7 MILLIÁRD KIFOGÁS
Évekkel ezelőtt meglátogatott egy gondolat miszerint, ha körülnézek a világomban, minden egyes embertársamban megláthatok egy okot, egy “meghatározást” avagy meghatározottságot, ami ITT, a “durván besűrűsödött”, “bekeményedett” állapotban tart engem.
Bár igaz, hogy embertársaimban (jelenlegi) magamat látom (homályosan), azt is tudomásul kell vennem, hogy ha a 7 milliárdra nézek, a korlátaihoz ragaszkodó, a tökéletességről leválasztódott, attól megfosztott, korlátok között megrekedt, kínlódó “önmagam” az, amit látok.
A kérdés tehát az, hogy még meddig ragaszkodom a korlátaimhoz, meddig azonosulok a 7 milliárd kifogással, még meddig akarom meghatározni, meghatárolni, körülhatárolni, elválasztani Istentől magamat? És mit teszek akkor, ha már nem ragaszkodom ahhoz a KÉP(zelet)hez, aminek/akinek, a történelmet és a jelenlegi világot figyelve, hittem magam. Mire nézek, ha már nem az embertársaimban fellelhető 7 milliárd kifogásra figyelek?
Akit megérintett a fenti gondolat, !!!ÓVATOSAN!!! olvassa el a következő három gondolatcsomagot a felsorolás sorrendjében:
