Újságcikkek

künn a sajtóban

Az Élet Piramisa

Időpont: 2012. február 22. (szerda), este 7 óra

Helyszín: Gyergyószentmiklós, Gépgyártó Iskolaközpont (Szaki) díszterme

Belépés ingyenes

Kérdés/Üzenet Küldése

Reklámok
Categories: Újságcikkek, Elmélkedések, Minden | 1 hozzászólás

Szeretnel irni?

Ha valaki úgy gondolja, már érzi, hogy miről is
szól a Szabad Gondolat, és a név hallatán kikívánkozik
belőle egy érdekes kis történet, gondolat
vagy elmélkedés, ossza meg velünk! Ha mi is úgy
érezzük, hogy szívből jövő a gondolat, és odavaló,
lehet, hogy betesszük az újságba. Azt nem
ígérem, hogy a nyertes történet szerzőjének adunk
egy „iphone”-t, egy laptopot vagy valami ehhez
hasonló jutalmat, mert egyelőre örvendek, ha van
annyi pénz, hogy kifizessem a nyomdának a papírt
és a festéket. Tehát ez nem egy versenyre való
felszólítás, hanem egy jelzés, hogy mi azt szeretnénk,
hogy az olvasók is részt vegyenek a Szabad
Gondolat írásában, mert Ő nem az enyém, hanem
a miénk, azoké, akik beengedik, majd utat engednek
neki kifelé.
ALAPELV: nem akarunk semmit sem írni az újságba,
de ha spontánul, természetszerűen kikívánkozik
belőlünk valami, engedjünk utat neki. Az
ilyen írásoknak jó esélyük van, hogy bekerüljenek
a nyomdába. Ha viszont egy cikk túl szép, túl jó,
túl okos AKAR lenni, annak gyakorlatilag zéró
esélye van, hogy az újságban olvasható legyen.
Tehát ha valami túl mesterséges, az nem való oda,
ha valami be „akar” kerülni, nem való oda. A Szabad
Gondolat valami természetes, szívből jövő jelenség
szeretne lenni. A mesterkélt írások,
pletykák, reklámok közlésére millió más eszköz
létezik. Az igaz szívből jövő gondolatokra meg
annál kevesebb.

Categories: Újságcikkek, Minden | Hozzászólás

Ingyenes újság Gyergyószentmiklóson

A Hargita Népében megjelent cikk a Szabad Gondolatról:

Ingyenes lap Gyergyószentmiklóson

Lázár Hajnal
2010.12.22. 10:15

Új olvasnivalót vehetnek kézbe a gyergyóiak: megjelent a Szabad Gondolat. A lap reklámmentes, és teljesen új szemszögből közelíti meg a világot.

Új ingyenes lap jelent meg Gyergyószentmiklóson. A kétszemélyes szerkesztőség úgy látja, szükség van egy olyan nyomtatványra, amely újat mutat az olvasónak, sajátos szemszögből láttatja a világot, és maga az olvasó is írója lehet a lapnak. Bodó Attila elmondta, nem kívánnak konkurenciája lenni egyetlen más lapnak sem, meggazdagodni sem szeretnének ebből, egyszerűen bennük megfogalmazódott gondolatokat akarnak mások számára is elérhetővé tenni. Nem szőnek nagy terveket, megvárják, milyen lesz az első lapszám fogadtatása, mennyire éri meg dolgozni vele, aztán eldöntik, hogyan tovább. Ha lesz érdeklődés a Szabad Gondolat iránt, akár hetilap is lehet. Pénzt nem kérnek érte, úgy vélik, ha az olvasónak tetszik, fontosnak tartja, akkor támogatni fogja a lapot.

Az első szám az ötlet megszületésétől a megjelenésig két hét alatt készült el, és elsősorban egy ízelítő kíván lenni mindabból, amit a Szabad Gondolat jelentene a későbbiekben – részletezte a szerkesztő. „A cél az, hogy minél hamarabb megszűnjön, hiszen ha nincs szükség rá, az azt jelenti, hogy a szabad gondolat megfelelően terjed a szóbeszédben” – mondta Bodó Attila.

Az első számban az érdeklődők a karácsonyról olvashatnak gondolatokat, találkozhatnak nem hétköznapi történetekkel, szó esik a lét legkomolyabb dolgairól, de megtudhatják, hogy miért is látott napvilágot ez az új olvasnivaló. „A lap alapelvei közé tartozik, hogy mindennél hatalmasabb erő a szeretet, aminek – ha őszinte szívből jön – közösségformáló, gyógyító, felemelő és teremtő ereje van.

Lapunk az emberi értékeket helyezi előtérbe az anyagiakkal szemben” – írják a bemutatkozó cikkben. „Létezésünk iránt érzett szeretetből és tiszteletből jött létre” – fogalmazott a szerkesztő, aki reméli, hogy az olvasók szeretettel fogadják a lapot, mely már megtalálható Gyergyószentmiklóson több üzletben.

Categories: Újságcikkek, Minden | 1 hozzászólás

Szabad Gondolat levelezo lista

Sziasztok!

Csinaltam egy levelezo listat, melynek neve szabad-gondolat

Ez tobb celt is szeretne szolgalni:

– az olyan tipusu levelezesek, amelyek a civil-gyergyon folytak az elmult honapokban, atkerulhetnek oda. Igy akiket nem erdekel, nem kell reszt vegyenek benne meg passzivan sem. Egyuttal meg szeretnem koszonni Erikanak, hogy mostanig toleralta ezeket a nem ide illo beszelgeteseket es elnezest szeretnek kerni, hogy nem kert gondolatokkal toltottem postafiokjaitokat.

– a listan vegbemeno beszelgetesek a hetfon megjeleno Szabad Gondolat ujsag anyagat is fogjak kepezni reszben. Nagyon jo eszkoznek talalom a levelezo listat, hogy olyan gondolatok is kimondodjanak, amelyek eddig csak bennunk lappangtak es valahogy nem volt batorsagunk kimondani oket vagy ugy ereztuk, ertelmetlenek. Tehat itt az ideje, h ertelemet adjunk annak ami mar eleve nem ertelmetlenul szuletett, de valahogy megis meg lett fosztva tole.

– epp ugy mint az ujsag, a lista is az emberi ertekeink az anyagi ertekek ele helyezeserol szeretne szolni, annelkul, hogy versenyeztessuk egoinkat egymassal.

Es most egy kis reklam az ujsagnak is: az ujsag teljesen ingyenesen megkaphato hetfotol a kovetkezo helyeken: Nagyaruhaz fodszintjen (2 helyen: Fotos reszleg ill cipos bolt Paloma Impex), Nosztalgia Kavehaz, Slager Centerben meg nem tudom, hogy hol (valoszinuleg a cukraszda kornyeken)
Szivesen vinnek a konyvtarba es konyvesboltokba is. Varok visszajelzeseket, amennyiben ez lehetseges.
Kerultek mar onkentesek, akik segitenek a terjesztesben Csikszereda es kornyeken. Udvarhely meg csak docog (ott valosiznuleg a MUTF on lesz megtalalhato). Javaslatokat az udvarhelyi vagy mas magyarok lakta videkeken torteno terjesztesre szivesen fogadok.

Ha valaki majd ugy erzi, hogy tudna segiteni a terjeszteseben es szivesen tenne azt, megkerem jelezze nekem szandekat.

Ki iratkozhat fel a listara?

Mindenki, aki ugy erzi, hogy nem olyan nagy, hogy egy kis szeretetteljes virtualis kozossegben ne ferne el. Mindenki, aki ugy erzi, hogy elegge nyitott ahhoz, hogy a neha nem tul hetkoznapi gondolatokat meg tudja hallani. MIndenki, aki ugy gondolja, hogy a nyitottsag nagyon fontos eszkoze emberi fejlodesunknek. Mindenki, aki elvarasok nelkul, tiszta szivvel szeretne csatlakozni. Ugy igazabol minden jo szandeku embernek helye van a listan legyen az idos, kozepkoru vagy fiatal, akinek nem esik nehezere felebaratjat massagaval egyutt elfogadni es tisztelni.

Feliratkozas modozatai:

1 legegyszerubb, ha jelzed szandekodat nekem (lehetoleg privatban, hogy ne terheljuk a civil-gyergyot minden egyes szandek jelzesevel)
2 kuldesz egy ures levelet ide: szabad-gondolat-subscribe@yahoogroups.com amire kapni fogsz egy levelet es kovetni kell az utasitasokat (a level valoszinuleg a SPAM konyvtarba fog menni, ezert meg kell nezni azt is)
3 van egy Yahoos link a kovetkezo weblapon: http://hargitay.typepad.com/ bal kez felol lent.
Oda ha beirod emailcimed es rakattintasz a "yahoo groups join now"-ra, szinten kapsz egy levelet, ahol ugyanugy kell kovetni az utasitasokat (angolul) Ezert mondom, hogy a legegyszerubb modszer, ha jeleztek nekem szemelyesen es en felteszlek.

Derus napot mindenkinek!

Categories: Újságcikkek, Elmélkedések, Minden | Hozzászólás

Gyergyó-Afrika

Honda

Két keréken hegyen-völgyön át…

����������
Érdekes vállalkozásba kezdett nemrégiben Bodó Attila. A gyergyószentmiklósi
fiatal gondolt egyet, szalonnát, túrót, áfonyapálinkát és málnaszörpöt csomagolt
hátizsákjába, megszámolta a célra szánt pénzecskéjét, és elindult
motorkerékpárján a nagyvilágba. Nem azért, hogy csodálják, nem azért, hogy
rendkívüli dolgot vigyen véghez, mégcsak nem is egy bizonyos céllal. Önmagát
kereste és a világot akarta megnézni más szögbôl.

���������� – Merre
jártál? Milyen országokban?
���������� – A legtávolabbi pont, ahol voltam,
Marokkó volt, Afrikában. Maga az út két hétig tartott. Nem siettem, nem az volt
a lényeg, hanem az, hogy élvezzem azt, amit csinálok. Elindultam Kolozsvárról
Budapestre, onnan felmentem Párkányba, ahol találkoztam egy barátommal, onnan
vissza Budapestre, majd Bécsbe, Velencébe, onnan Monaco, Monte Carlo, majd
lefelé mentem a francia Riviérán. Voltam Spanyolországban, majd Andalúziában.
Ott éltem kilenc hónapig, ott dolgoztam. Onnan jártam át Afrikába egy hétre.

���������� – Miért vállaltad ezt az utat? Mire voltál kíváncsi?

���������� – Az igazság az, hogy én mindig erre vágytam, kicsit
kalandor-típus vagyok. A fô ok az volt, hogy szerettem volna egy másik
perspektívából is megnézni a világot. Amikor az ember egy helyben van – tegyük
fel a szobájából nézi a televíziót, vagy az interneten keresgél – egy olyan
képet talál a világról, ami kíváncsivá teszi. Elindítja, hogy a valóságban is
keresse meg. Szeretné a valóságban is látni. Úgy éreztem, úgy tudom leginkább
megtapasztalni a világot, ha elindulok és megnézem saját szememmel, felkutatom
saját magamnak.
���������� – Végig egyedül voltál?
���������� – Igen.
Kezdetben szerettem volna, hogy valaki jöjjön velem. Velünk született vágy, hogy
legyen mellettünk valaki, hogy megbeszélhessük a gondjainkat, örömeinket. Az
elején úgy éreztem, kár, hogy nem jön velem valaki. Az indulás nagyon nehéz
volt, kicsit féltem is. Nehéz volt úgy elbúcsúzni a családomtól, barátaimtól,
hogy talán nem látom ôket újra, soha többé. Egy ilyen úton elvileg bármi
megtörténhet, fôleg motoron. Mikor végül elindultam és a Hargitát magam mögött
hagytam, letöröltem könynyeimet, és egyre hálásabb voltam a sorsnak, hogy
egyedül tettem meg. Azt tapasztaltam, hogy a tapasztalásnak a legjobb módja az
egyedüllét. Amikor az embert hatások érik, élményben van része – szomorúság vagy
boldogság – és egyedül van, nincs kivel megbeszélnie, így foglalkozik a
gondolattal, az érzéssel. Ez megérik benne, és így épül tovább a történet, az
elmélet. Nagyon örvendtem, hogy egyedül vagyok, és továbbra is egyedül szeretnék
utazgatni.
���������� – Milyen motorkerékpárral voltál?
���������� – A
motrom egy Honda CB 500-as motorkerékpár, kismotor, de sok keresgélés után úgy
találtam, hogy ez a legideálisabb motor számomra. Megbízható, olcsó volt,
ideális sebesség, kényelem szempontjából is. Több mint egy évig volt az enyém,
és semmi baj nem volt vele, jóformán egyszer sem kellett javítanom. Mivel
meguntam, eladtam és megvettem azt a motorkerékpárt, amivel majd szeretnék
elindulni a felkelô nap irányába.
���������� – Mit vittél magaddal?

���������� – Minden elfért, amire nekem szükségem volt: volt egy sátram,
fényképezôgép-állvány, egy tanktáska, egy nyeregtáska, két oldaltáska, egy
doboz, a hátizsákom, amiben a fényképezôgép „lakott”. Kaját itthonról vittem:
tábla szalonnát, túrót, házi kenyeret, kokojzapálinkát és málnaszörpöt. Ez volt
nagyjából, de megvolt mindenem, ami kellett. Nem éreztem hiányát semminek. A
kaját be kellett osztanom, mivel kevés pénzzel indultam, ezért naponta csak
egyszer étkeztem. Sokba került az üzemanyag, hiszen Olaszországban,
Franciaországban a benzin másfél euróba kerül, és sokba kerültek az
autópálya-díjak. Mivel nem tudtam mindenhol autópálya-matricát váltani,
„kicseleztem”, beálltam másik autó, motor hátához és úgy mentem. Hál’’Istennek,
nem büntettek meg sehol.
���������� – Mennyibe került ez az utazás?

���������� – Összesen 400 euróval indultam el. Mindennel spóroltam; kétszer
is, vagy talán háromszor is édesanyám feltett még 100–100 eurót a kártyámra.
Hosszúra sikerült az út az induló összeghez képest. Spóroltam azzal is, hogy nem
kempingben sátoroztam, hanem elhagyatott helyeken. Ezért nem mindig volt
kényelmes az éjszakám. Volt, hogy egész éjjel féltem, vagy volt olyan is, hogy
nagyon fáztam éjszaka.
���������� – Tartottad a kapcsolatot az itthoniakkal?

���������� – A civilizált városokból tudtam küldeni íméleket, de volt
hosszabb-rövidebb idôszak, hogy semmi jelet nem tudtam adni magamról. Szüleim
már megszokták, hiszen korábban is jártam már Görögországba, például
autóstoppal.
���������� – Melyik volt a legjobb élmény utazásod során?

���������� – Végig, folyamatosan jól éreztem magam. Sokat tanultam, az a
hitem beigazolódott, hogy nincsenek véletlenek, nincsen szerencse, nincsen
szerencsétlenség, mindennek megvan a maga helye, és igazából akkor
tapasztalhatja meg az ember a saját életét, hogyha megnyílik, leküzdi a
félelmeit és elfogadja azt, hogy aminek meg kell történnie, az mindenképp
megtörténik. A halál, ha jön, sem egy nappal korábban, sem egy nappal késôbb nem
jön, pontosan akkor jön, amikor jönnie kell. És mivel a nyitottságomon sokat
dolgoztam tudatosan, mindig azt tapasztaltam, hogy a legjobb emberekkel
találkozom a legjobb idôben. Soha nem kerestem ezeket az embereket, nem kerestem
valakit, mégis mindig a legjobb emberekhez vezetett a sors; a legjobb
információkat kaptam mindenhol.
���������� – Mi volt nagyon rossz?

���������� – Számomra nincs rossz. Volt kényelmetlen helyzet, volt, hogy
féltem. Bár nagyon küzdöttem a félelem ellen, mivel megöli az ember lelkét,
mégis volt alkalom, hogy féltem. Voltam baleset-közelben, amikor az útról
lementem a motorral, a szemem elôtt végigpörögtek életem fontosabb eseményei, de
megkapaszkodtam, és végül nem lett semmi bajom. Ez is igazolta, hogy véletlenül
nem történik semmi. Volt olyan, hogy a sátram mellett lövöldözés folyt, de nem
mentem ki, így csak reggel derült ki, hogy kábítószeres bandák leszámolása
történt. Ilyenkor persze, féltem.
���������� – Melyik a legszimpatikusabb
nemzet?
���������� – A spanyolok kicsit balkániak, ugyanúgy, mint a görögök.
Szeretem bennük azt a laza, temperamentumos életmódot, a vidámságot, a salsát, a
merenget, a spanyol táncokat. De ugyanakkor kicsit hangosnak, agresszívnek is
tartom ôket. Extrém-kedvesek és extrém-agresszívek ezek az emberek. Többet
ordítanak, mint amennyit beszélgetnek, nem elmélkedô nemzet. Szerintem a
leginkább gondolkodó nép a skandináv. Bár ôk a leggazdagabbak, ott a legmagasabb
az életszínvonal, mégis nekik számít legkevésbé az anyagi világ. Nem fontos
számukra, hogy Mercedesszel járjanak, sokkal jobban foglalkoztatja ôket a saját
lelkük, saját életük. Nem gyûjtenek egy életen keresztül arra, hogy vásároljanak
valamit.
���������� – Innen nézve, ezek tudatában, jó számodra, hogy
Gyergyószentmiklóson születtél, székelynek?
���������� – Nagyon jó. Az
életem egy darabig egy nagy rejtély volt, velem is sok igazságtalanság,
szerencsétlenség történt. Vagy legalábbis így gondoltam. De miután elhatároztam,
hogy próbálok megnyílni és önmagam lenni, próbálom meglátni a történések
értelmét, azóta, mint egy puzzle, kezdett a kép összeállni. Mindennek megkerült
a maga helye, úgy gondolom, hogy a lehetô legjobb életem volt, a lehetô legjobb
helyen születtem, a lehetô legjobb családom van, a lehetô legjobb városban élek,
a lehetô legjobb barátaim vannak. És ennek köszönhetem, hogy ez engem
maximálisan boldoggá tesz. Bármi lesz velem, az úgy pontosan jól lesz, mindennek
meglesz a maga helye. Azt tapasztaltam, hogy ha az ember leküzdi félelmeit és
megnyílik, akkor minden rendben van. Meg kell tanulni saját életedet élni, nem
pedig azt, amit rád kényszerítenek, vagy elvárnak tôled.
���������� – Új
utat tervezel…
���������� – Egyelôre megyek Dublinba, hogy pénzt szerezzek a
következô útra. El szeretnék indulni a felkelô nap irányába, Indiába, Japán,
vagy Hong-Kongba, majd Ausztráliába, Új-Zélandba, át Argentínába és onnan
Alaszkába a Mesebuszig. Ez egy busz, amellyel egy hozzám hasonló vándor, lelki
testvérem a vándorútja végéhez ért. Ott is ért véget az élete. Olyan ember volt,
amilyennek én is tartom magam, amilyennek szeretném hinni magam. Szabad ember
volt, aki leküzdötte félelmeit, és vidáman élte életét.
���������� Bodó
Attila, Blue nem polgárpukkasztásnak szánja utazásait. Önmagát keresi, önmagát,
álmait szeretné megvalósítani. Ezt ajálnja másoknak is: ne adják fel álmaikat,
keressék meg a módját annak, hogy szabadnak érezhessék magukat. Ehhez nem
feltétlenül kell mindenkinek azonnal motorkerékpárra pattanni és elutazni.
Hiszen mindannyian mások vagyunk, más álmaink vannak. A lényeg, hogy ne adjuk
fel azokat soha, egyetlen percig sem.

Csata
Orsolya

Categories: Újságcikkek, Minden | Címkék: | 6 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.