Posts Tagged With: rendszer

Felnőtt Gyerekek – Summerhill

arts-graphics-2008_1183288aMint mondottuk, mostantól kevesebbet fogunk foglalkozni a társadalomkritikával, és nagyobb figyelmet fordítunk a lehetőségek feltárására, megmutatására. A társadalomnak lassan már nincs is szüksége a kimondott kritikára, mert önpusztító beállítottságával kritizálja ő saját magát. Gyengeségei, kudarcai teljesen nyilvánvalóak minden ébredő elme számára. Már csak kevesek előtt titok, hogy jelenlegi működése , földhözragadt, anyagot bálványozó értékrendjének az eredménye, melynek feltett szándéka, a tömegek szisztematikus butítása, az igazi fejlődés eszközeinek elrejtése, tiltása. A konzervatív erők, még egy darabig hevesen fognak munkálkodni, hogy erőszakosan továbbéltessenek egy olyan rendszert, mely az emberi elméket oly sokáig sötétségben tartotta, viszont ezzel párhuzamosan érezhető az is, hogy egyre többen bátorkodnak az ezeréves sablonokon  átlátni, őszintén megnyilvánulni, és valós lépéseket tenni a sötétség szétoszlatásáért. Köszönjük nekik!

Lássuk csak:

Hogyan változhatnának meg a gyerekek?
Hogyan változhatnának meg a felnőttek?
Hogyan változhatna meg a gyerek-felnőtt viszony?
Hogyan változhat meg a tanügyi rendszer?

És egy rövid párbeszéd a filmből, az iskolát bezárni szándékozó tanfelügyelő és egy summerhilli tanár között:

T: – Nem kényszerítheti a gyerekeket tanulásra!

TF: – Biztosítani kell minden gyerek
számára a széleskörű oktatást.

T: – Nem! Magának az kell, hogy irányítsuk őket.  Libatömés, ahogy apám hívta.

TF: – Nem azért vagyok itt, hogy az
édesapja nevelési elveit bíráljam.

T: – Mert fél tőlük!   Mert tudja, hogy igaza volt, és ha igaza volt,  akkor az ön nevelési elvei túl szűklátókörűek.

TF: – Csak a dolgomat végzem.

T: – Én pedig a sajátomat! Próbálok a gyerekeinknek igazi summerhill-i nevelést biztosítani.

TF: – És mi is az pontosan?

T: – Summerhill…  Summerhill arra tanítja a gyerekeket, hogy irányítani tudják önmagukat.  Az elméjüket, a testüket, a kapcsolataikat, az érzelmeiket.  Használati útmutatót kapnak a saját életükhöz.

TF: -Sajnálom, de ezt sajnos nem lehet mérni.

T: – Ön erre vágyott, amikor gyerek volt?

….És te? Te mire vágytál, amikor gyerek voltál? Mit szeretnél a gyerekeidre hagyni?

ÉRDEMES MEGFIGYELNI AZ ANYA VÍVÓDÁSAIT, KÉSŐBB AZ ÖNKRITIKÁIT. VAJON, MAGUNKRA ISMERÜNK?

MEGJELENT A SZABAD GONDOLAT 6. SZÁMÁNAK MEGHALLGATHATÓ VÁLTOZATA!

KATTINTS IDE:

https://szabadgondolat.wordpress.com/2013/03/18/szabad-gondolat-6-audio/

Reklámok
Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 5 hozzászólás

Hogyan “fejlődünk”?

Többször esett szó arról, hogy társadalmunk nagy igazságai, hogyan születnek, hogyan terjeszkednek. Egyre gyakrabban bukkannak fel nem hivatalos hírmondók, akik arra figyelmeztetnek, hogy nem mind arany, ami fénylik (és a mesét nem tudjuk csak félig). Nagyon gyakran megfigyelhetjük, hogy egy állítás igazság tartalma attól függ, hogy kinek a szájából, illetve tollából származik. Ha a király a trónjáról szólal, minden szava szent és sérthetetlen. Sok esetben viszont nem kizárt, hogy ha ugyanaz a király koldusnak öltözne, papolhat reggeltől estig, jó esetben csak annyit érne el, hogy egy szánalmas, meghibbant koldusnak nézi őt mindenki, aki a társadalom számára teljesen hasznavehetetlen.

Igazsággyáraink nagyon egyszerűen működnek: azok akik a nagy színdarabot írják, a név nélküli forgatókönyvírók, rendezők, odaadják az új ideológiákat, az új eszméket a színdarab főszereplőinek, a társadalom avatott tekintélyeinek, akik majd továbbadják őket a népnek, akinek különböző társadalmi szabályok, normák megtiltják, hogy bármit is megkérdőjelezzen. Ha mégis akad egy két eltévedt birka, aki tudatlanságából, “abnormalitásából” kifolyólag megkérdőjelezne valamit, azt elhallgattatják, vagy pedig ha alkalmas a szerepre, őt is tekintéllyé avatják, hogy az aktivista hajlamait a rendszer javára használja. A gyarló ember természetéből kifolyólag legtöbbször szövetségre is lépik az ördöggel, és élvezve az új pozícióval járó kiváltságokat, juttatásokat, igazságérzetére beveszi a nyugtatót, és szorgosan belekezd a rendszer építésébe.

Fontos annyi tiszteletet éreznünk az egyedi, megismételhetetlen emberi mivoltunk iránt, hogy még mielőtt határozottan rávágjuk valamire, hogy IGAZ, megkérdezzük, hogy miért is? Azért-e, mert a dalai láma, az x-edik János Pál, egy népszerű zenész, egy filmcsillag, egy különböző titulusokkal feldíszített közéleti személyiség, egy professzor, vagy egy “lelkipásztor”  azt mondja, vagy pedig azért, mert az elménkben tisztán kikristályosodott egy bizonyos felismerés, mely önmagunk, és a lét alázatos megfigyelésének következménye.

Úgy látom, hogy a nagy igazságot azoknak a legnehezebb megtalálni, akik nagyon keresik azt, ugyanis a legtöbb embernek szilárd meggyőződése, hogy az valahol a távolban, rajtunk kívül rejtőzik. A legtöbben csak végső elkeseredettségükben döntenek úgy, hogy kihajigáljanak minden fölösleges információt, áltudást az elméből, hogy csak az maradjon, ami igazán tiszta, aminek tisztaságát semmilyen hazugsággal nem lehet beszennyezni. Egyre erősebben elönt egy olyan érzés, hogy a lét minden egyes résztvevőjétől valósággal elvárja, hogy végre befele forduljon, és felfedezze belső világát, megismerkedjen először azzal a lénnyel, aki a külvilág megismerésére vágyik. Hogyan is érthetnénk meg bármit, ami formailag rajtunk kívüli addig, amíg nem ismerjük a szereplőt, akinek feladatául kitűzzük a külvilág megismerését, megértését.

Mivel már többször írtam a témáról, itt abba is hagyom, és átadom a szót a következő filmecskéknek, hogy helyettem ők tegyenek pontot az elkezdett gondolat végére:

Használd az egészségedre!

Törd át a korlátaidat!

Ki irányítja a hálót?

Categories: Elmélkedések, Filmek, Minden | Címkék: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Gyermek-Szülő-Rendszer-Isten kapcsolat

IDÉZVE!

” – …. Hogy megy ez végbe? Miért? Nevezetesen az, hogy a szülő zárja el gyermeke előtt a boldogsághoz vezető utat. De hát voltaképpen, hogy ez így van-e vagy sem, arról meg kell bizonyosodnom.

– Jó, ha meg akarsz róla bizonyosodni, idézd fel saját gyermekkorod képeit.
– Hát az nehéz lesz. Nem mindenki tud visszaemlékezni saját gyermekkorára.
– De vajon miért? Vajon nem azért-e, mert az emlékezet, az érzéseket kímélendő, lenyirbálja azt, ami terméketlen, meddő, puszta? Megpróbálja eltávolítani a kilátástalanság sugalmazását. Kitörölni azt is, amit édesanyád méhében éltél meg, amikor a világi harcmezőt érezted édesanyád átélésein, tapasztalatain keresztül. Akarod, hogy segítsek tovább emlékezned?
– Rendben. Segíts! Mi volt tovább és tűnt el az emlékezetből?
– Tovább már nem akarsz emlékezni arra, hogyan feküdtél te, a Világegyetem uralkodója, egyedül, magatehetetlenül a kiságyban. Szorosan pólyába kötözve, szinte bilincsbe verve és helyetted mosolyogva mások döntöttek arról, hogy mikor kell enned, aludnod. Szerettél volna mindent megfontolni, felfogni, megérteni. De téged ehelyett elég gyakran inkább a magasba dobáltak. “Ugyan miért?” – ezt nem sikerült megértened. Amikor egy picit megnőttél, rengeteg szótalan és lélektelen dolgot láttál magad körül, de nem lehetett őket megérinteni. Csak azokat tudtad megérinteni, amelyeket neked adtak. És te ebbe beletörődtél, s megpróbáltad megérteni, miben rejlik a neked nyújtott csörgő, zúgó, búgó játékok tökéletessége. De te azok abszurd primitivizmusában azt, ami nem is volt, és nem is lehetett benne, nem tudtad megtalálni. Mégsem adtad fel, tovább kerestél, kezeddel megérintetted, sőt megpróbáltál bele is harapni, de mindhiába. Úgy sem találtál rá magyarázatot. Ekkor ingott meg először az, aki azért született, hogy a Világegyetem ura legyen. Úgy döntött, hogy semmiről sem dönthet, elárulták azok, akik világra hozták, és te is elárultad saját magadat.
– Te az én életem eseményeiről beszélsz. De hát ki vagyok én? Ugyan különböztem-e más gyermekektől?
– Én konkrétan rólad beszélek. És azokról, akik az adott pillanatban hallanak engem.
– Ez azt jelenti, hogy a Világegyetemben sok uralkodó van, ha már mindenki annak születik? Hát hogy lehet ez? Miféle uralkodó az, ha ugyanazt a dolgot temérdek más személy is uralja? Vagy esetleg éppen ezért kell lennie több Világegyetemnek?
– Csak egy Világegyetem van. Egyetlenegy. Oszthatatlan. De mindenkinek megvan benne a saját tere. És az egésznek ez egysége is az embertől függ. Minden egyes embertől.
– Hát az enyém, az én terem hol van?
    – Elveszett. De meg fogod találni.
– Mikor sikerült elveszítenem?
– Amikor feladtad magadat.
– Mit jelent az, hogy “feladtad”? Olyan voltam, mint minden többi gyerek.
– Te is, mint minden gyermek, a hozzátartozók jóságába, szüleibe vetett hittel, de egyre gyakrabban fojtottad el vágyaidat, és elfogadtad azt, hogy te csak egy semmirevaló, semmit nem tudó gyermek vagy. De az érzések, amelyek gyermekkorodban erőszakkal születtek benned, igyekeznek veled maradni egész életeden át, sőt, testet ölteni utódaidban is. Iskolába jártál, mint mindenki. Ott, az iskolában, azt mesélték neked, hogy az ember majomtól származik. Milyen primitív volt! Mily bután hitt Istenben! Azt mesélték, hogy csak egyetlenegy vezér van. Ő mindent tud. Őt a nép választotta. Ő a legtiszteletreméltóbb és legokosabb. Te pedig erről a vezérről önfeledten verseket szavaltál, lelkesülten dicsőítetted.
– Nemcsak verseket szavaltam és dicsőítettem azt, akit megszabtak, hanem én magam is hittem benne.
– Igen, sokan szavaltak verseket. Egymással még versenyeztek is, hogy ki tudja jobban dicsőíteni. Te pedig igyekeztél első lenni.
– Akkor mindenki igyekezett így cselekedni.
– Igen, az egész rendszernek szüksége volt arra, hogy minden emberben egyforma igyekezet működjön. Így erőszakot követett el mindenki ellen. Megtörte az igyekezetet, hogy saját magát védelmezze.
De egyszerre csak, amikor már életed egy részét leélted, rájöttél, hogy rengeteg rendszer létezik, és ezek a rendszerek különbözőek. Aztán megtudtad, hogy lehet, hogy az ember sosem volt majomszerű. A legbölcsebb vezér pedig a legbutább zsarnok volt. A te nemzedéked helytelenül élte le életét. Most pedig egy másmilyen rendszerben kell élnie.
Apa, szülő lettél. Meg sem fordult a fejedben, hogy elgondolkodj rajta. Lányodat átadtad az új rendszernek, mintha ez lenne a boldogság netovábbja. Már nem gondolkodsz, mint korábban. A csörgők értelmetlenségén sem akadsz már fenn. Elismerve, elfogadva az erőszakot saját magad ellen, gyermeked ellen te magad is erőszakot követsz el. Az évezredek múlnak, a rendszerek változnak, egyik a másik után jön és megy, s mindegyiknek egy a célja: téged, az uralkodót, a legbölcsebb teremtményt, lelketlen rabszolgává változtatni. A rendszer a szülőknek köszönhetően szüntelen létezik. És azoknak köszönhetően, akik saját magukat a legbölcsebb tanítóknak nevezik. Új tant hoznak létre, és ugyanakkor vele együtt egy új rendszer is születik. Ha csak egy picit jobban megfigyeljük, világosan lehet látni: a régi törekvés mozgatja az újat is. Célja, hogy elválasszon téged Istentől. Közétek álljon, elzárjon az élettől, rávegyen téged is, Istent is, hogy neki dolgozzatok… “
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , | 8 hozzászólás

Milyen az a rendszer?

Azt kérdi az öreg néni, hogy vajon muszáj aláírni azt a bizonyos szerződést? Hozzáteszi, hogy a szomszédba úgy igazából senki nem szeretné aláírni. A fiatal hölgy válasza: nem. Az öreg néni erre azt mondja, hogy azt hallotta, hogy tíz millióra büntetik, ha nem írja alá.

Milyen az a rendszer, melyet csak büntetéssekkel, megfélemlítéssel, és zsarolással lehet fenntartani? Tudtad, hogy ez a rendszer én és te vagyunk? Nincsenek “ők”, csak mi! Mindenért ami velünk történik, csak mi lehetünk felelősek! Nem “miattuk” szenvedünk ha szenvedünk, nem “általuk” leszünk boldogok! Nem! “Ők” nem hibásak! Mi adunk nap mint nap enni, a mi verejtékeinkből táplálkozik “az a rendszer”. Mi bólogatunk gondolkodás nélkül, zsigerből, megszokásból. Tetszik nekünk a büntetés? Tetszik nekünk a megfélemlítés? Tetszik nekünk a zsarolás? Mi ebben hiszünk? Ha igen, mit várunk, és kitől?

Kedves olvasó! “Ők” nem léteznek csak te meg én, kik becsukott szemekkel, bedugott fülekkel, lesütött fejjel teremtünk felelőtlenül. Mikor fogod már végre azt mondani és cselekedni, amit gondolsz, amit érzel ahelyett, hogy azt mond és cselekedd amit “kell”, amit illik, ami elő van írva? A robot azt teszi, amire programozzuk mert őt mi teremtettük. Nem tudtunk szívet, lelket és értelmet lehelni belé. De te miért teszed ezt? Félsz? Mid van neked, amit félsz elveszíteni? Félted az aranyad? Félted a palotád? Félted a tested, melyből a lélek egyik pillanatról a másikra csak úgy kiröppenhet? A lelked egyáltalán nem félted? Őt egyáltalán nem sajnálod? Mikor fogsz őszintén beszélni, ha nem most? Mikorra tervezed? A jelen az van. Az biztos. A jövőd, láthatod, hogy egyre bizonytalanabb….Miért? Azért mert nincs jó fundamentuma. A jelen repedezik, és töredezik alatta. Nem lenne jó azt a fundamentumot, egy kicsit megszilárdítani, egy szebb jövő érdekében? Az őszinteség minőségi cementként viselkedne benne, megkötne, és megszilárdítaná azt. Ne sajnáld a cementet a fundamentumból, mert a házad egy szép nap összeomlik!

Szerinted én jobban tudom, hogy neked mi a jó? Szerinted jogomban áll helyetted eldönteni, hogy te mit tarthatsz jónak, hogy te mit mondhatsz, hogy te mit cselekedhetsz? Elvehetem tőled a felelősséget azt mondván, hogy te ne gondolkozz, mert megteszem én azt helyetted? Megfoszthatlak téged a megszületésed lehetőségétől? Adj választ magadnak.

Szeretettel,

“egy Szabad Gondolat”

Szeretnéd, hogy más is elolvassa?

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , | 5 hozzászólás

Az arany oklevél

DSC_8064 copy Én hallgattam a bácsikát nagyon sokáig. A végén elmondtam neki őszintén amit gondoltam. Elkomolyodott az arca. Nem sértően mondtam, amit mondtam, hanem inkább csak kedvesen rákérdeztem bizonyos dolgokra. Elkérte az angol weblapom címét. Mondtam, hogy ott nem sok minden van. De ha netán könyv lesz az utazásból, és lesz angol verzió is, majd letöltheti onnét. Újabb felfedező útra indultam. Bementem a főépületbe, hogy megkeressem a rektort, hogy lássuk érdekelné-e őket az előadás. Mivel nem volt ott, úgy döntöttem teszek egy sétát a kis egyetemi dzsungelben, lássuk mit találok. Egy kis szabadtéri kávézó-ebédlőnél találkoztam egy brazil lánnyal, akivel megismerkedtünk. Valami szociológiával kapcsolatos dolgot tanult. Itt végzi a mesterit. Azt hiszem a boldogságot tanulmányozza.

„Ugyan mi még itt, a világ nyugati felén egyelőre a GDP-t istenítjük, Dzsigme Keszar Namgjel Vangcsuk király Bhutánban – ahol az alkotmány kimondja, hogy az ország hatvan százalékát erdőnek kell borítania, és tilos az állatokra vadászni – már 1972-ben bevezette a Bruttó Nemzeti Boldogság mutatót.” Bruttó Nemzeti boldogság mutató. Aki kicsit mélyebbre ásott a GDP környékén, az tudja, hogy a GDP is egy elég megtévesztő mutató. Na de ez a mi megtévesztéseken alapuló világunkban már nem is olyan nagy újdonság. Az emberek boldogságát is mérni kezdtük. Arra is mutatót találtunk ki. Nem igazán értem, hogyan határozzák meg ennek értékét, de számomra egy jó viccet mindenképp megér a sztori. Hirtelen eszembe jut a mondás, hogy „Mosolyogj, mert a főnök a hülyéket szereti”. Na a lényeg az, hogy új tudományág születik. A boldogság tudománya. Ha boldogság tudományból oklevelet szerzel, te hivatalosan is boldog lehetsz. Az én értelmi képességeim már-már elmaradoznak, nem bírnak lépést tartani ezekkel az újdonságokkal. Oda kerültünk, hogy a bölcsességről, a boldogságról is oklevelet lehet szerezni, mely feljogosít minket, hogy bölcsességet és boldogságot oktassunk. Más szóval: ha bölcsességet vagy boldogságot szeretnél, olyan emberhez kell fordulnod, akit a rendszer feljogosított arra, hogy bölcsességet, avagy boldogságot oktasson. Még véletlenül sem olyan emberhez fordulsz akit te bölcsnek vagy boldognak tartasz, mert azzal nem érsz semmit. Tőle nem fogsz oklevelet kapni a bölcsességről meg a boldogságról, és oklevél nélkül nem is lehetsz boldog, vagy bölcs. Móricka te boldog vagy-e? Én igen, kérem alásan! Mutasd az okleveled! Az nincs! Hogy-hogy nincs? Hát akkor miért hazudtad nekem, hogy boldog vagy?

Amiről most írni próbálok egy olyan vicc, egy olyan tragikomédia, mely ha átmegy rendesen, akkor egyik szemedet becsületesen megröhögteti, a másikat meg megbőgeti.

Nagyon hálás vagyok a létnek eme találkozásért! Volt alkalmam és időm is gondolkodni a dolgon. Indiában nagyon sok a tanult ember. Sokkal több mint otthon. Érettségi után kollégiumot végeznek, utána egyetemet, utána mesteri és utána doktori. Ezek nem lacafacáznak ám! Indiában akkor vagy teljes értékű ember, ha mindez megvan. Ha mindezt sikeresen elvégezted, megkapod az elismervények elismervényét. Olyan szintre jutottál, hogy onnan feljebb ember már nem juthat. Van egy köteg okleveled, ami arról tanúskodik, hogy te már mindent tudsz. A rendszer elhiteti veled, hogy te már többet nem tanulhatsz. Legalábbis nem akárkitől. Ezt nevezem én az illúziók mesteri szinten történő halmozásának. Na vajon miért írom ezt?

A. Irigységből, mert nekem nincsenek ilyen okleveleim. Így én elméletileg nem is létezek. Nem is értem, hogy van bátorságom nyilvánosan olyan témákról elmélkedni, melyekhez elméletileg semmilyen közöm. Mind idáig hálálkodtam a létnek, hogy olyan boldog vagyok, hogy néha éjszaka felébredek és öröm és hálakönnyek csordulnak ki a szemeimből, mert látom a lét szépségét és nagyszerűségét, ami csodálattal tölt el. Na de kiderült, hogy tévedtem. Hogy lehetnék én boldog oklevél nélkül. Hivatalosan csak érettségi oklevelem van, amit annak idején szinte visszautasítottam. Kedves olvasó. Ha boldogságot szeretnél, tovább egy soromat se olvasd. Fordulj helyette szakemberhez!

B. vagy azért írom, hogy megmutassam a képet egy teljesen más szemszögből is. Figyelmeztetlek, hogy oklevél nélkül teszem, tehát nem vehetsz komolyan! Főleg ha jóval több papírod van mint nekem.

A „B” pont rövid kifejtése

Arra nevel a társadalom, hogy legyél te is valaki. Ugyanakkor azt is elmondja neked a társadalom, hogy akkor vagy valaki, ha eleget teszel a követelményeinek. Mik a követelmények? Tanulj, fejleszd magad. Ezek a követelmények. Na de a társadalom azt is megmutatja neked, hogy tedd ezt. Leírja részletesen különböző tájékoztatókban, hogyan kell haladnod felfele a létrán. Te elhiszel neki mindent, és követed az utasításokat. Elindulsz a létrán fölfele, hogy te is légy valaki. Vegyük pl. a filozófiát. Érettségi után filozófia egyetemre mész. Elvégzed. Utána egy kis mesteri, egy kis doktori, egy kis továbbképző, egy kis ez egy kis az Végül már annyi okleveled van, hogy kizárt dolog, hogy te ne légy vérbeli filozófus. Na de megeshet, hogy azért, hogy jobb legyél mint a szomszéd falu filozófusa, elmész és doktorálsz közgázból is. Bakker te már félig isten vagy. Engedd meg, hogy én-senki mondjak neked valamit: Nagyon át lettél verve! Embert nem lehet jobban átverni mint téged. Rekordot döntöttél. Hittél benne, harcoltál, ambíciós voltál. Mindent úgy tettél, ahogy ők „tanácsolták”. Az ambíciód, az akaratod, a kitartásod, a sok izzadságot, a szenvedést, a sok áldozatod siker koronázta. A csúcson vagy. Most már vagy valaki. De nem is akárki! Te egy olyan valaki vagy, akinek több oklevele is bizonyítja, hogy szinte mindent tud, mit ember tudhat. Jó filozófus vagy. Természetesen bölcs is vagy. Egész pontosan az elismervények szerint a legbölcsebb. Közgazdaságtanból doktoráltál. Komolyan mondom, te már több vagy mint ember. Hozzád bárki fordulhat tanácsért. Mert te bizonyítani tudod, hogy alkalmas vagy minden kérdés megválaszolására. Megszülettél! Most már elmondhatod, hogy vagy valaki!

Na de álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy is lettél te? Ki szült téged? Barátom, emlékezz csak vissza, hogy történt! A rendszernek elhitted, hogy az a járható út amit ő javasol neked. Elhittél neki mindent. Megfogadtad, és követted minden tanácsát, minden utasítását. Azzá lettél, amivé ő akart tenni téged. Te lettél maga a rendszer. Felemelkedtél a tömegből. Szárnyalni kezdtél. A világ tetejéről nézel le ránk. Te lettél a legnagyobb. Határozottan tudod, hogy ennél nagyobb már ember nem tud lenni. Egyetlen egy dolgot felejtesz csak el. Éspedig azt, hogy aki téged létrehozott, az mindig fölötted lesz. Te általa vagy valaki. Tőle kaptad az igeneket, az elismervényeket. Tőle kaptad léted illúzióját! Lehet, hogy hozzám képest hatalmas vagy, de mindig ott a központi egység fölötted, aki megszült téged. Egész pontosan megölt téged. Neki köszönheted a halálodat, életed illúzióját. Megnyomorított teljesen. Az élet legparányibb nyomát is kiölte belőled. Gép lettél, egy tökéletes terminátor, egy tökéletes végrehajtó. Igen, te vagy a legjobb! Igaz ez a kijelentés. Te lettél a rendszer egyik legfontosabb eleme. Minden szempontból megfelelsz neki. Te vagy a legszilárdabb, legtörhetetlenebb tégla. Behelyeztek a fundamentumba. Meghaltál.

Odamegy hozzád az élet, hogy felébresszen egy egyszerű tiszta emberi lény formájában. Te meg öntelten mosolyogsz rajta. Ki vagy te? Hogy képzeled, hogy te engem Prof. Dr. Marika Pistát kioktatsz. Hát tudod te ki vagyok én? Te egy nagy ember vagy. Hivatalosan megtanultál mindent, amit ember megtanulhat. Egy dolgot felejtettél el csak megtanulni, a legfontosabbat, hogy mi az az élet. Kaptál egy illúziót, melyet életnek hiszel, és a küzdelmek folytatódnak.

Jézus korában még jobb idők voltak mint most. Az ember értékét nem diplomákban meg elismervényekben mérték, hanem aranyban, birtokban, stb. Odament a kereskedő Jézushoz, hogy azt is megszerezze, ami addig még nem volt meg neki. Azt mondta Jézus, hogy megkaphatja, de cserében le kell mondania mindenről, amit eddig felhalmozott. A kereskedő nem volt képes rá. A kereskedő nem volt képes lemondani az aranyról, a vagyonról az élet ismeretéért. Az okleveled az aranyad. Felőled járhat kelhet Jézus körülötted, akár az ablakodon is bemászhat, és kedvesen megkérhet, hogy figyelj egyetlen szóra. Te nem fogsz. Nem fogják engedni az okleveleid, az aranyaid, hogy odafigyelj rá, hisz egy életen keresztül, harcoltál, küzdöttél, áldozatokat vállaltál értük. Nem fogod feladni az illúziót, amit életnek hiszel egy oklevél nélküli koldus szavaiért. Na de még mielőtt félreértenél, kedves olvasó elmondom neked, hogy találkoztam én okleveles életörömmel teli emberekkel is. Egyenesen lenyűgöztek! Ezek az emberek az alázat megtestesítői, az élet nagy mesterei. De nagyon kevés van belőlük. Miért? Az oklevél csak egy forma. A formák világában, miután a materializmus sikeresen megteremtette a formáktól való függőséget, nem a tudás számít, hanem maga az oklevél, és a hozzá kapcsolódó illúzió csomag. Tulajdonképpen az oklevél a legeslegjobb eszköze az igaz tudás elárulásának. Ma már lassan az egész világ oklevelet akar, nem tudást. A fiatalok a szakmát nem a szakma szépségéért választják, hanem az oklevél értékéért. Minél több pénzt hoz az oklevél, annál nagyobb az ára, mert általa az őt birtokló személy is „értékesebbé” válik. Így fordul az egész világ a tetejére. A mai világban az oklevél is éppen úgy mint a szeretet egy árucikk. Az egész egy nagy biznisz. Egy invesztíció. Minél többet fektetünk az oklevélbe, annál többet hoz majd a konyhára. Az oklevél talán a legeslegjobb hosszú távú befektetés. Olyan mint egy nagyon jól eltalált részvény:).

Itt kitérnék egy specifikus divatos szakmára. Nagyon sok filmben reklámozzák szépségét, és a vele járó csili-vili életstílust. Szerintem már ki is találtad miről van szó. Igen, a jog! Úgy képzelem el a jogot, mint a rendszer immunrendszerét. A jogot elvégző friss életek a C-vitamin a rendszerben, mely megerősíti védekező képességét az ilyen gondolatokkal szemben, mint amiket most olvasol. Ha valaki sikeresen elvégzi a jogot, az a rendszer, az illúzióvilág esküdt zsoldosává válik. Ők azok akik, a legapróbb részletekig megtanulják a rendszer szabályait, akik majd segítenek ezeket parancsszóra, gondolkodás nélkül ráhúzni másokra is, hogy nehogy még véletlenül is valaki élete végéig megőrizze igaz emberi vonásait. Azt gondolom, hogy Hollywood közreműködése nélkül a világ jogászainak kilencven százaléka nem létezne:).

Most hirtelen arra gondolok, hogy átvitt értelemben valóban folyik egy harc a fény és a sötétség között. De azt nem egészen úgy kell elképzelni, ahogy azt a különböző vallások elprédikálják a nagyérdemű jóhiszeműnek. Most ezt lehet cifrázni, és gonosznak meg jónak nevezni őket, de a lényeg ugyanaz. Az értelem és a törvény egymás határozott ellentétei. Az értelem segít megőrizni és fejleszteni emberi vonásainkat, míg a törvény kiöli azt belőlünk, gondolkodás nélkül parancsokat végrehajtó gépezetté alakítva bennünket. Amint az előbbiekben említettem, a szeretet is el lett törvényesítve, hogy az ember félelemből meg engedelmességből „szeressen” ahelyett, hogy értse a szeretet lényegét, fontosságát. Így kerül manapság a boldogság meg a bölcsesség is szabályok közé, diplomák mögé. A boldogság és bölcsesség veszélyes dolgok. Ha igaz bölcsesség van, igaz boldogság is van. Ha igaz bölcsesség és igaz boldogság van a rendszer megszűnik. Tehát a válasz a nagy kérdésre: IGEN, létezik egyféle harc a „sötétség és a fény” között. A tömeg tudatossági szintjének emelkedése nagyon veszélyes a központi egységekre, ezért ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy féken tartsák azt.

Közben azon tűnődtem, hogy vajon kinek is írom ezeket a sorokat. Mennyien értik, mennyien érzik, hogy miről beszélek. Na mindegy. Nem is azért írom, hogy mindenkivel megértessem és elfogadtassam a sorok üzenetét. Tudom, hogy vannak, akik már rég értik, vannak, akiknek ez a néhány sor segíteni fog kicsit másképp látni a világot, és vannak olyanok, akik a lehető leghevesebben ellenkeznek, meg ítélkeznek a gondolatok fölött. Ezek nagy részének valószínűleg nagyon sok oklevele van. Így hát számomra teljesen természetes a felháborodásuk. Én nem haragszom rájuk, de nem is várom el, hogy cserében ők se haragudjanak rám. Isten éltesse őket is!

Kedves olvasó, kérlek ügyelj, hogy az okleveled ne vegye el tőled az igaz tudás befogadásának képességét. Légy jó mérnök, légy jó filozófus, légy jó doktor, légy jó jogász ha úgy tetszik, de ne halj meg! Légy alázatos, fogadd el felebarátodat olyannak, amilyen, mert ő az aki elhozza számodra az igazság fényét.

Szeretettel,

            „egy Szabad Gondolat”

Zárógondolatok:

KorunK paradoxona

(George Carlin – The Paradox of Our Time)

Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.

Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.

Többet fogyasztunk, de kevesebbünk

van. Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.

Nagyobbak a házaink, és kisebbek a családok. Több

a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több az

ismeret, és kevesebb a megértés. Tele vagyunk

szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.

Több az orvosság, de kevesebb az egészség. Túl

sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül

költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, későn

fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset

olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán

imádkozunk.

Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben

elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl

keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.

Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez

szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is

élünk valójában.

Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd

ajtajáig.

Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk

rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk

végbe.

Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket.

Az atomokat szét tudjuk rombolni, de előítéleteinket

nem.

Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk,

és kevesebbet érünk el. Megtanultunk

gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.

Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek

egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot

küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet

beszélgetünk egymással.

A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyra nőtt

emberek, és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés

és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.

Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás.

Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt

otthon.

Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el”

árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos

emberek korszaka.

Eljött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak,

megnyugtatnak, megölnek bennünket.

Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit

a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk,

amikor a modern technika egy ilyen üzenetet

szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll:

megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üzenetet.

Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek,

mert ők nem lesznek mindig veletek.

Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte

rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek

hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.

Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert

ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és

nem kerül semmibe.

Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek

őket.

Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat

elfeledtet.

Fogjátok meg egymás kezét, és élvezzétek ki azokat

a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert

eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem

lesznek mellettetek.

Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást,

hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok

mindazt, amit el szeretnétek mondani.

Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem

a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.

Categories: India, Minden | Címkék: , , | 3 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.