Minden

Lehetnek-e ellenségei egy “spirituális harcosnak”?

daniel
A facebookon találtam egy olyan bölcseletet, mely arra indított, hogy alaposabban is megvizsgáljam a fenti kérdést.
Abu Bakr, Mohamed próféta tanácsadója, a következőt állítja:
“Egy spirituális harcosnak nincs külső ellensége.”
Erre a kijelentésre az első reakcióm az volt, hogy hamis. Egy kis idő múlva meg arra jutottam, hogy nem egyértelműen hamis, hanem pontatlan, és túlontúl félreérthető, félreértelmezhető, a hamisság eszközeként használható.
Ha szó szerint vételezzük a fenti állítást, akkor egyértelműen hamis. És hamisságát igazolják Krisztus szavai, de még a józan paraszti ész is. Egyértelműen kijelenthető, hogy amennyiben szó szerint is igaz Abu Bakr kijelentése, Krisztus állításai hamisak. Amennyiben Krisztus kijelentései igazak, nem lehet igaz Abu Bakr bölcselete.
“Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.” (Jn 15:20)
“Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.” (Lk 6:26)
“Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15:19)
Tehát amennyiben igazak Krisztus urunk szavai, Abu Bakr kijelentése csak akkor lehetne igaz, ha azt sugallná, hogy “a spirituális harcos” nem tekint ellenségként az ellenségeire. (Megbocsát nekik, mert nem tudják, mit cselekednek, mert a tudatlanság ébreszti bennük a megújulásra hívó igazsággal szembeni ellenszenvet.)
Viszont, ha valóban spirituális harcos valaki, teljesen kizárt, hogy ne legyenek olyan személyek, akik ellenségként tekintenek rá, mert az igaz spiritualitás önkéntelenül is kihívja, és kikezdi az emberekben lévő hamisságot, hogy a hazugságot felismerve, megtagadják azt, és elindulhassanak a megigazulás, avagy a hiábavalóság börtönéből való megszabadulás útján.
Miért?
Azért, mert a spirituális harcos kijött már a tömegszellemből, azaz a tengerből. Megtanult a tengeren járni. És ha kijött a tömegszellemből (a tengerből), aki ránéz, az is ki akar majd jönni onnét. És minél többen jönnek ki a tengerből, annál inkább gyengül a tenger uralma.
Viszont, mint tapasztaljuk, a tömegszellem (a tenger) nem nézi jó szemmel saját hatalmának gyengülését, híveinek elvesztését. Ezért támadást intéz mindenki ellen, aki világosságával rombolja az ő sötétségét.
Ez a támadás nyilván csak akkor nem történik meg, ha a spirituális harcos csupán gondolja magáról, hogy spirituális harcos, de a valóságban se nem oszt, se nem szoroz az ő jelenléte a tengerben. Nem gyengíti meg a népek tengerének hatalmát.
Ezért azok a “spirituális harcosok”, akiket körülrajong, pénzel, és ünnepel a világ, teljesen logikus, hogy báránybőrbe bújt farkasok, akik a spiritualitás köntösében tetszelegnek. Ilyenek a best-seller írók, sztárok, pénzért prédikáló, anyagi jólétben dúskáló spirituális tanítók.
Ha valaki tényleg “spirituális harcos”, akaratlanul is világít, mert “Nem rejtethetik el a hegyen épített város”. (Mt 5:14)
A világosság pedig akaratlanul is gyengíti a sötétséget. És ha ez így van, máris elértünk János evangéliumának a bevezető gondolataihoz:
“Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében !!!beszédeiben!!! hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől !!!az örök igazságtól, avagy a lélektől!!! születtek.” (Jn 1:9-13)
Tehát Abu Bakr kijelentését, mint látjuk, az élet rendjét alázatosan megfigyelve, és megértve, egyszerű paraszti logikával is meg lehet cáfolni.
Én személyesen úgy sejtem, hogy Mohamed segédjének a bölcselete, melyet akár építőmódon is lehetne értelmezni, nem véletlenül van ennyire pontatlanul és félreérthető módon fogalmazva. Legalábbis felteszem a kérdést, hogy mi akadályozhatta őt abban, hogy úgy fogalmazzon, hogy “A spirituális harcos nem tekint ellenségként az ellenségeire”.
A bölcselet álnokságának leleplezése:
A legegyszerűbb cáfolata a prófétasegéd szavainak a következő:
Romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt (Mt 7:18)
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. (Mt 6:24)
Mivelhogy tudomásunk van róla, hogy Abu Bakr földi hatalmat élvező, és földi hatalmat gyakorló ember volt, könnyen arra következtethetünk, hogy annak az Úrnak szolgált, aki megadta neki a földi hatalmat és dicsőséget.
Aki Abu Bakr szó szerint vett, ekképp felettébb félreértelmezett bölcsessége szerint próbálja élni az életét, az tudatlanul az eljellemtelenedés  irányába igyekszik. Mindenütt, mindenhol, minden körülmények között úgy próbál jelen lenni, és beszélni, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ezért jelenlétével senkit nem sért meg, beszéde senkinek nem okoz megütközést.
Márpedig ha a hamisság nem ütközik meg, nem törhet szét. És ha a hazugság nem törik szét, helyét nem veheti át az igazság, és az abból származó szabadság.
A korszellem hígulása, a tömegek butulása épp annak köszönhető, hogy a mai férfiak elfelejtették, mit jelent férfinak lenni. Kényelmük, anyagi jólétük és a hamis biztonságérzet által vezérelve azon szorgoskodnak, hogy mindenütt, mindenkor, minden körülmények között úgy fogalmazzanak, hogy az ne okozzon megütközést senkinek. Még a lélektipró hazugságoknak sem.
Viszont ha valaki nem okoz megütközést a hazugságban élő emberek lelkében, teljesen logikus, hogy ő maga is a hazugság rabja. Ugyanis az igazság képtelen arra, hogy elrejtse magát annak okáért, hogy ne csorbuljon a hazugságban élők halált hozó nyugalma.
Aki megérthette, megértette, hogy miért elkerülhetetlen, hogy “a spirituális harcosnak” legyenek ellenségei.
Ha az olvasók közül valaki valóban “spirituális harcos”, valószínűleg azt is érti már, hogy a spirituális harcos miért nem tekint ellenségként az ellenségeire.
“”Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.”” (Lk 6:26)
Reklámok
Categories: Minden | 3 hozzászólás

A nemi vágy mértéke fordítottan arányos az igazság mértékével

Ennek rövid magyarázata:
Az ember örömre teremtetett. Ez azt jelenti, hogy képtelen öröm nélkül élni. A testi vágyak ismételt kielégítése, mint tapasztaljuk, mulandó örömöt kölcsönöz az embernek. Viszont a lélek vágyainak kielégítése is örömöt ad az embernek. Mivel örömök nélkül képtelenek vagyunk élni, fontos, hogy valamilyen módon kielégítsük örömigényünket. Teljesen logikus, hogy minél kevesebb lelki örömben van részünk, annál több fizikai örömöt próbálunk szerezni magunknak.
És ezt megtehetjük a nemi vágy ismételt kielégítésével, vagy más fizikai örömforrásokból való táplálkozással: szenvedélyek, hobbik, sportok, bulik, italozás, evés, versengés stb.
A két öröm között, mint ahogy azt a név is mutatja, az a lényeges különbség, hogy egyik a fizikai dolgokhoz kötődik, a másik pedig a lelki dolgokhoz.
És itt rögtön eszembe jut Pál apostol azon kijelentése, hogy Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és szent lélek általi öröm. Tehát az isten országában, a lélek birodalmában olyan örömökkel táplálkozik a lélek, melyek függetlenek a testi kívánságoktól.

Magamat, embertársaimat és az élet rendjét figyelve, a szentiratokat tanulmányozva, arra a következtetésre jutottam, hogy annál nagyobb a nemi vágy egy emberben, minél távolabb jár az igazságtól. A nemi vágy által irányított ember előbb vagy utóbb a törvény súlya alatt találja magát, és szövetséget köt egy ellenkező nemű személlyel, ezután pedig a különböző állami intézményekkel, és társadalmi struktúrákkal. Ez ma azt jelenti, hogy alá rendeli magát az anyagi világ urának, a Mammonnak, a megtévesztés szellemiségének, avagy a Sátánnak.
Ekképp elkerülhetetlenné válik a szenvedés, a rabság intenzív megtapasztalása, az alászállás a poklokra. Amikor a szenvedés és a rabság a tetőfokára hágott, kezd megjelenni a lényegi látás, a lelki szabadság utáni sóvárgás. Felismerések, megértések jönnek, és megtörténik a megtérés, a visszafordulás az Élet Rendjéhez, a Mindenható Istenhez, az Élet Szerzőjéhez. Ebben az általam ismert legjobb és leghatékonyabb segítség Krisztus urunk tanításai, melyet megismerve és megcselekedve a lélek teljes szabadulást nyerhet a hiábavalóságtól.

(Ézs 53,11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.

1Pt 4,1-2 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.)

Sajnos a ma divatos ezoterikus tanokat ismételten cáfolnom kell, és fontos kijelentem, hogy létezik gonoszság a Földön. A gonosz maga a Sátán.
De még mielőtt félreérthető vallásos köntöst adnék ennek a gondolatmenetnek, kitérnék a Sátán és a bűn szó jelentésére. A Sátán megnevezés az arámi „sata” szóból ered, melynek jelentései a következők:
1. félrevezetni
2. eltéveszteni a célt
3. valakit tévelygésbe vinni, megtéveszteni
4. letéríteni valakit az útjáról stb.

A bűn szó is, mint sokan tudják, céltévesztést jelent. Tehát, aki bűnös, az célt tévesztett, nem találja a célt. Na de mi a cél? A cél az élet, az (örök) élet útjára való visszatalálás. Krisztus urunk tanításaiból egyértelműen kivehető, hogy aki még testben nem találja meg az élet keskeny útját, az testen kívül is tévelyegni fog azzal a különbséggel, hogy ott már a megigazulás eszköze, a test sem áll már a rendelkezésére. Ezért beszél a mester örök tűzről, örök kárhozatról, örök szenvedésről. (És még véletlenül sem reinkarnációról).
Na de visszatérve a megtévesztésre és a céltévesztésre, most csupán röviden és tömören mondom el, hogy miben áll a megtévesztés lényege:
A megtévesztés, a céltévesztés lényege az, hogy az ember különböző hazug tanoknak köszönhetően elutasítja, eltaszítja magától a szembesülés lehetőségét. És nem tudja, hogy azzal a megértés és az Élet Igazságához való megtérés, az élet igazságaival való egybeolvadás (üdvözülés, szabadulás) lehetőségét utasítja el. Aki ezt érti, feltételezhetően azt is érti, hogy miért veszélyesek a keletről Amerikába, majd Európába beimportált, cukormázzal megkent, eladhatóvá tett, részigazságokon alapuló tanok, hamis ígéretek, a valóságot a szőnyeg alá söprő, agykontrollon alapuló meditációs gyakorlatok.
Az egyik legfőbb bizonyítéka annak, hogy Az Örökkévaló tökéletesen megírta az élet törvényeit az, hogy ha valaki valamiért távol áll az igazságtól, azt a nemi vágy arra ösztönzi, hogy alárendelje magát a fizikai világ urának, a Mammon törvényeinek. És ez nem rossz dolog, mert ezáltal sok megértést, szembesülést szerez, aminek következtében, önként, saját szabad akaratából dönt úgy, hogy az igazsághoz fordul, és elnyeri lelke szabadulását még mielőtt meghalna. Mint említettem, nem az a rossz, hogy valaki ideiglenesen a Sátán, a Mammon alárendeltjévé válik, hanem az, hogy az ember megpróbálja ezt a rendet átjátszani, és azáltal kárhozatra ítéli a saját lelkét.

Két darab igerész jut eszembe a téma kapcsán.

„Mt 19,12 Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.”

Idézem a 2011-es új fordítást is, hogy érthetőbb legyen ez az igerész.
„Mert vannak házasságra alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek, és vannak házasságra alkalmatlanok, akiket az emberek tettek házasságra alkalmatlanná, és vannak házasságra alkalmatlanok, akik önmagukat tették házasságra alkalmatlanná a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el! ”

Ebből a tanításból azt is meg lehet érteni, hogy nem mindenki teremtetett arra, hogy utódokat nemzen. Sőt, vannak olyanok, akik egyenesen arra teremtettek, hogy az Örökkévaló igazságok megismerése és megismertetése által nemzenek utódokat, de nem újszülötteket, hanem újjászületetteket! Ilyenek voltak a próféták, mint pl. Jeremiás is, akinek az Isten, mivelhogy elburjánzott a sötétség a zsidók között, nem engedte, hogy megnősüljön. És természetesen ilyen volt megváltónk, a Krisztus Jézus is. Sokan olyan spekulációkat fogyasztanak és terjesztenek, hogy valójában meg sem halt a kereszten… és megnősült, gyermekeket nemzett stb stb stb. Teljes meggyőződésem, hogy aki valamennyire is ismeri az írásokat, és az Ő tanításait, egyértelműen látja, hogy ezek a hamis tanok teljességgel összeegyeztethetetlenek az Ő tanításaival, a próféták beszédeivel. Egy barátom a minap azt mondta, hogy nem lényeges, hogy volt-e neki felesége és gyermekei, vagy sem, hanem az a lényeges, hogy mit hagyott hátra. Ez igaznak is tűnik első olvasásra, de ha megismerjük, és megértjük az Ő hagyatékát, akkor azt is megértjük, hogy nagyon pici a valószínűsége annak, hogy a megváltónk megnősült és gyermekeket nemzett.

A másik igerészt Páltól idézem:
„1Kor 7,8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.”

És ezzel a gondolattal le is zárom ezt az elmélkedést. Senkit nem bíztatok házasságra, de még élettársi viszonyra sem, mert nagyon kevés az olyan nemzőképes ember, aki újjászületett embereket képes nemzeni. Az ösztön és a tudatlanság a legtöbb embert fizikai nemzésre indít. Ezért ebből nincs hiány. Viszont az igazságból, mely a lelket szabaddá tehetné óriási hiány van, mert a szellemi sötétség, a tudatlanság, a jellemtelenség, a pénz szeretete az anyagiak imádata, eltakarja a szabadulás ösvényét az emberek szemei elől… a legtöbb tanítót, gurut, mestert, papot, prédikátort a nemi vágy, a fizikai és szellemi függőségei irányítják. Ezért nem szabadok az igazság megismerésére és megismertetésére. Ekképp, amit tanítanak, nem lehet teljes, csak rész igazság. És mint tudjuk a részigazság, nem adhat teljes szabadulást, teljes (örök) életet, csak rész, azaz véges életet.
Tehát ha valaki komoly késztetést és elhívást érez az igazság megismerésére, ne nősüljön meg, ne menjen férjhez. Helyette kössön szövetséget az igazsággal, és teremjen igazságot azok számára, akik sötétségben élnek. Viszont ha valaki azt tapasztalja, hogy nagyon áll a cerka, és nagyon kívánja a testiséget, tudnia kell, hogy nem jár igazságban. Sőt még közel sem jár az igazsághoz. Az ilyen személynek jobb házasságot kötni, és házasságban élni, mint égni, mert a világ törvényeinek súlya alatt, mint tisztességes férj, családapa, feleség, családanya fizikai élete végéig eljuthat a teljes szabadulásra, és megboldogulhat. Ez történt az öregekkel.
Annak a személynek, aki sem a földi törvényeknek sem az igazságnak nem kötelezi el magát, tudnia kell, hogy saját magát ítéli örök sötétségre, mert eljátssza, kijátssza a lélek szabadulásának lehetőségeit.

Jel 3,16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.”

YOUTUBE:

Categories: Minden | 3 hozzászólás

A szuperhősök félrevezetnek minket!

Categories: Minden | 3 hozzászólás

Bőte Baba és a mesterséges árva teremtés

Categories: Minden | 1 hozzászólás

Kik kapnak meghívót? – A “szerintem isten” és az Örökkévaló

A “szerintem” egy vélemény. Erről a bölcs facebook azt mondja, hogy olyan, mint a segglyuk: Mindenkinek van belőle, de senki sem kíváncsi a másikéra.
Az, amikor úgy próbáljuk megítélni, körülírni, megHATÁROZNI, körülHATÁROLNI Istent, hogy saját testi vágyaink, függőségeink szerint véleményt formálunk róla, nem jobb, és nem több, mintha rózsafüzért morzsolgatnánk, vagy egy fából készült tehenecske előtt tisztelegnénk. Miért?
Azért, mert a bálványimádás lényege épp az, hogy az ember a Mindenség Ura, a Mindenható Rend(-élete) helyett, a saját Istenről alkotott képzelgése előtt tiszteleg, ami halál. (az állandó megújulás képességének, azaz az örök élet lehetőségének az elvesztése).
A mester azt mondja, hogy “Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”. Önáltatás lenne, ha megpróbálnám kitalálni, hogy mindenki kap-e meghívót Istentől, vagy sem. Az írás szerint ez a dolog nem annyira egyértelmű. Lehetséges, hogy például Hitlert oly mértékig predesztinálták a gyermekkorát formáló erők és tényezők, hogy esélye sem volt az igazság megismerésére. Nem tudom.
Júdás is itt volt, de ő nem lett kiválasztva… hogy miért? Isten tudja. Az biztos, hogy egy kukkot sem értett meg abból, amit Jézus mondott…Nem tudom eldönteni, hogy az öngyilkossága egyben őszinte belátás és megbánás volt-e, vagy csupán szégyenérzetből fakadó önpusztítás.
Egy szó, mint száz:
Ha még mindig testi örömökben keresed a boldogulást, a szexben, meg a kekszben, a személyes elhívód, még mindig a világ ura, és nem a mindenség ura, mert még mindig összekapcsolod a boldogságodat, az örömödet a testi dolgokkal, melyek az enyészet felé haladnak magukkal ragadva mindenkit, akik földi, azaz testi mennyországban reménykednek.
Az is lehet, hogy van meghívód, de ott a polcon, mert még mindig testi örömködésben, földi mennyországban van a bizodalmad.
Az az isten, amelyet embertársaim megosztásaiból, kérdéseiből kiolvasok a panteizmus istene, mely kiváló eszköze az életfontosságú dolgok elbagatellizálásának.
A panteizmusban a szex is isten, és a keksz is isten. a Kutya is isten, de még az asztalterítő is az. A homokosok házassága is is isten, de még a pedofília is az… stb stb stb.
Egyedül a te dolgod,és a te döntésed, hogy milyen istenben akarsz hinni. Nekem kötelességem bizonyságot tenni előtted és mindenki előtt, hogy az Élő Isten a rend és az ékesség Istene, nem pedig a jellemtelenség és az alaktalanság istene. Az Élő Isten lényege az, hogy benne minden nap megújulhatunk, tökéletesebbé válhatunk.
“Szerinte”, nagyon sok olyan istenség és istenképzet létezik, mely a lelket megkárosítja, megrontja, a süllyesztőbe taszítja. “Szerinte” a feléje vezető út nem épp olyan tágas, mint a best-seller írók, a guruk, a Müller Péterek, az Eckhart Mesterek és a Villások szerint, kik azt mondják, hogy minden út hozzá vezet.
Igaz ugyan, hogy szinte minden út Rómába, azaz a Vatikánba vezet, de az életre csak egyetlen keskeny út visz, melyet, a világ káprázatában, sajnos, nem sokan találnak meg.
A legszomorúbb az, hogy ezt a keskeny ösvényt, melynek neve Jézus Krisztus, még a vallások is csak eltakarják, olyan dogmákat hirdetve, melyek kiölik a vágyat az igazságkeresőkből, hogy személyesen megismerjék őt.
Ekképp csak egyetlen dolog mentheti meg az emberi lelket az enyészettel való összeolvadástól. És az nem más, mint a kifürkészhetetlen Isten által szívébe lopott igazság iránti éhség, szomjúság és vágyakozás, mely lépésről lépésre elvezeti őt a keskeny ösvényig, melyen a testi, földi, hiábavaló örömök helyét átveszik az örökkévaló örömök, melyek legyőzik a testi éhséget, és a hamis reménységet.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek (Isten jelenléte) által való öröm.”

Categories: Minden | Hozzászólás

Dicsértessék a Facebook Krisztus!

A nagyszüleinkben volt annyi alázat, hogy a hétköznapokban is úgy köszöntötték egymást, hogy “dicsértessék a Jézus Krisztus”. Ezzel kinyilvánították tiszteletüket az általa elvégzett munka iránt. Valamilyen mértékig belátták, és beismerték balgaságukat, gyarlóságukat, gyávaságukat mellyel évezredeken keresztül fejet hajtottak a világ ura, a római-vatikáni császár előtt. Még ha intelligenciában és bölcsességben szűkölködtek is, volt annyi gerinc bennük, hogy nem tartották többre magukat, mint akik és amik valójában voltak. Ekképp az ő társadalmuk sokkal kiegyensúlyozottabb, erkölcsösebb és boldogabb volt, mint a miénk.

Létezik egy szellemiség az Új Világrendben, mely mesteri módon fosztja meg az embert valódi/istengyermeki indentitásától, és ad helyette, egy olyan identitást, mely a fizikai és szellemi romlásba, lelki eljellemtelenedésbe taszítja őt.
Miről is beszélek?
Arról az egyszerű tényről, hogy az egészséges önértékelésétől megfosztott facebook generáció, nem ismervén az igazi értékeket, az amerikai filmekből, az ugyancsak amerikai mintára készült valóságshow sorozatokból és a különböző magazinokból ellesett értékekkel díszíti fel magát. Ezért van az, hogy minden lány, akinek a facebook az apukája és a “Nőileg” meg a “Nők Lapja” az anyukája pornósztár módra csücsörít minden fényképen, ezzel tudattalanul azt jelezve a férfiak számára, hogy mesteri módon műveli az orális szexet.
Ezért van az is, hogy minden második hímnemű facebook barangoló, úgy akar kinézni, mint Arnold Schwarzenegger, vagy valamelyik másik, kimagasló fizikai teljesítőképességgel felvértezett, szellemi fogyatékos hím világsztár.

A nagyapáink és nagyanyáink által képviselt értékrendet szinte teljesen kiirtotta a túlságosan felturbózott technikai fejlődés. Ezért már nincsenek szemek és fülek azokra az értékekre, melyek képesek lennének megtartani egy emberi közösséget békességben és harmóniában.
A természetes szépséget már senki nem értékeli. A józan paraszti észt kinevetik. A mesterséges szépség és a mesterséges intelligencia mára szinte teljesen átvette az irányítást.
Az emberek nem kapnak már dicséretet (lelki békét) Istentől, ezért embertársaikkal dicsértetik, lájkoltatják magukat. És a legtöbben nem őszinte elismeréssel osztogatják a “lájkokat”, hanem azzal a reménnyel, hogy a kiosztogatott hamis dicséreteket a kor szelleme által lebutított embertársaiktól kamatostól kapják majd vissza.
Az Új Világrend Szellemisége teljesen eltakarta és eltiporta azokat a kincseket, melyek révén “örökkévaló” lelki békéhez juthatna az ember. A tömegszellemmel megfertőzött földi halandók minden öröme az embertársaiktól kikoldult és kikövetelt képmutató dicséretekből származik.

Na de mi a gond azzal, ha egymást dicsérgetik az emberek?
Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a dicséretekkel lehet az embereket a legkönnyebben money-pulálni, az érzelmektől és az ért-elemtől megfosztott biorobotokká, parancsszóra cselekvő, szavazó- és gyilkológépekké tenni. Az iskolában is dicséretekkel idomítják a gyerekeket, mert másképp nem lennének hajlandók elhinni a hazugságokat.

A Gondviselő, ki a kezemet fogta eddigi utamon, mindig megóvott attól, hogy a fejembe szálljon az emberek dicsérete és az abból származó mulandó és hiábavaló öröm. Viszont amikor az evangéliumokban ismételten arról olvastam, hogy “dicséretet emberektől nem fogadok el”, nagyot dobbant a szívem. Éreztem, hogy ez az egyik legfontosabb kulcsa az életnek, a Mindenható terv megismerésének, és megcselekvésének.
A minap megfogalmazódott bennem, hogy
MINDEN EMBER AHHOZ TARTOZIK,
ILLETVE ANNAK TARTOZIK,
AKI
TŐL ELFOGADJA A DICSÉRETET.
Gondolkodjunk el egy kicsit ezen, drága igazságkereső felebarátom! Vizsgáljuk csak meg, mi történik a világban.
A katona annál jobban teljesít, és annál tökéletesebbé válik a gyilkolás és a bántás művészetében, minél jobban dicsérik őt, minél nagyobb elismerésben, kitüntetésben részesül.
A facebookon csücsörítő lányok annál durvábban csücsörítenek, minél több lájkot kapnak. A profilképeiket is azért cserélgetik oly gyakran a facebook lakók, hogy minél több vállveregető lájkot gyűjtsenek be embertársaiktól. A nők a férfiaktól kapott parányi figyelemért, lájkért és dicséretért szajhát csinálnak magukból. A férfiak pedig a hatalmi hierarchia piramisán lecsorgadozó dicséretekért érzéstelen és értelem nélkül való gyökerekké, kigyúrt gyilkológépekké változtatják át magukat.
Egyszerűen hihetetlen, mi folyik ebben a durván lebutított világban. A José Silva -féle agykontrollon alapuló önhipnózis, az amerikai best seller írók könyvei, a tömegbutító kereszténység és az ezoterikus iskolák teljesen érzéketlenné és immunissá tették az embert a valóságra.

Sajnos már a jelenések könyvénél tart világunk, drága olvasó! Az apokalipszis elkezdődött. És minél később veszi észre az ember ezt, annál inkább csökkennek az esélyei, hogy megszabaduljon a kárhozattól, a teljes kiégéstől, eljellemtelenedéstől.
Egyedüli dolog, amit tehetünk az, hogy óvakodunk a lebutított tömegszellem által megfertőzött emberek dicséreteitől. Ha netán mégis megdicsérnek, határozottan elutasítjuk azt, de nem csupán szavakban, hanem lélekben és teljes ért-elemben is! És feltesszük azt a kérdést, hogy miben különbözik az Örökkévaló Isten dicsérete az emberek dicséretétől. Megpróbáljuk megérteni, hogy miért mondhatta a Szabadító azt, hogy dicséretet emberektől nem fogadok el; és miért dorgálta meg a farizeusokat, mondván, hogy jobban szerették az emberek dicséreteit, mint az Isten dicséretét.
Kérlek vedd tudomásul, hogy ha az élet- és igazságismerettel csak addig jutottál, hogy még mindig cserélgeted a profilképeidet, hogy embertársaidtól lájkokat és dicséreteket szerezz, és te is lájkolod mások önreklámozását, hatalmas bajban vagy, és nem sok választ el a teljes lelki összeomlástól.
Régebb sokat beszélgettem barátaimmal azokról a hiábavaló értékekről, amelyeknek „fényében” a facebook lakók reklámozzák, és dicsértetik magukat embertársaikkal. Az Úristen kegyelméből megláthattam, hogy annak ellenére, hogy többen elmarasztalóan beszélnek erről a beteges jelenségről, ugyanúgy részt vesznek benne, mint azok, akiknek fel sem tűnik, hogy mivé lett a világ. Ekképp, akik tegnap megjegyezték, hogy bizonyos személyek egy kis figyelemért képesek minden nap frissíteni a profilképet, ma ugyanúgy belájkolják a legújabb pózolós feltöltéseket, mint tegnap, ezáltal arra bátorítva embertársaikat, hogy továbbra is reklámozzák magukat különböző vak-ációs, önfeledten bulizós pozitúrákban, és kívántassák az illúziót embertársakkal is. Mi ez, ha nem a totális tudathasadás, melyben az ember képtelen észrevenni, hogy Ő az, aki igényt tart a hazugságokra, és ismételten megrendeli azokat embertársaitól? Egy józan paraszt számára nem titok, hogy azért, hogy elapadjon a hazugság a világban, a legtöbb, mit tehet, az, hogy ő maga abbahagyja a hazudozást. Minden egészséges gondolkodású ember tudja, hogy elvárni azt, hogy embertársai ne hazudjanak, miközben ő rabja a hazugságoknak, őrültség.
Teljesen egyértelmű, hogy egy tükörvilágban élünk, melyben a környezetünk minduntalan megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában. Pál azt mondja, hogy most még tükör által homályosan látunk. Én ebből azt értettem meg, hogy képtelenek vagyunk észrevenni, hogy embertársaink tükrében felnagyítva azt látjuk, amik valójában vagyunk. Ha felebarátunk tükrében csak olyan mértékben látnánk egy bizonyos rossz tulajdonságot, amilyen mértékben az jelen van bennünk, valószínűleg fel sem tűnne nekünk. Ezért van az, hogy egy hazug embernek egy nálánál sokkal hazugabb emberrel kell találkoznia ahhoz, hogy végre megundorodjon a hazugságoktól, és megpróbálja kiirtani azokat a saját életéből.
Egy szó, mint száz: ha zavar téged is, hogy embertársaid bohócot, értéktelen rongybábut csinálnak magukból azáltal, hogy műmosolyokkal, magazinokból és amerikai filmekből ellesett pózokkal lájkokat gyűjtögetnek maguknak, a legelső lépés, amit megtehetsz, az, hogy te nem teszel ilyent, és nem is lájkolod be őket. Ha meg folyton „teccikeled” az élet labirintusában tévelygő embertársaid bulizós, vak-ációzos, alkoholmámorban ünneplő feltöltéseit, vedd tudomásul, hogy te vagy az, aki a világot olyanná formálod, amilyen, és te vagy az, akinek meg kellene változtatnia az értékrendjét, hogy a téged homályosan tükröző baráti környezet is megváltozhasson.

Sajnos tényleg az van, hogy mindenki ahhoz, illetve annak tartozik, akitől a dicséreteket és a lájkokat elfogadja. Ha valaki valódi szellemi fejlődést ért el, és megváltozott az értékrendje, teljesen biztos lehet benne, hogy nem sokan fogják lájkolni őt. Hogy miért? Azért, mert a tömeg számára az az értékrend, melyet ő képvisel, ismeretlen. A világ csak azt lájkolhatja bennem és benned, ami az övé. Ami nem az övé, azt gyűlöli, kiközösíti, kidobja magából, mert idegen számára, mert nem ismeri azt. Ezt igazolják az egyetlen igaz tanító kijelentései is:
Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
A fenti kijelentések alapján is teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy ha nagyon sok lájkot, dicséretet sikerül begyűjtenünk embertársainktól, az annak a jele, hogy a földi világ, a földhözragadt gondolkodás, a földi értékek rabjai vagyunk, és semmilyen újjászületés, átalakulás, megvilágosodás, lelki fejlődés nem történt velünk.
A mindenható rendet, az Örökkévaló törvényeit nem lehet átverni! Csak magunkat verhetjük át az önámítással, az önhipnózissal, melyet eltanulunk azoktól a mű-alkotásoktól, és báránybőrbe bújt, nagy népszerűségnek örvendő farkasoktól, melyeket elhalmozunk pénzünkkel és figyelmünkkel.

Most csak nagyon röviden teszek említést Isten dicséretéről, mert mint már sokszor említettem, nem az az én dolgom, hogy az olvasóim szájába rágjak mindent, hanem az, hogy tudomásukra hozzam, hogy van kiút a világ labirintusából, melyet ha SZEMÉLYESEN felfedeznek és megismernek, kikerülhetnek a tévelygés állapotából.

Miben áll, tehát az Isten dicsérete?
Krisztus urunk beszédeiből, a tanítványok leveleiből, és az élet rendjének alázatos megfigyeléséből tisztán kivehető, hogy Isten dicsérete az, amikor az ember megláthatja a mennyek országát. A legtöbben csupán a Császár birodalmát ismerjük, melynek szerves részét képezik embertársaink röpke örömöket biztosító dicséretei. A mennyek birodalmát nem sokan ismerik. Hogy is ismerhetné a mennyek országát bárki is, aki rabjává vált az emberek dicséreteinek, lájkjainak, melyektől képtelen elszakadni? A mennyek országát a legszebben és a legegyszerűbben Pál apostol jellemzi a rómaiakhoz írt levelében:

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek (azaz Isten jelenléte) által való öröm.”
Arra a kérdésre, hogy miként tapasztalhatjuk meg Isten jelenlétét, az Ő országát, minden igazságot éhező ember megtalálhatja a választ a négy evangéliumban rögzített krisztusi tanításokban, melyeket csak teljes odaadással, gyermeki alázattal és igazságéhséggel lehet megérteni. Nem hiába mondta az, aki legyőzte a világot, hogy:
Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.

A szívem szakad meg amiatt, hogy a vallásoknak köszönhetően sokan örökre elfordultak az Ő nevétől, és azáltal az Ő tanításaitól, melyek megértése és megcselekvése nélkül, most már teljes meggyőződésem, hogy képtelenség meglátni a mennyek országát, azt a tökéletes állapotot, melyet az Örökkévaló Isten elképzelt az ő gyermekei számára. Szívem szerint porig rombolnám, az összes templomot, kápolnát, imaházat, és megvonnám a támogatást az összes agymosó vallási felekezettől, hogy még véletlenül se gondolhassa senki, hogy a SZISZTEMATIKUS templomba járással, gyülekezetekben való tapsolással és tombolással egy milliméterrel is közelebb kerülhet az Isten országához. De tudom, hogy semmit nem érnék vele, mert a bevakult, és a sötétséghez ragaszkodó tömegszellem újra felépítené azokat. Így hát folytatom tovább az igazság megismerését és megismertetését, mert hiszem, hogy ezen kívül az égadta világon semmi másnak nincs értelme. Egy barátommal arra jutottunk a minap, hogy az igazság ismerete nélkül az az értelme ennek az életnek, amit akkor látunk, amikor reggel felállunk a vécéről is megnézzük, hogy mit hagytunk magunk után.

Drága olvasó, nem az a célom ezekkel a sorokkal, hogy bárkire is ráijesszek, de ha egyeseknél ez az ára az ébredésnek, nem bánom, ha soraimat olvasva ijedtét veszik a dolgoknak. Az apokalipszis, sajnos, már elkezdődött. Az, hogy a lájkvadász fészbuk generáció ezt nem látja még, nem jelenti azt, hogy nem úgy van.
Ha valakit bezárnak egy sötét pincébe, egy idő után már nem fogja tudni, mikor van éjjel, és mikor van nappal. És az a tény, hogy ő nem lát világosságot, nem jelenti azt, hogy a nap nem jött fel az égre. Az, hogy egy sötét pincébe bezárt ember nem látja a felkelő nap sugarait, csak annyit jelent, hogy valami ellehetetleníti számára, hogy meglássa a nap fényét.
Ugyanez a helyzet a facebook generációval is. Mivelhogy figyelmét leköti a felszínes dolgok lájkolása, másolása,
sokszorosítása és terjesztése, szellemi vakságban él, és egyszerűen képtelen meglátni, mi zajlik a felszín alatt. Ezért a rohamosan közelgő vég meglepetésszerűen éri majd őt.
„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.”-
mondja Pál.

A szellemi vakságról eszembe jut egy barátom története, aki véletlenül egy olyan külföldi „munkalehetőségbe” csöppent, amiből talán többet tanult, mint az egész addigi élettapasztalatából együttvéve. Napi 10-12 órákat is dolgozott, szó szerint orrvérzésig. És amikor néhány hét után beszámolt különös tapasztalatairól, azt mondta, hogy az egészben nem az a legszörnyűbb, hogy egyebet sem csinálnak, csak dolgoznak, esznek, és kakálnak, hanem az, hogy ehhez hozzá is lehet szokni.
Drága barátom a szellemi vakságban is épp az a legszörnyűbb, hogy hozzá lehet szokni. És aki hozzászokik, és nem történik vele semmi, ami felébreszthetné őt, vakságban hal meg, és halála után sötétségben folytatja tovább az útját.
A szellemi vakság, amiről az előző bejegyzésben szóltam, egy olyan betegség, melyből kigyógyulni emberi agyalás révén teljességgel lehetetlen.
A szellemi vakság egy olyan betegség, melynek alattomosságát és pusztító erejét, ha ismerné az ember, örömmel választaná a cukorbetegséget, a rákot, a leprát, vagy bármilyen más betegséget, csakhogy valamikképp megszabadulhasson tőle.
A szellemi vakság az a betegség, melyről Krisztus urunk azt mondta, hogy nem csupán a testet öli meg, hanem a testtel együtt a lelket is elpusztítja.
A szellemi vakság olyan betegség, melyre nem létezik, és soha nem is fog létezni semmilyen emberi gyógymód.
A szellemi vakság egy olyan betegség, melytől csak és kizárólag az Élet Szerzője szabadíthat meg, amikor durván beleütközünk hazugságaink, földhözragadt gondolkodásmódunk egyenes következményeibe. Ha valaki még mindig a test vágyainak szinuszosan ismétlődő kielégítéséből származó boldogságban reménykedik, teljesen biztos lehet, hogy nem áll készen arra, hogy megismerje, megértse és megélje az igazságot, és szabaddá váljon általa.
Egyetlen lélek sem láthatja a valós képet, melyet a facebook lájkok elfednek, mindaddig, amíg szellemi vakságban van.
A szellemi vakságot fokozzák, és a szemeken lévő láthatatlan hályogot egyre csak vastagítják azok a vak-ációk, melyeket a facebookon megosztunk egymással, belájkolunk és reklámozunk.
A szellemi vakságot vak-ációban teljességgel lehetetlen feloldani. Felettébb nagy időpazarlás egy percig is arra gondolni, hogy a vak-áció arra lett kitalálva, hogy az ember lényegi látása megélénküljön!
A szellemi vakságot csak böjttel, megtört szívből fakadó imával, és Isten irgalmának erejével lehet szétoszlatni. Ha azt mondod most magadban, hogy te nem vagy szellemi vakságban, mert ezeket a sorokat olvasod, és egyetértesz velük, ügyelj, nehogy becsapd magadat! Hisz információkkal rendelkezni a látásról és látni nem ugyanaz!
A mester azt mondta, hogy „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.”
„Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
Akinek füle van a hallásra, hallja, és érti, miért szólta e szavakat Ő, aki legyőzte a világ sötétségét.
Kedves olvasó, ha nem bánod, lassan be is fejezném ezt a prédikációt. Úgy gondolom, hogy már így is túl sokat fecsegtem. Aki megérthette a lényeget, valahol már a bejegyzés elején megértette azt. És aki nem érthette, akkor sem értené meg, ha hétszázszor újraolvasná ezt a gondolatcsomagot.
Végezetül ismételten hangsúlyozom, hogy ha igaz életet akarsz látni, gondolkodj el jó alaposan, hogy miért utasította el Jézus az emberek dicséretét; miért dorgálta meg azt, aki jónak nevezte őt; és miért mondta azt, hogy mert jobban szeretjük az emberek dicséretét, mintsem az Isten dicséretét, nem láthatjuk meg a Tökéletességet, melyet Teremtőnk eltervezett számunkra. Ha ezeket a sorokat olvasod, biztos lehetsz benne, hogy számodra még nem késő, mert kereső lélek van szemeid mögött. És aki keres, éhezi és szomjúhozza az igazságot, bizton meg is találja azt. Ha netán még nem hagytad abba a felszínes dolgok lájkolását, és ha még te is lájkoltatod magad, féltő szeretettel kérlek, hogy fordulj el az emberek dicséretétől, és keresd helyette az Isten dicséretét, azt a lelki békét, ami az Út, az Igazság és az Élet megismeréséből, megértéséből és megcselekvéséből fakad!

Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy ezen felismerések csupán töredékei azoknak a tanításoknak, amelyeket a négy evangéliumból meg lehet ismerni. Kérlek ne érd be azzal, amit itt olvasol, mert ez csupán parányi töredéke annak az igazságnak, mely szabaddá tehet.
Ha eddig nem jártál templomba, gyülekezetbe, légy hálás, hogy eddigi életed során valamikképp megúsztad, hogy beleess a vallásosság csapdájába; és ezután se keresd a vallásos tömegek álbiztonságát. Ha hozzászoktál ahhoz, hogy gyülekezetbe járj, ahol vasárnaponként elhalmoznak édeskés szavakkal, balga ígéretekkel, melyek elhitetik veled, hogy az a módja az igazság megismerésének, hogy vasárnaponként énekelsz és tapsolsz egy kis vallásos közösségben, biztos lehetsz benne, hogy eddig nem ismerted meg, vagy figyelmen kívül hagytad a mester tanításait. Ha még mindig templom- és gyülekezetfüggő vagy, kezd el olvasni az evangéliumokat, és kérd a Mindenható segítségét, hogy szabadítson meg téged ettől a veszélyes szokásodtól, és töltse be az ezáltal keletkező űrt az Ő igazságával, az Ő jelenlétével, hogy megismerhesd az Ő tervét, hogy az Örökkévaló igazságában élhesd az életedet. Teljes meggyőződésem, hogy a mester nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „Mert a hol KETTEN vagy HÁRMAN egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Mondhatta volna azt is, hogy húszan vagy harmincan, vagy akár azt is, hogy kétszázan vagy háromszázan, de valamiért mégis azt mondta, hogy ketten vagy hárman.
Hogy miért? Talán azért, mert tudta, hogy a létszám növekedésével annyira ellaposodik, elsilányul, felhígul az igazság, hogy teljesen hasznavehetetlenné válik. Az úgynevezett pásztorok ahhoz, hogy szavaikat a tömeg megértse, annyira lebutított, lekorlátozott és megcsonkított módon kell prédikálják a részigazságokat, hogy az egész csak arra lesz alkalmas, hogy egy hamis megnyugvást adjon a résztvevőknek. A hamis megnyugvásnál pedig sokkal építőbb az egészséges nyugtalanság, mely az embert keresésre indítja.
Aki egy picit is ismeri az evangéliumokat, érti, hogy annak, ami a templomokban és a gyülekezetekben folyik, semmi köze nincs ahhoz, amit Jézus Krisztus tanított. Egy kis nyomozás kutakodás, keresés, szemlélődés után bárki megértheti, hogy a keresztény gyülekezetek és a templomok ugyanazt a célt szolgálják, amit az összes többi piramis alakú hatalmi rendszer. És ez a cél nem más, mint a szisztematikus tömegbutítás, mely révén az emberek önként felkínálják életük erejét a világ urának, a császárnak. A templomok és a gyülekezetek által alkotott piramisrendszer azáltal válik veszélyesebbé az oktatási rendszernél, hogy a lehető legdurvább pszichológiát alkalmazzák, ami nem más, mint az érzelmi zsarolás. Érzelgős, értelem nélküli, a Krisztus tanításainak ellent mondó prédikációkkal annyira megpuhítják az embereket, hogy azok megtagadva a józan gondolkodást, könnyen formálható és használható biomasszává válnak a mindenkori hatalom számára. Nem győzöm ismételten hangsúlyozni, hogy a vallásos szellemnél veszélyesebb méreg nem létezik a földkerekségen. A vallásos szellemnek a legeslegalattomosabb változata sajnálatos módon épp az a kereszténység, melyet az elmúlt évszázad folyamán Amerikából szivárogtattak be a Kárpát-medencébe. Hogy miért épp a kereszténység? Azért, mert a kereszténység a legnagyobb és legszentebb nevet használja fel arra, hogy bejuttassa az életellenes tanokat a kényelmüket bálványként tisztelő emberek elméjébe.
Nem egyszer nyilvánosan is megvallottam legnagyobb bűnömet, céltévesztésemet, mely abban nyilvánult meg, hogy egy ideig, mint jóhiszemű gyermek, igazságot kereső vándor, elhittem, hogy a kereszténység és a Krisztus Jézus ugyanaz. Viszont az a Gondviselő, ki nem engedte, hogy a világ káprázata örökre elvegye a látásomat, megmutatta számomra, hogy Krisztus tanításait a kereszténységgel azonosítani a lehető legnagyobb vétek és tévedés, amit egy élő lélek elkövethet. Egy olyan tévedés, melyet ha nem ismer fel, olyan lelki sebeket szerezhet az ember, melyeket csak nagyon kemény testi szenvedések árán tud begyógyítani.

Ezért, drága embertárs, ha igazán meg szeretnéd érteni, hogy mit jelent az Isten dicsérete, továbbra is csak azt tudom javasolni, amit a jelenések Jézusa:
– Fussál ki a babiloni szokásokat követő gyülekezetekből, a vallási felekezetek álbiztonságából, halált hozó nyugalmából.
– Hagyd ott a régi barátokat, akik beérik azokkal az örömökkel, amelyeket a testi élvezetek és az emberek dicséretei nyújtanak számukra.
– Próbálj a lehető legegyszerűbben és legszerényebben élni, hogy ne kelljen reggeltől estig robotolj a szükségtelen tárgyak és az agyat eltompító, lelket megfullasztó luxus megteremtéséért.
– Teljes odaadással olvasd az evangéliumokat és az apostolok leveleit. Elmélkedj azokon. Pihenj sokat, hogy az elolvasott információk megértéssé formálódjanak benned. Ha megértettél valamit, oszd meg azokkal az emberekkel, akik ugyanúgy, mint te, éhezik és szomjúhozzák az életet adó, lelket megelevenítő igazságot.
– Vigyázz, hogy ne ess abba a csapdába, amibe én. Sokáig azzal fárasztottam magam, hogy olyanoknak próbáltam elmondani a megértéseimet, akik nem voltak rá kíváncsiak, akik beérték a világ nyújtotta örömökkel és élvezetekkel. Erre mondja Ő, aki legyőzte a halált, hogy „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé…” Ne feledd, hogy valójában mindenki disznó és eb mindaddig, amíg beéri azzal a moslékkal, amit a facebook generáció, és annak lájkjai kínálnak számára. Ne félj kimondani, hogy te is disznó voltál, és disznó vagy még mindig, ha nem érzel hányingert attól a tápláléktól, amit nap mint nap ismételten magadhoz veszel, amikor a facebookot görgeted, lájkolsz, és várod, hogy téged lájkoljanak. Aki be tudja látni, hogy disznó, mert szellemileg a facebookról táplálkozik, a fizikai éhségét pedig a legmocskosabb állat húsával csillapítja, megtette a legeslegfontosabb lépést az üdvösség irányába, mert nem félt őszinte önvizsgálatot és önkritikát gyakorolni a megigazulás tiszta vágyával.
– Engedd el a régi barátokat, de ne haraggal és megvetéssel! Szerezz helyettük új barátokat, azon személyek közül, akik a legjobban éhezik az igazságot, és akikkel a leginkább tudsz épülni azokban a tanításokban, melyeket hátrahagyott Ő, kit a Mindenható úrrá tett az élet és a halál fölött. Ne feledd, hogy Ő megtagadva a saját anyját és testvéreit azokat nevezte az anyjának és testvéreinek, akik vele együtt éhezték, szomjúhozták és cselekedték az igazságot. Neked is csak azok lehetnek az igaz barátaid és testvéreid, akik olyan kenyérre és vízre vágynak, mely a lélek számára örök életet biztosít.
– Tartsd távol magad a tömeg szennyétől, a fesztiváloktól és a cirkuszoktól, mert amíg be nem teljesedsz az igazsággal, könnyen visszaeshetsz a világi káprázatok nyújtotta élvezetekbe. Erről szól az a példabeszéd, amikor Péter kiszállt a csónakból és a tenger (tömegszellem) hullámaira vetette tekintetét Jézus helyett, elkezdett (vissza)süllyedni a tengerbe (a földi gondolkodásba, aggodalmakba, félelmekbe)
– Ha megerősödtél, beteltél Szent Lélekkel, azaz Krisztus jellemével, igazságával, szellemiségével, bölcsességével, visszamehetsz a tengerbe, hogy másokat is kimenekíts. Viszont, ha nem vagy teljesen felvértezve az ő örökkévaló igazságaival, könnyen megtörténhet, hogy a mentési akció a te visszasüllyedéseddel és fuldoklásoddal végződik.
– És végül, de nem utolsósorban, tizedjére is: Istenen kívül ne fogadj el senkitől lájkot és dicséretet , mert minden egyes élő lélek ahhoz tartozik, annak tartozik, akitől elfogadja a dicséretet.
Aki a beteg és haldokló, világi élvezetekben és gondolkodásban megrekedt emberektől fogad el dicséretet, tudnia kell, hogy hozzuk tartozik, az ő útjukat választotta, és ő maga is beteg, ő is haldoklik, ő is meg van rekedve a testi élvezetek és a testi gondolkodás szintjén; ezért nem láthatja meg a mennyek országát.
Aki az Örökkévaló Istentől fogadja el a dicséretet, ki Jézust feltámasztotta, az Örökkévaló Istenhez tartozik, és örökkévaló élete van.
Pont.

A Krisztus bölcsessége és szeretete világítsa meg az utat minden lépted előtt!

P.S. Ha netán tetszett ez a bejegyzés, hasznosnak, építőjellegűnek találtad, lájkolás helyett oszd meg azon embertársaiddal, akikről úgy gondolod, hogy megérthetik a benne foglalt üzeneteket.

Categories: Minden | 4 hozzászólás

Mi a szellemi vakság?

A SZELLEMI VAKSÁG
AZ, AMIKOR AZ EMBER ÉLŐNEK HISZI A HALOTTAT, ÉS ENGEDI MAGÁT “ÁTFORMÁLNI ÁLTALA”.

A szellemi vakságban lévő ember, amikor találkozik döntése egyenes következményével, a testi és lelki romlással, sokszor arra a következtetésre jut, hogy nem volt elég erős az általa élőnek hitt dolgokkal, eszmékkel, szellemiségekkel való szövetsége, és megerősíti azt.
Ekképp felgyorsítja az önpusztítás folyamatát, és teljesen felszámolja “itt maradása” értelmét.

Hogy mi a megoldás?
Ha megértettük, hogy a hazugságból, az élet rendjének nem tudásából, figyelmen kívül hagyásából származik a betegség, a tragédia és az elmúlás, azt is értjük, hogy csak és kizárólag az igazság fordíthatja meg azt a folyamatot, mely a romlásba visz, mely elpusztít.
Azt mondja az, aki meghalt, és feltámadt, hogy “Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
“Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Ahogy Pilinszky János is hitte, az életben nem problémák vannak, hanem tragédiák. Így hát az embernek nem megoldásokra van szüksége, hanem irgalomra.
Az Úristen irgalma többféleképpen nyilvánulhat meg. Néha csodák történnek, melyek révén leesnek a pikkelyek az ember szeméről. Máskor meg “véletlenül” olyan személyekkel találkozik az áldozat, akik ismerik az élet rendjét, és segítenek neki megtalálni azt a keskeny utat, mely az életre visz. Ezek azok a személyek, akikről azt mondja az írás, hogy “nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Ezek azok a személyek, kik hasonlítanak arra, akiről a következőképpen ír Máté apostol:
“És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.” (Mt 1:22)
A valósággal való szembesülés néha olyan lelki gyötrelmekkel jár, hogy sokan visszaszaladnak az élőnek hitt dolgok és eszmék nyújtotta ál-biztonságba, a földi örömök okozta ál-nyugalomba, ahol bevárják a kegyelemdöfést, mely végleg megfosztja őket az újjászületés lehetőségétől.
Ilyen esetben sokszor egy hosszabb ideig elhúzódó betegség, illetve a fizikai szabadság elvesztése lehet az utolsó mentsvár, mely segítségével megtörténhet az ébredés és a megigazulás. (Erről szól az “Áldott légy te börtön” címet viselő, megtörtént eseményeken alapuló román film.
https://youtu.be/STP486E_awY)

Bármilyen furán hangzik, vannak olyan fájdalmas élethelyzetek, melyek a látszat ellenére a megigazulás, a megújulás, a teljes átformálódás, az újjászületés utolsó lehetőségét kínálják fel az ember számára.
Azt mondja az, aki legyőzte a világ hiábavalóságát, hogy “…jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.” (Mt. 18:8)

Drága embertárs a szellemi vakságot és az abból származó fájdalmakat az ember “tudománya” hozta az emberiségre. Teljesen logikus, tehát, hogy ez a tudomány nem alkalmas sem a fájdalom csillapítására, sem a gyógyításra, sem az élet megtartására.
Az, aki nem hajtotta meg a fejét a császár előtt, amikor megkérdezték tőle, hogy ki üdvözülhet, azt mondta, hogy embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges. És ezzel egyértelműen a tudtunkra hozta, hogy csak az az ember nyerhet szabadulást a világ hiábavalóságától, aki az ember tudománya helyett Isten “tudományába” veti bizalmát. Isten tudományát, pedig, a legegyszerűbben és a legérthetőbben az a Krisztus Jézus jelentette meg az emberek számára, aki a következőket mondta:

“A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.
És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.”
“Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Következésképp aki ismeri Őt, az Ő tanításait, ismeri az élet rendjét, az élet hogyanját, annak miértéjét. Aki ismerni az élet Örökkévaló rendjét, legyőzte a halált,”örökkévaló élete” van.
A vallások arra biztatják az embereket, hogy higgyenek Jézusban, az ő keresztjében, az ő vérében az ő nevében stb. Velük ellentétben Ő azt mondja, hogy aki ismeri és cselekszi az Ő beszédeit/tanításait, annak örök élete van.
Te hiszel benne, mert az a szokás a családodban és a környezetedben? …vagy ismered, cselekeded Őt, mert bizonyságot kaptál az Élő Istentől, hogy amit ő mondott, több volt, mint egyszerű emberi vélekedés, testi gondolkodásból születő epekedés?

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

Categories: Minden | Hozzászólás

Élő közvetítés este 7 órától: Józanság szelleme vs. Vallásosság szelleme

MI A KÜLÖNBSÉG A JÓZANSÁG SZELLEME
ÉS A VALLÁSOSSÁG SZELLEME KÖZÖTT?

A társalgást, ha Isten is úgy akarja, élőben fogjuk közvetíteni ezen az oldalon azok számára, akiket érdekel a téma.
Amennyiben részt szeretnél venni a beszélgetésben építőjellegű hozzászólásaiddal, kérdéseiddel, este 7 órakor látogass vissza erre az oldalra.
Categories: Minden | 1 hozzászólás

Mi teszi színessé az életet?

HA MAGYARÁZATOKRA VAN SZÜKSÉGED, FORDULJ HOZZÁM, vagy egy asztrológushoz, vagy egy pszichológushoz, vagy egy guruhoz, vagy egy felemelkedett mesterhez, vagy más vallásipari szakemberhez!

HA TESTET GYÓGYÍTÓ, LELKET FELSZABADÍTÓ IGAZSÁGRA VAN SZÜKSÉGED, ÉS VALÓS MEGOLDÁSOKRA, FORDULJ KRISZTUSHOZ!

… de ne vakbuzgóságban! Ne csupán imában, hanem megismerésben, megértésben és megcselekvésben! Olvasd el, és cselekedd meg az Ő életről szóló tanításait, életet adó beszédeit, hogy életed, új életed, örök életed legyen. Nem szabad beérned azzal, amit én, vagy valaki más mond őróla, mert az sem az ébredéshez, sem az újjászületéshez, sem az élethez nem elég! Az én “krisztusismeretem”, az én bizalmam, az én hitem, max csak arra elég, hogy elindítson valakit az igazság megismerésének útján.
Aki régebb olvasott engem, és még mindig engem olvas, de nem kötött személyes barátságot vele, jóformán még semmit sem tett az igazság megismerése, a szabadulása érdekében! Ha még nem ismered Őt, gondolj arra, hogy az Oshot, a Müller Pétert, a Villás Bélát, a többi Pétert, meg a többi Bélát, és a többi népszerű prédikátor cukormázzal megkent beszédeit milyen nagy buzgósággal fogyasztottad, ahhoz képest, hogy arról, aki lemondott az életéről, hogy neked életed legyen, még jóformán semmit sem tudsz, csak vakon imádkozol hozzá, megrendeléseket küldesz neki, mint fekete pénteken az emagnak.

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de az élet, és az élethez járó bölcsesség ajándék. A világ összes pénzéért sem lehet megvenni azt. Igazságszeretet, alázat és gyermeki lelkület nélkül lehetetlen megszerezni az igazán értékes kincseket!
Ha valaki azt hiszi, ismeri Őt, de még nem osztotta meg azt az ajándékot, amit tőle kapott, senkivel; ha nem szórt élő magvakat, biztos lehet abban, hogy becsapja magát, és csupán homályos információi vannak az ő személyéről, és az ő tanításairól…
…mert Ő a szeretet, Ő a cselekvő szeretet, mely nem tud tétlenül ülni ott, ahol betegség, szomorúság, tudatlanság, hazugság, békétlenség, és sötétség van.
Ha még nem ismered őt, kívánom, hogy ez a dal indítson el feléje. Gerjesszen szívedben egy kiolthatatlan szerelmet az életet adó igazság iránt, melyet a legtökéletesebben Ő jelentetett meg az emberiség számára,
…hogy ne rejtethessék el a hegyen épített város!

(Ha valaki tudja, ki énekli ezt a verziót, kérem, mondja el nekem is.)

Categories: Minden | Hozzászólás

Beszélgetés egy volt reiki mesterrel az ezotéria Jézusáról

Categories: Minden | 3 hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.