Posts Tagged With: gyerek

Szégyen

Idézve a szabad-gondolat levelezőlistáról:

“Ha az ember úgy van, hogy szemei nyitva vannak, és a háttér üres, arra vár, hogy befogadja azt, ami feléje áramlik, akkor meglát dolgokat, amik korábban is ott voltak, de nem látta, mert tele volt a befogadó háttér, a fehér vászon, amire a képek rajzolódnak, tele volt sémákkal, gondolatokkal, melyek előre valamilyennek ítélték mindazt, ami megjelent a vásznon. Előítélet. Alattomosan van jelen éltünk szinte minden pillanatában, amikor valami ott van, történik, s nekünk látni kellene.

    És ott van a gyerek. A gyerek lelke. Érte vannak a szülők, a felnőttek, akik mindent megtesznek, hogy gyereküknek a legjobb legyen. Sok, nagyon sok mindent tudnék leírni, nagyon hosszan, de nem teszem. Inkább rövid leszek, mert úgy érzem, sokkal jobban megértesz. Példákat hozok fel, mert láttatja azt, amit mondani akarok, amit én – lehet, hogy teljesen tévesen – látok.
    A gyerek csak van. Jelen van. Ő nem tudja, hogy neki mi a jó, nem tudja, hogy neki mi a baja, de mi tudjuk. Ezért minden rajtunk múlik. Mi vagyunk a felelősek azért, ami vele történik.
    Nézd az evést. Vannak viselkedési normák az étkezés ideje alatt. Ne csámcsogj! Ne szürcsölj! Ne bökkedj! Teli szájjal ne beszélj! Evés közben, a magyar ember nem beszél! És így tovább. Tedd oda mindazt, amit nem soroltam fel. Jaj, de mit látok? Maga a felnőtt, a szülő, aki erre akarja nevelni a gyerekét, nagyon sok helyzetben nem tartja be ezeket a normákat. A gyereknek meg kell tanulni azt is, hogy vannak helyzetek, amikor lehet, s van, amikor nem lehet. Mások előtt viselkedni kell, mert micsoda szégyen a szülőnek, ha a gyerek nem tud viselkedni társaságban. Szégyelli magát a szülő a gyereke viselkedése miatt. Nem a gyerek szégyelli magát, hanem a szülő. A szülő már tudja, hogy mi a jó. Ezért nehéz neki. A gyerek még nem, de majd tudni fogja. Az élet… jajj, nem is az élet, hanem az őt körbevevő emberek viselkedése megtanítja, beleneveli. Mert ezek azok a felnőttek, akik, hacsak tehetik, szabadon habzsolják a finomabbnál finomabb ételeket, közben osztva a politikát, a mások életét, vagy akár a sajátjukat. Az étkezés a legjobb alkalom az embernek arra, hogy együtt legyen másokkal, és megbeszélje a fontosabbnál fontosabb dolgokat. Az étkezés szentsége pedig menjen a francba! Kit érdekel?!
    Nézd az egyéb dolgokat. Enni kell a gyereknek, de nem akar enni. A szülő tehetetlennek érzi magát. Legyúrni a gyerek torkán az ételt, mégis csak csúf dolog. Valahogy ki kell játszani a dolgot. Érzelmi játék. Mintha működik. “Na, jól van! Nem eszel? Akkor nem vagyunk barátok. Ne is várd tőlem, hogy csokit veszek neked. Felejtsd el, hogy csokit kapsz, ha nem etted meg az ételt…” A gyerek nem érzi, hogy éhes. A gyerek jól lenne akkor is, ha nem enne napokig semmit, igaz? Sőt, aludni sem akar, éppen akkor, amikor szerinted aludnia kellene. Sőt, olyan dolgokat mond, éppen akkor, amikor nem kellene, éppen olyan embereknek, akik vendégek. Nem tudsz mit kezdeni a gyerekkel. Na, de spontán módon jönnek a dolgok. Megkeresed azokat az embereket, akiket a gyerek szeret, akik fontosak a gyereknek, s rájuk hivatkozol. “Jaj, nézd meg, hogy néz rád XY! Nem akarod, hogy így lásson téged. Látod, hogy nem tetszik neki, amit csinálsz?” És, ha lassan is, de biztosan beleivódik a gyerek lelkébe a szégyen, a külső megítélés belsővé tétele, az önértékének külső alapokra helyezése. Majd később szívja meg keményen. Ahogy mi is megszívtuk. Mi csak jót akartunk, igaz? A kérdés inkább az, hogy mivel éred el azt, amit szeretnél. Egy nő, anya, ha azt akarja, hogy a lánya ne futkározzon meztelenül a házban, ha mások is jelen vannak, akkor a legspontánabb reakció a szégyenre való hivatkozás. A saját szégyenére való hivatkozás, amit máris elültet lánya lelkébe is. “Nehogy meglássa XY a pucusodat, mert az nem lesz jó!” Miért is? És lassan, de biztosan, kialakul az egészséges szégyenérzete az embernek. Kell az…
    A lényeg, hogy a felnőtt elérje azt, amit jónak lát. A lényeg, hogy minél inkább úgy történjenek a dolgok, ahogy ő akarja. Félünk mindenkitől, amit nem tudunk uralni. Nem tudjuk elengedni a dolgokat. A félelem pedig megteremti éppen azt, amitől félünk. Félelmünk hozza létre a valóságát.
    Ilyen, és hasonló tapasztalataim, megéléseim, meglátásaim képezik az alapját ezen gondolatoknak.”
Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , | 2 hozzászólás

Az ártatlan gyerek szenvedése

Miért kell szenvednünk?

Bennem felvet meg egy kerdest a fenti emlekezes,… valahol mar irtad, hogy a gyermek az oszinte artatlansag… A megtapasztalas mi fele mutat, vagy mire tanit, amikor a pofonokat nem te, hanem a meg artatlan, oszinte, rossz szandek nelkuli gyermek kapja? Nagymindenseg ezzel, mit uzen? Kivancsi vagyok a velemenyedre! Cs.

Kedves barátom! Kicsit gondot okoztál nekem ezzel a kérdéssel. Nem voltam biztos benne, hogy megválaszolhatom nyilvánosan. De nyitott könyv vagyok. Mindenki azt kezd vele amit akar: bedobhatja a tűzbe, megtaposhatja, széttépheti, szeretheti, inspirálódhat belőle, használhatja, ahogy jól esik. A szabad-gondolat levelező listán te nem vagy rajta. Ott írtam nemrégiben, hogy nincs ártatlanság. Amit ártatlanságnak hiszünk az egy olyan dolog, amit mi nem értünk. Ki szemszögéből ártatlan? Ki ítéli ártatlannak az ártatlant. A sok ártatlan zsidó, majd a sok ártatlan német, és a sok ártatlan magyar. Erre az volt a válaszom, hogy ha tetszik, ha nem az élet bizonyos törvények szerint működik. Ha mi nem vagyunk hajlandóak azokat a törvényeket felismerni, folyton igazságtalansággal, szerencsével, szerencsétlenséggel, szenvedéssel találkozunk. Szerencse, szerencsétlenség, igazságtalanság, ártatlanság, és még sorolhatnám tovább nem létező fogalmak. Az ember bizonyos fogalmakat talál ki az olyan dolgokra, melyeket nem ért. A holokausztban és a többi tömeggyilkosságban én személy szerint azt látom, hogy amikor az ember az elkülönülést választja, mindig pórul jár. Miért? Hát egyszerűen azért, mert a lét az elkülönülést nem támogatja. Nem hiába beszélnek a régi idők tiszta szívű és tiszta elméjű tanítói olyan sokat az együvé tartozás fontosságáról.
Nézzük csak meg a zsidók mit tettek. Elhitték, hogy ők valóban Isten választott népe. Elhitték, hogy ők egy nemes faj, nem keveredhetnek, nem szennyezhetik be fajtájukat másokkal. Az elkülönülés útjára léptek. Ők különbek voltak mint mások, és ezt ki is hangsúlyozták. Ez szemet szúrt valakinek, aki megmutatta nekik, hogy nem is olyan különlegesek, mert ezresével le lehet gyilkolni őket. “Megtisztították a társadalmat az élősködőktől.” No de ők mit is tettek ezután? Röviden: ugyanazt. A szőke kék szemű a világ legnemesebb fajtája. Ezt az ideológiát be is plántáltak az emberi elmébe. Elhitte mindenki. Ez a faj szintén nem keveredhetett másokkal. Ez a faj szintén meg akarta hódítani a világot. Uralni akarta azt. Elértek Oroszországig, ahol megmutatták nekik, hogy nem is annyira különlegesek. Ugyanezt látom a magyar nemzet történelmében is: minél inkább büszke magyarságára, minél inkább az elkülönülés útját választja, annál inkább szenved. Ő egy nemes faj! Talán a legnemesebb. Épp csak azt felejti el, hogy a saját szemszögéből az összes faj legalább olyan nemes mint ő, ha nem még nemesebb…és porlik tovább a maroknyi székely, és az Isten nem áldja meg a magyart, aki különb, jobb, és nemesebb mint a többi. Én nem csodálkozom már ezen…számomra teljesen természetes, ami történik. Egyszóval: úgy érzem, hogy nincs ártatlan zsidó, nincs ártatlan német, nincs ártatlan magyar, nincs ártatlan székely, és a kérdésedre a válasz: nincs ártatlan gyerek.

Ez így most egy kicsit meredek. Ezért tovább folytatom. Mitől lehet az, hogy a gyerek nem ártatlan? A gyerek nem ártatlan, mert nem tökéletes. Ha tökéletes és ártatlan lenne, nem lenne semmi keresnivalója ebben az emberi formában. Többször utaltam arra, hogy az ember nem élni jön ide, hanem tanulni. Az aki már tud mindent, nem kell idejöjjön. Ezt most nem fejthetem ki részletesen, mert az előzőekben már megtettem, és ha belefokoznék megint, nagyon sok időt felvenne a válasz írása. Én nem hiszek semmiben. De nagyon sok felismerésem arra enged következtetni, hogy az emberi lélek a testtől függetlenül is tud létezni. Állítólag ez már tudományosan is bizonyított tény. Könnyen elképzelhető, hogy a lélek a test halála után is lesz, és több mint valószínű, hogy a lélek a test előtt is létezett. Nem tudjuk honnan jött, nem tudjuk mit hozott magával. A karma szót én személy szerint nem szívesen használom, de mostanig még nem találtam jobbat. A karma az én jelenlegi életemben szemmel láthatóan működik. Az én életem az a lelkem élete. Ha a lelkem életében most jelenleg működik a karma, több mint valószínű, hogy lelkem eszköze a test előtt is és után is működhetik.

Na de egy gyakorlatias válasz a kérdésre, hogy hogyan változtathatod meg a gyereked sorsát, hogyan veheted el tőle a szenvedést. Nagyon egyszerű a válasz, de sajnos annál sokkal nehezebb azt a gyakorlatba ültetni. Nagyon röviden: ha azt szeretnéd, hogy a gyereked ne szenvedjen, hagyd abba a szenvedést te magad! Miért mondom ezt? Most megint csak tömören válaszolok, mert már többször kifejtettem a választ bővebben is. A gyereked a te gyereked. A gyereked a te környezeted része. A gyereked az, amit te nap mint nap tapasztalsz. A gyereked a külső világod része. A külső világod a te belső világod tükörképe. Ezt be tudom bizonyítani, de most nem megyek bele, mert tényleg nagyon hosszú lesz az eszmefuttatás. Helyette beidézem ide egy korábbi bejegyzés címét: https://szabadgondolat.wordpress.com/2011/02/08/hazugsagaz-eletert-vallalt-teljes-felelosseg/
Továbbá: a gyereked érted van. Te a gyerekedért vagy. Más szóval: a gyereked a te Jézusod, te vagy a gyereked Jézusa. Ez az egység, melyről korábban is beszéltünk. Lesz egy érdekes cikk a Szabad Gondolat következő számában, melynek az a címe, hogy “Az új szülő” Az pont arról fog szólni, hogy vége már annak a kornak, amikor a szülő megneveli a gyerekét, valamivé idomítja. Egy új kor hajnalába érkeztünk, ahol a szülő a gyereke alázatos tanítványa.
Ölellek kedves barátom!

Categories: Elmélkedések | Címkék: , , , , | 1 hozzászólás

Az ártatlanságról

CSC_4148_01

 

Kérdés:

Értem. Már nem kötekedni akarnék, a hangnem sem olyan :) ))) csak így van kérdés a fejemben az igazságosságról, hisz sokat is gondolkodtam egy időben rajta.
Mégis akkor mi van azzal a csecsemővel (például) akit megfojt az anyja és a kukába dob? Mi van azzal a kisgyermekkel akit elrabolnak, s ott stb.? Mi van a múlt századi náci ölte zsidóval vagy egy kommunista börtönlakóval? Ezekhez is a sors mind igazságos? Hogyan?
Én is hiszem, hogy a “saját sorsomnak kovácsa vagyok”, nem áldozata, sőt látom is. És még hiszem azt is, hogy sorsunkat eleve jellemünkben hordozzuk és még a vonzás törvényében is van bizonyos fokig! igazság. De szerintem kijelenteni az életről, hogy csak ilyen vagy csak olyan, nem tesz jót nekünk. A dolgok ebben a világban nemcsak fehérek vagy feketék, és nem mindig ok-okozat. Nincs recept, mert minden élet más.

DSC_4218_01
Válasz:

Igen. Nagyon nehéz ez a kérdés az embernek. Nos a csecsemő: ha keresztény vallásos vagy, egyből kijelented, hogy az ördög műve. És a csecsemő ártatlan volt. Tehát a sors igazságtalan. Ha nem vagy keresztény vallásos, akkor meg az van, hogy nem tudhatod, hogy a csecsemő lelke hol járt korábban és mit csinált. Ha a lélek visszajöhet a földre, hogy tovább folytassa az utat, amit valamikor elkezdett, akkor nem kizárt, hogy olyan útról jön, melynek következménye az, ami vele történt. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni az anyát, akinek épp akkora köze lehet a tragédiához, mint a csecsemőnek. lehet Neki nagyobb köze van hozzá, mint gyerekének. Lehet sokkal inkább az anyáról szól a tragédia. Én azt állítom, hogy a tragédia sokkal inkább az anyáért történt, mint a gyerekért, mert a történtek után az anyára súlyos nyomás nehezedik, ami kizökkentheti őt egy olyan gödörből, amiben ő már régóta benne van. A kis lélek, aki a kelen esetben az áldozat szerepét vállalta, lehet egy adósságot törlesztett ezzel. Egy barátom tanúvallomása szerint a gyereke a szeme láttára érte halt meg. megértette, hogy miért volt neki szüksége erre, és boldog tudott lenni. Utána meg a kis lélek, aki talán egy adósságot törlesztett, esetleg egy nemes cselekedettel segített apján, visszajött ugyanabba a családba. Na de én általában igyekszem a saját magam tapasztalatairól beszélni és példázódni, mert az a “biztos”, ami velem megtörtént. Határozottan tudom, hogy édesapám értem halt meg. Életem egyik legnagyobb ajándéka édesapám halála volt számomra. Tudom ezt így nagyon kemény dolog kijelenteni a mai társadalomban, de attól még megtörtént, ami megtörtént. Egyszerűen ott voltam, figyeltem, próbáltam benne lenni a helyzetben, felelősséget vállalni érte. És olyan megértéseket adott az egész történet, hogy már nem tudtam sem szomorkodni sem sírni miatta. Édesapám halála után egyre nagyobb értelmet nyert az a bibliai kijelentés is, hogy Jézus értünk, bűneink miatt halt meg. Igen ez így van. Mert aki odafigyelt rá, és aki odafigyel rá, nagy megértéseket fog kapni az élettől, melyek segítségével lelke sokkal közelebb kerül a forráshoz, a teremtés lényegéhez, annak megértéséhez. Innét jön az, hogy az ember felelős azon dolgokért is, melyeket lát, melyeket tapasztal. Igen. Ha én egy tökéletes ember vagyok, a lelkem elérte a beteljesülést, nem kell megtapasztaljam édesapám szenvedéseit, édesapám halálát, mert az már nincs amit adjon nekem. Édesapám éppen úgy mint Jézus az én “bűneim”, a nem értésem miatt halt meg. Tehát ebből következik, hogy a legrosszabb dolog, amit tehetek, a nem elfogadás, az ellenkezés. Innen jön, hogy aki nem fogadja el Jézust, az ….. Egyértelmű. Ha tudomást szerzek Jézusról, és visszautasítom a vele történteknek a megértését, azzal én maradok “buta”, azzal az én lelkemtől vettem el az esélyt a fejlődésre. Tehát akinek tudomása van Jézusról, és “megtagadja”, az magával b…..k ki egy az egyben, mert Jézus valóban értünk halt meg. Édesapám valóban értem halt meg. Ezt a kijelentést megint nem szabad összetéveszteni a vak hittel, mely nem felemeli, hanem megöli az emberi lelket. Ha nem érted, hogy Jézus érted halt meg, ne fogadd el! De az Isten szerelmére, ne ellenkezz, ne utasítsd el! Itt jön be az ellenkezés, a ragaszkodás, a vágyak, melyek elvakítják az embert. Tehát, sokadára ismétlem magam: Ne ellenkezz, ne ragaszkodj, ne sóvárogj, ne légy rabja érzéseidnek, mert soha nem látod meg a fényt, vagy pedig egyenesen késlelteted.
A zsidókról. Csekély tudomássom szerint ők az Isten kiválasztottjai. Ez vagy igaz vagy nem. Vagy ők híresztelték ezt, hogy felsőbbrendűnek tűnhessenek, vagy nem. De ha netán ez a kijelentés az ők “gonoszságuk” eredménye, akkor igen, meg kellett mutassa nekik a sors, hogy a hazugság maga nem a járható út. Felsőbbrendűségük elkülönüléshez vezetett. Az meg egyértelműen nem a járható út. Ezért a sors azt az iránt nem erősíthette meg számukra. Ezért veszniük kellett. De ha megfigyeljük, a német ugyanazt tette. Hitét vetette Hitlerbe, aki azt állította, hogy a német a felsőbbrendű. Miután megsemmisítették az előző felsőbbrendűeket, nekik is veszniük kellett, és vesztek is az oroszok által. Az orosz még nem veszett. De tudomásom szerint még nem is jelentette ki, hogy ő egy felsőbbrendű fajhoz tartozik. A soron most Amerika van, és utána jön Kína. Ezek vagyunk. Kiköveteljük a leckét, ami meg is adatik. Elkülönüléssel, a felsőbbrendűség illúziójával soha nem juthatunk el a teremtőnkhöz, soha nem érthetjük meg azt. Ezért vesznie kell a nagy magyarnak, a nagy székelynek, a nagy amerikainak, a nagy zsidónak és mindenkinek. Ez a lét rendje. Amint mondtam, ő nem tud hazudni, a hazugságban bűntárs lenni.

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Mi és a nótáink :)

innocence 

Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket
beadják az oviba. Az elso szülői értekezleten
az óvónő mondja az anyukának:
– Vigyék el pszichológushoz a gyereket,
megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agreszszivitás
látszik rajta.
– Miért, miből látszott?
– Égő csigát rajzolt. – mondja az óvónő.
– Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar
gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból:
Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.
Talán volt más is?
– Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol,
például a múltkor egy vak madarat. -így
az óvónő.
– Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta
azt a kedves magyar mondókát, hogy csip,
csip, csóka, vak varjúcska.?
– Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak
dúrva.
– Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon
helyes kis dalocskánk van:
Boci, boci tarka, se füle, se farka..
– …és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám,
kedves dalocskát nem énekelnek a magyar
gyerekek?
– Dehogynem. Ott van például a Süss
fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a lúdaink
megfagy… (upsz)

Categories: Minden, Viccesen | Címkék: , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.