Hogyan leplezhető le az ego?

Bevezető Vallomás
Kissé megtörtem, kissé meghaltam, kissé elbizonytalanodtam.
Megpillantottam az igazságot, földbe gyökereztek lábaim, és egy kis időre megszűntem férfinak lenni.
Egyszerre féltem és reméltem.
Sírtam, nevettem és örültem.
Gyenge testemet gyötörtem.
Lappangó félelmek kerítettek hatalmukba,
Ledöntött a kísértés.
Elbizonytalanodtam: lesz-e még megértés?
Testem szenvedésével a lelkem edződött.
És bár gyengének hittem magam, a gonosz nem győzhetett, nem győzött.
Nem tudtam, mi legyen ezzel az írással.
Hazugságot nem játszhatok sem magammal, sem mással.
Gyengének érzem magam a nagy igazsághoz.
Félek, ha tévedek, a lelkiismeretem elítél, megátkoz.
Nem akarok többé egy szót sem leírni,
Ha nem tudok a lét alázatos eszközeként élni.
Hazug sorokat, imádkozom, többé ne írjak,
Hazug ambíciók terhétől gyötörve, mint kisgyerek, ne sírjak.
Ha az igazság eszköze nem lehetek,
Elvetem a szavakat, hallgatok, többé nem fecsegek.

Az ego leleplezése
– Miről ismerem fel az egoista embert, öregapó?
– Az egoista arról ismerhető fel, -dörmögte az öreg-, hogy élete energiáját mások egójának megerősítésére, növelésére fordítja. Hétköznapi nyelven szólva, az egós ember az, ki embertársát önkényes hazugságaiban megerősíti.
– Miért akarná bárki is megerősíteni egy másik ember egóját, hamisságát?
– Senki nem akarja, kicsi barátom. A hamis énképek etetése és éltetése nem akarás, hanem tudatlanság kérdése.
– Miféle tudatlanságról beszélsz, öregapó?
– Annak az egyszerű ténynek a nem tudásáról, figyelmen kívül hagyásáról beszélek, hogy a támadás és a támogatás bár látszólag két ellentétes folyamatot jelölnek, a valóságra gyakorolt hatásuk ugyanaz.
A támogatás szó azt jelenti, hogy valaki a figyelmét és energiáját egy bizonyos személyre, egy bizonyos jelenségre összpontosítja, mely révén megerősíti, energiával táplálja azt. A támadás szót, ha szétbontjuk (tám adás), észrevehetjük, hogy szintén támogatást, figyelem és energiaösszpontosítást, -adományozást jelent.
A császárnak teljesen mindegy, hogy a tömeg szereti vagy gyűlöli őt. A lényeg, hogy fordítsa feléje figyelmét és energiáját. Ha a tömeg szereti a császárt, energiát, erőt és hatalmat ad neki. Ha gyűlöli és támadja őt, a császár megerősíti seregeit. A hatalma tehát a tömeg támogatásával és támadásával egyaránt növekszik. Ha egyik pillanatról a másikra senki nem fordítaná figyelmét a császár felé, úgy eltűnne, mintha soha nem is létezett volna.
A hamis én úgy próbál hatalmat és figyelmet szerezni magának, hogy megtámadja egy másik ember hamis énjét, hogy az esetleges győzelem fényében, a dicsfényben fürdőzhessen és növekedhessen. A hamisság szülője a butaság, a tudatlanság. Eredeténél fogva a hamisság képtelen észrevenni, hogy amikor támadást intéz egy másik ember hamis énje ellen, arra ösztönzi őt, hogy megvédje, megerősítse hazug önmagát (egóját). Egy ember egóját tehát csak egy másik ember egója képes hizlalni, megszilárdítani, erősíteni. Az egoista embernek nincs ideje, és nincs elégséges figyelme a szeretetre, mert az összes energiáját mások egójának támadására, tehát táplálására fordítja, mellyel elszakítja őket az életet adó, az életet tápláló-etető szertől.
Az ember lelkére rátelepedő ego (hamisság) olyan, mint egy vastag, megkövesedett kéreg, mely elzárja, elszigeteli őt az életet adó és fenntartó forrástól, az állandó lüktetéstől, mely képes tisztára mosni a lelket. Ezt a kérget vastagítják egymás körül az egoista emberek.
Az a személy, mely levetkőzte ezt a kérget magáról, elveszíti azon törekvését, hogy támogatással vagy támadással megerősítse embertársai körül az éltető szer szabad áramlását megakadályozó kérget. Az egóban szegény személy szándékosan elveszíti, levetkőzi támadó akaratát, mellyel segítheti az embertársai körül kialakuló, az éltető szer szabad áramlását fékező kéreg vastagodását.
A teremtés törvényei felismerését ellehetetlenítő hazugságköpeny (egó), külső figyelem hiányában, azaz támogatás és támadás hiányában elkopik, értelmétől, az őt létrehozó októl elszakítva meghal, és kezdetét veszi az újjászületés.
Mint ahogy a császár hatalma elillan a feléje fordított pozitív, illetve negatív figyelem hiányában, úgy az ego is leválik az ember lelkéről, mint kígyóról az elhalt bőrréteg.
Ha felismered te is embertársadon a hamisság kérgét, melyet újabban egónak neveznek, és mely a keresztény társadalomban sátánként volt ismeretes, a legkevesebb, mit tehetsz, az, hogy megvonod tőle a támadó, illetve támogató figyelmed. Tehát nem támadod, és nem is támogatod az egó tudatlan törekvéseit. Ha elég tisztának érzed magad, imádkozol érte, őszintén kívánod, hogy a mindenható rend, a minden élet forrása segítsen neki levetkőzni e súlyos terhet magáról.
Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Hangosan:

PÉNTEKEN: UTAZÁS AZ ISMERETLENBE