Ne várd a rendszer összeomlását!

Ne várd a rendszer összeomlását, mert az számodra is elviselhetetlen fájdalmakat hoz majd. Az a rendszer, mely kényszerűen omlik össze, kemény kínokat von maga után. Ne dőlj be az interneten és már a főáramú médiában is egyre gyorsabban terjedő, főképp tudatlanságból eredő propagandának, mely szerint a bankrendszer és a „világkormány” a felelős a te nyomorúságodért. Próbáld meglátni, hogy ők (is) azért vannak, hogy téged tudatodra ébresszenek, arra késztessenek, hogy „magadra vedd te is a világ bűneit”, hogy megértsd, hogy te vagy a felelős mindenért, amit látsz, amit hallasz és amit tapasztalsz.
Próbáld észrevenni, hogy már most egy új világ, egy új létforma van születőben, mely szépen lassan kibontakozik, kinövi magát apránként helyettesítve a jelenlegit. Az embernek fel kell nőnie arra a szintre, ahol már nem akarja a régi pusztulását, mert tudja, hogy erőszakos eszközökkel lehetetlen újat, szebbet és élhetőbbet teremteni.

A világ különböző pontjain jelenleg is véres forradalmak, polgárháborúk zajlanak, melyek szereplői nem veszik észre, hogy vérszomjuk egy még a réginél is rosszabb világot hív életre számukra. Sokan a bankrendszer összeomlását akarják, mivel még nem látják, hogy tulajdonképpen nekik csak saját magukkal van bajuk, kik tudatlanságukban megteremtették azt, ami ellen most hevesen hadakoznak. Ki küldött, ki kényszerített arra, hogy menj a bankba? És ha valaki küldött is, ki volt az, aki elhitte, hogy a bank segítségével olyan értékekre tehetsz szert, amelyek maradandó boldogsághoz juttatnak téged? Most őszintén! Mi bajod van neked a bankokkal? Miért akarod te a bankok és a világkormány halálát?

Az emberiség történelme azt bizonyítja, hogy egyetlen kizsigerelő rendszert sem lehet a régi, erőszakos módszerekkel végérvényesen megszüntetni. Többször bebizonyosodott, hogy a gyűlölet által gerjesztett, erőszakos, véres forradalmakkal, lázadozásokkal csak egy olyan életteret lehet létrehozni, mely még az előzőnél is rafináltabb, álnokabb, lehúzóbb lesz. A borús elme szülte ellenszenv és harag csak arra képes, hogy a régi problémákat egy újabb álruhába öltöztesse.
Különben is, hogy lenne képes bárki, aki a régit, “a rosszat” nem érti, egy újat, “egy jobbat” létrehozni? Sajnos azt látom, hogy a legtöbben meg sem próbálják megérteni, hogy a jelenlegi mitől olyan, amilyen, hanem egyszerűen csak hátat fordítanak neki, kimenekülnek belőle.
Ha egy új, egy szebb, egy élhetőbb rendszert szeretnél létrehozni, támogatni, fontos értened a régi működését, hogy még véletlenül se a régi eszközökkel fogjál neki az építkezésnek, ez által megkímélve magad attól a kellemetlen csalódástól, hogy idődet és energiádat arra vesztegetted, hogy felépítetted a régit kicsiben.

A békét csak egy olyan forradalom képes elhozni, mely nem az utcákon, hanem az emberi szívekben és elmékben zajlik. Ez a forradalom már rég elkezdődött, és még mindig tart. Szépen-lassan, erőszakmentesen megváltoztatja a világot. Az egyetlen lényeges kérdés az, hogy te melyik forradalmat támogatod?
Harcolni a békéért, mint tudjuk, olyan, mint szexelni a szüzesség megtartásáért. Fontos megértenünk, hogy a régivel szembeni ellenszenvvel és harccal csak és kizárólag olyan világot teremthetünk, mely további külső és belső harcokat von maga után, melyek kintről befelé, valamint bentről kifelé emésztik fel az embert.

Ha nem tetszik a régi, a legeslegtöbb amit tehetsz az, hogy megvonod tőle a figyelmedet, és más irányba fordítod. Tehát nem éljenzed, de nem is támadod őt! Ha erre nem vagy képes, szembe kell nézned a valósággal, hogy neked személy szerint még mindig szükséged van a régire, és ha ellene emeled kardod, bármennyire is óvatos vagy, önmagadat sebzed meg vele.

Ha kíváncsi vagy, mennyire vagy méltó egy új, egy “élet-dúsabb” , egy sokszínűbb világ megtapasztalására, csak annyit kell tenned, hogy őszinte önvizsgálatot és önkritikát gyakorolva megkérdezed magadtól, hogy hol van a figyelmed, kit és mit szolgál a te értékes figyelmed, a te értékes életenergiád. Ha életedet és figyelmedet még mindig a gyűlölet, a bosszúvágy, a hatalomvágy, a kapzsiság, a versengés és a hazugságok emésztik, biztos lehetsz benne, hogy még mindig itt a helyed, és még mindig tapasztalnod kell azt a könyörtelennek tűnő valóságot, amelytől nem szabadulsz mindaddig, amíg belülről meg nem tisztultál, amíg újjá nem születtél, amíg elmédet meg nem gyógyítottad. A benned végbemenő legparányibb változás is hamar megmutatkozik abban a tükörben, melyet környezeted mutat számodra.

Az új ember már tudja, hogy a fizikai síkon végbemenő vérengző, fájdalmat és jajveszékelést szülő forradalmak ideje lejárt, és kezdetét vette egy tudatosságbeli forradalom, mely tényleges változást hoz a résztvevői számára.

Szeretettel,

“egy Szabad gondolat”