A Biblia NEM Isten beszéde – Jézus NEM isten.

Nagy szomorúsággal tölt el, amikor a félrevezetett vallásos embertársaim, a keresztények, a zsidók, a muzulmánok… azt mondják, hogy a Biblia, a Tóra, a Korán stb. Isten beszéde…
…és ezáltal önként elutasítják az “üdvösség”, a hiábavalóság kerekéből való megszabadulás lehetőségét.
Mint tudjátok, a bibliát én is szeretem. Az igazság szeretetével olvasva, én is merítek inspirációt, és kapok megértéseket általa, mert ez a könyv tényleg egy nagyon jó tárgyi eszköz, mely tele van az élő, a mindenütt jelenlévő, a mindenható isteni rendről szóló bizonyságokkal. Ugyanakkor megmutatja “isten gyermekének” a jellemét, mely által a Krisztus Jézus kijelenthette magáról, hogy én és az atya egyek vagyunk.
Viszont azt mondani, hogy a biblia isten szava, a legtudatlanabb és legeltévelyedettebb “istenkáromlás”, melyből kigyógyulni, tényleg csak az Élő Isten segítségével, a Krisztus erejével és bölcsességével lehet.
Drága barátom, a biblia bálványozása, de még Jézus bálványozása és imádata is a legveszélyesebb céltévesztés, mely durván ellehetetleníti a tékozló fiúk és lányok számára, hogy beteljesítsék azt, amiről a hiábavalóság felett úrrá lett, ekképp az igazságot éhezők számára utat mutató „isten-ember fiú” beszélt.
A Biblia NEM isten szava, hanem bizonyságok Istenről. Jézus NEM isten, hanem isten gyermeke, mint ahogy bárki azzá válhat, aki, mint megmondatott, lélek által újjászületik. Viszont ezt babonás istenfélelemmel, vallásos szellemmel megfertőzött elmékkel képtelenség megérteni. Az igazság iránti éhséggel és szomjúsággal viszont BÁRKI megértheti.

Egyszer egy bölcs azt mondta, hogy a szent iratok ismerete az ostoba embernek valóságos teher. Az önismerettel nem rendelkezőnek még a saját élete is teher. Ez a kis bölcsesség segített nekem ráébredni, hogy miért nem értettem a biblia üzeneteit, amikor gyerekkoromban olvastam. Ezen kis gyöngyszem fényében ébredhettem rá arra is, hogy pólyás babáknak nem ajánlhatom sem a bibliát sem a védát. Legfeljebb csak abban segíthetek minden újszülöttnek, vagy a születés felé elindult magzatnak, hogy “megfertőzöm” őt az igazság szeretetével, mely előbb vagy utóbb elviszi őt, a szent könyvekhez, és végül Krisztushoz is.

A Biblia, mint mondtam, az élő Istenről szóló bizonyságokat tartalmazó könyv, egy kiváló tárgyi eszköz, mely a világban mindenütt jelenlévő isteni rendre mutat. Tele van nagyon tanulságos példabeszédekkel, tanítómesékkel, képes beszédekkel, “nyelveken szólással”, melyeket csak az érthet meg, aki az igazság szerelmes elkötelezettje. Épp ezért ezt a könyvet sajnos még inkább átitatja a félelemre, a vakbuzgóságra építő antikrisztusi lelkület, mint bármely más könyvet. Így fennáll annak lehetősége is, hogy belopja a félelmet az olvasó szívébe, ezáltal elvéve annak lehetőségét, hogy meg is értse azt, amiről olvas.
“Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol?”

A szívem szakad meg, amikor a vallásos emberek azt mondják, hogy félnek istentől, de szeretik őt, mert tudom, hogy a legeslegdurvább szellemi börtönbe zárták be magukat, melyből tényleg csak valami isteni közbenjárás/ csoda folytán szabadulhatnak ki. Csak nézek ki a fejemből, és nem hiszek a fülemnek és a szememnek: Hogy nem tűnik fel ezeknek az embereknek, hogy ez a lelkület, ez a magatartás, ez a bibliához és Jézus személyéhez való viszonyulás épp Krisztus beszédeinek mond ellent?

A Biblia NEM isten szava! Viszont a Bibliában egyértelműen benne van, hogy mi isten szava. János evangéliuma határozottan kijelenti, hogy Jézus maga az ige, mely testté lett. Most akkor ki az ige? Jézus, vagy a Biblia? Élő az ige, vagy halott? Isten élő, vagy már meghalt?
Jézus azért mondhatta el magáról, hogy az atya és én egyek vagyunk, mert a hús és a vér kívánságait legyőzte a lélek ereje az ő életében… ekképp nem a saját testi akarata szerint beszélt és cselekedett, hanem azt mondta és cselekedte, amit “az atyától”, a lélektől hallott.
Na de a legdurvább ebben a történetben az, hogy erre szólított fel bennünket is! … hogy szülessünk újjá a lélek által, mint ő, hogy legyőzzük a világot, mint ő, hogy az isten igéjévé/gyermekeivé váljunk, mint ő! … hogy azt beszéljük, és cselekedjük, amit az “atyától hallunk”, épp úgy, mint ő. Hogy tökéletesek legyünk, mint a mi mennyei atyánk is tökéletes, mint ő! Hogy cselekedjük, amit ő cselekedett, sőt, még többet is!
Ezt, drága barátom babonás, vallásos istenfélelemben TELJESSÉGGEL LEHETETLEN megérteni! Viszont igazságszerelemmel nagyon is lehetséges!
És a végén még működni is fog, amire Jézus barátunk megkért: úgy fényljék a ti világosságotok, hogy aki látja a ti cselekedeteiteket, megkívánja annak jelenlétét, aki által ti beszéltek és cselekedtek! …Hogy ne rejtethessék el a hegyen épített város! AZ ISTEN SZERELMÉRE!

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz ezeket az elmében felépített szellemi magaslatokat lerombolni, a hazugság szellemével/ szellemiségével megvívni a “harcot”, úgy megjelentetni az Örökkévaló bölcsességét, hogy elégjen, szét oszoljon minden hamisság a környékről! De az biztos, hogy nincs is ennél szebb feladat, szebb hivatás az égadta világon!

Jézus bálványozása és imádása még a biblia isten szavának való nyilvánításánál is nagyobb és VÉGZETESEBB bűn/ céltévesztés!
Itt és most kijelentetik, – és akinek füle van hallja –, hogy akik életük végéig kitartanak a Jézus imádatában és bálványozásában, nem fogják meglátni “isten országát”, nem fogják tudni megismerni azt a tökéletes istenemberi jellemet, szent lelket/ szent lelkületet, mely Jézust Isten szerelmetes gyermekévé tette!

Jézus imádata a “Világ Urának” legalattomosabb csele és csapdája, melybe rengetegen beleesnek, akik végre meglátják Krisztusban az utat, az igazságot és az életet.
Miért mondom ezt? Azért, mert akik imádják, tapsolnak, és énekelnek neki, elhitetik magukkal, hogy közösségük van vele, ismerik őt, miközben az történik, hogy mint egy bálványnak, csupán a nevét ismételgetik, babonásan imádkoznak hozzá, és leteszik a hozzá címzett rendeléseiket, mint a munkásosztály fekete pénteken az emagnak. Ennél végezetesebb csapdát én el sem tudok képzelni! Talán erre mondta, hogy sokan lesznek majd, kik annak ellenére, hogy sokat ismételgették a nevét, nem látják meg a mennyek országát, mely,mint mondotta, “NEM SZEMMEL LÁTHATÓ MÓDON JŐ EL”.

Drága barátom, ha TE megjeleníted számomra az élet szerzőjének a bölcsességét és erejét, minden bizonnyal szeretni foglak téged, és figyelni foglak, hogy megismerjem azt a Tökéletes jellemet, mely akadálymentesen átengedi a Mindenható akaratát, de ha elkezdek tapsikolni, meg énekelni neked; imádni és bálványozni foglak, kizárom annak lehetőségét, hogy az általad megjeleníted tökéletes krisztusi jellemet magamra ölthessem. … mert a bálványozás távolságot tart a bálványozott személy és a bálványozó között… elhiteti, hogy te soha nem lehetsz olyan, mint ő, ekképp a babonás vallásosságban éhezteti a bálványozó személy lelkét, amíg az teljesen elsorvad.
Hogy szeretem a négy evangélium főszereplőjét?
Ostoba kérdés! Úgy érzem, hogy aki egy picit is megismerte őt, KÉPTELEN nem szeretni. Meghalnék-e érte? Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy akár fizikai életem árán is vállalnám, hogy amit ő letett az asztalra, abban élet van. Sőt, mi több: igazság, mely szabaddá teszi a lelket!
Hogy imádom-e őt? Nem estem a fejemre! Nem akarom imádni sem őt, sem mást. Még istent sem! Szeretni, éhezni, figyelni kívánom őt! Táplálkozni szeretnék belőle, hogy általa én is tökéletes legyek, mint ahogy az élet Szerzője is tökéletes. Legfőbb vágyam, hogy egyé váljak a tökéletes tervvel, az élet Rendjével (ne legyek rendetlen, rendtelen), hogy az bennem (IS) életre keljen; teljesen legyőzze a világot, annak hiábavalóságát, mint ahogy legyőzte Jézus Krisztusban és másokban is, akik egyé váltak vele, az ő lényegével, lelkével. Arra vágyom, hogy igaz legyen az én életemre vonatkozóan is, amit ő maga mondott: akik ismerik/szeretik őt, ugyanazt cselekszik, amit ő, sőt, még annál is többet, mert ő az „atyához ment”
… beleértve akár a keresztáldozatot is, ha szükség. …hogy nyilvánvalóvá váljon, hogy bennem már nem a hús-vér, félelemmel telített lélek lakik, hanem a tökéletes isteni lélek, mely igenis képes legyőzni a halált.

Lehet, hogy sértőek ezek a sorok sokak számára, de nem érdekel. Ő botrány kő volt, a megütközés köve, melybe a hamisság beleütközött, és darabokra hullott. Én is az vagyok! Akinek megfelel a langyos, vallásos pisikával átitatott pelenka melegsége, annak álbiztonsága, az ne olvassa azt, ami ide íratik. Akinek a lagyamatag, édeskés beszédekre van szüksége, hogy tovább álmodhassa a hazugságot, álljon be valamilyen keresztény gyülekezetbe, legyen buddhista rab, hindu aszalt szilva, vagy muzulmán biobomba, de NE jöjjön ide! Aki élete végéig tapsikolni akar Jézusnak, táncolni Krisnának, hajladozni Allahnak, félni a pödört barkójúak Yahve istenétől, az tegye fel a vallásos varázsszemüveget, és tegyen le róla, hogy valaha is közössége lesz az igazsággal. Alapítson nagy családot, szaporítson, mint a disznók, és szenvedjen élete végéig, hogy valamiképp betöltse az éhes, követelőző szájakat, melyek kiáltozva az ő tudatlan, igazságtagadó döntését fogják tőle számon kérni élete végéig!
Aki egy szép hosszú életre vágyik, a végtelenségig ismétlődő, unalmas születésnapi zsúrokra, névnapokra, karácsonyokra és más, halált hozó, igazság iránti vágyat csillapító ünnepségekre, világi sikereket elérő gyermekek látványára, a langyos megöregedésre, a család bealtató melegére, annak nem “itt” a helye. Nyugodjon bele abba, hogy egy néhány éven belül, lejár a stopper, és behívót csörgedezik a vekker. De az isten szerelmére! Ne áltassa magát azzal, hogy az ő mestere Jézus, Buddha, vagy Zarathustra. Felejtse el őket is… menjen be a város közepébe és vegyen egy új televíziót, egy új tablettet, vagy tablettát, mely visszaviszi őt abba a mély álomba, melybe vak édesanyja belepottyantotta, amikor megszülte őt.

Akinek már betelt a hócipője a cukormázzal megkent beszédekkel, a langyos, időzített halálos méreg elméletekkel, a kereszténység Jézuska köntösbe öltöztetett géppuskájával, a lebutított európai ember import Buddhájával, induljon el MOST. Semmit ne vigyen magával, csak az igazság iránti szomjúságát és éhségét, a gondviselő erejébe/ bölcsességébe vetett bizalmát, és az élet szerzőjével szemben érzett kiolthatatlan szerelmét. És ne nézzen hátra, mert mögötte mindig a hullámok lesznek, a népek tengerének tajtékzó hullámai, melyek hízelegve, szeretetet, nyugalmat kínálva vissza akarnak húzni a feneketlen sötét mélybe, ahonnét már az Atyaisten sem húzhatja ki a szabad akarattal “megáldott” gyermekét!
“És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”

Ezen gondolatcsomag konklúziójaképp talán kijelenthető, hogy akik a bibliát a nevetség tárgyává téve kigúnyolják, és elutasítják, ugyanazon a tévúton hadakoznak az igazság megismerése ellen, mint azok az öntelt írástudók, és bölcselkedők akik vak buzgóság vagy hatalomvágy által indítva, azt isten szavának hirdetik.

A fenti írást dedikálom egyik legdrágább és legértékesebb barátomnak, igazság szerető testvéremnek, Kozma Albertnek!

Kapcsolódó írás:
https://szabadgondolat.wordpress.com/2017/03/13/beperelem-jehovat-es-szerzemenyet-a-bibliat/