Minden

A tengerben élő emberek és a beteg gyermek

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis közösség, mely a tengert választotta lakóhelyéül.

A közösség tagjai alkalmazkodtak a “vízi életmódhoz”: megtanultak úszni, halászni és küzdeni a hullámokkal. Utódaiknak is azt tanították, hogy ez az igazi élet.

Egy napon született egy különleges gyermek ebbe a kis vízi közösségbe, kiről az a hír járta, hogy nem szereti a tengert. Megtagadta az ősei által ősidők óta gyakorolt életvitelt, és arról beszélt barátainak, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy a tengerben éljen. Felhívta figyelmüket, hogy az az életvitel, melyet a közösség tagjai folytatnak, valójában nem is az életről szól, hanem csupán a túlélésről, a küzdelemről, a koplalásról és az elmúlásról. Azt hirdette, hogy a tenger csupán olyan, mint a magzatvíz, melyből minden egyes gyermeknek ki kell kászálódnia ahhoz, hogy megszülessen és igazi életet lásson.

A közösség nagy része betegnek hitte ezt a gyermeket, és azon szorgoskodott, hogy megváltoztassa, meggyógyítsa őt. Viszont a kölyök oly makacs és oly kitartó volt meggyőződésében, hogy senki ember fia nem volt képes rá, hogy meggyőze őt arról, hogy az embernek mégiscsak a tengerben a helye.

Sok fejfájást okozott szüleinek, akiknek rendre ütközniük kellett a tengerlakók elvárásaival, kritikáival, megvetésével és piszkálódásaival. Sok fájdalmat okozott számukra gyermekük különös betegsége, mígnem ők is megtörtek, és elkezdtek kételkedni abban, hogy az embernek a tengerben lenne a helye.
Végül, amikor látták, hogy gyermeküknek mekkora örömöt okoz az a felfedezés, hogy az embernek van lehetősége rá, hogy kijöjjön a tengerből, úgy döntöttek, hogy elhatárolódnak a többség véleményétől, és a gyermeküket fogják támogatni abban, hogy legyőzve a tenger hullámait megtanuljon a tengeren járni.

Természetesen nem kis kihívás volt számukra nap mint nap megütközni a tengerben élők törvényeivel, rágalmaival, de mivel látták, hogy mindenki, aki a tengerbe született, előbb-utóbb a hullámok martalékává válik, egyre erősödött a gyermekükbe vetett bizalmuk.

A kisgyerek folyton csak arról beszélt, hogy a tenger törvényei szerint a tengerrel senki nem veheti fel a harcot, és amikor egy tengerlakó kifogy az életerejéből, a hullámok megragadják, és örökre leviszik őt a mélybe, a tenger fenekére, ahova sem az élet sem a napnak sugarai nem képesek eljutni.
Azoknak a gyermekeknek, kik a szívük mélyén hittek az Ő meséjében, elárulta, hogy a tenger fölött olyan erők vannak, melyek, ha segíteni tudnak minden egyes nyitott szívű tengerlakónak abban, hogy legyőzze a tenger hullámait és megtanuljon a tenger fölött járni, egy olyan úton haladni, ahol a lét minden pillanatban megújul, és az élet játékának öröme soha el nem fogy.
Azt hangoztatta, hogy az ő igazi otthona a tenger fölött van, és az ő valódi szülei ebben a tenger fölötti birodalomban élnek. Sokat beszélt tengerlakó embertársainak az ő tenger-feletti otthonáról, és azt híresztelte, hogy valójában mindenki ebből az országból származik, de egy baleset folytán a tengerbe zuhant. Kinyilvánította, hogy ahhoz, hogy megtarthassa életét, mindenkinek ebbe az országba kell előbb vagy utóbb visszatérnie.
Megjövendölte, hogy az ő szülei megengedik, hogy egy napon a tenger őt is maga alá temesse… de csak azért, hogy mindenki megláthassa, hogy ennek a tenger feletti birodalomnak hatalmában áll kihozni minden egyes szülöttjét a sötét mélyből, ha az felismeri, hogy nem a tenger az ő igazi otthona.

Saját végzetéről szóló beszédei aggodalmat és félelmet loptak a szülei és a barátai szívébe, akik bár érezték, hogy amiről ő beszél, valóságosabb és szebb a tenger világánál, nem tudtak teljes mértékben hinni benne.

A tenger lakói által megvetett, majd kiközösített gyermek, több alkalommal is megmutatta, hogy a tenger feletti országban nincs betegség, nincs hiány, nincs elmúlás, nincs gonoszság, nincs hamisság, nincs szégyen, nincs verseny, és nincs félelem. Rendre meggyógyította a tenger hullámai által megsebzett embertársait, megnyitotta a nem látás betegségében szenvedők szemeit. Sőt! Alkalomadtán az örvények által a tenger mélyébe sodort emberek testébe még az életet is visszahozta annak bizonyságául, hogy az a birodalom, az az erő, amelyről mesélt, igenis létezik, és aki őszintén keresi, már MOST is kapcsolatba léphet vele, és visszaszerezheti a tenger-feletti ország kormányzójától az állampolgári jogot annak minden előnyeivel együtt.

Ahogy teltek-múltak az évek, a tengerlakók által betegnek hitt gyermek arca egyre fényesebbé vált. Jelenlétében egyre többen meggyógyultak, vakságuktól megszabadultak, és elindultak haza, a tenger-feletti birodalom irányába, ahol az életnek sosincs vége, ahol a játék öröme az élet igazi értelme, s gyönyörűsége.
Viszont sokak szomorúságára egyszer csak elérkezett az a nap, amelyet a gyermek megjövendölt. Azok a tengerlakók, akik nem hittek neki, és betegnek titulálták őt, megvádolták, és támadást indítottak ellene. Azt kiáltozták, hogy hazugság, amit beszél, nincs semmiféle tenger-feletti ország. Sőt, őt kezdték hibáztatni még azért is, hogy a tenger hullámai rendre megfojtják, a tenger fenekére dobják a közösség tagjait.
Azok az emberek, kik a vesztét akarták, a tenger urai voltak, kik az életerejüket a tengerben fuldokló emberektől szerezték azáltal, hogy azt hirdették, hogy nincs más ország csak a Tenger, és nincs más törvény csak a Tenger törvényei, melyeket kötelező minden tengerlakónak betartani. Az emberek nem tudták, hogy létezik egy tenger-feletti ország, és hogy a tenger törvényei valójában az elmúlás törvényei, melyek, mint sötét örvények, mindenkit a mélybe rántanak, aki igaznak hiszi őket.
A kisgyermek ismételten megmutatta, hogy ki lehet jönni a tengerből, a tekintetet a tenger hullámairól a tenger-feletti országra fordítva lehet a vízen járni. Mutatványa bizalmat ébresztett azokban, akik szívük mélyén hittek a tenger-feletti ország létezésében. Erőt és lelkesedést kölcsönzött nekik, mellyel ők is kifelé úszhattak a tenger hullámaiból. Viszont gyűlöletet és féltékenységet ébresztett azokban, akik a tenger szolgálatában álltak, mert tudták, hogy minél inkább beigazolódnak a tenger-feletti világról szóló történetek, annál többen szállnak ki a tengerből, amíg az teljesen ki nem szárad. Ezért elfogták őt, és kimondták rá a halálos ítéletet. Megkövezték, megostorozták, vérét ontották, életét oltották. Nagy volt a bú és a szomorúság.
Az ő halálával a tenger-feletti világ képei is elhalványultak az emberek szívében. Annak ellenére, hogy szemtanúi voltak a sok csodának, melyet a gyermek a tenger-feletti hatalma segítségével vitt véghez, még a barátai is kételkedni kezdtek a csodaország létezésében.
Amikor meghalt, nagy fekete felhők nehezedtek a tengerre, melynek hullámai egyre dühösebben ostorozták a benne élőket, hogy kitöröljék emlékezetükből a tenger-feletti világról szóló meséket, melyeket a beteg gyermek mondott nekik, míg élt.
Napokig sűrű sötétség uralkodott a tengerben és a tenger felszínén egyaránt, melyet megtört egy kis fénysugár.
– Eltűnt! Nincs a tenger fenekén! – Kiáltozta egy kislány! – Mesemondó barátunk testét nem találják a mélyben.
A hír futótűzként terjedt a gyermek barátai között. Akik hittek az Ő meséinek egyöntetűen arra gondoltak, hogy a gyermek évekkel korábban megjövendölte halálával együtt a feltámadását is.
– Vajon, tényleg felhozták őt valódi szülei a tenger fenekéről? – kérdezték.
Sokan még mindig kételkedtek, hogy minden úgy történt, ahogy ő azt annak idején megjövendölte, de egyre többen hittek benne, hogy a mese, melyet mondott a tenger-feletti országról, a saját haláláról és feltámadásáról, igaz… és minél többen hittek benne, annál több fénysugár szakította szét a tengerre nehezedő fekete fellegeket.
Egyik barátja a következőket kiáltotta: – Nem hiszek benne! Átvert minket gyermekes meséivel, törvényszegésre késztetett hazugságaival; Most már életünk végéig menekülhetünk a tenger haragja elől.
A hitetlen barát minden egyes szava egy újabb fekete felhőt teremtett a Tenger fölé, és zúgolódást szült a gyermekek között.
A felhők már-már teljesen elrejtették a nap sugarait, amikor hirtelen vakító fény támadt a bizalmukban gyengélkedő gyermekek között, mely megszólalt, és azt kérdezte: – Még mindig kételkedtek a tenger-feletti birodalomról szóló mesében?
Ekkor újra visszajött szemük fénye és látták, hogy a vakító fényben ott van a barátjuk, kit napokkal azelőtt, megkínoztak, majd megöltek a tenger uralkodói, és azok szolgálói. Tündöklő fényben úszott minden. Megtelt fénnyel minden egyes ember, ki hitt a beteg gyermek meséjében, és szabad szemmel látta a tenger-feletti országot, melyről barátjuk beszélt.
A gyermek utolsó szavai a következők voltak:
– Én most elmegyek közületek, de nem hagylak magatokra. Mostantól ti engem mindig fogtok látni. Aki rátok néz, engemet lát majd, és azt a világot, melyről beszéltem néktek, és nem kívánja többé tekintetét a tenger gyilkos hullámaira fordítani.
Mindenki, aki megpillantja a tenger-feletti birodalom fényét tibennetek, és elindul feléje, megszabadul a tenger gyilkos örvényeitől, megtanul a vízen járni, és elindul haza, abba az országba, melyet most már ti is láttok, mely most már ti bennetek is jelen van.

Azok a tengerlakók, kik korábban azon fáradoztak, hogy megváltoztassák, meggyógyítsák a beteg gyermeket és kiverjék fejéből azt a gondolatot, hogy létezik a tenger-feletti világ, semmit sem láttak az egészből. Nem tapasztaltak mást, csak azt, hogy azok, akik elhitték a beteg gyermek meséit, mindnyájan mesemondókká váltak, kik teljesen meg voltak győződve róla, hogy lehetséges a tengeren járni, és létezik egy tenger-feletti világ, ahol a lét soha nem ér véget, csupa játék s öröm az élet.
Sokan azt beszélik, hogy kik szemtanúi voltak az eseményeknek, mind olyanná váltak mint barátjuk, ki elsőként lépett ki a tengerből. Egyesek azt hallották, hogy a kisgyermek barátai embereket gyógyítottak, és mentettek ki a gyilkos hullámok közül. Mások látták is, amint az ő jelenlétükben a nem látók szemei megnyíltak, a betegek meggyógyultak, és a holtak feltámadtak.
Egy dologban viszont mindenki egyetértett: a mesemondó-csodatévő gyermek betegsége egy olyan fertőző betegség, melyet aki elkap, nem hisz többé a tengerben, csak a tenger-feletti világban, ahol az elmúlás örvényei helyett az örök megújulás törvényei uralkodnak, és ahol az élők siránkozás helyett énekelve-táncolva ünneplik az életet, melyet senki el nem vet.

Itt a vége, ragadd meg, és fuss el véle!

P.S. Kedves olvasó, hol van a te értékes figyelmed, hol van a te tekinteted? A tenger hullámain, vagy a tenger-feletti világ, a hegyen épített város dombjain? Sodródsz a tenger örvényével lefelé, vagy haladsz a tenger-feletti város kapui felé?

 

Categories: Minden | Hozzászólás

Jézus nem “tanított”

Categories: Minden | Hozzászólás

Mese a fizikai halhatatlanságról (csütörtökön este 8 órától a csíkszeredai Cafe Freiban)


Miért van betegség? Miért van elmúlás?

Mi határozza meg földi életünk hosszát?

Van-e beleszólásunk abba, hogy meddig tart földi pályafutásunk?

Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

Szabad Gondolat Est csütörtökön, (2017.06.01) este 8 órától a csíkszeredai Cafe Frei alsó termében.

Categories: Minden | 4 hozzászólás

A mese igazsága és az “igazság” gazsága

A mese a leghatékonyabb és ugyanakkor a legszebb eszköz az élet igazságainak kifejezésére. Nem sért meg, nem zsarol, nem kötelez, nem bitorol.
Viszont ha valakit az igazság szeretete motivál, sok fontos dolgot megismerhet, és megérthet belőle az élet működéséről.

Nem hiába tanított a mester példabeszédekkel, képes beszédekkel, úgynevezett “nyelveken szólással”, és fűzte hozzá, hogy “A kinek van füle a hallásra, hallja.”
Valószínűleg a gyermekeket sem ok nélkül nevezte az Isten országa örököseinek, és mondta azt a felnőtteknek, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem láthatjátok meg a mennyek országát.

A felnőtt társadalom túlságosan is bekomolyodott, bekeményített, elvesztette rugalmasságát. Sőt, mi több: a gyermekeket is keménységre idomítja.
Mint ahogy Andre Tarkovsky is mondja:

“A gyengeség nagy, az erő pedig hitvány.
Mikor az ember megszületik, gyenge és rugalmas;
Mikor haldoklik, erős és kemény.
Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas;
Mikor száraz és merev, haldoklik.
A keménység és az erő a halál kísérői.
A rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki.
Ezért nem győzhet az, ami megszilárdult.”

“egy véletlenül elszabadult gondolat”

Categories: Minden | 2 hozzászólás

Mit jelent a köszönöm?

“Köszönöm”. “Kérlek”. “Bocsánat”.

Van, hogy azt mondod, nekem, hogy “köszönöm”, s közben én azt érzem, nincs lelkedben “öröm”. És, ha én azt mondom, neked, hogy “köszönöm”, vajon a lelkemben lakozik – e “öröm” ?
Ha a Mindenségben lelem az örömöm, azt sem kell mondanod, nekem, hogy köszönöm. Mert ekkor a köszönöm maga az örömöm.
S hiába mondanád nekem, hogy köszönöm, ha abban, mit megteszek, nincsen örömöm. Talán újra megteszem, hisz hallom, hogy köszönöm, de továbbra sem lelem benne az örömöm
S miért mondanám azt is, hogy “szívesen”, ha amit teszek, nem szívemből teszem. Ha pedig mindig szívemből cselekszem, akkor a tettem maga a szívesen. És, ekkor, mondanom sem kell neked, hogy szívesen, hisz cselekedetemben érzed a szívemet.
Szükségből szükségbe, hol nem lelem örömöm, azt, amit kapok, mindig csak köszönöm, s így keresem, szüntelen, örömöm.
A végtelenség örök bőségében, hol az Élet túlcsordul örömben; ott, hol nincs semmire “szükségem”; hol a Mindenségben örömemet lelem, ott épp az örömöm az én köszönetem.
S van, hogy azt mondom, neked, hogy “kérlek”, így talán megteszed, mit másképp nem tennél meg. Így fejezem ki, neked a szükségem, az örömömért való esdeklésem.
A Mindenség végtelenségében, ott, hol Isten van, és hol szükség nincsen, értelmét veszti minden esdeklésem.
És, minthogy szükségben fogant a bánat, azzal együtt fogant az esdeklő “bocsánat”. Hisz, ha nem szívedből teszed, amit kérek, könnyen meglehet, hogy azt el is véted. S ha már elvétetted azt, mit tőled kértem, “tartozol” nekem egy bocsánatkéréssel.
A Szívben, Istenben, Szükségtelenségben, Köszönöm, Kérlek s Bocsánat talán nincsen. A Szívedben, Istenben érzed, mit kell tenned, s ha azt megteszed, benne örömedet leled. Az örömed, pedig, maga a köszönöm, és amit kérnél, az is épp az öröm. Ha viszont éled már az örök örömöt, vagy pedig éppen az Életet örülöd; ha amit teszel, abban örömedet leled, akkor már nincs is, miért bocsánatot kérned. Hisz nem teszel olyant, mivel ártanál nékem.
S ha legalább én Istenben élek, jóformán még csak rád sem nézek, mégis, bizonyára, érzem a szükséged. S ha a szükséged szívemben érzem, megkapod azt tőlem, mielőtt még kéred, anélkül, hogy azért bármit is remélnék.
Talán így oldódik fel a szükség a szükségtelenségben, az Istentelenség az Istenségben.

Júlia

Categories: Minden | Hozzászólás

Jehova a vádlottak padján

Beperelem Jehovát és szerzeményét, a Bibliát

FŐVÁD: Isten gyermekeinek előre megfontolt szándékkal történő pokolra vezetése.
Na de mire fogok esküdni a bíró előtt, hogy az igazat, csakis az igazat, és a színtiszta igazat mondom. (Legalábbis legjobb tudásom, ill. legrosszabb tudatlanságom szerint) A Védákra? A Koránra?
És ha azokat is a törvény elé idézem, mire fogok esküdni? Benedek Elek: Nagyapó mesefájára?
Mielőtt belekezdenék a vádpontok ismertetésébe, előre jelzem, hogy amit írok, amit mondok, a bibliával ellentétben nem szentírás. De még ha az is lenne, szüksége lenne-e neki arra, hogy azt kiáltozza magáról, hogy szentírás vagyok? Ezek csupán egyszerű emberi gondolatok és kérdések, melyek több évtizedes igazságkeresés, kutakodás és vizsgálódás gyermekeiként láttak napvilágot.
A fővád, mint korábban is említettem, Isten gyermekeinek előre megfontolt szándékkal történő pokolra vezetése. Viszont vannak kisebb vádpontok is, mit pl:
– A szeretet fogalmának hiába vétele.
– A betegekkel szembeni irgalmatlanság, ami a tudatlanok kárhoztatásában nyilvánul meg.
– Az istenszeretet és igazságszeretet helyett az istenfélelem szisztematikus propagálása
– Lelket sanyargató, megismerést akadályozó frusztrációkeltés.
– Az igaz megtérésre, megértésre és megismerésre való szeretetteljes ösztönzés helyett az embereket elgépiesítő törvények előtérbe helyezése.
– A bosszú és a büntetés fogalmak népszerűsítése.
– A lelket megfertőző félelem intenzív bejuttatása az emberi elmébe.
A hazugságok, mint önvédelmi mechanizmus, kikényszerítése az emberekből, stb.
Sorolhatnám tovább is a vádakat, de úgy érzem, hogy már a fentiek alapján is adhat minden lelkiismeretes bíró akár több életfogytiglant is ennek a szó szoros értelmében vett „mű”-nek és szerzőjének. Na de, ha már úgy érezzük, hogy lelepleztük a szentnek mondott könyv alattomosságát, vele ellentétben mi legyünk hozzá könyörületesek, ha már neki nem sikerült könyörületesnek lennie velünk!

A rendszeres olvasók tudják, hogy igazságszeretetem révén és igazságkeresésem útján jutottam el a Krisztushoz, kit azóta is végtelenül tisztelek, és szeretek, és kitől már most elnézést kérek, ha vakságomban, tudatlanságomban valótlant állítok a pödört barkójú testvéreim többek között hasznos tanmeséket is tartalmazó történelemkönyvéről, az ószövetségről, melynek lelkülete átitatja az egész világot. Krisztus tanításaival ismerkedve, azokat korábbi felismeréseimmel egybevetve, arra jutottam, hogy amiket Ő mondott, azok valóban olyan elementáris igazságok, melyek felismerése és megcselekvése nélkül tényleg képtelenség meglátni a mennyek országát. És mivel a kereszténység emlegeti a leggyakrabban Krisztus nevét, feltettem magamnak a kérdést: vajon tényleg épp ez a vallás lenne az igazi út, mely elvisz a Teremtő örökkévaló birodalmába. Ezért tovább folytattam a nyomozást, immár a kereszténység berkein belül.
Hát mit is mondhatnék? Annyi megütközéssel, fonáksággal, ellentmondással, erőlködéssel, frusztrációval és félelemmel, mint a kereszténység szellemi börtönében, korábban még egy irdatlanul elrontott szerelmi drámában sem találkoztam. És aki ezen a ponton megsértődik, azt nyilván „valamiért” kényelmetlenül érinti a dolog. Ezért talán nem ártana egy kicsit szabadabban elgondolkodnia, hogy mibe keveredett, mikor az igazság megismerése helyett a keresztény dogmákat választotta. Előre bocsátom azt is, hogy nem az a célom, hogy valakit megbántsak az alábbi írásommal, hanem az, hogy mindenféle színlelés, félelem és óvatosság nélkül őszintén elmondjam, mit látok a Krisztus nevére felépített vallásos mozgalom falai mögött.
Én egy idő után azt éreztem, hogy a szeretet, amiről beszélnek annyira művi, annyira mesterkélt, annyira hazug, hogy már-már vágyódni kezdtem az őszinte gyűlöletre. Meg is fogalmaztam magamnak, hogy
NINCS ANNÁL NAGYOBB GONOSZSÁG, MINT A SZÍNLELT JÓSÁG, ÉS NINCS NAGYOBB HAZUGSÁG, MINT A ROMANTIKUS SZENT HAZUGSÁG.
Rá kellett jönnöm, hogy abból, hogy valaki őszintén gyűlöl, sokkal többet tanulhatok, és érthetek meg, mint abból, hogy valaki bizonyos félelemkeltő eszméket követve szeretetet játszik. Valószínűleg már a kedves olvasó is találkozott azzal az érzéssel, hogy bizonyos emberek jóságától legszívesebben kifutna a világból, és hét lakatra zárná maga mögött az ajtót.
Hogy miről is beszélek? Nos. Van két ember. Mindkettő ugyanazt cselekszi. Viszont egyik cselekedete egy belső melegséggel tölt el, míg a másik cselekedetétől, bár látszólag ugyanaz, kiráz a hideg. Akik rabul esnek a mondvacsinált kereszténység varázslatának és bűbájának, többnyire azt mondják, hogy hisznek, de valójában még a vak is látja, és a süket is hallja, hogy amikor azt mondják, hogy hisznek valójában azt mondják, hogy tele vagyok félelemmel és frusztrációval: félek a haláltól, félek a betegségektől, félek az ördögtől és a pokol tüzétől, és a soha véget nem érő szenvedéstől. De minden félelmem fölött van egy romantikus félelmem is. Egy szent félelmem. Ez nem más, mint az istenfélelem. Hát nem gyönyörű? Istenfélő vagyok, de közben szeretem Őt, és oda vagyok érte. Istenfélelemben imádom azt, ki ha valamit elbaltázok, irdatlanul feldühödik, és behajít az örök tűzre, ahol lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Egyébként nagyon szeret! Imád Ő is engem. Főképp, amikor annyira rettegek, hogy egy zabszem nem férne fel a fenekembe. Minden nap megkérem, hogy ne vigyen engem a kísértésbe, és képzeljétek: néha meghallgat, és nem kísért semmivel! Érdekes módon Jakab apostol meg azt mondja, hogy az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit nem kísért. Na szóval: ha a Biblia szentírás, és az az Isten úgy igaz, ahogy le van írva, innen nézve ő nem más, mint az amnézia, a totális tudathasadás tökéletes megtestesülése.
Sokan azt mondják, hogy a Bibliában benne van minden! És ezzel az egy kijelentéssel én, egyszerű igazságkereső tökéletesen egyetértek! Ugyanis: aki gyilkolni akar, azt megmagyarázhatja a Bibliával. Aki szeretni akar, szintén megmagyarázhatja a Bibliával. Aki bosszút forral, azt magyarázza meg a Bibliával. Aki többnejűségre vágyik, azt magyarázza meg a Bibliával. Akinek nem áll fel a cerka, és képtelen gyermeket nemzeni, azt magyarázza meg a Bibliával. És ezt sorolhatnánk a végtelenségig, mert a Biblia alapján az égadta világon minden egyes szent és szentségtelen dolgot meg lehet
magyarázni. …hogy ne mondjam azt, hogy zsidózni. 🙂
Ezt csak a poén kedvéért mondtam a fenti, igencsak szigorú gondolatok enyhítésére! 🙂 Hisz nem haragszom én rájuk! Hogyan is haragudhatnék a világ legelesettebb nemzetére. Hát segítene az rajtuk? Lehetnének ők az én haragomtól okosabbak, szeretetteljesebbek, bölcsebbek, kevésbé kapzsik, kevésbé anyagiasak, kevésbé vérszomjasak, kevésbé hatalomvágyók? Nagy valószínűséggel nem. Mellesleg Krisztus azt mondja, hogy nem az egészséges embernek van szüksége orvosra, hanem a betegnek. Abban az egyben egyetértek minden kereszténnyel, hogy ha a szeretet gyógyít, akkor a zsidókat kell a legeslegjobban szeretni. Persze az Izraelnek gyűjtögetett pénzadományok formájában megnyilvánuló szeretetet megint csak megkérdőjelezem, mert innen nézve ez a balga keresztény szeretet valójában még több gyűlöletet és még több halált szül. Na de ezt, lehet, hogy csak én, balga székely legény látom így.
Nos dióhéjban, röviden és tömören összefoglalva ezt tapasztaltam a kereszténység berkein belül: Totális amnézia. Mély tisztelet a kivétel! És persze, mint tudjuk, minden egyes jelenlévő kivétel! Én pl. ha keresztény lennék, magamat is kivételnek nevezném, amíg ezeket a sorokat rovom. Nem másért, de sokkal nyugodtabban aludhatnék éjszaka. 🙂 Meggyőződésem, hogy mint ahogy létezhet albínó holló, a keresztények között is létezhetnek olyanok, akik az igazságszeretetüket valamiképp a babonás istenfélelmük fölé tudják tornázni; … ami, ha figyelembe vesszük a Biblia szellemi rabságot előidéző zsenialitását, nem kis teljesítmény egy, a zsidókeresztény dogmákkal félrevezetett és meghipnotizált ember számára.
Mivelhogy Krisztus tanításairól, melyek a mai napig lenyűgöznek, a Bibliának nevezett, szentnek mondott olvasmányból szereztem tudomást, úgy döntöttem, hogy megtisztelem bizalmammal a nagy fekete, véletlenül épp 66 kis könyvből álló szentnek kikiáltott nagy könyvet, és belekezdek az elolvasásába.
Lehetek őszinte? Miért ne lennék? Hisz egyszer él az ember! Legalábbis egy élet van, ami teljesen biztos. Egyszerűen lenyűgözött! Hatalmas intelligenciát és logikát láttam benne. Legjobb tudásom és megértésem szerint egyértelműen kijelenthetem, hogy tartalmazza az élet rendjét, annak törvényeit, az alapigazságokat. De a nyelvezete… hát az valami csapnivaló! A gyengébb idegzetűeknek valószínűleg már az első napon gyomorbántalmakat okoz. Ez, a szinte mindvégig a megfélemlítésre fókuszáló nyelvezet, mondanom sem kell, hogy szöges, 180 fokos ellentétben áll a mű mondanivalójával!
Tudnod kell, hogy szeretlek! Én vagyok a te féltékenyen szerető Jehovád, de ha netán úgy döntenél, hogy nem leszel robot, hogy kérdések nélkül végrehajtsd az utasításaimat, és megtartsd parancsolataimat, ízekre szedlek, felnyársallak, bedoblak a gyehennába, örök szenvedésre ítéllek, és a végtelenségig gyötörlek és kínozlak. Bevallom, hogy mielőtt olvastam volna ezt a mű(vet), nem is igazán gondoltam, hogy létezik ekkora, eget rengető gonoszság az univerzumban.
A legalattomosabb vonása ennek a Jehova nevezetű sakk mesternek épp az, hogy amit mond, az alapvetően mind igaz, tehát az élet működéséből kiolvasható igazságokra és törvényekre épít. Viszont oly módon fogalmazza meg mondandóját, hogy még esélyed se legyen az életörömre, és olyan frusztrációt szüljön benned, mely élve megfojt, vagy behajít a másik végletbe, ahol már nevetve hazudsz, lopsz, gyilkolsz és fajtalankodsz.
Egész pontosan fogalmazva, ő nem tesz mást, mint törvénybe, parancsolatba foglalja a teljesen nyilvánvalót, ezáltal elvéve szerencsétlen rabszolga híveitől a játékos, örömteli megismerés, és felismerés lehetőségét. Egyszerűen zseniális és lenyűgöző!!! Be kell vallanom, hogy nekem évekbe telt, hogy a kegyelmes Isten segítségével rájöjjek ezekre a cselekre.
Ha ez az igencsak intelligens lényecske, miszter Jehova, kinek követése nem visz sehova, legfeljebb a Sheolba, valóban olyan szeretetteljes apuka lenne, mint amilyennek lefesti magát, akár a következőképpen is fogalmazhatta volna atyai tanácsait:

Drága gyermekeim! Nem tudom, feltűnt-e már, hogy életet adtam nektek… Ezek után azt hiszem, nem is kell mondanom, hogy szeretlek benneteket, mert még egy szellemi fogyatékos is tudja, hogy ha valaki valakinek életet ad, minden bizonnyal szereti őt. És mivel titeket a saját hasonlatosságomra teremtettelek, még ha némiképp tudatlanok is vagytok, teljesen buták nem lehettek.
Szóval! Kérlek titeket, drága gyermekeim, hogy figyeljetek egy picit apukátokra, hogy elmondjon egy-két hasznos cselt, ami segíthet nektek boldogulni az úton:
Először is fontos tudnotok, hogy az életnek vannak bizonyos feltételei, úgynevezett törvényei. Van annak egy jól működő receptje, melyet ha saját szabad akaratotokból megismertek, és betartotok, nagyon boldogok lehettek, életfogytiglan játszadozhattok, ismerkedhettek az általam rendelkezésetekre bocsátott lehetőségek végtelen tárházával. Ekképp örökön örülhettek az életnek, amit ajándékba kaptatok a fatertől, aki egyben mutter is számotokra! Hogy ezt hogyan csinálta, talán később megtudjátok.
Mivel a magam képmására teremtettelek, már eleve rendelkeztek egy intelligencia kezdőcsomaggal. Ezért logikusan arra következtettek, hogy igencsak hasznos dolog számotokra megismerni az élet rendjét, azaz engemet. És mivel én tökéletes vagyok, és szerény, ti meg az én magvamból vagytok, még arra is rá fogtok jönni, hogy nem jó buli az élet receptjét nem ismerni, mert:
mint ahogy valaki nem ismeri egy süti receptjét, és nem tudja elkészíteni azt, úgy nektek sem fog működni az élet, ha nem ismeritek meg annak pontos tervrajzát.
No mármost, drága gyermekeim…. ha netán kellemetlen élethelyzetekbe kerültök, és fájdalmat éreztek, még véletlenül se gondoljatok arra, hogy én büntetlek titeket. Ilyen szitukban egyszerűen csak arról van szó, hogy ti úgy akartatok életet teremteni, hogy előbb nem vettétek a fáradtságot, hogy megismerjétek annak rendjét és játékszabályait. Na de mivel kedvesek vagytok számomra, lehetővé teszem nektek, hogy nélkülem is próbálkozzatok, csalódjatok, ütközzetek, hogy megtudhassátok, mit jelent életet játszani az élet játékszabályainak ismerete nélkül… Ne féljetek, mert ott leszek mindvégig mögöttetek! Ha a kellemetlen tapasztalatokból okulva netán úgy döntenétek, hogy hozzám fordultok, és megkértek, hogy tanítsam meg nektek az élet hogyanját és mikéntjét, én örömmel teljesítem kívánságotokat. Egyedüli veszélye a játéknak, –ami egyben ajándék is–az, hogy
szabad akaratot kaptatok, amilyen nekem is van. Ez azt jelenti, hogy senkinek nem kötelező hozzám fordulni. Sőt, saját felelősségetekre eltávolodhattok tőlem akár a végtelenségig, de előre szólok, hogy mivel én adtam nektek a szabad akaratot, és ajándékba adtam, nem vehetem vissza tőletek. Adok útjelző táblákat, tanácsokat… néha-néha még kissé hangsúlyosabban is rátok szólok, de ha ti mindenképp el akartok engem hagyni, bármikor megtehetitek. Viszont mivel ti nem vagyok teljesen értelem nélkül valók, – mert ha azok lennétek, akkor valószínűleg én is az lennék,– hamar rájöttök, hogy az élet receptje nélkül, nem lehet életet játszani. Sőt, az élet receptje és az ahhoz szükséges energia nélkül, minden bizonnyal az élet hiánya, más szóval a halál érvényesül….

Egy nagyon fontos dolog:
Hogyan maradhattok velem kapcsolatban?
A kapcsolattartás legfontosabb eszközeit belétek helyeztem. Ezek a játék és lelkesedés. Apátok szerelmére! Ki ne öljétek ezeket egymásból, mert ha megteszitek, elvesztitek a kapcsolatotokat velem; Elhúzzák a függönyötöket, elsötétül minden, és vakságotokban egymást fogjátok gyilkolni azt remélve, hogy azáltal visszanyeritek a fényt, melyet a játékkal és a lelkesedéssel együtt elvesztettetek.
De mivel tényleg fontosak vagytok nekem, küldök hozzátok prófétákat, és elküldöm a Krisztust, hogy valamikképp visszalopja belétek a gyermeket, melyet ti bután, saját törvényeitekkel és szabályaitokkal kivégeztetek. Sőt, engedni fogom, hogy vakságotokban Krisztust is megöljétek. De csak azért, hogy megérthessétek, hogy amit ő mutat, és mond nektek, abban valóban élet van, mely képes legyőzni a halált. Ő majd ismételten elmondja, hogy ha gáz van, érdemes bemennetek a belső szobátokba, ahol én mindig online vagyok, és ahol ti is rajta lehettek a jelen, melyet én küldök számotokra.
Szóval, drága gyermekeim: mehet a játék! Túl messze ne kóvályogjatok a játszótérről, mert mint mondtam, szabad akaratotok van, ami egy kissé veszélyes is lehet. Ha valamelyikőtök úgy döntene, hogy nem kell neki az élet, elfogadom, hogy nem kell neki az élet, és nem fogom ráerőltetni. Én nem veszem el senkitől az életet, mert a szó szoros értelemében is örök életre teremtettelek benneteket.
Az életet igazából mindenki önként, saját szabad akaratából dobja el magától, azáltal, hogy nem ismeri, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyja annak receptjét. Tehát valójában mindenki öngyilkosságot követ el, aki meghal. Na de még ez sem olyan nagy gáz, mert a lélek megy tovább, és ha nem dönt úgy, hogy örökre eltávolodik Tőlem, élni fog. Ha valaki bajban van, és hozzám kiált, mert igazán, igaz módon szeretne élni, egy jó néhány alkalommal kihúzom őt a szarból, de csak addig, amíg annyira büszkévé és gőgössé nem válik, hogy már nem akarja meghallani a hívó szót, és nem fogadja el tőlem a segítséget.

Az ufókban meg egyéb fantazmagóriákban ne nagyon higgyetek, mert még ha léteznének is, nem a ti dolgotok, hogy most velük foglalkozzatok, mert ha elterelitek figyelmeteket a számotokra soron következő tananyagról, sosem fogjátok megérteni az élet tervrajzát, mely egyébként ott van az orrotok előtt.
A fehér köpenyesek, akiket tudósnak hisztek, amit mondanak azt illedelemesen meghallgathatjátok, de ne tulajdonítsatok túl nagy figyelmet nekik, mert beetethetnek számotokra nem releváns információkkal, melyek szintén elterelhetik figyelmeteket a lényegről. Ne feledjétek, hogy a belső szobátokban mindig megtaláltok engem, és tőlem mindig megkapjátok a számotokra soron következő infót, ami ahhoz szükséges, hogy továbbmehessetek az úton.
Fontos emlékeznetek rá
, hogy ami egyikőtöknek soron következő, az egy másiknak nem biztos, hogy az! Hagyjátok, hogy mindenki a saját belső szobájában személyes kapcsoltba kerüljön velem.
Ha mindenképp viszket a fületek, és kell nektek a szenzáció, akkor mehettek varázslókhoz, jósokhoz, halott- és szellemidézőkhöz, médiumokhoz, sőt még az ufókhoz is informálódni, na de ha úgy érzitek, hogy átvertek benneteket, ne feledjétek, hogy velem mindig személyes kapcsolatban lehettek, hozzám mindig fordulhattok segítségért. Mivel az én magomból vagytok, ismerlek titeket; Teljesen tisztában vagyok vele, hogy épp mire van szükségetek, és megadom nektek. Ha hiszitek, ha nem, mindig előbb tudom, hogy mire van igazán szükségetek, mint ahogy ti azt kigondolnátok. Szóval, bízhattok bennem. Segítek nektek! De mint mondtam, segítségemet nem kényszeríthetem rátok; A szenvedést, a fájdalmat, és a poklot önként választjátok.

Ja és a pornó… nyugodtan nézzétek és csináljátok! Én amondó vagyok, hogy nem fog tartós örömöt okozni számotokra. Sőt! Tudnotok kell, hogy a köztünk lévő kapcsolatot fogja meggyengíteni, mert röpke örömökkel eltereli figyelmeteket az igazi, tartós örömökről, függőséget is okozhat, és ezáltal megcsorbul a boldogságotok. De ha nem hisztek nekem, akkor csőre töltött fegyverekkel irány a harcmezőre, és lövöldözzetek szanaszét, míg rá nem jöttök, hogy attól nem lettetek boldogabbak. Apátok szerelmére! Le ne mondjatok róla csak azért, mert én azt mondom, hogy ami kis mértékben gyógyszer, az nagy mennyiségben halálos méreg. Tapasztaljátok meg! Oszt, ha haldokoltok, adjatok egy drótot, és segítek, amilyen mértékben engeditek. Én tényleg azt szeretném, hogy ti saját meggyőződésetekből, saját szabad akaratotokból forduljatok hozzám, válasszátok az örök életet. De ha valaki nem tart rá igény, semmi gond. Döntését elfogadom. Történt már ilyen korábban is.
Akinek a halál kell, a buddhista filozófia által megvilágosodásnak nevezett semmi állapot, megkaphatja azt is. Viszont tudnotok kell, hogy nem mind arany, ami fénylik! És a mesét nem tudjátok, csak félig. Én személyesen még nem teljesen értem, hogy egyesek mit csípnek abban a bizonyos semleges és közömbös állapotban, amikor önfeledten játszadozhatnának. Na de szabad akaratával mindenki azt kezd, amit akar. Ti, ha bíztok bennem, az életet választjátok, mert én azt mondom nektek, hogy megéri, és nagy móka örökön játszani, újabbnál-újabb dolgokat alkotni, szétszedni, összerakni, dalolni és táncolni. Mindenkit támogatok, aki az életet választja. Aki azt elutasítja, engem utasít el. Az ilyent értelemszerűen nem segíthetem, mert tiszteletben kell tartanom a szabadon meghozott döntését.
Fontos hangsúlyoznom, hogy a hazugság minden formája elválaszt bennünket egymástól. Még az is, amelyet egymásnak mondtok. És ha el vagyunk választva egymástól, egyre csak halványulni fog fényetek, míg vissza nem fordultok hozzám. Fényetek elhalványulása sok fájdalommal jár, sokszor önpusztításba és egymás bántalmazásába torkollik.
Az egymás választottjának csábítgatása nem túl bölcs dolog. És szintén a fényetek elveszítéséhez vezet. Sokszor van olyan, hogy két embernek közös az útja. A közös út, nem fenékig tejfel. Vannak benne megoldásra váró problémák és kihívások, melyeket ha alázatosan elfogadtok, és hozzám fordultok segítségért, megértéssé, bölcsességé és szeretetté változtathattok. Tudnotok kell, ha egy kapcsoltban épp problémák vannak, még egy buta csimpánz is azt a hamis illúziót tudja kelteni a szomorkodó felekben, hogy vele sokkal boldogabb lenne az élet. Ne feledjétek, hogy ha belementek ebbe a tudatlanságból származó csapdába, előbb vagy utóbb szembesülnötök kell életellenes döntésetek következményével. A szembesülést és a megértést sokszor az segíti elő, ha ugyanazt veletek is megcsinálja valaki, amit ti megcsináltatok embertársatokkal. Ez alól egyedül csak a megértés, az őszinte megbánás és a megbocsátás menthet fel benneteket. Egy percre se felejtsétek el, hogy minden döntésnek következményei vannak. Ha engemet okoltok életellenes döntéseitek fájdalmas következményei miatt, magatokat csapjátok be, hisz elmondtam nektek, hogy bármikor mehettek a belső szobába tanácsért, segítségért. Nem az én hibám, hogy ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyjátok.
Ne feledjétek, hogy ha bármit is birtokolni akartok, elveszítitek azt. Mert minden mulandó, minden változik, ekképp minden csak kölcsön van. Ha elvesztetek valamit, amihez nagyon ragaszkodtok, minden bizonnyal az a valami nagyon elterelte figyelmeteket a lényegről. Ekképp akadályozott benneteket az úton. Így a ti javatokat szolgálja, hogy elvesztettétek, amit elvesztettetek, mert általa a figyelmetek újra a helyére került, és megláthattátok, hogy miden pillanatban teljes bőségben, gazdagságban, és szabadságban éltek.
Ha valaki nem tudja értékelni a szabadságot, elveszíti azt. Megtapasztalja a rabságot, hogy azáltal majd őszintén tudjon örülni az eljövendő szabadságnak. Mindenki szabadnak születik, mindenkit szabadságra teremtettem, de a szabadság bölcsesség nélkül, mint korábban is említettem, az önpusztítás eszközövé válhat. Ekképp jobb az embernek az ideiglenes rabság, mint a bölcsességhiányos szabadság. Sőt, sokaknak jobb Miszter Jehova rabságában lenni, mint szabadon, alkoholmámorban a sánc szélén hemperegni.
Ha egy mód van, azt cselekedjétek embertársaitokkal, amit szeretnétek, hogy embertársaitok veletek cselekedjenek. Amikor kellemetlen dolgok történnek veletek, emlékezzetek rá, hogy azok többnyire azért történnek, hogy megértsétek egykori helytelen döntésetek súlyát, és fájdalmas következményeit; Igaz felismerésre jussatok, megbánhassátok életellenes döntéseteket, és visszakanyarodhassatok az élet útjára.

Végezetül, de nem utolsósorban: a Pénznek, a piának, a pinának, a politikának nagyobb az ára, mint az értéke! Minden jó, és minden hasznos, de csak akkor, ha van mértéke! 🙂

Most akkor be is fognám a számat, mert tudom, hogy néha unalmas tud lenni a gyermekek számára a bő lére eresztett felnőtt duma. Azt hiszem, nagyjából mindent elmondtam, ami fontos. Az útközben felmerülő kérdésekkel irány a belső szobába! Most pedig irány játszani! Szevasztok & Gudbáj! 😀

Nos, úgy gondolom, sokkal egyszerűbb lett volna ilyen formában megfogalmazni az atyai tanácsokat. De Jehova valami nagyon különlegeset akarhat. Ezért egyfolytában csak követelőzik, fenyegetőzik, bosszúsodik, ijesztget, megszégyenít, versenyeztet, stb. Azt akarja, hogy imádják őt! Hát persze, hogy azt akarja, mert ha valakit imádnak, azt automatikusan megküldik energiával, de vastagon! Nem vagyok egy lángész, de arra rájöttem, hogy annak ellenére, hogy meglehetősen intelligens, elég vézna egy Istenség lehet ez a Jehova bácsi. Követőit elnézve tényleg rászorul, de nem az imádatra, hanem az őszinte, szívből jövő jókívánságokra, melyek révén ő is megszabadulhatna frusztrációjától, melyet valamiképp sikerült rápottyantania a választott népén keresztül az egész világra. Ha soraim alapján valakinek megesne a szíve rajta, kérem, küldjön neki egy zenés üzenetet egy csokor jókívánsággal a Duna Televízió képernyőjén keresztül, mert minden bizonnyal igencsak rászorul a feléje fordított pozitív, jó szívből fakadó, élettel dúsan feltöltött gondolatokra.
Épp ezért én ejsze fel is függeszteném a vádamat ellene és élete nagy műve, a Biblia ellen. Elég nagy nyűg az neki, hogy az élet örökkévaló törvényeit olyan tálalásban osztotta szét hívei között, hogy a Krisztus által hirdetett lelki szabadság helyett a szellemi vakságot és lelki rabságot hozta rájuk.
Ennek módszere felettébb egyszerű: Mivelhogy tudta, hogy az emberi természet szerves részét képezi a gyermeki kíváncsiság, a játékosság és a lelkesedés, megtiltotta híveinek. És mert ezek létfontosságú elemeit képezik az életnek, a megismerési folyamatnak, szinte lehetetlen teljesen kiirtani őket a lélekből, legfeljebb csak elfojtani lehet, de azt is csak ideig-óráig. Viszont a sok elfojtás egy olyan belső feszültséget, frusztráció szül a legtöbb emberben, mely ha elszabadul, letarol mindent, ami útjába kerül. Minden bizonnyal, ezért tarolnak pödört barkójú, megcsonkított hímvesszejű hívei már évezredek óta.
Mint ahogy a réten illatozó gyöngyvirág magvában már eleve benne volt az ő rendeltetése és életprogramja, minden bizonnyal az emberi fogantatás is tartalmaz minden információt, és minden tudást, az élet receptjét beleértve. Követezésképp minden egyes emberi lélekbe már eleve bele van írva az élet képlete, annak tervrajza, mely elvezeti őt minden létfontosságú felismerésre, és meggyőződésre, mely az élet egységének fenntartásához szükséges. Ezzel nyilván tisztában volt a vádlottunk, a Biblia ószövetségi részének szerzője is, és rájött, hogy ha kiadja parancsolatokba azt, ami teljesen nyilvánvaló, amire egyébként is ráébredne minden emberi lélek, azzal egy olyan frusztrációt ébreszt bennük, mellyel egy életen keresztül irányítani tudja, rabigában, egész pontosan rabbi igában tarthatja őket.
Én, balga székely legény, igazságkereső és igazságszerető vándor, ennél alattomosabb és gonoszabb merényletet el sem tudok képzelni. Ezért ha azt kéri a bíróúr, hogy fogalmazzam meg követelésemet a Bibliával ószövetségével és annak szerzőjével, Jehova úrral szemben, valószínűleg, meg sem tudnék szólalni. Milyen büntetést kérhetnék rá? Halált? Szegény eddig is halott volt. Életfogytiglan börtönt? Szegény eddig is börtönben volt. Pénzbírságot? Hát eddig is volt pénze bőven! Épp attól volt szegény a szegény!
Így most a törvényszék előtt állva, bevallom, hogy elfog engem is egy egészséges félelem, ami annak megértéséből adódik, hogy azzal, hogy a vádlott vesztét kívánom, könnyen olyanná válhatok, mint Ő. És kissé megtörök. Megtörök, mert egyik felem fenntartja a vádat, és azt kívánja, hogy a bűnös meglakoljon az emberiség ellen elkövetett bűntettéért. A másik felem meg azt javasolja, hogy egyszerűen csak fordítsam el tekintetemet róla, hogy figyelmemmel ne tápláljam őt tovább, az ő évezredes nyomorúságát, melyet kiterjesztett az egész emberiségre. Tudom, hogy a legjobb dolog megbocsátani, és mondanám is, hogy megbocsátok Neki, de lehet, hogy azzal csak magamat csapnám be. Ha még nem vagyok megérve a teljes megbocsátásra, és azt mondom, hogy megbocsátottam, azzal ismételten visszakerülök az Ő játszmájába, halálos mókuskerekébe. Csak azt tudom, hogy szeretnék megbocsátani neki, és a Jóisten segedelmével meg is teszem majd egy szép napon. Addig a bíróúr bölcsességére bízom az ítéletet. Cselekedjen legjobb tudása szerint.

Kedves olvasó, nem tudom, rájöttél-e, hogy akaratodon kívül téged is bevontalak a perbe. A bíró szerepét róttam ki rád. Te döntsd el, hogy mit kezdesz a vádlottal.
Ha engemet kérdezel, én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy a Bibliában, főképp az újszövetségnek nevezett részben benne van az igazság, de ha valaki azt az általa és a vallásos tekintélyek által javasolt istenfélelemmel olvassa, már most menjen el a temetkezési vállalkozóhoz, és rendelje meg a sírját, mert azon túl, hogy nem fogja meglátni a bibliában is megtalálható alapigazságokat a sok tiltás, törvény, és parancsolat mögött, olyan frusztrációkat fog szülni lelkében, melyek szép lassan kikísérik őt a temetőbe még azelőtt, hogy megértené, mit is jelent az a szó, hogy
élet.
Viszont ha valaki a Krisztus által is javasolt isten- és igazságszeretet által fűtve olvassa Jehova programkönyvét, meggyőződésem, hogy meg fogja találni benne (is) az élet legalapvetőbb törvényeit és igazságait, melyeket nem árt ismerni ahhoz, hogy megboldogulva végezzük be a földi életet. El kell mondanom, hogy továbbra sem tartom a Bibliát az életet létrehozó ige kizárólagos forgalmazójának. Teljes meggyőződésem, hogy aki igazán meg szeretné ismerni azt, az megtalálja minden egyes embertársában, aki játékosan, lelkesedéssel végzi a dolgát a Föld nevű létsíkon, planétán.
Kijelentem, hogy az
élet igéje igenis jelen van, és kiolvasható, az önfeledten játszadozó gyermek nevetéséből, az anya öleléséből, az apa türelméből, az ég kékjéből, a virágok illatából, a pacsirta dalából, a tenger hullámainak táncából, a patak csobogásából, a vezetők alázatából, a szívből segítők önzetlen szolgálatából, a tévedésüket megbánók önkritikájából és őszinteségéből, a dalolva teremtők leleményességéből, a mén kecses ügetéséből, a tücsök gondtalan zenéjéből, a bölcsek szerénységéből, a szegények tettrekészségéből és a gazdagok bőkezűségéből.

Szeretettel,
egy véletlenül elszabadult gondolat

 

Kapcsolódó Írás: https://szabadgondolat.wordpress.com/2017/03/09/mit-jelent-istennek-lenni/

HANGANYAG:

https://www.mixcloud.com/szabadgondolat/beperelem-jehov%C3%A1t-%C3%A9s-a-bibli%C3%A1t/

Categories: Minden | 2 hozzászólás

Mit jelent istennek lenni?

Az embernek halvány lila fingja sincs, mit jelent Istennek lenni. Ezért sóvárog, és vágyik rá, hogy isteni minőségben tetszeleghessen.
Ha belegondolok, hogy mekkora kihívás lehet irgalmasságot gyakorolni oly módon, hogy az ember szeme előtt ne maradjon leplezett az igazság, minden erő kimegy belőlem.

Légy kegyelmes, légy irgalmas, szeress, de ne altass, és ne gyilkolj. Mutasd meg az utat úgy, hogy az embert ne ölje meg a hazugságokkal való szembesülésből származó fájdalom. Ez az isteni meló, melyet senki az égadta világon nem tud elvégezni, ki nem találkozott a pokol tüzével, ki nem tudja, mit jelent szenvedni.
Szóval azt mondod, Isten vagy, mert azt olvastad valahol… vagy azt mondták egy tanfolyamon…
Vajon isten vagyok csak attól, mert azt írja a Zsoltárok könyvében? Hmmmm…

Két ezer évvel ezelőtt valaki kijelentette magáról, hogy Ő egy az Istennel. De mit is jelentett ez? Azt, hogy lemondott a saját szabad akaratáról. Azt mondta, és azt cselekedte, amit a szívére helyezett a Teremtő, még akkor is, ha azzal veszélybe sodorta földi életét. Nem vágyott dicséretre, nem vágyott dicsőségre, nem vágyott elismerésre, nem vágyott hatalomra, nem akart uralkodni mások felett. Egy olyan edény volt, melyet tetszése szerint formálhatott az isteni lélek, ekképp annak akarata mindig akadálymentesen megnyilvánulhatott rajta keresztül. Tökéletesen tudta, mikor gyógyíthat, mikor taníthat, mikor fedhet, mikor támaszthat fel halottakat. Nem lottózott: a csodákat nem úgy cselekedte, hogy imádkozott egyet, oszt vagy történt valami, vagy nem. Lemondott az életéről, hogy újra felvehesse azt. Tudta, hogy amíg a Tökéletes akaratát cselekszi, semmit nem veszíthet, még akkor sem, ha megfosztják fizikai életétől. Ekképp igaz lehetett rá, hogy aki őt látta, az Istent látta, ki minden mozdulatában, minden szavában, minden cselekedetében, minden gesztusában megmutatkozhatott, és megdicsőülhetett.
És ezzel el is érkeztünk ahhoz a fogalomhoz, melynek megértése és megélése nélkül képtelenség eljutni az életet adó igazság megismerésére, a lélek szabadságának visszaszerzésére: ez a MEGDICSŐÜLÉS.

Lassan már kijelenthetem, hogy évtizedek óta keresek, kutatom és fürkészem az okokat, kérdőjeleket teszek minden elé, és minden mögé, hogy megtudhassam, merről jöttünk, merre tartunk, és miért? Hogy rájöhessek, mi értelme ennek az életnek. Egy szelíd hívásnak köszönhetően már azelőtt kerestem, és kutattam, mielőtt azt olvastam, hogy aki keres, az talál, a zörgetőnek pedig megnyittatik. A kérdőjelek egyre csak szaporodtak, és mindig akkor zuhantam a legnagyobbat, mikor leginkább azt hittem, hogy tudok valamit. Hosszú évek után arra jutottam, hogy ha meg szeretném ismerni az életet adó igazságot, muszáj bekerülnöm a “nem tudás állapotába”, melyben óvakodnom kell attól, hogy a tudatlanságomból fakadó kérdések helyett határozott kijelentéseket halmozzak, melyek könnyen hozzáláncolhatnak egy bizonyos megértési szinthez, egy végzetes parkolóhoz.
Ez talán a legnehezebb dolog: még ha tudni és érteni vélünk is valamit, konstans módon megmaradni “a nem tudom/ a legyen meg a Te tökéletes akaratod állapotában”.
A világ által létrehozott és felnevelt énképek, mint vérszomjas oroszlánok támadják meg ezt az állapotot, hogy ízeire szedjék, szétmarcangolják, és eltüntessék azt. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz… a magunkról kialakított énképek nem adják fel könnyen a harcot… és ha nem győzetnek le a tiszta igazságszeretet által, bizony az utolsó percig megtesznek mindent annak érdekében, hogy valamikképp eltereljék figyelmünket a lényegről, arról a finom eszenciáról, mely nélkül nem lehetne élet az anyagban.

Felfedezőutam során két módszerrel találkoztam. És látszólag mindkettő az igazság megismerésére irányul. Egyik a kungfu, a másik a bizalom útja.
1. A kungfu arról szól, mint a Bruce Lee által is művelt kungfu: sok tanulás, még több cselekedet, és még annál is több harc, verejték és küzdelem, mely révén az ember akár természetfeletti képességekre is szert tehet. Akik ezt az utat választják, először is elhiszik, hogy cselekedeteik, betanult technikáik, gyakorlataik és erőlködéseik révén eljutnak az igazság megismerésére, és amolyan kisistenekké válnak. Ezek az emberek mindig bizonyos előre megírt sémákat, sablonokat, módszereket követnek, melyek az önismétlés mókuskerekében megrekedt robotokká változtatják őket. Ez egyébként a háromdimenziós világ, a fizikai létsík módszere, mely sokszor az egyedi és megismételhetetlen emberi lényeket amolyan univerzális programokat végrehajtani kényszerülő gépekké formálja.
A kelet és a nyugat találkozásából és kereszteződéséből megszülető új spiritualitás elhiteti az emberrel, hogy ha követi a guru által javasolt módszereket, légzés és meditációs technikákat, egyszer majd megvilágosodik, megistenül, megismeri a Teremtőt magát. A nepáli Vipassana tapasztalat alkalmával, majd később itthon, amikor találkoztam a különböző légzéstechnikákat népszerűsítő tanokkal, feltettem a kérdést, hogy nem őrültség, a légzésre figyelni, azt tudatosan irányítani, amikor az élet alkotójától ajándékba megkaptuk az automatikusan is tökéletesen működő légzés ajándékát annak érdekében, hogy figyelmünket a légzés helyett az élet kisebb-nagyobb örömeire, és az élet dolgainak játékos megismerésére irányíthassuk. Nem tartom kizártnak, hogy 20 év keresés után is még mindig buta vagyok, mint Pinocchio. Ezért nem mondom, hogy a tudatos légzésnek, szívdobogtatásnak, és alvásnak nincsenek jótékony hatásai. Én csupán néha felteszek egyszerű kérdéseket, mint egy balga, igazságkereső székely legény, ki nem rendelkezik sem magas fokú iskolai végzettséggel, sem semmiféle, emberek által osztogatott beavatással és kitüntetéssel.
Annak ellenére, hogy nem tudok hinni ezekben a betanult módszerekben, rám is jótékony hatással voltak embertársaim szorgos meditációi, és tudatos légzései, mert amikor azt látom, hogy ők mekkora figyelmet irányítanak ezekre az egyébként természetes és Isten által automatizált dolgokra, magamban azt gondolom, hogy köszönöm, szerető Istenem, hogy ezeket a folyamatokat te automatikussá tetted számomra, hogy figyelmemet az élet örömeire, az élet rendjének játékos megfigyelésére és megismerésére fordíthassam.
Azt figyeltem meg, hogy azok, akik a megismerés eme, számomra mesterséges útját választották, képesek bekerülni bizonyos magasabb tudatállapotokba, és még többletenergiát is tudnak gyűjtögetni a különböző technikák, spirituális gyakorlatok és a diéták által. Tehát vitathatatlan, hogy módszereik bizonyos fokig eredményesek.
Megfigyeléseim szerint a legfontosabb indok és cél épp az energia, az életerő megszerzése, melyet nap mint nap előszeretettel dézsmál meg a világ. Mondhatni, nem oktalan embertársaim azon törekvése, hogy bizonyos technikákat elsajátítsanak az energiagyűjtés és -visszaszerzés céljából. De vajon ez lenne a legjobb, legtermékenyebb módszere az életerő megszerzésének? Ezen a ponton át is térek a másik módszer bemutatására, hogy a szemléltetés kedvéért összehasonlíthassam őket egymással, hogy a kedves olvasó el tudja dönteni, hogy ő melyik módszert választaná szívesebben.

2. A második módszer a bizalom módszere. A nevében is benne van, hogy ez sokkal inkább a bizalmon alapul, mint a technikák szorgos ismételgetésén. Persze ennél a módszernél is van cselekedet, és itt is nagy mennyiségű energiák mozognak, hisz egy halott feltámasztásához, egy beteg meggyógyításához minden bizonnyal nem kis életerő szükségeltetik…
Viszont van egy nagyon lényeges különbség a két módszer között ami az életerő megszerzését és annak áramoltatását illeti: Míg az előző esetben szorgalmasan meg kell dolgozni, előre betanult monoton gyakorlatokat kell ismételgetni az energia megszerzéséért, az utóbbi esetben az energia ajándékba jön, és egyedüli feltétele a tökéletes isteni lélek hangjának feltétel nélküli követése, utasításainak megcselekvése.
Egyszerű példákat hoznék fel a második módszer szemléltetésére:
Megfigyeltem, hogy azok az anyák, akik odaadó módon foglalkoznak gyermekeikkel, és örömmel töltik be a Teremtő által elrendelt szerepüket, csordultig tele vannak energiával. Elvileg kevés kellene legyen nekik, mert sokat elhasználnak, de mivel tetsző az Úristennek, amit csinálnak, valamiképp olyan mennyiségű életerővel ajándékozza meg őket, hogy azokban, akik kívülről szemlélik a történéseket, azt a benyomást keltik, hogy egy kifogyhatatlan, ultramodern energiaforrás van beszerelve valahova a hasüregükbe.
Persze ennek a titka, megtalálható Krisztus tanításaiban, és aki kutatja az igazságot, rá is bukkan azokra a sorokra, melyek arról szólnak, hogy akinek sok van, és jól használja, annak még több adatik, akinek kevés van, és azzal is rosszul bánik, még az a kevés is elvétetik tőle. Én amikor ezeket a tanításokat kezdtem megérteni, azt éreztem, hogy csordultig van az örömpoharam. 🙂
Egy néhány alkalommal saját magamon is megfigyeltem, hogy amikor azt csinálom, ami az én dolgom, ahelyett, hogy elfáradnék, olyannyira feltelek energiával, hogy még másnak is jut belőle…. Vajon miért mondta szeretett mesterünk, hogy “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, a mely Istennek szájából származik.”? Mi az ige, mely Isten szájából származik, és mely energiát ad? Vajon mi számomra az életet adó ige? Hát nem az én személyes elhívásom, az én életfeladatom, mely valamilyen szinten egy eleve elrendelt misszió számomra, melyet örömmel támogat az, aki elküldött engem erre a misszióra?
Tehát ha az ember azt teszi, amire rendeltetett, és úgy cselekszi, ahogy az eleve el van rendelve, megjutalmazza őt az Élet, kimondja rá is, hogy ez az én szeretett fiam, ill. ez az én szeretett lányom, akiben gyönyörködöm; Elhalmozom őt életerővel, hogy továbbra is jókedvvel cselekedhesse azt, ami az ő dolga.
Szerintem ezen a ponton már tisztán kivehető a második módszer lényege, miszerint ha az ember azt cselekszi, amire hivatott, és azt a mindenható rend törvényeinek megfelelően teszi, Jósistentől ajándékba kapja az életerőt és az energiát a anélkül, hogy erőlködnie kellene annak érdekében, hogy szerezzen magának valamennyit belőle! Hisz mint, ahogy eddig is hangsúlyoztam az élet, és benne minden, ami igazán fontos, ajándék! Mi késztetne engem arra, hogy nekifogjak előre betanult, monoton gyakorlatokat ismételgetni annak érdekében, hogy életerőm legyen? Hát nem épp a tudatlanság, a félelem és a bizalmatlanság?
Kedves olvasó, úgy érzem, muszáj ezredik alkalommal is hangsúlyozzam, hogy az élet rendjébe vetett bizalomnál nincs erősebb eszköz a boldogulásra.
A minap írtam egy rövidke bejegyzést a Szabad Gondolat facebook csoportjába, miszerint:
Azt az egyensúlyt, azt a nyugalmat, amit mesterségesen szerzünk, természetesen elveszítjük. Viszont azt egyensúlyt, azt a nyugalmat, melyre természetes úton teszünk szert, mesterséges módon nem veszíthetjük el.
Ennek legfőbb bizonyítéka Krisztus utolsó szavai, melyekkel az Atyához fohászkodott a tudatlanokért, kik őt keresztre feszítették. És ugyanerről a természetes békéről és nyugalomról tett bizonyságot az összes követője, kiket az ő neve miatt halálra kínoztak. Erről a nyugalomról tett bizonyságot az a 21 egyiptomi vértanú is, akiket a hitük miatt Líbiában lefejeztek. Rengeteg példa van, mely azt bizonyítja, hogy ha helyén a bizalom, ha az ember rajta van az igaz jelen, semmi nincs, ami megtörhetné őt. Még a közelgő halál szaga sem.

A fenti példákat csak a szemléltetés kedvéért hoztam fel. Nem mindenkinek az az életfeladata, hogy mártír legyen, hogy hősies halálával tegyen bizonyságot az Örökkévalóba vetett bizalom erejéről. Van, kinek az a dolga, hogy jó anya és jó feleség legyen, ki csodával határos módon szinte képtelen elfáradni. Van, akinek az a dolga, hogy jó kedvvel, fütyörészve az utcákat seperje, hogy nevetve megcáfolja azt a hazugságot, miszerint attól boldog az ember, ha a főáramú média, és a közoktatási intézmények által meghatározott menő szakmák valamelyikében jeleskedik. Van, kinek olyan pedagógusnak kell lennie, ki olyan kiáradó szeretettel és lelkesedéssel végzi a munkáját, hogy egy életre megkívántatja a gyermekekkel azt a szabadságot, melyet csak a lélek adhat meg számukra.
Drága barátom, végtelenül sok lehetőség és variáció létezik arra, hogy az ember ajándékba megkaphassa azt az isteni eledelt, azt a láthatatlan szert, mely etet, és táplál. Egy dolog biztos: bizalom nélkül sokat kell kínlódni, sok monoton módszert és technikát meg kell tanulni, és kell ismételgetni annak érdekében, hogy erőlködve megszerezzük annak töredékét, amit az az ember, ki bízik, és rajta van a jelen, ajándékba megkap az Úristentől.

Napjainkban az újonnan megjelenő, megváltást kínáló, monoton technikák és gyakorlatok száma egyre csak növekszik. Tehát végtelen sok lehetőség van arra is, hogy az ember saját erejéből, saját intelligenciája és tudása szerint próbálja megszerezni magának a megváltást, a megvilágosodást, az emelkedett tudatállapotot, de ezen módszerekhez, véleményem szerint, csak addig folyamodik az ember, amíg RÁ NEM ÉBRED arra, hogy az élet, és minden, ami igazán fontos, ajándék; és aki az élet rendjével együtt mozog, más szóval RENDBEN VAN, kicsinyke bizalmával hegyeket mozdíthat az élet Teremtőjének dicsőségére.
Röviden összefoglalva a fentieket, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy
az élet rendjének szerves részét képezi az a “törvény”, hogy aki éhezi, szomjúhozza és cselekszi az igazságot, tehát aki rendben van, annak ajándékba megadatik az az életerő, melyet mások technikákkal, monoton gyakorlatok ismételgetésével próbálnak megszerezni a fizikai és a szellemi erőnlét biztosítására; Ekképp annak legfőbb bizonyítéka, hogy valaki rendben van, jelben van, épp az, hogy tele van életerővel, és jókedve nem függ semmilyen módszertől, semmilyen technikától, semmilyen vitamintól, vagy diétától. Ezen felül, a lélek hangját követve, szabadon, kiszámíthatatlan módon mozoghat, mint egy nyári szellő, mely örömtáncot jár a virágok szirmain.
“A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.” … mondja a mester (Jn. 3:8)
Teljes szívemből kívánom minden kedves olvasónak, hogy ha már épp eleget erőlködött, és váltott egyik megvilágosodási módszerről a másikra, tudjon úgy dönteni, hogy elfogadja azt az ajándékot, melyről három éven keresztül Krisztus barátunk is beszélt.

blue

Categories: Minden | 4 hozzászólás

Honnan ered a kapzsiság?

Portrait of boy with arms around pile of sandwichesMa már egyre többen konstatálják, hogy baj van a világgal. Viszont az a tény, hogy mi magunk vagyunk a világ, egyelőre még nem sokak számára vált nyilvánvalóvá. Egyesek úgy vélik, ha nem lenne kapzsiság, jobb lenne az életünk, és mivel én magam is ezt hittem, úgy döntöttem, elindulok megkeresni a kapzsiság forrását, és megvizsgálom, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy felszámoljuk, esetleg lefegyverezzük azt.

Mivel nem szeretném túlszaporítani a szót, egyből a lényegre térek, és kijelentem, hogy a kapzsiság épp úgy, mint a szeretet, Istentől való, és egy olyan létfontosságú jellemvonás, mely nélkül nem létezhetnénk, nem haladhatnánk “előre” az úton. Tudom, hogy a vallásos lelkület szerint élő emberekben ez a kijelentés megbotránkozást szül, de ha továbbolvassák ezt a bejegyzést, biztos vagyok benne, hogy meg fogják érteni a fenti kijelentés lényegi mondanivalóját.
A „nyomozás” során arra a felfedezésre jutottam, hogy ez a bizonyos kapzsiság, mely sokszor az anyagiakra irányuló mohóság és telhetetlenség formájában ölt testet, már eleve belénk van kódolva. Minden egyes ember érez egy fajta űrt, melyet tudatosan vagy tudattalanul szeretne betölteni valahogy. És talán ez a legfőbb mozgatórugója az élet kerekének.
A fenti kijelentés még az írásokba is bele van foglalva, ugyanis nem egy helyen találunk arra vonatkozó utalásokat, hogy az ember a Mindenható hasonlatosságára teremtetett. Krisztus meg minduntalan arra biztat, és tanít bennünket, hogy legyünk tökéletesek, mint ahogy a Mindenható is Tökéletes, mint ahogy ő maga is elérte a tökéletességet azáltal, hogy engedte életében a Fenséges akaratát akadálymentesen megnyilvánulni. Igen, ilyen vonatkozásban ő volt az egyik legönzőbb, legtelhetetlenebb és legkapzsibb ember, és tanítványait is arra bátorította, hogy kövessék példáját ebben a kapzsiságban, ebben a telhetetlenségben: nézzenek szembe lelki szegénységükkel, és igyekezzenek betölteni ezt a végtelen nagy űrt a legjobb táplálékkal, a mennyei eledellel: az igazsággal.

A tanító elsősorban nem azért biztat arra, hogy engedjük el földi javainkat, hogy a szerénység látszatát keltve szenteskedésünkkel elbűvöljük embertársainkat, hanem azért, hogy kiszabadíthassuk figyelmünket az anyagi világ labirintusából, és azáltal megláthassuk és megkaphassuk azt, ami mindennél fontosabb: az igét, az élet tervrajzát, melyet ha ismerünk, és betartunk, soha nem ér véget a dalunk, a játékunk, a táncunk, a megújulásunk. Más szóval: örök életet kapunk.
Az örök élet pedig még a korlátok világából nézve is a legtöbb, amit kaphatunk… A gyermeknél ez az alap: arra vágyik, hogy játszhasson, énekelhessen, dalolhasson, és azt soha ne kelljen abbahagynia. Márpedig ha az ember minden jó közül is a legjobbat, a legszebbet, a legtökéletesebbet akarja, akkor ő minden bizonnyal elégedetlen, mohó, kapzsi, telhetetlen, nagyravágyó, stb. 🙂 És ezzel semmi baj nincs, mert épp erről beszél a mester: Éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot! Legyünk tökéletesek, mint ahogy a Teremtő maga is tökéletes; A rothadó és korhadozó anyag mulandóságáról fordítsuk át tekintetünket a lélek örökkévaló birodalmára, hogy igazi, soha el nem múló örömünk legyen. Azt mondja a mester, hogy ha ezt megcselekedjük, ha az igazsággal való ismerkedést a legelső helyre tesszük, minden mást megkapunk, hisz az élet teremtője már azelőtt tudja, hogy anyagi síkon mire van szükségünk, mielőtt kigondolnánk azt. Ezt a képletet a legtöbben sajnos fordítva alkalmazzuk: először a kevésbé lényeges dolgokat gyűjtögetjük, majd, ha jut idő, az igazán lényeges dolgokra is szánunk egy kis időt. És, amit ily módon építünk olyan, mint az a ház, melyet a tetőszerkezet építésével kezdenek, és az alap megépítésével végeznek, és amikor már minden be van fejezve, elkészítik a tervrajzot is.

Ha az ember valamennyire képes megszabadulni a vallásos szellem bűbájától, és a babonás istenfélelem helyett az igazság iránti szeretettel olvassa Krisztus tanításait, megrészegül tőlük, és azt kezdi érezni, hogy életében először megízlelte azt a szabadságot, melyre szíve legmélyén mindig is vágyott! És nagy valószínűséggel megérti azt is, hogy miért írta Pál, hogy “Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Tudom, hogy az írás a kommunikáció egyik legprimitívebb, legsilányabb eszköze. Mindazonáltal őszintén bízom benne, hogy a kedves olvasó Isten segedelmével még ezen sorokon keresztül is képes megízlelni azt az örömöt, melyet a jó értelemben vett kapzsi és telhetetlen embereknek kínál az élet.

Na de térjünk vissza a kapzsiságra egy kicsit, hogy megvizsgálhassuk, hogy hol és hogyan történt az eltévelyedés, a céltévesztés:
Hogyan lett az „egészséges kapzsiságból” romboló kapzsiság?
Korábbi írásaimban több alkalommal is említést teszek a világot uraló szellemiségről, melyet az írások megszemélyesítenek és sátánnak, mammonnak, ördögnek, Lucifernek neveznek. És arra az egyszerű tényre is felhívom a figyelmet, hogy ahhoz, hogy az ember megtapasztalja a lelket felszabadító igazság örömét, és tudja értékelni azt, sajnálatos módon meg kell tapasztalnia a hazugságok gyümölcseként megszülető fájdalmak szomorúságát és keserűségét.

Na de mi is a hazugság, mely megteremtette a kapzsiságot abban a formában, ahogy ma ismerjük azt?

Az egetrengető hazugság, mely megfosztotta az embert istenemberi mivoltától, méltóságától, és azzal együtt az igazi örömétől, az, hogy ő nem több, mint a semmiben egy magányos labdácskán céltalanul röpködő intelligens majom; tudományosabban fogalmazva: csillagpor, melyet évmilliókkal ezelőtt az ufók szórtak a fekete lyukak között gondtalanul poligonozó Földlabdára. Ennek a hazugságnak szerves részét képezi a hamis ígéret, mely ott ékeskedik a teremtés könyvének az első oldalain, miszerint majd egyszer, talán olyan 30-40 millió év múlva) feltételezhetően a tudomány vívmányai révén…. oda fejlődünk, hogy meghódítva az univerzumot saját magunk szórakoztatására intergalaktikus turizmust fogunk folytatni. Közben lassan már a hülye is látja, hogy a technika fejlődésével a tömegszellem által irányított ember, nem csak hogy nem fejlődik, hanem rohamosan butul, tompul, hízik, betegedik, hanyatlik, haldoklik, mert annyira eltávolodott az élettől és annak Istenadta rendjétől, hogy már lassan el sem tudja hinni, hogy van örömteli élet, és az épp MOST van.

Nagy valószínűséggel minden egyes emberben benne van az az isteni szikra, melynek köszönhetően képtelen elhinni, hogy csak az van, amit a két szeme elé vetít a világ… …,hogy ő csupán egy véletlenül túlfejlődött csimpánz, aki néhány millió év múlva majd egy másik galaxison fog aranyat bányászni. A mai kor szelleme által irányított világ a közoktatási és egyéb népjóléti intézmény és apparátus segítségével folyamatosan azt sulykolja belé, hogy ő nem több, mint egy könnyen helyettesíthető cserealkatrész, kinek a távoli rokonai az amőbák és az egysejtűek voltak, melyek a földönkívüliek csírasejtjeiből szökkentek életre sok millió évvel ezelőtt. Sajnos emberek százmilliói veszik készpénznek ma is ezt a fehér köpenyesek által tudományosan is alátámasztott, egész pontosan agyonmagyarázott elméletet. És eközben zajlik tovább a belső háború. Az isteni szikra, mely életre szólít, folyamatosan küzd a hazugságok ellen az életért. És ez a harc lassan de biztosan mindenkit felemészt, majd kikísér a temetőbe.
Na de előtte, a kor szelleme még felkínálja mindannyiunk számára az evolúció, a lelki fejlődés, a gazdagság és a fontosságérzet illúzióját, hamisított másolatát, melyet az emberek az instant megoldás reményével megvesznek, bevesznek és megesznek.

Hogyan is történik ez?
A világ szelleme, akit a változatosság és a móka kedvéért megszemélyesítek, és Mórickának fogok nevezni, hazugságai révén elveszi az ember méltóságát azáltal, hogy értéktelennek, porszemnek, az ufók által behintett csillagpornak titulálja őt. Ezzel előidézi a valóság és a kinti hazugság között vívott belső csatát, mely komoly frusztrációt és lelki vívódásokat szül a legtöbb „homo páciensben”, akik egy ideig egyszerűen képtelenek elhinni a tekintélyelvűséggel erőteljessé tett hazugságokat. Mórickának mindvégig tudomása van ezekről a belső háborúkról, hisz ő idézte elő őket. Tudja azt is, hogy ezek a harcok eljuttatják a személyt egy végső robbanásig, mely megöli őt. De viszont azzal is tisztában van, hogy ha ez a robbanás nem lesz végzetes, begyújthatja az emberben az újjászületés kanócát. És ez veszélyt jelent számára, mert minden egyes újjászületett ember az ő illuzórikus birodalmát rombolja. Azért, hogy ezt megelőzze, hamis értékeket kínál az emberek számára, melyek által az önértékelésüktől megfosztott semmikből és senkikből valamikké és valakikké válhatnak. Ad nekik „tudományt”, „gazdagságot”, „jólétet”, „instant egészséget és szépséget”, hollywoodi filmeket, hamis reménységet. Viszont a legfontosabbat, a hazugságokkal hosszú idők óta leplezett titkot, miszerint az ember ténylegesen is a Mindenható képére teremtetett, megtartja magának.
Lehet, hogy ezen a ponton már többen is azt gondolák, hogy összeesküvés elmélet, gyermekes képzelgés, amit írok, és nincs is semmi értelme.
Miért akarna bárki is hazudni az embereknek valódi identitásukat illetően?
A válasz az orrunk előtt van. Mindig is ott volt, de annyira el voltunk foglalva világi játékszereinkkel, hogy nem láttuk:
Az energiáért, az életerőért, mely felhasználható az élet rendjét nélkülöző világok megteremtésére és fenntartására. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy akinek nincs sajátja, az hajlamos arra, hogy eltulajdonítsa a másét. És ez a jogtalan eltulajdonítás folyamatosan zajlik a „kígyó” megjelenése óta a fizikai és szellemi dimenziókban egyaránt.

Tehát Móricka, a világ szelleme nem tesz mást, mint amit mindig is tett: az általa mesterségesen létrehozott farkaséhséget az általa mesterségesen elkészített mérgezett táplálékkal csillapítja egész addig a pontig, amíg megtörik, és elvész; vagy pedig megtörik, és újjászületik az egyén. Mivelhogy az ember szabad akaratot kapott, nem feltétlenül igaz, hogy az őt érő csalódások, testi és lelki fájdalmak révén mindenki újjá fog születni. Előre jelzem, hogy nem a megfélemlítés, hanem sokkal inkább a kijózanítás és az életre ébresztés szándékával írom a következő sorokat: Azok a személyek, akik nem veszik észre, nem leplezik le, és nem tudnak felébredni ebből a szívet és lelket sanyargató sűrű álomból, ebből az alattomos hazugságból, kárba vesznek, szó szerint elkárhoznak, mert a kegyelmi időszak (a testben töltött idő) előbb-utóbb mindenki számára lejár, és kezdetét veszi egy kegyelem mentes állapot.

Ha továbbra is bedugjuk a fejünket a homokba, bizony velünk is ugyanaz fog történni, mint megannyi embertársunkkal, kik elajándékozva lelküket az anyag káprázatának kórházról kórházra vándorolva, egyik gödörből a másikba mászva kemény küzdelmek révén belevergődik magukat a sírjukba.

Ha valaki kiszakad a vallásos szellem kötelékeiből, és úgy olvassa az evangéliumokat, rájön, hogy olyan mély és életbevágóan fontos tanításokat tartalmaznak, melyek nélkül szinte képtelenség megszabadulni a hazugságoktól, új életre kelni, és elnyerni a lélek szabadságát.
Azt mondja a mester, hogy aki keres, az talál; a zörgetőnek pedig megnyittatik. Hangsúlyozom, drága embertársam, hogy nem az talál, akinek vagyona van, palotája van, és kincsei a Földön, hanem az, aki keres, aki őszintén éhezi és szomjúhozza az igazságot, azt az erőteljes „igét”, mely életet lehelt az anyagba. Itt megjegyzem, hogy valószínűleg Siddhartha herceg sem ok nélkül hagyta el a királyi palota langymeleg (ál-)biztonságát annak érdekében, hogy megnézze és megértse, miről szól a világ.
A krisztusi tanításokból minden igazságszerető ember megtudhatja, hogy mi a tökéletes és jól bevált módozata a lélek szabadságát visszaadó igazság megtalálásának. Lehet igaz az a kijelentés, hogy minden út Rómába (Vatikánba) vezet, de minden embernek fontos eldönteni, hogy hova akar eljutni: a Vatikánba vagy az igazság megismerésére.
Én most csupán egyetlen súlyos tévedésre, félrevezetésre hívnám fel az olvasó figyelmét: Aki egyetlen percig is azt gondolja, hogy először anyagilag kell bebiztosítania magát, hogy majd spirituális könyveket, tanfolyamokat, kurzusokat, kuruzslókat, beavatásokat, titulusokat, tudást és igazságot vásárolhasson, az az ember még ezt az egy percet is elpazarolta az életéből, és biztos lehet benne, hogy még nem ismeri az igazság megszerzésének eleve elrendelt módját és útját.
Nagy valószínűséggel még azt sem érti, hogy miért mondta valaki azt, hogy „ingyen vettétek, ingyen adjátok”, és azt, hogy ha az igazságot a legelső helyre
tesszük, minden más, amire igazán szükségünk van, megadatik nekünk anélkül, hogy erőlködnénk, és aggodalmaskodnánk.

Összefoglaló:
A kapzsiság, a telhetetlenség, a nagyravágyás, ha az igazságra irányul, nem bűn. Épp ellenkezőleg: életbevágóan fontos ajándék, mely nélkül nem juthatunk el igazi, istenemberi mivoltunk megismerésére. Tehát a frusztráció természetes következménye annak, hogy az ártatlan gyermeket megfosztották az élettel való telítődés vágyától, „telhetetlenségétől”, egészséges „kapzsiságától”.

Amikor már eléggé megnőtt az éhség és a szomjúság, és azzal együtt a frusztráció lelkében, jött a kívülről beöntött mérgezett táplálék: hamis identitástudat, hamis értékrendek, stb. És ezek az értékek átirányítják az egyébként természetes és „szükségszerű kapzsiságot” és telhetetlenséget a mulandó világ által mesterségesen létrehozott értékekre, melyek továbbra is eltakarják szemei elől a valóságot. Ekképp a legtöbben a világ által beadagolt hamis identitástudatban, hamis értékrendek között vergődve végzik be az életüket, ezáltal megnyomorítva, megkárosítva lelküket, elveszítve annak lehetőségét, hogy megtudják, kik is voltak ők valójában.
A legszörnyűbb talán az, hogy sok esetben épp a bibliát, annak igencsak csípős nyelvezetét felhasználva okoznak sokakban olyan frusztrációkat, belső vívódásokat, melyektől már csak az Örökkévaló irgalma szabadíthat meg.

Őszintén bízom benne, hogy ezek a sorok hozzájárulnak lelki szabadságod visszaszerzéséhez és kiteljesedéséhez.
Az élet, és minden, ami igazán fontos, AJÁNDÉK! Nem kell hozzá más, csak annak rendjébe vettet bizalom. Ingyen kaptam, ingyen adom. Ingyen kaptad, ingyen add! Ingyen kapta, ingyen adja! Ingyen kaptuk, ingyen adjuk! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ingyen kapták, ingyen adják!

blue

Categories: Minden | Hozzászólás

Jézus az ufó

jesus_alienEgyre több spekuláció és fantazmagórikus elmélet jelenik meg az interneten olyan állításokkal, hogy Jézus földönkívüli volt. Na de vannak olyan források is, melyek azt bizonygatják, hogy Jézus magyar volt… A román ezoterikus fantazmagórikusok sokkal szerényebbek e tekintetben, mivelhogy ők csak azt hangoztatják, hogy Jézus járt Romániában. (Ezek szerint szerette a turizmust. Na de vajon hogy boldogult az európai unió által az elmúlt néhány évben hirtelen felépített instant turisztikai információs irodák által kínált promóciós csomagok nélkül?) 😛
Egy szó, mint száz: ha figyelembe veszünk minden róla terjengő információt, arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy ő zsidó is volt, meg magyar is; pártus herceg is volt, meg szkíta is; fehér is volt, meg fekete is; földönkívüli is volt, de földi is; avatar is volt, és indigó gyermek is egyben.

Én amondó vagyok, hogy nincs is semmi gond azzal, hogy az emberben van egy jó adag nemzeti büszkeség, mert anélkül nem létezhetnének nemzetek. És azzal sincs baj, hogy nem rejtjük véka alá a fantáziánkat, mert nélküle (talán) nem létezhetne kreativitás.
Az egyetlen dolog, ami talán egy kis gondot jelenthet, az, hogy amíg azon morfondírozunk, hogy Jézus a Szíriuszról jött-e vagy a Plejádokról, hogy kislány volt-e vagy kisfiú, földönkívüli volt-e, vagy földön belüli, addig magas térdemeléssel szaladunk el a lényeg mellett: a csontvelőig hatoló, elmét és szívet átformáló, lelket megváltó és újjászülő tanításai mellett… És épp ez a főáramú média által terjesztett, valóságnak hirdetett információk szerepe: minél több ember, minél több ideig fordítsa figyelmét és életenergiáját a hazugságokra, és minél később jöjjön rá, hogy ki ő valójában; …mert mihelyst valaki elkezdi felfedezni és megfejteni valódi identitását, tekintetét és életerejét a hiábavaló dolgokról az örökkévalóra irányítja, többé nem fog elmenni szavazni, többé nem csatlakozik az ökó, bió, zöld, feminista, pacifista, kommunista, mentsük meg a Földet, védjük meg a buzikat, tegyük ki a zászlókat, védjük meg az amőbákat, leckéztessük meg (az általunk megválasztott) politikusokat, nyírjuk ki a bankárokat a zsidókat és a cigányokat stb., mesterségesen létrehozott hiábavaló, de mégis végtelenül megosztó mozgalmakhoz.
Szinte teljes meggyőződésem, hogy aki valamennyire megismerte Jézus négy hivatalos evangéliumban is megtalálható tanításainak egy részét és azok mélységét, annak eszébe sem jut azon morfondírozni, hogy Jézus ufó volt-e vagy egy a székely rovásírást kiválóan ismerő magyar farizeus.
Sőt, még azt is megreszkírozom kijelenteni, hogy aki olyan elméleteket osztogat, melyek Jézus szkítaságát, magyarságát és ufóságát bizonygatják, nem csak nem olvasta, és nem értette meg az ő tanításait, hanem egyáltalán nem is volt kíváncsi rájuk. Helyette a facebook bölcsességei szerint csapong ide-oda a lélekgyilkos főáramú média labirintusaiban.
A dollármilliárdokat oly nagy mohósággal felemésztő ügyefogyott NASA-nak eddig még azt sem sikerült bebizonyítani, hogy a Földet el lehet hagyni. (Nagyon úgy néz ki, hogy ennek épp az ellenkezője igaz: a Földet egy olyan réteg veszi körül, melyen lehetetlen keresztül űrhajókázni.) A holdra szállást propagáló felvételekről lassan már az óvodások is tudják, hogy ugyanazokban a Hollywoodi stúdiókban készültek, mint a földönkívüliek invázióját és alieneket propagáló hollywoodi filmek. Ennek ellenére a földiek milliárdjai még mindig azt hiszik, hogy amit Hollywood, a National Georgaphic és a Discover Channel beömlesztenek az emberek fejébe, az mind valós tudomány és igaz felfedezés, mely az emberiség fejlődését szolgálja… (Lehet, hogy így van, de ennek ellenére valamiért egyre több a buta, önálló gondolkodásra szinte teljesen képtelen homo „páciens”.) Ennek következtében ahelyett, hogy végre kérdéseket tennének fel, egy kicsit gondolkodnának és csendben ülnének, hogy válaszokat is kapjanak, nem tesznek mást, mint a fehérköpenyes tekintélyek által leközölt információkat sokszorosítják, és osztják, mint egy buzgó, fáradtságot nem ismerő fénymásoló gép.
Kedves embertársam, kérlek, most az egyszer nézd el, hogy ilyen szigorú szavakkal illetem azokat, akik képesek időt és energiát fecsérelni ezen fantazmagóriák elolvasására és terjesztésére. Őszintén bízom benne, hogy mindannyiuk számára ez csupán egy jelentéktelen stáció, ahol nem fognak túl sokáig időzni, mert kiragadja őket az Örökkévaló kegyelme és szeretete. Bevallom, hogy ezen írásomat a csalódottság és a fájdalom indította, mely abból származik, hogy a felszín csillogása ennyire el tudja terelni a figyelmünket (az enyémet is) a lényegről, az életet adó igéről, a „logos”-ról, mely ismerete nélkül nem létezhetne emberi élet a Földön.

blue

P.S.

Még csak annyit fűznék hozzá a fenti témához, hogy a Hollywood és a főáramú média  által népszerűsített ufó propagandának hódoló emberek nagy része nagy valószínűséggel a dimenzión kívüli lényeket hiszi földönkívüli lényeknek. Ezekről pedig ősidők óta van tudomása az emberiségnek.
Akit komolyabban is érdekel, hogy milyen viszonyt ápol az evangéliumok Jézusa az ufókkal, annak ajánlom figyelmébe a következő kis dokumentumfilmet, melyet nem azért osztok meg, hogy bárki is higgyen benne, hanem azért, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ufó propaganda egy másik perspektívából is megvilágosítást kapjon, és arra késztesse az olvasót, hogy egy kicsit elfordítsa tekintetét a főáramú média feldíszített igazságairól.


Categories: Minden | 1 hozzászólás

Mi akadályoz abban, hogy önmagad légy?

coffin_0Egyre gyakrabban halljuk a keleti misztikát a nyugati liberalizmussal ötvöző modern spirituális tanítóktól azt a megváltó tanácsot, hogy szeresd önmagad, vállald fel önmagad, légy önmagad!
És akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy olyan tanács, mely lehozhatná a mennyek országát a Földre, de valamiért mégis úgy érzem, hogy nem árt egy kicsit alaposabban megvizsgálni ezt a tanítást annak érdekében, hogy elkerüljük a “légy önmagad”-dal járó súlyos csalódást, mely abból származik, hogy a mennyek országa helyett valamilyen hiba folytán a poklot “vonzottuk be az életünkbe”.

Na de mégis milyen csalódások érhetik az embert, ha arra törekszik, hogy önmaga legyen? Egyáltalán lehet-e ártalmas ez a tanítás?
Én úgy látom, hogy igen. Ugyanis nagyon sok modern spirituális tanító valamiért elfelejti felhívni a tanítványok figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy az újjászületés “pillanatáig”, minden egyes ember fejében olyan énképek, és önképek élnek, melyeket kívülről fecskendezett belé a világ szelleme, a fizikai világ ura. Ekképp, amikor egy tudatlan, fel nem ébredt, újjá nem született ember azt hallja, hogy a legtöbb, mit tehet, az, hogy felvállalja önmagát, ezeket a kívülről betáplált hamis énképeket fogja megerősíteni, felvállalni, mutogatni, miközben azt hiszi, hogy a valódi önmagát, istengyermeki természetét mutogatja. A nagy városokban tüntető, magukat mutogató, fesztiválozó, kiáltozó, követelőző transzvesztiták, homoszexuálisok, feministák, kapitalisták, stb épp ezt teszik: felvállalják “önmagukat”, a világ szelleme által eltorzított, lezüllesztett önmagukat.

Félreértés ne essék! E bejegyzés célja nem az, hogy félelmet ébresszen olvasóiban, hanem inkább az, hogy kijózanítsa azokat, akik már elértek arra a pontra, hogy meg merik kérdőjelezni azt az értékrendet, melyet a főáramú média oly intenzíven fecskendez a jóhiszemű de tudatlan emberek elméjébe.
Természetesen mindnyájan abban hiszünk, amiben akarunk, de mint tapasztaljuk, a következmények nem a mi akaratunk szerint jönnek, hanem egy olyan RENDELET (rend élet) szerint, mely már a mi eltorzult akaratunk, beszennyezett önmagunk előtt is létezett.
Ezt a tényt, úgy érzem, nem tanácsos figyelmen kívül hagyni.
Feltétlenül egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy nincs értelme félni, mert a félelem nem visz sehova, de ha valami nyugtalanít, akkor nem árt egy kis önismeretet is gyakorolni, a sok önszeretet meg önkielégítés után. 🙂 Mellesleg, ha szerethető emberként vagyunk jelen, az élet gondoskodik a kielégülésünkről anélkül is, hogy mi fokozott erőfeszítéseket tennénk annak érdekében, hogy egy kis örömöt lopjunk valahonnan.
Nagyon hasznosak lehetnek tehát azok a bátorítások, hogy legyünk önmagunk, mert ha az igazi, meg nem rontott vagy már újjászületett önmagunk lennénk, minden bizonnyal sok szép, élettel teli dolgot cselekedhetnénk. Viszont fontos észrevenni, hogy ezek a tanítások gyakran elfelejtik hozzátenni, hogy amikor az ember önmaga érvényesítését gyakorolja, anélkül, hogy tudna róla, legtöbbször a világ által beprogramozott képzelt önmagát élteti, és mutogatja, ami nagy eséllyel a képen látható fadobozkába vezeti őt, hogy teljesen önmaga lehessen, ne csak félig.

Egy egyszerű példa:
Egy gyermeket ha túlságosan korán megfertőznek a pornográfiával, egy idő után ezzel a megfertőzött énképpel fogja azonosítani magát. És amikor azt hallja ezektől a mondvacsinált, ékes beszédű guruktól, hogy legyen önmaga, úgy fogja érteni, hogy fordítson nagyobb figyelmet a testiségre, a szexualitásra, nézzen még több pornót, szexeljen minél többször, minél több emberrel, és ha lehet, csináljon pénzt is belőle. És amíg egy szeretetteljes lélekismerő  ember el nem mondja neki, hogy amikor ő önmaga akar lenni, tudattalanul egy hazug, a világ szelleme által az elméjébe táplált hamis énképet éltet, tudatlanul gyilkolni fogja valódi önmagát.
Konklúzióképp tehát elmondhatjuk, hogy ahhoz, hogy az ember igazi, boldog önmaga lehessen, először le kell vetkőzzön minden olyan énképet, melyet a világ szellemétől, a lelkileg alultáplált társadalomtól kapott; újjá kell születnie; életre kell hívnia azt az önmagát, melyet a Jóisten elképzelt.
Ez az újjászületés legjobb tudásom szerint nem lehetséges külső beavatkozás, az isteni kegyelem érintése nélkül, mely, mint említettem, egy már újjászületett emberen keresztül is megnyilvánulhat.
Akik régebb óta olvassák ezt a blogot, tudják, hogy nem vallásosságról beszélek, hanem egy személyes kapcsolatról azzal a megronthatatlan lélekkel, melyet a legtökéletesebben Krisztus urunk mutatott be számunkra.

Végezetül pedig térjünk vissza a címadó kérdésre:
“Mi akadályoz abban, hogy önmagad légy?”
Minden bizonnyal a kegyelem, a Jóisten, a halványan pislákoló lelkiismeret akadályoz minden egyes embert abban, hogy a világ által eltorzított önmagát akarja érvényre juttatni. Ő fékez minket abban, hogy megerősödjünk, és megszilárduljunk abban az önmagunkban, abban az énképben, melyet a világ szelleme ültetett belénk. És ugyanez a kegyelem, ugyanez a Jóisten, ugyanez a lelkiismeret bátorít minket arra is, hogy még mielőtt önmagunk akarnánk lenni, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy leleplezzük az Antikrisztus szellemének munkálkodását az életünkben; hogy újjászülethessünk, és az újjászületés után az a tökéletes önmagunk lehessünk, amelyet a Jóisten elképzelt, amikor jókedvében embert teremtett a Földre.

VÉGÜL ÉN MAGAM IS CSAK ARRA BÁTORÍTOK MINDEN KEDVES OLVASÓT, HOGY LEGYEN ÖNMAGA, DE ELŐBB TALÁLJA MEG, FEDEZZE FEL AZT A TÖKÉLETES ÖNMAGÁT, MELY NEM A KÍVÜLRŐL BETÁPLÁLT HAMIS ÉNKÉPEKRE ÉPÍT, HANEM AZ ISTENGYERMEK LEGFŐBB ATTRIBÚTUMAIRA:
IGAZSÁGSZERETET, ÖNZETLENSÉG, IRGALOM, SZOLGÁLATKÉSZSÉG STB.

“Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra…” (vass_albert___hagyatek-1)

blue

AZ ALÁBBI VIDEÓBAN IS NAGYON SZÉPEN TETTEN ÉRHETŐ A VILÁG URÁNAK TÉNYKEDÉSE:
ELŐSZÖR AD AZ EMBEREKNEK EGY HAMIS IDENTITÁST, MAJD ARRA BIZTATJA ŐKET, HOGY LEGYENEK ÖNMAGUK; EZZEL SZÁMONKÉRVE TŐLÜK AZT AZ ÉLETELLENES PROGRAMOT, MELYET Ő MAGA OLTOTT AZ ELMÉJÜKBE.

1Thess 5,21
Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!

 

 

Categories: Minden | Hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.