Az olvasók és hallgatók számára fontosnak tartom ismételten hangsúlyozni, hogy nekem emberként nem az a dolgom, hogy minden felismerésemet és megértésemet készen becsomagolva bekanalazzam embertársaim szájába, hanem az, hogy rámutassak arra a forrásra, melyből én magam is táplálkozom, hogy akit érdekel az igazság, a szellemi vakságtól való megszabadulás lehetősége, személyesen kapcsolatba kerüljön vele.
Hogy miért?
1. Azért, mert ha valaki folyton beolvassa a lényeget embertársai füleibe, azzal egy olyan kényelmes, passzív és lagymatag állapotban tartja őket, mely ellehetetleníti számukra azt, hogy személyes kapcsolatba kerüljenek az igazság forrásával. Ez alapján kijelenthető, hogy az összes pap, püspök, gyülekezeti vezető, pásztor, lelkész a látszat ellenére a lehető legrosszabbat teszi embertársaival: tudatlanul, hatalmas ambíció által fűtve, a hívei lelkét ítéli kárhozatra.
Akik ismerik az evangéliumokat, tudhatják, hogy azokban nincs szó mindent megmondó pásztorokról, gyülekezetekről, ahol egyetlen avatott személy folyton megmondja a többiek számára az igazat. És azt is tudják, hogy Krisztus keresztre feszítésének egyik legfőbb oka az volt, hogy eltörölte az emberek közötti hierarchiát, és a tekintélyelvűség ellen szólt. Még Pál levelei szerint is elbukik az összes keresztény gyülekezet és vallási felekezet, mert ő is kijelenti, igencsak határozottan, hogy azon a helyen, ahol egy néhányan összegyűlnek az igazság megismerésének vágyával, és az igazságban való növekedés őszinte szándékával, mindenkinek kell legyen kijelentése, próféciája, meglátása, bizonysága, példabeszéde, éneke stb. (Szándékosan írtam a nyelveken szólás helyett példabeszédet, mert a nyelveken szólás a mai kereszténységben már nem a képes beszédet jelenti, mint Jézus idejében, hanem a halandzsabeszédet, ahol érthetetlen szavakat duruzsolnak, azt gondolván, hogy azzal közelebb kerülnek a Mindenhatóhoz).
Ezzel szemben szinte az összes gyülekezetben, keresztény vallási felekezetben az történik, hogy az úgynevezett pap, lelkész, pásztor, guru, mester, tanító rendszeresen megmondja az „igazat”. Ekképp szükségtelenné teszi azt, hogy a lélek másokon keresztül is megszólaljon, hogy mások is kutassanak, éhezzék és szomjúhozzák az igazságot, hogy személyesen kapjanak megértéseket, hogy személyesen bizonyságot nyerjenek és tegyenek az Élő Istenről. Elveszi tőlük az igazsággal való ismerkedés, az élet rendjére, törvényszerűségeire való SZEMÉLYES ráébredés örömét. És itt nem csupán a kereszténységről beszélek, hanem a világ összes vallásáról, szektájáról, melyeket személyi kultuszok révén tartanak fenn. Viszonylag sok helyen megfordultam a világban. Úgy érzem, hogy valamelyest hitelesen szólhatok erről a jelenségről.
2. A második ok arra, hogy nem kelthetem azt az illúziót embertársaimban, hogy tőlem megkaphatják az igazságot, az, hogy csak az olyan embereket nem lehet money-pulálni, akik SZEMÉLYES kapcsolatban vannak az Örökkévalóval. Csak az ilyen embereknek van esélyük arra, hogy előbb-utóbb teljesen megszabaduljanak a hazugságözönből, melyet a világ szelleme a vallásos tekintélyeken és az úgynevezett kitüntetett, díjakkal elhalmozott tudósokon keresztül a tekintélyelvűség eszközével a tömegre zúdít. És csak az ilyen személyek válhatnak magvetőkké, kik olyan talajra tudják hinteni az igazság magvait, ahol azok megfogannak és bőséges termést hoznak.
Muszáj kijelenteni, hogy azok a személyek vannak a leginkább bevakítva, kik még mindig világi sikerekért, elismerésekért küzdenek; beavatásokért, felavatásokért, kitüntetésekért, anyagi jólétért serénykednek. Hogy miért? Nagyon egyszerű, és teljesen logikus: világi elfoglaltságaik dzsungelében egyszerűen nem jut idejük a lelket felszabadító igazság megismerésére, és gyakorlatba ültetésére. A mester nem ok nélkül jelentette ki több alkalommal is, hogy nem szolgálhatunk két Istennek egyszerre; és hogy aki nem válik meg pusztulásra ítélt anyagi javaitól, melyek fenntartása temérdek mennyiségű figyelmet és életenergiát igényel, egyszerűen nem ismerheti meg az igazságot, a lélek szabadulásának eszközét, és az anyagi javaival együtt ő magva (lelke) is az enyészet martalékává válik, kárba vész, elpusztul. Úgy érzem, hogy ebben a kijelentésben nincs semmi logikátlan, következetességet mellőző állítás.
3. A harmadik fontos ok az, hogy ha valaki készen megrágva bekanalazza az igazságot embertársai szájába, okot biztosít számukra a felelősség hárítására. Így, ha az értetlenség és tudatlanság következtében valami baj adódik, a megmondó embert hibáztatják majd érte. Ha pl. egy személy folyton megmondja 100 ember számára az „igazat”, a rendszernek nem kell mást tenni, mint kiiktatni azt az egy személyt, és az ő fennhatósága alá tartozó emberek, mint megrémült birkák, visszaszaladnak a rendszerbe, annak halált hozó kényelmébe, álbiztonságába.
Tehát Krisztus tanításai szerint, de még a józan paraszti logika szerint is ŐRÜLTSÉG, az igazsággal szemben elkövetett bűntény az, ami ma a keresztény gyülekezetekben, szektákban és vallási felekezetekben történik. A látszat, a Jézust dicsőítő szavak ellenére az összes gyülekezet és vallásos felekezet tudatlanságban, babonákban, vallásos istenfélelemben tartja híveit, elveszi tőlük a lélek általi újjászületés lehetőségét. Krisztus beszédeit csak részlegesen tanítják kihagyva belőle nagyon fontos részeket. Ezért, akik gyülibe, templomba járnak, nincsenek tudatában, hogy amit a pásztortól, a paptól hallanak, csupán egy megcsonkított evangélium, mely nem tudja megszabadítani őket a tudatlanságukból származó betegségeiktől, problémáiktól.
A főáramú média, Hollywood, és a közoktatás elhiteti az emberekkel, hogy jönnek majd valami szuperhősök, kik megmentik a világot: amolyan latexbe öltözött Superman-ek és Batmen-ek, mindentudó brit tudósok, papok, guruk és mesterek, esetleg földönkívüliek. Akiben van még egy kis józan paraszti gondolkodás, és ismeri a mester beszédeit, tudja jól, hogy ez hazugság, a tömegbutítás egyik legerősebb eszköze. Valójában nem voltak, nincsenek és soha nem is lesznek hősök, csupán mesterségesen létrehozott bábuk, kiket a világ szelleme felhasznált tervének kivitelezésére. Az emberek és az emberi tudományok bálványozása elsősorban önmagunkkal szembeni vétek, mely elveszi tőlünk a megigazulás, a szellemi vakságtól és fizikai rabságtól való megszabadulás lehetőségét. Jézusból, az ő édesanyjából, sőt, még a Teremtőből is a rendszer csinált bálványt annak érdekében, hogy az ő nevének, vérének és keresztjének bálványoztatásával elterelje az emberek figyelmét az Ő életről szóló, életet megtartó beszédeiről, tanításairól. Ezért van az, hogy nagyon sok esetben egy egyszerű, tudatlan de jó lelkiismeretű személy sokkal inkább betartja Jézus tanításait, mint egy olyan személy, ki aktív tagja valamely keresztény vallásos felekezetnek, ahol Jézus nevét tudatlanul az emberek szisztematikus butítására használják.
Kedves olvasó, őszintén bízom benne, hogy a fenti sorok alapján érthetővé vált, hogy miért nem szabad embereket követnünk, bálványoznunk; miért nem bízhatjuk az igazság megtalálását és kijelentését az avatott tekintélyekre; és miért olyan életbevágóan fontos személyes kapcsolatot kialakítanunk az örök élet forrásával.
Krisztus tanításai is csupán az alapját képezik annak a lelkületnek, annak a szellemiségnek, mely révén mindenki személyes kapcsolatot ápolhat az Úristennel.
Ő azt mondta, hogy sok mindenről beszélhetne még nekünk, de most még nem viselhetnénk el. Viszont azok számára, akik megismerik és megtartják az ő beszédeit, az Úristen egy segítőt küld, ki megtanítja őket mindenre, és folyton eszükbe juttatja azokat az alapvető tanításokat, melyeket, ha figyelmen kívül hagyunk, nem érhetjük el a lélek teljes szabadságát.
Kezdésnek, tehát, ismételten javaslom minden egyes őszinte igazságkereső és igazságszerető embertársam számára a négy hivatalos evangéliumokban megörökített krisztusi tanításokat, melyek szilárd alapként szolgálhatnak annak az épületnek, melyet a világ szelleme soha le nem rombolhat.
Szabad Gondolat 
🙂 🙂 🙂 Így van!