A helyi levelezőlistán olvasom, hogy az 1956-os FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 56-ik ÉVFORDULÓJÁNAK megemlékező ünnepségére hívják a népet 2012 október 23-án, 17.00-tól a Római Katolikus temetőbe.
Szabadság, harc és szabadságharc.
Az a kérdés merül fel bennem, hogy 23-án vajon melyiket ünneplik a három közül.
1. Amennyiben a szabadságot, az szomorú, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy Magyarországnak csak elméleti síkon van köze a szabadsághoz. Tehát valójában a szabadság címszó alatt legfeljebb csak az egyik rabságból a másikba való átváltást, a megtévesztést ünnepelhetik.
2. Amennyiben a harcot ünneplik, az még szomorúbb, mert ismételten erényként emlegetik a vérontást, a gyilkolást, a tömegmészárlást, és közben még a fiatalabb generációt is arra nevelik, hogy a harc helyénvaló, valami magasztos dolog.
3. Amennyiben a szabadságharcot ünneplik, még ennél is szomorúbb, mert tisztán látjuk, hogy annak ellenére, hogy “szabadságharc”-nak becézzük a harcot, ami bár látszólag felment a gyilkolás, a mészárlás terhe alól (olyan mint a “szent háború”), tisztán láthatjuk, hogy a hosszú vérontás és gyász után is az áhított szabadság messziről elkerülte Magyarországot.
4. Csak utólag merül fel bennem, hogy mivel az ünnepségnek a temető ad helyet, akár a halált is ünnepelhetik. Ez esetben nem értem, hogy miért ragaszkodnak az élethez.
Ha van valaki hozzáértő, aki tudja biztosan, mit ünnepelnek majd a temetőben, kérem, segítsen nekem is megérteni, és talán én is ünnepelni fogok. Addig visszavonulok a szomorú gyászba, ami abból származik, hogy már lassan zsigerből felszínes dolgokkal hülyítjük magunkat, ünnepeljük a valótlant.
Elnézést ha valakinek megsértettem az érzelmeit a fenti sorokkal. Biztosíthatlak, hogy nekem is fájó dolog látni, hogy a harcot, a halált a vérontást, a valótlan színdarabokat, a hazugságot ünneplik felebarátaim, miközben a gyerekeiket is erre tanítják.
Ezen bejegyzés tartalma szorosan összefügg a mesterséges értékteremtés fogalmával, melyről itt olvashatsz: https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/07/22/zsidozol-meghalsz/
Szabad Gondolat 
Sosem fogom elfelejteni apám frusztráltságát öregségére, nem mondta ki kerek perec, de én éreztem, hogy mi zajlik benne: csalódott kortársaiban. Nem mondhatnám, hogy megbánta örökös lázadó, ellenkező hozzáállását, mert az ember nem tehet másként, mint lelkiismerete diktálja. De ha meg lehetett volna húzni egy vonalat, s mérlegre tenni, hogy megérte e a sok meghurcoltatás, börtön, s örök megfigyelés, talán azt mondta volna, hogy nem. Nem érte meg. Senki nem merte feltenni neki ezt a kérdést, mert mindenki tudta, hogy nem érte meg. Apám egy becsületes, tehetséges, dolgos ember volt (http://muzsiandras.blogspot.ro/2009/12/sorstipro-emlekek.html), Amerikában valószínű hülyére kereste volna magát.
Ma amikor ilyen “szellemi” megújulásokról hallok, meg “nemzeti” ébredésekről, mindig apámnak azt a frusztrált tekintetét látom. Vajon miért? Talán mert előre látta, hogy ez az egész maskarádé nem több mint egy ízléstelen maszkabál.
És ennél durvább az, hogy a mai fiatalok, noha rengeteg “megemlékezés” történik mindenfele, csak a felszínt értik és látják, és talán az sem véletlen, hogy ezek a megemlékezések táncházas sörözésekben zárulnak itt Erdélyben. Ezek a megemlékezések nem új gazdasági terveket, nem új vállalkozási közösségeket szülnek, hanem bevételt a Prodvinálkoloknak.
“Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsaka puskacsőben, nemcsaka börtönökben,
nemcsaka vallatószobákban, nemcsakazéjszakában kiáltóőr szavában, ott zsarnokság van
nemcsaka füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében,
nemcsaka bíró hűvös ítéletében: bűnös! –ott zsarnokság van, nemcsaka katonásan
pattogtatott “vigyázz!”-ban, “tűz”-ben, a dobolásban s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,
nemcsaka titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben,
a száj elé kapott ujj “pszt”-jében, hogy ne mozdulj, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van
nemcsaka rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban,
a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, táguló szembogárban…”
Ezt a verset tessek teljessegeben elolvasni, utana meg elgondolkpzni…
Vajon mit szolnanak fentrol az “56 utan a halalba kuldott tizeneves gyerekek, ok volnanak a tomeggyilkosok?
A szülő a tömeggyilkos, ki az értés és az értetés helyett minduntalan a harcot választja, gyerekét a harcra tanítja. Eszembe jut Gandhi neve, ki szintén megvívott egy szabadságharcot anélkül, hogy tömegesen pusztuljanak a “hősök” A beteg, eltorzult emberi elmében van a gyilkos, mely még mindig lejjebb és lejjebb úszik a sötétség tengerében, mígnem teljesen elfogy a fény.
Fájdalom, hogy világszerte a harcot ünneplik, mi az emberiség létezése óta halált és pusztulást hoz minden felé. Érdemes elolvasni Muzsi Attila hozzászólását a témához. És akinek van egy kis türelme, annak ajánlom figyelmébe az Élet Piramisa című sz.g. est anyagát: https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/10/10/az-elet-piramisa-3/
Ugyanígy érvényes a másrcius 15-re is….és még van
ne mondj ilyent! Te milyen magyar vagy? Te nem tudod milyen mércével mérik a “jó magyart”? Egyik szemem sír, a másik nevet.
A magyar egy másik kevésbé szokványos meghatározása (részletek Golenya Ágnes Purisaca Oszd meg és uralkodj címet viselő leveléből):
“MIT JELENT MAGYARNAK LENNI VALÓJÁBAN?
Tanítottak az Egy és Oszthatatlan Istenről, őseink Istenanyát az
ős-szülőnek tudták és Őt szerették. Akik e magot befogadták (lsd
Krisztus beszéde a magvetőről) és szívükben táplálják, ők a
magosok, akik Isten Magasságából képesek látni és megítélni
mindent. Akik ezt tudásként is továbbvitték, ők mag-usok, a
mag-őseink, a mag-ar pedig minden lény, aki hajlandó és képes e
kozmikus szeretetben, minőségben létezni.
Aki MAGYAR, aki „bírja” a
polaritáson túli öröklelket, aki már nem képes az emberiséget
nőként-férfiként látni (ami egy futó pillanat mindenki életében,
amit egy adott testben tölt), az nem képes pillanatnyi „fajként”
viszonyulni egy embertársához sem.
Aki MAGYAR, és a kozmikus Szeretetet
vallja, hogy lehet képes gyűlölni?
„Ha csak azzal teszel jót, aki veled is jót tesz, ha csak azt
szereted, aki szeretetre méltó, milyen szolgája vagy Istennek?” A
legutolsó ember is könnyen szereti a szeretetre méltó, jó
embereket. Abban sok kunszt nincs. Ahhoz se extra emberség, se
felébredettség, pláne nem isteni DNS, aktivált MAGYAR kód nem kell!
Ez egy ösztönszintű „cselekedet”, nem több. Meglátni a
„rosszakban” az embert, az Isten-lelket, minden embertelen
helyzetben megérezni az isteni tettre szólító lehetőséget,
szeretni azt, aki „nem méltó” (a mi emberszemünkkel nézve) arra,
megbocsátani azoknak, akiket legszívesebben leköpnénk sőt.. ehhez
kell MAGYARNAK lenni!
Ez a KOZMIKUS SZERETET embere.
Aki még a fogat-fogért játékszabályok alapján hagyja magát
hergelni, gyűlölni, aki neki – netán valóságosan – rosszat tesz
és ezért meg akarja azt torolni: az nem veszi észre, hogy a yehovai
térfélre rúgja a gólokat- öngólként! Épp az ő
gyűlölködéséből táplálkoznak azok, akik ellen harcol. Harccal
egyébként sem tehetünk pontot a harc végére. Akció-reakció,
erő-ellenerő: ezek tények. Ha visszaütök, a harc folytatódik.
Ömlenek ránk a nagy „guruk” előadásai, tanításai, akik
megmondják, hogy „mi, magyarok, itt a Kárpát-medencében micsoda
különleges küldetéssel rendelkezünk”…és a szegény többi
szerencsétlen, a „futottak még” népek, hát majd nekik MI
megmutatjuk, ki is a magyarok Istene!
Sőt, vannak, akik egyenesen „Istenanya szavait”, „Szűzanya”
üzenetét továbbítják a Kárpát- medencében élő magyaroknak!
Döbbenetes, ahogy minden ellenállás nélkül elhisszük a megosztó,
bizonyos népe(ke)t magának kisajátító „szűzanya”
buzdítgatásait és – figyelem !- napi politikai üzeneteit! Nem
ismerős véletlenül ez a mentalitás és módszer? Nem lehetséges,
hogy „ez a Szűzanya” csak báránybőrbe bújt? Tegye mindenki a
kezét a szívére, amikor ilyeneket olvas, és merje bevallani
magának, ha nincs jó érzése minden „üzenettel” kapcsolatban!
Merjük már felvállalni saját belső sugallatainkat is! Nem egyszer
tapasztaltam, hogy milyen sokan vannak, akik nem mernek „lázadni” a
megosztás ellen, bár nehezükre esik, mert ismert „tanítók”
buzdítják őket!
Egy tavalyi nagykanizsai előadásomon történt első ízben, hogy egy
hallgató kérdésére azt mertem válaszolni, hogy a Magyaroknak bizony
szeretniük kell mindenkit. Mi nem tehetjük meg, hogy ugyanúgy
gyűlölködünk. Az előadás végén sok ember jött oda,
megköszönve(!!), hogy felszabadulhattak az oly nyomasztó
gyűlölet-hergelések alól, hogy végre van, aki mer másként
beszélni, akkor is, ha ez manapság nem népszerű (persze, hogy nem,
mert ebből nem nyernek energiát!)
Ha küldetés van egyáltalán, az csak egy lehet, és azt minden egyes
embernek a saját szívében kell elkezdenie: Isten
szeretet-csatornájára rácsatlakozni és azt továbbítani!
Ez nem szűkül a Kárpát-medencére, szeretett _jelenlegi_ hazánkra
(és itt most tényleg felsoroljam a Tarim-medencétől Egyiptomig,
Sumeriától Kelta-földig, Ujguriától Indiáig és azon túl
Amerikától MU-ig az őshazáinkat?)
Magyarok! Mi az egész Földön otthon vagyunk!
MINDENKI MAGYAR LEHET, AKI SZÍVÉBEN KOZMIKUS ÉS A SZERETETET
TOVÁBBÍTJA.
És senki nem magyar csak attól, mert azt mutatja jelenlegi
dokumentuma. Ez rossz hír a magyarkodóknak, de felszabadító a
MAGYAROKNAK, a világnak! Ez az egyetlen küldetésünk, ha tényleg
MAGYAROK vagyunk, hogy felemelkedjünk kozmikus szintre! Senkit nem
közösíthetünk ki azért, mert jelenlegi életében más politikai
határok között született! Ez a legostobább materializmus és
téridőbe-zárás. Persze sokkal könnyebb másokra, külső erőkre, a
„betolakodókra”, a „rosszakra” mutogatni és hosszú listákon
sorolni, ki miért nem szerethető, sőt! A „megtérés”, a
szeretővé-válás az macerás út! Ott már ego, akár egyéni, akár
nemzeti ego, nincs. Az megannyi változással jár az egyéni életben
is… és persze a „nemzeti” színtéren is. Ha már mi olyan
országban élünk, amit Magyarországnak hívnak, akkor ebben legyünk
az elsők: tudjuk megmutatni, mi a valódi MAGYARSÁG, milyen ez a
kozmikus minőség és életmód! ”
A következő hozzászólásban a teljes levelet is bemásolom, hogy akit érdekel, elolvashassa!
OSZD MEG ÉS URALKODJ!
TÜZELIK A MAGYAROKAT
Is this email not displaying correctly?View it in your browser [1].
PURISACA GOLENYA ÁGNES
OSZD MEG ÉS URALKODJ!
Bevallom, nem volt könnyű „címet” választanom írásomnak. Egy
biztos, csak ősi bölcsességek, közmondások özönlöttek elém,
tehát tudtam, közülük választok. Lehetett volna még Bárány
bőrbe bújt farkasok, vagy Nem látjuk a fától az erdőt, vagy a
Hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Minden esetre
az az érzésem, akik erre az írásra késztettek a nyár idusán, nem
ismerik ezeket a kincseinket, mert akkor legalább megpróbálnának
kissé ötletesebben és választékosabban ingerelni, tüzelni és
hergelni bennünket.
Előre bocsátom azt is, tisztában vagyok azzal, hogy lesznek, akik
nem tudják, vagy nem akarják majd megérteni, amit közzétenni
szándékozok, és támadni fognak. Megszoktam. Most is leperegnek majd,
mint a bolhák, ezt üzenem, tehát ne örüljenek se előre se utólag.
Vérükben van a támadás, a viszálykeltés, a szakadás-szakítás, a
megosztás, a hazugság. Nem mondom, hogy nem tehetnek róla, de
szellemi magasságból nézve, talán mindannyian átmentünk ezen az
„alsóbb osztályokon”, idővel, reméljük, az ő fejük lágya is
benő, szemük – és szívük- megnyílik.
Nos, nem szaporítom tovább a szót bevezetővel, – hisz sok
beszédnek sok az alja – és rátérek, miért írom e sorokat,
megzavarva talán némelyek vakációját. Egy ideje már hessegettem
magamtól ezt a gondolatot, hogy megszólaljak és „közéleti”
témában szót kérjek, de nem bírom tovább magamban tartani, ami
feszít.
Arról van szó, napok óta az elektronikus postaládámba innen-onnan,
nemzeti vagy túl harsányan magát nemzetinek nevező portálokról,
hírcsatornákról ömlik a salak. A megosztás és ámítás
„istene” nem pihen, nem vakációzik!
Megint hergelnek minket, megint gumicsontot dobnak a magyaroknak. És
sajnos, sokan ráharapnak. Ezért ragadtam (toll helyett) klaviatúrát.
Már nem bírta se a szemem, se a gyomrom a legújabb zsidózási
kampányt. Évek óta figyelem, egyre nagyobb szánalommal, a vakítást
és az elvakultságot, mely kéz a kézben jár. Miként használják
fel a yehovai erők saját malmuk működtetésére ébredező
magyarságunkat!
Gondolom, rajtam kívül feltűnt másoknak is, hogy az évekkel
ezelőtt éppen feléledő nyári magyar összejöveteleket, azok
szervezőit, aztán a látogatókat szép lassan, illetve igazából nem
lassan, hanem feltűnősen gyorsan, szekértáborokba osztották be. Nem
lennék meglepődve, ha előre listát állítottak volna, kit hova
sorolnak! És a birkák bégettek hozzá szépen. Most már fúj
egymásra ahány magyar és „magyar” szövetség és szervezet csak
van! Nem kell már ide külső erő se, ostorozzuk és széttépjük mi
magunkat! És közben épül, erősödik a nevető harmadik…
A legújabb hírdömping egy lista, annak felsorolásával,
Krisztustól kezdve kik és hogyan utálták a zsidókat. Fel van
sorolva, orrunk alá dörgölve minden gaztett és ocsmányság. És
való igaz, kinyílik az ember zsebében a bicska, ha végignézi a
széthazudott emberi történelmet és tönkretett emberi életet e
Föld nevű bolygón. Én is összeszorult gyomorral és szívvel
olvastam végig, és igazat adok az „előttem szólóknak”.
Nem azért írok, hogy ezután vakuljunk meg, és ne nézzünk szembe a
tényekkel, ne tartsuk nyilván a világ gaztetteit, gaztevőit. Hanem
azért, mert nagy baj van a reakciónkkal, azzal a szemlélettel, azzal
válasszal, amire buzdítanak bennünket!
A MI VÁLASZUNK NEM LEHET UGYANOLYAN DÜHÖDT VADKUTYAUGATÁS!
A szépen éledező magyarságtudatunk egy ideje nagyon rossz útra
tévedt. Vagyis, az abban érdekeltek igyekeznek rossz útra terelni.
És sokan közülünk bizony hagyják.
Kezdődött azzal, hogy kikértük magunknak azt, hogy egy nép
önmagát választottnak nevezte. Aztán egyszer csak kiderült, akik
legnagyobb hanggal kérték ezt ki „magunknak”, hirtelen most a
„magyarokat” nevezik világmegváltó népnek! Kiderült, tévedés
történt, nem _azok_ a kiválasztottak, hanem _mi_!
Szépen lassan azért kibújik a szög a zsákból, kimutatódnak a
„fogak fehéri”! Kiderül, a szőlő volt savanyú, semmi egyéb!
Szó sincs itt felébredésről, szó sincs itt valós
magyarságtudatról! A koncot akarják más kezek más kondérba dobni!
A nagy baj, és ez nem az én nagy bajom, hanem a magyaroké, a
világé, az, hogy a hergelők ismét olyanná akarnak tenni bennünket,
mint amilyenek ők maguk!
Ébresztő!
MIK VAGY KIK A MAGYAROK? MIT JELENT: MAGYARNAK LENNI?
Természetesen e rövid írásban nem tudom mélységekben kifejteni a
teljes szellemtudományi hátterét mindannak, ami a múltban, a mában
folyik. Sok-sok ezer évre kell visszanyúlnunk és a meghamisított
adatokból, a fejekbe, még a legjobb szándékú fejekbe is
milliárdnyi fals információt, meggyőződést tuszkoltak. Nagyon
nehéz a maszlag lehántása. De dolgozom egy alaposabb tanulmányon és
előadáson, amit remélek, és ha Isten is arra indít, hamarosan
közzéteszek.
Addig pedig röviden és sűrítve a következő gondolatmenetet
szeretném megosztani Önnel és kérem, csendesedjen el ebben egy
picit. Ha hiányos lenne, hiszem, Isten kiegészíti minden őszintén
kereső ember előtt.
– AZ EGY MEGHASÍTÁSA –
A NEMEK EGYMÁSNAK UGRASZTÁSA
(1. sz. szekértábor)
Igen csúszós jégen kezdünk ám táncolni, így az igazi bárányt
és a báránybőrbe bújt farkast nem mindig könnyű távolról és
első látásra megkülönböztetni majd. De igyekezni fogunk.
Tehát, történt hajdanán, valamikor a (mesterségesen) ősi ködbe
burkolt időben, hogy miközben a téridő formálódott, az EREDENDŐ
EGY, engedve a fizikai „hívásnak”, kétféle minőségbe perdült
(ezzel kétféle erőteret hozva létre, lsd. kvantumfizika
spin-jelenségét).
Lőn FÉRFI ÉS NŐ.
De: valaha, valahol nem így vagyon!
És írva vagyon: nektek örök életetek van, ahol EGYEK VAGYTOK A
TEREMTŐVEL! Nem kell átlagon felüli intellektus eljutni ahhoz a
logikus eredményhez, hogy ha egy lénynek örök élete van, akkor
Istenben, Istennel újra egyként, örök lényként, nincs hasadt
állapotban (fél-elemben), hanem egész-séges, egy-séges, azaz, e
téridőn túl senki és semmi nem NŐI VAGY FÉRFI (e néven nevezve az
EGYnek hasíthatatlan minőségeit). De nekünk beadták a dajkamesét,
hogy egyszer élünk, és egy (egyébként brutál és kegyetlen) Yehova
arra kényszerít, hogy a röpke pár földi év alatt hozzunk egy
öröklétre vontakozó döntést (ez eléggé logikátlan egy
mindenhatótól, nem?), ellenkező esetben poklok-pokla,
halálnak-halála és a többi… És ebből levezették, hogy aki most
férfinak vagy nőnek látja a testi magát, az örök létére is az
(bár Krisztus világosan tanítja: Istenben nincs férfi és nő…
csakhogy ehhez legalább olvasnunk kellene Krisztus szavait a
hírportálok zagyvaságai helyett). Így, miután egy polarizált,
kettészakadt minőségbe örökre benyomorították a lelkünket, már
gyerekjáték volt a földi kasztrendszerek és azok fenntartásait
kiszolgáló intézményrendszerek kialakítása: elkezdték a másikhoz
mérni a „nemeket” (teljesen alaptalan feltételrendszer szerint),
és innen kezdve már a hasadt, tudathasadt világról kell
beszélnünk, e hasadt világ premisszáiból kell kiindulnunk. Nem
könnyű!
E szemléletnek semmi köze Istenhez, Kozmoszhoz, Egységhez.
Ez a nagy büdös materialista, orrukig-sem-látó, téridőbe
szűkült, megosztott és tudathasadt emberek világnézete. Így
képesek látni egy jóval nagyobb és egészen más világot.
(Egyébként: itt megérdemli Iby Duba, hogy felhívjam figyelmüket
zseniális előadásira, amiben gyönyörűen megvilágítja, hogy a
magyar, mint kódnyelv TUDJA, hogy NEM-EK NINCSENEK! Ezért használja a
tagadó Nem szót a nem létező polarizálásra!)
Csakhogy, e megosztás, mint az atommag hasadás, óriási energia
felszabadulással vagy energia keletkezéssel jár. E nő-férfi
szembeállításból, szekértáborozásából természetesen a
„nevető harmadik” szépen lakmározik, él, növekszik. Célja volt
és lesz fenntartani e tudathasadt és megosztott, polarizált
állapotot!
Ehhez kellenek a vallások, szellemi humbugok stb – de ez most nem
fókusza írásunknak.
2. szekértábor alakítás:
A valaha egy nyelvet beszélő, egy vérből eredő földlakókat
elkezdték egymás ellen uszítani, természetes különbözőségeken
alapuló fajcsoportokba sorolni, azokat egymáshoz viszonyítani,
„megméretni”, minősíteni, címkézni, szeretni, utálni, kiirtani
stb stb. Keletkeztek természetesen genetikailag „megbuherált”
fajok is, erre rengeteg történelmi bizonyíték van, előadásimban
bőven bemutatom ezeket. Jelen írásunk most ezzel sem foglalkozik, az
összkép és összhangzat szempontjából – de csak e szempontból
– most nincs fókuszban! Valószínű, hogy Yehova is élt ezzel, az
őt kiszolgáló csoportot elmeileg felturbózta azonban a
szívpályákat „lekötötte”. De erről másutt bővebben. Tehát,
megkezdődött a fajok és népek versenyeztetése. Oszd meg és
uralkodj! Amíg gyűlölet van, amíg kiválasztottság van, addig van
energianyerés a nevető harmadik számára! Minél jobban gyűlölöd,
annál jobban hízlalod Yehovát és közvetlen csapatát! Azt a
Yehovát, aki a megosztást kezdte az EGY ÉS OSZTHATATLAN ISTEN
megosztásával, aki ANYA IS! Ott van minden szent és „szent”
könyvben, iratban, csak el kell olvasnod. Ez így persze nagyon
pongyola, és talán a levegőben lóg, de ettől még igaz, és ennek
alapos kifejtéséhez is egy egész könyv kellene (már elkezdtem
megírni természetesen!),. Miután Yehova önmagát kiáltotta ki az
Univerzum teremtő Istenének (aki hímsoviniszta – tehát a
polarizáló “nemesítés” és megosztás Istene), keresett magának egy
embercsoportot, akivel lepaktált és aki az ő földi operatív
személyzete, hadserege lett. Ennek a kezdeti csoportnak első feladata
az volt, hogy beáldozza azokat a szerencsétleneket, akiket sikerült
mindenféle hazugságokkal összetoboroznia. Negyven évig kellett
köröztetnie a sivatagban őket, hisz ez egy „erősnyakú,
ellenálló” fajta volt, akinek sehogy sem tetszett ez a tomboló
őrült „isten”, aki gombnyomásra működtetett bábuként
irányítgatta őket, befenyítve őket mindenféle borzalommal, ha nem
engedelmeskednek. Lázongtak e szerencsétlenek épp eleget, de Mózes
(illetve valószínűleg a nevében ügyködő stróman és csapata)
Yehova kíméletlen kezével megregulázta őket időről-időre. El
kell olvasni a Mózes 4. könyvében leírt gyomorforgató „katonai
manővereket”, ahogy Yehova a „haza” foglalására kényszeríti
őket! Ma is ugyanilyen módszerekkel él és ma is ugyanolyan
félelemben – rabként – tartja saját „népét”! Nem
véletlenül, amikor Jézus a zsidókhoz beszél, épp azzal szembesíti
őket, hogy _„ Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim
vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz
titeket” _…. majd értetlenkedésükre így folytatja: _„ Ti az
ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait
akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem
állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor
hazugságot szól, a sajátjáról szól, mert hazug és a hazugság
atyja. ”_(mindegyik idézet János evangéliuma, 8. fejezet!)
Aztán Yahve-Yehova ismertette e szerencsétlen áldozati csoporttal a
törvényeit, mihez tartás végett, hogy kell nekik ezután a Földön
viselkedniük és uralmuk alá hajtani mindent és mindenkit! Na, nem az
egyszerű zsidó nép gazdagodására! Bizony nem! Hanem Yehovának és
maroknyi bennfentesének, a managereknek! És itt vég nélkül
sorolhatnánk persze, hogy a mai napig, ez a maroknyi bennfentes
Yehova-talpnyaló, bábuik milyen intézményekben ülnek (nemzetközi
szervezetek, Vatikán, bankcsoportok, multik és a többi), és milyen
arcátlan „projektekben” milyen gaztetteket követ el. És miközben
kövéredik Yehovával e kis csoport, a mai napig az általa rabságban
és megfélemlítésében tartott „saját népét” használja fel a
megosztásra. A kisembert, azokat, akiket koncként és
nagybefektetésként odadobtak a haláltáborokba, többek között.
Két legyet ütöttek egy csapásra, megszabadultak a becsületes,
hazaszerető zsidóktól és a mai napig az ő vérükön gazdagodnak a
nap-mint nap benyújtott kárpótlási igényekkel! Velük hergelnek
téged, engem, minket és nyernek újabb-és újabb erőt! Ha már mást
nem, de ezt az ördögien cseles manővert felismerd, te nem fogsz
gyűlölködni senki emberfia ellen sem! Mit gondolsz, Jézus
véletlenül élt közöttük? Oda ment, ahol a legnagyobb volt rá a
szükség, a legnagyobb sötétségben tartottakhoz! Ahol tombolt Yehova
és nyúzta, kihasználta, felhasználta a „kiválasztott” népét!
De ha magyarnak, valóban MAGYARNAK vallod magad, pláne nem teheted.
MIÉRT IS? MIT JELENT MAGYARNAK LENNI VALÓJÁBAN?
Ma, akik az ún. magyar őstörténelemmel foglalkoznak, tudják,
hiszik, e Földön a népek nagy része más planétáról származik.
Legyen ez mondjuk a Szíriusz (mert most e rövid írásban ismét nem
mélyedhetünk el abban, hogy a szíriusziak hogyan tartózkodtak a
Vénuszon is, illetve milyen szövetségeseik jöttek az
Orion-Nimródról, tehát e szövevényben most nem kívánunk elveszni,
a teljes kép összerakásához ez most nem kell). Hisszük, hogy e
szíriuszi ősök magukkal hozták a szeretet „vallását”,
energiáját. Ős-magként ültették el bennünk, szívünkben.
Tanítottak az Egy és Oszthatatlan Istenről, őseink Istenanyát az
ős-szülőnek tudták és Őt szerették. Akik e magot befogadták (lsd
Krisztus beszéde a magvetőről) és szívükben táplálják, ők a
magosok, akik Isten Magasságából képesek látni és megítélni
mindent. Akik ezt tudásként is továbbvitték, ők mag-usok, a
mag-őseink, a mag-ar pedig minden lény, aki hajlandó és képes e
kozmikus szeretetben, minőségben létezni.
Az ún. naga (nagy-magas) vagy mag-misztérium (mag-us) beavatottjait
szokás Nagáknak, Mágusoknak nevezni, és az elsüllyedt MU-ról
(Atais) még vannak bizonyítékaink bőven ottani életükről! Ez a
nagaság, mágusság él tovább többek között Babilóniában,
egészen a pártusok koráig (sőt, Mennyből kapott Korona és
mágus-tudás az alapja a szászánidák uralkodásának is, akiket
erőszakkal akarnak kiszakítani a szkíta-vonalból). A Nagák,
Magasok, Mag-arok, mágusok szimbóluma a kígyó, mely a kozmikus
genetika földi kettős spirálú DNS-ét mutatja. Ez a „kígyó” az
átalakulásunk kulcsa! (Érdekes, hogy a Yahve-által íratott
„szent” könyvben egyedül negatív figuraként szerepel! Így is
megpróbálja az istenivé, Magyarrá való „visszaalakulásunkat”
megakadályozni. És ezt vette át sajnos a kereszténység, de ez
ismét másik írás témája) „Az Aranyasszony útja” könyvem
írásának a végén jártam, amikor megérkezett az első
„üzenet” hozzám az Isten—génről (lsd. google dokumentumban itt
http://lapunk.us2.list-manage.com/track/click?u=e9bae4c50c2c5f7eb5d00b898&id=0d9aebccd7&e=7c14feeda3).
Amit a kereszténység újjászületésként definiál (és most
végképp hagyjuk, hogy a Vatikán mit nem merészelt a krisztusi
világosságból csinálni!!!), vegyük nagyon komolyan: aki
Isten-gyermek lesz, az egy új lény lesz, aki ad-abszurdum merőben új
képességeket, látást, erőket stb. „kap”. Vagyis, az Isten-gén,
az Isten-kód alapján már nem beszűkült halandó emberként, hanem
Isten-gyermekként képes tovább élni. Aki MAGYAR, aki „bírja” a
polaritáson túli öröklelket, aki már nem képes az emberiséget
nőként-férfiként látni (ami egy futó pillanat mindenki életében,
amit egy adott testben tölt), az nem képes pillanatnyi „fajként”
viszonyulni egy embertársához sem. Az hiszi, ha Isten akarná, egy
suhintással „rendet tehetne” (persze, rend van itt, csak mi nem
fogjuk fel az isteni rendet!) Jézus megállította Péter kezét a
karddal, amikor az „meg akarta menteni a Mestert” a Getsemané
kertben a katonáktól: Távozz tőlem, sátán! Csak nem képzeled,
hogy Isten angyalai, ha akarnák, nem lennének képesek megszabadítani
engem innen? De akkor abból mi hasznotok lenne? Ez a téridő, a maga
fizikai- biológiai stb. (játék)szabályaival, épp olyan életkeret,
aminek a mi tudatszintünk megfelel. Ez tetszik, avagy sem. Itt vagyunk
képesek tanulni, átalakulni. Hogy ez miért van így, sajnos nem tudom
megmondani, lássuk be, Isten „lapjaiba” azért erre a téridőre
kalibrált „aggyal” nem pillanthatunk be maradéktalanul. De legyen
elég, amit képesek vagyunk felfogni, és mint látjuk, még ez is
meghaladja sokak képességeit! Aki MAGYAR, és a kozmikus Szeretetet
vallja, hogy lehet képes gyűlölni?
„Ha csak azzal teszel jót, aki veled is jót tesz, ha csak azt
szereted, aki szeretetre méltó, milyen szolgája vagy Istennek?” A
legutolsó ember is könnyen szereti a szeretetre méltó, jó
embereket. Abban sok kunszt nincs. Ahhoz se extra emberség, se
felébredettség, pláne nem isteni DNS, aktivált MAGYAR kód nem kell!
Ez egy ösztönszintű „cselekedet”, nem több. Meglátni a
„rosszakban” az embert, az Isten-lelket, minden embertelen
helyzetben megérezni az isteni tettre szólító lehetőséget,
szeretni azt, aki „nem méltó” (a mi emberszemünkkel nézve) arra,
megbocsátani azoknak, akiket legszívesebben leköpnénk sőt.. ehhez
kell MAGYARNAK lenni!
Ez a KOZMIKUS SZERETET embere.
Aki még a fogat-fogért játékszabályok alapján hagyja magát
hergelni, gyűlölni, aki neki – netán valóságosan – rosszat tesz
és ezért meg akarja azt torolni: az nem veszi észre, hogy a yehovai
térfélre rúgja a gólokat- öngólként! Épp az ő
gyűlölködéséből táplálkoznak azok, akik ellen harcol. Harccal
egyébként sem tehetünk pontot a harc végére. Akció-reakció,
erő-ellenerő: ezek tények. Ha visszaütök, a harc folytatódik.
Ömlenek ránk a nagy „guruk” előadásai, tanításai, akik
megmondják, hogy „mi, magyarok, itt a Kárpát-medencében micsoda
különleges küldetéssel rendelkezünk”…és a szegény többi
szerencsétlen, a „futottak még” népek, hát majd nekik MI
megmutatjuk, ki is a magyarok Istene!
Sőt, vannak, akik egyenesen „Istenanya szavait”, „Szűzanya”
üzenetét továbbítják a Kárpát- medencében élő magyaroknak!
Döbbenetes, ahogy minden ellenállás nélkül elhisszük a megosztó,
bizonyos népe(ke)t magának kisajátító „szűzanya”
buzdítgatásait és – figyelem !- napi politikai üzeneteit! Nem
ismerős véletlenül ez a mentalitás és módszer? Nem lehetséges,
hogy „ez a Szűzanya” csak báránybőrbe bújt? Tegye mindenki a
kezét a szívére, amikor ilyeneket olvas, és merje bevallani
magának, ha nincs jó érzése minden „üzenettel” kapcsolatban!
Merjük már felvállalni saját belső sugallatainkat is! Nem egyszer
tapasztaltam, hogy milyen sokan vannak, akik nem mernek „lázadni” a
megosztás ellen, bár nehezükre esik, mert ismert „tanítók”
buzdítják őket! Kérem, olvassák el a próféciákat, a Jelenések
könyvét, hogy mennyi áltanítás, mennyi hamis-krisztus és
hamis-szűz jön, hogy „elhitesse, ha lehet, még a választottakat
is”.
Egy tavalyi nagykanizsai előadásomon történt első ízben, hogy egy
hallgató kérdésére azt mertem válaszolni, hogy a Magyaroknak bizony
szeretniük kell mindenkit. Mi nem tehetjük meg, hogy ugyanúgy
gyűlölködünk. Az előadás végén sok ember jött oda,
megköszönve(!!), hogy felszabadulhattak az oly nyomasztó
gyűlölet-hergelések alól, hogy végre van, aki mer másként
beszélni, akkor is, ha ez manapság nem népszerű (persze, hogy nem,
mert ebből nem nyernek energiát!)
Ha küldetés van egyáltalán, az csak egy lehet, és azt minden egyes
embernek a saját szívében kell elkezdenie: Isten
szeretet-csatornájára rácsatlakozni és azt továbbítani!
Ez nem szűkül a Kárpát-medencére, szeretett _jelenlegi_ hazánkra
(és itt most tényleg felsoroljam a Tarim-medencétől Egyiptomig,
Sumeriától Kelta-földig, Ujguriától Indiáig és azon túl
Amerikától MU-ig az őshazáinkat?)
Magyarok! Mi az egész Földön otthon vagyunk!
MINDENKI MAGYAR LEHET, AKI SZÍVÉBEN KOZMIKUS ÉS A SZERETETET
TOVÁBBÍTJA.
És senki nem magyar csak attól, mert azt mutatja jelenlegi
dokumentuma. Ez rossz hír a magyarkodóknak, de felszabadító a
MAGYAROKNAK, a világnak! Ez az egyetlen küldetésünk, ha tényleg
MAGYAROK vagyunk, hogy felemelkedjünk kozmikus szintre! Senkit nem
közösíthetünk ki azért, mert jelenlegi életében más politikai
határok között született! Ez a legostobább materializmus és
téridőbe-zárás. Persze sokkal könnyebb másokra, külső erőkre, a
„betolakodókra”, a „rosszakra” mutogatni és hosszú listákon
sorolni, ki miért nem szerethető, sőt! A „megtérés”, a
szeretővé-válás az macerás út! Ott már ego, akár egyéni, akár
nemzeti ego, nincs. Az megannyi változással jár az egyéni életben
is… és persze a „nemzeti” színtéren is. Ha már mi olyan
országban élünk, amit Magyarországnak hívnak, akkor ebben legyünk
az elsők: tudjuk megmutatni, mi a valódi MAGYARSÁG, milyen ez a
kozmikus minőség és életmód!
Most szokták nekem szegezni szúrós ujjakkal és tekintettekkel: hogy
akkor birkák legyünk és hagyjuk, hogy _ők_ győzzenek? Nos ennek
kifejtéséhez, hogy ez a mindennapokban hogyan is mehet végbe, újabb
könyv kellene, de: olvassák Krisztus szavait! Világosan elmondja,
milyen ez a fajta élet. Ez a pont valóban egy vízválasztó. Itt
mindenki színt vallhat, „materialista hívő”- e vagy valóban
Isten Mag-gyermeke E helyütt nem tudok részletesebbet mondani, mint
hogy aki csak egyszeri földi életben hisz, az képtelen Isten
magasságából igazi magyarnak lenni. Aki ITT ÉS MOST akarja látni
„minden rossz megtorlását” és ezt Isten helyett
önbírásokodással végezni, nos, bevallom, annak nem tudok további
adalékkal szolgálni, az még játszadozni akar itt e téridő-oviban.
Ő még csak azt hiszi, amit lát, csak egyes emberi testeket lát, akik
épp Sztálint, Hitlert vagy Rotschildot alakítanak. Az még napi
politika szintjén képzeli megoldani az emberi
„igazságtalanságot”, mert nem érti, hogy NEM LÉTEZIK
IGAZSÁGTALANSÁG, csak még ő nem emelkedett eléggé a Magosba. Az
nem tudja, hogy nem siránkozni, másokat vádolni kell, hanem
Teremtenünk kell! Mert képesek vagyunk rá!
Azért nehéz erről a förtelmes manipulációról beszélni, mert
tele vagyunk tömve tabukkal. Hamis alapokra építették 2000 év óta
(és persze ezt megelőzően is, az ősi kataklizmákat ugyanezen erők
idézték elő!) a látható világot.
Ahány tudatszintű ember, annyi (félre)értés származik minden
egyes szóból, amikor valaki megkísérli fellebbenteni a yahvei
oltárt fedő fátylat. De mégis, hátha egyre többen leszünk, akik
felfogják, megértik és valódi MAGYARKÉNT képesek viszonyulni:
önmagukhoz (önkritika), és bármelyik földlakó, sőt bolygónkon
túli testvéreinkhez is! Én imádkozom azért, hogy minél több
MAGYAR legyen, bármilyen nemzet gyermekének születtek le most a
Földre!
IMÁDKOZOM HATALMAS SZERETETTEL AZÉRT A NÉPÉRT, AKIT YEHOVA A MAI
NAPIG FOGSÁGÁBAN TART! MERJEN AZ Ő SZEMÜK, LELKÜK, SZÍVÜK
MEGNYÍLNI ÉS ISMERJÉK FEL ŐK IS, HOGY ELSŐSORBAN ŐKET
MANIPULÁLJÁK, PEDIG TESTVÉREK VAGYUNK, ÉS A SAJÁT SZABADULÁSUK
ÚTJA PONT UGYANAZ, MINT A MIÉNK: A SZERETET. Helyreállítás kora:
https://docs.google.com/file/d/0B5ON2Mj4RmTOTjJuTzY4SmstRDg/edit
Húha! Erre mit lehet mondani? Sok jót nem…
A magyar attól magyar, hogy a Kárpát-medencében született és magyarrá válik hét-nyolc generáció múltán (feltéve, hogy magyarrá válási szándéka tudatos, tudatosul), mint a növények, állatok is, alkalmazkodnak ehhez a környezethez, élőhelyhez, megváltoznak még génjeiben is. Vagy az, aki ugyane helyről származó szülők gyermeke. Magyarrá válni nem lehet a nyelv megtanulásával, bár ez az apró momentum a gondolkodásmódot eleve átalakítja. A magyarrá válás egy folyamat, nem megy egyik pillanatról a másikra, legtöbb “jöttmagyar” ezt meg sem éli, még ha valamiféle fogékonyságot feltételezünk is. A magyar antiszemita. De ez a tény csak a szemiták szempontjából nézve igaz. Mert a magyar nem gyűlöli a zsidót, nem keresi Jhvh-t, nem akar azoktól semmit, csak azok nélkül akar élni saját élőhelyén, saját nemzettestében. Miért nem beszélhetünk anti-katolikusokról, anti-bráhmanizmusról, anti-dzsainizmusról, anti-zoroasztrizmusról, hogy csak a legismertebbeket soroljam? Mert ilyen bizonyára egy sincs. Mégis van anti-judaizmus helyett anti-szemitizmus, anti-cionizmus, ami nem vallási, hanem etnikai színezetet kapott, mert e népnél a vallásés a faj egy és ugyanazt jelképezi. Kik hát a fajgyűlölők? Az emberi rasszok igazi megkülönböztetői? Ez alapján, ha én -tegyük fel- az amerikai betelepülők ellen érvelnék, az indián vallás elsőségét hirdetve az eredeti őslakos etnikum érdekében, akkor anti-jenki jelzővel illetett volnék? Vagy a Brit szigeteken anti-anglikán, ha a kelták korát sírom vissza?
A magyar az magyar. Elkülönül génjeiben, nyelvének rendszerében, gondolkodásmódjában, kultúrájában, táncaiban, meséiben, és szinte mindenben az európai népek zömétől, mégis ez az őslakos faj e területen. A történelem rá a bizonyíték. Minden más nép érkezett valahonnan mai lakóhelyére, az ott élőket kiirtotta, saját nyelvét, szokásait, hitvilágát kényszerítve a kis számú esetleges túlélőkre. A Kárpát-medencében soha nem történt ilyen lakosságcsere, vagy nyelvváltás.
Most történik.
’56 volt az utolsó esélyek egyike, hogy visszatérjünk az önállósághoz, függetlenséghez. Nem hagyták, mi pedig nem vagyunk elég erősek ma, hogy újraegyesítsük a Kárpát-medencét, hol régen az ezeréves Magyar Királyságnak nem gyarmatai, hanem testvérnépei éltek. A királyság vallásában, területében és kultúrájában sértetlen tagállamai önként csatlakoztak Atilla birodalmához korábban, ma pedig ellenségeink, kiket mások tüzelnek ellenünk.
Nem úgy szereztek földet, várost, hazát királyaink, mint elsőként Józsué Jerikót. Az a nép soha nem lesz magyar! Hiába köröznek mint héják országunk körül… De nem gyűlöljük őket, mert eredményt soha nem érhetnek el. Így mégiscsak igaza van a fentiek “:+ és uralkodj” írójának 🙂
Kedves Attila,
Én így rakom össze:
– olvasd el a már idézett teljes verset: Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
– érezd ahogy átfolyik rajtad, ahogy a lenyomat megelevenedik benned, érzed ezeket az érzéseket: képes vagy rá!
– aztán gondolj arra hogy 10en 20on éves vagy az 50-es évek derekán, érezd a mai tudatszinteden, hogy mit jelenthet az akkor, mit láthattak, érezhettek, érthettek ezek a srácok a világból….
– egyet biztosan: egy vesztes csatában is vállalták, hogy feláldozzák az életüket is azért, hogy a zsarnokságot megszüntessék vagy legalábbis megpróbálják, még úgyis, hogy a szabadság fogalmával talán tisztában sem voltak….
– nem lehet ebben az esetben moralizálni arról, hogy ez is gyilkolás meg a “szent háború” és semmivel sem jobb ez mint…. stb.. stb..
– nem kell kimenni a temetőbe, de ki lehet, talán ott erősebbek az energiák de ez is mindegy. a lényeg hogy feltedd a kérdést:
1, én feláldoznám a magam valamiért? Odaadnám -e az életemet?
2, képes lennék e valamit igazán tenni, hogy megváltoztassam, hogy jobbá tegyem magam körül a(z elképzelt) világot?
…..
Nem kérdés! Teszel. Nagyon is sokat ezzel a bloggal! És köszönet érte. Tégy belátásod szerint, ha kedved tartja húnyd le a szemed egy pillanatra és alig láthatóan hajts egy picit fejet azok előtt akik a maguk módján: a vérükkel írtak blogot.
Csak ha így érzed.
ennyi.
Tisztelettel
B.
Kedves B., tiszteletben tartom a véleményed. Úgy gondolom, akkor ők is a legjobb tudásuk szerint cselekedtek, talán jóindulattal, nemes szándékkal adták vérüket az áhított szabadságért. Nem kételkedem ebben. Én csak abban kételkedem, hogy a békéért és a szabadságért harcolni kell. Megértés nélkül, úgy vélem, harcolhatunk még évezredeken keresztül, mert a harc további harcokat fog szülni, és ebből a bűvös körből képtelenek leszünk kiszállni. Nem hiszek a harcban, egyáltalán nem. A harcra való buzdításban is a propagandát látom, mely eltereli a figyelmet az önvaló megismeréséről. Harcoljon akinek meggyőződése, hogy harolni kell. Ünnepelje a harcot az, aki azt hiszi, hogy az a megmaradás záloga. Én nem fogom. Én nem hiszek benne. Láttam a vérontást Kasmírban, láttam a harc után eltorzult arcokat…. elég volt. Ha képtelenek vagyunk megérteni emberi mivoltunk lényegét, harcolhatunk, ünnepelhetjük a hősöket….mind hiába…