GYERMEK – AZ UTOLSÓ MENTSVÁR


Az élet szerzőjének kegyelméből arra ébredezgetek, hogy az embernek azért kellenek utódok, mert korábban, önigazultságának, vakságának köszönhetően nem tudott eljutni az élet rendjének megismerésére.
Az utódok nemzése sokszor az utolsó mentsvár a bekeményedett felnőtt számára. A gyermekek durván szembesítik őt hazugságaival, azok gyümölcseivel. Ha kellőképpen megtörik szellemi vaksága és világi eszméi börtönében, a kisdedekre átruházott szenvedés és fájdalom képei a megigazulás felé terelhetik őt.

Ekképp, mialatt a felnőtt újra az igazság befogadására alkalmas gyermekké formálódik, a gyermek veszít gyermetegségéből, és bekeményedik. Ezt a keménységet sok esetben csak egy újabb szülött képes feloldozni saját lágyságának, gyermetegségének rovására. Ily módon véget nem érő a körforgás, mely elszakítva az Örökkévalótól, a hiábavaló ismétlődések kerekében tartja az embert.
Azon személyek, akiknek nem lehet részük gyermekáldásban, más eszközök révén “kell” megtörjenek. Lehet ez börtön, betegség, vagy bármilyen más testi rabság.
Rosszabb esetben: gyermek + betegség + börtön.

Viszont a lélek szempontjából sokkalta jobb elszenvedni a fizikai rabság bármilyen formáját, mint teljesen elveszíteni, eljellemteleníteni a lelket, maradandó károkat okozva benne.

LEGÚJABB VIDEÓ:

Reklámok
Categories: Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.