Minden

Miért nem segít az ima az egészség visszaszerzésében, a problémák végleges megoldásában?

Igazságkeresésem útjain sok emberrel találkoztam, kik rendelkeztek valamilyen fokú istenhittel, bizalommal. Kérdésemre sokan azt is megvallották, hogy szoktak templomba járni, esténként imádkozni. Egyesek a csíksomlyói szűzanyához, az “isten anyjához” fordulnak kéréseikkel. Mások pedig az angyalokat is megszólítják, ha szükségük van valamire.
Természetesen, mint kíváncsiskodó gyermeket, az is érdekelt, hogy miért szoktak imádkozni. Megtudtam, hogy a legtöbben imáikban arra kérik az Úristent, hogy adjon nekik és szeretteiknek egészséget, és hogy segítsen megoldani az egyre sűrűsödő hétköznapi problémákat.

Arra a kérdésre, hogy meghallgatja-e a Teremtő az imáikat, a válasz már nem volt annyira egyértelmű. Arra a következtetésre jutottam, hogy az esetek csupán 50 százalékában segít az ima az egészség helyreállításában, a hétköznapi problémák megoldásában. Igen ám, de körülbelül épp ilyen arányban gyógyulnak meg, és találnak ideiglenes megoldásokat problémáikra a nem imádkozók is.

Feltevődik hát a kérdés, hogy akkor mi értelme van az imának?

Még az sem kizárt, hogy a nem imádkozók jobban járnak, mint az imádkozók, ugyanis látszólag és az eredmény szempontjából, időpazarlás az ima meg a templomba járás. Emberi logikával vizsgálva a kérdést, arra jutunk, hogy a nem fohászkodók és a templomba nem járók időt spórolnak, melyet felhasználhatnak a problémák ideiglenes megoldására, valamint az egészség ideiglenes helyreállítására.
Na de miért mondom, hogy látszólag? Azért, mert az imádkozók, még ha nem is gyógyulnak meg hamarabb, mint a nem imádkozók, imájukkal legalább elismerik Isten létezését és hatalmát. Ezáltal pedig gyakorolják az alázatot, mely az igazság megismerésének is nélkülözhetetlen eszköze.
Következtetésképp elmondható, hogy imával és ima nélkül körülbelül ugyanabban az arányban történnek gyógyulások és érkeznek megoldások a hétköznapokban felmerülő problémákra. Deviszont akik a betegségeknek és a problémáknak köszönhetően imádkoznak, alázatosságra nevelik magukat. Ekképp megszerzik azt az eszközt, mely nélkül képtelenség eljutni az igazság megismerésére, a problémák és a betegségek gyökeres felszámolására.

Na de térjünk vissza a címadó kérdésre! Ha meggyőződtünk róla, hogy van egy, az emberi intelligenciát messze meghaladó, felsőbb hatalom, miért van az, hogy az imádkozók is épp úgy megbetegednek, mint a nem imádkozók, és ha megbetegedtek, nem gyógyulnak meg hamarabb, mint azon személyek, kik teljesen figyelmen kívül hagyják Isten létezését?

A válasz szemléltetésére egy rövid történetet hívok segítségül.

Egy fiatal sofőrnek téli időszakban elromlott az autója, és barátjához fordult segítségért. A barátja, mivel egy tehetős ember volt, és értett az autókhoz, ingyen megjavította a járművet. Igen ám, de a megjavított autó nagyon rövid idő után újra elromlott. A tehetős barát ismételten megjavította a kezdő sofőr autóját. Ezúttal is díjmentesen. Történetünk főszereplője nagyon örült, hogy jóságos barátja újból orvosolta járgánya betegségét. Na de nem telt el sok idő, és az autó megint megbetegedett. A tehetős barát ezúttal is megajándékozta főszereplőnket a probléma orvoslásával, de ezúttal már kissé neheztelt is rá azért, hogy barátja nem tudja megkímélni az autóját. Ezért megkérdezte tőle, hogy indulás előtt szokta-e hagyni a motort melegedni. Főszereplőnk azt felelte, hogy ő nem is tudta, hogy indulás előtt fontos melegíteni a motort, ezért még a leghidegebb napokon is teljes gázzal indult útnak rögtön a motor beindítása után. Senki nem mondta neki, hogy télen könnyen tönkre mehet a motor, hogy ha indítás után rögtön padlógázt nyomnak neki. Viszont ő sem tette fel a kérdést, hogy mitől romlik el olyan hamar autója.
Ennek a fiatal sofőrnek, mivel nem igazán értette az autója működését, és feltehetőleg a jogosítványát sem tisztességes módon szerezte meg, folyton azt kellett tapasztalnia, nem megy jól a járműve.

Tudjuk jól, hogy szinte minden technikai cikkhez jár egy használati útmutató, mely megtanítja nekünk az eszköz helyes használatát. A használati utasítás megismerése és betartása a megvásárolt árucikk hosszú élettartamát eredményezheti.
Megtapasztalhattuk, hogy ha egy árucikket nem a rendeltetésének megfelelően használunk, hamar elromlik. A mikrohullámú sütő sem bírja sokáig, ha cicaszárításra használják, és a hajszárító sem szereti ha vizet melegítenek vele.
Valószínűleg a fenti történet után már sokan megértették, hogy miért van az, hogy az ima nagyon sok esetben egyáltalán nem segít az egészség helyreállításában.
Testünkkel, egészségünkkel, életünkkel ugyanaz a helyzet, mint az autóval, és más technikai eszközökkel: ha nem a rendeltetésének megfelelően használjuk, könnyen elromlik.
Ezért az Élet Szerzője adott egy használati útmutatót az egész-séghez és az élethez. Azt hiszem, hogy teljesen logikus, hogy aki nem ismeri az élethez és az egészséghez járó használati útmutatót, könnyen elveszíti egészségét, életét, még akkor is, ha egy darabig sikerül mesterséges módon (gyógyszerekkel, vitaminokkal, természetgyógyászati eszközökkel, gyakorlatokkal) feljavítani azt.

Tapasztalatom szerint sokan úgy fohászkodnak egészségért és a problémák megoldásáért, hogy nem kíváncsiak arra, hogy mi az élet receptje, mit mond az élethez és az egészséghez járó használati útmutató. Ekképp még ha meg is gyógyulnak kisebb nagyobb betegségek után, nemsokára újra elveszítik egészségüket, és egy idő után az életüket is. Ha körülnézünk a minket körülölelő világban, azt látjuk, hogy a legtöbb ember, kemény erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy visszaállítsa egészségét. Vagyonokat költ az orvosokra, a különböző hagyományos és modern gyógymódokra, hogy valamikképp visszaszerezhesse elvesztett egészségét, lelki békéjét. A legtöbben, amikor megtörnek, hirtelen hívőkké válnak és imádkozni kezdenek. De csak nagyon kevesen teszik fel a kérdést maguknak, hogy miért vesztették el az egészséget, és az életörömöt. És csak egy néhányan kezdenek el keresgélni, hogy megszerezzék az élet és az egészség receptjét, hogy azt megismerve igazi testi és lelki békében éljenek.

Amikor az Élet Szerzőjéhez fohászkodnak, már teljesen mértékben az egészség, az élet és a szeretet elvesztésétől való félelem irányítja őket. Ezért nem megértést, és tisztánlátást kérnek tőle, hogy megismerjék az élet hogyanját, annak rendjét, hanem egészséget, melyet az élet rendje ismeretének hiányában ismételten elveszítenek.
Akik folyton csak egészséget és probléma megoldást kérnek imáikban Istentől, olyanok, mint a kezdő sofőr, ki folyton arra kérte barátját, hogy javítsa meg az autóját, de sosem kérdezte meg tőle, hogyan kellene használni az autót, hogy ne romoljon el. Azt hiszem, mindenki számára érthető és következetes, hogy ezek a személyek erőfeszítéseik és imáik ellenére előbb vagy utóbb végleg elveszítik az egészségüket és az életüket egyaránt, mert folyton csak ajándékokat kérnek az Élet Szerzőjétől megértés és tisztánlátás helyett.

Fontos tudnunk, hogy az Örökkévaló sosem hagyta el az embereket. Mindig az emberek voltak, kik szabad akaratukat arra használták, hogy elforduljanak tőle, megtagadják őt. Ő mindig biztosított eszközöket az emberek számára, hogy boldogságban, jó egészségben éljenek. Kétezer évvel ezelőtt megmutatta az élet tökéletes receptjét Krisztus személyében, de az emberek ahelyett hogy megismerjék, megértsék és megtartsák az ő beszédeit, elkezdték bálványozni őt. Sokan hozzá és az ő édesanyjához imádkoznak az egészség és boldogság helyreállításáért, és olyan dolgokat tesznek, amelyek száznyolcvan fokos ellentétben vannak az ő beszédeivel: gyülekezetekbe, templomokba járnak, pásztorokat, papokat, médiumokat, gurukat követnek, és dicsőítenek, ahelyett, hogy megismerjék, és betartsák az Ő, életről szóló tanításait. Kényelem és félelem által vezérelve hagyják magukat a világ avatott tekintélyei által megtéveszteni. Egészségüket és lelki békéjüket a vallások és az emberi tudományok szaktekintélyeire bízzák ahelyett, hogy személyesen megismernék és megcselekednék a Krisztus, életről szóló, tanításait. Egészséget és hosszú életet kérnek Istentől, a csíksomlyói szűzanyától, Jézustól és az angyaloktól, de nem kérnek tisztánlátást, hogy megértve az élet rendjét meg tudják tartani fizikai és szellemi egészségüket. Így minduntalan elveszítik azt.
Tudom, hogy akik megérthették, megértették, hogy miért nem segít a babonás, bölcsességet nélkülöző ima az egészség helyreállításában és a problémák megoldásában. És akik megértették, valószínűleg azt is értik, hogy miért hangsúlyozom oly gyakran, hogy ha van Sátán, Gonosz, Antikrisztus, az a világ vallásaiban honol, melyek babonás isten- és ördögfélelemben, vallásos istenimádatban tartják az embereket ahelyett, hogy az ÉLET RENDJÉNEK megismerésére biztatnák őket. Habár ha jól belegondolunk, nem kizárt, hogy pont azzal ösztönöznek az igazság megismerésére, hogy a szisztematikus butítással akkora szellemi és fizikai rabságot idéznek elő, hogy az ember megutálja őket, és végül még saját magát is, amiért bután, felelőtlenül, kényelemből és félelemből hagyta, hogy megnyomorítsák életét. És egy idő után már mindent megtesz annak érdekében, hogy megszabaduljon tőle: elkezd keresni, zörgetni, kérdéseket feltenni, éhezni és szomjúhozni az igazságot.
Természetesen ezt a gondolatot sem zárhatom le úgy, hogy ne szerezzek egy-két ellenséget a ma legnagyobb népszerűségnek örvendő, a legnagyobb erővel pusztító vallás követői, a tudomány vallásának rabságában élők táborából is. Fontos ismételten hangsúlyozni, hogy amit ma a világ tudománynak nevez, sokkal nagyobb intenzitással károsítja az emberi lelkeket, mint a kereszténység és az iszlám együttvéve. Nagyon vak és elfogult kell legyen az, ki nem látja, hogy a főáramú tudomány fejlődésével, az okosabbnál okosabb telefonok és gépek megjelenésével a tömegszellem, és az azt követő emberek egyre csak butulnak, és száguldanak a teljes eljellemtelenedés, testi és lelki pusztulás irányába.
Azok számára, akik megértették a fenti sorok üzenetét, és feltették a kérdést, hogy mi az élet és az egészség használati útmutatója, ismételten elmondom: hogy a négy „hivatalos” evangéliumban megtalálható krisztusi tanításokban benne van az alap, melyet ha megismerünk, megértünk és megcselekszünk, újabbnál újabb kijelentéseket és felismeréseket kapunk az Élet Szerzőjétől, ki lépésről lépésre elvezet minden igazságra, mely ahhoz szükséges, hogy a lélek visszanyerje teljes szabadságát. Tulajdonképpen épp az az evangélium lényege, hogy aki megismeri a Krisztus beszédeit, megérti és a gyakorlatba ülteti azokat, feleleveníti kapcsolatát az Élet Szerzőjével, ki folyamatosan kijelenti magát számára, és elvezeti őt minden igazságra.
A szomorú helyzet az, hogy a legtöbben ma úgy akarnának isteni bölcsességre szert tenni, hogy nem ismerik, és nem cselekszik azt a szeretetteljes krisztusi lelkületet, melyet Jézus bemutatott… Az isteni hatalom és erő a mai lebutított, megromlott lelkű embereknek azért kellene, hogy csodákat cselekedjenek, gyógyítsanak, varázsolgassanak összevissza. Tűzön és vízen járjanak, hegyeket mozdítsanak, hogy azzal is felhívják magukra a figyelmet és dicsőséget szerezzenek egójuknak. Nincs is veszélyesebb dolog az égadta a világon, mint amikor az emberi tudatlansággal isteni erő és hatalom társul. Szerencsére, mivel látja, mi van az ember szívében, ezt nem is teszi lehetővé a Mindenható.
Ha megértjük az Örökkévaló Tervét, tisztán láthatjuk, mi a különbség a világi hatalommal és az isteni hatalommal rendelkező emberek között. A világi embernek attól van hatalma, hogy csellel, megtévesztéssel, mint tolvaj, megszerzi embertársai figyelmét, életenergiáját. A krisztusi embernek pedig attól van ereje és hatalma, hogy az a krisztusi jellem és lelkület él benne, mely lehetővé tette Jézus számára is, hogy élő kapcsolatban, „egyenes adásban” legyen az Élet Teremtőjével, annak Rendjével.
Másképp fogalmazva: egyik embernek adatik életerő, mert alázatos, mert a krisztusi szellemiség vezérli életét, mert őszinte szeretetet érez az Élet Szerzőjével szemben; a másik pedig csellel, megtévesztéssel, álnoksággal, tolvaj módra szerzi meg embertársaitól.
Tudom, hogy egyre nagyobb erőkkel próbálják ezt a néhány oldalas könyvecskét elhitelteleníteni azzal a kijelentéssel, hogy „már sokszor átírták”, de aki megtapasztalta, tudja, hogy annak ellenére, hogy folyamtatosan próbálkoznak elferdíteni az evangéliumok üzenteit, bennük még mindig megtalálhatók azok az alapvető igazságok, melyek megismerése és megcselekvése nélkül teljességgel lehetetlen visszaszerezni a lélek szabadságát, a test és a szellem egészségét.
Kedves barátom, én nem is szaporítanám tovább a szót. Helyette egy mondatban összefoglalom e bejegyzés lényegét:
Az ima azért nem segíthet az egészség visszaszerzésében, a problémák megoldásában, mert nem a legfontosabbat keresik, és kérik az imádkozó emberek: nem a tisztánlátást, nem a bölcsességet, nem a megértést kérik az Élet Szerzőjétől, hanem egészséget, jólétet és kényelmet, amit minduntalan elveszítenek az előzőek hiányában.
Krisztus barátunk, ki legyőzte a világ hiábavalóságát több alkalommal is felhívta figyelmünket arra, hogy nekünk mindig a legfontosabbat kell kérnünk és keresnünk, és minden más, amire igazán szükségünk van, megadatik nekünk. Máté evangéliumában a következőképpen fogalmaz a mester:

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:30-34)

Drága embertárs, te is láthatod, hogy ezt a szabályt manapság mi megfordítjuk: először anyagilag, egészségileg próbáljuk bebiztosítani magunkat, és ha majd jut időnk, a lényeggel is foglalkozzunk. Az eredmény ma már teljesen egyértelmű mindenki számára. Az orvostudomány állítólagos fejlődése ellenére rengetegen halnak meg rákban, szívelégtelenségben, agyvérzésben stb. Sokan félelmükben olyan nagy mennyiségű energiát fordítanak az egészség megőrzésére, és visszaszerzésére, hogy a legeslegfontosabbra, a tisztánlátásra, az élet és az egészség útmutatójának megismerésére már nem is jut idejük.
Őszintén bízom benne, hogy ezek a sorok segítettek elgondolkodni egy picit azon, hogy miképp válhatnának hatékonnyá az egészségért és a bőségért mondott imák, és hogy mi kéne legyen a prioritás amikor kérünk valamit a Teremtőtől ahhoz, hogy testi és lelki épségünket megőrizhessük.

Reklámok
Categories: Minden | 2 hozzászólás

Csak két út van, középút nincsen.

Drága barátaim, annak okáért, hogy senki ne gondolhassa, hogy alaptalanul jelentek ki dolgokat, ezt a rövidke bejegyzést olyan kijelentésekkel vezetem be, melyek némiképp a dicsekvés és a hivalkodás határait súrolják.

Akik közelebbről is ismernek, tudhatják földi létemről, hogy többnyire mindig lázadó voltam, sosem fértem meg egy zsákban azzal a rendszerrel, mely felvállalta világi (el-)neveltetésem nemes szerepét. A kérdések, melyek nem hagytak nyugodni, belenyugodni abba, hogy a világ annyira primitív és lebutított, mint amilyennek mutatja magát, már harmadik osztályos koromban a magaviseletjegyem csorbulását okozták.

Hála a Jóságos Istennek ez különösképpen nem bátortalanított el, és nem okozta azt, hogy végképp felhagyjak a kutakodással, a kereséssel. Keresésemet, földi értelemben leginkább egyfajta magánnyomozásnak nevezném, mert viszonylag hamar eljutottam arra a felismerésre, hogy ha a jelenlegi világnézeteken/rendszeren/közegen belül kutakodok, a jelenlegi eszközökkel, nem fogok egy olyan képet kapni önmagam és világunk működéséről, mely bármiben is különbözne attól a képtől, melyet évtizedeken keresztül a fejembe mantrázott a világ.

Ezért egy darabig folyton csak azt hangsúlyoztam, hogy aki kényelme, félelmei és lustasága miatt nem hajlandó elvonatkoztatni a meglévő világképtől, jobb, ha már most letesz arról, hogy valaha is megismeri az élet miértjét, forrását és rendeltetését, a lélek rabságát feloldozó igazságot. Ezt egyébként még mindig fenntartom.

Vallomásom dicsekvés része épp abban áll, hogy amíg sok világi kitüntetésekkel, elismerésekkel, felavatásokkal és beavatásokkal rendelkező embertársam sosem hagyta el komfortzónáját, félelmeit és azt az ál-biztonságot, melybe őt a világ belehelyezte, addig én a Jóisten segedelmével (!valamilyen mértékben!) megtettem ezt. Amíg sokan a megélhetésért, a holnapi jólétért, a bankkal szembeni adósságaik törlesztéséért tolták az igát, addig a Gondviselő Istenbe vetett bizalmam révén vállaltam, hogy akár az életem árán is megkeresem, és megismerem az igazságot, mely az anyagot megelevenítette. Amíg egyesek a kompromisszumos életüket élve ezoterikus tanfolyamokon próbálták elsajátítani az élet nagy igazságait és ellensúlyozni a hazugságokból származó békétlenséget, addig én a lélek hívását követve, kimentem a “pusztába”, a “nem tudom, hova”, a bizonytalanságba, ahova nem ért el a nyugati világ kínálta biztonság illúziója. Volt alkalmam szemtől szembe lenni azokkal a felemelkedett mesterekkel, akiket a nyugati komfortzóna határain belülről bálványoz a világ. Élőben érezhettem beszédük és megjelenésük ürességét, ami az elején számomra is csalódást okozott. Értetlenül bámultam ki a fejemből azt kérdezvén, hogy én vagyok-e reménytelenül buta, vagy a világ van durván lebutítva, hogy nem veszi észre az ünnepelt tanítók, guruk, felemelkedett mesterek, áltudományos tekintélyek tanításai mögött meghúzódó határtalan tudatlanságot, gonoszságba torkolló sötétséget.

Földi értelemben azt is eldicsekedhetem, hogy hindu barátaim biztatására volt alkalmam kipróbálni a Vipassana meditációt annak hazájában, Nepálban, az egyik leghíresebb Vipassana központban, jóval azelőtt, hogy a Viva Natura Televízió úgy prezentálta ezt a technikát a magyar igazságkeresők számára, mint a megváltás eszközét. Sajnos ott is irdatlan nagy sötétséget láttam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a Vipassana sem tesz mást, mint áthelyezi a tudatlan, eltévelyedett, világi börtönében tékozló embert a cseberből a vederbe. Tehát például aki korábban katolikus, templomba járó, vallásos ember volt, a „Vipassana beavatás” után „Vipassana meditátor” lesz, ki a nap minden szabad percét megragadva, nyomja a Vipassanat, akár még munka közben is.

Nem állíthatom, hogy nincsenek olyan személyek, kik még nagyobb utat és zarándoklatot megtettek az igazság megtalálásáért, mint én, de azt határozottan kijelenthetem, hogy még egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki teljesen elengedte volna az álbiztonságot, melyet a nyugati világ kínál számunkra a pénz, a biztosítások, a komfortos lakások, a család melegsége, a jó munkahely által. Biztos vagyok benne, hogy léteznek ilyen emberek, de én eddig még egyel sem találkoztam dicső magamon kívül, ki felvállalta volna, hogy elengedve az illúziót, pénz nélkül elindult volna a semmibe, ezáltal kockára téve tulajdon életét.

Na de még mielőtt lerombolhatatlan magaslatokig hágna dicsekvésem, ismételten bevallom, hogy amit eddig tettem az igazság mélyebb megismerése érdekében, nem az én érdemem, hanem azé, akinek a gondviselő és megtartó erejében feltétel nélkül bíztam, és ki megóvott minden “bajtól”, majd épen visszahozott a székelyek földjére, olyan felismerésekkel tarsolyomban, melyeket a televízió képernyője előtt ülve, a facebookot böngészve teljességgel lehetetlen megszerezni.

Ha azt hihetném, hogy minden, amit eddig cselekedtem, az én érdemem volt, akkor most igazán lenne, mivel dicsekedjek és kevélykedjek. Viszont mivel mostanra már teljes meggyőződésemmé vált, hogy a Gondviselő maga engedte meg számomra, hogy részese legyek ezeknek a tapasztalatoknak és felismeréseknek azzal a céllal, hogy némiképp hitelesen bizonyságot tehessek a világ csalárdsága ellen, és a Krisztus igazsága mellett, fontos ismételten kijelentenem, hogy az övé minden dicsőség mindenért, amit eddig megláthattam, megcselekedhettem és megmutathattam igazságot éhező embertársaimnak.

Mint többen is tudjátok, sosem gondoltam volna, hogy igazságkeresésem útján egyszer majd megütközök, eljutok egy olyan sziklához, melyet nem tudok sem átugorni, sem megkerülni. Pedig Isten látja lelkem: én minden tőlem telhetőt megpróbáltam: szétrobbantani, eltemetni, kikerülni, figyelmen kívül hagyni, átformálni, átfesteni … de mindhiába! Végül én lettem az, ki darabokra tört, elkezdett formálódni, átalakulni az Ő képére. Az ütközésem pillanatában még abban a hitben éltem, hogy én már mindent elengedtem, amit emberként elengedhettem. Egy darabig úgy éreztem, hogy készen állok bármelyik percben meghalni. De később ráébredtem, hogy csupán attól, hogy megpróbáltatásaimnak köszönhetően, már nem félek annyira a haláltól, még NEM jelentheti azt, hogy készen állok a küszöb átlépésére. Nem is tudom, hogy egyáltalán találkoztam-e valaha olyan személlyel, ki őszintén bátran kijelenthetné, hogy készen áll rá. Az Élet Szerzője segített nekem megérteni, hogy készen állni a küszöb átlépésére nem azt jelenti, hogy már nem félek a haláltól, és még véletlenül sem azt, hogy elkeseredettségemben, elszántságomban képes lennék önként eldobni az életem, hanem azt, hogy a jellemem, a lelkem teljesen átformálódott, egész pontosan megtisztult. Az Irgalom és a Szeretet Forrása ráébresztett arra az egyszerű tényre, hogy akkor állok készen a küszöb boldog átlépésére, ha már őszintén meggyűlöltem és levetkőztem minden hazugságomat, amit a világtól örököltem, és nincsenek már olyan foltok a lelkemen, melyek elválaszthatnának a Tökéletességtől, a határtalan szeretettől, melyben benne van a Teremtés végtelensége annak minden örömével és táncával együtt.

Sokan azzal az álnok hazugsággal vakítják magukat, hogy ők a középutat választották, ezzel legitimálva világi vágyaik ismétlődő kielégítését, függőségeiket, szenvedélyeiket, hazugságaikat és tudatlanságból elkövetett életellenes cselekedeteiket. Már nem neheztelek rájuk. Sőt, megértem őket, hisz én is épp ezt tettem, és néha napján még mindig ezt teszem, amikor a világnak engedve elfordítom tekintetemet arról, ami krisztusi, ami tökéletes és ami szent. Az ember csak úgy képes hazugságban, önámításban élni, ha valamilyen mantrával, emberi tudománnyal, világi eszközzel elcsitítja az istenadta lelkiismeretét. Nem tudnék hazugságaimmal nyugovóra térni, ha nem magyarázhatnám meg magamnak, hogy nagyon is rendben van, hogy néha becsapom magam és embertársaimat. Ha már kifogyok a magyarázatokból, más eszközökkel terelem el figyelmemet a tisztátalan lelkiismeretről: baráti társaság, viccelődés, nevetgélés, sörözés, csajozás, filmnézés, vagy bármilyen más szenvedély, ami elfordítja tekintetem az igazságról, arról az egyszerű tényről, hogy csak két út van, középút nincsen. Nincsen kicsi hazugság és nagy hazugság, mint ahogy kicsi igazság és nagy igazság sincsen. Csak igazság van és hazugság.

Ezt még a balga, sors-verte Wass Albert testvérünk is beismerte egyik regényében, amikor arról ír, hogy ha a jó és a rossz egymással harcol, teljesen biztos, hogy a jó győzelmet arat a gonosz felett. Viszont amikor a rossz és a jóságban ki nem teljesedett, de jóra hajlamos felek küzdenek egymással, a rossz lesz az, aki győzelmet arat a “félig jó” felett ezáltal esélyt kínálva annak, hogy színt valljon, és eldöntse, hogy hova szeretne tartozni.

Krisztus azért jelenthette ki oly magabiztosan, hogy ő az út, az igazság és az élet, mert ő élete árán is felvállalta, hogy nem köt kompromisszumot a világ szellemével. Ezért dicsőítette meg őt a Teremtő azzal, hogy csodákat tett az ő jelenlétében, és feltámasztotta őt a halálból. Ezért vált ő a megütközés kövévé, melybe minden egyes igazságkereső ember beleütközik, hogy lehulljon róla minden maradék hamisság. Krisztus gyakorlatilag nem más, mint a mi tökéletes lelkiismeretünk, mellyel ha nem tudtunk békét kötni, nem láthatjuk meg a mennyek országát. Lehet, hogy vannak emberek, akik soha nem hallották ezt a nevet, és mégis eljutnak Isten arcának megismerésére, de abban biztos vagyok, hogy az ilyen személynek nem tudnék semmi olyant mondani Jézus beszédeiből, ami ellenszenvet ébreszthetne benne, mert ő talán a szüleinek, a közösségének az életkörülményeinek, családi örökségének köszönhetően olyan jellemet örökölt és formált, mely nem kerül összetűzésbe a megütközés kövével. Egyébként Krisztus maga is kijelentette, hogy nem az egészséges embernek van szüksége orvosra, hanem a betegnek, és ő nem az igazakért jött a világra, hanem a bűnösökért, kik elméjét és lelkét megfertőzte, lezüllesztette a világ szelleme.

Sokan azt hiszik, hogy Krisztus és a többi megvilágosult mester ugyanazt tanították, és hogy valójában Krisztus is egy Buddha volt. Erről a kijelentésről, akiknek volt alkalmuk betekintést nyerni mindkét szellemiségbe, tudják, hogy hamis. Azok számára, akiknek Isten kegyelméből volt lehetőségük megismerkedni azzal a tisztasággal, melyet Ő hozott a Földre, egyértelmű, hogy az emberi agy által elképzelt jóság, a humanizmus, és a jótékonyság senkit nem tud megszabadítani a világ hiábavalóságától, a lélek rabságától. Egy soron következő bejegyzésben részletesen is kitérek erre a témára, a Buddha és a Krisztus közötti lényeges különbségekre, melyeket ha nem ismerünk meg, mi is könnyen abba a tévedésbe eshetünk, hogy Krisztus is csak egy volt a megannyi „megvilágosult tanító” közül, akik jó útra próbálták terelgetni az emberiséget.

Azt, hogy mennyire igaz az, hogy csak két út van, és középút nincsen, egy egyszerű példával tudnánk szemléltetni:

Képzeljünk el egy színháztermet, melyben a nézőtér a világ, és a színpad maga a Tökéletesség, a mennyei létállapot, a Mindenható Isten birodalma.
A nézőtér és a színpad között 100 darab fekete függöny helyezkedik el egymás mögött. Ha a száz függönyből kilencvenkilencet elhúznak, de a századikat nem húzzák el, a nézőtérről még ugyanúgy nem fog látszani a színpad, mintha egyiket sem húzták volna el.
Ez ránk nézve azt jelenti, hogy ha életünk végéig a Krisztus jelleme és az Isten ereje által meg nem szabadulunk minden egyes tulajdonságtól, minden egyes függönytől, mely elválaszt bennünket a Tökéletességtől, nem láthat igazi békességet a szívünk.

A kereszténység azt mondja, hogy Jézus nevében, az ő vérében és az ő keresztjében van az üdvösség, ezzel az ő személyének bálványozásába taszítva emberek millióit. Viszont ezt az állítást Jézus maga több alkalommal is cáfolja, amikor határozottan kijelenti, hogy az Ő BESZÉDEINEK megismerésében és megcselekvésében rejlik a lélek szabadulása. Azt mondja nekünk, hogy ha megismerjük, és megtartjuk az ő beszédeit, a Mindenható Isten elküldi számunkra a segítőt, a vigasztalót, a „pártfogót”, az igazság ama lelkét, mely megtanít mindenre, és eszünkbe juttatja az ő szavait. ( Mt 24:35, Jn 8:51, Jn 12:44-50, Jn 14:15-17, Jn 14:23, Jn 14:26)

Ez azt jelenti, hogy csak azok számára jelenti ki Teremtőnk az igazságot, akik a megismerés őszinte szándékával, az igazság iránti vágy által indítva megismerték, és gyakorlatba ültették Krisztus tanításait, és meggyőződésükké vált, hogy Ő valóban Isten szeretetének és bölcsességének tökéletes megtestesülése. Akik inkább hisznek annak a világméreteket öltő propagandának, hogy az evangélium hazugság, mert sokszor át volt írva, nyilván nehezebben jutnak el addig a pontig, hogy kezükbe vegyék az írást, megismerjék, és megcselekedjék az ő beszédeit, hogy megtapasztalhassák Isten jelenlétét és munkálkodását életükben. Mindazonáltal én őszintén bízok a Gondviselő bölcsességében és erejében, kinek útjait emberi gondolkodással képtelenség kifürkészni. Tapasztalataim szerint neki megvannak a módszerei, hogy a legkeményebb szíveket is meglágyítsa annak érdekében, hogy el tudják engedni az évezredes hazugságokat, és be tudják fogadni azt az igazságot, melyben élet van. Egyetlen valós probléma a szabad akarat, melyet azért adott, hogy szabadon dönthessünk arról, hogy meg szeretnénk-e ismerni őt, vagy sem. Az ember, tehát, dönthet úgy, hogy megtagadja, elutasítja őt, és figyelmen kívül hagyja az ő hívásait, útjelzéseit. Ez esetben teljesen logikus a következmény: ahogy egyetlen test sem élhet, mely elutasítja a fizikai táplálékot, úgy egyetlen lélek sem maradhat életben, mely elutasítja azt a lelki táplálékot, mely közvetlen az élet forrása, a Teremtő Isten által adatik.
Vannak emberek, kik úgy logikáznak, hogy majd az utolsó percen ráér a lelki táplálékot magunkhoz venni. Sőt, vannak olyanok is, kik azt gondolják, hogy a feltétel nélküli szeretet halálunk után akaratunk ellenére visszaröppent bennünket a Tökéletesség állapotába. Viszont, kinek szeme van, látja, hogy ez az okoskodás, még az egyszerű emberi logika talaján is elbukik. Az a sportoló, ki edzés, felkészülés nélkül megy el a versenyre, nagy valószínűséggel azon kívül, hogy veszíteni fog, még súlyos fizikai sérüléseket is okozhat magának. Ugyanilyen nagy a valószínűsége annak, hogy az a lélek, mely a fizikai dimenzióban nem járta az átformálódás útját, a test halála után hirtelen, nem fog tudni elszakadni minden hazugságtól, ekképp világi kötelékeitől sem.
Kedves olvasó, bármennyire is furán hangzik, két út van csupán, és középút nincsen. Van egy széles út, melyen a tömegek járnak, és mely a pusztulásba visz. És van egy keskeny ösvény, melyet csak kevesen találnak meg, mely életre visz. Sokan ezen a ponton azzal tromfolhatnak, hogy badarság, amit írok, mert Isten a feltétel nélküli szeretet. Ezért következzen egy néhány szó…

…A feltétel nélküli szeretetről:
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „feltétel nélküli szeretet” fogalmáról, mellyel sokan becsapják magukat, egy későbbi írásban fogok szólni. Addig elöljáróban csak annyit, hogy a feltétel nélküli szeretet egyetlen feltétele az, hogy a szabad akarattal rendelkező ember nem utasítja azt el. Ha szívét bekeményítve, téveszmék által vezérelve elutasítja Isten éltető szeretetét, teljesen logikus, hogy nem etetheti őt a szer, és meghal.
Képzeljünk el egy patakocskát, melyben vidáman csorgadozik az életet adó nedű, melynek útját szegi egy szikladarab. Mivel a szikladarab nagy és kemény, a víz kikerüli őt, elfolyik mellette. Isten kegyelme és szeretete a patak hűs, életet adó vize. A kemény szikladarab, a világ által megkeményített emberi szív, melybe sem a kegyelem sem a szeretet nem tud behatolni, ezért kikerüli azt. Ahogy a kőszikla szilárdságával és mozdíthatatlanságával feltételt szab a tisztulást hozó víz útjának, úgy a világ által bekeményített szív is feltételt szab Isten feltétel nélküli kegyelmének és szeretetének.
Most képzeljünk el a patakban a szikladarab helyett egy puha szivacsot, mely ugyanúgy a víz útjában áll, mint a kőszikla, azzal a különbséggel, hogy ő magába szívja a vizet, majd tovább engedi azt. Ekképp a víz őt folyton mossa és tisztítja egész addig a pontig, míg teljesen egyé nem válik vele. A patakban lévő szivacs az az emberi szív, melyet a Krisztus ereje, szeretete és bölcsessége átformált, alkalmassá tett arra, hogy minden pillanatban be tudja fogadja Isten kegyelmét és szeretetét, és minden pillanatban tovább tudja engedni, meg tudja osztani azt ott, ahol arra szükség van. Azt hiszem, hogy teljesen logikus, hogy az a szív, mely bezárja kapuit az életet adó szer előtt, előbb vagy utóbb életét veszti. Isten feltétel nélküli kegyelme és szeretete őt is meglátogatja, de ha zárt ajtókra talál, nem tehet mást, minthogy kikerüli, és továbbmegy. Krisztus, emberi jellemet átformáló, tanításai képesek megnyitni a bezárt szíveket, hogy beáramoljon Isten életet adó szere, kegyelme.
Ezért Ő valóban az út, az igazság és az élet, de nem a kötelező út, nem a kötelező igazság, és nem a kötelező élet, hanem a szabadon választható lehetőség az igazság megismerésére, a lélek szabadulására, az életre. Te pedig, kedves olvasó, egy szabad akarattal rendelkező ember vagy, ki szabadon dönthet arról, hogy az élet, vagy a pusztulás útját választja.
Isten rá a tanú, hogy ezek a sorok az élet szabadon választható/elutasítható lehetőségét kínálták fel számodra. A döntés joga a te kezedben van.

A SZÍVLÁGYÍTÓ

 

Legújabb videók:

Categories: Minden | Hozzászólás

Történetek az őszinteségről

Hazugságaim börtönében csak arra tudok gondolni, hogy szeretem az őszinteséget, és vágyom rá.
Tisztelem azokat, akik még ha nem is látják helyesen a dolgokat, felvállalják azt, és döntenek sokszor a hamisság mellett…
Azt látom, hogy az ilyenek, mivel megtagadták a lagymatag közép-langyost, esélyt kapnak rá, hogy eljussanak a hamisság leleplezésére, ekképp a megigazulásra is.

Ezek szerint ebben a világban csupán két típusú embernek van esélye a megigazulásra: a “rossznak” és a “jónak”. Azok, akik a képzeletbeli langyos arany középutat választják, nem juthatnak el a lélek szabadulására, mert nem mernek dönteni, és döntéseik szerint cselekedni, hogy majd learathassák és megkóstolhassák döntéseik keserű ill. édes gyümölcseit.

Három példával szemléltetném ezt a kis elmélkedést:
1. Egy lány, ki igencsak gyakran bulizott, nyíltan felvállalta, hogy ő abban hisz, hogy az embert a buli teszi boldoggá. Minden alkalommal közvetítette a facebookon az irigylésre méltó, jókedvű táncikálásokat.
Aki látta, nem gondolhatott másra, mint arra, hogy jól felvitte Isten a dolgát, hogy folyton csak bulizik. Én is megkérdeztem magamtól, hogy vajon hova viszi őt ez az intenzív partizás.
Teltek múltak a bulik, és egyszer látom, hogy a lány megint élő közvetítést ad. Ezúttal a kórházból.
Mivelhogy a rosszban is felvállalta, megmutatta magát, nagy tanulságul szolgált azok számára, kik nem zsebre dugott szemekkel követték a jelenséget.

2. Egy fiatal srác jobb híján azzal szerzett örömöt magának, hogy miközben autójával száguldozott, folyton fényképezte a sebességmérőt és megosztotta az újabbnál újabb rekordokat a facebookon, ezzel arra bátorítva a lájkoló közönséget, hogy ők is vezessenek “bátrabban”. Mivelhogy az Élet Rendje folyton gondoskodik róla, hogy lehetőleg ne kapjunk hamis visszaigazolásokat, ne jussunk hamis konklúziókra, a száguldó srác halálos balesetet szenvedett. Ezáltal, kik őt lájkjakkal arra bátorították, hogy ne hagyja abba a száguldozást, esélyt kapták rá, hogy megértsék: nem helyes dolog a sors kísértése, és a sors kísértésével való hivalkodás. A Tanfolyam ára sajnos egy fiatal srác élete volt, melynek elvesztésében a lájkoló közönség is nagyon fontos szerepet játszott.

3. Christopher McCandless, ki a szülei és a társadalom gyarlósága miatt elhagyta a társadalmat és az alaszkai vadonban keresett menedéket, értelmetlen halála előtt belátta, hogy a boldogságnak csak úgy van értelme, ha megoszthatjuk valakivel. Sajnos ez a nagyon fontos lecke is egy fiatalember életébe került.

Egyetlen “haszna” a fenti történeteknek az volt, hogy mivel ezek a fiatalok őszintén “felvállalták”, megmutatták tévedéseiket is, akik őket látták, tanulhattak drámáikból.
Fontos eldöntenünk, hogy balra megyünk, vagy jobbra. Ugyanis, ha balra van az igazság, és balra indultunk, megtaláljuk azt. Ha jobbra indultunk, előbb vagy utóbb találkozni fogunk hazugságaink keserű gyümölcseivel, és az Örökkévaló segedelmével talán még megfordulhatunk, elindulhatunk az ellenkező irányba, hol megtaláljuk lelkünk szabadulását.

Egyetlen barátom szavaival fejezném be ezt a gondolatsort, ki a Jelenések könyvében a következőket mondja:
“Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jelenések 3:15-16)

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

Elérhető-e meditációval a lelki béke?

Categories: Minden | Hozzászólás

Hol az igazság?


HOL AZ IGAZSÁG?

Egyetlen barátom szerint az igazság

nem a könyvekben, és nem is a könnyekben,
nem a tanítóknál, és nem is a tanultaknál,
nem a bölcseknél, és nem is a szerelmeseknél,
nem az óvodában, de nem is az iskolában,
nem a latroknál, de nem is a gazdagoknál,
nem a szegényeknél, de nem is a hatalmasoknál,
nem a Bibliában, és nem is a Védákban,
nem a NASA-nál, és nem is a Vatikánnál,
nem Indiában, és nem Európában,
nem a jógában, de nem is a szavazók jogában,
nem Ázsiában, semmikképp Amerikában,
nem a mestereknél, és nem a mesterkéltnél,
nem a dokumentumfilmekben, de nem is a rímekben,
nem a papoknál, de nem is a papolóknál,
nem a meditációban, de nem is a vak-ációban,
nem a házastársban, de nem is a társasházban,
nem a szeretőben, de nem is a szerelőben,
nem a mantrában, de nem is a hosszú imában…
sokkal inkább a belső szobában

VAN,

de főképp ott, ahol ketten vagy hárman,
de nem háromszázan,
együtt vannak az igazság megismerésének
őszinte szándékával,
a lélek szabadságának
igaz táplálékával.

Mondhatnád, hogy csak hiszem, hogy így van.
Válaszkép azt dalolnám: nem kell hinnem;
Jártam-keltem, láttam-tettem:
Tapasztaltam.

P.S.
Ez sem az igazság, de rámutat, bizonyságot tesz róla:
Kinek füle van, látja, ha szeme van, hallja!
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

LEGÚJABB VIDEÓ MAGYAR SZINKRONNAL:

Categories: Minden | Hozzászólás

A hármas alap – Miért apad el a megértés?


A szellemi növekedés három nagyon fontos tényezőtől függ:

1: MEGISMERÉS
2: MEGÉRTÉS
3: MEGCSELEKVÉS

A harmadik tényező még több megismerést, még több megértést szül, ami újabb cselekedetekhez, azáltal pedig állandó, soha véget nem érő megújuláshoz, növekedéshez vezet.

“Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” – mondja a mester.
Na de hogyan ismerhetné meg valaki az ő beszédeit?
Egyáltalán milyen beszédekről van szó? Lehet, csak hazugság az egész. Lehet, hogy nem is működik. Viszont lehet, hogy igaz, és tényleg élet van benne.
Bárki kipróbálhatja.
Nem szükséges hozzá vallás. Nincs szükség sem prédikátorokra, sem tanítókra, sem spirituális tekintélyekre, sem felemelkedett, megvilágosodott gurukra, mesterekre. Csupán igazságot szerető, azzal ismerkedő, azt cselekvő embertársakra, testvérekre, akik olyan szerepet töltenek be egymás életében, mint a test különböző részei a test tökéletes működésében.
…Mert mit láthatna a szem, ha nem lenne láb, mely elhordozhatja őt oda, ahol a látvány van? És mit érne a szem által meglátott látvány, ha azt az agy nem helyezné be a megfelelő helyre az élet puzzle-ében?

Sokan azt tapasztalják, hogy elapadt a megismerés, nem jön már a megértés. Lehet, hogy megfeledkeztek a megismert és megértett dolgok megcselekvéséről, megmutatásáról, továbbadásáról, mely révén az Örökkévaló kegyelme, az isteni szer, tovább áramolhatna, másokat is felébreszthetne, megtisztíthatna, újjászülhetne?

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

 

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

GYERMEK – AZ UTOLSÓ MENTSVÁR


Az élet szerzőjének kegyelméből arra ébredezgetek, hogy az embernek azért kellenek utódok, mert korábban, önigazultságának, vakságának köszönhetően nem tudott eljutni az élet rendjének megismerésére.
Az utódok nemzése sokszor az utolsó mentsvár a bekeményedett felnőtt számára. A gyermekek durván szembesítik őt hazugságaival, azok gyümölcseivel. Ha kellőképpen megtörik szellemi vaksága és világi eszméi börtönében, a kisdedekre átruházott szenvedés és fájdalom képei a megigazulás felé terelhetik őt.

Ekképp, mialatt a felnőtt újra az igazság befogadására alkalmas gyermekké formálódik, a gyermek veszít gyermetegségéből, és bekeményedik. Ezt a keménységet sok esetben csak egy újabb szülött képes feloldozni saját lágyságának, gyermetegségének rovására. Ily módon véget nem érő a körforgás, mely elszakítva az Örökkévalótól, a hiábavaló ismétlődések kerekében tartja az embert.
Azon személyek, akiknek nem lehet részük gyermekáldásban, más eszközök révén “kell” megtörjenek. Lehet ez börtön, betegség, vagy bármilyen más testi rabság.
Rosszabb esetben: gyermek + betegség + börtön.

Viszont a lélek szempontjából sokkalta jobb elszenvedni a fizikai rabság bármilyen formáját, mint teljesen elveszíteni, eljellemteleníteni a lelket, maradandó károkat okozva benne.

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

A Biblia csodái Jézus beszédei alapján

Kik olvassák az idők jeleit, tisztában vannak vele, hogy az utolsó időkben élünk. Már történik, amit Krisztus megjövendölt: Egyre többen jönnek (még az ő nevében is), kik nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elkápráztassák, és megtévesszék az embereket. Ez a videó kiválóan szemlélteti Krisztus beszédei alapján, hogy mi volt a csodák szerepe, lényege, és indíttatása, melyeket Krisztus és az ő követői cselekedtek az akkori időkben. Úgy gondoltam, fontos lenne megismerni a csodák mesterének személyes véleményét is annak érdekében, hogy különbséget tudjunk tenni a megtévesztés szándékával, és az Ő szeretetével és erejével végrehajtott csodák között. A film szerzője nagyon szépen rámutat azokra a fontos elemekre, melyek nem kerülhetik el figyelmünket, ha el szeretnénk igazodni, az egyre jobban szaporodó csodák és szemfényvesztések világában. Sok sikert kívánok minden kedves igazságszerető embertársamnak!

Categories: Minden | Hozzászólás

Oroszlánkirály keresztelő és az áldás


– Ki adhat áldást? Kinek? –

Jössz játszani?
Leszel egy pár percig Isten az én kedvemért?

Én, az ember szeretnék nagy lenni. És ezzel egyetlen baj sincs mindaddig, amíg nem a saját, beprogramozott fejem szerint tenném azt.

A nagyság részét képezheti az is, hogy kijelentem, hogy áldást adok rád, vagy a te gyermekedre. És ezzel sincs semmi baj mindaddig, amíg tudom biztosra, hogy van, amiből adjam, és fel vagyok rá hatalmazva, hogy áldásokat osztogassak embertársaimnak.

Arról, hogy ki adhat áldást, és kinek, később fogok szólni. Előbb azonban kitérnék egy egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jelenségre, mely nem biztos, hogy épp annyira ártalmatlan, mint amilyennek tűnik.

A GYERMEK KERESZTELÉS

Egyre többen ébrednek rá arra a szomorú tényre, hogy a Vatikán központú, egyháznak nevezett multi önkényesen és illegitim módon keresztelgeti a megtévesztett emberek újszülöttjeit. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy az írásban, melyre állításuk szerint a dogmáikat alapozzák, egyetlen szó sincs a gyermekek megkereszteléséről. Ennek ellenére mégis, mint szentséget emlegetik azt, és szinte kötelezik híveiket gyermekeik megkeresztelésére, a vatikáni zsidó-keresztény bélyegnek gyermekükre való égetésére.

Na de miért ilyen szigorúak ezek a gondolatok? Hisz csupán egy ártalmatlannak tűnő szokásról van szó, melynek során a gyermek számára kijelölik a keresztszülőket, elfogyasztják az ünnepi ebédet és a gondokat elfeledtető szokásos alkohol adagot.

Törekedjünk a józanságra és a következetességre, hogy ne mondhassa senki, hogy csupán egy rögeszméről van szó ebben az írásban!

A saját és embertársaink életét szemlélve könnyen arra a felfedezésre juthatunk, hogy a gyermek akaratán kívül átveszi a szülő fizikai és szellemi adottságait, korlátait. Ha az apukának hajlama volt a fej szőrzetének kóros elvesztésére, minden bizonnyal a gyermek is örökli ezt a tulajdonságot. Ugyanígy, ha az anyuka hajlamos volt a kóros zsírpárna növesztésre, nagy a valószínűsége annak, hogy a gyermek is örökli ezt a kényelmetlen és igencsak hátrányos tulajdonságot.

És ugyanígy történik a szellemi és jellembeli vonásokkal is. Ha az apuka makacs volt, kicsi az esély rá, hogy kisfia ne legyen az. Ha az anyuka megtagadva női mivoltát férfi szokásokra, azáltal a férfiakkal való versengésre törekszik, nagyon is elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb a kislánya is magára ölti ezeket a sok időn keresztül látott, női mivoltára veszélyt jelentő szokásokat.
Tehát tagadhatatlan, hogy a szülő, legtöbbször tudatlanul, rányomja szellemi szegénysége és betegségei bélyegét gyermekére.

Ha az anyuka és apuka magára vette a vatikáni bélyeget, és gyermeknemzés előtt nem tagadta azt meg, legtöbbször a társadalmi nyomás hatására, ráégeti ezt a bélyeget a gyermekére is. Ezen beavatási rítus súlyát, természetesen csak az könnyítheti, ha a szülők jól megmagyarázzák maguknak, hogy abban semmi rossz nincs, ha a gyermek meg van keresztelve.

Mint tudjuk, nem a keresztelési procedúrával van a “baj”, hanem azzal a szellemi lenyomattal, azokkal a társadalmi kódokkal, sémákkal, szabványokkal, amelyek társulnak a keresztelés és a kereszténység fogalmakhoz, melyeket a gyermek kereszteléskor önkéntelenül, akaratán kívül vesz magára. Ennek igazi súlya csak akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, amikor felcseperedik, elkezd keresgélni, megértéseket, felismeréseket szerezni, és úgy dönt, hogy nincs neki szüksége erre a bélyegre. Meggyőződésem, hogy kemény legény vagy leány kell legyen, aki nyíltan fel meri vállalni, hogy szabad akaratából ezt a bélyeget visszautasítja, akár még felnőtt korában is.

Nyilván, ha az egykori keresztelő egy teljesen ártalmatlan dolog lett volna, legfeljebb csak az történhetne, hogy a szülők és a rokonok megértően tudomásul veszik a gyermek döntését, és arra bátorítják őt, hogy megtalálja az életben azt, ami őt igazán boldoggá teszi. De, sajnos, nem ez történik. Legtöbbször jönnek az érzelmi zsarolások, a fenyegetőzések, a “családból” való kitagadások és társai. És csak ezáltal derülhet ki, hogy a keresztelő nem is olyan ártalmatlan semmiség, mint gondoltuk, és hogy a keresztelőnek nevezett megbélyegzőhöz olyan szellemi lenyomatok társultak, melyek egy életre szóló csomagot helyeztek az újszülött hátára. Aki ezt nem hiszi, próbálja ki: töröltesse nevét a kereszténység nagy könyvéből, és azt nyilvánosan vállalja is fel szerettei, barátai, ismerősei előtt.

Vannak fiatal szülők, kik eljutnak addig a pontig, hol rájönnek, hogy hazugságba lettek belekeresztelve, de arra már nincs erejük és bátorságuk, hogy a család és a közösség előtt nyíltan felvállalják azt. Ezért egy kicsit modernizálnak a dolgon, és másfajta, egy kicsivel korszerűbb, vagányabb keresztelőt tartanak, hogy elhitessék magukkal, hogy ők “kiszálltak a rendszerből”. A valóságban persze semmiféle kiszállás nem történt, mert nem jutottak el arra a szellemi és lelki érettségre, mely révén bátran felvállalnák, hogy ők ezt a babonával és istenfélelemmel megspékelt szokást semmilyen szín alatt nem támogatják. És mivelhogy csak hitték, hogy kiszálltak belőle, de valójában nem történt meg a szellemi kötelékek feloldozása, a gyermeküket is beleveszik valami hasonló csapdába, ezáltal sokszor egy életre szóló bélyeget sütve rájuk. Így tornásszák át magukat sokan a cseberből a vederbe.

Persze ezért nem neheztelhetek egyetlen embertársamra sem, mert ahogy én is, ők is tudatlanságból cselekszik az “istenkáromlást”.

A legdivatosabb új módi keresztelő, az Oroszlánkirály rajzfilmben népszerűsített keresztelő, mely némiképp hasonlít a hagyományos verzióhoz:

Vízzel meglocsolják gyermekeiket, majd felmutatják őket a napnak, az égnek, a földnek és a levegőnek. Ez valami olyasmit szimbolizálhat, hogy a gyermeket megmutatják a négy elemnek, ezzel kijelentve, hogy ő hozzájuk tartozik, más szóval e-világi.

Ezek után teljesen természetessé válik, hogy az ember, ki ezzel a pogány beavatással kezdte életét, nehezen tud majd elszakadni földi állapotától, és nehezebben jut el a megboldogulás, az üdvösség állapotába.

Azt, hogy miért istenkáromlás ez, most csak nagyon röviden és tömören próbálom kifejteni. Ha egy picit is ismerjük az ószövetséget, tudjuk, hogy a Teremtő mindig figyelmeztette az embereket, hogy ha a teremtett dolgok előtt tisztelegnek (nap, hold, csillagok, föld(-anya), víz, levegő, emberek és állatok faragott képei), az bálványimádás. Félreértés ne essék! Én magam is hálás vagyok a nap sugaraiért, a holdért, a földért, a vízért és a levegőért, de amióta tudom, hogy én nem a test vagyok, azóta nem tehetem meg, hogy egyiptomi, vagy akár magyar-néphagyomány, nap és hold istenekhez fohászkodom, mert nem belőlük lettem, nem általuk teremtettem.

A nap azért teremtetett, hogy melegítsen, világosságot adjon. A föld azért, hogy eledelt teremjen. A víz azért, hogy szomjunkat oltsa. A levegő pedig azért, hogy az égéshez szükséges oxigént beszívhassuk. Ennyi. Viszont azzal, hogy emberként, lelki lényként a naptól, a levegőtől, a földtől és a víztől várom a megváltásomat, nem épp azt fejezem-e ki, hogy megtagadom a Lelket, a Teremtő Istent, mely életet lehelt az anyagba? És nem azt közlöm-e a Mindenhatóval, hogy én köszönöm szépen, itt is jól vagyok; nem szeretném megismerni az isteni lélek tökéletes birodalmát? És az újszülött gyermekemet a napnak, a földanyának, a levegőnek és a víznek mutogatom, ahelyett, hogy alázattal a Teremtő Istenhez fohászkodnék áldásért, hogy ha már nem tudtam a zacskóban tartani, segítsen neki is majd megszabadulni az anyag börtönéből. Ezzel a pogány, földhözragadt szertartással közlöm az ég és a föld teremtőjével, hogy azt akarom, hogy a gyermekem teljes mértékben azonosuljon az anyaggal, kerüljön be teljesen annak rabságába, szenvedjen, túrja a földet élete végéig, a nap istenek előtt tisztelegjen, majd félelmek és fájdalmak között sorvadjon ki a világból, mint mindenki, aki elhagyja a fizikai létsíkot, de nem tudja, hogy az ő igazi otthona nem ott van, ahol hetven éven keresztül időzött, tékozolt.

És még csodálkozok is majd, hogy a gyermek anyagias, és egyáltalán nem érdeklik őt a lélek dolgai. Mi ez, ha nem a teljes tudathasadás állapota?

Viszont mivelhogy van sejtésem róla, hogy van egy olyan isten is, ki a napot, a levegőt, a vizet és a földet teremtette, őt is bevonom a saját, világi játszmámba, azt kérvén tőle, hogy adja áldását a gyermekemre, hogy sikeres legyen az életben. Persze ezen a ponton sem tudok nem arra gondolni, hogy lehetőleg legyen egészséges, ne nélkülözzön, az anyagiakban bővölködjön, és lehetőleg mindene meglegyen. És talán eszembe sem jut arra is kérni az áldást, hogy egy szép napon felébredhessen, megtudhassa, hogy ki ő valójában, és hol van az ő igazi otthona.

Itt talán át is térhetünk a másik fontos, keresztelővel kapcsolatos kérdésre: az áldásra.

KI KÉRHET, KI ADHAT ÁLDÁST?

Ezt a témát, mivelhogy már eddig is túl szaporítottam a szót, igyekszem rövidebbre szabni, mint az előzőt. Ezért egy egyszerű játékot mutatnék be butaságunk szemléltetésére:

Képzeld el, hogy te vagy a Teremtő Isten. Én pedig a gyermeked, a teremtményed.

Minduntalan eszembe jutsz, amikor szükségem van valami földi jóra, és eléd járulok a következő szavakkal: Istenem, kérlek add áldásodat a párkapcsolatomra, az autóvásárlásra, a lakásfelújításra, a pityókaszedésre, az új lakás vásárlására, a munkahelyemre, a fizetésemre, az egészségemre…. egy szóval: az alvásomra! Áldjál meg Istenem, mert én sosem szeretnék ebből az álomból felébredni. Ezért kérlek, adj meg nekem mindent, ami alvó állapotban tart engem!

Folyton odajövök hozzád és kérek tőled valamit, mint egy koldus. És sosem telek be a az adományokkal. De egyszer az életben nem fordulok hozzád azzal a kéréssel, hogy meg szeretnélek ismerni. Te könyökölsz magányosan a szobádban, és várod, hogy mikor jövök hozzád egy újabb megrendeléssel, amiért hajlandó vagyok perselypénzt adni, rózsafüzért morzsolgatni és egy kis jóságot is eljátszani.

Mit tennél te az Ő helyében, pajtás?

Tudtomra adod, hogy örök életre teremtettél. Elmondod, hogy ha megismerem a te elképzelésedet, azáltal az örök lét hogyanját ismerem meg. Sőt, annak módját is közlöd velem, hogy miképp juthatok el földi életem végére úgy, hogy megboldoguljak, hogy életem legboldogabb, legkatartikusabb pillanata a küszöb átlépése legyen. És én ezt az egyik fülemen beengedem, a másikon meg ki. Úgy teszek, mintha soha nem is hallottam volna róla, hogy te hosszú időn keresztül próbáltad nekem elmondani, hogy amiben vagyok, az nem a teljesség, nem az az állapot, melyet te elképzeltél számomra, hanem egy elbukott, besötétedett hely, melynek mozgatórugói a félelem, a szégyenérzet, a versenyszellem, a hatalomvágy és a tekintélyelvűségre épülő hazugságok.

Ezért amikor újból megkereslek, megint egy olyan kéréssel jövök hozzád, mely ehhez az elbukott, besűrűsödött, megtébolyodott állapothoz köt engem. És ismételten elmondom, hogy áldásodat szeretném a következő autómra, a következő lakásomra, a következő csajomra és a gyermekemre, hogy a nap, a levegő, a víz és a föld imádatában, annak rabságában élje életét.

Mit tennél, pajtás, Isten helyében?

Egy idő után lehet, hogy te mondod nekem, hogy legyen meg a te akaratod. Ha neked új kocsi kell, szenzáció, új lakás, új kalandok, új ízek, új kényelem az örök élet, az örök megújulás lehetősége helyett, hát legyen. És utamra engedsz. Talán erre mondja a mester, hogy az ilyenek, már megkapták, elvették jutalmukat. Ettek ittak, szaporodtak, kocsikáztak, voltak diszkóban, állatkertben és vidámparkban. Betegeskedtek, versenyeztek, háborúztak, vesztettek és győztek… Mit kezdhetnél te velük, ha ők ennyivel is beérik?

Ugyanazt ismétlik minden órában, minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. És az ajándékba kapott igazságokat elutasítva olyan tanítókat fogadnak maguknak pénzért, akik ha szükség, tudományosan is alátámasztják, hogy a mókuskerékben az igazság, igazi élet!

Te döntsd el, testvér! Te mondd meg, hogy meddig kérhetnék áldást tőled, azok után, hogy eszem ágában sincs megismerni téged, azt, akitől az áldásomat kérem.

Kétezer évvel ezelőtt „megnyílt az ég”, és a következő szózat hallatszott: ez az én amaz szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm! Őt kövessétek!

Hát ez igazán nem szép tőled! Őt bezzeg megdicsérted két évezreddel ezelőtt, és megadtál neki mindent. Azt, hogy a beteget meggyógyítsa, a halottat feltámassza, hogy kenyeret szaporítson. Mindennel elhalmoztad őt. Engem pedig egy euró kettes autó megvásárlásban sem segítenél.

Hogy is van ez, fater?

És te azt mondod erre, hogy úgy, drága gyermekem, hogy Ő, akinek mindent odaadtam, lemondott mindenről, mert bízott bennem. Bízott abban, hogy, amit tőlem kap, az minden földi jónál értékesebb. Kijelentette, hogy leteszi az életét, hogy újra felvehesse azt. Láttam, hogy mivel legyőzte a világ urának hazugságait, nem fog a fejébe szállni a dicsőség. Ezért megdicsőítettem őt, és mindent megadtam neki, a halál és az élet feletti hatalmat beleértve. Ekképp, akire ő áldást mondott, az áldás is volt: azon nyomban meggyógyult a beteg, feltámadt a halott, megszabadult a holdkóros az őt fogva tartó hazug szellemektől, szellemiségektől. Mindezt azért, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, hogy mit jelent, ha valaki mindenek felett az igazságot éhezi és szomjúhozza, és bízik benne, hogy azon kívül minden más megadatik, amire szükség van.

Azt mondod nekem, hogy téged senki nem látott, mert a lebutított, besűrűsödött testben, senki sem bírná meg a te jelenlétedet. De őt elküldted, hogy aki őt látja, annak legyen fogalma róla, hogy ki vagy te, mi a te elképzelésed az életről, mi a te ajánlatod.

Azt mondod, hogy aki megismeri őt, és megcselekszi az ő beszédeit, annak folyamatosan adsz kijelentéseket, felismeréseket, bölcsességet és hatalmat, mellyel felvehetik a harcot a világ csalárdságával szemben. Ennek ellenére mindenki csodákat és jeleket vár tőled, épp úgy, mint kétezer évvel ezelőtt. Senki nem kíváncsi arra, hogy melyik az a jellem, az a tökéletes emberi természet, mely lehetővé tette fiad számára, hogy általa csodák történjenek.

Sőt, sokan arra vetemedtek, hogy bálványozzák őt, mintha egy mesebeli varázsló volna, ki oszt majd a varázserejéből azok számára, akik már nagyon sokat tapsoltak, énekeltek, hízelegtek neki.
Te arra is felhívtad figyelmünket, hogy a világ urával senki nem szállhat szembe saját, világi bölcsessége szerint, mert a világ bölcsessége a világ uráé. A világ ura pedig nem ajándékoz olyan eszközöket senkinek, mellyel bárki is legyőzheti őt. Ugyanis ha megtenné, saját birodalma ellen szállna harcba.
Megadtál minden eszközt arra, hogy megszerezzük a legértékesebb kincset. Mi mégis más eszközöket kérünk tőled, melyekkel vakságunkat, tudatlanságunkat és az abból származó betegségeinket, szellemi hiányosságainkat megőrizhetjük. Folyton áldást kérünk tőled, kit nem ismerünk, és eszünk ágában sincs megismerni.

A fenti gondolatok alapján, kedves olvasó, mit gondolsz, kitől jön az áldás a jólétre, az új autóra, az anyagi sikerre? A világi sikerekre ki osztogatja az áldást? Az ünnepelt sztárokat, emberbálványokat, példaképeket ki áldotta meg azzal az irdatlan nagy bőséggel és hírnévvel? Nem épp az, aki a világban akar tartani bennünket?

KI ADHAT ÁLDÁST?
Erre a kérdésre, úgy vélem, mindenki számára egyértelmű a válasz, aki a fenti sorokat nyitott szemmel olvasta.
Nyilvánvaló, hogy aki nem kapott égi áldást, az nem is nagyon osztogathat olyasmit. Aki nyilvánosan is meg nem tagadta az egyiket, hogyan kaphatna áldást a másiktól? Hogyan közvetíthetné az élet szerzőjének áldását embertársai felé, ha nem az égnek, hanem az anyagnak kötelezte el magát, és még mindig azt szolgálja? És ha mégis bátorkodna áldást adni valakire, egy újszülöttre, jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy milyen áldás az, kitől származik, melyet oly bőkezűen osztogat? Nem épp attól, akit még mindig nem tagadott meg, kinek még mindig a szolgálatában áll.

Egyetlen barátom a következőket mondta:
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak (a pénznek).”

Azt, hogy Ő honnan vette a bátorságot ezekre a kijelentésekre, mindenki megtudhatja, aki igazán kíváncsi, ha elolvassa azt a négy rövidke evangéliumot, melyek beszámolnak a Krisztus Jézus beszédeiről, és cselekedeteiről.

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

 

Categories: Minden | Hozzászólás

Jézus vére nem varázsital; Jézus keresztje nem varázspálca; Jézus neve nem varázsszó;

Jézus vére nem mosószer, nem tisztítószer,
és nem is varázsital!
Jézus keresztje nem varázspálca!
Jézus neve nem varázsszó!

Vasárnap közeledik. A bálványok imádatának ünnepe, amikor valamelyik Istenség állítólag elfáradt és leült pihenni. Gondoltam, rovok egy pár sort én is e szent alkalomból annak emlékeztetőéül, hogy a bálványok előtti tisztelgés nem visz senkit sem üdvösségre, és még csak meg sem világosít.
Bálványaink, kabaláink sokfélék lehetnek. Vannak, kik rózsafüzéreket morzsolgatnak, keresztyén szobrok/jelképek előtt előtt hajladoznak. Mások pedig keleti szimbólumokra és mantrákra izgulnak, miután egy kis időre abbahagyják a pénz utáni sóvárgást és szaladgálást. És csinálják ugyanazt, amit a vatikáni héber-keresztyénség, csak más köntösben, más formát adva ugyanannak a lényegnek/ lényegtelenségnek.
Ja és már szinte megfeledkeztem a modern másokról, a 21. század legbrutálisabb vallásának, a brit tudósok által propagált áltudománynak a híveiről; kik most körülbelül a discovery channel és a hozzá hasonló csatornákon keresztül fogyasztják a tekintélyelvűséggel durván megspékelt áltudományos közleményeket, melyek forgatókönyvét feltételezhetően a Szent NASA szent professzorai agyalták ki .
A bálványimádás lényege, ahogy buta emberként látom a dolgokat, nem más, mint amikor értelemmel rendelkező emberi lényként megtagadva az istenadta józan észt, a józan ítélőképességet, teremtett tárgyaktól, égitestektől (nap, hold, bolygók, csillagok, csillagképek), más élőlényektől, földi tekintélyektől és a legendák isteneitől várjuk a segítséget, a szebb jövő reménységét.
És ha ezt ekképp cselekedjük, természetesen elkerülhetetlenné válik, az ambícióval társuló butaságunk által megteremtett pokoli létállapot. Tehát a bálványok valójában a pokoli lét- és lelkiállapotba biztosítanak számunkra belépőt. Még véletlenül sem a lelki békének állapotába.

A bálványimádás legalattomosabb formája az, melyet az általunk ismert legnagyobb földi létező, a Krisztus Jézus nevére építettek fel az okkultista keresztyén írnokok, pápák, bíborosok, egyházi tekintélyek.
Jelenlegi megértésem szerint a Jézus imádat és bálványozás lényege az, hogy Jézust amolyan keleti misztikus-varázsló-vudu-sámán-superman-batman szuperhőssé teszik. És arról beszélnek, hogy Jézus vére megtisztít, és ha kimondod az ő nevét, akkor az ördög hirtelen lefossa magát. És ha előkapod a Jézus keresztjét, és ahhoz még társítod Szűz Mária nevét is, attól már a brit tudósok madárinfluenzáját is elkapja a sátán stb.
Általában a Jézus imádatával leplezett, államvallássá tett sátánizmus Jézus nevét, Jézus vérét, Jézus keresztjét úgy emlegeti, mint valami nagy varázserővel bíró misztikus eszközöket, melyekkel csak a felavatott és beavatott vallásos tekintélyek, pápák, bíborosok, püspökök, szent atyák, lelkipásztorok, hittérítők tudnak bánni.
Egyébként ugyanezt teszi az emberiség ősidők óta az egyiptomi, görög, római, magyar stb. néphagyomány-istenekkel, bálványokkal, faragott képekkel.
Ezzel az alattomos csellel alázzák és fosztják meg életerejüktől a tudatlanságban tartott, vallásos babonákkal táplált embereket. Persze ezen a ponton megint érdemes kihangsúlyozni, hogy az egyén gyávasága, bizalmatlansága, félelme, kényelme, függőségei, és az igazság iránti nemtörődömsége teszi lehetővé ezt számukra, és teremti meg az igényt a hazugságokra.
Így hát fontos ismételten kijelenteni, hogy sosem a vezetők, sosem a papok, sosem a money-pulátorok a főbűnösök, hanem az emberek, kik a kényelmük és az anyagi jólétük érdekében minden nap szembeköpik az igazságot, és a nevetség tárgyává teszik a mester azon tanításait, hogy az Istennel való kapcsolattartás a belső szobában kell megvalósuljon, nem a templomokban, és nem is a köztereken.

Na de miért veszélyesebb a Jézus imádat és Jézus bálványozás minden más bálványozásnál?
Azért, mert nagyon nagy valószínűséggel tényleg ő volt az a személy, aki a Teremtő tervét, az ő bölcsességét és erejét az emberek számára a legtökéletesebben megjelentette. És tanításainak lényegéről a legkönnyebben az ő bálványoztatásával az ő babonás imádtatásával lehet elterelni az emberek figyelmét.

Tehát, azok a prédikátorok és tanítók, akik Jézus nevét, az ő vérét és az ő keresztjét hangoztatják, nem tesznek mást, mint háttérbe szorítják a lényeget: az ő beszédeit, melyek megismerése, megértése és megcselekvése nélkül senkinek nem lesz sem örök élete, sem üdvössége, sem mennyországa sem megvilágosodása.
Az tehát, hogy valaki babonás istenfélelemben bálványozza az ő nevét, vérét, keresztjét, annak bizonyítéka, hogy az illető személy durván meg van vezetve, és fényévekre áll Krisztus beszédeinek ismeretétől, megértésétől, azok megcselekvésétől, ekképp a lelki szabadságtól is.

Az alap az, amit ő mondott:
BOLDOGOK AZOK, KIK ÉHEZIK ÉS SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT, MERT MEGELÉGÍTTETNEK, mert megtalálják az igazságot, és az szabaddá teszi őket.
Ekképp tehát, aki az igazság megismerésének őszinte vágyával olvassa az evangéliumokat, könnyen megérti, hogy miről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy aki fogyasztja az ő testét és az ő vérét, annak örök élete van. És azt is meglátja, hogy a luciferánus vatikáni kereszténység által milyen durván ki vannak forgatva az igazságot nem éhező és nem ismerő, vallásos babonákat követő tömegek számára az ő szavai.
Bárcsak ne úgy lenne, ahogy itt leírom, de balga szemeim úgy látják, hogy a mai kereszténység a sátánizmus legkifinomultabb formája, mert a legnagyobb nevet használja fel arra, hogy visszavigye az embereket azokba a pogány, babiloni szokásokba, melyek nem az igazság megismerésére szólítják őket, hanem az ellenkező irányba: a seolba, a seholba. 😦

Drága embertársam,
Jézus vére nem mosó-, mosogatószer,
és nem is varázsital!
Jézus keresztje nem varázspálca!
Jézus neve nem varázsszó!

Viszont az ő beszédeiben, ha megismerjük, megértjük és megcselekedjük őket, tényleg üdvösség van, igazi békesség, szabadulás és Isten jelenléte által való öröm. Ezért azokat keresd, azokkal ismerkedj, azokat cselekedd. És akkor a csoda tényleg a szívedbe költözik, mert megtapasztalod, hogy igaz azon kijelentése, hogy aki ismeri és cselekszi az ő beszédeit, azt a Gondviselő vezeti az úton, kijelentéseket, felismeréseket ad neki. Ezen felül meg bölcsességgel és erővel ruházza fel őt, mely ahhoz szükséges, hogy fel tudja venni a “harcot” a világot leuraló hazugságokkal, sötét erőkkel szemben. Ekképp egy napon majd ő is elmondhatja magáról, amit a Krisztus Jézus:
“Én meggyőztem a világot” (legyőztem a világot)

Károli Gáspár 1908-ban revideált fordítása:
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

Categories: Minden | 2 hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.