Gyenge vagyok szeretni téged.
A gőg és a hiúság megvakít, megéget.
Elzsibbad a fül, káprázik a szem,
A világ marcangolja szomorú életem.
Szeretni kellene, mert abban van az élet,
De Nélküled a szeretet csak korhadó ígéret.
Nem tudok szeretni, bárhogy is akarom,
A testem is elfárad, leszakad a karom.
Mit tegyek hát érte? Hogyan lehet enyém?
Keservesen zokogok a Bábel tetején.
Mi közöm hozzá? Hisz erőtlen vagyok.
Semmi nem teljesül, bármit is akarok.
Segíts hát megszűnnöm szüntelen akarni,
S a kegyelem ajándékát türelmesen várni!
Nem akarok többé harcolni hiába!
Hívjál vissza engem a holnapból a mába!
Könyörülj énrajtam, szenvedtem eleget!
Ha Te vagy a szeretet, engedd, lélegezzelek!
Törjél szét teljesen, formáld át életem,
Költözzél belém, te légy szeretetem!
Újítsd fel teljesen a lelkem otthonát,
Hogy a fényed elárassza, tisztítsd meg ablakát!
Maradj mindig velem, hogy ne éljek hiába,
Legyél te énbennem a világ világossága!
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:16 )
Szabad Gondolat 
Nagyon köszönöm, megérintett…..
Szívemből szólt
És éppen így érzek én is…
Szerintem és számomra, ez itt a lényeg:
“Törjél szét teljesen, formáld át életem,
Költözzél belém, te légy szeretetem!”
Baráti köszönettel.
Kedves Szabad Gondolat, Kedves Attila!
Jogos(?!) türelmetlenséget érzek e versnek a mondanivalójában. E türelmetlenség Rajtad, rajtunk, esetleg nem csak a Rád, ránk öltött próbaruha szorító érzése? Próbaruha mindaddig, amíg megfelelően nem áll Rajtad, rajtunk? Nem lesz bő, nem lesz szűk, pont a Te alkatodra, a mi alkatunkra való lesz. Valószínű, hogy Ő nem vállalja azt, s nem akarja, hogy széttörjön Téged, minket, mert ezt Neked, nekünk van csak jogunk megtenni, már ha akarjuk. Mert ugye (állítólag) szabad akaratot kaptunk. Talán pont akkor vagy, vagyunk Őt erősen szeretni, ha ezt a próbaruhát, mindaddig, amíg szükséges, hajlandóak vagyunk viselni. Ő már példát mutatott, most rajtunk a sor. Ha erre az útra léptünk rá, akkor azt nekünk végig kell járni!
Ahogy haladunk előre valamiért én azt érzem, hogy közel az Ő országa (még itt a Földanyán):
LÁTOMÁSOM
Látom a jövőnket filmvásznon peregni,
a filmnek kockáit Fényárban fürödni,
Földanyát s az Embert egymásra nevetni,
s egymásnak szeméből könnyeket törölni.
Látom a kisimult, mosolygó arcokat,
megszűnni látom a féktelen harcokat,
látom a felhőknek áldásos cseppjeit,
s látom falombjának hűsítő árnyait.
Látom a nyugalmat, mely égből alászáll,
látom, a magányos párjára rátalál,
látom a szellőt, hogy arcokat simogat,
látom, a félelem többé nem riogat.
Látom a fénylő Nap aranyló sugarát,
látom a szivárvány hétszínű aranyát,
látom a kezeket imára kulcsolva,
s látom a hangokat örömtől dalolva.
Látom a Földön a Mennyeknek Országát,
ragyogni látom a gyermekek orcáját,
az igaz jövőnket szívemmel így látom,
meglásd, hogy való lesz, s nem gyermeteg álom.
(2015. 10. 06.)
Áldást kérek a munkádra, mindennapjaidra, szeretettel: Schmidt Károly.
Amint a mennyben, akképp itt a földön is! 🙂
Szívből örvendek, hogy tetszettek a sorok,
Köszönöm Atyánknak, mit “est-imában” adott.