a célom ezekkel a sorokkal, hogy bárkire is ráijesszek, de ha egyeseknél ez az ára az ébredésnek, nem bánom, ha soraimat olvasva ijedtét veszik a dolgoknak. Az apokalipszis, sajnos, már elkezdődött. Az, hogy a lájkvadász fészbuk generáció ezt nem látja még, nem jelenti azt, hogy nem úgy van.
Ha valakit bezárnak egy sötét pincébe, egy idő után már nem fogja tudni, mikor van éjjel, és mikor van nappal. És az a tény, hogy ő nem lát világosságot, nem jelenti azt, hogy a nap nem jött fel az égre. Az, hogy egy sötét pincébe bezárt ember nem látja a felkelő nap sugarait, csak annyit jelent, hogy valami ellehetetleníti számára, hogy meglássa a nap fényét.
Ugyanez a helyzet a facebook generációval is. Mivelhogy figyelmét leköti a felszínes dolgok lájkolása, másolása, sokszorosítása és terjesztése, szellemi vakságban él, és egyszerűen képtelen meglátni, mi zajlik a felszín alatt. Ezért a rohamosan közelgő vég meglepetésszerűen éri majd őt.
„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.”- mondja Pál.

A szellemi vakságról eszembe jut egy barátom története, aki véletlenül egy olyan külföldi „munkalehetőségbe” csöppent, amiből talán többet tanult, mint az egész addigi élettapasztalatából együttvéve. Napi 10-12 órákat is dolgozott, szó szerint orrvérzésig. És amikor néhány hét után beszámolt különös tapasztalatairól, azt mondta, hogy az egészben nem az a legszörnyűbb, hogy egyebet sem csinálnak, csak dolgoznak, esznek, és kakálnak, hanem az, hogy ehhez hozzá is lehet szokni.
Drága barátom a szellemi vakságban is épp az a legszörnyűbb, hogy hozzá lehet szokni. És aki hozzászokik, és nem történik vele semmi, ami felébreszthetné őt, vakságban hal meg, és halála után sötétségben folytatja tovább az útját.
A szellemi vakság, amiről az előző bejegyzésben szóltam, egy olyan betegség, melyből kigyógyulni emberi agyalás révén teljességgel lehetetlen.
A szellemi vakság egy olyan betegség, melynek alattomosságát és pusztító erejét, ha ismerné az ember, örömmel választaná a cukorbetegséget, a rákot, a leprát, vagy bármilyen más betegséget, csakhogy valamikképp megszabadulhasson tőle.
A szellemi vakság az a betegség, melyről Krisztus urunk azt mondta, hogy nem csupán a testet öli meg, hanem a testtel együtt a lelket is elpusztítja.
A szellemi vakság olyan betegség, melyre nem létezik, és soha nem is fog létezni semmilyen emberi gyógymód.
A szellemi vakság egy olyan betegség, melytől csak és kizárólag az Élet Szerzője szabadíthat meg, amikor durván beleütközünk hazugságaink, földhözragadt gondolkodásmódunk egyenes következményeibe. Ha valaki még mindig a test vágyainak szinuszosan ismétlődő kielégítéséből származó boldogságban reménykedik, teljesen biztos lehet, hogy nem áll készen arra, hogy megismerje, megértse és megélje az igazságot, és szabaddá váljon általa.
Egyetlen lélek sem láthatja a valós képet, melyet a facebook lájkok elfednek, mindaddig, amíg szellemi vakságban van.
A szellemi vakságot fokozzák, és a szemeken lévő láthatatlan hályogot egyre csak vastagítják azok a vak-ációk, melyeket a facebookon megosztunk egymással, belájkolunk és reklámozunk.
A szellemi vakságot vak-ációban teljességgel lehetetlen feloldani. Felettébb nagy időpazarlás egy percig is arra gondolni, hogy a vak-áció arra lett kitalálva, hogy az ember lényegi látása megélénküljön!
A szellemi vakságot csak böjttel, megtört szívből fakadó imával, és Isten irgalmának erejével lehet szétoszlatni. Ha azt mondod most magadban, hogy te nem vagy szellemi vakságban, mert ezeket a sorokat olvasod, és egyetértesz velük, ügyelj, nehogy becsapd magadat! Hisz információkkal rendelkezni a látásról és látni nem ugyanaz!
A mester azt mondta, hogy „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
„Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
… Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.”
Akinek füle van a hallásra, hallja, és érti, miért szólta e szavakat Ő, aki legyőzte a világ sötétségét.
Kedves olvasó, ha nem bánod, lassan be is fejezném ezt a prédikációt. Úgy gondolom, hogy már így is túl sokat fecsegtem. Aki megérthette a lényeget, valahol már a bejegyzés elején megértette azt. És aki nem érthette, akkor sem értené meg, ha hétszázszor újraolvasná ezt a gondolatcsomagot.
Végezetül ismételten hangsúlyozom, hogy ha igaz életet akarsz látni, gondolkodj el jó alaposan, hogy miért utasította el Jézus az emberek dicséretét; miért dorgálta meg azt, aki jónak nevezte őt; és miért mondta azt, hogy mert jobban szeretjük az emberek dicséretét, mintsem az Isten dicséretét, nem láthatjuk meg a Tökéletességet, melyet Teremtőnk eltervezett számunkra. Ha ezeket a sorokat olvasod, biztos lehetsz benne, hogy számodra még nem késő, mert kereső lélek van szemeid mögött. És aki keres, éhezi és szomjúhozza az igazságot, bizton meg is találja azt. Ha netán még nem hagytad abba a felszínes dolgok lájkolását, és ha még te is lájkoltatod magad, féltő szeretettel kérlek, hogy fordulj el az emberek dicséretétől, és keresd helyette az Isten dicséretét, azt a lelki békét, ami az Út, az Igazság és az Élet megismeréséből, megértéséből és megcselekvéséből fakad!

Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy ezen felismerések csupán töredékei azoknak a tanításoknak, amelyeket a négy evangéliumból meg lehet ismerni. Kérlek ne érd be azzal, amit itt olvasol, mert ez csupán parányi töredéke annak az igazságnak, mely szabaddá tehet.
Ha eddig nem jártál templomba, gyülekezetbe, légy hálás, hogy eddigi életed során valamikképp megúsztad, hogy beleess a vallásosság csapdájába; és ezután se keresd a vallásos tömegek álbiztonságát. Ha hozzászoktál ahhoz, hogy gyülekezetbe járj, ahol vasárnaponként elhalmoznak édeskés szavakkal, balga ígéretekkel, melyek elhitetik veled, hogy az a módja az igazság megismerésének, hogy vasárnaponként énekelsz és tapsolsz egy kis vallásos közösségben, biztos lehetsz benne, hogy eddig nem ismerted meg, vagy figyelmen kívül hagytad a mester tanításait. Ha még mindig templom- és gyülekezetfüggő vagy, kezd el olvasni az evangéliumokat, és kérd a Mindenható segítségét, hogy szabadítson meg téged ettől a veszélyes szokásodtól, és töltse be az ezáltal keletkező űrt az Ő igazságával, az Ő jelenlétével, hogy megismerhesd az Ő tervét, hogy az Örökkévaló igazságában élhesd az életedet. Teljes meggyőződésem, hogy a mester nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „Mert a hol KETTEN vagy HÁRMAN egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mondhatta volna azt is, hogy húszan vagy harmincan, vagy akár azt is, hogy kétszázan vagy háromszázan, de valamiért mégis azt mondta, hogy ketten vagy hárman.
Hogy miért? Talán azért, mert tudta, hogy a létszám növekedésével annyira ellaposodik, elsilányul, felhígul az igazság, hogy teljesen hasznavehetetlenné válik. Az úgynevezett pásztorok ahhoz, hogy szavaikat a tömeg megértse, annyira lebutított, lekorlátozott és megcsonkított módon kell prédikálják a részigazságokat, hogy az egész csak arra lesz alkalmas, hogy egy hamis megnyugvást adjon a résztvevőknek. A hamis megnyugvásnál pedig sokkal építőbb az egészséges nyugtalanság, mely az embert keresésre indítja.
Aki egy picit is ismeri az evangéliumokat, érti, hogy annak, ami a templomokban és a gyülekezetekben folyik, semmi köze nincs ahhoz, amit Jézus Krisztus tanított. Egy kis nyomozás kutakodás, keresés, szemlélődés után bárki megértheti, hogy a keresztény gyülekezetek és a templomok ugyanazt a célt szolgálják, amit az összes többi piramis alakú hatalmi rendszer. És ez a cél nem más, mint a szisztematikus tömegbutítás, mely révén az emberek önként felkínálják életük erejét a világ urának, a császárnak. A templomok és a gyülekezetek által alkotott piramisrendszer azáltal válik veszélyesebbé az oktatási rendszernél, hogy a lehető legdurvább pszichológiát alkalmazzák, ami nem más, mint az érzelmi zsarolás. Érzelgős, értelem nélküli, a Krisztus tanításainak ellent mondó prédikációkkal annyira megpuhítják az embereket, hogy azok megtagadva a józan gondolkodást, könnyen formálható és használható biomasszává válnak a mindenkori hatalom számára. Nem győzöm ismételten hangsúlyozni, hogy a vallásos szellemnél veszélyesebb méreg nem létezik a földkerekségen. A vallásos szellemnek a legeslegalattomosabb változata sajnálatos módon épp az a kereszténység, melyet az elmúlt évszázad folyamán Amerikából szivárogtattak be a Kárpát-medencébe. Hogy miért épp a kereszténység? Azért, mert a kereszténység a legnagyobb és legszentebb nevet használja fel arra, hogy bejuttassa az életellenes tanokat a kényelmüket bálványként tisztelő emberek elméjébe.
Nem egyszer nyilvánosan is megvallottam legnagyobb bűnömet, céltévesztésemet, mely abban nyilvánult meg, hogy egy ideig, mint jóhiszemű gyermek, igazságot kereső vándor, elhittem, hogy a kereszténység és a Krisztus Jézus ugyanaz. Viszont az a Gondviselő, ki nem engedte, hogy a világ káprázata örökre elvegye a látásomat, megmutatta számomra, hogy Krisztus tanításait a kereszténységgel azonosítani a lehető legnagyobb vétek és tévedés, amit egy élő lélek elkövethet. Egy olyan tévedés, melyet ha nem ismer fel, olyan lelki sebeket szerezhet az ember, melyeket csak nagyon kemény testi szenvedések árán tud begyógyítani.

Ezért, drága embertárs, ha igazán meg szeretnéd érteni, hogy mit jelent az Isten dicsérete, továbbra is csak azt tudom javasolni, amit a jelenések Jézusa:
– Fussál ki a babiloni szokásokat követő gyülekezetekből, a vallási felekezetek álbiztonságából, halált hozó nyugalmából.
– Hagyd ott a régi barátokat, akik beérik azokkal az örömökkel, amelyeket a testi élvezetek és az emberek dicséretei nyújtanak számukra.
– Próbálj a lehető legegyszerűbben és legszerényebben élni, hogy ne kelljen reggeltől estig robotolj a szükségtelen tárgyak és az agyat eltompító, lelket megfullasztó luxus megteremtéséért.
– Teljes odaadással olvasd az evangéliumokat és az apostolok leveleit. Elmélkedj azokon. Pihenj sokat, hogy az elolvasott információk megértéssé formálódjanak benned. Ha megértettél valamit, oszd meg azokkal az emberekkel, akik ugyanúgy, mint te, éhezik és szomjúhozzák az életet adó, lelket megelevenítő igazságot.
– Vigyázz, hogy ne ess abba a csapdába, amibe én. Sokáig azzal fárasztottam magam, hogy olyanoknak próbáltam elmondani a megértéseimet, akik nem voltak rá kíváncsiak, akik beérték a világ nyújtotta örömökkel és élvezetekkel. Erre mondja Ő, aki legyőzte a halált, hogy „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé…” Ne feledd, hogy valójában mindenki disznó és eb mindaddig, amíg beéri azzal a moslékkal, amit a facebook generáció, és annak lájkjai kínálnak számára. Ne félj kimondani, hogy te is disznó voltál, és disznó vagy még mindig, ha nem érzel hányingert attól a tápláléktól, amit nap mint nap ismételten magadhoz veszel, amikor a facebookot görgeted, lájkolsz, és várod, hogy téged lájkoljanak. Aki be tudja látni, hogy disznó, mert szellemileg a facebookról táplálkozik, a fizikai éhségét pedig a legmocskosabb állat húsával csillapítja, megtette a legeslegfontosabb lépést az üdvösség irányába, mert nem félt őszinte önvizsgálatot és önkritikát gyakorolni a megigazulás tiszta vágyával.
– Engedd el a régi barátokat, de ne haraggal és megvetéssel! Szerezz helyettük új barátokat, azon személyek közül, akik a legjobban éhezik az igazságot, és akikkel a leginkább tudsz épülni azokban a tanításokban, melyeket hátrahagyott Ő, kit a Mindenható úrrá tett az élet és a halál fölött. Ne feledd, hogy Ő megtagadva a saját anyját és testvéreit azokat nevezte az anyjának és testvéreinek, akik vele együtt éhezték, szomjúhozták és cselekedték az igazságot. Neked is csak azok lehetnek az igaz barátaid és testvéreid, akik olyan kenyérre és vízre vágynak, mely a lélek számára örök életet biztosít.
– Tartsd távol magad a tömeg szennyétől, a fesztiváloktól és a cirkuszoktól, mert amíg be nem teljesedsz az igazsággal, könnyen visszaeshetsz a világi káprázatok nyújtotta élvezetekbe. Erről szól az a példabeszéd, amikor Péter kiszállt a csónakból és a tenger (tömegszellem) hullámaira vetette tekintetét Jézus helyett, elkezdett (vissza)süllyedni a tengerbe (a földi gondolkodásba, aggodalmakba, félelmekbe)
– Ha megerősödtél, beteltél Szent Lélekkel, azaz Krisztus jellemével, igazságával, szellemiségével, bölcsességével, visszamehetsz a tengerbe, hogy másokat is kimenekíts. Viszont, ha nem vagy teljesen felvértezve az ő örökkévaló igazságaival, könnyen megtörténhet, hogy a mentési akció a te visszasüllyedéseddel és fuldoklásoddal végződik.
– És végül, de nem utolsósorban, tizedjére is: Istenen kívül ne fogadj el senkitől lájkot és dicséretet , mert minden egyes élő lélek ahhoz tartozik, annak tartozik, akitől elfogadja a dicséretet.
Aki a beteg és haldokló, világi élvezetekben és gondolkodásban megrekedt emberektől fogad el dicséretet, tudnia kell, hogy hozzuk tartozik, az ő útjukat választotta, és ő maga is beteg, ő is haldoklik, ő is meg van rekedve a testi élvezetek és a testi gondolkodás szintjén; ezért nem láthatja meg a mennyek országát.
Aki az Örökkévaló Istentől fogadja el a dicséretet, ki Jézust feltámasztotta, az Örökkévaló Istenhez tartozik, és örökkévaló élete van.
Pont.

A Krisztus bölcsessége és szeretete világítsa meg az utat minden lépted előtt!

P.S. Ha netán tetszett ez a bejegyzés, hasznosnak, építőjellegűnek találtad, lájkolás helyett oszd meg azon embertársaiddal, akikről úgy gondolod, hogy megérthetik a benne foglalt üzeneteket.