Lássuk csak, miért jó és miért rossz a paráznaság!
1. Miért jó a paráznaság?
A paráznaság azért jó, mert tilos. Az embernek van egy olyan veleszületett tulajdonsága, amit úgy hívunk, hogy kíváncsiság. Kíváncsi az ismeretlenre, kíváncsi a kevésbé szokványos, nem hétköznapi dolgokra, a tiltott gyümölcs ízére. Elmondhatjuk hogy, ez a tulajdonsága viszi őt előre a földi lét megismerésének útján. A paráznaság, mint megtanultuk, BŰN, egy helytelen cselekedet, amit tiltanak a vallások és más írott vagy íratlan társadalmi szabályok. Minél erősebb a tiltás, annál nagyobb misztikum övezi, annál nagyobb a kísértés, és annál kellemesebb érzés a bűnbeesés folyamata. Az én legfelemelőbb szexuális élményeim is abból születtek, hogy tiltott gyümölcsöt fogyaszthattam, amiért így utólag köszönetet szeretnék mondani egykori vallásomnak, és a jó öreg társadalomnak, melyet évezredek óta építgetünk, formálgatunk tudattalanul. Amikor már nem éreztem a tiltást, bizony isten, nem volt olyan jó, mint akkor, amikor lopva “kellett” paráználkodni. Emlékszem, annyira oda voltam a bűn eme változatáért, hogy már szinte mint életcél volt jelen a hétköznapjaimban. Áldott paráznaság! Micsoda íze volt…
Miért rossz a paráznaság?
Miután elmondtuk, hogy miért jó, nézzük meg azt is, miért lehet rossz dolog a paráznaság. Már lassan kezdjük érteni, hogy egy dolog önmagában nem lehet csak rossz vagy csak jó. Merészebben fogalmazva: nincs jó és nincs rossz. A mi hozzáállásunk tesz mindent jóvá vagy rosszá. Pontosabban az ítéletünk, amire nagy tanítónk felhívta a figyelmet, hogy ha lehet, kerüljük, ne bontsuk a valóságot jóra meg rosszra. Mi mesteri módon “ismeretlen okok miatt” ezt is másképp értelmeztük. De erről már épp eleget írtunk. Ez a bejegyzés a PARÁZNASÁGÉ!
Szóval, miért is rossz a paráznaság? Egyszerű: azért, mert tilos. Hogy is van ez? Hát úgy, hogy mivel tilos, egy misztikus felhő övezi, jobban felkelti az ember kíváncsiságát, így nagyobb élményt nyújt számára ha bűnbe eshet. A misztikum felhőjébe burkozva sokkal hatékonyabban kerítheti hatalmába az ember figyelmét a bűnök legédesebbike. A “bűnözés” eme formája sokak számára egy valóságos ünnep, ami nem mindennapos. Még akkor is, amikor épp nincs lehetőség a gyakorlására, az ember róla ábrándozik, gondolati/fantázia szinten készül a következő alkalomra. Ekképp olyan hatalmat kap egy egyébként hétköznapi dolog, ami teljesen átitatja az életét: az ember ha épp nem paráználkodhat, beszél vagy ábrándozik róla. Ha nem hiszed, járj utána: menj el egy társaságba, töltsél mindenkinek a poharába, hogy merjen őszintén megnyilvánulni, és várj türelmesen, amíg elindul a poénözön, melyet nagyon gyakran fűszerez a paráznaság témája. Természetesen az előadásmód a társaság igényessége függvényében változhat. Lehet diszkrét, felszabadult vagy épp trágár. Az előadásmódot egy idő után nem is az határozza meg, hogy mennyire úri a társaság, hanem az, hogy mennyi mondó víz, őszinteséget serkentő folyadék került a garatra. Minden ember egyformán trágár vagy erkölcstelen, viszont bizonyos egyedek a “józan” kondicionált elméjükkel ezt jobban tudják palástolni mint mások. Miután az őszinteséget serkentő folyadék bekerül a vérkeringésbe, a palástok lehullanak, és megmutatkozik a valóság. Én személy szerint azért tisztelem jobban a parasztot, mint az “úri embert”, mert ő a gátakat oldó folyadék nélkül is nagyobb mértékben hajlamos az őszinteségre. Ezzel szemben az úrfik a színlelés és a hazudozás nagy mesterei egész addig a pontig, amíg az őszinteség folyadéknak köszönhetően az úri mivoltukat meghatározó programok háttérbe szorulnak.
Na de térjünk vissza a paráznaságra! Eddig arra a következtetésre jutottunk, hogy minél nagyobb a tiltás, annál nagyobb misztikum övezi ezt az egyébként teljesen természetes emberi dolgot. Így az még inkább hatalmába keríti a paráználkodó figyelmét, aki egyébként próbálna megfelelni a “jóság” szabályainak. A mintapolgár próbál állandóan fojtani, de a természetesség ereje minduntalan a felszínre tör mint egy vulkán, és ha nagyon sokáig volt elfojtva, pusztít, szétzúz mindent, ami az útjába kerül.
Meggyőződésem, hogy egy olyan ember életében, aki nem fojtja el a természet erejét, a szexualitás lángja egy idő után természetes módon kialszik, ez által nagyobb teret engedve a lelki tapasztalásoknak. Azok az emberek viszont, akik mintapolgárként a vallás és a társadalom törvényeinek eleget téve, állandóan fojtanak, a szexualitás, és a paráznaság csapdájában vergődnek életük végéig. (Így születnek a vén kéjencek, akiket 70, 80 évesen is felvillanyoz a paráznaság gondolata, ha egy csinos fiatal hölgyet látnak.) A paráznaság bűnének rabjai tehát azok, akikben a szexualitás lángja a fojtások miatt nem tudott kialudni, és még mindig éget. Ennek köszönhetően elhanyagolják a lelkiséget, elszalasztják az alkalmat, hogy felkészüljenek a test nélküli állapotra, mely tudomásunk szerint eddig minden földi halandó életében bekövetkezett.
Röviden és tömören:
Tiltással a misztikum fátylába burkolható egy egyébként teljesen természetes, hétköznapi dolog. Ez azt eredményezi, hogy a természetétől fogva kíváncsi földi halandó felfedezés-/megismerésvágyát mesterségesen titokzatossá változtatott, egyébként egyszerű, hétköznapi emberi dolgokkal oltja, melyek teljesen felemésztik a figyelmét. Ily módon a felfedező útja földi dolgokba torkollik, és még emberi mivolta sem tud kiteljesedni. Ha nem teljes az emberi, nem tapasztalható meg az emberfeletti.
Összefoglalva a fenti sorok tanulságait ismételten arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvények, a társadalmi sémák és szabályok, lelkünk útvesztői. A tiltások és a szabályozások helyettesítik az értelmet, a lelkiséget, elszakítanak Istentől. Nem kell egyetemi diploma ahhoz, hogy tisztán lásd: minél több a szabály annál több a szabálytalanság, a törvények szülik a törvénytelenséget. Minél távolabb kerülünk a bennünk élő Istentől, annál jobban félünk, annál jobban elbizonytalanodunk. A biztonságot a porló anyagban, a szabályokban, a törvényekben keressük, de nem leljük. Naivan azt gondoljuk, hogy törvényeinkkel, szabályainkkal, pénzzel bebiztosíthatjuk magunkat a mindent átható, a mindenható REND akarat ellen, de láthatjuk, hogy törekvéseink minduntalan kudarcba fulladnak, és az igazság megismerésére éhező lélek koplal odabenn.
Ezen elmélet igazságát bizonyítja a következő kis videó is, mely nagy örömet szerzett nekem, ugyanis egy valós példával támasztja alá azt, amit már oly sokszor leírtam:
Szabad Gondolat 
Nekem azt mondta egyszer a főnököm, hogy ha a szemét sorba van rakva, az már rend.
Ha nincs káosz (nincs olyan, aki rendetlenséget csinálna), akkor rend van. Ha rend van, nem kellenek törvények. De már a “paradicsomban” is törvények közé zárták az embert, pedig akkor még bűntelen/ek volt/ak, “paráznátlanok. (no para)
De mit ad isten, Istennek nem volt párja, még azonos nemű ismerőse sem, mert nemtelen (hú de kétértelmű. Inkább három.). Ígyhát paráználkodnia is képtelenség volna. De istenteremtményei már idejártak ba… barátnőt keresni, a földi asszonyok közé. Ezek szerint várakozáson felül sikerült a lány-lény-teremtés. Hja, ha nem a saját képére teremti elhamarkodottan Ádámot, hanem Évát alkotja meg elébb, most nincs ez az egész cirkusz, felfordulás. Kettecskén meglettek volna nélkülünk.
Deee mi van akkor, ha a nő már a teremtőjének is tetszett… ez az Ádám meg mindig is az útban volt… naaa, nem tetszik ez nekem… 😦
A paráznaság mint bűn? Nem a xexuális eggyüttlét a bűn hanem a válogatás nélküli promiszkuitás.
Miért?
Nos az önismeretről ir a honlap akkor ezt is kéne tudnia!
A lélek a testben lakozva hullámtereket árasztva a test köré is kifelé ezek a hullámterek az asztrál -mentál testek terei amelyek a életfeladatokat is tartalmazzák a hozzájuk való kézségekkel.
Amikor szoros kapcsolat van két ember között a hullámterei/testei is összeérnek és bizony elválásnál a másik karmikus feladatából is kaphatunk de a hozzátartozó kézség nélkül, igy aztán a magunk feladata amiért a földi életet választottuk elterelődik zsákutcába.
Végülis manapság a sok reklámnak és a xexel kapcsolatos folytonos kihivással pont ezt akarják elérni – ne tudd a feladataidat megélni megvalósitani igazán önmagad.
A reklámozott önmegvalósitás az igazi zsákutca!
Szellemes írás, kedves Egri Huligán-Ember (!?)
Még szerencse, hogy a meghamisított szent iratok mindegyikének megvan az eredeti változata és előbb-utóbb elő is kerültek a föld alól, barlangokból, innen-onnan.
Valamint a régi mesék, mondák, mítoszok is megőrizték az igazi mondandójukat, – jóllehet, csak azok érthették, akik érteni akarták!
Ma már egy fecske is csinálhat nyarat 😀 egyetlen megvilágosodott lélek minimum 12 “sötétet” boríthat fénybe 😀
A szexuális kultúra, a szívvel-lélekkel és gyönyörűséggel megélt testiség egyúttal a lelkiség, szellemiség gyakorló terepe, Végtelen erőforrás! A világméretű energia-hiány megszüntetője!…
Kedves Szerző,
pont arra keresem a választ hogy miért bűn a paráznaság, így akadtam az írásodra(A Google keresőben fenti kérdésre írásod, az előkelő harmadik helyet foglalja el). Nem értek egyet azzal, hogyha valaki sokat gyakorolja a paráznaságot, akkor a tűz előbb utóbb kialszik. Saját tapasztalatom az, hogy egyre élesebb, megdöbbentőbb, felkavaróbb élményeket keresek benne, és már nem érem be kevesebbel. Miután bő 20 éve, nem nagyon szabtam határt a szexualitásban magamnak, és megéltem mindent amit csak lehetett, még mindig nem érzem kialudni a tüzet, sőt…és néha több energiát áldoztam érte mint kellett volna… néha áttapostam érte barátokon, kötelességen, ígéreten, mondanám hogy nem a cél volt a bűnös, hanem az ezköz, de másképp elérhetetlen lett volna azt hiszem…
Tévedsz, én sokáig paráználkodtam, pornó függő voltam, 10 éven keresztül és sosem csillapodtak a vágyaim pedig a legundorítóbb dolgok jöttek velem szembe. Aztán elhatároztam hogy megállok minden csábítást, és abbagyom és egy ideig erősödtek a vágyak meg ostromolták a gondolataimat, de én összeszorítottam az állkapcsomat meg a seggemet és zord megvető arccal meredtem magam elé minden alkalommal amikor kísérteni próbált és azt mondogattam magamban hogy nem és nem és nem. És hullámokban jöttek a kísértések és minden alkalommal amikor nemet mondtam rá és átvészeltem, egy kicsivel jobban éreztem magam és kicsivel többnek, és megerősödtem. Az állhatatosságot lehet fejleszteni és edzeni, egészen addig amíg egy áthatolhatatlan pajzs nem lesz, csak a legtöbb ember feladja egy ponton, pedig pont azon a ponton kell kitartani és átmenni ahol már szinte lehetetlennek tűnik az ellenállás. A kísértés nem kitartó, a vágyak jönnek és idegesítik az embert és nyomorgatni próbálják, de mivel nem kitartóak és valójában nem is olyan erősek ezért ha az ember minden erejével nemet mond, leküzdi. Azok akik azt hiszik hogy kiélik magukat fiatalon és akkor majd nem érdekli őket a bűn, azok tévednek. Akik élvezik a bűnt és a tiltott gyümölcsöt, azok az emberek addig hajszolják a bűnöket amígmár játék nem lesz nekik, és ha megunták keresnek más tiltott gyümölcsöt. Soha nem lesz vége és csak pusztítani fogják magukat és a környezetüket. Abban pedig igazad van hogy minden ember szívében van gonoszság és a bűn iránti vágyódás, de ki lehet ölni magunkból, sőt ez az ember feladata, a te irományod pedig egy gyáva emberé aki valahol elvesztette ezt a harcot. Sajnálom hogy így alakult. Én kitartok és bizonyságot teszek. Isten a bírám.