Posts Tagged With: iskola

Felnőtt Gyerekek – Summerhill

arts-graphics-2008_1183288aMint mondottuk, mostantól kevesebbet fogunk foglalkozni a társadalomkritikával, és nagyobb figyelmet fordítunk a lehetőségek feltárására, megmutatására. A társadalomnak lassan már nincs is szüksége a kimondott kritikára, mert önpusztító beállítottságával kritizálja ő saját magát. Gyengeségei, kudarcai teljesen nyilvánvalóak minden ébredő elme számára. Már csak kevesek előtt titok, hogy jelenlegi működése , földhözragadt, anyagot bálványozó értékrendjének az eredménye, melynek feltett szándéka, a tömegek szisztematikus butítása, az igazi fejlődés eszközeinek elrejtése, tiltása. A konzervatív erők, még egy darabig hevesen fognak munkálkodni, hogy erőszakosan továbbéltessenek egy olyan rendszert, mely az emberi elméket oly sokáig sötétségben tartotta, viszont ezzel párhuzamosan érezhető az is, hogy egyre többen bátorkodnak az ezeréves sablonokon  átlátni, őszintén megnyilvánulni, és valós lépéseket tenni a sötétség szétoszlatásáért. Köszönjük nekik!

Lássuk csak:

Hogyan változhatnának meg a gyerekek?
Hogyan változhatnának meg a felnőttek?
Hogyan változhatna meg a gyerek-felnőtt viszony?
Hogyan változhat meg a tanügyi rendszer?

És egy rövid párbeszéd a filmből, az iskolát bezárni szándékozó tanfelügyelő és egy summerhilli tanár között:

T: – Nem kényszerítheti a gyerekeket tanulásra!

TF: – Biztosítani kell minden gyerek
számára a széleskörű oktatást.

T: – Nem! Magának az kell, hogy irányítsuk őket.  Libatömés, ahogy apám hívta.

TF: – Nem azért vagyok itt, hogy az
édesapja nevelési elveit bíráljam.

T: – Mert fél tőlük!   Mert tudja, hogy igaza volt, és ha igaza volt,  akkor az ön nevelési elvei túl szűklátókörűek.

TF: – Csak a dolgomat végzem.

T: – Én pedig a sajátomat! Próbálok a gyerekeinknek igazi summerhill-i nevelést biztosítani.

TF: – És mi is az pontosan?

T: – Summerhill…  Summerhill arra tanítja a gyerekeket, hogy irányítani tudják önmagukat.  Az elméjüket, a testüket, a kapcsolataikat, az érzelmeiket.  Használati útmutatót kapnak a saját életükhöz.

TF: -Sajnálom, de ezt sajnos nem lehet mérni.

T: – Ön erre vágyott, amikor gyerek volt?

….És te? Te mire vágytál, amikor gyerek voltál? Mit szeretnél a gyerekeidre hagyni?

ÉRDEMES MEGFIGYELNI AZ ANYA VÍVÓDÁSAIT, KÉSŐBB AZ ÖNKRITIKÁIT. VAJON, MAGUNKRA ISMERÜNK?

MEGJELENT A SZABAD GONDOLAT 6. SZÁMÁNAK MEGHALLGATHATÓ VÁLTOZATA!

KATTINTS IDE:

https://szabadgondolat.wordpress.com/2013/03/18/szabad-gondolat-6-audio/

Reklámok
Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 5 hozzászólás

Gyermek-Szülő-Rendszer-Isten kapcsolat

IDÉZVE!

” – …. Hogy megy ez végbe? Miért? Nevezetesen az, hogy a szülő zárja el gyermeke előtt a boldogsághoz vezető utat. De hát voltaképpen, hogy ez így van-e vagy sem, arról meg kell bizonyosodnom.

– Jó, ha meg akarsz róla bizonyosodni, idézd fel saját gyermekkorod képeit.
– Hát az nehéz lesz. Nem mindenki tud visszaemlékezni saját gyermekkorára.
– De vajon miért? Vajon nem azért-e, mert az emlékezet, az érzéseket kímélendő, lenyirbálja azt, ami terméketlen, meddő, puszta? Megpróbálja eltávolítani a kilátástalanság sugalmazását. Kitörölni azt is, amit édesanyád méhében éltél meg, amikor a világi harcmezőt érezted édesanyád átélésein, tapasztalatain keresztül. Akarod, hogy segítsek tovább emlékezned?
– Rendben. Segíts! Mi volt tovább és tűnt el az emlékezetből?
– Tovább már nem akarsz emlékezni arra, hogyan feküdtél te, a Világegyetem uralkodója, egyedül, magatehetetlenül a kiságyban. Szorosan pólyába kötözve, szinte bilincsbe verve és helyetted mosolyogva mások döntöttek arról, hogy mikor kell enned, aludnod. Szerettél volna mindent megfontolni, felfogni, megérteni. De téged ehelyett elég gyakran inkább a magasba dobáltak. “Ugyan miért?” – ezt nem sikerült megértened. Amikor egy picit megnőttél, rengeteg szótalan és lélektelen dolgot láttál magad körül, de nem lehetett őket megérinteni. Csak azokat tudtad megérinteni, amelyeket neked adtak. És te ebbe beletörődtél, s megpróbáltad megérteni, miben rejlik a neked nyújtott csörgő, zúgó, búgó játékok tökéletessége. De te azok abszurd primitivizmusában azt, ami nem is volt, és nem is lehetett benne, nem tudtad megtalálni. Mégsem adtad fel, tovább kerestél, kezeddel megérintetted, sőt megpróbáltál bele is harapni, de mindhiába. Úgy sem találtál rá magyarázatot. Ekkor ingott meg először az, aki azért született, hogy a Világegyetem ura legyen. Úgy döntött, hogy semmiről sem dönthet, elárulták azok, akik világra hozták, és te is elárultad saját magadat.
– Te az én életem eseményeiről beszélsz. De hát ki vagyok én? Ugyan különböztem-e más gyermekektől?
– Én konkrétan rólad beszélek. És azokról, akik az adott pillanatban hallanak engem.
– Ez azt jelenti, hogy a Világegyetemben sok uralkodó van, ha már mindenki annak születik? Hát hogy lehet ez? Miféle uralkodó az, ha ugyanazt a dolgot temérdek más személy is uralja? Vagy esetleg éppen ezért kell lennie több Világegyetemnek?
– Csak egy Világegyetem van. Egyetlenegy. Oszthatatlan. De mindenkinek megvan benne a saját tere. És az egésznek ez egysége is az embertől függ. Minden egyes embertől.
– Hát az enyém, az én terem hol van?
    – Elveszett. De meg fogod találni.
– Mikor sikerült elveszítenem?
– Amikor feladtad magadat.
– Mit jelent az, hogy “feladtad”? Olyan voltam, mint minden többi gyerek.
– Te is, mint minden gyermek, a hozzátartozók jóságába, szüleibe vetett hittel, de egyre gyakrabban fojtottad el vágyaidat, és elfogadtad azt, hogy te csak egy semmirevaló, semmit nem tudó gyermek vagy. De az érzések, amelyek gyermekkorodban erőszakkal születtek benned, igyekeznek veled maradni egész életeden át, sőt, testet ölteni utódaidban is. Iskolába jártál, mint mindenki. Ott, az iskolában, azt mesélték neked, hogy az ember majomtól származik. Milyen primitív volt! Mily bután hitt Istenben! Azt mesélték, hogy csak egyetlenegy vezér van. Ő mindent tud. Őt a nép választotta. Ő a legtiszteletreméltóbb és legokosabb. Te pedig erről a vezérről önfeledten verseket szavaltál, lelkesülten dicsőítetted.
– Nemcsak verseket szavaltam és dicsőítettem azt, akit megszabtak, hanem én magam is hittem benne.
– Igen, sokan szavaltak verseket. Egymással még versenyeztek is, hogy ki tudja jobban dicsőíteni. Te pedig igyekeztél első lenni.
– Akkor mindenki igyekezett így cselekedni.
– Igen, az egész rendszernek szüksége volt arra, hogy minden emberben egyforma igyekezet működjön. Így erőszakot követett el mindenki ellen. Megtörte az igyekezetet, hogy saját magát védelmezze.
De egyszerre csak, amikor már életed egy részét leélted, rájöttél, hogy rengeteg rendszer létezik, és ezek a rendszerek különbözőek. Aztán megtudtad, hogy lehet, hogy az ember sosem volt majomszerű. A legbölcsebb vezér pedig a legbutább zsarnok volt. A te nemzedéked helytelenül élte le életét. Most pedig egy másmilyen rendszerben kell élnie.
Apa, szülő lettél. Meg sem fordult a fejedben, hogy elgondolkodj rajta. Lányodat átadtad az új rendszernek, mintha ez lenne a boldogság netovábbja. Már nem gondolkodsz, mint korábban. A csörgők értelmetlenségén sem akadsz már fenn. Elismerve, elfogadva az erőszakot saját magad ellen, gyermeked ellen te magad is erőszakot követsz el. Az évezredek múlnak, a rendszerek változnak, egyik a másik után jön és megy, s mindegyiknek egy a célja: téged, az uralkodót, a legbölcsebb teremtményt, lelketlen rabszolgává változtatni. A rendszer a szülőknek köszönhetően szüntelen létezik. És azoknak köszönhetően, akik saját magukat a legbölcsebb tanítóknak nevezik. Új tant hoznak létre, és ugyanakkor vele együtt egy új rendszer is születik. Ha csak egy picit jobban megfigyeljük, világosan lehet látni: a régi törekvés mozgatja az újat is. Célja, hogy elválasszon téged Istentől. Közétek álljon, elzárjon az élettől, rávegyen téged is, Istent is, hogy neki dolgozzatok… “
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , | 8 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.