A Bibliában Isten az érthetőség kedvéért meg van személyesítve. Mindazonáltal, Ő több, mint egy személy, mint amit mi valaha is képzeltünk a személy fogalmáról. Ezért fontos úgy gondolnunk rá, mint Mindenható, mindenütt jelenlévő, minden felett való Isten, aki semmikképp sem képezhető le egy emberi személy mintájára.
Mivelhogy mi mégis megtesszük, képtelenek vagyunk megérteni Őt, az Ő tervét, az élet isteni rendjét, és minduntalan belemegyünk a babonákba, a vallási dogmákba, az értetlenségbe, a lázadásba, ekképp a bűnökbe, a halálba és a kárhozatba.
Isten nem attól személyes, hogy Ő olyan, mint egy emberi személy, hanem attól, hogy az Ő mindenhatóságából kifolyólag minden egyes embert ott érint meg, ahol ő éppen van. Mi ugyan nem értünk a Lélek nyelvén, de a Lélek megteheti azt, hogy a mi nyelvünkön szól hozzánk. Ekképp személyesnek tűnik számunkra annak ellenére is, hogy Ő nem csupán egy személy, hanem sokkal több annál.
Ahhoz, hogy megértsük, mi miért történik az ószövetségben és napjainkban, fontos elvonatkoztatnunk a megszemélyesített Istentől, és szükséges, hogy úgy gondoljunk rá, hogy Ő az élet Rendje, az élet Törvénye, amely mindenek fölött van. Ekképp mindenre hatással van, és igazságos ítéletet gyakorol ránk, emberekre a mi személyes döntéseink és választásaink szerint.
Ekképp ha valaki úgy dönt, hogy nem szeretné megismerni Őt, az élet Rendjét, az Ő rend-életét, nyilván automatikusan távolodni fog Tőle, az élettől. Aki távolodik az élettől, az élettelenség, azaz a halál felé tart. Ez teljesen logikus. Ha ezt megértjük, már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy megértsük azt is, hogy miért gyilkolt az „ószövetség istene”.
Úgy lehetsz önmagad, hogy odafigyelsz az embertársaid véleményére, befogadod azt, saját ízlésed szerint átformálod, és aszerint kezded élni az életed.
Csalódtál? Ugye valami bölcsebb filozófiára számítottál? Fel vagy készülve arra, hogy szembesülj a szomorú valósággal e tekintetben? Ha igen, kérlek, add ide a teljes figyelmed egy néhány percig.
Ha türelmetlen típus vagy, már az elején elárulom neked, hogy te már most is önmagad vagy. Ha kíváncsi vagy, hogy miből tevődik össze az ÖNMAGAD, olvasd tovább ezt a rövidke bejegyzést.
Az önmagad nem más, mint az a temérdek intelligens külső emberi véleményhalmaz, ami az évek során a test lámpásán, a szemen és a fülön keresztül beszivárgott az életedbe, és elhitette veled, hogy az vagy te. Az önmagad és a te véleményed többé-kevésbé ugyanaz. Az előző bejegyzésben, melynek címe “A legelemibb hazugság”, arról volt szó, hogy a legtöbb ember már annyira le van szegényedve érzelmileg és értelmileg, hogy már semmije sincs csak a sajátnak hitt véleménye, azaz önmaga. Nem szívesen használok obszcén kifejezéseket, de nem tudom figyelmen kívül hagyni azt az igencsak durva megfogalmazást, amit annak idején a facebookon láttam, miszerint a vélemény olyan, mint az emberen elhelyezkedő két legnagyobb zsírpárna közé beágyazódó illatforrás, amiből mindenkinek van egy, de senki sem kíváncsi a másikéra. Bármilyen furán hangzik, drága barátom, ez a vélemény, ez az a bizonyos “önmagad”, az önmagam, az önmaga.
Eddigi igazságkeresésem útján arra jutottam, hogy Isten nem azt akarta, hogy önmagam legyek, a saját érzéseimet és gondolataimat követve, hanem azt, hogy örökös legyek, hogy az Ő gyermekeként örököljem Teremtőmtől az Ő tökéletes vonásait.
Nézzük csak meg, hogyan alakul ki az az értékes önmagam, ami csak arra elég, hogy megbetegítsen, testi és lelki fájdalmakat okozzon nekem és embertársaimnak, majd elkísérjen a sírgödröm pereméig.
Az emberi gondolatok, amelyek megtermékenyítik az életemet, kívülről jönnek be a doktor-professzoroktól, a sörözős cimboráktól, Mórickától, az ünnepelt hollywoodi és sport sztároktól, az énekesektől, az önszeretetet ékesen hirdető guruktól. Ezek az emberi gondolatok, amikor beágyazódnak az elmémbe, emberi érzésekké alakulnak. Az emberi érzések újabb emberi gondolatokat nemzenek. Ezeket az újonnan született emberi gondolatokat bejuttatom embertársaim elméjébe, ahol megfogannak, és újabb emberi érzéseket, és újabb emberi gondolatokat teremnek, amelyek továbbra is az emberi, testi gondolkodásban tartanak mindenkit, aki azonosul velük. A megváltónk a közvetkezőképpen fogalmaz:
“A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!” (Mt 6:22-23)
A “Szabad Gondolaton” többször volt utalás arra vonatkozóan, hogy az apokalipszis már elkezdődött. Arról, hogy mikor, és miként, majd egy későbbi bejegyzésben olvashatunk. Most csupán annyit, hogy az apokalipszis fontos részét képezi az, hogy a világ szelleme miután beoltotta az embereket a saját hazugságaival, most arra bátorítja őket, hogy legyenek önmaguk! Ekképp a legtöbben észre sem veszik, hogy amikor önmaguk akarnak lenni, valójában azt a programot futtatják, amelyet a megtévesztés szelleme, az Antikrisztus oltott belé az elméjükbe. 😦 És ezt nem elmarasztalóan, nagyképűen, és fölényesen mondom, hanem a legnagyobb önkritikával, fájdalommal és együttérzéssel, mert hisz én is beleestem a csapdába.
Drága olvasó, őszintén bízok abban, hogy a fenti sorok alapján nyilvánvalóvá vált számodra is, hogy valójában ki az az önmagad, az önmagam és az önmaga. És látod azt is, hogy az Örökkévaló Isten nem arra hívott el, hogy a test lámpásán, a szemen keresztül beáramló emberi gondolatok által inspirálva önmagunk legyünk, hanem arra, hogy Krisztus bölcsessége és az Ő ereje által megszabaduljunk a halált nemző testi, emberi gondolkodástól, újjászülessünk, és a Mindenható tökéletes gyermekeiként a Mennyország a tökéletesség örökösei lehessünk.
Ha nem elég érthető, ami a fentiekben megíratott, újrakérdem, hogy ki az önmagad, drága barátom? Ki az önmagam? És mi köze van annak ahhoz az Istenhez, akinek hatalma van minden emberi erőtlenség, betegség és a halál fölött, mindenféle emberi mű-szer nélkül is?
Talán új gondolatokat kaptál e sorok által. Mit érzel? Továbbra is önmagad akarsz lenni, mert arra biztatnak a bestseller amerikai írók, anyagi jólétben dúskáló, felfuvalkodott külföldi és belföldi guruk, vagy Istenhez fordulsz, hogy Ő megmutassa neked, hogy milyennek képzelt el téged?
Ragaszkodsz-e továbbra is ahhoz, hogy az emberi, testi gondolatok által megtermékenyített és létrehozott önmagad légy, vagy megnézed, hogy mi tette Krisztust azzá a tökéletes istengyermekké, aki képes volt legyőzni a halált?
Az Ő szeretete és bölcsessége üldözzön addig, amíg elkap, és többé nem tudsz már önmagad lenni, és nem is vágysz arra, hogy önmagad légy, mert igazi örömöd leled abban, hogy az vagy, akinek a Tökéletes Isten megteremtett!
Drága embertárs!
Örömmel tudatom, hogy a Szabad Gondolat egy huzamosabb ideig eltartó küzdelem következtében hősi halált halt. Gyilkosa a Krisztus. Azok a gondolatok, azok a felismerések, amelyekkel az Örökkévaló az elmúlt időszakban megajándékozott, már nem fértek bele a régi tömlőbe, abba a keretbe, amelyet a szabad gondolat blog biztosíthatott számukra. A régi olvasók közül többen arra számítottak, hogy visszatér majd a régi blue, a vagány srác, a világjáró kalandor, és ismételten megmondja a tutit. Őszintén remélem, hogy ez nem fog megtörténni. Sőt, az Élő Isten segedelmét kérem, hogy ne történjen meg, mert én már egy tapodtad sem szeretnék lépni az Ő látása, az Ő bölcsessége és az Ő tökéletes akarata nélkül. Ennek ellenére nem ígérhetem, hogy ezentúl sosem fogom elvéteni a célt, és minden utamban szent és feddhetetlen leszek, mert a halál menyasszonyaként szolgának szegődött test engemet is folyton megkísért, mint mindannyiótokat. Hisz Krisztus urunkat is kísértette egészen az utolsó percig.
Mindazonáltal megpróbálom betartani a legeslegfontosabb parancsolatot, atyai tanácsot, hogy szeretni fogom az Élet Szerzőjét és az Ő igazságait teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és teljes erőmből. Mindezt azért, hogy ne rejtethessék el a hegyen épített város.
Minekutána többször is cserben hagyott, saját erőmben, saját intelligenciámban, saját tehetségemben ezentúl nem szándékszom bízni. Helyette megpróbálok teljesen meghalni annak, akinek a világ által megismertettem, hogy egy szép napon határozottan kijelenthessem én is, hogy “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.
Tudom, hogy a hús és a vér, épp úgy, mint nálad, a lélek ellen hadakozik, de megpróbálom szem előtt tartani drága Krisztusunk azon kijelentését, hogy az üdvösség az embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Tehát az Élet Szerzője az, aki ki tudja munkálni az üdvösséget bennünk, ha valamikképp alkalmassá tudunk válni arra, hogy teljes mértékben átadjuk neki az életünket.
Érzem, hogy nem lehetek az örökkévalóságig egy olyan edény, amely folyton ellenszegül a fazekas akaratának. Tudatában vagyok, hogy mint edény, csak akkor lehetek tökéletes, ha készen állok minden pillanatban arra, hogy megengedjem a fazekas mesternek, hogy széttörjön, majd újraformáljon saját tetszése, saját bölcsessége, tökéletese elgondolása szerint. És ahhoz, hogy ez a feltétel nélküli átadás teljes egészében megtörténjen, buzgóságosan kérem az Ő közreműködését, mert tudom, hogy a saját erőm nem alkalmas arra, hogy legyőzze a saját erőmet. 🙂
Nem számítok arra, hogy a szabad gondolat (a régi edény) barátai közül sokan útitársak akarnak majd lenni ezen az igencsak keskeny ösvényen, de ha mégis akadna néhány régi barát, aki be tudja látni magáról, hogy lelki szegény, és szüksége van az Úristen könyörületére, a feltámadt Jézus Krisztus szeretetére és bölcsességére, látogasson el az új oldalra, melynek neve Kiáltó Szó a Pusztában.
Ezentúl nem szándékszom senkivel sem vitázni azon nézeteket illetően, amelyeket az evangéliumok megismerése révén a feltámadt Krisztustól örököltem. Ha valaki nem tart igényt arra a kegyelmi ajándékra, amelyet az Úristen Krisztus evangéliuma által kínál neki, nem tehetek mást, mint elfogadom a döntését, és bízom az Örökkévaló kifürkészhetetlen tervében, hogy valamikképp az ő szellemi vakságát is elveszi.
Én személy szerint senki szemeit nem tudom felnyitni. Hisz az én szemeimet sem volt képes felnyitni senki ember fia. Mint ahogy azt már többször is hangsúlyoztam, én csupán egy útjelző tábla lehetek, minden igazságot éhező és szomjúhozó ember számára. A megtörés, a hazugságok miatti szenvedés, a látás, az örökkévaló bölcsesség, a Szent Lélek által való öröm Isten személyes ajándéka minden egyes igazságot éhező ember számára, ki eltökélte, hogy Isten segedelmével “nemessé” válik a világ hazugságaival szemben. Meggyőződésem, hogy ezt az ajándékot csak és kizárólag személyesen Tőle veheti át mindenki, aki nemet mond a világot uraló vallásos szellem hazugságaira, és engedi, hogy testének és lelkének térdei meghajoljanak a Dicsőség Királya előtt, ki testté lett, ártatlanul gyötörtetett, és szenvedett, hogy nekünk, kik megrekedtünk a test rabságában örökön tartó életünk legyen az Ő ismerete, és az Élet Szerzőjének tökéletes jelenléte által.
A szabad gondolat blogot nem fogom letörölni. Otthagyom azok számára, akik még ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját kezükben tartsák a gyeplőt. Sok értékes gondolat van itt is, ami végigkísérte egy vakon született gyermek gyötrődéseit, igazságért való kiáltozásait, fuldoklásait, haláltusáját, halálát és feltámadását. És mindenek felett azt, hogy Isten bölcsessége, természetfeletti ereje mikképp tud beavatkozni, egy hazugságoktól meggyötört, megbetegedett, megvakult haldokló ember életébe.
Ezen sorokkal őszinte hálámat szeretném kinyilvánítani elsősorban a Könyörület Istenének, aki visszafogadta tékozló fiát, miután ő a disznók eledelétől megbetegedve visszatért Őhozzá.
Másodsorban azon embertársaimért mondok köszönetet, akik már előttem döntést hoztak, és engedték magukat széttörni Krisztus igazsága által, hogy alkalmas eszközzé váljanak a Mindenható kezében a magamfajta tékozló gyermekek megmentésére. Az ő alázatuk és engedelmességük nélkül nem szerezhettem volna bizonyságot afelől, hogy van egy Isten, ki élő és ható, aki nem ismer lehetetlent, aki még egy gyilkos szemeit is alkalmassá teheti az Ő örök dicsőségének meglátására.
Azokért is hálás vagyok, akik a megváltozott indentitásommal szembeni neheztelésükkel visszaigazolták számomra, hogy miután beengedtem az életembe, a Jóisten egy percig sem tétlenkedett. Azon személyek, akik a szabad gondolkodó világvándort szerették, mutatták meg nekem, hogy miután meghajtott fővel bevallottam Isten és az emberek előtt, hogy egyedül, saját erőmből, saját intelligenciámmal, saját földi okoskodásommal nem megy, és a Mindenhatóhoz kiáltottam, egy olyan átalakulás vette kezdetét az életemben, melyet emberi ésszel képtelenség nyomon követni, és megérteni.
Ezért őszintén bízom benne, hogy minden egyes személyt, ki most még értetlenül, vagy akár ellenszenvvel viszonyul ehhez a sokszor még számomra is érthetetlen átalakuláshoz, megszólít az Úristen, és megmutatja számára azt a keskeny utat, amelyről az mondatott, hogy csak kevesen találják meg, mert a világ csillogása és hízelgő csábítása eltereli az ember figyelmét róla. Hiszem, hogy az az Isten, aki a szent háborút folytató Sault megszólította a damaszkuszi úton, képes kihozni minden egyes igazságot éhező gyermeket abból a káprázatból, amely szellemi vakságot, testi és lelki szenvedést hoz emberek millióira. Ami talán a leginkább csodálatra méltó Őbenne, az, hogy neki hatalmában áll, hogy minden egyes személyt a számára legérthetőbb nyelven szólítson meg. Így hát teljes bizodalmam van abban, hogy előbb vagy utóbb mindenki fog kapni Tőle egy teljesen személyre szóló és félreérthetetlen meghívót, melyet, ha elfogad, eljut a mennyek országának, a Szent Lélek tökéletes birodalmának megismerésére.
Köszönöm mindannyiótoknak, hogy eddig útitársaim voltatok. Őszintén remélem, hogy egyszer majd újra keresztezik egymást az útjaink! Isten áldjon benneteket!
Búcsúzóul fogadjátok tőlem ezt a szerelmes verset:
“Gyenge vagyok szeretni téged. A gőg és a hiúság megvakít, megéget. Elzsibbad a fül, káprázik a szem, A világ marcangolja szomorú életem.
Szeretni kellene, mert abban van az élet, De Nélküled a szeretet csak korhadó ígéret. Nem tudok szeretni, bárhogy is akarom, A testem is elfárad, leszakad a karom.
Mit tegyek hát érte? Hogyan lehet enyém? Keservesen zokogok a Bábel tetején. Mi közöm hozzá? Hisz erőtlen vagyok. Semmi nem teljesül, bármit is akarok.
Segíts hát megszűnnöm szüntelen akarni, S a kegyelem ajándékát türelmesen várni! Nem akarok többé harcolni hiába! Hívjál vissza engem a holnapból a mába!
Könyörülj énrajtam, szenvedtem eleget! Ha Te vagy a szeretet, engedd, lélegezzelek! Törjél szét teljesen, formáld át életem, Költözzél belém, te légy szeretetem!
Újítsd fel teljesen a lelkem otthonát, Hogy a fényed elárassza, tisztítsd meg ablakát! Maradj mindig velem, hogy ne éljek hiába, Legyél te énbennem a világ világossága!”
És most azon embertársaimhoz szólok, akiket megérint a következő kérdés:
“Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?” (Mt 16:26)
Arra indított a lélek, hogy készítsek egy másik blogot, amely talán alkalmasabb azon gondolatok tárolására, melyek Krisztus bölcsességének fényével próbálják megvilágítani, hogy melyek azok a hibás gondolati minták, amelyek kiküszöbölésével és lecserélésével szabadulást nyerhetünk a világ hazugságainak lelket megnyomorító börtönéből.
Az alábbi képre kattintva, megnézheted, hogy mutat a megújuló gondolatok otthona. Ha tetszik, és szeretnél értesítést kapni az ott megjelenő írásokról, hang és videóanyagokról, a Hírlevél menüpontra kattintva kérhetsz értesítést az új bejegyzésekről.
A mielőbbi viszontlátásra!
Mire gondolhat a mai ember, amikor a „Miatyánk”-at mantrázza?
Talán erre?
Miatyánk, ki vagy a mennyekben, segíts nekem, hogy híressé, és népszerűvé váljon az ÉN nevem!
Hogy eljöjjön az ÉN országom, és hogy meg legyen az ÉN akaratom, amint otthon, a családomban, úgy mindenütt, ahol ÉN megjelenek.
Sikerüljön a vizsgám, legyen sikeres az új autóvásár és a lakásfelújítás. Sok pénzem legyen, és mehessek el VAK-ációzni az idén is. Kérlek add, hogy ne tudja meg a párom, hogy mi jár a fejemben, mikor azt mondom neki, hogy szeretlek, és tanulja meg elfogadni azt a gondolatot, hogy akkor leszünk igazán boldogok, ha ÉN kielégíthetem minden testi vágyamat, kívánságomat.
A mindennapi lelki táplálékot, hadd szerezzem meg ÉN onnan, ahonnét ÉN akarom. És kérlek, add, hogy sose találkozzak olyan igazságokkal, amelyek ellentmondanak jelenlegi elképzeléseimnek, és kényelmetlen szituációba hoznak. Kímélj meg az ilyen élethelyzetektől, kérlek!
Bár nagyon kétlem, hogy valaha is vétkeztem volna, kérlek bocsásd meg nekem, ha netán mégis vétettem azáltal, hogy nem követtem az ÉN belső hangomat, melyet a facebook, az amerikai filmek és a többi főáramú médium alakított ki bennem! És, kérlek fogd már fel valahogy, hogy én senkinek nem kell megbocsássak az égadta világon, csak és kizárólag ÖNMAGAMNAK.
Ne vígy engem a kísértésbe! Azt hiszem, hogy ezen a területen egyedül is boldogulni fogok, Önmagamtól is odatalálok!
A gonosztól meg nem kell megszabadítanod, hisz, ha még nem hallottad volna Osho-tól, vagy Eckhart mestertől, vagy valamelyik amerikai bestseller írótól, a gonosz valójában nem is létezik! Mellesleg nemrég jelent meg egy újabb amerikai film DiCaprio főszereplésével, melyben csak a speciális effektek százharmincmillió dollárba kerültek. És ez a film is egyértelműen kijelenti, és be is bizonyítja, hogy a gonosz nem létezik. Azt csupán a Vatikán találta ki, hogy kontroll alatt tartsa az egész világot! A gonosz valójában még az eredeti Bibliában sem volt benne. Csak később hamisították belé. Ha netán még nem hallottad volna, a Bibliát valamelyik császár nagyon sokszor átírta. Az evangéliumokat pedig „kiherélték”. Úgyhogy vedd te is tudomásul, hogy butaság és műveletlenség bizonyítéka az, ha valaki a huszonegyedik század elején azt hiszi, hogy létezik gonosz.
…mert az enyém az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. Egyébként már a brit tudósok is bebizonyították, hogy a fizikai világ valójában nem is létezik. És ÉN vagyok a központja mindennek. Én teremtettem a világot. És ebből logikusan következik, hogy ha bármilyen probléma van, csak ÉN oldhatom meg azt. És nincs szükségem semmilyen külső segítségre. Úgy igazából még azt sem értem, hogy miért álltam szóba veled. Megvan! Azért, mert a Vatikán és a Biblia elhitette velem, hogy te létezel.
De az előbb leszögeztük már, hogy nem létezel, és a gonosz sem létezik. A Vatikán és a biblia hazudik.
Na de várjunk csak! Ha a Vatikán és a Biblia hazudik, az azt igazolja, hogy létezik hazugság! És ha létezik hazugság, létezik megtévesztés. És ha létezik megtévesztés, akkor létezik Sátán. Merthogy a Sátán szó az arámi „sata” szóból ered, melynek jelentése, félrevezetni, megtéveszteni, becsapni, útjáról letéríteni, a célt eltéveszteni stb.
És ha létezik megtévesztés, félrevezetés, hazugság, gonoszság, rabság és halál, okkal feltételezhetjük, hogy létezik ezek ellentéte is: útbaigazítás, segítség, igazság, megigazulás, szabadság, szeretet és élet.
Atyám! Itt vagy még? Hahó! Ugye még nem hagytál el engem?!
Újrafogalmazhatom az imámat? Kérlek bocsáss meg, hogy elhamarkodottan ítéltem!
Mi Atyánk, ki a mennyekben, a tökéletességben, a teljes igazságban, a szeretetben honolsz!
Vágyom rá, hogy ismertté váljon az egész világon, dicsőíttessék és szenteltessék meg a te neved, és a te terved! Tudja meg az egész világ, hogy általad van kiút a tudatlanságból, a sötétségből, a fájdalomból és a félelemből!
Tiszta szívemből kívánom, hogy megvalósuljon a Te tökéletes terved, hogy eljöjjön a te országod, és hogy meglegyen a Te szent akaratod! Tudom, Atyám, hogy jóformán semmit sem tudok, semmit sem értek. Tudom, hogy félre vagyok vezetve. Tudom, hogy be vagyok csapva. Épp ezért nehezemre esik, hogy elfogadjam a Te akaratod, mely igencsak eltér attól, amit fizikai füleimmel hallok, és testi szemeimmel látok. Földi, hús-vér gondolkodásom által vezetve, vakon ellenkezek, szembeszegülök veled. Ó Atyám! Kérlek könyörülj énrajtam! Hisz neked hatalmadban áll legyőzni az én hamis ambícióimat, melyek elhomályosítják a látásom, igazságtagadásra, az igazság elleni hadakozásra indítanak, és ezáltal a romlásba, halálba taszítanak! Mennyei atyám! Kérlek, ne hallgasd meg testem kívánságait és követelőzéseit, mert azok a pusztulásba visznek. Csak a lelkemre figyelj, Atyám, mely úgy vágyakozik Tehozzád, mint a forró sivatagban eltévelyedett ember a hűs forráshoz, mely szomjat olt, és életet ad.
Legyen meg a te akaratod, még akkor is, ha az most még kényelmetlen és kellemetlen balga elmém számára! Ne engedd, hogy a test követelései szerint legyek józan, mert oly fájdalmas a haldokló világ jajveszékelése!
Minden körülmények között, akár még a testem halála árán is legyen meg a Te akaratod, szerető Istenem! Történjen úgy földi életem minden területén, ahogy Neked kedves, ahogy Szerinted tökéletes! Tudom, hogy a te kegyelmed által mindent megértek a maga idejében, és gyönyörködni fogok a Tökéletességben, melynek dicsősége betölti az eget és a Földet.
Tudom, hogy a hazugságtól való elszakadás fájdalommal jár, de ha az a megigazulásom záloga, hogy most fájdalomban legyek, és mint gyermekét elvetélő anya zokogjak, ám legyen! Inkább sírok most, amíg szükséges, míg a könnyek lemossák rólam a világ összes hazugságát, mintsem ünneplem a mulandóságot és a romlást. Inkább kesergek és betegeskedek most, és hagyom gyötörni a testem, csak hogy egyszer végre Igaz Örömöm is legyen arcod megpillantása által!
Atyám, a TE akaratod legyen meg, ne az enyém! És bármennyire is fájdalmas, könyörgöm, segíts testemnek megbékélni vele, hogy lelkem a Te békédet egy szép napon meglelje!
Segíts meggyűlölnöm azt az akaratot, melyet anyám méhétől fogva nekem a világ adott! És hadd gyönyörködjem abban az akaratban, mely életet lehelt a holtba, mely a te hűséges fiadat feltámasztotta!
A mindennapi táplálékot, add meg az én lelkemnek, hogy megélénküljön, megújuljon, megelevenedjen, és le tudja győzni a test, halált dicsőítő kívánságait! Minden nap többet adj belőle, és adj mellé bölcsességet, alázatot, szeretetet és szelídséget, hogy megoszthassam az éhezőkkel, kik bár látszólag jóllakottak, éheznek, és szenvednek, mert a modern társadalom tündöklő látványsivatagában lelkük élelem nélkül maradt!
És bocsásd meg nekem, hogy minden igyekezetem ellenére még most is eltévesztem a célt, hogy a Krisztus helyett a népek tengerének félelem- és hazugsághullámaira nézek, és hagyom, hogy azok lehúzzanak a mélybe. Kérlek, adj erőt, hogy én is meg tudjak bocsátani tévelygő embertársaimnak, amikor ők gonoszság-ittasan, behomályosult szemekkel, ködös tekintettel bántalmaznak engem. Kérlek, fordítsd jóra az ő vétkeiket, és add, hogy közös tévedéseinkben is a Te dicsőséged fénye mutatkozzék meg, mely legyőzi a lelkünket uraló feketeséget!
Hogy azáltal is megerősödjünk, engedd meg, hogy próbára legyen téve a mi hitünk, a beléd vetett bizalmunk, de kérlek, tartsál meg bennünket, és ne engedd, hogy örökre eltévelyedjünk a kísértések, és a megpróbáltatások labirintusában.
És kérlek, szabadíts meg a tudatlanság és a hazugságok nászának torzszülöttjétől: a gonosztól. Tudom, hogy Te mindezt megteheted, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké.
Ó én balga, megnyomorodott lélek, ki börtönben koplal évtizedek óta, és azt hiszi, hogy szabad!
Mekkora fájdalom és mily nagy gyönyör leleplezni a test hazugságait és az elme csalárdságát, amely képes elhitetni velem, hogy hiszek, bizodalmam van az Örökkévalóban, amikor minden lélegzetvételem az igazság ellen küzd, és minden mozdulatom az életet káromolja!
„Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?” Még meddig hadakozik betanult testi épségem és szépségem a tökéletesség, az örök dicsőség ellen?
Hol van a szív, amely felfoghatja, hogy a lélek éhsége fájóbb minden testi kínnál? Elfog a borzalom, mert az elmém emlékképei is a lelkemet ostromolják, amikor elém vetítik, hogy önfeledten nevetve, örömtáncot járva ősidők óta ünneplem a halált és a rabszolgaságot.
Sírni szeretnék, mint a menyasszony, akinek vőlegényét a föld bekebelezi. Zokogni, mint az anya, kinek karjaiból a sors kitépi gyermekét. Könnyben akarom áztatni, gyászolni az egész világot, amíg még élni látszom. Vajha egyszer igaz vigasztalást nyernék, és el tudnám felejteni a halál nevetésének kárörvendő ábrázatát!
Egyedüli dolog, amit az idők kezdete óta hiszek, egy hazugság: az, hogy hiszek. Ó te naiv, balga nyomorúságos! A test képtelen hinni, mert szerelmes a halál angyalába! És ez a szerelem, ez a gyilkos paráznaság tönkreteszi, szétzúzza a lelket. Számonkéri, és megrontja minden egyes lélekzetét!
Ó te balga, ki e sorokat látod! Menekülj, amíg megteheted, ha megkörnyékez a gondolat és rád akarja olvasni, hogy valaha is hittél. Kiáltsd hangosan, hogy meghallják füleid: A TEST KÉPTELEN HINNI, mert szerelmes a halál angyalába!
A hús, a vér és a csont nem képesek hinni, hisz épp a hitetlenség szülte őket! Az eb nem lehet a báránynak szülője! A test szemei nem láthatnak életet, mert őket is az enyészet és a kolduló vágyak násza nemzette.
Ha vakok lennénk, őszinte reménységünk lehetne, hogy egy napon látni fogunk.
De mi azt hisszük, látunk, így megmarad halálunk!
Megtagadtuk az örök dicsőséget. Ekképp az önkielégítés rabjaivá lettünk. Nem tehettünk mást, hisz bevakultunk, és gyötört az öröm és az élet hiánya. És nem segít már rajtunk sem a kasztrálás, sem a test kóros sanyargatása, sem a mantra, mert mindaddig, amíg annak hiszünk, ami holnap az enyészet martalékává válik, nevünk rothadás, utunk az apokalipszis.
Szent ez a fájdalom! Gyötör, és megfojt az igazság egyszerűsége. Ha meglátom egy pillanatra, elcsodálkozom: hogyan hihettem egy percig is abban, ami elmúlik. Belekényszerültem, majd önként választottam: rabságban töltöttem az egész életem. Úgy csapott be Sátán, hogy dicséretekkel halmozott valahányszor elfogadtam, visszaismételtem, és továbbítottam egy-egy kecsesen kérkedő, tesztoszteron- és adrenalintúláradással járó hazugságot. Még azt is elhittem neki, hogy ha rendre visszaismétlem szavait, fejlődök, és az Örökkévaló széttárt karjai felé tartok.
Ő a gyilkos intelligencia. A legjobb marketinges. A zseniális szélhámos-moneypulátor. A test nélküli politikus, kinek ember nem járhat túl az eszén: úgy kínálja a halált, hogy ölni tudnék érte, csak hogy több jusson belőle nekem , mint másnak. !Szinte! megfoghatatlan és legyőzhetetlen. Emberi ész fel nem foghatja, és le nem leplezheti, mert azt is Ő alkotta.
Nagy lelkű volt velem, mert minden nap örömöt adott. Csak azt nem vettem észre, hogy minden örömök közül a legolcsóbbat, a legértéktelenebbet szánta nekem. Nagyon jó volt a díszítése és a csomaglolása, és én bekebeleztem. Nem vettem észre, hogy nem eredeti, hanem utángyártott, kínai.
Itt van! Máris megérkezett! Lebuktam! Elkapott! Számon akarja kérni a vallomásom; vissza akarja adni a józanságom, amelyet 39 esztendőn át, mint felbecsülhetetlen értékű kincset, adott oda nekem. Régebb pénzt kért érte, időt, erőt és energiát, de most már ingyen kínálja, csak fogadjam el tőle. Csak tőle fogadjam el, és ne mástól.
Elérkezett a pillanat. Visszaérkeztem az Ő valóságába, az általa kínált valóságba. Leszáradtak arcomról az öröm- és fájdalomkönnyek. Újra testi vagyok. Mostantól nem tudok nem hazudni.
Az utolsó soraim igazzá válnak a világ szemei előtt, és megnyugszik a hétmilliárd, hogy minden rendben van velem, hogy velem is rendben minden. Csak én tudom, hogy miután a könnyeim elpárologtak, hazugság minden egyes szó. Mostantól kiszáradt szemekkel gyötrődöm a következő igaz pillanatig. Szenvedni fogok, mert bár az Ő világában jár-kel lelkem börtöne, a testem, már nem tudok hinni neki. Kísérteni fog az az igaz pillanat, amelyért most még odaadnám a testem és a földi királyságom.
Az Örökkévaló jelenlétében kezdtem a vallomásom, meztelenül, de a Sátán jelenlétében fejeztem be, vastagon felöltözve. És még nem jött el a meztelen “ELVÉGEZTETETT”. Még egy darabig boldogtalan és normális leszek a testem és azok kedvéért, akiket, mint izzóparázs, még megéget az igazság. Teszem ezt még egy darabig az én húsomért s véremért, a te húsodért s véredért, a zsírpárnák növekedéséért, “az egészséges életért”, és az éhező sírokért. Még egy ideig vállalom a gyilkos hazugságot, de megnyugtat a gondolat, hogy készül már a kereszt. Krisztus! Hol vagy?
Ha a férfi elbizakodottá válik, az tragédia.
Ha a nő elbizakodottá válik, az maga az apokalipszis.
Tudni vágyja a lelkem az igazat, és megelégíttetik. Sosem voltam istenfélő. Sosem akartam az lenni. Ennek ellenére mégis azzá lettem, mert Ő meghallgatta lelkem kiáltozását, és felfedte birodalmának legparányibb zugát előttem.
Ezért olyan félelem lett úrrá rajtam, mely semmilyen általam ismert félelemhez nem hasonlítható.
Én voltam, ki látni, ismerni akarta Őt. És most mégis elszaladnék, mert attól tartok, hogy elveszítem a hazugságot, ami ezt az ostoba ábrázatot kölcsönzi lelkemnek. Félek, hogy elveszítem minden féltett kincsemet, ha meglátom a teljes dicsőséget. Tudom, hogy romlás és halál, amit most értéknek gondolok, de vajon ki leszek én, ha már semmit nem gondolhatok?
A kegyelem által megadatott, hogy lássam azt a parányi fénynyalábot, mely elkószált dicső otthonából. És viaskodik az elmém: fel nem foghatja, hogy miként ölhet meg az, ami nélkül nem létezhetne az élet.
Az ismeret nélkül egy helyben állok. Sőt, mi rosszabb: bekerülök az ismétlődések végtelen poklába.
Most végre megadatik, amire vágytam, de már rettegek tőle, mert kifolyik a kezeim közül a kontroll: nincs többé hatalmam semmi és senki felett. Megrémiszt a gondolat, hogy önmagam is elveszítem. Nem eszek, nem iszok, de mégis megrészegülök, mert a gyönyör mámorító. Élettel kecsegtet. Ennek ellenére elönt a félelem, egy szent félelem, hogy elbizakodottá válok, és visszaesek a végtelenségig tartó ismétlődések sötét labirintusába.
Egyszerre vágyom, és félem Istent, kinek ölelését és gondviselését megnehezíti lelkem igazság utáni epekedése, mely az egyedüli kapocs Közte és köztem.
Amikor feléje irányítom tekintetem, félek hátranézni, mert hirtelen meglátom gyarlóságom hétmilliárd képmását, és a látványhoz mérve magam elbizakodottá válok, ami halál.
Érzem, hogy szövetséget kell kötnöm vele.
A szövetség alapja:
1. Bármit tudok, bármit értek, bármennyire is bölccsé tesz Ő engem, amikor Hozzá fordulok, amikor ránézek, egy kis időre mindent elfelejtek: úgy teszek, mintha semmit sem tudnék, semmit sem értenék. Ezáltal lehetővé téve, hogy kedvére formálhasson. “Szétzúzzon”, újra alakítson.
2. Mikor embertársaimra tekintek, ha kell, fizikailag megcsonkítom magam mielőtt a fölény halálos mérge elárasztaná elmémet.
…mert életem csak akkor lehet, ha a legnagyobb csodálattal vetem tekintetem az Élet Szerzőjére, és ezzel egy időben minden tévelygőnek “rabjává” és szolgájává leszek.
A harc még nem ért véget. Most még tiszta a lélek, de nemsokára felébred az elmém, és felveszi az összes páncélját és fegyverét, hogy hadat üzenjen a bennem lévő parányi életnek.
Most még tudatában vagyok, hogy nem fogok veszíteni, mert megtart a szövetség, mely az Irgalom Atyjával köttetett. De ahogy kinyílnak a testi szemeim, eláraszt a sötét, és vádat emel ellenem:
MEGŐRÜLTEM, MEGBOLONDULTAM, MEGZAVARODTAM. Ennek okáért még egy kicsit okos, büszke és hiú leszek, amíg az utat építem és az útjelző táblákat festem:
Elhitetem magammal, hogy egyedül is létezem.
Hagyom, hogy a hiábavaló gyötörje életem, s a testem.
Viszont a régi ellenséget, a reményt, nem hagyom meghalni, mert tudom, hogy az Ő dolga folyton emlékeztetni:
Közeledik a pillanat, a végső csata és a diadal, mely végén kimondatik, hogy ELVÉGEZTETETT.
Ha a férfi elbizakodottá válik, az tragédia.
Ha a nő elbizakodottá válik, az maga az apokalipszis.
MILYEN HATÁS GYAKOROLNAK A FACEBOOK “LIKE”-OK A LÉLEKRE?
Kedves barátom!
Fel szeretném hívni a figyelmed arra, hogy NEM teszek fel minden egyes élő közvetítést a blogra.
Ezért, ha érdekelnek a korábbi adások, kérlek, látogass el a szabadgondolat youtube és/vagy facebook oldalára
(www.facebook.com/szabadgondolat http://www.youtube.com/szabadgondolat)
Ha értesítést szeretnél kapni a legújabb feltöltésekről, iratkozz fel az említett oldalakra.
Úgy lehetsz önmagad, hogy odafigyelsz az embertársaid véleményére, befogadod azt, saját ízlésed szerint átformálod, és aszerint kezded élni az életed.
Szabad Gondolat 