Posts Tagged With: nepál

Ördögi Gyógyítások – A Nepáli Mester 2

Több eddigi bejegyzésben volt már utalás a most következő dologra (Az Élet Rabságában, Halálos Gyógyításaink). De talán csak mostanra, a nepáli “mesternek” köszönhetően vált valamennyire teljessé a kép. Nyilván aki ismeri a fent említett bejegyzéseket, annak könnyebb lesz megérteni, hogy milyen felismeréshez juttatott hozzá ez a nepáli rinpocse.

Az első részben nem magyaráztam el, hogy mit is értek az alatt, hogy nyersanyagra van szüksége “(Luci)Ferkónak”, mert fontosnak láttam először röviden szemléltetni, hogy mi történt az előadás alkalmával, milyennek ismertem meg a “megvilágosodott” mestert. Így ez a rész lesz a magyarázó rész, melybe egyben az üzenetet is belefoglalnám, hogy akinek füle van, hallja, akinek szeme van, lássa.

MASTER TANPAI RINPOCSE (A NEPÁLI FEHÉR KIRÁLYI KOLOSTOR ALAPÍTÓJA). Miért emeltem ki a nevet meg a titulust? Egyszerűen csak azért, mert ők is kiemelték a plakáton. Ez egy nagyon fontos marketing fogás. A fenti címben több nagyon hangzatos szó van: MASTER, RINPOCSE, KIRÁLYI. Ezek a hangzatos jelzők meg titulusok azt a célt hivatottak szolgálni, hogy az olvasó, a közönség tudomásul vegye, hogy nem akárki jön el hozzánk intenzív tanításokat tartani. Aki nem vak, az tisztán látja, hogy világunkban az összes működő hatalmi rendszer, a hatalmi piramisok, a ranglétrák, mind a tekintélyelvűségnek köszönhetik létezésüket. Megtanulhattuk azt is, hogy sok esetben attól válik egy kijelentés nagy súlyúvá, hogy egy avatott tekintély hirdeti. Például egy érsek, egy megvilágosodott mester, vagy a világ leggazdagabb embere, Bill Gates, a pápa, vagy az AEÁ elnöke, stb. A lényeg, hogy tekintélyeket kell gyártani, avatni, szentelni, mert csak általuk gyömöszölhető be a sok hazugság az emberek fejébe. A dalai láma például ha egymásután hatszor fejre esne sem tudna olyant mondani, ami nem lenne “igaz, szent és sérthetetlen”, amit kérdőjelek nélkül be nem vennének emberek milliói, mint fejfájásra az algopyrint. Elképzelhető, hogy ha a mester szövegét egy egyszerű hétköznapi polgár tömte volna a fejedbe, jobbik esetben szemberöhögted volna, rosszabbik esetben megkérted volna, hogy fogja be a száját, hogy kímélje az egyébként is intenzíven vékonyodó ózonréteget. De mivel, egy megvilágosodott mesterként bekonferált díszes figura beszélt a magaslatról, ezért nagyon sokan valósággal habzsolták a szavait, mint a mennyei mannát.

Piszkos egy játszma ez drága testvér! Ha valamilyen úton-módon híres leszel, megismerik a neved, már kopognak is az ajtódon a szépen becsomagolt hazugságokkal, amelyet át kéne passzolni a nyájnak. Természetesen melléje adják a csekket is, hogy kellőképpen ösztönözve érezd magad. Azt hiszem, most már kezd derengni neked is, hogy miért szükségesek a fenti jelzők, a titulusok, a magasztos megnevezések.

Egy másik ok, amiért ezek az álmesterek nagyon ragaszkodnak a titulusaikhoz, meg a tekintélyükhöz az, hogy ezzel annyira föléd emelkednek az általuk kreált mesevilágban, hogy te már meg sem mersz szólalni. Kérdezni is csak dadogva, attól tartva, hogy a mester meg ne szidjon, rosszabb esetben elátkozzon, mint ahogy azt tette Labant Csabával is. Ki vagy te? Egy lakatos? Egy Pék? Egy Üzletvezető? Egy Orvos? Tudtad, hogy ő egy mester? Ráadásul egy megvilágosodott mester! Hogyan is fordulhatna meg a fejedben, hogy te megkérdőjelezd egyetlen szavát is. Még magadra haragítod a tanítványait, a követőit, akik számára minden hang, mi elhagyja a száját szent. Pont úgy, ahogy tettem én is az előadás alkalmával. Azt hiszem mindenki tudna mondani példákat erre a jelenségre. Elég, ha egy kicsit fellapozzuk a történelemkönyvet. Annak idején például aki Ceausescu elvtárs nevét nem megfelelő helyen, vagy nem megfelelőképpen ejtette, az Isten haragját hívta magára.

A luciferi taktikázás megértése

Miért is vannak ezek a mesterek? Miben hivatottak segíteni ők neked? Mi is történik a színfalak mögött? A Vallás Rövid Történetében kifejtettem, hogy létezik az a bizonyos jézusi jelenség, ami akkoriban is most is alapjaiban képes megmozgatni, kibillenteni egyensúlyából minden földi hatalmat. Az “ördög”, a földi hatalmak helytartója sem egy buta fickó. Tudja jól, hogy nincs amit kezdjen ezekkel a jelenségekkel. Tudja, hogy hiába is szállna szembe ezekkel az erőkkel, mert nem lenne esélye a győzelemre. Ezért alattomos módon kezet tesz rájuk úgy, hogy eljátssza a jó barát szerepét. Úgy csinál, mintha ő is ugyanazon az oldalon lenne, ugyanazt a terminológiát, ugyanazokat az eszközöket használja, mint a jézusi erők annak érdekében, hogy elhitesse veled, hogy egy csapatban vagytok. Holott úgy igazából nem tesz mást, mint amit a legtöbb hamis mester tesz: túlzott gyakorisággal használja a fogalmakat, mígnem azok már teljesen értelmüket veszítik, úgymond elkurvulnak. És pont erre íródott az a néhány sor, melyet az előző bejegyzésbe is beidéztem:

Egy fogalom gyakori ismételgetése azt a KÉPZETET kelti elménkben, hogy valamilyen közünk van hozzá, hogy az minket jellemez. A valódi szeretet elfelejtésének, elkoptatásának legbriliánsabb eszköze a szó gyakori írott, illetve verbális ismételgetése. Óva intelek azoktól, akik sokat BESZÉLNEK róla! Kik azok, akik sokat BESZÉLNEK róla? 

Buddha és Jézus emberfeletti, földi hatalmakat megrengető erőkkel bírtak. Mint írtam, még a halálukban is. Tudták a hatalmasok, hogy őket nem lehet legyőzni, és így kezdetét vette neveik levetkőztetése, eltompítása, értelemtől való megfosztása. Megjelentek a vallások, a cicomás álmesterek, a hamis próféták, akik csupa “jó” dolgokat mondanak. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a Jézussal és Buddhával ellentétben valósággal lubickolnak a formák, a pompa világában, hogy a sok szemfényvesztéssel, elkápráztassanak, lekenyerezzenek.

És így van az, hogy:
A buddhizmus folyamatosan elárulja Buddhát, a kereszténység folyamatosan elárulja Krisztust. Te meg folyamatosan elárulod, Buddhát, Krisztust, önmagadat, a benned élő Istent azzal, hogy a fentiekben hiszel.
Fénykép: Szabad Gondolat 2012.07.30: ÁRULÁS</p><br /><br />
<p>A buddhizmus folyamatosan elárulja Buddhát, a kereszténység folyamatosan elárulja Krisztust. Te meg folyamatosan elárulod, Buddhát, Krisztust, önmagadat, a benned élő Istent azzal, hogy a fentiekben hiszel.

A cím kifejtése:

Miért gyógyít az ördög? Azért mert szüksége van a nyersanyagra, amit beépíthet hatalma falába. Először elhitted neki, hogy te nem vagy több mint hús-vér földi halandó, mely hordaállatként kel, hordaállatként fekszik, hordaállatként szaporodik és hordaállatként végzi a neki kiosztott munkát, helyezgeti a téglákat az “ördög” kastélyának falaiba. Mivel meg lettél fosztva az önismerettől, nem tudod ki vagy, ezért kézzel lábbal ragaszkodsz hordaállat mivoltodhoz, mert csak ennyit ismersz magadból. Elhitted azt is, hogy nem vagy EGÉSZséges. Elhitted azt, hogy beteg vagy. Elhitted azt, hogy meg KELL gyógyulnod. Elmentél hozzá gyógyulásért, ő meggyógyított. Visszaadta neked a hordaállat mivoltodat, hogy tovább húzd az igát számára. Tőle visszakaptad azt, amit EGÉSZSÉGNEK hittél. Leborultál lábai elé,  imádtad őt. Így lettél tudattalanul “sátánimádó”.

Valaki szépen fogalmazott amikor azt mondta, hogy az embernek nem attól kellene félnie, hogy meghal, hanem attól, hogy soha nem fog megszületni. Ha már mindenképp ragaszkodsz ehhez a világot átitató félelem koktélhoz, vedd komolyan fontolóra, hogy mostantól attól is félj, hogy talán soha nem fogsz megszületni.

A “6 6almának 6almas” szüksége van rád! Ezért mindent megtesz, hogy elhitesse veled a fenti dolgokat. Rendszeresen eljársz hozzá a gyógyulásért. Rendszeresen szembeköpöd a benned élő istent, elveszel a magasztos formák, a pompa, a hangzatos, semmit nem mondó szavak világában. Így mondasz le az életedről, és így rohansz az “örök sötétség” felé.

Sajnálom, hogy ezt megint nem tudtam rövidebben fogalmazni. Sajnálom, hogy nagyon kevesen lesznek, akik megértik. Talán jómagam sem értettem volna annak idején. Most lopva csak azt remélhetem, hogy lesznek, akik számára ez a néhány sor visszaigazolást, megerősítést ad, hogy merjék vállalni a bennük élő isteni hangot, és ne vesszenek el a megtévesztő üres formák, hazug szavak világában. A kötelességemet teljesítettem, az adósságomat törlesztettem, a még szabad gondolatokat a felszínre engedtem. És már nem foglak arra kérni, hogy terjeszd, mert tudatában vagyok annak, hogy az nem segít. Ez a néhány gondolat talán magától útra kell, és bekopog minden ébredező otthonba, arra biztatva lakóit, hogy merjenek gyertyát gyújtani, a sötétséget kettéhasítani.

“egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Minden | Címkék: , , , , , , | 20 hozzászólás

Élet és halál közt

DSC_2368 Tíz nap eltelt. Mosolygott szinte mindenki. A nemes csend fogadalmát feloldották. Szabad volt beszélhetni. Adtak végre finom kaját is. A beszédes olasz kolléga azt mondja, hogy ő már bolondult meg a csendtől. A mesterhez ment minden nap és kérdezett tőle olyan dolgokat, melyek őt nem is érdekelték, csak beszélhessen valakivel :). Megoszlottak a vélemények. A megérzésem beigazolódott. A legnagyobb vipassana rajongók úgy váltak azzá, hogy korábban az élet megleckéztette őket rendesen. Szerelemi vagy más csalódások veszítésekre volt szükség, hogy átadják magukat a megváltó vipassanának. Egy nagyon lelkes lány megkérdezte fülig érő mosollyal, hogy na milyen volt. Tetszett-e a vipassana. Mondom, biztos vagy benne, hogy kíváncsi vagy az őszinte válaszomra? Azt mondja, igen. Eltelt húsz perc amíg a mikrobusszal visszaértünk Katmanduba. A lány meg szinte elsírta magát. Neki is csak azt mondtam, hogy nyugodtan nevezz engem gonosznak, meg olyannak, aki nem érti a Vipassana lényegét, de ha megbotolsz, és az a nagy világosság az istennek sem akar jönni, akkor majd jussanak eszedbe ezek a gonosz szavak, melyek ezeket a kényelmetlen pillanatokat okozták az életedben.

Visszaértem a zaj kellős közepébe, Katmandu központjára. Tudtam, hogy fel kell hívjam egy új nepáli barátomat, akivel még a vipassana előtt találkoztam, és aki megígértette velem, hogy elmegyek hozzuk miután végeztem. Nagyon örvendett a hívásomnak. Azt mondta már félt, hogy többet nem fogunk találkozni, pedig életemben csak egyszer beszélgettem vele egy órácskát, a tíz nap csend előtti napon. Találkoztunk és mentünk egyenesen hozzuk. A családja már tudott rólam, és vártak. Egész pontosan a húga, a édesanyja, valamint a szolga lány voltak otthon. Az apuka, a családfenntartó, akinek egy szállítási cégje van, ritkán látja a családot. Jól mehet a vállalkozása ugyanis van egy házuk egy másik városban, és egy meglehetősen módos lakrészt bérelnek Katmanduban, hogy a gyerekek jó iskolába járhassanak. Kapilnak angol tanár végzettsége van. Az angol tudása alapján lehetne egy nagyon jó angol tanár. Akcentusa alapján azt mondanám, hogy amerikai. Meglehetősen gyorsan beszél. Most kéne befejezze a mesterit, és elhelyezkedjen valahol. Húga, Kanchan már régebb elvégezte tanulmányait. Egy ideig Szingapúrban dolgozott. A szolgalányt, a Nepálban megszokott módon vásárolták a szüleitől, akik nagyon nem ragaszkodtak hozzá, már a pénzhiány miatt sem. A lányt annak ellenére, hogy pénzzel vették, úgy kezelték mint családtagot. Tizenhat éves szép nepáli lány. Az édesanyának segít a háztartásban. De nem dolgozik többet, mint pl az édesanya. Többször felajánlották neki, hogy iskoláztatják, ha meg szeretne tanulni írni meg olvasni. De neki az nem igazán kellett. Egyszer kétszer hazaszökött. De rájött, hogy az új család mégiscsak jobb környezet számára. Leginkább a házasságon jár neki az esze. Valószínűleg azt gondolja, hogy akkor majd jobb lesz neki, gyöngy élete lesz. Az édesanya, egy nagyon gyönyörű nepáli nő. Valósággal tündököl az arca. Finomka érdekli merről jövök, merre tartok. Nagyon szeretne beszélni velem, de nem nagyon tud angolul. Ezért néha megkéri a gyerekeit, hogy tolmácsoljanak közöttünk. Nagyon finom ételeket készített. Egyfolytában figyelt, hogy elégedett vagyok-e az étellel, kéne-e még valamiből. Addig nem fogott neki az étkezésnek, amíg én be nem fejeztem, és ő meg nem kérdezte, hogy milyen volt, még kérnék-e valamit. Hát igen, ilyen királynak lenni koldusként. Már szinte zavart, hogy ennyire kiszolgáltak, és figyelték, hogy mennyire vagyok elégedett a körülményekkel. Kb. egy hetet töltöttem náluk is melyet részben szerettem volna az írásra, meg a lap szerkesztésére fordítani. Nagyon jókat beszélgettünk a fiatalokkal. Ők is tervezték, hogy kipróbálják majd a vipassanát. Valamilyen szinten informáltam őket, de nem akartam lebeszélni egyiket sem, ha netán meg kell tapasztalniuk, hát tapasztalják meg. CSC_2678

Talán már az első este feltűnt, hogy a barátom kicsit olyan hiperaktív, meglehetősen gyors, temperamentumos. Az volt az érzésem, hogy magához akarja ragadni a világ összes tudását egyszerre, jó gyorsan. Az is feltűnt, hogy könnyen megsérthető a családja által, és néha gyerekes módon visszaszólt, és hirtelen lángra lobbantak indulatai. Valamiért engem Istenített. Én bármit mondhattam neki. Meg is szervezte közben, hogy az egyetemen, ahol korábban tanult, előadást tartsak. Meg újságírókkal is felvette a kapcsolatot, hogy megörökítse Katmandu az ott tartózkodásomat. Közben nekem még vízumot is kellett intézni. Egy indiait, és még egy nepálit, mert az indiai addig készült, hogy arra kényszerültem, hogy a nepálit 2 héttel hosszabbítsam (ez volt a minimum). Egy sikerült megszabadulnom megint 30 dollártól.

Egyik nap, amikor „hazamentem” kora délután, feltűnt, hogy barátomnak kicsit olyan rosszul állnak a szemei. Mintha aludna el közbe-közbe. Tudtam, hogy valami nem stimmel vele. Nem akartam tapintatatlan lenni, ezért nem faggattam, hogy mi a baj. Én sejtettem, hogy a fickó valami „gyorsítót” vagy valami „feledtetőt” használ. A személyem iránti rajongása is kicsit soknak tűnt. Mintha hozzám menekülne valami elől. Mutattam neki a gondolataimat, az angol cikkeket, amiket írtam, és beszélgettünk elég sokat. De valahogy úgy éreztem, hogy ahelyett, hogy csak egyszerűen tisztelne, istenít engem. Gyengébb pillanatokban ki is bújt a szög a zsákból. Meg tudtam, hogy úgy érzi, hogy ő nem elég jó. A családja azt szeretné, hogy befejezze a mesterit, levizsgázzon. Neki meg lelkiismeret furdalása volt, hogy őt harminc évesen még mindig el kell tartani. Érezte, hogy mindent megtenne, amit a családja kér tőle, mert a családja állandóan, mindenben támogatja. De ez az érzés néha összetűzésbe került benne azzal az érzéssel, hogy talán nem azt teszi amit szeretne. Így néha a család iránti tisztelet és szeretet átfordult önsajnálatba, hogy őt tulajdonképpen nem is szeretik eléggé. Bármit kért, megkapott a családtól, de néha ha valamit megtagadni készültek tőle, előtört a hisztéria, hogy nem szeretik őt eléggé, és ő nem dolgozik, így tőlük függ, és így tovább. Egyre biztosabb voltam benne, hogy barátomban súlyos lelki háborúk folynak. Nemsokára arra is beigazolódott, hogy használ bizonyos fajta drogokat is. Végül a kapu teljesen átszakadt, és engem elöntött a vízözön. Egyszerre tudtam mindent, egyszerre mindenki őszinte volt velem. Megtudtam, hogy meg is akarta ölni magát, de abban is megakadályozták. deadOrAlive

Röviden sablonszerűen a kép a következő:

  1. vagy egy apa, aki úgy érzi a családért él (fel kell áldoznia magát a családért)

  2. van egy segítőtársa, a felesége, aki szintén úgy gondolja, hogy élete egyetlen értelme a gyerekei, és azok „jövője” Ismerős mi?

  3. Van egy felnőtt gyerek, akinek még mindig megmondják mit kell csinálni, cserében az anyagi támogatásért, és neki kötelessége engedelmeskedni, mert ő egyelőre az ők kenyerüket eszi (netán ismerősebb így?)

  4. ebben a gyerekben is meg szeretne születni az egyedi megismételhetetlen emberi lény. És ez folyamatosan harcban áll azzal, amit elvárnak tőle. Az én barátom nem tud dönteni. Nem tudja, hogy melyik oldalon legyen jó. Közben rájöttem, hogy én voltam a hang mely a belső oldallal tartott, és arra biztatta azt, hogy bármennyire is tisztel engemet, neki a saját útját kötelessége megtalálni, és azon haladni a beteljesedés irányába.

Ekép én is részese lehettem a szunnyadó vulkán kitörésének. Így kezdődtek számomra a nehéz napok, amit nem bántam, hisz valamiért nekem is ott kellett lennem. Meg sem fordult a fejemben, hogy elszaladjak akkor, amikor kissé kényelmetlenné vált a helyzet. És nem azért nem szaladtam el, mert harcolni akartam, le akartam győzni a helyzetet. Hanem azért, mert láttam, hogy tudott ez a helyzet kialakulni, láttam, hogy a barátom meg fog halni, és láttam, hogy nem kell ő még meghaljon. De sajnos azt is láttam, hogy én ne azzal tudok segíteni barátomon, ha a fejét megtömöm azzal, hogy mit kell és mit nem kell csináljon. Tudtam, hogy szinte fölösleges is vele beszéljek, mert a feje annyira le van terhelve a drogok által, hogy amit mondok, azzal hiába ért egyet, mert rajta nem segít. Ezt elmondtam neki is, nem titkolóztam előtte. Mondom, hogy az amiről beszéltünk, hiába, hogy tetszik neki, nem tud működni, amíg a feje meg nem tisztul. Egyetértettünk abban, hogy a szerek hatásától előbb meg kell szabadulnia ahhoz, hogy elindulhasson saját élete útján. Ő is belátta, hogy nincs biztonságban, mert a családja nem követheti minden lépését, és a drogok győzni fognak előbb utóbb, így inkább elmegy elvonókúrára.

Igen ám, de ez volt az a pont, ahol kiderült, hogy ez az opció megfordult korábban is a fejükben, de mi lesz a család hírnevével. (Remélem nem ismerős a történet műfaja) A húgával külön beszélgettünk. Majd együtt a húgával és az édesanyjával. Sok órát töltöttünk el együtt az épület tetején beszélgetve. Nem voltam tolakodó. Nem kellett tolakodjak. Ekkora olyan volt a viszonyulásuk hozzám, hogy ők kértek meg, hogy mondjam el, mit javasolok. Próbáltam mindvégig kedvesen beszélgetni, de viszont tudtam, hogy ha másnap az utcán alszom sem hallgathatom el, hogy mit gondolok. Tudomásukra is hoztam, hogy ez ami a barátommal történt, az nem vele történt, pontosabban nemcsak vele, hanem mindenkivel. És az előidéző okok sem csak tőle származnak. Nem akarok most ide olyan dolgokat írni, melyeket már több ízben is kifejtettem. Mindenesetre próbáltam a tudomásukra hozni, hogy ha ők nem gyógyulnak meg, a gyerekük nincs ahogy meggyógyuljon. Határozottan a szemükbe mondtam, hogy a gyereknek már nem sok van hátra. És tragédiának kell történnie valamelyik oldalon, ha nem ismerik fel a helyzet súlyosságát. Megmondtam, hogy dönteniük kell, hogy a család hírnevét vagy a gyerekük életét választják. Hagyják a bús p….ba a felszín fényezését, mert a gyerekük megfog halni. Hihetetlen, hogy ennyire csapdába tudta őket csalni a társadalom. Hihetetlen, hogy ennyire gyengék voltak, hogy hagyták, hogy idáig fajuljon a helyzet.

Azt hiszem, hogy már írtam róla. Ha nem, hát most megteszem. Hogy ügyelni kell a „szeretettel”, figyelnünk kell arra, hogy mit értünk a szeretet alatt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden embernek legfőbb kötelessége saját életének megfejtése és ápolása. Mindenki, aki azt elhanyagolja, automatikusan képtelenné válik, hogy másokat segítsen. Koldusnak nincs amiből segíteni. Amennyiben az ember megérti, és ápolja saját zöldségeskertjét, bármikor tud adni a termésből a szomszédnak is. Amennyiben azt elhanyagolja, szeretet címen csak bánatot, és bajt tud csak adni másoknak is. Egy nehezebb szakasza volt az utazásomnak, ahol éreztem, hogy semmi sem akar rendesen menni. Érdekes módon kiderült, hogy azokban az időkben édesanyám a szokásosnál is jobban aggódott miattam. Igen teljesen normális volt, hogy nekem nehézségeim adódtak. Meg mondtam utána neki is, ha nekem segíteni akar, és biztonságban akar tudni engem, akkor a legjobb dolog amit tehet az az, hogy nem aggódik, hanem odafigyel saját magára, saját boldogságára. Mert ha ő jól van, az a legtöbb amit a közötte és a közöttem levő kapcsolatért tenni tud, szinte biztos lehet benne, hogy én is jól vagyok.

Egy őrült gondolat, amivel nem várom, hogy egyetérts. Egyelőre csak olvasd el, és bízzunk abban, hogy nem kell te személyesen megtapasztald annak igazságát. Ha egy ember egy másik iránt érzett ragaszkodása miatt megfeledkezik önmagáról, jelek fognak jönni….kisebb akadályok, csalódások, majd jönnek az erősebbek. És ha akkor sem történik meg az ébredés, a tragédiának be KELL következnie, mert az élet nem támogathatja, hogy valaki megtagadja őt. Más szavakkal: a birtokló szeretet, a ragaszkodás MEGÖL. És ez így van rendjén. A tragédia által legalább az egyik fél esélyt kap a továbblépésre. Az aki jobban megtagadta önmagát, saját kapcsolatát önmaga és a lét között, annak menni kell. Még ha nem is kell, de menni fog, mert elakadt, és nem tudja átlépni az akadályt. Kérlek figyelj magadra, hogy erőst ne kelljen elakadj. És itt jön be megint amiről oly sokat írtam már: a HARC. Amikor az ember elakad, és ahelyett, hogy csendben elfogadja, és megértse helyzetét, harcolni kezd, több mint valószínű, hogy elkezd száguldani a földi élete végállomása felé.

A család látszólag elfogadta, hogy nincs más megoldás, ha azt szeretnék, hogy gyerekük életben maradjon, mint az, hogy elvigyék először elvonókúrára, majd közben és folyamatosan odafigyeljenek saját gyógyulásukra. Megígérték, hogy elviszik a barátomat egy rehabilitációs központba. Én mondtam, hogy nekem ne ígérjenek semmit, mert nincs szükségem rá. Inkább cselekedjenek önmagukért és a gyerekükért. És ezt tanácsolom mindenkinek: soha ne ígérj, ne ígértess meg másokkal semmit. Cselekedj ott ahol kell, akkor amikor a legaktuálisabb a dolog. Válaszd te is az életet. Csendesülj el néha és halld meg, hogy szíved ritmusa mit diktál.

Baráti szeretettel,

                 „egy Szabad Gondolat”

Ha értesítést szeretnél az újabb bejegyzésekről, kattints a lap aljában található feliratkozom gombra.

Categories: Minden, Nepál | Címkék: , , , , , , , , | 5 hozzászólás

Buddha nem volt Buddha

A búcsúzást rövidre fogtam. Megköszöntem mindent. Megöleltem kendős-kalapos testvéremet. És útnak indultam. Egy darabig még hitetlenkedve bámult utánam, hogy csak úgy elindulok Katmandu irányába: terv nélkül, busz nélkül, de hamarosan meg is állt egy kamion, mely elvitt egy darabon. A kamion után eszembe jutott, hogy én most olyan könnyű vagyok, így bőrönd nélkül, hogy akár motorokat is inthetnék. Azt is tettem. Több mint 100 kilométert tettem meg motorokkal. Közülük az egyik olyan volt, hogy rég nem érzett félelmeim szinte életre keltek. Azokon a rossz utakon úgy száguldottunk, hogy szegény motornak nem volt ideje gödörbe menni. Csak úgy repült keresztül a gödrök felett. Nagyon jó élmény volt. De amire megérkeztem Katmandu központjába, a portól és a kamionok füstjétől az arcom ilyen lett: DSC_2873

Már egy jó ideje tervezem, hogy kicsit lelassulok, és több időt töltök magammal, hogy a felhalmozódott élmények és azok üzenetei bekerüljenek, és megtalálják a legjobb helyüket a nagy képben. Indiai és nepáli utaim során többször ajánlották nekem a Vipassanat, ami egy ősi indiai meditációs technika. Katmanduban egy professzor is javasolta, amikor azt említettem neki, hogy most legalább egy hétre csendben szeretnék ülni, és majd csak utána látogatnék meg más egyetemeket is, hogy a békéről, meg a harcok megértéséről beszéljek. Mondta, hogy Katmanduban van az egyik legjobb Vipassana meditációs központ a világon. Gondoltam magamban, ha már ennyi jel arra mutat, hát én arra megyek, lássam mi van ott. Bementem a központi irodájukba, hogy feliratkozzak. Ott elolvastam a tájékoztatót, melyből megtudtam, hogy körülbelül mi is az a Vipassana.

A Vipassana egyik legősibb meditációs gyakorlat. Indiából származik. De időközben valamiért meghalt, feledésbe merült. Guatama a buddha, aki Nepálban született, elment Indiába, és újra felfedezte. Azt mondják a vipassana terjesztői meg tanítói, hogy Buddha szerint ez volt a legjobb meditációs amellyel ő találkozott. Azt is mondják, hogy Buddha a vipassanat gyakorolva nyerte el a megvilágosodást. Na de itt rögtön hozzá is fűzöm a gondolathoz, hogy egy szép fogsorú színésznő is Colgateot használ, amiből következik, ha szép fogakat szeretnék, én is Colgateot kell használjak. A vipassana története ott folytatódik, hogy állítólag Buddha miután megvilágosodott, ő maga is tanította az embereknek a vipassanát. Érdekes módon Buddha halála után a Vipassana megint eltűnt. Burmában (Myanmar) állítólag Buddhista szerzetesek generációról generációra adták át egymásnak, így ott megmaradt. Egy egykori üzletember, akinek a neve valami Goenka a techika elsajátítása után engedélyt kapott annak tanítására. Ő hozta vissza a vipassanát Indiába, és kezdte újból tanítani. Indiából a vipassana eljutott a világ más országaiba is. És máig a Goenka féle Vipassanát tanítják mindenhol a világban.

A tíz nap Vipassana arról szólt, hogy tíz napig nem volt szabad egy szót sem szólni, és napi több mint tíz órában egy helyben kellett ülni, és meditálni a Goenka által tanított módszer szerint. A tíz nap csend a zajos indiai és nepáli utak, meg a sok előadás után nekem meglehetősen szimpatikusan hangzott, így hát aláírtam a „szerződést”. Az aláírásról majd írok egy külön „esszét”, ha szabad les így neveznem a gondolatokat, amelyeket néha csak úgy spontánul megörökítek.DSC_2902

Mivel időben jelentkeztem, felvételt nyertem a legközelebbi Vipassana meditációra. Indulás napján sok ember volt a központi iroda körül. Végső beleegyezésüket adva, hogy elfogadják, a Vipassana központ szabályait, amelyek röviden a következők voltak: nemes csend. Nem volt szabad senkivel sem beszélni. Kivételt képezett az az eset, amikor kérdés volt a technikát illetően, melyet csendben a mesterrel négyszemközt meg lehetett beszélni. A meditációs központot nem volt szabad elhagyni tíz napon belül. Más ételt nem volt szabad fogyasztani, mint amit a központban adtak. Nem volt szabad semmilyen -féle korábban gyakorolt meditációs vagy vallási szertartást gyakorolni a tíz nap alatt. Minden nap hajnal 4 – kor kelés, Este 9- kor villanyoltás. Utolsó étkezés délután 6 kor volt. A kaja nem volt sok, de elegendő. Kizárólag zöldség és gyümölcs eredetű étket adtak. Az esti étkezés épp csak arra volt elég, hogy a gyomrot működésben tartsa. A reggeli és a déli, annál egy kicsivel több volt. Ennek oka nagyon egyszerű, de erről is írok majd részletesebben egy külön bejegyzésben mert nagyon fontosnak tartom, hogy megértsük a kapcsolatot a mindennapi betevőnk és egzisztenciánk között. Volt egy fajta 5 parancsolat, amit akár a mi tízparancsolatunkból is deriválhattak volna. Nem tudnám pontosan felsorolni, majd esetleg az interneten meg lehet ezt nézni. Egyik az volt, hogy az élet semmilyen formáját nem olthatod ki ott-tartózkodásod alatt. Mindenféle szexuális tevékenységet fel kell függeszteni tíz napra. Lányok külön, fiuk külön voltak annak érdekében, hogy a figyelmet ne a hormonok irányítsák. És még volt egy két szabály, amit be kellett tartani az ott-tartózkodás idején. Mikró buszokkal vittek el Katmanduból egy a környező hegyekben fekvő kis faluba. A meditációs központ egy nagyon gyönyörű helyen feküdt, viszonylag nagy területen. Egy igazi kis földi paradicsom benyomását keltette, tele növényekkel fákkal. Madárcsiripelés és a makákók játéka zavarta meg néha a kötelező csendet. Több száz embernek is szállást tudott biztosítani a központ. A meditációs teremben (dhamma hall) is elfért kb. kétszáz ember egyszerre. De voltak kisebb termek is, meg fülkék, ahol szintén meditálni lehetett. Én ide is egy száll gatyában meg ingben érkeztem, azzal, ami maradt miután a bőröndöm gudbájt mondott nekem. Na de nem volt hiány semmiből. Miután kiosztották a szobákat, egy rövid programismertető után kezdetét vette a tíz napos csend, aminek én nagyon örültem. DSC_2917

Minden reggel 4 kor keltünk. Egy kis réz harang volt felfüggesztve a dhamma hall előtt. Azt kongatta meg valaki, jelt adva, hogy indulni kell a terembe. Elég hideg volt néha fent a hegyen. Ezért pokrócba burkolózva mentem a reggeli meditációra. Két óra intenzív szünet nélküli meditációval kezdődött a nap. Csak utána jött a reggeli.

A meditáció technikáját nagyon itt nem akarom részletezni. Aki kíváncsi, hogy (állítólag) milyen technikával világosodott meg Buddha, annak valószínűleg google barát nagy segítséget tud nyújtani. Itt zárójelben megjegyzem, hogy a Buddha nem egy név. A Buddha az, aki elnyerte a megvilágosodást. Tehát a vallás nem Buddháról lett elnevezve, hanem Buddha a vallásról. Az ő neve Gauatama volt. Majd ő lett Guatama a Buddha. A gyerekkori neve viszont Siddhartha volt. Az tény, hogy a buddhizmusban ő a legünnepeltebb buddha tehát a Buddha. A napok, amint már mondtam, több mint tíz óra meditációval, kisebb szünetekkel, étkezéssel, és pihenéssel teltek. Minden este az utolsó egy óra meditáció előtt, megnéztünk egy-egy videót, melyben Goenka mester röviden összefoglalta, hogy mit tanultunk aznap, és ízelítőt adott a következő nap programjából, meg természetesen bátorított, hogy erősek legyünk, ne adjuk fel, stb. A magam részéről azt tudom mondani, hogy a Vipassana (mostani formája) nagyon jól kidolgozott jelenség. Nagyon jó gondolatokra épül az egész technika, amelyeket Buddhától kölcsönöznek, amelyek egy részét már azelőtt is ismertem anélkül, hogy a buddhizmust tanulmányoztam volna.

Meglehetősen nyugodt lelkiállapotban, abszolút vidám emberként kezdtem bele a Vipassana csendbe. És próbáltam nyugodtságom éberségem mindvégig megőrizni annak érdekében, hogy úgy láthassam a dolgokat, ahogy azok vannak mintsem, hogy hagyjam, hogy valami új dolog hatalmába kerítsen, rabul ejtsen. Geonka többször hangsúlyozta, hogy nem vet meg más vallásokat, az egész nem arról szól, hogy valaki feladja a régi vallását és helyette valami más hitet elfogadjon. A gyakorlatban viszont arra lettem figyelmes, hogy a résztvevők egy új hitnek esnek áldozatául, éspedig annak a hitnek, hogy a vipassana az egyetlen igazi út a megvilágosodás felé. Ahogy haladtunk a tanfolyammal egyre inkább láttam, hogy ha valami képes az embert egy régi hitből áttéríteni egy újba, hát a Vipassana az. Egy igazi agresszív agymosást láttam benne, ami veszélyességét annak köszönheti, hogy amint már mondtam, olyan gondolatokat használnak fel alapként, amelyeket Buddhától és társaitól idéznek, melyek nagy része szerintem is nagyon bölcs és hasznos. De amit rá épített Geonka, az valami teljesen más mint amiből kiindul az egész. Személyes meggyőződésem, hogy a Vipassana valamikor egy nagyon jó meditációs technika lehetett, de a mostani formája, amit Goenka terjeszt, egy meglehetősen agresszív agymosás. Főleg az olyan emberekre lehet nagyon veszélyes, azokat ejtheti könnyen rabul, akik valamilyen lelki sérelem után vesznek részt benne. A Vipassana mostani formája képes lehet arra, hogy aki azt hitte, hogy Jézus, esetleg Mohamed az igazi út, mostantól azt higgye, hogy a Vipőassana az igazi út. A vipassana vipassana mediátorokat termel, úgy ahogy a kereszténység Jézus követőket, az iszlám Mohamed követőket, a hindu meg Sheeva követőket termel. Az a közös benne és a fent említettekben, hogy ez is épp úgy megveti a többit, és föléje helyezi magát a többinek, mint a kereszténység, az iszlám és a társai. Egyelőre a hinduról meg a buddhizmusról nem nyilatkozom ennyire radikálisan, mert ezek követőiben valahogy nagyobb fokú toleranciát, másság elfogadást tapasztaltam, mint az előzőekben. A másik közös, hogy ez is a maga szemszögéből nézve a legigazabb, az egy, éppen úgy, mint a többi. A tanfolyam végére eljutottunk oda, hogy mindenkinek a füléig ért a mosoly, hogy a vipassanának köszönhetően meg fog világosodni, és mindenki alig várta, hogy kimenjen, és másokat hozzon a maga helyébe. Természetesen az is meg lett mondva, hogy ahhoz, hogy a technika jól működjön, naponta kell azt gyakorolni, lehetőleg több alkalommal, amikor csak lehet, és évente legalább egyszer el kell menni a vipassan központba, hogy megerősítse magát az ember mint vipassana meditátor, vagy szerintem mint vipassana rabszolga. Több jel arra utalt, hogy nagyon megvezeti ez az új vipssana az embereket, de volt egy aláírásom, ami arra hatalmazott fel engem, hogy mindvégig csendben maradjak. Csak figyeltem, hogy születnek az új rabok, és egy szót nem szólhattam, mert aláírtam egy papírt. A vipassának világszerte rengeteg követője van, és az összes egy aláírással születik, ahogy más vallásokban egy másik fajta szertartással. Itt legalább az ember maga választ, ő a felelős a tetteiért, ő dönt maga helyett. De sok esetben még mielőtt a gyerek felsírna, már ott a bélyeg a hátán.

Igen, így működnek, így épülnek a vallások. Vesznek egy amúgy is jól működő ideológiát, amit letesznek fundamentumnak, majd építenek rá, építik rá Babel tornyát. A Vipassana hogy épült? Miután többször is meghalt a mozgalom, a burmai Goenka kijelenti, hogy miután Buddha újra felfedezte hosszú halála után, majd utána megint meghalt, a burmai szerzeteseknek mégis sikerült teljesen tisztán megőrizni a buddhai tanításokat. Tehát a burmai vipassana az az originál vipassana. Ez olyan mint amikor elmész zöldfülűként a hit gyülekezetbe, és azzal állítanak eléd, hogy fogadd el, hogy Jézus Isten fia, és Jézus meghalt a bűneidért, és te be is adósodtál abban a helyben. Feladtál mindent ami önmagad, és bűnösként elindulsz a megtisztulás az újjászületés útján. Az alapelv ugyanaz.

Kedves olvasó! Mondok én neked valamit: Buddha nem volt megvilágosodva, Jézus nem volt Isten fia, Krishna nem volt isten, Mohamed sem volt próféta. Te ezt nem tudhatod. Buddha lehet meg volt világosodva, lehet, hogy nem. Jézus is lehet isten fia volt, lehet, hogy nem, és így tovább. Te nem voltál ott, nem tudhatod. De ne öntsük ki a mosdóvízzel a gyereket! Jézust szeretem. Amit tudok róla, összevetve saját megéléseimmel, azt kell mondjam, hogy Jézus igaz volt. Buddha néhány gondolatáról tudomást szerezve, összevetve eddigi életem „felfedezéseivel”, azt mondhatom, hogy Buddha is egy jól látó ember volt, mint Jézus. Mohamedről, Krisnáról sokat nem tudok. De ha igaz az, hogy nagyon sok szeretőjük volt, hát számomra még ők is szimpatikusak :). De az Isten szerelmére! Ne kövesd egyiket sem vakul! És azt hiszem, hogy erre Buddha fel is hívta a figyelmet. Buddha utasításait szó szerint követve szinte biztos, hogy nem fogsz megvilágosodni. Jézus az egyház által tolmácsolt „törvényeit” követve szinte biztos, hogy több boldogtalanságot és szomorúságot okozol magadnak mint örömet. Te nem vagy Jézus, nem vagy Buddha. Te Józsi vagy, Júlia, John, Mi Jin,…, stb. Ha alkalmad van, ismerkedj meg Budhával, vagy Jézussal, de ne felejtsd el, hogy számodra egyik sem volt megvilágosodva, számodra egyik sem jelentheti a törvényt. Saját magad számára a nyitottságod, az emberi tapasztalataid, megéléseid összevetve akár egy Jézus gondolataival és megéléseivel lehet a törvény. A te belső hangod, melyet egy kívülről bevett EGYETEMES szabálynak engedelmeskedve, fejet hajtva elfojtasz, és kiirtasz magadból, az a te törvényed, az a te utad az igazság felé. Megvilágosodásod egyetlen kemény akadálya, hogy meg akarsz világosodni. Üdvözülésed egyetlen kemény akadálya, hogy meg akarsz világosodni. Meg kell tanulnod, hogy nincs megvilágosodás, nincs üdvözülés. Akkor van ha már ott vagy. Akkor van, de addig ezeket a fogalmakat minél többször használod, annál távolabb kerülsz a megvilágosodástól, valamint az üdvözüléstől. Veszélyes fogalmak ezek, mert úgy igazából ők képesek akadályt állítani eléd a megvilágosodás és üdvözülés felé vezető utadba. Vigyázz, mert értékes időt és energiát pazarolsz. Mielőtt meg akarnál világosodni, ott a félelmed, ott az akarásod, ott a ragaszkodásod, ott vannak a belső harcok. Kezdtél már velük valamit? Vagy inkább adnál 600 eurót valakinek a megvilágosodásért? Felhívás: nálam még lízingelni is lehet :)))))))))) Ez az ország turizmusának nagy százalékát a megvilágosodásnak köszönheti. Amikor az embernek már minden megvan, spórol egy kis pénzt és eljön ide megvilágosodni, vagy jóga oktatói oklevelet szerezni :)))))))))))))))))))))))))))))). Itt aki azt írja ki, hogy jógát oktat, az éhen döglik, ezért azt kel kiírja az idióta nyugatinak, hogy nálam jóga oktatói diplomát szerezhetsz. Majd hazamész és felteszel egy hirdetést, hogy voltál Indiában és egy igazi öreg mestertől, aki csodákra is képes volt, jógát tanultál, és most te is oktatsz életet megváltó jógát mindössze X összegért. Engedd meg nekem kedves olvasó, hogy azt mondjam, hogy HA-HA-HA-HA-HA-HA-HAAAAAA. Ezen maga az indiai jóga oktató is ekkorát nevet, de még örül is, mert jön a „már nincs mit kezdjek magammal” külföldi turista és vesz tőle egy hasznos diplomát.

Egyetlen dolgot mondok még, és azzal pontot is teszek a fejezet végére. Igaz tudást, még ha az országot Bill Gatese is vagy, nem tudsz vásárolni. Fizethetsz érte forintban, lejben, valutában, aranyban és gyémántban, úgy is bután fogsz meghalni, vagy lehet annál butábban, minél több pénzt vagy hajlandó fizetni az igaz tudásért, mert az illúzió felhő akkora burát alkot a fejed körül, hogy a butaság még ha el is szeretne hagyni téged, egyszerűen nem megy neki. Az élet tudása egyformán elérhető mindenki számára teljesen díjmentesen. Az élet tudása közelebb van hozzád, mint hinnéd. Az élet bölcsessége olyan helyeken található, ahol nem is gondolnád. Az élet tudása és bölcsessége a legegyszerűbb helyeken „rejtőzik”. Az élet tudása a vak számára is tisztán látható. Az élet tudását és bölcsességét eltakarja az anyag, a pénz, a felszín, a félelem, az akaratosság, a ragaszkodás, a harc, valamint az élettel szembeni tisztelet és alázatosság hiánya.

Nemsokára megosztom veled, milyen volt az a vak, akire már első 3 perces bárbeszéd után azt mondtam, hogy nem féltelek én téged, mert vak vagy, és mégis többet látsz, mint a legtöbb ember, akivel valaha is megismerkedtem. Fogok még írni egy két szót arról is, hogyan születnek az istenek. Isten látja a lelkem, néha úgy unok írni, hogy az valósággal fáj, de vannak olyan dolgok, melyekről úgy érzem, ha nem írnám le, nem adnám tovább, semmi keresnivalóm nem lehetne többet az élők között.

Ha úgy érzed adj te is tovább egyet kettőt belőlük, hogy ha már megszülettek írott formában is, használhassa őket az akinek talán épp rájuk van szüksége, hogy az élete kereke kidöccenjen a gödörből.

Baráti szeretettel,

                                                                           „egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden, Nepál | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.