Posts Tagged With: elet

Az Élet Piramisa


Az alábbi olvasmány felolvasott, meghallgatható változata is létezik, és ingyenesen kérhető azok számára, akiknek nincsen elég idejük olvasni, de szeretnék meghallgatni MP3 lejátszón (például utazás közben). Ha meg szeretnéd kapni, kérd az írás címének pontos megjelölésével a „Szabad Gondolat” honlapra hivatkozva a következő e-mail címen: tavolvasas@gmail.com

­­Két fontos fogalmat szeretnék tisztázni, még mielőtt belevágnék az “Élet Piramisa” nevet viselő Szabad Gondolat est témájának kifejtésébe. Ezek az ok-okozat és a teljes felelősség. Mindkettő nagyon fontos eszköze annak, hogy megértsük, hogyan is épül fel ez az úgynevezett piramis. Nélkülük talán nincs is értelme továbblépni. A korábbiakban már mindkettőről esett szó, most csak röviden teszek róluk említést.

Ok-Okozat:

Annak megértése, és tisztán látása, hogy világodban minden történésnek, jelenségnek megvan a maga oka. Semmi nincs ok nélkül, értelmetlenül. Ha helyén a figyelmed, kellő alázattal, lehetőséged nyílik felfedezni az okokat, az értelmet minden jelenség, minden történés mögött. Ha az ember elsajátítja a figyelés „művészetét”, először olyan “jó” és “rossz” dolgok, történések, jelenségek vállnak számára érthetővé, világossá, amelyek valamikor a „múltban” történtek, majd azok, amelyek a jelenben zajlanak. Az “út elején” a történés és az annak megértése közötti időbeli távolság meglehetősen nagy, de az ember tudatosan lerövidítheti ezt a távolságot addig a pontig, mígnem találkozik a történés a megértéssel, avagy rögtön a történés után vagy közben megérkezik az értés, az ok felismerése. Amennyiben az ember nem áll meg itt, egy idő után a jelent figyelve, a múltat ismerve, már azt is látja, hogy a jövőben mi fog történni. Az, hogy valami értelmetlennek tűnik, csak annyit jelent, hogy a jelenlegi tudásoddal, figyelmeddel nem vagy képes megérteni bizonyos dolgokat, nem leled az értelmet. Ilyenkor veszi kezdetét az ítélkezés, a jó és a rossz szétválasztása. Ilyenkor találja ki az ember az olyan fogalmakat -melyeknek tulajdonképpen semmilyen valós alapjuk nincs-, mint pl. a szerencse, szerencsétlenség, igazságtalanság, …, stb. (Régebb sokat lázadoztam a sors ellen, mert úgy érzékeltem, hogy a szerencséből nem egyformán jutott az embereknek, nincs igazság a földön. Ma már nem győzöm csodálni a lét nagyszerűségét, melyben minden kis történés, jelenség mögött van egy nagyon fontos ok, és mindennek megvan a maga miértje.)Amennyiben még nem volt alkalmad felismerni a fenti sorok valóságtartalmát az életedben és hiszel a szerencsében/szerencsétlenségben, nem is nagyon ajánlom, hogy tovább olvasd ezt az “eszmefuttatást”.

A Teljes Felelősség

A felelősségről is csak néhány szóban, mert korábban egy tágasabb cikkben részletesen is be volt mutatva. A felelősség teljes megértéséhez fontos tisztán értened az ok-okozat jelentését. Az olyan fogalmakról mint a felelősség, szeretet, béke, demokrácia, és társai olyan sokat beszélt már az ember, hogy azok valósággal elkoptak, elveszítették valódi jelentésüket, teljesen átminősültek. A felelősség fogalma nem merül ki csupán annyiban, hogy felelősnek kell lenni mindenért, amit teszel vagy amit mondasz. Fontos tudnod, hogy felelős vagy mindenért, amit hallasz, amit látsz, amit bármilyen módon tapasztalsz.

Ennek felismerése, mély átélése vezethet oda , hogy megértsd: teremtő erővel rendelkezel. Láthatod, hogy két ember ugyanabban az időben, ugyanabban a szituációban, ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények között nem tapasztalja ugyanazt. Miért van ez? Egyiknek bizonyos tapasztalatokra nincs (már) szüksége, a másiknak (még) igen.

Az embernek értelmetlen olyant tapasztalnia, ami nem hordoz számára egy felismerést, egy tanítást, melyre szüksége van ahhoz, hogy megértse helyét a világban. Ezért van az például, hogy ugyanazon körülmények között az egyik teljesen elégedett, a másik meg folyton panaszkodik, az egyik boldog, a másik meg boldogtalan. Ultra-spirituális világodban álmestereidtől megtanulhattad, hogy az ember teremtő. Az egónak (hamis én) igazi élményt jelent ezt hallani, ezért nem akarod észrevenni, hogy valójában mit takar ez a kijelentés, a “mester” meg rendszeresen elfelejti megemlíteni, de lehet, hogy ő sem tudja, hogy az ember azon a szinten, amelyiken ezeket a sorokat olvassa, csak a tudatlanságával és a vakságával teremt. Az ember mint tudatos teremtő körülbelül a fehér hollóval azonos gyakoriságú. Tehát az történik, hogy az ember tudatlanságával, vakságával megteremti, úgymond „bevonzza” azon körülményeket, melyekből tanulnia kell, melyek fontos felismeréseket, megértéseket hordoznak számára. Ennél fogva ezen szituációk többnyire kényelmetlenek, kellemetlenek, fájóak. De van “jó” is bennük: ébredést hoznak. Ezért nem ajánlott ilyen helyzetekben az ellenkezés. A kellemetlen szituáció teljes elfogadása megértéshez vezethet, mely gyökereiben számolja fel a “problémát”. A figyelmetlenség, a vakság nagyon erős eszközei a tudatlan teremtésnek. Ha például az ember nem tanul egy balesetből, ismételten része kell legyen benne addig, amíg megérti, hogy mivel idézi azt elő. Ha az embernek többszöri próbálkozással sem sikerül egy bizonyos akadályt átugornia, nem tudja folytatni az utat, és addig emészti életenergiáját fölöslegesen (harc), míg az elfogy, ő meg szó szerint kifogy a világból (öregedés, kimúlás). Elérkezik egy olyan ponthoz, melyen túl jelenlegi tudásával, felkészültségével nincs számára út. Azokra a kellemetlen helyzetekre, akadályokra (például betegségek), melyeket már megértettél, nincs többé szükség. Mivel elérték céljukat, az ok-okozat “törvénye” szerint értelmetlen lenne ismételten megjelenniük az életedben. Röviden: az ember felelős minden “jóért és rosszért”, amit tapasztal. Lehet, hogy hallottad már, hogy az embernek nem a környezetét kell megváltoztatnia, hanem azt a valamit, aminek a környezete a tükörképe: SAJÁT MAGÁT. Ha már teljes mértékben érted a felelősség valódi jelentését, megvan a legfontosabb eszközöd arra, hogy egy teljesebb életet élj. A felelősségről bővebben a Szabad Gondolat 4. számában olvashatsz a 3. oldalon a“HAZUGSÁG/AZ ÉLETÉRT VÁLLALT TELJES FELELŐSSÉG” cím alatt. Arról, hogy miként lehet az ember tudatos, illetve tudattalan teremtő, a www.szabadgondolat.wordpress.com címen olvashatsz, a 13. heti rövid, napi gondolatok között.

 Az őszinteségről: 

Az élet célja egyetlen szóban: őszinteség. Ez lenne a piramis csúcsa. Csak egy gond van vele: túl könnyű kimondani, de annál sokkal nehezebb megérteni és elérni. Amíg nem tudod, hogy mit jelent őszintének lenni, addig nincs ahogy elérd a teljes őszinteséget. Mindaddig, amíg az ember fel nem ismeri, hogy hazugságban él, addig nincs ahogy elinduljon az őszinteség útján. A legfontosabb az, hogy észre vegye, hogy mikor nem őszinte önmagával szemben. Mivel az ember neveltetésének köszönhetően “akar lenni valaki”, ezért gyakran megtörténik, hogy olyan jelzőkkel, olyan gondolatokkal kényezteti önmagát, (a “hamis ént”, melyet divatosabb kifejezéssel élve egónak nevezünk), melyek sokszor valótlanok: “jó erkölcsű vagyok”, “szép vagyok”, “csinos vagyok”, “okos vagyok”, “intelligens vagyok”, “társadalmi pozíciómnak köszönhetően értékesebb vagyok mint mások”, stb… Megküzdesz azért, hogy valamiféle visszaigazolást, elismervényt is szerezz erről (pl. oklevelek). Az ember nem a valóság megismerésére törekszik, hanem az olyan információk begyűjtésére, melyek kényeztetik, hizlalják az egót. (Csak érdekességképpen mondom, hogy több éve tudatosan figyelek arra, hogy “ne hazudjak” magamnak, hogy amit mondok, azt főképp a tárgyilagosság vezérelje, és ne az a szándék, hogy a tapasztalataimból szerzett felismerések fényében értékes embernek tüntessem fel magam. Ennek ellenére még ma is rajta kapom magam a hazugságon, amint valamilyen cselekedetemmel ezt a hamis ént próbálom fényezni.) Fontos látni és kiemelni, hogy az ember már abban a pillanatban is hazudik, amikor mást enged a felszínre, mint amit érez, vagy amire gondol. Tehát két síkon éli az életét. Egyik a belső, a gondolatok, az érzelmek síkja, a másik a külső, a felszínen megjelenő színjátékok síkja, mely sokszor gyökeresen eltér attól, ami bent van. Ha bent nem létező képet mutatsz a felszínen, kintről egy nem létező kérdésre, feltevésre kapsz választ, ami számodra hasznavehetetlen! Ezért fontos a két életsíkot egyesíteni! Teremtsd meg a lehetőséget arra, hogy a belső érzelmek, gondolatok tisztán megjelenjenek a felszínen, hogy a rájuk érkező válaszok is őszinték, tiszták, valósak legyenek! Aki ebben a pillanatban azt gondolja, hogy nem hazudik, vagy neki könnyű őszintének lenni, az biztos lehet benne, hogy hazudik. Az ember jó akar lenni, pontosabban jónak akarja hinni magát, és sokszor zsigerből (nem tudatosan) olyan fogalmakat ismételget, melyek valamilyen módon a jósággal kapcsolatosak. Így pl. a szeretetről beszélni és szeretni nem ugyanaz!

Miért lenne az élet célja az őszinteség?

Az ember minél őszintébben él, annál őszintébben (valóságosabban) tapasztal. Az őszinte embernek nincs szüksége arra, hogy hazugságokat tapasztaljon. Ha megértetted a teljes felelősség fogalmát, látod, hogy az őszinte ember nem teremt hazugságokat. Ha ő maga már nem hazudik, az önvalójának környezetéből érkező tükröződése sem hazugság. Ekképp minden, amit lát, hall, tapint, érez “valódi”. Ha pedig minden, amit az érzékszerveiddel tapasztalsz, valódi, akkor egy idő után elérheted, hogy mélységeiben átlásd és megértsd azt a létformát, amiben neked, mint emberi lénynek részed van. Ha teljes mértékben megértetted emberi mivoltodat, tovább folytathatod az utad az “isteni” lét irányába.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a földi lét célja, annak teljes mértékű megértése, aminek közvetlen eszköze az őszinteség. Ha az őszinteség teljes, az út szinte egyirányú a tisztaság, a tisztánlátás, a kiteljesedés felé. Valójában a piramis csúcsán a fény áll, a végtelen bölcsesség, a megértés, amit el szeretnél érni. Mégis az őszinteséget tettem a piramis csúcsára, mert ez az, ami emberi, ami felé valós léptekkel emberként tarthatsz. Ha az megvan, már egyenes az út a végső cél felé, mit ember elérhet.

Fontos felismerned, hogy a téged körülölelő világ a belső világod tükröződése. Másképp fogalmazva: teremtő vagy. Ha nincs meg ez a felismerés, ne hidd el, mert csak ártanál magadnak vele! A felismerést csak saját tapasztalatok útján szerezheted meg csakis azután, miután úgy döntesz, hogy saját életedet éled ahelyett, hogy folyamatosan a másokéval foglalkozol, másokat utánozol, mások szájában keresed az igazságod. Ebből következik az is, hogy ha ítélkezel valami felett, amit látsz, amit tapasztalsz, saját magad felett mondasz ítéletet. Ne ítélj, helyette inkább ismerkedj! Ítélkezés helyett figyelj, hogy felismerhesd önmagadat abban, amit kint látsz és tapasztalsz. Ekképp az olyan személy, kit zavarnak a hazugságok, a legtöbb amit tehet az, hogy befelé fordul, és felismeri a hazugot önmagában. Örülj annak, hogy hazudnak neked, mert az által felismerheted, megszüntetheted a hazugságot magadban! Ha tudatosan figyelsz arra, hogy ne vezesd félre önmagadat, és azáltal másokat is valótlan szavakkal és gondolatokkal, a feléd irányuló hazugságok is elapadnak, vagy egyszerűen áttetszővé válnak. Teljesen igazzá kell válnod ahhoz, hogy a teljes igazságot, a valóságot tapasztald, az illúziók, a téves képzetek helyett. Kérlek, ne hidd azt, hogy ez könnyű. A teljes őszintévé válás egy társadalmi sémák, programok szerint élő ember számára kegyetlenül nehéz és hosszas folyamat.

Ne feledd, hogy a hazugságnak nincs mértéke! Nincs kicsi és nagy hazugság. A kicsi hazugság is épp olyan valótlan, mint a nagy hazugság, még akkor is, ha te azt gondolod, hogy csak füllentettél! Lásd, hogy hajlamos vagy felmenteni magad a hazugság terhe alól az által, hogy azt hiszed, hogy a hazugságnak van mértéke, és te csak kis hazugságokat mondasz.

Hogyan érheted el a teljes őszinteséget?

Az őszinteség létfontosságú eszközei a hasznos figyelem és az önvizsgálat. (Hol van a figyelmed? A Szabad Gondolat 5. száma teljes egészében erről szól). Ha nem tudod tárgyilagosan figyelni önmagadat, és azt a környezetet, amelynek épp része vagy, nincs ahogy őszinte légy önmagadhoz, és nincs ahogy őszinte légy a környezeteddel szemben sem. Ekképp nincs ahogy a környezeted őszinte legyen tehozzád. Ha nem vagy őszinte, képtelen vagy tisztán érzékelni, és megérteni világod történéseit, jelenségeit. Figyelem nélkül nem kapod rajta magad a hazugságon, és hazugsággal csak hazugságot tudsz “teremteni”.

A figyelem eszköze a lassúság, mely egyre kevésbé jellemzi száguldó világodat. Te is észrevehetted, hogy minél gyorsabban száguldozol, annál kevesebbet látsz és értesz meg abból, ami téged körülvesz. Világod pont azért van így felgyorsítva/felgyorsulva, hogy minél kevesebbet érts meg belőle. A meditációk arra vannak, hogy az ember meglassuljon, és általa a hétköznapok felhalmozódott történései értelmet nyerjenek számára.

A lassúság eszköze a szabadság. Ha nem vagy szabad, kizárt, hogy le tudjál lassulni, és az által figyelni, tisztán tapasztalni. Hogy lehetsz szabad?

Fontos látnod, melyek azok a dolgok, amelyekhez kötődsz, ragaszkodsz, amelyek iránt sóvárogsz, amelyeket birtokolni akarsz, ugyanis ezek mind-mind gátat szabnak a szabadságodnak. Ha nem tudod felismerni melyek azok a dolgok, amelyek rabul ejtik a figyelmedet, ha nem tudsz  szembenézni velük, nem fogsz tisztán látni, nem leszel képes az őszinteségre, s nem fogod megérteni a világodat. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a pénz, nem a vagyon, nem a felhalmozott tudás (információ), nem az okosság vagy az okoskodás fog neked segíteni a lét megértésében, a célba találásban, hanem a “lelki szabadságod”.Van egy nem teljesen alaptalan mondás: “a szerelem megvakít”. Fontos látni, hogy nemcsak a szerelem vakít meg, hanem minden más ragaszkodás, kötődés, függőség, sóvárgás. És ezek képezik a piramis alapjait! Ragaszkodsz dolgokhoz, melyek lehetnek tárgyi/anyagi javak, melyek többnyire pénzzel szerezhetőek meg, lehetnek személyek, de fontos hangsúlyozni, hogy lehetnek dogmák, eszmék hitrendszerek is.

A ragaszkodás, kötődés, függőség, sóvárgás, szüli a birtoklást, a birtoklás meg a félelmet. Fontos látnod, hogy amit birtokolni akarsz, azért harcolni, akár gyilkolni is képes vagy.

A birtoklás és a félelem szüli a harcot, a külső és belső küszködést. A harc, a küszködés meg elveszi lelked szabadságát. Lelki szabadság nélkül nem lehetsz lassú, száguldanod kell, hogy birtokolhass olyan dolgokat, melyeket bármelyik percen elveszíthetsz, melyekről azt hiszed, hogy a boldogságod forrásai. Lassúság hiányában nem lehet helyén a figyelmed. Ha nincs helyén a figyelmed, nem lehetsz igaz, mert nem kaphatod magad rajta a hazugságokon. Ha nem lehetsz igaz, nem tapasztalhatsz igazságot, nem láthatod a valóságot.

A félelem sokszor a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető fél elemnek, ugyanis a legtöbb esetben a félelem nincs egy fél, nincs egy negyed, nincs egy tized, és talán sokszor még egy század részben sem vagy elemedben, amikor a félelem vezérel. Fontos őszintén szembenézned annak forrásával, megtudnod, hogy minek az elveszítésétől félsz. Ahhoz, hogy mindened meglehessen, el kell engedned mindent magadtól. Ha ezt megtetted, ha már nem akarsz bármit is birtokolni, nincs ahogy bármit is elveszíts, és megkapod a legfontosabbat, a legtöbbet mi kapható: a földi lét teljes megértését, az emberi kiteljesedést. Ha ezt nem éred el, félelem fogja fűszerezni még a halálod pillanatát is, mert azt fogod érezni, hogy egy nagy lehetőséget elszalasztottál, mindent elveszítesz, amiért éltél, és már nincs vissza út.

Hogyan számolhatod fel a ragaszkodást? 

Annak felismerésével, hogy neked már eleve minden adott, amire szükséged van, anélkül, hogy kérnéd, ragaszkodnál hozzá, vagy küzdenél érte. Ez maga a gondviselés.

A felismerés cselekvésből, próbálkozásból születhet meg. Más nem cselekedhet, más nem léphet helyetted! Ezen sorok írójának a felismerései nem segíthetnek rajtad. Legfeljebb csak annyiban, hogy cselekvésre, valós lépések megtételére bátorítanak. Sok esetben a ragaszkodás tárgyát a dogmák, hittételek képezik, melyek miatt az ember folyamatosan az önfeláldozó üzemmódot választja. Ragaszkodik egy olyan dogmához, egy olyan beígért jutalomhoz, melynek létezéséről semmilyen bizonyossággal nem rendelkezik. Ez esetben az ember hátat fordít a valóság megértésének. Az értelmet, mely éppúgy rendelkezésére bocsáttatott mint a szíve, a keze és a lába, teljesen kizárja életéből, az igazságot más szájában keresi, nem látván, hogy mindenkinek egyéni kötelessége azt megtalálni, saját életében felfedezni.

Jelszavaid HIT és REMÉNY (a terminátor páros). Olyan egyszerű és nagyszerű ez az élet. Minden történésnek, jelenségnek megvan az oka. Minden ami van, nélkülözhetetlen eleme az EGYnek, az EGÉSZnek. De te ezt nem akarod látni, helyette inkább a hitet választod! Hatalmas felelőtlenségre utal az ember azon igyekezete, hogy átugorva a hozzá közeli dolgok, élethelyzetek megértését, elröpíti figyelmét a fellegekbe, és azzal foglalkozik, hogy mit üzennek a szentek az angyalok, netán a földönkívüliek. Nincs ahogy megértened azt, ami tőled tíz lépésre áll, ha úgy döntesz, hogy átugrod az első kilenc lépést. A korlátaidon túli megértéséhez tekintetedet fontos visszahoznod a mostba, a jelenbe, a korlátaidon belüli térbe, mert ameddig nem tiszta, hogy ott mi történik, addig csat találgathatsz, hogy mi lehet odakinn.

Összefoglalva: a ragaszkodásból fakadó birtoklás felszámolása vezethet a félelem, és a harc elveszítéséhez. A félelem és a küszködés hiánya vezethet a szabadsághoz, a szabadság meg a lassúsághoz, hasznos figyelem visszaszerzéséhez. A figyelem által kapod rajta magad a hazugságokon, érheted el a teljes őszinteséget, ami a tisztánlátásnak, a tiszta tapasztalásnak, a lét megértésének a legfontosabb eszköze. Ha őszinte vagy FŐKÉPP ÖNMAGADDAL SZEMBEN, szinte elkerülhetetlen, hogy megértsd a világod. Ha a világ megmutatja számodra valódi arcát, eléred földi léted célját. Utána nyugodtan továbbállhatsz, részed lehet, egy szép, örömteli fizikai elmúlásban, mert földi léted beteljesedett. Ekképp a halálod pillanata lehet életed legboldogabb pillanata, ami nem más mint az örömteli célba érkezés.

Ezek után értheted már: Azért születtél, hogy megtanulj meghalni. Évtizedek állnak a rendelkezésedre, és mégis elbaltázod: szerencsétlenül, ragaszkodva, sírva, félve távozol, mert legbelül érzed, hogy a lehetőséget felelőtlenül visszautasítottad, és mindent, amire a figyelmedet, életenergiádat fordítottad, egyetlen pillanat alatt elveszik, üres kézzel mész tovább. A legnagyobb tragédia az lehet, ha az utolsó pillanatban azt kérded, hogy mi értelme volt az egésznek…Kívánom neked, hogy te ne így végezd, hogy te tudd a kérdésre a választ, amikor elérkezik az utolsó pillanat, hogy örömmel teli szívvel add vissza az eszközt, a járművet, mely elvitt téged a CÉLBA.

Légy “törvénytelen”, légy szabad!
Merj tévedni, de lásd magad!
Mit ér a szép, ha nem látod magad?
Szeretni is csak szabadon szabad!

“egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Hangos, Minden | Címkék: , , | 15 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.