Gyermek-Szülő-Rendszer-Isten kapcsolat

IDÉZVE!

” – …. Hogy megy ez végbe? Miért? Nevezetesen az, hogy a szülő zárja el gyermeke előtt a boldogsághoz vezető utat. De hát voltaképpen, hogy ez így van-e vagy sem, arról meg kell bizonyosodnom.

– Jó, ha meg akarsz róla bizonyosodni, idézd fel saját gyermekkorod képeit.
– Hát az nehéz lesz. Nem mindenki tud visszaemlékezni saját gyermekkorára.
– De vajon miért? Vajon nem azért-e, mert az emlékezet, az érzéseket kímélendő, lenyirbálja azt, ami terméketlen, meddő, puszta? Megpróbálja eltávolítani a kilátástalanság sugalmazását. Kitörölni azt is, amit édesanyád méhében éltél meg, amikor a világi harcmezőt érezted édesanyád átélésein, tapasztalatain keresztül. Akarod, hogy segítsek tovább emlékezned?
– Rendben. Segíts! Mi volt tovább és tűnt el az emlékezetből?
– Tovább már nem akarsz emlékezni arra, hogyan feküdtél te, a Világegyetem uralkodója, egyedül, magatehetetlenül a kiságyban. Szorosan pólyába kötözve, szinte bilincsbe verve és helyetted mosolyogva mások döntöttek arról, hogy mikor kell enned, aludnod. Szerettél volna mindent megfontolni, felfogni, megérteni. De téged ehelyett elég gyakran inkább a magasba dobáltak. “Ugyan miért?” – ezt nem sikerült megértened. Amikor egy picit megnőttél, rengeteg szótalan és lélektelen dolgot láttál magad körül, de nem lehetett őket megérinteni. Csak azokat tudtad megérinteni, amelyeket neked adtak. És te ebbe beletörődtél, s megpróbáltad megérteni, miben rejlik a neked nyújtott csörgő, zúgó, búgó játékok tökéletessége. De te azok abszurd primitivizmusában azt, ami nem is volt, és nem is lehetett benne, nem tudtad megtalálni. Mégsem adtad fel, tovább kerestél, kezeddel megérintetted, sőt megpróbáltál bele is harapni, de mindhiába. Úgy sem találtál rá magyarázatot. Ekkor ingott meg először az, aki azért született, hogy a Világegyetem ura legyen. Úgy döntött, hogy semmiről sem dönthet, elárulták azok, akik világra hozták, és te is elárultad saját magadat.
– Te az én életem eseményeiről beszélsz. De hát ki vagyok én? Ugyan különböztem-e más gyermekektől?
– Én konkrétan rólad beszélek. És azokról, akik az adott pillanatban hallanak engem.
– Ez azt jelenti, hogy a Világegyetemben sok uralkodó van, ha már mindenki annak születik? Hát hogy lehet ez? Miféle uralkodó az, ha ugyanazt a dolgot temérdek más személy is uralja? Vagy esetleg éppen ezért kell lennie több Világegyetemnek?
– Csak egy Világegyetem van. Egyetlenegy. Oszthatatlan. De mindenkinek megvan benne a saját tere. És az egésznek ez egysége is az embertől függ. Minden egyes embertől.
– Hát az enyém, az én terem hol van?
    – Elveszett. De meg fogod találni.
– Mikor sikerült elveszítenem?
– Amikor feladtad magadat.
– Mit jelent az, hogy “feladtad”? Olyan voltam, mint minden többi gyerek.
– Te is, mint minden gyermek, a hozzátartozók jóságába, szüleibe vetett hittel, de egyre gyakrabban fojtottad el vágyaidat, és elfogadtad azt, hogy te csak egy semmirevaló, semmit nem tudó gyermek vagy. De az érzések, amelyek gyermekkorodban erőszakkal születtek benned, igyekeznek veled maradni egész életeden át, sőt, testet ölteni utódaidban is. Iskolába jártál, mint mindenki. Ott, az iskolában, azt mesélték neked, hogy az ember majomtól származik. Milyen primitív volt! Mily bután hitt Istenben! Azt mesélték, hogy csak egyetlenegy vezér van. Ő mindent tud. Őt a nép választotta. Ő a legtiszteletreméltóbb és legokosabb. Te pedig erről a vezérről önfeledten verseket szavaltál, lelkesülten dicsőítetted.
– Nemcsak verseket szavaltam és dicsőítettem azt, akit megszabtak, hanem én magam is hittem benne.
– Igen, sokan szavaltak verseket. Egymással még versenyeztek is, hogy ki tudja jobban dicsőíteni. Te pedig igyekeztél első lenni.
– Akkor mindenki igyekezett így cselekedni.
– Igen, az egész rendszernek szüksége volt arra, hogy minden emberben egyforma igyekezet működjön. Így erőszakot követett el mindenki ellen. Megtörte az igyekezetet, hogy saját magát védelmezze.
De egyszerre csak, amikor már életed egy részét leélted, rájöttél, hogy rengeteg rendszer létezik, és ezek a rendszerek különbözőek. Aztán megtudtad, hogy lehet, hogy az ember sosem volt majomszerű. A legbölcsebb vezér pedig a legbutább zsarnok volt. A te nemzedéked helytelenül élte le életét. Most pedig egy másmilyen rendszerben kell élnie.
Apa, szülő lettél. Meg sem fordult a fejedben, hogy elgondolkodj rajta. Lányodat átadtad az új rendszernek, mintha ez lenne a boldogság netovábbja. Már nem gondolkodsz, mint korábban. A csörgők értelmetlenségén sem akadsz már fenn. Elismerve, elfogadva az erőszakot saját magad ellen, gyermeked ellen te magad is erőszakot követsz el. Az évezredek múlnak, a rendszerek változnak, egyik a másik után jön és megy, s mindegyiknek egy a célja: téged, az uralkodót, a legbölcsebb teremtményt, lelketlen rabszolgává változtatni. A rendszer a szülőknek köszönhetően szüntelen létezik. És azoknak köszönhetően, akik saját magukat a legbölcsebb tanítóknak nevezik. Új tant hoznak létre, és ugyanakkor vele együtt egy új rendszer is születik. Ha csak egy picit jobban megfigyeljük, világosan lehet látni: a régi törekvés mozgatja az újat is. Célja, hogy elválasszon téged Istentől. Közétek álljon, elzárjon az élettől, rávegyen téged is, Istent is, hogy neki dolgozzatok… “
Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , | 8 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

8 thoughts on “Gyermek-Szülő-Rendszer-Isten kapcsolat

  1. Emő

    “Mindent tudunk, csak a fölösleget kell elfelejteni…”…

    • na azt csináld meg! 🙂

      • Orszag Erika

        Minden egyes szavaddal egyetértek,és mint szülő nap mint nap élem is,és tapasztalok.Egyre inkább jövök rá,hogy mi felnőttek milyen ostobaságokat követünk el.Az,hogy jó a kapcsolatom a tini gyerekeimmel,13 és 16 évesek leginkább annak köszönhető,hogy hagyom őket lenni…ha kosz van már pedig van,ha nem akarnak suliba menni mert szörnyen gonosz némelyik tanár vagy csak lógnának egyet,én hagyom.Férjemmel nem kevés csatán vagyunk túl,de mert tudom,hogy őt is a rendszer tette feszült ,megfelelni akaróvá,és mert működik a szeretet köztünk ezért boldog család vagyunk.Sokszor falazok a gyerekeknek,sőt együtt megyünk hetekre nyaralni télen,és a tanárnak kamuzunk. A lányom imád tanulni,szeret sztem okosnak lenni(egoja vagy ki tudja)a fiam megbukott egy tantárgyból informatikából(pedig a többi gyerekhez hasonlóan géppel kel.fekszik…)szóval ebből többet tanult mint a papolásból… :-)ebben a félévben azt mdta figyel,mert cikinek érezte.Szóval lazán,vidáman örömmel neveljük őket.Ne feszengjünk,ne teljesítésből,ne a nagymama nagypapa kívánalmai szerint!Merjünk lázadókat,szabadságban élő egyénkéket adni a világnak!Nagy szükség van rájuk!

      • Kedves Erika! Nagy örömmel töltöttek el soraid! Kívánok kaland-dús és örömmel teli utakat minden felé amerre jár a kis család! 🙂

  2. Orszag Erika

    Köszönöm!
    Én is kívánok Neked,mégpedig sok erőt,boldog friss egyénkéket,akik “ébredeznek”a hatásod ill az Élet hatása alatt 🙂

  3. Törd át a korlátaidat…

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.