A tízparancsolat az igazság fényében

what-are-ten-commandments_472_314_80Isten és ember között mostanig két szövetség köttetett.
Az elsőt Úgy nevezik, hogy Ószövetség, a másodikat pedig Újszövetségnek mondják. Az a személy, aki által az Újszövetség megköttetett, azt mondta, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy betöltse azt. Ez azt jelentette, hogy az ő életével, pontosabban az ő élete árán teljesedtek be az Ószövetség jóslatai, próféciái. Általa egy újabb szövetség jött létre Teremtő és Teremtett, Apa és Gyermekei között. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy az Újszövetség az Ószövetség gyermeke, mely örökölte a szülő legfőbb vonásait továbbfinomítva azokat.

Az Ószövetség az „Ó embernek” szólt. Olyan tanításokat tartalmaz, amelyekre az időszámításunk előtti korok embereinek volt szükségük ahhoz, hogy hasznát láthassák, és hasznát vehessék a földi életnek. Az elmúlt néhány ezer évben az emberrel együtt az életkörülmények is megváltoztak. Ekképp bizonyos ótestamentumi terminusok elavulttá, az újkor emberei számára érthetetlenné váltak.

Az Újszövetség könyve, mely lényegét és üzeneteit tekintve nem sokban különbözik elődjétől, az „új embernek”, azaz a modern korok embereinek szolgáltat nagyon hasznos eszközöket a lélek nemesítéséhez. Az új könyv, bár jóval rövidebb elődjénél, tisztább, kifinomultabb, a modern ember számára olvashatóbb és érthetőbb, mint a régi.
Mindaddig, amíg nem köttetik egy újabb szövetség a föld és az ég között, az Újszövetség soraiba foglalt isteni bölcsességek állnak rendelkezésünkre életútjaink egyengetésére, zökkenőmentesebbé tételére.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az Ószövetséget el kell dobni. Szem előtt tartva azt a tényt, hogy a „régi ember”-nek íródott, akinek kedve és ideje engedi, olvashatja és tanulmányozhatja azt is, mert sorai kiváló tanításokat tartalmaznak arról, hogy miként evezhetünk át a fizikai lét vizein úgy, hogy amikor átérünk a túlsó partra, elmondhassuk, hogy megérte befizetni erre az utazásra. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy az Újszövetségben benne van minden, amire az új korok emberének szüksége van ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott, öröm- és szeretetteljes életet éljen.
A Teremtő már Jeremiás prófétán keresztül megüzente, hogy egy új szövetséget fog kötni az emberekkel, melynek törvényeit a szívükbe helyezi: „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.”

Az Újszövetség sorai tehát a lelkiismeret hangjával karöltve nagyszerű iránytűként szolgálnak minden egyes embernek, ki a bárkáját meg szeretné kímélni a veszélyes vizek szilaj hullámaitól.

Most pedig nosztalgiázásképpen vessünk egy pillantást az ószövetség tízparancsolatára. Vizsgáljuk meg, hogy a régi tanítások mennyire alkalmazhatóak, mennyire használhatóak az új kor emberei számára. 🙂

Először is foglalkozzunk egy picit a parancsolat fogalmával. Mivel a parancsolat szót a földi önkényeskedő diktátorokhoz, főnökökhöz, vezérigazgatókhoz kapcsoljuk, ellenszenvet vált ki belőlünk. Fontos megjegyeznünk, hogy az ember szabad akaratot kapott teremtőjétől, mellyel, ha akarja, elutasíthatja, megtagadhatja parancsolatait. Ha a diktátor utasításait, melyekkel emberi életek kioltását rendeli el, parancs(-olat)nak nevezzük, akkor a szeretet és kegyelem Istenének parancsolatait talán nevezhetjük javaslatnak, tanácsnak, annak érdekében, hogy különbséget tegyünk a diktátor és a szeretet istenének szándékai között.
Nem kizárt, hogy azzal, hogy a parancsolat szót a javaslat és tanács szavakkal helyettesítem, jómagam is hibát követek el. 🙂 Épp ezért fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amennyiben nem szívleljük meg, nem értjük meg, és nem tartjuk be a javaslatokat, nem mentesülünk a tudatlanságunkból meghozott helytelen döntések következményeitől.
Az Ószövetség tízparancsolatát az új embernek nem úgy kellene fogadnia, mint egy fölösleges, nem kívánt terhet, hanem úgy, mint egy nagyon jó lehetőséget, mint egy atyai és baráti „tanácscsomagot”, melyet azért kaptunk, hogy megkönnyítse, eredményessé és hasznossá tegye földi utazásunkat.
Nézzük tehát a legelső és legfontosabb parancsolatot, tanácsot:

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Kissé zavaró lehet számunkra ez a parancsolat, főképp, ha az új ezotéria tanai szerint próbáljuk élni az életünket. Az ember, megszegve egy másik fontos parancsolatot (Isten nevét hiába ne vedd!), már nagyon sok gaztettet elkövetett az ő nevében. Így nem csoda, hogy sokan nem éreznek túl nagy késztetést arra, hogy imádják őt.
Nos ha ellenszenvet váltanak ki az „Isten”, „a mennyek országa”, vagy az „Úr” fogalmak belőlünk, ideiglenesen az Igazság szóval helyettesít
ve őket próbáljuk meg újraolvasni és újraértelmezni az ótestamentumi parancsokat, javaslatokat. Tehát mostantól Isten legyen a legfelsőbb igazság, mely mindenható, mely jelen van mindenben és mindenkiben, mely összefogja, és egyben tartja a teljes világegyetemet.
Az első javaslat tehát valahogy így hangzana: Szeresd az igazságot teljes szívedből, teljes elmédből, teljes erődből, éld és szolgáld is azt! Miért? Azért, mert szabaddá tesz.
Talán amióta ember az ember, egy belső késztetést érez a keresésre. Ősidők óta kíváncsi arra az igazságra, mely mindenütt jelen van, mely az egész univerzumot összefogja és működteti. Az emberiség történelmében érdekes módon az igazságkeresés és a szabadságvágy mindig kéz a kézben jártak egymással. Elképzelhető, hogy valahol legbelül mindenki tisztában van azzal a szabállyal, amit a mester (a megtestesült Igazság) a következőképpen fogalmaz: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Tehát az áhított szabadságot az Igazságon keresztül lehet elérni. Csak az Igazságon keresztül valósítható meg az, hogy az ember ne legyen kiszolgáltatva a Hazugságnak, és az abból származó vívódásoknak és csalódásoknak.
A mester azt mondja, hogy ha őszintén, tiszta szívvel keresünk, találni is fogunk. Viszont a sikeres keresésnek is megvannak a maga szabályai, amelyeket részletesen bemutatnak az Ótestamentum sorai.
Az első szabály az, hogy teljes szívünkből, teljes elménkből vágyjuk, szomjazzuk az
Igazságot. („Imádjuk” azt.) Az igazságszeretetünket azzal bizonyíthatjuk, hogy hisszük, hogy létezik egy és csakis egy Igazság, miszerint az univerzum működik, mely független a korlátos emberi elme önkényes képzelgéseitől, mely már a mi fizikai testet öltésünk előtt is létezett, és mely valószínűleg a testünk halála után is létezni fog. Igazságszeretetünk annyira erős kell legyen, hogy le tudjunk mondani az önkényeskedő én mulandó igazságairól azért, hogy megpillanthassuk a nagyobb képet, a mindent összefogó, mindent átitató, és mindent egyben tartó Igazságot. Miután ez megtörténik, teljes szívünkkel és teljes elménkkel arra kell törekednünk, hogy utat engedjünk neki az életünkben, annak érdekében, hogy rajtunk keresztül is megnyilvánulhasson, más keresők útjára is fényt szórhasson. Tehát a hatalomvágy által irányított császárok helyett az Egy Igazságot tesszük urunkká, életünk irányítójává. Csak ily módon szolgálhatjuk őt, és az ő országát. Nincs semmi érthetetlen abban, hogy ha ragaszkodunk a mi csökönyös halandó igazságainkhoz, és mások emberi ésszel gyártott igazságait bálványozzuk, nem láthatjuk meg azt az igazságot, mely felette áll minden kis részigazságnak és filozófiának, melyek csupán bizonyos körülmények között bizonyulnak igaznak.

II. Isten nevét hiába ne vedd!
Ha nem tiszta a lelkiismereted, ha hiú vágyak hajtanak, ha a gőg irányítja az életed, ha képtelen vagy átadni magad a teremtő akaratnak, annak érdekében, hogy a legfőbb Igazság megnyilvánuljon rajtad keresztül, ne próbáld elhitetni se magaddal, se mással, hogy az Igazság nevében szólsz. Ha ezt mégis megteszed, súlyos hibát követsz el, mert megerősíted önmagadat és embertársaidat olyan valótlanságokban, melyek árnyékot borítanak a teljes Igazságra, melyek ellenzőket tesznek az emberek szemeire, megfosztva őket a lényegi látástól.

III. Az Úr napját szenteld meg!
Ne robotolj állandóan! Rendszeresen keríts időt magadnak az őszinte és tiszta szívű keresésre, az elmélkedésre, a felfedezésre, az igazság megpillantására, a szellemi ajándékok elfogadására, majd az ebből születő őszinte hálára. Szánj alkalmat arra, hogy szívből meg tudj köszönni minden eszközt, és minden lehetőséget arra, hogy növekedhetsz abban az Igazságban, mely képes felszabadítani minden embert, kit rabul ejtettek az anyagi világ függőséget okozó kincsei.

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Atyád és anyád által kaptál lehetőséget a földi életre. Ez a folyamat sajnos azzal járt, hogy tőlük átvettél minden gyarlóságot, minden nyűgöt, mely akadályoz téged az Igazságban való növekedésben. Tehát kaptál tőlük jót is, és rosszat is.
Miért fontos őket tisztelned?
Mindenekelőtt azért, hogy tudomásul vedd, hogy az ő gyarlóságaik és hibáik benned is megtalálhatók, amelyeket azzal, hogy hátat fordítasz, nem számolhatsz fel, nem vetkőzhetsz le magadról. Ha rájuk haragszol, ha őket elítéled, saját magadat veted meg, az önismeret általi szabadulás lehetőségét dobod el magadtól. Ha már érted, hogy az ő hibáik, az ő tévedéseik miből származnak, biztos, hogy nem fogod elítélni őket. Helyette hálás leszel azért, hogy azon kívül, hogy földi életet kaptál tőlük, az ő életükön keresztül betekintést nyerhetsz a fizikai lét útvesztőibe, amelyeket ha megértéssel leleplezel, elkerülheted, hogy az általuk elkövetett hibákat te is elkövesd.
Egy másik nagyon fontos ok a tiszteletre: Ha már alkalmassá váltál arra, hogy utat engedj az Igazság fényének, az atyáddal és anyáddal szembeni tiszteletednek és őszinte szeretetednek köszönhetően ők is lehetőséget kapnak az Igazság általi szabadulásra.

V. Ne ölj!
Ha kioltjuk embertársunk életét, gyakorlatilag elvesszük tőle az igazságban való növekedés lehetőségét, a szabadulása eszközét.
Azt javasolja a teremtés Igazsága, hogy ne ítéljünk, mert az nem a mi dolgunk. Már az is bőven elég nekünk, hogy saját magunk életét megítéljük az Igazság fényében. Mivel képtelenek vagyunk átlátni a teljes igazságot, nem tudhatjuk eldönteni, ki az, aki méltatlan az emberi test viselésére. Ezért jobb, ha az ítéletet a legfelsőbb ítélőszékre bízzuk, mely alkalmas arra, hogy eldöntse, hogy valakitől el lehet-e venni az Igazságban való növekedés eszközét, vagy sem.
Tisztán láthatjuk, hogy ma már senkit nem kell átsegíteni a túlvilágra, mert megy az mindenkinek önerőből is. A modern ember a sok hazugsággal és önámítással annyira elszakítja magát az igazság forrásától, az éltető energiáktól, hogy halálos betegségeket generál saját magának, amelyek kimondják fölötte a végső ítéletet.

VI. Ne paráználkodj!
Pedig milyen jó a paráználkodás! Ez a javaslat, ez a parancsolat a kényelemre és az élvezetekre vágyó ember számára olyan lehet, mint derült égből a villámcsapás. Annyi nyomorúság van ebben az életben, és még csak a testi örömöket sem élvezhetjük úgy istenigazából? Hát ez már több a soknál!
Na de lássuk csak, miért javasolja az Igazság, az élet forrása, hogy ne paráználkodjunk.
Mindenekelőtt talán azért, hogy ne engedjük a testi élvezeteknek, hogy teljesen elhomályosítsák látásunkat, és az által még több hazugságba keveredjünk. A Teremtő előtt nem titok, hogy a teljes igazságot még nem értő és nem élő ember egy néhány órás élvezet miatt képes egy egész életet hazugságban tölteni. A paráznaság miatt az embernek olyan sok energiát kell fordítania a titkolózásra, az alattomos cselekre, a takargatásra, a bújócskára és a testi örömök ismételt kiélésére, hogy jóformán semmi nem jut a szabadulás eszközének megtalálására. Tehát szemmel látható, hogy az ember még a paráznaság által is képes eldobni magától a földi életet, az Igazsággal való találkozás lehetőségét.
Félreértés ne essék! Nem akarja a legfelsőbb Igazság, hogy megfosszuk magunkat a testi örömöktől. Ő csak annyit szeretne, hogy a szexualitást és minden más földi ajándékot tudjunk a maga helyén kezelni. És még azt is szeretné, hogy ezek az ajándékok legyenek miértünk, nem pedig fordítva: mi az ajándékokért.
A paráznaság főképp a férfiaknál jelent nagy kihívást. Amikor a férfi elérkezik az Igazság palotájához, azt látja, hogy annak bejáratát két rettenthetetlen oroszlán védi, amelyeket ha nem tud legyőzni, nem juthat be a palotába, és nem láthatja meg a teljes Igazságot. Egyik a kéj-, a másik pedig a hatalomvágy oroszlánja. Ezek az oroszlánok a férfiak kilencvenkilenc százalékát szétmarcangolják, bekebelezik, majd, mint ürüléket kikakálják. A legnagyobb uralkodók, a legbölcsebb királyok is ott hagyták fogukat ezzel a két oroszlánnal vívott csatában.
Még a bölcs Salamon is, aki le tudta győzni a hatalomvágy oroszlánját, elvesztette a csatát a kéjvágy oroszlánjával.
Na de nem szabad feladni a reményt, mert lehetetlent nem kér tőlünk az Igazság, és senkire nem tesz nagyobb terhet, mint amekkorát megbír. A lényeg az, hogy soha ne becsüljük alá az „ellenség”, azaz a kihívás és a csábítás erejét.
Különben is az a férfi, aki már megpillantotta az igazságot, és kialakított egy egészséges kapcsolatot annak forrásával, félig le is győzte ezt a két oroszlánt, mert az az örömérzet, melyet e kapcsolaton keresztül szerez magának, messze fölülmúlja a kéj- és a hatalomvágy gyümölcseként születő mulandó örömöket, melyek igazi öröm helyett rabságot, függőséget kölcsönöznek élvezőiknek.
Az a férfi tehát, aki meghitt kapcsolatban van a legfelsőbb Igazság forrásával, tudatában van, hogy minden földi jóból megárt a sok, és örül annak, ha egyetlen fehérnépet becsületesen ki tud elégíteni. Az igazság útján járó férfi nem azért hű választottjához, mert nem tudna megkívánni egy másik Évát, hanem azért, mert nem akarja figyelmét és idejét az Igazság helyett mulandó örömforrásokra fordítani.
Viszont azt a férfit, aki még nem fedezte fel, aki tagadja, aki elutasítja ezt a forrást, darabokra tépnek a kéjvágy oroszlánjai, még mielőtt bepillantást nyerne abba az Igazságba, mely messze fölötte van az ő gőgjéből, önteltségéből és büszkeségéből születő igazságoknak nevezett képzelgéseknek.

VII. Ne lopj!
Aki lop, bár azt hiszi, kincset halmoz, valójában akkora terhet cipel vállain, melynek következtében a földbe süllyednek lábai. Minél többet lop egy ember, annál nagyobb teher nehezedik vállaira. És minél nagyobb a teher, annál földhözragadtabbá válik viselője. Nem tudom, van-e értelme ezt tovább magyarázni. Még csak egyetlen gondolatot fűznék a lopáshoz: Azt mondja a mester, hogy az Igazság, mielőtt még kérnénk, tudja, hogy mire van nekünk szükségünk. Tehát megkapunk mindent, amire szükségünk van, mindent, amit megbírunk, de ha valaki többet akar, mint amennyit megbír, és ezért még lopni is hajlandó, azt elhagyja az Igazság. Azt hiszem, ebben nincs semmi logikátlan.

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.”
Te szeretnéd-e, hogy felebarátod félrevezessen téged, pletykáljon rólad, rossz fényben tüntessen fel mások előtt? Ha igen, hát hazudj, pletykálj, fecsegj! Szabad akaratot kaptál. 🙂
De ha szereted magad, miért tennéd ezt? Hogyan is várhatnánk el bárkitől, hogy őszinte legyen hozzánk, és a legjobb tudása szerinti igazságot mondja nekünk, ha mi nem hiszünk az őszinteségben, ha mi nem éljük minden tudásunkkal, teljes szívvel és teljes elmével az őszinteséget?
Minden önismerettel és őszinte önkritikával rendelkező ember láthatja, hogy a környezetünk valósághű képet mutat jelenlegi értékeinkről. Tehát ha zavar a hazugság, a legtöbb, mit tehetünk az, hogy fokozott figyelmet fordítunk hazugságaink forrásának elapasztására, hogy a tükör is megváltozhasson. Egy pillanatig se higgyük azt, hogy ez könnyű dolog.
Az igazság megtapasztalásának a legelemibb lépése az igazzá válás.
Ha valaki őszintén, tiszta szívvel kéri, hogy egy magasabb perspektívából is megláthassa magát annak érdekében, hogy észrevegye hazugságait és kijavíthassa hibáit, megkaphatja. Hisz meg is van írva:Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
Felebarátod házastársát, ha kívánod, jusson eszedbe, hogy megint bajban vagy. Egy olyan örvény peremén állsz, mely, ha magával ragad, és levisz a mélybe, eltart majd egy ideig, amíg visszajutsz a felszínre. Mint ahogy korábban is említettük, fokozott figyelmet kell fordítsunk arra, hogy ne legyünk a hús és vér rabjai. A hús és a vér van értünk, nem mi vagyunk a húsért és a vérért. Ha a hús és a vér szavára hallgatunk, eltévedünk, mint Tarzan az őserdőben, ha beköszönt az éjszaka és felhős az ég.
Ha nem lennének kísértések, ha nem lenne kihívásokkal övezve, ki akarna az igazság útjára lépni? Sajnos nem vagyunk még annyira bölcsek és nemes lelkűek, hogy értékelni tudjuk az ajándékot, azokat a dolgokat, amelyeket ingyen kapunk. Ha nem lenne meló érte, nem tudnánk értékelni az igazságot. A teljes igazság megtapasztalásához nemessé kell válnunk. Nemesnek lenni annyit tesz, mint felismerni, leleplezni a kísértéseket, az útvesztőket annak érdekében, hogy határozott nemet tudjunk mondani rájuk és határozott igent tudjunk mondani az Igazságra. Ez a folyamat néha áldozatokkal jár. Például le kell mondanunk felebarátunk élettársáról 🙂 Na, de szabad akaratot kaptunk, mellyel eldönthetjük, mi fontosabb számunkra a felszabadító igazság, vagy a felebarátunk élettársának titkos kívánásával járó nyűg, járom.

X. Mások tulajdonát ne kívánd!
A Ne lopj!”-ban már jelen van a felhívás, hogy nem túl tanácsos dolog kívánni mások tulajdonát. Ha más tulajdonát nem kívánjuk, nyilván nem lesz okunk arra, hogy meglopjuk felebarátunkat. Tehát ez a parancsolat és a „Ne lopj!” nagyjából ugyanaz. Ugyanez a helyzet a kilencedik és a hatodik parancsolattal, azaz javaslattal, ugyanis ha nem kívánjuk felebarátunk házastársát, több mint valószínű, paráználkodni sem fogunk vele. A kísértés ettől függetlenül felüti fejét az életünkben, hogy megmutassa, mennyire vagyunk nemes lelkek, milyen mértékben váltunk alkalmassá az Igazság befogadására.
Azt mondja a mester Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”
Ez az intés nem csak arra figyelmeztet, hogy ne szórjuk szét kincseinket, hanem arra is, hogy amíg kutyák-és disznókként élünk, az Igazság helyet csak moslékot és kutyaeledelt kapunk az élettől, mely csupán a fizikai test életben tartására alkalmas.

Nem kételkedem abban, hogy az akkori embernek ennyire részletesen ki kellett fejteni a játékszabályokat, de szívből örvendek annak, hogy ember és Isten között Jézus által köttetett egy újabb szövetség, mely próbálja figyelembe venni, hogy az emberek gondolkodási sémái kissé megváltoztak az elmúlt néhány ezer esztendőben. Ettől függetlenül fontosnak tartom tiszteletben tartani azokat az útmutatókat, amelyeket a régieknek szánt a Fennvaló, mert akinek szeme van a látásra, azokban is megleli a gyöngyöket.

Tehát ha egy picit is kihagyunk a gőgből, az önteltségből, az önhittségből, még mielőtt elvetnénk a tízparancsolatot, elolvassuk és megpróbáljuk megérteni, hogy mit is akart üzenni nekünk a Teremtő. Ha nem csak az agyunkon, hanem a szívünkön is átengedjük ezeket a régi tanácsokat, jó esély van rá, hogy megértsük a bennük foglalt életmentő üzeneteket.
Ha meglátjuk, hogy ezeket a csomagokat azért kaptuk, hogy zökkenőmentesebb és örömtelibb legyen az igazság felé vezető utunk, megszületik szívünkben az őszinte hálaérzet, mely az ajándékok kibontásához és hasznosításához szükséges.
Igazságra, örök életre születtünk. Sok esetben egy teljes földi élet szükségeltetik, hogy erre rájöjjünk, hogy ezt tudatosítsuk.
Az Igazság közénk küldte a fiát, hogy rajta keresztül mi is megtaláljuk az Utat, mely kivezet minket a véget nem érő ismétlődések poklából. Ő nem gőgösen, nem nagyképűen, nem öntelt módon, nem emberként, hanem mint a megtestesült Igazság jelenti ki azt, hogy
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
Hogy ezt megerősítse, és beteljesítse az ótestamentumi jóslatokat, engedte, hogy megöljék őt, majd feltámadt. Ekképp tanúbizonyságot tett arról, hogy hatalma van az élet és a halál felett. Ezt a farizeusok, az írástudók, az okoskodók, a tudálékosok és az eszelősek tagadják. Teszik ezt annak ellenére, hogy még ebben a meggyötört és elsötétült világban is vannak olyanok, akik az általa megmutatott úton járva az orvostudomány által gyógyíthatatlannak hitt betegségeket gyógyítanak az ő nevében. És teszik ezt annak ellenére is, hogy emberek jönnek vissza a halál torkából azzal az üzenettel, hogy amiről ő beszélt, az létezik.
Kedves olvasó, nem lévén egyetlen vallásnak sem a követője, úgy érzem, hogy nem az én tisztem, hogy vallásórákat osztogassak. Viszont felhívom minden nyitott szívű és elméjű olvasó figyelmét, hogy a legsúlyosabb hiba, amit az ember elkövethet az, hogy büszkén, mérhetetlen gőggel és önteltséggel az eszelős írástudók és farizeusok nyomdokaiba lép, kik kizárólag az öt érzékükre hagyatkozva bizonyítják saját igazukat, és tagadják a teremtés igazságát. Ha nem fedezzük fel, ha nem hívjuk életre, és nem fejlesztjük a hatodik érzékünket is, melyen keresztül élő kapcsolatot tarthatunk fenn a világ teremtőjével, tudattalanul elutasítjuk magunktól az (örök) életet, az EGY(etemes) igazságban való növekedés lehetőségét, és testünk halálával mi magunk is az enyészet martalékává válunk.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

HANGOSAN:

Reklámok
Categories: Minden | 13 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

13 thoughts on “A tízparancsolat az igazság fényében

  1. Kircsi Erika

    Nagyon értékes minden írásod. Ez is. Köszönöm!

    • Kedves Erika. Ha bármi értékes van az írásomban, az nem az én érdemem. Ezért a köszönet sem engem illet. Az úr áldjon!
      Örvendek, hogy tetszik!

  2. Nagy Enikő

    Atyád és anyád által kaptál lehetőséget a földi életre.Igen, de hogy van az, hogy ugyan az az atya és anya háromnak ad lehetöséget és ketönek nem ad? Mért vannak olyanok akik ezt nem kapták meg?
    Ez a folyamat sajnos azzal járt, hogy tőlük átvettél minden gyarlóságot, minden nyűgöt? Szokásailk alig 50% teszi ki az örökölt szokásog, de ez is bőven elég. Mivel én választom Atyámat és Anyámat azt is látom, hogy vannak gyarloságaik és nyügjeik, de velük akarok lenni és megtapasztalni. Mindezt megértve és megélve vagyok képes a tanulságokat levonni, többé nem akadályoz meg engem az Igazságban való növekedésembe.

    • Ki mondta, hogy te választod a szüleidet, Enikő? Ebben teljesen biztos vagy?
      Hogy ki kapta meg, és ki nem a lehetőséget, az talán nem a mi dolgunk. Nem az lenne-e a lényeg, hogy amit ránk mér a sors, azzal tudjunk szembenézni?

      • Nagy Enikő

        Igen teljesen biztos vagyok. Három gyermekemen keresztül is megadatott, hogy megtudjam, a gyerekek mesélnek olyan dolgokat amiröl a megfáradt felnöt lelkel már megfeletkeztek. Adig amedig látezik abortusz, amit embet csinál, embernek, adig a mi dolgunk is! A sorsom én vagyok, van szabad vállasztásom, hogy nekifeszülök és mindent megteszek, vagy csak panaszkodok.

      • van segítség.

  3. Szabó Tibor

    A katolikus tízparancsolat:

    I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
    II. Isten nevét hiába ne vedd!
    III. Az Úr napját szenteld meg!
    IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
    V. Ne ölj!
    VI. Ne paráználkodj!
    VII. Ne lopj!
    VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
    IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
    X. Mások tulajdonát ne kívánd!

    A református tízparancsolat:

    I. Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

    II. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek és az én parancsolatimat megtartják.

    III. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

    IV. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot ne tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

    V. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked.

    VI. Ne ölj.

    VII. Ne paráználkodjál.

    VIII. Ne lopj.

    IX. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

    X. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé.

    (2Móz 20:2-17.)

    És egy igen érdekes feltételezés, hogy miért a református tízparancsolat második parancsolata lenne az emberre nézve a legfontosabb. Ajánlom egy kanadai úriember pár órás eszmefuttatását a második parancsolat és az emberiség nyomorusága kapcsán. (Sajnos csak angol és francia nyelven követhető.)

    http://www.servantking.info/index2.html

    Jó videózást vagy olvasást!

    • Azt mondja az Úr, hogy a parancsokat az emberek szívébe helyezte.
      Arra gondolok, hogy aki elfogadja őt, és kéri az ő segítségét a fián, Jézuson keresztül, meghallja ezeket a parancsolatokat a szívén keresztül is.

    • papirusz

      “Ne csinálj magadnak faragott képet”
      Az egyetlen használható tanács.
      (Írd fel a borotválkozó tükrödre…)

  4. Köszönöm. A belső vezető vagy az Igazság irányába húzó erő félreérthetővé vált számomra..ez most igen jó időben kaptam. De annak megértésében segítenél,hogy ” senki nem mehet az Atyához csakis Énáltalam” nekem elsőre olyan mintha a Jézusba vetett elkötelezettség és hit hozzá segít az Igazság “megtapasztalàsàban”.

    Köszönöm.
    Áldás. Béke. Szeretet
    Ádám

    • Kedves Ádám, úgy érzem, nincs mit mondanom neked, mert sikerült rátapintanod a lényegre.
      Csak röviden és tömören:
      A sötétség erői is Istennek nevezik, és Istenként tiszteltetik magukat. Ezért a kérés vagy a kérdés kiküldésénél mindennél fontosabb a címzés. Azt mondják sokan, hogy a szó és a név nem számít. Én is ezt mondtam. De vajon ki akarja, és miért, hogy azt gondoljam, hogy nem számít?
      Mivel nekünk szavakra, kézzel fogható tárgyi bizonyítékra volt szükségünk, ő elküldte fiát közénk, akit Jézusnak hívnak. Jézus határozottan kijelentette magáról: az atya és én egyek vagyunk. És ezt be is bizonyította azzal, hogy megmutatta, hogy hatalma van az élet és a halál felett. Azon kívül, hogy halottakat támasztott, ő is feltámadt, hogy az Ótestamentum próféciái beteljesedjenek.

      Rajta kívül senki nem jelentette ki magáról és tett bizonyságot arról, hogy ő Isten fia. Ő tisztában volt azzal is, hogy az emberek csak ésszel nem fogják tudni őt, és az ő valóságát megérteni. Sőt, az ész sok esetben akadály, ha már annyira dominál, hogy elcsitítja a szív hangját, mert farizeussá tesz.

      A lényeg tehát, hogy a félreértések elkerülése végett, az embernek, aki el szeretné fogadni az Isten segítségét, Jézuson keresztül kell kérnie és elfogadnia azt. Mert ő és a teremtő Isten egy és ugyanaz. Mert ő volt közénk küldve azzal a céllal, hogy utat mutasson nekünk. Fontos megértenünk, hogy ha őt nem fogadom el, akkor a világ teremtőjét tagadjuk, és tudatlanul olyan istent imádunk, aki a széles úton vezet és a tágas kapun keresztül a pusztulásba.

      “Az Igazság közénk küldte a fiát, hogy rajta keresztül mi is megtaláljuk az Utat, mely kivezet minket a véget nem érő ismétlődések poklából. Ő nem gőgösen, nem nagyképűen, nem öntelt módon, nem emberként, hanem mint a megtestesült Igazság jelenti ki azt, hogy
      „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
      Hogy ezt megerősítse, és beteljesítse az ótestamentumi jóslatokat, engedte, hogy megöljék őt, majd feltámadt. Ekképp tanúbizonyságot tett arról, hogy hatalma van az élet és a halál felett. Ezt a farizeusok, az írástudók, az okoskodók, a tudálékosok és az eszelősek tagadják. Teszik ezt annak ellenére, hogy még ebben a meggyötört és elsötétült világban is vannak olyanok, akik az általa megmutatott úton járva az orvostudomány által gyógyíthatatlannak hitt betegségeket gyógyítanak az ő nevében. És teszik ezt annak ellenére is, hogy emberek jönnek vissza a halál torkából azzal az üzenettel, hogy amiről ő beszélt, az létezik.
      Kedves olvasó, nem lévén egyetlen vallásnak sem a követője, úgy érzem, hogy nem az én tisztem, hogy vallásórákat osztogassak. Viszont felhívom minden nyitott szívű és elméjű olvasó figyelmét, hogy a legsúlyosabb hiba, amit az ember elkövethet az, hogy büszkén, mérhetetlen gőggel és önteltséggel az eszelős írástudók és farizeusok nyomdokaiba lép, kik kizárólag az öt érzékükre hagyatkozva bizonyítják saját igazukat, és tagadják a teremtés igazságát.”

  5. Köszönöm a választ drága barát.. Én tudom Jézust a szívemben. Tudom hogy a szivemmel már tapasztaltam… Érdekes módon nem vagyok hivatalosan egy vallásnak sem követője amolyan intuitív módon került elő Isten és Jézus..minden…épp így “kívülállóként” tapasztalatom hogy miként közelebb kerültem magamhoz, magamon keresztül, Istenhez. Úgy vált fontossá a szívemben Jézus..mintha egyenes következménye az utam bizonyos szakaszán Jézus “megnyilvanulas”..hogy mintha.. ” biztosan láthassak,éljek,becsületben..szerethessek a segítségével” jussak oda ahova lehet. 🙂

    Áldás. Béke. Szeretet. Legyen velünk.
    Ádám

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.