Hangos

Az Élet Piramisa


Az alábbi olvasmány felolvasott, meghallgatható változata is létezik, és ingyenesen kérhető azok számára, akiknek nincsen elég idejük olvasni, de szeretnék meghallgatni MP3 lejátszón (például utazás közben). Ha meg szeretnéd kapni, kérd az írás címének pontos megjelölésével a „Szabad Gondolat” honlapra hivatkozva a következő e-mail címen: tavolvasas@gmail.com

­­Két fontos fogalmat szeretnék tisztázni, még mielőtt belevágnék az “Élet Piramisa” nevet viselő Szabad Gondolat est témájának kifejtésébe. Ezek az ok-okozat és a teljes felelősség. Mindkettő nagyon fontos eszköze annak, hogy megértsük, hogyan is épül fel ez az úgynevezett piramis. Nélkülük talán nincs is értelme továbblépni. A korábbiakban már mindkettőről esett szó, most csak röviden teszek róluk említést.

Ok-Okozat:

Annak megértése, és tisztán látása, hogy világodban minden történésnek, jelenségnek megvan a maga oka. Semmi nincs ok nélkül, értelmetlenül. Ha helyén a figyelmed, kellő alázattal, lehetőséged nyílik felfedezni az okokat, az értelmet minden jelenség, minden történés mögött. Ha az ember elsajátítja a figyelés „művészetét”, először olyan “jó” és “rossz” dolgok, történések, jelenségek vállnak számára érthetővé, világossá, amelyek valamikor a „múltban” történtek, majd azok, amelyek a jelenben zajlanak. Az “út elején” a történés és az annak megértése közötti időbeli távolság meglehetősen nagy, de az ember tudatosan lerövidítheti ezt a távolságot addig a pontig, mígnem találkozik a történés a megértéssel, avagy rögtön a történés után vagy közben megérkezik az értés, az ok felismerése. Amennyiben az ember nem áll meg itt, egy idő után a jelent figyelve, a múltat ismerve, már azt is látja, hogy a jövőben mi fog történni. Az, hogy valami értelmetlennek tűnik, csak annyit jelent, hogy a jelenlegi tudásoddal, figyelmeddel nem vagy képes megérteni bizonyos dolgokat, nem leled az értelmet. Ilyenkor veszi kezdetét az ítélkezés, a jó és a rossz szétválasztása. Ilyenkor találja ki az ember az olyan fogalmakat -melyeknek tulajdonképpen semmilyen valós alapjuk nincs-, mint pl. a szerencse, szerencsétlenség, igazságtalanság, …, stb. (Régebb sokat lázadoztam a sors ellen, mert úgy érzékeltem, hogy a szerencséből nem egyformán jutott az embereknek, nincs igazság a földön. Ma már nem győzöm csodálni a lét nagyszerűségét, melyben minden kis történés, jelenség mögött van egy nagyon fontos ok, és mindennek megvan a maga miértje.)Amennyiben még nem volt alkalmad felismerni a fenti sorok valóságtartalmát az életedben és hiszel a szerencsében/szerencsétlenségben, nem is nagyon ajánlom, hogy tovább olvasd ezt az “eszmefuttatást”.

A Teljes Felelősség

A felelősségről is csak néhány szóban, mert korábban egy tágasabb cikkben részletesen is be volt mutatva. A felelősség teljes megértéséhez fontos tisztán értened az ok-okozat jelentését. Az olyan fogalmakról mint a felelősség, szeretet, béke, demokrácia, és társai olyan sokat beszélt már az ember, hogy azok valósággal elkoptak, elveszítették valódi jelentésüket, teljesen átminősültek. A felelősség fogalma nem merül ki csupán annyiban, hogy felelősnek kell lenni mindenért, amit teszel vagy amit mondasz. Fontos tudnod, hogy felelős vagy mindenért, amit hallasz, amit látsz, amit bármilyen módon tapasztalsz.

Ennek felismerése, mély átélése vezethet oda , hogy megértsd: teremtő erővel rendelkezel. Láthatod, hogy két ember ugyanabban az időben, ugyanabban a szituációban, ugyanazon a helyen, ugyanazon körülmények között nem tapasztalja ugyanazt. Miért van ez? Egyiknek bizonyos tapasztalatokra nincs (már) szüksége, a másiknak (még) igen.

Az embernek értelmetlen olyant tapasztalnia, ami nem hordoz számára egy felismerést, egy tanítást, melyre szüksége van ahhoz, hogy megértse helyét a világban. Ezért van az például, hogy ugyanazon körülmények között az egyik teljesen elégedett, a másik meg folyton panaszkodik, az egyik boldog, a másik meg boldogtalan. Ultra-spirituális világodban álmestereidtől megtanulhattad, hogy az ember teremtő. Az egónak (hamis én) igazi élményt jelent ezt hallani, ezért nem akarod észrevenni, hogy valójában mit takar ez a kijelentés, a “mester” meg rendszeresen elfelejti megemlíteni, de lehet, hogy ő sem tudja, hogy az ember azon a szinten, amelyiken ezeket a sorokat olvassa, csak a tudatlanságával és a vakságával teremt. Az ember mint tudatos teremtő körülbelül a fehér hollóval azonos gyakoriságú. Tehát az történik, hogy az ember tudatlanságával, vakságával megteremti, úgymond „bevonzza” azon körülményeket, melyekből tanulnia kell, melyek fontos felismeréseket, megértéseket hordoznak számára. Ennél fogva ezen szituációk többnyire kényelmetlenek, kellemetlenek, fájóak. De van “jó” is bennük: ébredést hoznak. Ezért nem ajánlott ilyen helyzetekben az ellenkezés. A kellemetlen szituáció teljes elfogadása megértéshez vezethet, mely gyökereiben számolja fel a “problémát”. A figyelmetlenség, a vakság nagyon erős eszközei a tudatlan teremtésnek. Ha például az ember nem tanul egy balesetből, ismételten része kell legyen benne addig, amíg megérti, hogy mivel idézi azt elő. Ha az embernek többszöri próbálkozással sem sikerül egy bizonyos akadályt átugornia, nem tudja folytatni az utat, és addig emészti életenergiáját fölöslegesen (harc), míg az elfogy, ő meg szó szerint kifogy a világból (öregedés, kimúlás). Elérkezik egy olyan ponthoz, melyen túl jelenlegi tudásával, felkészültségével nincs számára út. Azokra a kellemetlen helyzetekre, akadályokra (például betegségek), melyeket már megértettél, nincs többé szükség. Mivel elérték céljukat, az ok-okozat “törvénye” szerint értelmetlen lenne ismételten megjelenniük az életedben. Röviden: az ember felelős minden “jóért és rosszért”, amit tapasztal. Lehet, hogy hallottad már, hogy az embernek nem a környezetét kell megváltoztatnia, hanem azt a valamit, aminek a környezete a tükörképe: SAJÁT MAGÁT. Ha már teljes mértékben érted a felelősség valódi jelentését, megvan a legfontosabb eszközöd arra, hogy egy teljesebb életet élj. A felelősségről bővebben a Szabad Gondolat 4. számában olvashatsz a 3. oldalon a“HAZUGSÁG/AZ ÉLETÉRT VÁLLALT TELJES FELELŐSSÉG” cím alatt. Arról, hogy miként lehet az ember tudatos, illetve tudattalan teremtő, a www.szabadgondolat.wordpress.com címen olvashatsz, a 13. heti rövid, napi gondolatok között.

 Az őszinteségről: 

Az élet célja egyetlen szóban: őszinteség. Ez lenne a piramis csúcsa. Csak egy gond van vele: túl könnyű kimondani, de annál sokkal nehezebb megérteni és elérni. Amíg nem tudod, hogy mit jelent őszintének lenni, addig nincs ahogy elérd a teljes őszinteséget. Mindaddig, amíg az ember fel nem ismeri, hogy hazugságban él, addig nincs ahogy elinduljon az őszinteség útján. A legfontosabb az, hogy észre vegye, hogy mikor nem őszinte önmagával szemben. Mivel az ember neveltetésének köszönhetően “akar lenni valaki”, ezért gyakran megtörténik, hogy olyan jelzőkkel, olyan gondolatokkal kényezteti önmagát, (a “hamis ént”, melyet divatosabb kifejezéssel élve egónak nevezünk), melyek sokszor valótlanok: “jó erkölcsű vagyok”, “szép vagyok”, “csinos vagyok”, “okos vagyok”, “intelligens vagyok”, “társadalmi pozíciómnak köszönhetően értékesebb vagyok mint mások”, stb… Megküzdesz azért, hogy valamiféle visszaigazolást, elismervényt is szerezz erről (pl. oklevelek). Az ember nem a valóság megismerésére törekszik, hanem az olyan információk begyűjtésére, melyek kényeztetik, hizlalják az egót. (Csak érdekességképpen mondom, hogy több éve tudatosan figyelek arra, hogy “ne hazudjak” magamnak, hogy amit mondok, azt főképp a tárgyilagosság vezérelje, és ne az a szándék, hogy a tapasztalataimból szerzett felismerések fényében értékes embernek tüntessem fel magam. Ennek ellenére még ma is rajta kapom magam a hazugságon, amint valamilyen cselekedetemmel ezt a hamis ént próbálom fényezni.) Fontos látni és kiemelni, hogy az ember már abban a pillanatban is hazudik, amikor mást enged a felszínre, mint amit érez, vagy amire gondol. Tehát két síkon éli az életét. Egyik a belső, a gondolatok, az érzelmek síkja, a másik a külső, a felszínen megjelenő színjátékok síkja, mely sokszor gyökeresen eltér attól, ami bent van. Ha bent nem létező képet mutatsz a felszínen, kintről egy nem létező kérdésre, feltevésre kapsz választ, ami számodra hasznavehetetlen! Ezért fontos a két életsíkot egyesíteni! Teremtsd meg a lehetőséget arra, hogy a belső érzelmek, gondolatok tisztán megjelenjenek a felszínen, hogy a rájuk érkező válaszok is őszinték, tiszták, valósak legyenek! Aki ebben a pillanatban azt gondolja, hogy nem hazudik, vagy neki könnyű őszintének lenni, az biztos lehet benne, hogy hazudik. Az ember jó akar lenni, pontosabban jónak akarja hinni magát, és sokszor zsigerből (nem tudatosan) olyan fogalmakat ismételget, melyek valamilyen módon a jósággal kapcsolatosak. Így pl. a szeretetről beszélni és szeretni nem ugyanaz!

Miért lenne az élet célja az őszinteség?

Az ember minél őszintébben él, annál őszintébben (valóságosabban) tapasztal. Az őszinte embernek nincs szüksége arra, hogy hazugságokat tapasztaljon. Ha megértetted a teljes felelősség fogalmát, látod, hogy az őszinte ember nem teremt hazugságokat. Ha ő maga már nem hazudik, az önvalójának környezetéből érkező tükröződése sem hazugság. Ekképp minden, amit lát, hall, tapint, érez “valódi”. Ha pedig minden, amit az érzékszerveiddel tapasztalsz, valódi, akkor egy idő után elérheted, hogy mélységeiben átlásd és megértsd azt a létformát, amiben neked, mint emberi lénynek részed van. Ha teljes mértékben megértetted emberi mivoltodat, tovább folytathatod az utad az “isteni” lét irányába.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a földi lét célja, annak teljes mértékű megértése, aminek közvetlen eszköze az őszinteség. Ha az őszinteség teljes, az út szinte egyirányú a tisztaság, a tisztánlátás, a kiteljesedés felé. Valójában a piramis csúcsán a fény áll, a végtelen bölcsesség, a megértés, amit el szeretnél érni. Mégis az őszinteséget tettem a piramis csúcsára, mert ez az, ami emberi, ami felé valós léptekkel emberként tarthatsz. Ha az megvan, már egyenes az út a végső cél felé, mit ember elérhet.

Fontos felismerned, hogy a téged körülölelő világ a belső világod tükröződése. Másképp fogalmazva: teremtő vagy. Ha nincs meg ez a felismerés, ne hidd el, mert csak ártanál magadnak vele! A felismerést csak saját tapasztalatok útján szerezheted meg csakis azután, miután úgy döntesz, hogy saját életedet éled ahelyett, hogy folyamatosan a másokéval foglalkozol, másokat utánozol, mások szájában keresed az igazságod. Ebből következik az is, hogy ha ítélkezel valami felett, amit látsz, amit tapasztalsz, saját magad felett mondasz ítéletet. Ne ítélj, helyette inkább ismerkedj! Ítélkezés helyett figyelj, hogy felismerhesd önmagadat abban, amit kint látsz és tapasztalsz. Ekképp az olyan személy, kit zavarnak a hazugságok, a legtöbb amit tehet az, hogy befelé fordul, és felismeri a hazugot önmagában. Örülj annak, hogy hazudnak neked, mert az által felismerheted, megszüntetheted a hazugságot magadban! Ha tudatosan figyelsz arra, hogy ne vezesd félre önmagadat, és azáltal másokat is valótlan szavakkal és gondolatokkal, a feléd irányuló hazugságok is elapadnak, vagy egyszerűen áttetszővé válnak. Teljesen igazzá kell válnod ahhoz, hogy a teljes igazságot, a valóságot tapasztald, az illúziók, a téves képzetek helyett. Kérlek, ne hidd azt, hogy ez könnyű. A teljes őszintévé válás egy társadalmi sémák, programok szerint élő ember számára kegyetlenül nehéz és hosszas folyamat.

Ne feledd, hogy a hazugságnak nincs mértéke! Nincs kicsi és nagy hazugság. A kicsi hazugság is épp olyan valótlan, mint a nagy hazugság, még akkor is, ha te azt gondolod, hogy csak füllentettél! Lásd, hogy hajlamos vagy felmenteni magad a hazugság terhe alól az által, hogy azt hiszed, hogy a hazugságnak van mértéke, és te csak kis hazugságokat mondasz.

Hogyan érheted el a teljes őszinteséget?

Az őszinteség létfontosságú eszközei a hasznos figyelem és az önvizsgálat. (Hol van a figyelmed? A Szabad Gondolat 5. száma teljes egészében erről szól). Ha nem tudod tárgyilagosan figyelni önmagadat, és azt a környezetet, amelynek épp része vagy, nincs ahogy őszinte légy önmagadhoz, és nincs ahogy őszinte légy a környezeteddel szemben sem. Ekképp nincs ahogy a környezeted őszinte legyen tehozzád. Ha nem vagy őszinte, képtelen vagy tisztán érzékelni, és megérteni világod történéseit, jelenségeit. Figyelem nélkül nem kapod rajta magad a hazugságon, és hazugsággal csak hazugságot tudsz “teremteni”.

A figyelem eszköze a lassúság, mely egyre kevésbé jellemzi száguldó világodat. Te is észrevehetted, hogy minél gyorsabban száguldozol, annál kevesebbet látsz és értesz meg abból, ami téged körülvesz. Világod pont azért van így felgyorsítva/felgyorsulva, hogy minél kevesebbet érts meg belőle. A meditációk arra vannak, hogy az ember meglassuljon, és általa a hétköznapok felhalmozódott történései értelmet nyerjenek számára.

A lassúság eszköze a szabadság. Ha nem vagy szabad, kizárt, hogy le tudjál lassulni, és az által figyelni, tisztán tapasztalni. Hogy lehetsz szabad?

Fontos látnod, melyek azok a dolgok, amelyekhez kötődsz, ragaszkodsz, amelyek iránt sóvárogsz, amelyeket birtokolni akarsz, ugyanis ezek mind-mind gátat szabnak a szabadságodnak. Ha nem tudod felismerni melyek azok a dolgok, amelyek rabul ejtik a figyelmedet, ha nem tudsz  szembenézni velük, nem fogsz tisztán látni, nem leszel képes az őszinteségre, s nem fogod megérteni a világodat. Fontos hangsúlyozni, hogy nem a pénz, nem a vagyon, nem a felhalmozott tudás (információ), nem az okosság vagy az okoskodás fog neked segíteni a lét megértésében, a célba találásban, hanem a “lelki szabadságod”.Van egy nem teljesen alaptalan mondás: “a szerelem megvakít”. Fontos látni, hogy nemcsak a szerelem vakít meg, hanem minden más ragaszkodás, kötődés, függőség, sóvárgás. És ezek képezik a piramis alapjait! Ragaszkodsz dolgokhoz, melyek lehetnek tárgyi/anyagi javak, melyek többnyire pénzzel szerezhetőek meg, lehetnek személyek, de fontos hangsúlyozni, hogy lehetnek dogmák, eszmék hitrendszerek is.

A ragaszkodás, kötődés, függőség, sóvárgás, szüli a birtoklást, a birtoklás meg a félelmet. Fontos látnod, hogy amit birtokolni akarsz, azért harcolni, akár gyilkolni is képes vagy.

A birtoklás és a félelem szüli a harcot, a külső és belső küszködést. A harc, a küszködés meg elveszi lelked szabadságát. Lelki szabadság nélkül nem lehetsz lassú, száguldanod kell, hogy birtokolhass olyan dolgokat, melyeket bármelyik percen elveszíthetsz, melyekről azt hiszed, hogy a boldogságod forrásai. Lassúság hiányában nem lehet helyén a figyelmed. Ha nincs helyén a figyelmed, nem lehetsz igaz, mert nem kaphatod magad rajta a hazugságokon. Ha nem lehetsz igaz, nem tapasztalhatsz igazságot, nem láthatod a valóságot.

A félelem sokszor a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető fél elemnek, ugyanis a legtöbb esetben a félelem nincs egy fél, nincs egy negyed, nincs egy tized, és talán sokszor még egy század részben sem vagy elemedben, amikor a félelem vezérel. Fontos őszintén szembenézned annak forrásával, megtudnod, hogy minek az elveszítésétől félsz. Ahhoz, hogy mindened meglehessen, el kell engedned mindent magadtól. Ha ezt megtetted, ha már nem akarsz bármit is birtokolni, nincs ahogy bármit is elveszíts, és megkapod a legfontosabbat, a legtöbbet mi kapható: a földi lét teljes megértését, az emberi kiteljesedést. Ha ezt nem éred el, félelem fogja fűszerezni még a halálod pillanatát is, mert azt fogod érezni, hogy egy nagy lehetőséget elszalasztottál, mindent elveszítesz, amiért éltél, és már nincs vissza út.

Hogyan számolhatod fel a ragaszkodást? 

Annak felismerésével, hogy neked már eleve minden adott, amire szükséged van, anélkül, hogy kérnéd, ragaszkodnál hozzá, vagy küzdenél érte. Ez maga a gondviselés.

A felismerés cselekvésből, próbálkozásból születhet meg. Más nem cselekedhet, más nem léphet helyetted! Ezen sorok írójának a felismerései nem segíthetnek rajtad. Legfeljebb csak annyiban, hogy cselekvésre, valós lépések megtételére bátorítanak. Sok esetben a ragaszkodás tárgyát a dogmák, hittételek képezik, melyek miatt az ember folyamatosan az önfeláldozó üzemmódot választja. Ragaszkodik egy olyan dogmához, egy olyan beígért jutalomhoz, melynek létezéséről semmilyen bizonyossággal nem rendelkezik. Ez esetben az ember hátat fordít a valóság megértésének. Az értelmet, mely éppúgy rendelkezésére bocsáttatott mint a szíve, a keze és a lába, teljesen kizárja életéből, az igazságot más szájában keresi, nem látván, hogy mindenkinek egyéni kötelessége azt megtalálni, saját életében felfedezni.

Jelszavaid HIT és REMÉNY (a terminátor páros). Olyan egyszerű és nagyszerű ez az élet. Minden történésnek, jelenségnek megvan az oka. Minden ami van, nélkülözhetetlen eleme az EGYnek, az EGÉSZnek. De te ezt nem akarod látni, helyette inkább a hitet választod! Hatalmas felelőtlenségre utal az ember azon igyekezete, hogy átugorva a hozzá közeli dolgok, élethelyzetek megértését, elröpíti figyelmét a fellegekbe, és azzal foglalkozik, hogy mit üzennek a szentek az angyalok, netán a földönkívüliek. Nincs ahogy megértened azt, ami tőled tíz lépésre áll, ha úgy döntesz, hogy átugrod az első kilenc lépést. A korlátaidon túli megértéséhez tekintetedet fontos visszahoznod a mostba, a jelenbe, a korlátaidon belüli térbe, mert ameddig nem tiszta, hogy ott mi történik, addig csat találgathatsz, hogy mi lehet odakinn.

Összefoglalva: a ragaszkodásból fakadó birtoklás felszámolása vezethet a félelem, és a harc elveszítéséhez. A félelem és a küszködés hiánya vezethet a szabadsághoz, a szabadság meg a lassúsághoz, hasznos figyelem visszaszerzéséhez. A figyelem által kapod rajta magad a hazugságokon, érheted el a teljes őszinteséget, ami a tisztánlátásnak, a tiszta tapasztalásnak, a lét megértésének a legfontosabb eszköze. Ha őszinte vagy FŐKÉPP ÖNMAGADDAL SZEMBEN, szinte elkerülhetetlen, hogy megértsd a világod. Ha a világ megmutatja számodra valódi arcát, eléred földi léted célját. Utána nyugodtan továbbállhatsz, részed lehet, egy szép, örömteli fizikai elmúlásban, mert földi léted beteljesedett. Ekképp a halálod pillanata lehet életed legboldogabb pillanata, ami nem más mint az örömteli célba érkezés.

Ezek után értheted már: Azért születtél, hogy megtanulj meghalni. Évtizedek állnak a rendelkezésedre, és mégis elbaltázod: szerencsétlenül, ragaszkodva, sírva, félve távozol, mert legbelül érzed, hogy a lehetőséget felelőtlenül visszautasítottad, és mindent, amire a figyelmedet, életenergiádat fordítottad, egyetlen pillanat alatt elveszik, üres kézzel mész tovább. A legnagyobb tragédia az lehet, ha az utolsó pillanatban azt kérded, hogy mi értelme volt az egésznek…Kívánom neked, hogy te ne így végezd, hogy te tudd a kérdésre a választ, amikor elérkezik az utolsó pillanat, hogy örömmel teli szívvel add vissza az eszközt, a járművet, mely elvitt téged a CÉLBA.

Légy “törvénytelen”, légy szabad!
Merj tévedni, de lásd magad!
Mit ér a szép, ha nem látod magad?
Szeretni is csak szabadon szabad!

“egy Szabad Gondolat”

Categories: Hangos, Minden | Címkék: , , | 15 hozzászólás

A vallás rövid története


Kedves Olvasó! 

Az alábbi olvasmány felolvasott, meghallgatható változata is létezik, és ingyenesen kérhető azok számára, akiknek nincsen elég idejük olvasni, de szeretnék meghallgatni MP3 lejátszón (például utazás közben). Ha meg szeretnéd kapni, kérd az írás címének pontos megjelölésével a „Szabad Gondolat” honlapra hivatkozva a következő e-mail címen: tavolvasas@gmail.com

Még mielőtt belevágsz a történet olvasásába, fontosnak tartom, hogy elolvasd az előző rövid bejegyzést: FONTOS

Képzelj el egy embert, aki olyan dolgokat mond, olyan dolgokat mutat, melyeket a világ szeme korábban nem látott. Képzelj el egy csodatevőt, aki szavaival, cselekedeteivel lenyűgözi a hétköznapi halandót. Képzelj el egy személyt, aki életét arra áldozta, hogy annak értelmét megtalálja, hogy áttörje a földi lét, az anyagi világ határait. Ha egy szabó nagyon szereti a mesterségét, kitanulja azt, és folyamatosan fejleszti mígnem eléri a mesteri szintet. Ugyanígy, ha egy igazságot szerető ember, nagyon-nagyon szereti az igazságot, keresi, kutatja, mígnem megtalálja azt. Ennek következményeképpen ez az ember túllát a korlátozott, szabályokhoz kötött emberi elme határain. Ha felfedezéseit megosztja másokkal, és betekintést enged abba a világba, amit ő felfedezett, azok akik eddig féltek levetkőzni korlátaikat először csodálni, majd isteníteni és dicsőíteni fogják őt. Közben az ő csodatevése csak arról szólt, hogy levetkőzte korlátait, szabadon engedte az elmét, hogy elinduljon felfedezőútjára, és megmutassa, mi van a határokon túl. Ha egy bennszülöttnek olyant mutatsz, amit ő még nem látott (például tűzijátékot), több mint valószínű leborul térdeid elé, és Istenként fog tisztelni.

Az az ember, aki levetkőzte korlátait, szabadon engedte az elméjét, egy idő után elérte azt, hogy a nép figyelmének központjába került, mert olyan dolgokat tudott felmutatni, melyeket a börtönbe zárt elmével nehéz felderíteni. Na de miért is baj ez? Nekem mint őt figyelőnek, dicsőítőnek nem baj, mert tetszik a látvány, szívesen fordítom irányába a figyelmem. A baj forrása nem más, mint a válasz arra a kérdésre, hogy mielőtt a csodatevő megjelent volna, mit vagy kit szolgált az én figyelmem?

Gondolkodjunk együtt: Mit is csinált, hol járt az én figyelmem a csodatevő megjelenése előtt? Miből épültek a kastélyok, a paloták, a királyságok, a császárságok, a birodalmak ha nem az én figyelmemből? Gondolj csak bele, mi lesz azzal a császárral, amelyiktől hirtelen a teljes birodalom megvonja a figyelmét? Mi lesz azzal a császárral, akire már egyetlen alattvalója sem néz úgy mint felettesére, mert talált magának egy másik felettest, aki jobban lenyűgözi őt? Nem-e omlik össze az ő hatalma egyik napról a másikra? Minden egyes szolgáló, aki addig az ő hatalmát építette, hirtelen elvonul tőle, hogy a csodatevő prédikációját hallgassa. Most már érted, miért veszélyes az az ember, aki levetkőzte a korlátait, és szabadon engedte az elméjét?

Mit tehet ilyenkor a hatalmát minden áron megvédeni akaró harcos császár? Az ellenség bélyegét nyomja a csodatevőre, és hadat üzen neki, hogy megsemmisítse. És hát a legtöbb esetben sikerül is megsemmisíteni, egy egyszerű fegyvertelen embert. De az igazi veszedelem csak most veszi kezdetét számára! Na de miért? Azért mert miután megöli a csodatevőt, ráébred, hogy a csodatevő holtan még veszélyesebb mint éltében. A sok millió egyéni figyelemből felépített hatalom a csodatevő ellen irányult, hogy megsemmisítse őt. Elindult a támadás. Na de mi is az a támadás? A magyar nyelv nagyon kifejező tud lenni néha, ha odafigyelünk rá (persze nem volna helyes, ha valaki ebből azt a következtetést vonná le, hogy más nyelvek alábbvalók, vagy kevésbé kifejezők).

TÁM ADÁS. Támogatás adás. A hatalom megtámadta a csodatevőt. A hatalmas figyelmet felé irányította, hogy megsemmisítse őt. És ezzel csak még jobban meggyűjtötte a baját. Az emberek még kíváncsibbak lettek a csodatevőre: beszéltek, meséltek róla. Egyesek kezdték megérteni a tanításait, és ezáltal az emberek figyelme még jobban elterelődött a császárról. Hatalma egyre csak fogyott. Mindez egyetlen szabad embernek köszönhetően, akinek ő hadat üzent, akit ő „támadott”.

Mit tett a császár, hogy megmentse hatalmát? Jól figyelj most, mert a császár sem volt egy buta ember. Ha buta ember lett volna, nem tudta volna milliók figyelmét magára vonni, és abból hatalmat építeni. A császár egy nagyon durva álnok cselhez folyamodott: fejet hajtott a halott csodatevő neve előtt. Elismerte az ő szellemi hatalmát. De nemcsak, hogy elismerte őt, hanem Istenné avatta. Látta, hogy nincs esélye egy halott csodatevő hatalma ellen. Egyszer már megölte, még egyszer nem ölheti meg. Szelleme a fizikai test halála után még nagyobb erőre kapott, és tarolt, alapjaiban megrengette a császári birodalmat. Így hát a császár nem tehetett mást, ha meg akarta védeni a hatalmát, minthogy LÁTSZÓLAG fejet hajt a csodatevő neve előtt. A nép önfeledt ünneplésbe kezdett, mert a császár elismerte a mennyei hatalmat, és a csodatevőt Istennek kiáltotta ki. És a még mindig korlátok között élő nép, elhitte neki, hogy ő valóban meghajolt a csodatevő előtt. Valójában teljesen másképp történt!

És az igazi tragédia csak most vette kezdetét: a császár akinek, még mindig volt hatalma -ha más nem is, hát katonai- megjelölte azokat az embereket, akik a csodatevő ember (Isten) üzeneteit, és parancsait!? tolmácsolhatják a népnek, a korlátok között élő embereknek. Ezzel az álnok fogással a császár visszavette a csodatevő hatalmát a saját kezébe. Azt mondta, Isten nevét (a csodatevő nevét) hiába ne vedd! Csak az avatottaknak szabad róla beszélni, az üzeneteit és a parancsait?! tolmácsolni a népnek. Így gyakorlatilag ő szegte meg a saját szabályát, és Isten nevével újabb hatalmat kovácsolt magának. Mostantól Isten (a csodatevő ember) nevében sanyargatták, bűntették, kínozták, gyilkolták a népet. A császár nevében vagy az isten nevében… nem teljesen mindegy? Az eredmény ugyanaz. Templomokat építtetett, hogy az igét hirdesse a népnek, hogy engedelmes, szabályokat betartó birkákat, igavonó állatokat neveljen belőlük. !!!Egyetlen korlátolt elmével rendelkező ember sem merte megkérdőjelezni, hogy vajon ez-e az igazi üzenet, melyet a csodatevő ember hátrahagyott. Ha netán valaki megkérdőjelezi, az halálos vétek, halálos bűn lett volna és az Isten haragja, a pokol tüze várt volna rá.

Na de az történt, hogy ezután is születtek csodatevők, tisztán-látók, táltosok, sámánok, más szóval Istenek. Na de Isten ments egy újabb Istentől! Az első is elég nagy kárt okozott, eléggé megrengetett minden földi hatalmat. Ezért nagyon ravasz módon azt tették, hogy az előző csodatevő (Isten) nevében az újakat egytől egyig kivégezték, máglyán égették, lemészárolták miután Isten nevében az ördög, a gonosz bélyegeket akasztották rájuk. Tudták ők nagyon jól, hogy nem engedhetik meg, hogy még egy ilyen csodatevő megszülessen a földön, mert akkor minden földi hatalom összedől. Ezért van az, hogy ha egy csodatevő felbukkan, annak a létét és munkáját pont azok lehetetlenítik el, akik az első csodatevőt „imádják”. (Egész pontosan az első csodatevőről elterjesztett képet imádják, akik szóról szóra elfogadnak minden írott szót, minden formát, akik félnek nem elfogadni azt.)

És ez a folyamat zajlik még napjainkban is, de már egyre kevesebb sikerrel, mert egyre többen veszik a bátorságot, hogy levetkőzzék a korlátokat, és az elmét szabad útjára engedjék, hogy ők is csodatevőkké váljanak. Egyre többen döntenek úgy, hogy megkeressék a csodatevőt, mely ott van bent bezárva a sötétbe, minden egyes ember szívében.

Egy dolgot nagyon tisztán kell látniuk a földi hatalmakat építőknek. Minél több ilyen csodatevőt TÁMADnak, annál mérgesebben döntik saját hatalmukat, mert minden csodatevő földi halálával a szelleme, a szellemisége fergeteges erőre kap, és jobban terjed, jobban fertőz, mint amikor még emberi testbe volt zárva.

A csodatevőket nem lehet megölni. A csodatevők nem akarják birtokolni a testet. A csodatevők halhatatlanok. A csodatevők ereje megrendíthetetlen.

Kedves olvasó! Ha tetszett a fenti történet, nyugodtan vedd a bátorságot, és helyettesítsd a csodatevő szót Jézussal vagy Mohameddel, vagy amelyikkel éppen jól esik, és olvasd újra. Én többnyire a kereszténységről beszélhetek, mert ebbe születtem bele. Nem látom értelmét annak, hogy a szomszéd kertjében gyomláljak, miközben a sajátomat veszi fel a gyom. Volt alkalmam betekintést nyerni más vallásokba, más ideológiákba is. Alapjaiban az egész ugyanaz. A fenti történetet az egészre lehetne vonatkoztatni.

Elfogadom, ha hülyeségnek tartod, ezt az elmélkedést, azt is elfogadom, ha ellenzed, akár elítélsz miatta. Ez teljesen természetes. Ez a történet engem jellemez. Az a reakció melyet belőled kiváltott, teljes mértékben téged jellemez. Jól figyelj most magadra, mert ezáltal sok mindent megtudhatsz arról a valamiről vagy valakiről aki TE vagy. Használd a fenti sorokat legjobb tudásod szerint! Dobd el, vagy tartsd meg, rejtsd el, vagy terjeszd. Tedd, ahogy jónak látod!

Hogyan lett Jézusból Krisztus?

Ha értesítést szeretnél a további bejegyzésekről, görgess a lap aljára és kattints a feliratkozom gombra. Ha szívesen betekintenél a szabad-gondolat levelezőlista világába, a lenti kérdőívet használva, küldj üzenetet.

Kívánok neked jó EGÉSZ-séget!

egy „Szabad Gondolat”

Categories: Elmélkedések, Hangos, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 14 hozzászólás

Vissza az Úton

Kedves Olvasó!

Az alábbi olvasmány felolvasott, meghallgatható változata is létezik, és ingyenesen kérhető azok számára, akiknek nincsen elég idejük olvasni, de szeretnék meghallgatni MP3 lejátszón (például utazás közben). Ha meg szeretnéd kapni, kérd az írás címének pontos megjelölésével a „Szabad Gondolat” honlapra hivatkozva a következő e-mail címen: tavolvasas@gmail.com

DSC_3071 Életem eddigi egyik legérdekesebb fejezete van zárulóban. Indulnék haza, vissza Indiába, hogy találkozzak jó anyámmal és barátommal. Mivel annak idején közöltem, hogy nem szándékszom hazamenni mert, úgy érzem, hogy nekem mindenhol egy haza van, ahol éppen vagyok, ezért ők úgy döntöttek, hogy meglátogatnak engem még mielőtt, jobban eltávolodnék térben szeretett szülőföldemtől, Erdély országtól.

A vízum megszerzése is érdekes ceremónia. Egy hét után a kérvény beadása után behívtak interjúra. Én hat hónapot jelöltem be a kérésben, ugyanis az ára ugyanaz volt mint a négy hónapra szóló vízumnak. Behívtak vallatásra. Miért megyek Indiába? Hát mert tetszik India. Mit csinálok ott? Beszélek a békéről. Mutattam nekik az indiai lapokban megjelent cikkeket magamról. Milyen szervezetnek dolgozom? Mondom, nincs szervezetem. Ezt nem akartam csinálni. Ez jött, és én próbáltam követni a belső hangot ezért teszem, amit teszek. Hogy-hogy nincs szervezet? Hát mert soha meg nem fordult a fejemben, hogy Indiába menjek, majd ott a békéről és a háború okairól kezdjek beszélgetni a fiataloknak. Csak úgy jött. Miből finanszírozom a tevékenységet. Mondom semmiből. Finanszírozza az, aki nekem ezt az ötletet küldte, a gondviselés. Mondtam eddig soha ne volt problémám, lépten-nyomon segítettek az emberek. Nem adhatnak vízumot csak három hónapra, mert az előző ország (Magyarország) is csak három hónapra adta. Mondom akkor csak annyira kértük, most meg ha lehetne szeretném 6 hónapra, mert India hatalmas ország. Nem lehet. Különben is úgy gondolom, hogy túl fiatal vagy még ahhoz, hogy ezt csináld. Maximum amit adhatunk 4 hónap. Hát legyen meg a te akaratod. – gondoltam magamban. Mi mást tehettem volna. A vízumos dolgok úgy mennek egyébként, hogy bizonyos országok pl. Anglia, Amerika és a többi pénzesebb ország x időre kapja a vízumot, a Romániák meg társai meg x osztva hárommal időre kapják a vízumot. Lefordítva magyarra a fenti gondolatot, és az én eddigi tapasztalataimat: gyakorlatilag mindenki szívesen látott vendég Indiában, fajtól, nemzetiségtől, bőrszíntől, és vallástól függetlenül. Elméletileg, avagy politikailag, avagy törvényileg viszont ha van pénz a zsebben, jöhetsz, ha meg nincs, akkor menj a szemed világába. Ez a tapasztalat már nem törte össze a szívemet. Örültem, hogy vízum volt a zsebben és indulhattam. Kevés nap volt már hátra édesanyámék repülője érkezéséig. Tudtam, hogy nagyon kell szednem a lábaimat, ha az én módszeremmel szeretnék Delhibe érkezni úgy, hogy legyen aki várja őket a reptéren, és ne legyen akire várjanak ők a repülőtéren. DSC_3074

Szokásos módon vágtam neki az útnak. Stoppoltam serényen. Főképp motorkerékpárokat intettem, mert azok jól manővereztek a forgalomban, és jobb volt a haladat. Egy fiatalember elvitt engem ki a Katmandu völgy peremére, ahol barátai szedték az útadót. Nagyon laza fickók voltak. Jókat beszélgetünk, és egyiknek meg is kergettem a motorkerékpárját rendesen, hogy el ne veszítsem az egyensúlyérzékemet a távollétben. Felajánlották, hogy ott aludhatok náluk, majd reggel tova megyek. Mondtam, nagyon kedves tőletek, de én már kifutottam az időből. Erre ők azt tették, hogy kiálltak az út közepére, megállítottak egy luxusbuszt, a sofőr kezébe nyomtak valami pénzt, és amire észhez kaptam, már úton is voltam a határ fele. Ezek a madárszívű emberek agresszíven segítőkészek voltak. Nem lehetett túl sok nekik sem, de ez nem volt akadálya annak, hogy segítsék a békés vándort. Én már rég a buszon voltam, és még mindig nem jött, hogy elhiggyem, hogy a gondviselés ilyen serényen és ilyen precízen egyengeti az utamat. Még aludni is tudtam. DSC_3076 Amire megébredtem, már a határ melletti faluban voltunk ahonnét, gyalog vagy riksával lehetett továbbmenni. Jöttek is az ajánlatok bőven, hogy elvisznek a határra, de mondtam sajnos fiúk nincs nekem erre pénzem csak kajára. Odajött hozzám egy kis fekete fiatal legény bukósisakkal a fejében. Egy ütött kopott motor tulajdonosa volt. Azt mondja ő elvisz engem. Mondom, ne hari testvér, nekem tényleg nincs pénzem ilyen luxusra. Azt mondja, hogy nem kell neki pénz. Szeret segíteni. Felültem a motorra, és rá egy tizenöt percre már ballagtam át az emberi kapzsiság, az emberi hatalomvágy, és telhetetlenség kreálta határon. Ő is átjött velem. Végül talán ugyanannyiba került az út, mint amennyibe került volna riksával, mert vettem neki egy üdítőt, melyet ha nem vagyok figyelmes ő fizet ki. Gondoltam magamban, ha egy kaját kihagyok is, örömmel hívom meg az ilyen tisztalelkű embert egy üdítőre, hogy érezze, hogy nem rossz az, amit tesz, hogy önzetlenül segít egy ezer idegennek. Indiai oldalon már úgy éreztem magam, mintha rég nem látott hazámba jöttem volna vissza. Öröm volt fütyörészve sétálni a gyönyörű napfelkeltében. Egy autó megállt mely Nepálból szállított valamit. Az autóban már eleve egy személlyel több volt, mint amennyi kényelmesebben elfért volna. Ezekről utólag kiderült, hogy szerettek volna egy kis pénzt keresni a fuvarozásommal. Nem hiába. Kereskedők voltak. A következő autóban egy fiatalember ült. Modern autója úgy száguldott mint a szélvész. Bevitt a legközelebbi vonatállomásba, előhúzott valami pénzt a zsebéből, hogy menjek vonattal, mert az gyorsabb. Nekem már elég sok ilyen tapasztalatban volt részem, de mégis mindig meglepődök, és olyan belső öröm van bennem, hogy mekkorát tud változni a világ odakint, ha odabent változtatunk rajta. Megvettem a jegyet. A vonat indulásáig volt még egy néhány óra. Azalatt ebédeltem az út széléről. Chapatit ettem, melyet ott helyben szárított tehén fos parázson sütöttek, és adtak melléje valamiféle kis zöldséges lecsómártást is. Valószínűleg nem sokan ennék meg ezt az olvasók közül, ha látnák, hogy készül. Én meg hálát adtam a létnek, hogy jól bánik velem minden körülmények között, és hogy finom étellel csillapíthatom éhségemet. Valóban nagyon finom volt. Éhségemet is csillapította, és egészségemre is vállt. Még azóta is nagyon egészséges vagyok megállás nélkül. Pedig ennek már lassan két hónapja. DSC_3086

A vasútállomásba mellém ült egy európai idősebb utazó. Valami folytán elkezdtünk beszélgetni, és hamar kiderült, hogy elég azonos típusú a vérünk. Lényeges különbség közöttünk kb, 30 év volt. Régóta járja már a világot. Egykoron ő is hajón dolgozott mint Popeye és én. Volt közös téma bőven. Kiderült, hogy ő is Delhibe tart, és érdekes módon még a jegyeink is egymás mellé szóltak…hát az élet már csak ilyen számomra… :)) Volt beszélgetőtárs Delhiig. A vonat hamar beröpített minket Delhi városába, ahol már másodjára taposták a lábaim az utcákat. Szállodát bérelt. Ott lezuhanyozhattunk,, és együtt vettük nyakunkba aznap a forró Delhi útjainak porát. Reggeli után eldöntötte, hogy este elindul Rishikeshbe. Mondom, akkor hanem egyéb nem utoljára látjuk egymást. Nagyon talált a szó, többek között, az utazásról, fényképezésről, és a megélt kalandokról, valamint a meglátogatott helyekről folyt a duma. Hamar elszaladt a nap, amely egy magas épület tetején jéghideg sörökkel a kezünkben ért véget. Úgy búcsúztunk egymástól, hogy viszlát Rishikeshben. Ő indult a buszállomásba, én meg a repülőjébe. Úgy döntöttem, hogy nem metróval, hanem inkább busszal megyek a reptérre, mert az olcsóbb. Én csak arról felejtettem el tudomást szerezni, hogy a busz nem ment a reptérig, hanem onnan 5 kilométerre letett. Az volt a meglepő az egészben, hogy senki nem akart jegyet adni, vagy pénzt elvenni a fuvarért. Na de lehet valamit én néztem el :)). Még volt 5 kilométer gyalogolni valóm. Egy kilométer után megállt egy taxi, és közölték, hogy elvisznek. Mondom, hogy elhiszem, hogy elvisztek, de én nem engedhetem meg hogy taxival fuvaroztassam testem tömegét. Ne törődj, így is úgy is oda kell mennünk. És elvittek…. 🙂DSC_3140

Reptéren kicsit lelassult az idő. Nem akart az istennek sem telni az a hátramaradt néhány óra, hogy édesanyámat és barátomat láthassam. Na de egyszer csak ütött (az óra). És az érkezések kijelzőjén mutatta, hogy Moszkvából repülőm érkezett. A többit azt, hiszem mindenki el tudja képzelni, aki már várt valahol hosszú idő után a szeretteivel való találkozásra. Egyszer csak a már sokszor elképzelt kép lefestette magát előttem. Megjelent édesanyám narancsszínű inge, ami Indiából érkezett hozzá ajándékba még az év elején. Olyan természetes volt az arckifejezése, mintha egész életében ide oda röpködött volna a világban. Valójában életében először ült repülőgépen. Volt öröm és élménycsere bőven. Nem is nagyon kívánkoztunk el a reptérről. Igaz, hogy nem is nagyon volt hova :)) nem mondhattam, hogy sziasztok na. Jó, hogy köttetek, gyertek menjünk fel hozzám :)) Úgy döntöttük, hogy már megvárjuk a reggelt. A reptéren is le tudunk ülni beszélgetni, majd reggel a busszal bemegyünk Delhibe.

Együtt a Szentföldre

Amikor az ég legszebb hajnali kékje megmutatta magát, úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az én módszeremet együtt… el is indultunk az úton hátha valaki megáll és megkérdezi, hogy merre vándor. Meg is állt egy taxis. És megmondta, hogy hány száz. Mi meg mondtuk, hogy nyugodtan folytassa tovább az utat nélkülünk, Isten békéjével. A következő aki megállt egy rendőr volt, aki elmondta jogainkat :)). Mondom, lányok, innentől ez már nem az a történet. Tudtam abban a percben, hogy mostantól egy kicsit én is megszűnök csavargó lenni, és átváltok turistába.

Vissza a reptérre, busszal meg Delhi központjába, ahol szállodát béreltünk egy éjszakai pihenésre mielőtt tovább indulunk Rishikeshbe, a száduk szent földjére. A szállodában előkerültek az otthonról hozott, már fél éve nem érzett ízek. Féltem, hogy az elszokott gyomrom tüntetni fog ellene, de nem. Finom volt a Tibor által készített keksz szalámi, az édesanyám által készített házi csoki, ami még mindig az egyik kedvencem, a finom otthoni házi túróról meg a szalonnáról nem is beszélve. Kicsit megzavarta a hétköznapjaimat a nagy találkozás. Túl sok jót, túl sok szokatlant kaptam egyszerre 🙂 Na de ez nem panasz. Édesanyám nagy meglepetésemre olyan otthonosan mozgott a forró fővárosban, mintha Gyergyóban lenne. Itt kicsit megálltam elgondolkodni, hogy hanem egyéb tőle örököltem, azt hogy „otthonom a világ”. Nem sokat utazott édesanyám mostanig, de tudomásom szerint nem is nagyon vágyott rá. Az erdei tanyánk nyújtotta élményeknél nagyobbra nem vágyott. De most, hogy volt lehetősége eljönni Indiába, az is olyan örömmel töltötte el, mintha otthon lenni a kis hegyi házikóban a természet zöldjében, a libáni fenyvesek alatt. Emőnek is öröm volt visszajönni a szeretett Indiába, amit nem is nagyon titkolt. Meglepően jól bírták a fővárosi forróságot mindketten. Szomjazni szomjaztunk szaporán, de ennek orvoslására mindig került mangó, vagy mangó dzsusz, vagy licsi, vagy valami más finomság, a nagy korsóm hideg sörről nem is beszélve. Az igazság sajnos az, hogy Indiában teljesen mást hisznek sörnek, mint mi odahaza a Hargitán. Itt jó sört ejsze csak úgy lehet inni, hogy otthonról hozol, és itt lehűtöd. Na de a hideg sör lehet pisikából is, amíg még hideg, éppen úgy elcsúszik, mint a mexikói ínyencség a Corona vagy a Coronita. Egy korsó elég is volt nekem, hogy még szebbnek lássam tőle a világot. Jókat sétáltunk, teheneknek riksáknak elsőbbséget adtunk, ismerkedtünk a fűszerek országának fővárosával.

Azt hiszem mindannyiunknak kiválóan telt az első nap, de a java még csak ezután következett…

Categories: Hangos, India, Minden, Nepál | Címkék: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.