Más érdekességek

másoktól származó gondolatok, történetek

Szilveszterre

Szilveszterre lazításképp ajánlom ezt a kis kollekciót. A humoron kívül ajánlom figyelni arra is, hogy milyen könnyű az embereket hülyíteni, megfélemlíteni, az orruknál fogva vezetni.

Ez csupán kandi-kamera. Tehát vicc. De amint tudjuk, minden viccnek fele való. Érdemes elgondolkodni, hogy mi van a dolgok hátterében. Vajon mi teszi lehetővé azt, hogy ilyen könnyen meg lehet vezetni az embert. Jó szórakozást! 🙂

Categories: Elmélkedések, Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , | 1 hozzászólás

A gondolat szabad

innocence

Bilincs a kézen, az ajkon lakat,
De felhők felett, de vizek alatt
Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom
Vagy börtönöm pokolmély vártorony,
Én amit akarok, azt gondolom!

Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép:
Repülni! Dús képzeletem, ne félj,
Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj,
Az Isteneknek lángitalt kínálj!
Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”

Repülj, semmi se szegje kedvedet,
Repülj, szakítsd magadra az eget,
Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat
És népesíts be új világokat,
Nincs porkoláb, aki meglátogat!

Öltözz hulló csillagok ezüstjébe,
Köd oszlopába, áldozat füstjébe,
Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot
S nyomodba kémek serge meddőn hágott,
Műhelyedben, Mester – téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor,
Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor,
S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár,
Szabad, mint a morajló tengerár,
S csak öntörvényed s korlát, határ.

Élet, Halál: minden beléd merül,
És bíróul fölötted ki sem ül,
Csak aki lát – az Isten egyedül.

Reményik Sándor

Ha fel szeretnél iratkozni a Szabad Gondolat levelezőlistára, ahol te is részt vehetsz lapunk írásában, valamint szabadon beszélhetsz velünk, levelezhetsz hasonló gondolkodású emberekkel, jelezd szándékodat a szabadgondolatunk KUKAC gmail PONT com címen.
Categories: Elmélkedések, Más érdekességek | Címkék: , , , , | Hozzászólás

A lánc

Képes lennél önzetlen módon része lenni ennek a láncnak? Ne válaszolj! Inkább cselekedj! Ha tetszett, kérlek mutasd meg ezt a kis videót másnak is.

Categories: Filmek, Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , | 1 hozzászólás

Nem engedhetitek, hogy a haláluk hiábavaló legyen!

Aki ezt a szomorú történetet és azt ami mögötte van érti, az ért mindent, amit egy huszonegyedik századi embernek fontos értenie.

Kérdések:

Ismerjük önmagunkat, vagy csak hisszük, hogy ismerjük önmagunkat?
Hogyan teremt az ember?
Miért beszélünk egyféleképpen, és cselekszünk másféleképpen?
Miért csodálkozunk, ha újabbnál újabb problémák ütik fel fejüket a hétköznapjainkban?
Miért mást hibáztatunk?
Mi az, amit oktatásnak nevezünk?
Mi az, amit jónak mondunk?

Ha értetted a film üzenetét, és úgy gondolod, hogy segítene másoknak is, az emberi lét fontosabb kérdéseinek megválaszolásában, kérlek, terjeszd, oszd meg másokkal is a linket.

 

További gondolatébresztő filmek, videók ITT

Ha tetszik a Szabad Gondolat, a lap alján található Feliratkozom! gombra kattintva, értesítést kérhetsz az új bejegyzésekről. Ha betekintést szeretnél nyerni a szabad-gondolat levelezőlista életébe, a lap alján található kérdőívet használva küldhetsz üzenetet.

Categories: Filmek, Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Néhány köbcenti üzemanyag egy fél évre

Dr Egely György – Papp János találmányai (szabályozott fúzió)

Ez a kis interjú a következő gondolatokat/ kérdéseket vetette fel bennem:

1. Miből is származik ez a brutális környezetszennyezés? Mennyire természetes, vagy mennyire mesterségesen generált folyamat ez? Milyen irányba tartunk? Miért nem akadályoztuk/akadályozzuk meg, ha van rá lehetőség?

2. Mi az összefüggés az áttörő felfedezések és az “oktatási” rendszerek között? Einstein, Tesla, Edison…”Azt mutatja a történelem, különösen a technika történet, hogy az összes igazán zseniális feltaláló nem végzett egyetemet. Sőt, iskolát se nagyon mert nem fért bele a keretekbe. Már a kezdetekben sem.”

Már többször neveztem az iskolát “idomítónak”. Vajon valójában mit is tesz az iskola? Tanít, segít a diákoknak kibontakoztatni, majd kamatoztatni a bennük rejlő, velük született tehetséget, vagy inkább átalakít, átformál, valamilyenné tesz? Vajon miért mondta a Pink Floyd, hogy:

“We don’t need no education
We don’t need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teacher! Leave them kids alone!
All in all it’s just another brick in the wall.
All in all you’re just another brick in the wall.”

Magyarul:

Nincs szükségünk oktatásra/ Nincs szükségünk gondolat szabályozásra/ Nem kell a sötét szarkazmus az osztálteremben/ “Tanárok” hagyjátok békén a diákokat! Hej! Tanár! Hagyd békén a diákokat!/ Egyébként is ő csak egy tégla a falban. Te is csak egy tégla vagy a falban.
A tanár ha csak egy tégla a falban, hogyan segíthetné a gyereket, hogy több legyen mint tégla? Egyáltalán lehetne ő tanár, ha az ő méretei nem felelnének meg a rendszer által megadott normáknak? Lehetsz tanár, ha nem olyan tégla vagy, mely pont beillik a falba? Lehetsz tanár, ha előtte nem irtod ki magadból az egyediséget, magadra öltve helyette a szabványos tégla tulajdonságait,  méreteit? Kedves olvasó! Te válaszold meg ezeket a kérdéseket miután megnézted ezt a kis interjút. Ha tetszett, kérlek terjeszd.

Szeretettel,

“egy Szabad Gondolat”

Categories: Elmélkedések, Filmek, Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , , , , | 4 hozzászólás

Majom vagy Ember?

Nézd meg az alábbi képet, és olvasd el a képekhez tartozó szöveget! Ha nem érted angolul, elolvashatod az egyes képrészletekhez tartozó fordítást a kép alatt.

Majom VS. Ember

1. kép Egy tudósokból álló csoport 5 majmot zárt egy ketrecbe. A ketrec közepébe egy létrát helyeztek, melynek tetejére banán volt téve

2. kép Minden alkalommal amikor egy majom felment a banánért, a tudósok hideg vizet engedtek a majmokra

3. kép Egy idő után amikor egy majom fel akart mászni a létrára, a többiek megverték azt.

4. kép Ezek után már egyetlen majom sem mert felmászni a létrán a banánért.

5. kép A tudósok az egyik majmot egy idegen majommal helyettesítették. Az első dolog amit az tenni akart, az volt, hogy felmásszon a banánért. Természetesen a többiek elverték őt, még mielőtt felért volna a létra tetejére. Több verés után megtanulta, hogy nem szabad felmenni a létra tetejére, bár soha nem értette meg, hogy miért.

6. kép A tudósok még egy majmot helyettesítettek. A második új majom került be a ketrecbe egy régi helyett. Ugyanaz történt vele is mint az első új majommal: rendszeresen megbőrölték minden alkalommal, amikor fel akart mászni a létra tetejére. De ez esetben, már az első új majom is részt vett a második új majom elleni harcban. Ez után egy harmadik új majom került be a ketrecbe egy régi helyébe. Vele is ugyanaz történt. Utána szerre negyedik, meg az ötödik régi majom helyére is újak kerültek be. Ugyanaz történt velük is mint az elsőkkel. Kikaptak, ha a létrára akartak mászni.

7. kép Végül 5 majom volt a ketrecben melyek annak ellenére, hogy soha nem kaptak hideg zuhanyt, minden alkalommal megverték azt, amelyik fel akart mászni a létrán.

8. kép Ha megtudnánk kérdezni a majmokat, hogy miért verik meg azt, amelyik fel akar mászni a létrán, fogadni mernék, hogy a válasz a következő lenne: – Nem tudom! Egyszerűen így mennek a dolgok nálunk felé. ISMERŐSEN HANGZIK?

9. kép Kérlek, ne szalaszd el az alkalmat, hogy továbbküld ezt a képet másoknak is, mert lehet, hogy épp felteszik a kérdést önmaguknak, hogy miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is.

Remélem, tetszett a történet. Feltehetjük még azt a kérdést is, hogy mi emberek, milyen irányba fejlődünk. Mi az a nagy különbség közöttünk és a majmok között, amire oly büszkék vagyunk, amiért sokkal értelmesebbnek, fejlettebbnek gondoljuk magunkat a majmoknál azon kívül, hogy technikailag oda jutottunk, hogy mi tanulmányozzuk a majmokat és nem ők minket, mi uralkodunk az élővilág minden más szereplője felett, és nem fordítva, és hogy sok ezer szóból álló nyelveket használunk a kommunikációra, melyek segítségével mégis oly mesterien félreértjük egymást?

Aki betekintést szeretne nyerni a szabad-gondolat listán folytatott levelezésekbe, elmélkedésekbe, kérem, jelezze szándékát a szabadgondolatunk kukac gmail pont com e-mail címen.

Categories: Elmélkedések, Más érdekességek | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Hol volt, hol nem volt…

…az óperenciás tengeren is túl, de még a szavakon is túl volt egyszer egy család, egy tettekben megnyilvánuló valóság:

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.
– Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet?

Ernő bácsi:

– Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

– Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

– Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok. De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.

Juci néni:

– Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

– Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

– 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

– Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

– Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.
Ernő bácsi:
– Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.

Juci Néni:

– Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt. Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

– Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:

– Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.
Juci néni:
– Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.
– Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:

– Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.
– Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:

– Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.
Ernő bácsi:

– Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

– Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

– Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.
– Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

– Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.

Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el. Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

– Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

– Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.
– Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

– Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?
– Nem bánnám…

– Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:

– Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.

Ernő bácsi:

– A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.
– Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

– Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

– És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

– Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

– A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

– A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

– Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

– Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

– Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

– Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

Categories: Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , | Hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.