Mit jelent az, hogy “Istenek vagytok”?

Mivelhogy az ember megfosztatott valódi, azaz istengyermeki identitásától, tudattalanul is vágyik rá, hogy visszakerüljön a gondtalan, édenkerti állapotba. Abba a nyugalomba, ahol nem kell TÖRődnie a dolgokkal. Ezt paraszti nyelven úgy fogalmazhatjuk, hogy egy olyan űr van az emberben, melyet semmilyen DOLOG nem képes betölteni. Anélkül, hogy tudna róla, mindenki visszavágyódik abba a tökéletes állapotba, melyben megszabadulhat félelmeitől, aggodalmaitól, gondjaitól.
Az alázatos szívű emberek ezt úgy teszik meg, hogy átadják terheiket a Gondviselőnek azáltal, hogy bizodalmukat a Mindenható Istennek, az Élet Szerzőjének „tenyerébe” helyezik, és igyekeznek gyermeki alázattal és elfogadással viszonyulni ahhoz a rendelethez, azaz rend-élethez, melyet meg nem változtathatnak. És teljes szívükkel, lelkükkel és erejükkel azon szorgoskodnak, hogy megismerjék azt, és együtt mozogjanak vele. Ily módon felszámolják a mai társadalomban egyre nagyobb népszerűségnek örvendő frusztrációt és békétlenséget, mely annak következménye, hogy az ember igyekszik lépést tartani az egyre inkább elgépiesedő, ellélektelenedő rendszerrel.

Viszont sokan egy másik úttal próbálkoznak: Jó pénzért különböző spirituális iskolákat és tanfolyamokat látogatnak, ahol azt mondja nekik a guru, hogy meg van írva a Bibliában, hogy TI IS ISTENEK VAGYTOK! Teljesen egyértelmű, hogy a tökéletesség állapotától elszakadt embernek ez a kijelentés olyan ideiglenes örömöt okoz, mint az anyatej az újszülöttnek.
Amikor egy spirituális iskolában ez a kijelentés elhangzik, rögtön el is hagyja az ember zsebét minimum ötven euró, annak ellenére, hogy Krisztus urunk határozottan kijelentette, hogy azt a bölcsességet, mely újra összeköt bennünket az Élet Szerzőjével ingyen kaptuk, és ingyen is kell továbbadnunk. Tehát a legtöbb embernek már ezen a ponton el kellene gondolkodnia, hogy jó helyen keresi-e az igazságot, vagy sem.

Na de nézzük meg, hogy honnét származik ez a kijelentés, és mi annak a szövegkörnyezet alapján megfejthető egyértelmű jelentése, és próbáljuk meg eldönteni, hogy valóban kis istenek vagyunk-e, mint ahogy azt az anyagi javakkal elhalmozott, fizikai kényelemben fürdőző népszerű guruk hirdetik jó pénzért, vagy sem.
A „TI IS ISTENEK VAGYTOK”, emberi egónak igencsak hízelgő kijelentésnek, egyik legnagyobb amerikai hírnöke a közismert indiai származású ORVos, Deepak Chopra, de mint ahogy korábban is említem, az „Okkult iskolák Székelyföldön és Kárpátmedencében” című bejegyzésben, a magyarság köreiben is rengeteg olyan villás, illetve villa nélküli „tanító” szorgoskodik, akik jó pénzért azt mantrázzák a jóhiszemű emberek fejébe, hogy ők is istenek.

Az érdekesség kedvéért megmutatom, hogy Deepak Chopra milyen vehemensen szólja, hogy még a bibliában is meg van írva, hogy ti is istenek vagytok. Meggyőződésem, hogy ha ilyen tűzzel és odaadással olvasta volna a teljes írást annak érdekében, hogy megértse, hogy ez a kijelentés mit is jelentett, megismerte volna annak valódi üzenetét, és képtelen lenne rá, hogy olyan dolgokat tanítson a társadalom által érzelmileg és lelkileg megcsonkított embereknek, hogy ők is istenek.
Egyébként a legfőbb bizonyítéka annak, hogy ez a kijelentés a szövegkörnyezetből kiragadva félrevezeti az embereket, az, hogy, akik olyan tanfolyamokra, iskolákba, és gurukhoz járnak, ahol ezt hirdetik, egyszerűen képtelenek minőségi változást elérni az életükben, lelki békét, megnyugvást, bizalmat szerezni; …és továbbra is éppen úgy kiszolgáltatják az életüket az anyagi világnak, mint korábban.

Na de nézzük meg Deepak Choprat, amint egy milliók által követett tévécsatornán azt hirdeti, hogy mindenki isten. És emlékezzünk rá, hogy ugyanez történik a világon mindenütt, Amerikától a Kárpát-medencén és Indián keresztül Ausztráliáig. Ugyanolyan vehemensen és ugyanakkora magabiztossággal hirdetik a halált hozó hazugságokat a „Villások” Magyarországon és Székelyföldön, mint Amerikában.
Az idézőjeles tanítás lényege mindig ugyanaz: sok tanfolyammal és különböző spirituális gyakorlatok révén mi, a kis istenek felemelkedünk, és olyanokká válunk, mint a nagy Isten. Tehát nem kell mást tennünk, mint egy spirituális létrán elindulnunk felfelé, mígnem elérjük Istent, anélkül,hogy szembesülnénk a helytelen gondolkodásunkkal, döntéseinkkel, cselekedeteinkkel. És ez az epizód már kísértetiesen hasonlít a Bábel tornyának nagy tanulságokkal bíró történetére, ahol az emberek azon igyekezetükben, hogy elérjék Istent, súlyos károkat vallottak fizikai és lelki szinten egyaránt.

Most pedig vessünk egy pillantást a videóra, melyben Deepak Chopra úgy idézi ezt az egyetlen történetet az írásból, mint egy perdöntő bizonyítékot a bibliában megjelentett bölcsességekben hívő emberek ellen.

Világunkban sok olyan “iskola” és spirituális mozgalom van, mely erre az igencsak kicsavart és a lényegétől durván megfosztott eszmefuttatásra építi fel tanait, és azáltal a hatalmát, mely révén sokakat megtéveszt, és lelki fejlődés helyett a lelki romlásba taszít.
Mint láthatjuk, a „Mind Unleashed” című oldalon is azt a nézőpontot népszerűsítik, hogy a vallások félremagyarázták Jézus egyértelmű tanításait, miszerint mindannyian istenek vagyunk.
Továbbá azt állítja, hogy minden egyes emberi személy Isten. Kivétel nélkül. És ezt azzal tetőzi, hogy minden állat, minden fa Isten. Sőt, még a csillagok is.
Teljesen egyértelmű, hogy ha ez igaz, akkor Jézus volt a legbolondabb ember a Földön, mert ha a nagy bölcsesség arról szól, hogy minden és mindenki isten, feltevődik egy nagyon fontos kérdés. Éspedig az, hogy akkor mire volt jó a sok példabeszéd, a sok tanítás, és a kínhalál. Nem lett volna sokkal egyszerűbb, ha Jézus lejön a Földre és egyszerűen csak annyit mond, hogy Helló és Goodbye… és zárójelben megjegyezte volna, hogy „apropó, ti is istenek vagytok”.
Most jön a józan paraszt, ki azt mondja erre, hogy ha csupán erről szólt az egész tanítás, akkor igazán kár és fölösleges volt kereszthalált szenvednie.
Úgy érzem, már az az egyszerű tény is nagyon el kellene gondolkodtasson bennünket, hogy miként lehetséges az, hogy azt, akit a legnagyobb tanítónak nevez a világ, szavai miatt megkínozták, megalázták és keresztre feszítették, míg a Deepak Choprákat, a Villásokat és társaikat elhalmozzák anyagi javakkal, felmagasztalják, bálványozzák stb.

Na de térjünk vissza a lényegre. Tegyük fel a Poirot szemüveget, és vizsgáljuk meg, hogy
1. Honnét származik ez a kijelentés?
2. Kikhez szólt?
3. Miért nevezte isteneknek őket?
4. Miért hivatkozott ezekre a szavakra Jézus?
5. Valóban azt akarta-e mondani, hogy mi mindannyian istenek vagyunk? Stb.
Közben én itt suttyomban attól kezdtem tartani, hogy ha így folytatom az eget rengető hazugságok leleplezését, egy igazi farizeussá avatom magam. Azt pedig nagyon nem szeretném. Az igazat megvallva őszintén sajnálom, hogy lelkileg akkorát bukfencezett az emberiség, hogy ilyen óvodás kérdéseket kell boncolgassunk ahelyett, hogy a „mennyek országával”, az Örökkévaló igazságok megismerésével foglalatoskodnánk.
Ezen a ponton figyelmeztetek minden kedves olvasót, hogy ha ragaszkodik ahhoz a tudományhoz, amit a különböző pénzzel vásárolt ezoterikus tanításokból szedett össze, ne is olvassa tovább ezt a bejegyzést, mert meg fog ütközni, és elképzelhető, hogy a továbbiakban képtelen lesz arra, hogy lélekpusztító hazugságokban és önámításban élje az életét.
Még mielőtt tovább mennénk, hangsúlyoznom kell azt is, hogy nem tartom magam többnek vagy jobbnak az olvasóimnál. Ismételten bevallom nyilvánosan is, hogy én magam is áldozatául estem nagyon sok olyan hazugságnak és megtévesztésnek, melyet a tömegekre zúdít az Amerikában megreformált, majd Európába beimportált keleti misztika. Tehát nem vagyok különb, mint te. Én is egy esendő ember vagyok, ki a Mindenható kegyelme nélkül ugyanazokban a hazugságokban vergődne, mint emberek milliói, kik a Deepak Choprák és a „Villások” tudományához igazítják életüket. Pontosabban fogalmazva: életük elvesztését.

Következzen hát Jézus beszéde, ahol idézi a zsoltárokból, hogy „Ti is istenek vagytok”, melyet megtalálunk János evangéliumának 10. fejezetében a 22. és a 42. bekezdések között:

„Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; És Jézus a templomban, a Salamon tornácában jár vala. Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván! Felele nekik Jézus: Megmondtam nektek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam nektek: Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, aki [azokat] adta nekem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből.
Én és az Atya egy vagyunk. Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. Felele nekik Jézus: Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének neki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. Felele nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), Arról mondjátok-e ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem; Ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.
Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezükből. És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala; és ott marada. És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János e felől mondott, igaz vala. És sokan hivének ott őbenne.”

Természetesen ahhoz, hogy megértsük, hogy mire hivatkozott itt a mester, fontos megkeresni azt a részt is az ószövetségi írásban, ahol az mondatott, hogy „Istenek vagytok”.
Ez az a pont, ahol elbukik a legtöbb becsapott ember, akivel egy reiki, metafizika, Villás Béla, prána nadi, vagy más misztikus tanfolyamon, elhitették, hogy ő is isten. A legtöbben sajnos MÉG nem rendelkeznek azokkal az erényekkel, melyek révén leleplezhetnék ezt a hazugságot. Ugyanis a legtöbb hollywoodi szellemiség által megrontott emberben az állhatatosság, a türelem és igazságéhség helyett szenzációéhség van. Így hát, mikor 50 vagy 100 euróért azt mondja neki valaki, hogy Ő is isten, inkább elhiszi azt, minthogy utána járjon a dolgoknak, és személyesen meggyőződjön róla, hogy mennyire igaz ez az igencsak bátor kijelentés. Helyette elkezdi a keleti mantrák és testgyakorlatok szinuszos ismétlését annak reményében, hogy azáltal megvilágosodik, kis istenből nagy istenné fejlődik.
Zárójelben megosztok egy esetet, mely egy barátommal történt, ki elindult az igazság útján. Úgy hozta az élet, hogy elment egy székelyföldi sámánhoz, akivel nekem is volt alkalmam évekkel ezelőtt megismerkedni, és aki a barátaimat a következő szavakkal fogadta: „Tudtátok-e, hogy ti is istenek vagytok?” Nem kell mondjam, hogy ezután a barátom úgy kezdett beszélgetni, mintha kicserélték volna. Nem hitte el teljesen, hogy ő is isten, de feltételezem, hogy ott motoszkált a fejében az a gondolat, hogy Ő már valami olyant tud, amit én, egyszerű igazságkereső, Krisztust szerető ember, nem tudok. Egyértelműen éreztem, hogy valahol őt olyan hatás érhette, aminek következtében olyan megalapozatlan önbizalomra tett szert, amit RENDszerint, tudatlanul önpusztításra használnak az emberek. Hála Istennek hamar kiderült, hogy az van a viselkedése hátterében, hogy egy székely táltos-sámán tudomására hozta, hogy Ő is isten. Talán az segített a helyzeten, hogy azt mondhattam néki, hogy ne törődjön, mert én is isten vagyok! Akkor hát Isten-Isten! Elmondtam neki, hogy én is találkoztam már ezzel az igencsak nagy felfedezéssel, csak egy idő után képtelen voltam hinni benne. Egyrészt azért, mert tudomást szereztem Krisztus urunk minden hazugságot megrendítő tanításairól. Másrészt azért, mert arra lettem figyelmes, hogy ahhoz képest, hogy isten vagyok, tele vagyok különböző függőségekkel, félelmekkel, haraggal, indulatokkal, stb. … és persze ugyanazt láttam az összes embertársamon, akikkel 50 euróért elhitették, hogy istenek. Mint mondtam, a legtöbben isteni mivoltuk ellenére, egyre mélyebbre kerülnek a pénzalapú társadalom labirintusába, betegségeiket, és egyéb fizikai-lelki problémáikat pedig ugyanúgy elviszik a doktorbácsihoz, mint a “nem isten” embertársaik.
A történet persze heppi enddel végződik, ugyanis a barátom, könnyen eljutott arra a felismerésre, hogy elkövette azt a hibát, hogy újszülött létére, a Krisztus igazságaiban meg nem erősödött gyermekként szembeállt egy olyan szellemiséggel, mely egy-kettőre elbűvölte, valamelyest a hatalmába kerítette őt. És mikor megértette, hogy mit is jelentett az a rész, hogy „ti is istenek vagytok”, őszinte hálát érzett szívében, hogy a Mindenható kegyelme megóvta őt attól, hogy beljebb menjen a részigazságok, és a hangzatos, a füleket csiklandozó hazugságok labirintusába.

Na de térjünk át a 82. Zsoltárra, melyben Isten azt mondja az “isteneknek”, hogy ők “istenek”.
Az örömhír az, drága olvasó, hogy ha idáig eljutottál, már nagyon közel jársz ahhoz, hogy te is leleplezd ezt az őrületes hazugságot, melyben ha megmaradnál, kerek-perec a lelkeddel fizetnél érte.
Ezen a ponton hirtelen eszembe jut egy nagyon fontos intés, melyet meg is osztok veled:
A Biblia, legjobb tudásom szerint, az emberi gyarlóságból adódó hiányosságai ellenére, még mindig a legjobb tárgyi eszköz, a mindenható isteni rend megismerésére.
DEEEEEEEE!!!!!! …és ez egy HATALMAS DE!!! …egyben egy nagyon veszélyes eszköz is az állhatatlan, az Élet Szerzőjével szembeni alázatot nem ismerő emberek kezében. Tehát a Biblia, ugyanúgy, mint egy kés, egyaránt alkalmas az élelem megszerzésre és az élet kioltására.
Avagy a Bibliával igenis lehetséges olyan súlyos sebeket okozni az emberi lélekben, melyeket ember KÉPTELEN begyógyítani. Ugyanez a helyzet a 82. zsoltárral is.
Ha valakit az igazság iránti kiolthatatlan vágy hevít, és úgy olvassa, megérti azt. Bölcsességet és azáltal életet merít belőle. De akit a dicsvágy, a hatalomvágy a versengés, a fölényeskedés és az uralkodás szelleme irányít, kiragadva egy sort a szövegkörnyezetből, önpusztításra, és embertársai megrontására használhatja azt, mint ahogy meg is teszik a pénzért részigazságokat és hangzatos hazugságokat prédikáló, báránybőrbe bújt ”Villás-farkasok”.

Nézzük hát a 82. Zsoltárt:

„Isten fenyegető szava igazságtalan felsőségek ellen
Aszáf zsoltára.; Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek.”

A 82. zsoltárt elolvasva egyből megláthatjuk, hogy bárki, akinek azt mondta egy hamis tanító, hogy ő is isten, ha vette volna a fáradtságot, hogy utánanézzen a dolgoknak, csupán 9 sor elolvasásával leleplezhette volna ezt a bődületes és igencsak veszélyes hazugságot, mivelhogy ebből a zsoltárból szinte egyértelműen kiderül, hogy kikhez szólott Isten. Már a cím is magáért beszél: „Isten fenyegető szava igazságtalan felsőségek ellen”. Egyértelmű, hogy Isten azokhoz a bírákhoz szólt, akiket a nép élére állított annak érdekében, hogy az Ő törvénye szerint ítéljenek. Tudniillik a bírák szerepe az volt, és még mindig az, hogy „segítsenek szembesülni” az élet törvényeivel szembeforduló embereknek tévelygésükkel, annak súlyával, a cél elvétésének következményeivel.
Ebben a zsoltárban az „Istenek” szó helyén a héber „Elohim” szó áll.
Az Elohim (‘ĕlóhím) szó jelentése a következő:
1) isten, istenség, istenek, istenségek
2) angyalok
3) Isten
4) Istent képviselő személyek: uralkodók, bírák

A Bibliában az elohim szó 2681 alkalommal szerepel. Ebből 2331 alkalommal a Mindenható Istent jelöli, 259 alkalommal más istenségre utal. 73 alkalommal a prófétákra vonatkozik, 11 alkalommal pedig a bálványokra. 5 alkalommal természetfeletti erővel rendelkező lényekre, 1 alkalommal mennyei lényekre, és 1 alkalommal a szentélyre, a szentély szobára. Nem állítom azt, hogy ez a kép értelmezése tökéletes, de úgy gondolom, hogy egy elfogadható segítséget kínál számunkra annak megértésében, hogy az Elohim szó, nem csupán a Mindenható Istenre vonatkozik. Viszont általában a szövegkörnyezetből könnyen ki lehet deríteni, hogy épp mit jelöl ez a kifejezés, mint ahogy a 82. zsoltárban is.
Ha egy kicsit kielemezzük a 82. zsoltárt, könnyen megértjük, hogy Aszáf, a zsoltáros, akiről tudni kell, hogy próféta szerepet töltött be Dávid udvarában, a bírákat dorgálja azért, mert hamisan, részrehajló, haszonleső módon ítéltek, mint ahogy ma is teszik nagyon sokan.
Mózes második könyvének 18. fejezetéből (25-26) megtudhatjuk, hogy Mózes nagy bölcsességgel bíró embereket állított a nép fölé, hogy igazságot szolgáltassanak számukra.

„És választa Mózes az egész Izraelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.
És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala. >> ”

Nagyon sok helyen találunk utalást arra vonatkozóan, hogy igazságtalan ítéleteik miatt a próféták szavain keresztül megdorgálja és megfenyíti a bírákat a Mindenható.
Most csupán egy példát említek annak érdekében, hogy megértsük, miről is van szó: 5Móz 1:17:

„Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik nektek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.”

Akit érdekel, megnézheti a következő helyeket is, hogy meggyőződjön róla, hogy így van: Ézs 1:15-17, Ézs 3:13-15, Ézs 3:24-26, Mik 3:9-12, Ez 22:6-13, Zsolt 58:1-5.
Tehát ebben a zsoltárban az isten könnyen lehet fordítási hiba is, mivelhogy bírák helyett istent említ a zsoltáros. Viszont ami sokkal valószínűbb, az, hogy szándékosan ugyan de, metaforikusan mondja, hogy istenek vagytok, ugyanis a bírák az Örökkévaló igazságai, azaz az örökkévaló isteni igazságok szerinti ítéletre voltak hívatva. És az ő dolguk lett volna segíteni megigazulni a tévelygő, az Örökkévaló rendeletet nem ismerő tömegeknek. Tehát ők istent képviselő személyek voltak. Mint látjuk, a zsoltárban egy fenyítés áll, melyet a bírák, az isteni rend törvényeit képviselni hivatott emberekhez intézett a próféta szereppel bíró zsoltáros.
Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Istenek vagytok után következő sorokat, melyeket a pénzéhes guruk, hamis próféták előszeretettel sepernek be a szőnyeg alá:
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
Mint tudjuk, Isten legfőbb attribútuma a tökéletesség, az életben való teljesség. Teljesen logikus, hogy a zsoltáros nem akarhatta istennek nevezni az igazságtalanul ítélő, haszonleső bírákat. Csupán azt hangsúlyozta, hogy, mint bírák, Isten törvényeit képviselő személyek óriási felelősséggel, és ugyanakkor igencsak nagy számadással tartoznak az Örökkévalóval szemben.
Az 58. zsoltárban ismételten megdorgálja őket a zsoltáros, mondván:

„Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-e meg? Avagy igazán ítéltek-e ti embernek fiai?” Viszont itt már nem isteneknek, hanem ember fiainak nevezi őket.

Az említett evangéliumi részben (Jn 10:35) azt mondja róluk Jézus, hogy „Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn”. Tehát ő is tisztán utal arra, hogy a bírákat átvitt értelemben azért mondta isteneknek a zsoltáros, mert ők voltak azok a személyek, akik ismerték a Mindenható „beszédeit”, azaz az általa elrendelt törvényeket, az élet törvényeit, melyek szerint ítéletet kellett hirdetniük a bűnösök, a bűnözők, a rendetlenek, magyarul mondva, a rendtelenek, a rendet nem ismerők, és azzal szembeszegülők felett.
Elnézést, hogy így megcifrázom ezeket a szavakat. Ezzel is az a célom, hogy rávilágítsak arra az egyszerű tényre, hogy minden egy előre eltervezett isteni REND szerint működik, melyet ha megismerünk, és megtartunk, örömünket leljük benne, és melyet ha figyelmen kívül hagyunk, átokként súlyt le ránk.
Mózes második könyvében a 21. fejezet 6. bekezdésében ugyanazt az Elohim szót, már bíráknak fordítja még Károli Gáspár is, hogy érthető legyen, hogy nem az istenek elé állítják az embereket, hanem az isten törvényeit képviselő bírák elé.
Fontos megemlíteni, hogy valahányszor a bírák, az emberek feletti hatalommal bíró személyek visszaélnek pozíciójukkal, ők maguk is szembemennek az Élet Szerzője által elrendelt törvényekkel, azáltal saját halálos ítéletüket írva alá.
Nagyon sok példa van az ószövetségi írásokban, de más népek történelmében is arra vonatkozóan, hogy mi volt az ára annak, amikor egy hatalommal bíró személy az örökkévaló törvényeket figyelmen kívül hagyva, önkényesen, haszonleső módon hozott ítéletet embertársai felett. 

A fentiek alapján, azt hiszem, mindenki számára érthetővé válik, hogy az írás az istenek megszólítást, NEM az összes emberre, állatra, és csillagra használja, mint ahogy azt a mai pénzéhes guruk prezentálják, hanem azokra a személyekre, akik az isteni törvények igazságos alkalmazásával voltak megbízva.

Na de miért is hivatkozott Jézus erre a kijelentésre?
Jézus a 82. zsoltár 6. bekezdését egy felettébb egyszerű és következetes érveléshez használta fel, aminek lényege az volt, hogy ha a bírákat isteneknek nevezte a zsoltáros, mennyivel inkább megilleti őt az „isten fia” megnevezés, amikor ő teljesen lemondott a saját akaratáról annak érdekében, hogy az Isten akaratát szólja, és cselekedje. Nyilván erre vonatkozik az a kijelentés is, hogy az „atya és én egyek vagyunk”. Ennek lényege az, hogy ő nem a testi vágyak, anyagi javak által leuralva élte az életét, hanem az igazság szeretetében, annak ismeretében, és feltétel nélkül való cselekvésében. Megszűnt az emberi vágyaknak, félelmeknek, görcsöknek, kívánságoknak. Az Atyába, azaz élet rendjébe vetett bizalma mindennél erősebb volt. Ekképp tudott ő akkora erővel tanítani, példát mutatni, gyógyítani, csodákat cselekedni, halottakat feltámasztani, és önként vállalni a halált. Ezért biztatott bennünket is az Örökkévalóval szembeni teljes engedelmességre, amikor megmutatta, hogy az imánknak fontos tartalmaznia azt, hogy „legyen meg a te akaratod”. Ha jól belegondolunk ez a kulcsa mindennek.
Mint tudjuk, az ószövetségi írások és a próféták kiváló ismerője volt. Sokszor idézte azokat, ismételten hivatkozott rájuk tanításaiban. És mind egy szálig betöltötte azokat. Ezért mondja a szóban forgó evangéliumi részben, hogy

„Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem.
De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

Továbbá a Jn 8:16-ban

„Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya.”

Azt kérdi, hogy miért mondtok engem istenkáromlónak, amikor BIZONYÍTOTTAN tökéletesebb az én cselekedetem, nagyobb hatalommal és erővel rendelkezek, mint azok, akiket az írás „elohim”-eknek, azaz istent képviselő személyeknek nevez.
Szavaival alátámasztotta, hogy cselekedetei, élete, csodái révén sokkal inkább nevezhető Ő isten gyermekének, mint az ótestamentumi bírák Istennek.

Azt akarta-e mondani, hogy mindenki isten, vagy istenné válhat?
Erre a legegyértelműbb válasz épp abban a zsoltárban található, mely a bírákat isteneknek nevezi. Ugyanis azt mondja az emberekre, hogy
„De ők nem hallják és nem értik ezt, mivel sötétségben járnak;” Ez a sor szinte már egyedül is leplezi Chopra és a magyar spirituális tanítók azon kijelentését, hogy Isten „tudásával” mi magunk is istenekké válunk, vagy hogy már most istenek vagyunk. Nyilván ha valaki Isten, vagy „isteni szinten van”, mivel tökéletes, nincsenek különböző anyagi függőségei, banki adósságai, pénz és testi örömök utáni sóvárgása, stb.

Személyek a bibliában, kik istennek hitték magukat:
1. Jézus azt mondta magáról, hogy az „Atya nagyobb, mint ő” (Jn 14:28). És amikor azt mondták rá, hogy Jó mester, elutasította a dicséretet, mondván,  „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Azt, hogy mit jelentett, hogy az „Atya és én egy vagyunk”, már letisztáztuk, és megfejtettük, hogy a teljes engedelmességről szól, melyen keresztül akadálymentesen megnyilvánulhatott az Örökkévaló törvény, erő és akarat. Mivel lemondott a saját akaratáról, egy volt ő az Atya, azaz a Mindenható akaratával.
2. Tírusz fejedelme (Ezékiel 28:2, 6-9). 

“2Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve,…
6Ez okáért így szól az Úr Isten: Mivel ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve:
Azért íme, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertőztetik fényességedet.
A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.
Vajon mondván mondod-e megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében!…”

3. Babilon királya (Ézs 14:12-15)

“Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!”

Ez a két hivatkozás valamelyest Lucifer bukására utal, ugyanis ezekben a királyokban ugyanaz a szellemiség uralkodott, mint Luciferben, ki felfuvalkodva, önteltté válva, elbizakodva a Mindenhatóval tette egyenlővé magát, és kivettetett a mennyből.
Heródes király, a korai keresztények üldözője ugyanabba a hibába esett, amelybe a Deepak Choprak és a Villások vaskos anyagi juttatások fejében belevezetik azon személyeket, akiknek szenzációéhsége és kevélysége nagyobb, mint az igazságszeretete és az Örökkévalóval szembeni alázata. Az apostolok cselekedetének 12. fejezetében olvashatjuk a 21-23 bekezdésekben, hogy mivel Heródes is „Isten székébe” helyezte, és dicsértette magát, lesújtott rá egy angyal, helyben szörnyet halt, és férgek rágták szét a testét.
4. Még egy személyről olvashatjuk, hogy Istennel teszi egyenlővé magát a Jelenések könyvében. És ez az Antikrisztus, a „törvénytipró” akiről Pál is ír. (2 Thess 2:3-5)
A Jelenések könyvének 19. fejezetében a 20. bekezdésben láthatjuk annak sorsát, aki a Mindenhatóval egyenlővé tette magát, és nyilván azoknak a sorsát is, akik ugyanazon szellemiség által vezetve élik az életüket, kik ember létükre kis isteneknek nevezik magukat, kik meditációval, különböző testgyakorlatokkal, az isten által a rendelkezésünkre bocsátott bölcsességet figyelmen kívül hagyva, és megtagadva isteneknek gondolják és mondják magukat.
Amikor egy csodás gyógyulásnak köszönhetően Pált istenként dicsérték az emberek (Apcs 14:14-15), ő megszaggatta a ruháit, megdorgálta őket és kijelentette, hogy ő is csupán egy ember.
Természetesen Pálnak ezen viszonyulása is felteszi mindannyiunk számára a kérdést, hogy mi alapján nevezzük magunkat isteneknek, amikor ő, ki betegeket gyógyított és a halottat feltámasztotta, határozottan kijelentette, hogy felettébb nagy tévelygés ha az ember istennek gondolja magát.
A zsoltárok és a próféták több ízben is felhívják az emberek figyelmét arra, hogy Isten csak egy van, és az ő helyébe nem léphet emberi lény. (Zsolt 9:20, Ézs 45:5, Ézs 42: 8).
És természetesen még a józan székely paraszt is tudja, hogy a hízelgés és a dicséret többet árt az embernek, mint amennyit használ. Kiváltképpen akkor, ha a dicséret célja az, hogy istennek nevezze az embert.
Magyar nyelvre lefordítva ezt a gondolatmenetet, azt a konklúziót vonhatjuk le, hogy aki istennek nevezi magát, legtöbbször jóval többet hisz, vagy gondol magáról, mint amit kellene. Ekképp önteltté, felfuvalkodottá, elbizakodottá,kevéllyé válik. És az az edény, mely telinek hiszi magát, nyilván képtelen többet befogadni a Mindenható dicsőségéből, mint amennyit befogadott egész addig a pontig, amelyen önteltté, elbizakodottá, kisistenné lett.
Így hát, drága embertárs, érdemes nagyon odafigyelni, hogy milyen tanfolyamokra járunk, kinek adjuk az eurókat a hangzatos tanításokért, mert szó szerint a lelkünk épségét és egészségét tesszük kockára.

Fontos megjegyezni, hogy ez a hamis értelmezés gyakorlatilag azt a hazug ígéretet visszhangozza, melyet a kísértő mondott az édenkertben, mely ígéret épp az ellenkezőjét állítja annak, amiről Jézus beszélt.
Amikor Éva közölte a „kígyóval”, hogy arról az egy fáról nem ehetnek, mert meghalnak, a kígyó azt a választ adta, hogy nem fogtok meghalni, hisz Isten jól tudja, hogy ha esztek arról a fáról, megnyílnak a szemeitek és olyanok lesztek, mint Ő: jónak és gonosznak tudói. Tehát már a teremtés könyvének harmadik fejezetében is feltűnt a „ti is istenek vagytok” hazugság, és már akkor is halált nemzett. Mennyivel inkább most?
Amit Deepak és a Villások tanítanak, a legősibb hazugság az emberiség történetében. És a lényege az, hogy valamiféle spéci tudással és technikával olyanokká válhatunk, mint Isten.
Deepak azt mondta: hogy akiknek tudásuk van istenről, Istenek.
A kígyó meg azt, hogy ha a jónak és rossznak tudásával olyanok lesztek, mint Isten. Van egy kis hasonlóság, nemde?
Azt hiszem, könnyen beláthatjuk, hogy az amerikai társadalom, melyben Deepak és társai dollármilliókat tudnak halmozni ezen tanításokból, nem egészen azt tükrözi, hogy tele van kicsi istenekkel. Sőt, akinek szeme van, látja, hogy ha a tömegbutítás még annál is jobban működne, mint ahogy jelenleg ott működik, az már maga lenne az apokalipszis.

Összefoglalásképpen: láthattuk, a „Ti is istenek vagytok” szövegkörnyezetét, és valódi értelmét. Megtudhattuk, hogy miért neveztettek a bírák „elohim”-eknek, avagy istent képviselő embereknek. Azt is megérthettük, hogy miért hivatkozott Jézus erre a versre. Továbbá ószövetségi (történelmi) példákat is láttunk, melyek megmutatták, hogy mi volt annak a következménye, hogy az emberek istennek hitték magukat. Megfigyelhettük, hogy ez a gondolkodás azonos az Antikrisztus gondolkodásával, szellemiségével. Láthattuk, hogyan reagált Pál, amikor a buta emberek azt hitték róla, hogy ő Isten, és imádni akarták őt.
És végül láthattuk, hogy ez a téves értelmezés kísértetiesen hasonlít a legősibb hazugságra, mellyel a kísértő már az első embereket is megtévesztette.

Egy pici utánajárással a szövegkörnyezetekből egyértelműen kivehető, hogy Jézus nem azt mondta, hogy a Földön minden egyes ember egy kis isten. Ő nem egy ezoterikus tudományokban jártas keleti misztikus volt, ki arra tanította az embereket, hogy ha sokat ismételgetik maguknak, hogy istenek, akkor azzá is válnak, hanem felhívta a figyelmünket, hogy az Ő tanításait megértve, az Ő példáját követve leleplezhetjük, legyőzhetjük a világ hazugságait, megigazulhatunk, “megbékélhetünk” Istennel.
Tanításaiban arról beszélt, hogy a bűnnek (céltévesztésnek), az “eredendő hazugságnak” köszönhetően igencsak távol kerültünk Istentől. És azt mondta, hogy ha megismerjük őt, ha megértjük az ő beszédeit, ha követjük az Ő példáját, újra visszakerülhetünk abba a tökéletes állapotba, melyet az Örökkévaló eltervezett számunkra.
És mindez ajándék azok számára, akik teljes szívükkel, elméjükkel, lelkükkel és erejükkel éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Cselekszik azt, és megosztják embertársaikkal.

Egy nagyon fontos felhívással szeretném lezárni ezt a gondolatcsomagot. Nevezetesen azzal, hogy nem azért írok, nem azért beszélek, hogy bárki is az én szavaim után igazítsa az életét.
Minden egyes személynek, aki komolyan gondolta, hogy épp eleget úszkált már a világ hazugságaiban, és szabaddá szeretne válni, sokkal többre van szüksége, mint egy ilyen írás, mely csupán ízelítőként és útjelző táblaként szolgálhat az igazság felé vezető úton.
Nincs szükségem követőkre. Nincs szükségem az emberek dicséreteire. Ha a Jóisten nem dicsér meg a munkámért, a szolgálatomért, senki és semmi vagyok, még akkor is, ha embertársaim reggeltől estig dicsérgetnek. És az Ő dicsérete a lelki béke, melyet akkor kapok, ha igazságban járok, igazságot látok, és igazságot szolgálok.
Mindazonáltal kimondhatatlanul nagy örömmel tölt el, és igazi ünnep van a szívemben, ha azt látom, hogy egy embertársam a Mindenható segítéségével, az igazság iránti kiolthatatlan éhség és vágy által indítva elindult kifelé az évezredes hazugságok tengeréből, és elkezd a tengeren járni, mint ahogy Krisztus urunk is tette.
Viszont ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem elegendő az, amit itt, vagy bárhol máshol elolvashat egy igazságkereső. Ha valaki beéri azzal, amit én vagy mások leírnak egy-egy blogon, annak tudnia kell, hogy még mindig helyben mocorog, és jóformán semmit sem tett annak érdekében, hogy megízlelje azt az örömöt, azt a békét, amelyről Krisztus beszél. Merthogy az igazságot passzívan teljességgel lehetetlen megismerni., mert az igazság maga a SZER, mely ETET. És a SZER csak akkor tud etetni, ha mozgásban van. Tehát a SZER állandó vevőivé és adóivá kell válnunk ahhoz, hogy az ÖRÖK IGAZSÁGBAN ÖRÖK ÉLETÜNK LEGYEN. 

Egyértelmű, hogy az igazság csak akkor tud felszabadítani, megeleveníteni, ha folyton áramlik, ha folyton áramoltatjuk, mert akkor állandóan átmos, megtisztít, megújít, növeszt, fejleszt, tágít, életet ad. Aki kicsi az igazságban, kicsi is marad, ha azt, amije van, nem használja, nem áramoltatja, nem osztja meg. Erről szól a talentumok példázata.
A kicsi épp azáltal válik naggyá, hogy folyton megosztja azt, amije van, és folyton újat szerez. A nagy attól válik kicsivé, hogy gátat épít a SZER-nek, mely etetni “akar”. Nem engedi tovább, megrekeszti azt. És a szer, ha megrégisedik, nem etet, hanem öl, rohaszt.
Így lesznek az elsőkből utolsók, és az élőkből holtak,
és az utolsókból elsők, és így elevenednek meg a “holtak”.
Ennyire egyszerű a képlet.

A tanítás tehát Krisztus óta nem csupán a papok, s guruk dolga, hanem mindenkié, aki egyetlen lépést is megtett a megigazulás útján… mindenkinek fontos “munkálkodni”, mert a munkálkodásban van az erő, mert a munkálkodás átalakulás. Csak vevés által nem lehet növekedni, mert egy idő után kipukkan a lufi. Csak adással sem lehet növekedni, mert fontos tankolni. Mindenkinek, kicsinek és nagynak egyaránt fontos munkálkodni a rendelkezésére álló SZERszámokkal, a neki megadatott hit, bizalom és ért-elem mértéke szerint.
Ha valaki azt gondolja, hogy “én nem mondhatok, nem csinálhatok semmit, mert kicsi vagyok”, becsapja magát, mert így kicsi is marad. Sőt, még kisebb lesz, míg végül megsemmisül. Ha az elem beérik, ért-elemmé válik. És fontos megosztani, még ha kicsi is, mert különben nem lesz növekedés, és az örök élet is csupán egy elm(e)-élet marad.
Ha a nagy azt gondolja, hogy “nekem már nem szükséges munkálkodni, mert már így is túlontúl megnövekedtem”, ugyanúgy becsapja magát, mint a kicsi, és ugyanúgy megsemmisül, mint a kicsi, mely nem viszi véghez kicsiny megbízatását.
Továbbá: ha a kicsi többet akar, mint amennyire hivatott, ugyanúgy becsapja magát, mintha kevesebbet akarna, mint amire hivatott. Ugyanez a helyzet a naggyal is. Nem járhat sem a kicsi, sem a nagy egyetlen lépéssel sem a lélek előtt. Ugyanígy nem járhat sem a kicsi, sem a nagy egyetlen lépéssel sem a lélek mögött. Ez az újjászületés lényege.

“A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod,
de nem tudod honnan jő és hová megy:
így van mindenki, aki Lélektől született.”
(Jn 3:8)

Ne feledjük, drága embertárs,
hogy az élet szere csak akkor táplálhatja, és nemesítheti a lelket,
ha nem szegik útját sem a kicsik, sem a nagyok.
Ekképp, ha egy iskolában vagy egy tanfolyamon, folyton az elvonulásról, a passzivitásról, a “mindenek elfogadásáról” a meditációról, az egyedüllétről beszélnek, teljesen biztos, hogy tudatlanul a szer, avagy az élet útjáról térítik le az embereket. És nyilván akik kiállnak a szer, avagy az élet útjából, előbb vagy utóbb el is szakadnak tőle.
Jézus néha elvonult. Bement a belső szobájába, hogy egyedül lehessen az Atyával. Utána pedig kijött, és a “szer” a Szent Lélek erejével telve kiárasztotta az életet a környezetére. Sőt, mi több: azt állította, hogy

“Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.“

És ezen a ponton elbukik szinte az összes keleti csilingelő, és állandóan meditáló spiritualitás, mert az Ő életútjából és tanításaiból egyértelműen kiderül, hogy a szeretet életet adó spiritualitása nem passzív, hanem nagyon is cselekevő.
Az élet igéjének nem cselekvése, és nem terjesztése, “a szer nem áramoltatása” az oka annak is, hogy a vallásos emberek ugyanazokban a testi-anyagi függőségekben szenvednek, mint a nem vallásos emberek. Ugyanúgy úszkálnak az amerikai árral, mint a nem keresztények. Ugyanolyan nagy mennyiségű figyelmet fordítanak az anyagiakra, mint a “pogányok”.
Kedves olvasó, azt hiszem, hogy a fentiekben bőven láthattunk érvet, és bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az élet bölcsességeinek bekebelezése, megosztás nélkül ugyanúgy meddőséghez, élettelenséghez vezet, mint a világ tanításai szerinti lubickolás a népek tengerében. Ezért nem múlnak el a betegségek, és ezért válik állandó vendéggé a békétlenség is.
Épp ezért, ha még nem tapasztaltad, kívánom, hogy mielőbb megtapasztald az igazság avagy a szer állandó áramoltatásának gyógyító, és életet adó hatását!
Isten áldjon!