Öngyilkos Kérdés

Örömmel olvasok minden őszinte választ, véleményt.

ongyilkos kerdes

Reklámok
Categories: Minden | 30 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

30 thoughts on “Öngyilkos Kérdés

  1. KMK

    Úgy vettem észre, hogy a napfény (D vitamin), Magnézium stb és egyéb ásványi anyagok hiánya, vagy a fáradtság befolyásolhatja a kedélyállapotot, és így az ilyenfajta döntéseket…Ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy tényleg objektív döntést hoz, hogy kilép az életből, és nem csak egy fizikai hiány tüneteként “dönt”, ahhoz nem lehet hirtelen a döntés, a fenti dolgok kizárásával foglalkozni kell, és legalább egy évig figyelni kell, hogy biztos-e, hogy nem akarja látni azt, ami ezentúl pl. X-el történik (lánya, fia stb), illetve beszélni olyanokkal, akik olyanok után maradtak hátra, akik kiléptek az életből, és megismerni, hogy talán évtizedek múltán sem múló traumákat okoz az ilyen…

  2. Aki véget akar vetni az életének, nem beszél róla, hanem egyszer csak megtalálják… holtan. Aki arról beszél, hogy öngyilkos akar lenni, figyelmet igényel, szeretetet, törődést, és ezt így igyekszik elérni, tudattalanul. De ez mind hülyeség, oda se kell figyelni… valami más az Igazság! 🙂

  3. Vázsonyi Judit

    Öngyilkos gondolatok már magukban is feltételeznek egyfajta depressziós állapotot, ezáltal torzult világlátást, kilátástalanság érzést. Ritkábban fordul elő, hogy az lesz öngyilkos, aki ezt előre közli, mint az, aki éppenséggel leplezi, illetve csak egészen homályos utalásokat tesz erre vonatkozólag.

    Veszteség – valaki, valami elvesztése – félelem, fájdalom. Mindezeket a bennünk lévő szeretet ereje győzheti le, a bennünk lévő szeretet pedig a felénk irányuló szeretetből – is – táplálkozik. Ezért vagyunk felelősek egymásért.

    De nincs recept. Nincs ige, nincs mellényzsebből előhúzható mondat. Legtöbb amit tehetünk, a jelenlét. Depressziós, öngyilkos gondolatokkal küszködő embert magára hagyni nem szabad. Úgyhogy, ha tudom, hogy öngyilkos akar lenni valaki, nem feltétlenül beszélni kell, hanem figyelni arra, hogy ne legyen egyedül, míg az állapota, a dolgokra való rálátása nem változik.

  4. Csuzi

    Mivel tudom, hogy a reinkarnáció valóság, megpróbálnám elérni, hogy ő is győződjön meg erről. Aki tudja, hogy nem a semmibe érkezik – és azt is, hogy odaát hogyan érzi magát, ha öngyilkossággal száll ki az életből, valamint azt is tudja, hogy a következő életében még nagyobb nehézségek várnak rá – az általában a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is eláll az öngyilkossági szándékától. Egyúttal megpróbálnék neki segíteni abban, hogy lásson lehetőségeket, amelyek kivezetnek a kilátástalannak vélt helyzetéből.

    • hogy tudtad meg, hogy a reinkarnáció valóság? És hogy lehet tudni azt, hogy a következő felvonás még nehezebb lesz? Ha ezt nem bírja, elképzelhető-e, hogy a még nehezebbet még ennyire sem fogja bírni?

      • Csuzi

        Voltak felvillanásaim, apró élet-részletek, amire emlékeztem. Már gyerekkorom óta így volt ez, amikor még azt tanították nekem, hogy nincs Isten, csak a buta emberek hisznek ilyen badarságban. Ezért aztán szívesen olvastam reinkarnációs témakörben, majd elmentem egy olyan tanfolyamra, ahol meg lehet vizsgálni előző életeket. (Nem hipnózis) Ezen nem én emlékezem, hanem aki vezeti, az érzékel valamennyit (az adott problémakört) az én előző életemről. Pont úgy mondta el, ahogy én is emlékeztem. Nem telepátia volt, hiszen én nem gondoltam semmire, csak ráismertem.
        Hogy a következő felvonás nehezebb lesz – ez nem saját tapasztalatom, Ismerek valakit, aki visszaeső öngyilkos-jelölteket kezelt (már nyugdíjas) reinkarnációs hipnózissal. Az ő tapasztalata, hogy aki hipnózisban látja előző életeit, annak ezt követően cseppnyi kétsége sem marad, hogy valóban többször élünk, és az életek összefüggenek. Ezek az emberek gyakran azt látták, hogy már korábban is követtek el öngyilkosságot, és látták az életeken átívelő következményeket. Ez nem egy gyors és egyszerű terápia, de az ismerősöm elmondása szerint nagyon hatásos: a páciensei letettek az öngyilkosságról.

  5. anna

    és aki 20 éve készül meghalni? mert nem látott még maga körül normális ??????öreget és öregséget, csak kínt fájdalmat, ürességet, rosszindulatot stb.és azt ,hogy öregnek lenni mindenkinek csak baj,nehézség és teher.ÉS ne mondja senki ,hogy ezelőtt,mert akkor is a disznópajtába rakták az öreg ,beteg nagyapát,mert ott nem szolt bele semmibe,””” nem osztotta az észt “””Ezekről a dolgokról senki nem beszél, de nagyon konkrét dolgok

    • szerintem is létező a jelenség, amiről beszélsz, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy általános, és minden esetben így van.

  6. Annamari

    42 éve élek itt a Földön ebben a menetben, és azt figyeltem meg, hogy nagy különbség van az öngyilkos szándékú emberek között. Van aki tényleg nem bírja itt a gyűrődést, mert eleve nincs felvértezve, vagy mert nem találja meg, hogy honnan meríthetne erőt, és az évek során egyre fogy az energiája. Aki valóban ereje végéhez ér, megteszi, nincs ami visszatartsa.
    Vannak az útvesztettek, akikben tudatosítani kell, hogy miként mennek itt a dolgok, hogy ez egy tanuló terep, és különben sem kell túlságosan mellre szívni a dolgokat, mert lehet osztályt ismételni, bla-bla…Sokszor az ilyesfajta információ, a tudás új látásmódot ad, és átrendez mindent.
    Vannak akik érzelmileg magányosak, náluk az segít, ha érzik, hogy valaki megfogja a kezüket és megvigasztalja, mint egy kisgyermeket.
    Aki spirituálisan nyitott, annak azt mondanám, hogy pajtás, amennyire meg tudom ítélni, elég oktondi döntés felnyitott hassal leszállni a műtőasztalról, szerintem ne tedd…
    Tehát attól függ, hogy mit mondanék, hogy a szerettem kicsoda, az útja melyik szakaszán áll.

    • Meny Vele

      És vannak, akik kivilágosulnak, és belátják, hogy teljesen mindegy melyik ujjamat harapom. Akik átlátnak téren és időn túl, nekik egyetlen megoldás, az élettelenség. Ezek az emberek úgy mennek el, hogy nem hagynak nyomot maguk után, hogy valaha is léteztek.
      Mert rájöttek arra, hogy annak a legjobb aki meg se született!!!

  7. zenmagda

    Én kicsit elutatzatnám magammal képzeletben egy magasabb nézőpontba, mondjuk mindha űrutaznánk, innen kérném, hogy nézzen rá, kicsit “kozmikus” távlatban az életére. Nem biztos, hogy ez mindenkinek jó, de nekem mindig beválik: onnan nézve eltűnnek az apró gidrek-gödrök-akadályok, a nagyobbak is elsímulnak, kevésbé élesek. És ami még fontosabb, hogy innen rálátni a lét gyönyörűségére: arra, hogy a teljes teremtés milyen lenyűgöző, annak részeiként mi is, lélekként és testünk is hasonlóan lenyűgöző, életünk pedig egy izgalmas játék, melyben semmi nem véletlen, melynek során mindent átlátunk és értünk, vagy leginkább izgatottan várjuk a következő csodát azzal a bizalommal, hogy MINDEN ÉRTÜNK TÖRTÉNIK!!!

  8. Ha valaki a depresszió olyan stádiumába kerül, amikor a puszta lét is fáj, amikor csodálkozik, hogy azelőtt hogy lelhette örömét bizonyos dolgokban, amelyeknek most értelmét sem látja, nem lehet észérvekkel meggyőzni arról, hogy miért is van értelme az ő életének. Sőt nagyon sokat árthatunk neki azzal, ha csupa jószándékkal, buta kérdéseket szegezünk hozzá, vagy jó tanácsokkal látjuk el, mint pl.: “Szedd össze magad! Hogy is jut eszedbe ilyen hulyeség?” stb. melyekkel csak fokozzuk az amúgy is nagymértékű lehangoltságát.
    Igaz, hogy ilyen kérdésben csak az tud(na) érdemben útbaigazítani bennünket, aki átélte már a mély depresszió állapotát. Én nem éltem át, csak meghallgattam egy nekem fontos embernek a beszámolóját.
    Tehát nem vagyok hiteles a kérdéedre választ adni.
    Csupán annyit értettem meg, hogy itt is, csak az tud igazán segíteni, aki képes őszintén, szeretettel ott lenni a másik számára. A szeretetteljes légkör mindennél fontosabb és semmi más nem tudja gyógyítani. Mert ez is egy betegség. Az endofin (boldogság-hormon) súlyos hiánya.
    Ha nem tudod mit mondj, fogdd a kezét, ülj le mellé és hallgass. Hadd érezze, hogy vagy neki, nincs egyedül, bízhat benned.

    Meg kellett tapasztalnom, hogy itt az észérvek nem segítenek. Az én észérveim.
    Akinek van ilyen hozzátartozója, a legjobb ha utánaolvas. Ma már olyan könyvek, blogok vannak, amelyeket segítőkész túlélők írtak és amelyek valós segítséget nyújthatnak, mert rájösz, hogy nem vagy egyedül…

    Ilyenek:
    http://gyozdleadepressziot.blogspot.ro/2012/06/konyvek-melyek-segitettek-kijonni.html
    http://www.polc.hu/konyv/magamba_zarva/185861/

    Ildi

    • Meny Vele

      Ezeken a linkeken található oldalak mind fizetős definíciókra mutatnak!
      Ha már öngyilkos akarok lenni, inkább gázpalackot veszek, nem pedig könyvet! Meg, amúgy is a legtöbb írás szimpla átverés, lehúzás!
      Úgy amúgy meg pofátlanságnak tartom hogy minden témába minden oldalon akad egy olyan, aki valamit el akar adni- reklámoz-!!!

      • Testvérem, ne engedd a látszatot, hogy becsapjon téged! Ez egy ingyenes blog, mert nincs pénzem, hogy fizessek érte. Ezért ők önkényesen betűzik a reklámjaikat az írások végére. Ami tőlem jön, az ingyen jön. És ez úgy lesz akkor is, ha már nem lesz mit ennem. Ha zavarnak a reklámok, és van pénzed, hogy megvedd a szabad gondolatnak a reklámmentességet, akkor jelezd szándékodat üzenetben. Ha meg nincs, egyszerűen próbáld nem észrevenni a reklámokat. Különben is: minden szemétdombon ott a gyöngy. És néha a gyöngyök között szemét ékeskedik.

  9. Huliganthropus

    Kik írtok itt, egy sem jutott még el addig, amikor megfordul az ember fejében a “lehetőség”. (?)
    Mennyivel könnyebb lenne itt hagyni mindent, minden nyűgöt, minden fájdalmat, kínt, minden be nem teljesedett szerelmet, minden betegséget, minden elrontott dolgot, mindent és mindenkit… vagy utánamenni az elvesztett társnak…
    Mert ha van reinkarnáció, akkor van újrakezdés. Ha pedig nincs, mit veszthet a test? Csak a rosszat, a kellemetlent.
    A szabad akarat része a halál. Az eutanázia előre engedélyezése nem öngyilkosság?
    Az eszmékért harcba vonulók nem öngyilkosjelöltek-e? A szokások rabjai, kik testük ellenségei szintén maguk ölik, siettetik a halált.
    Nincs ellenszer, ki halni akar, halni fog hamar. Mert élni nem tud.
    Csak kik halni mernek, azok élnek soká, mert életük tartalmasabb. Lehet, rövidebb.

  10. Ha valaki az akar lenni, addig próbálja, amíg nem sikerül. Nem lehet felügyelet nélkül hagyni az élete egyetlen pontján sem, de nem is viselkedik fair módon azokkal, akik neki segíteni próbálnak. Nem lehet minden ponton felnőtt embereket tutujgatni, ők annyira gyengék vagy betegek, hogy minden problémánál azonnal önmagukba fordulnak ahelyett, hogy harcba szállnának és megoldanák azt. Szerintem egészséges ember nem öli meg magát. Aki megteszi, annak van valamilyen pszichikai betegsége, akár még csak átmenetileg is és nem biztos, hogy gyógyítható, mivel fel sem ismerik sokszor. Nem kívánom, hogy bárki megtapasztalja, milyen érzés hátrahagyottnak lenni!

  11. szaradafa

    Volt nekem egy munkatársam, kinek a nagyapja felakasztotta magát. Aztán ennek a srácnak a felesége hívott egyszer, hogy a férje rosszban sántikál, az erdőben sétál és rémes üzeneteket küld sms-ben. A srác szenvedélyes gépező, elvert egy nagyobb összeget, ami nem volt az övé. EGy ismerősömnek kellett elhozzon egy kályháért pénzt. Éppen karácsony előtt volt. Írtam a srácnak, hogy menjen a családjához haza, a pénzt elrendezem az ismerősömmel. A srác hazament és nem csinált semmit. (Felesége bánatára. Mert a gép iránti szenvedélye nem szűnt meg és nemhogy vitt volna haza pénzt, hanem vitt is el a gyermekei elől. Elküldtem aztán, mert nem volt energiám hozzá, hogy általa a bárok jövedelmét finanszírozzam és nézzem, ahogy tönkre veri a családját. Apám szokta mondani, aki azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos akar lenni, nincs neki hozzá mersze, jobban félti a szaros életét bármi másnál).
    Júdásnak volt vér az ereiben. Mikor rájött, hogy elszúrta a dolgokat, volt annyira karakán, hogy saját maga ítélkezzen életén. Bezzeg Péter, aki háromszor tagadta meg Jézust, köszöni szépen, vallást alapított. na de ezek a vallások olyanok is.
    Nincs kizárva, hogy végül ez a srác is egyszer elbúsulja magát és eszébe jut a nagyapja, mert mániája volt mindig keseregni a predestinált jövője miatt. Hogy részeges volt az apja is, miféle ember lehet mindezek után belőle? Ha tizenöt év napi pozitív lökés nem volt elég neki részemről, legyen meg akarata és vágya: menjen vissza a múltba és keseregjen. Egy kérésem van az Istenhez. Ha végezni akar magával, végezzen távol az otthonától, ne a gyermekei előtt. De az ilyen fatalista marhától minden kitelik…(Bocs a cinizmusért…nem általánosként írtam erről, de nekem ez az egyetlen ilyen élményem erről…buék)

  12. Pista

    Nem beszélnék neki semmit, csak megölelném.

    • szivárványhavasán

      Az ölelés, a jó hosszú, szeretettel teli (mert bízom benne, hogy egyszer mindenki így karolja majd át az ember-társát) valóban segít. Néha sírni, megkönnyebbülni. De egyszer sem hatástalan. Vagyis JÓt tesz. És bár nagyon sokszor volt már szó itt a szavak korlátairól, nem gondolom, hogy ebbe mindenáron kapaszkodni kell. Mert a rossz nem az, ami kellemetlen pillanatnyilag, hanem ami az ÉLET ellen irányul. Ami a teremtés csodáját, annak folyamati SZ-ÉPségeit elveti. Ismeri és mégis elveti. Gyengeségbõl, gyávaságból. Addigi sérelmekbõl táplálkozva, vagy mittudomén. De, ahogy Böjte Csaba atya mondja, kibontakozni (nem önmegvalósítani!) és továbbteremteni érdemes, és ehhez, ennek felismeréséhez hozzásegíteni a másik embert. Mindenkit. Talán egy öleléssel.

  13. Benkovich Ádám

    Megkérdezném miért. Elmondanám neki az Igazságot az életről és arról, hogy “halál” nincs. Ha továbbra is szeretné megtenni nem tennék semmit, elengedném ebből a testből a következő formába a lelkem részét. Az Igaz szeretetben az vonzó, hogy meghagyja másik “Léleknek” a döntését és akaratát még ha az egyáltalán nem egyezik az “én” világképemmel és hiedelmeimmel.

  14. Visszajelzés: Hogyan is “KELL” élni? « Szabad Gondolat

  15. Ha lenne kedve találkozni az Élet S2épségével két órára, akkor nézzen bele ebbe: http://emociok.webnode.hu/products/otthonunk-film-az-emberi-eletunk-lehetosegeirol-/

  16. Tünde

    Szia(sztok),
    gyakran eszembe jut, hogy jobb lenne meghalni, mint élni, de soha nem ártanék magamnak. Már a gondolat, hogy eszembe jut ez, tudom, az is ártás ezért mindig kell beszéljek magammal: szeretem magam, szeretem a testemet, szeretem a testem minden sejtjét. Nem tudom, mit mondhatnék annak, aki itt akarja hagyni a földi életét. Mert nem vagyok biztos a helyes megoldásban. Hagyjam, hogy tovább süllyedjen a szeretett személy a nyomorúságába, mert feladta, és tiszteljem a döntését? Vagy mindenáron próbáljam megmenteni? Elengedni vagy ragaszkodni hozzá? A barátom mondta: “Várom, hogy az Úr magához szólítson.” Nem öngyilkosság-e az, ha valaki nem szereti magát, dohányzik és beletörődik a sorsába. Milyen sors az, ha egy hitelből vállalkozó belebukik a vállalkozásába és elveszti mindenét, majd cukorbeteg lesz és csak vegetál? Nem akarom részletezni a körülményeket, de én vele együtt szenvedek ráadásul távol tőle. Nem engedi, hogy együtt legyünk, mert szerinte én többet érdemlek. De én nem tudom elhagyni őt, mert szeretem. Nem tudok tovább lépni, mert a szeretet nem engedi. Nem tudom, mit tegyek, mit tehetnék, és hogy miért találtunk egymásra, ha nem lehetünk mégsem együtt boldogok. Vagy együtt boldogtalanok, de legyalább együtt.

    • Nem vagyok a szavak embere.Tapasztalatom , Istennek hála van.Mindenki elsősorban egyénileg kell megvivja a maga harcát.Te csak szeresd tovább,de a padlóról az Ő akarata nélkűl nem tudod felhúzni. Ha megnézed Villás Béla előadását “A BŰN” vagy bármelyiket talán rájössz a válaszra.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.