Nincsenek mesterek – A tudatszintek és a szellemi hierarchia

Az előző bejegyzésben a párhuzamos létsíkokról, a párhuzamos valóságokról beszéltünk (Párhuzamos valóságok), melyek, mint mondtuk, bizonyos értelemben egymás felett helyezkednek el. Arról is szó esett, hogy az egyén tudatállapota határozza meg azt, hogy épp melyik létsíkon tartózkodik, és hogy milyen jelenségeket kell a fizikai világban tapasztalnia. Tehát a létsíkok ugyanúgy jelen vannak kint, mint ahogy jelen vannak bent, az ember elméjében, tudatában. Ha visszanézünk az úton, amelyen eljutottunk idáig, láthatjuk, hogy az idő múlásával egyre több megértésre tettünk szert, és ez a változás megmutatkozott a fizikai valóságunkban is. Ma már nem teszünk meg olyan dolgokat, amelyeket a tegnap még habozás nélkül megtettünk volna, és fordítva: ma már megteszünk olyan dolgokat (is), amelyeket a tegnap nem tettünk volna meg. Ezzel párhuzamosan ma tapasztalunk olyan jelenségeket is, amelyeket a tegnap még nem tapasztaltunk, (mert nem értettük volna meg), és már nem tapasztalunk bizonyos jelenségeket, amelyek a múltban értelmet nyertek, kiteljesedtek, amelyekre már nincs szükségünk. Pista azt tapasztalja ma, amit János ezelőtt két éve már megtapasztalt és megértett, viszont nem tapasztalhatja még azokat a történéseket, amelyekkel Józsi már napi renden találkozik.
A fenti sorok alapján kijelenthető tehát, hogy a különböző egyének különböző frekvenciájú tudatszinteken vannak, amelyek különböző minőségű tapasztalásokat tesznek lehetővé számukra.

Az emberek elméjében jelenlévő tudatszintek függvényében meghatározható a szellemi hierarchia fogalma, mely annál feljebb, annál közelebb helyezi az egyént a mindenhatóhoz, minél fejlettebb, minél tágabb a tudata.
– Fontos ismételten hangsúlyoznom, hogy mindaz, amit ide szavak formájában leírhatok, meglehetősen pontatlan, és alkalmatlan a valóság pontos szemléltetésére, de ha tudunk olvasni a szavak és a sorok között is, sikerülhet megértenünk egy-két dolgot. –
Mint tudjuk, ami fent, az lent, ami kint, az bent, a részben az egész, és az egészben a rész. Tehát már MOST, ebben a pillanatban jelen van a végtelen minden egyes emberben. A kérdés csak az, hogy az egyén ebből a végtelenből, eddigi élete során, mennyire ébredt rá.
Minél több dologra ébredt rá eddigi élete során egy személy, minél átfogóbb képe van az emberi lét működéséről, annál feljebb áll a szellemi hierarchiában, annál közelebb áll az univerzumot működtető végtelen tudathoz, az Istenhez.
A különböző tudatszintek által létrehozott szellemi hierarchiát egy különleges zseblámpával tudnám a legegyszerűbben szemléltetni. Ennek a zseblámpának abban áll a különlegessége, hogy szükség esetén képes növelni a fényerejét.
Ha ezt a különleges henger alakú zseblámpát bekapcsolom, és egy centi magasságból megvilágítom vele az asztal felületét, akkor az a terület, amelyet képes megvilágítani hozzávetőleg akkora lesz, mint a tükör átmérője, mely az izzó által termelt fényt kivetíti az asztalra. Ha elkezdem emelni a zseblámpát, azt tapasztalom, hogy a felület, melyet az bevilágít, növekedni kezd, és minél magasabbra emelem a lámpát, annál nagyobb területet képes bevilágítani. Közben az izzó fénye is erősödik, hogy a magasság növelésével “ne vesszen el” a kivetített és szétszórt fény, továbbra is kellőképpen megvilágíthassa az alatta fekvő felületet. Ha már elég magasra emeltem a lámpát, a fény kiterjed az egész asztalra, sőt, az asztal mellett található székekre, szőnyegre, és így tovább. Ha még tovább emelem ezt a csodalámpát, egy idő után már a házat is megvilágítja, majd a teljes udvart, majd az egész várost. Ha a végtelenségig emelem a fény forrását, akkor az bevilágítja a teljes univerzumot. 🙂
Nos az emberi tudat olyan, mint ez a különleges lámpa, mely úgy van megépítve, hogy állandóan emelkedjen és közben növelje a fényerejét. Minél magasabbra emeljük, annál több mindent bevilágít, annál több mindenre ráeszmél, ráébred.
Még mielőtt elfelejteném, megjegyzem, hogy a tudat tágulását nem lehet siettetni, csak késleltetni. Az emberi tudat már eleve arra lett teremtve, hogy növekedjen, hogy bevilágítsa az egész világegyetemet. Minden kísérlet a tudatszint mesterséges növelésére, a tudatosodás siettetésére a késleltetés eszköze. A legtöbb, mit tehetünk az, hogy hagyjuk és szemléljük, amint az kibontakozik, kinyílik mint a virág. Az akarás ebben a folyamatban nem segít, csak visszafog. A szelídség, az alázat, a játékosság, az elvárásmentesség úgy hat ebben a folyamatban, mint a nyiladozó virágra az eső és a napfény. Csak szelíden játszunk és figyelünk, az akaratot meg elengedjük, másra bízzuk: „Legyen meg a te akaratod.”
Ha az ember gyermek tud maradni, vagy vissza tud kerülni abba a gyermeki állapotba, melyben a legfőbb szenvedélye a szeretetteljes játék, az egészséges kíváncsiság és a kísérletezési vágy, mindene megvan, ami szükséges tudatszintje növeléséhez.
Ha felnőttként kell visszatérnünk ebbe az állapotba, nyilván szükség van egy kis bátorságra, mely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy el tudjuk engedni a régi, megkövesedett dogmákat, hittételeket, eszméket, szokásokat és hagyományokat, amelyek sokszor csak akadályoznak abban, hogy ráébredjünk tudatunk mindenhatóságára, végtelenségére.

A hierarchia szó is, mint nagyon sok más fogalom az idők folyamán elkurvult, negatív jelentést kapott. A legtöbben a hierarchia hallatán rögtön a hatalmi hierarchiára gondolnak, melyet a történelem folyama az erőszakkal, a megaláztatással, a kiszolgáltatottsággal, a rabszolgasággal, a megszégyenítéssel és megfélemlítéssel mosott össze. Őszintén sajnálom, hogy nem kaptam egy jobb, egy alkalmas és egy tisztább kifejezést a gondolat bemutatására, de bízom benne, hogy azok számára, akik eddig a pontig eljutottak a szabad gondolatok olvasásával, nem okoz már gondot a szó, mely önmagában semleges és teljesen értelmetlen.
A két hierarchiában az a közös, hogy mindkettő piramis struktúrával rendelkezik. A különbség a hatalmi és szellemi hierarchia között szerintem teljesen nyilvánvaló. Meggyőződésem, hogy a legtöbb olvasó látja, hogy míg a hatalmi hierarchiában az „alsók” kiszolgálják a „felsőket”, és a „felsők” eltapossák az „alsókat”, a szellemi hierarchiában a „felsők” segítik, szolgálják az „alsókat”. Lényeges különbség tehát a két hierarchia között az, hogy míg a hatalmi hierarchiában a szolgálat iránya felfele mutat, addig a szellemi hierarchiába lefele: minél feljebb van valaki a hatalmi hierarchiában, annál többen szolgálják őt, és minél feljebb van valaki a szellemi hierarchiában annál többet (képes) szolgálni.
Nem nehéz észrevenni, hogy míg a hatalmi hierarchia az isteni tudattól való eltávolodás, az elbutulás, a tudat romlásának, addig a szellemi hierarchia az isteni tudat feltárásának és kibontakozásának piramisa.

Jogosan tevődhet fel az a kérdés, hogy miért jó beszélni a szellemi hierarchiáról, a tudatszintekről.
Válasz a kérdésre:
A szellemi hierarchia létezésének felismerése, elfogadása és megértése a rabság felszámolásának, valamint a szabadság kibontakoztatásának létfontosságú eszköze. Ha valaki érti a szellemi és hatalmi hierarchia közötti különbséget, az tudja, hogy akik felül vannak a hatalmi hierarchiában, azok automatikusan alul maradnak a szellemi hierarchiában. Továbbá azzal is tisztában van, hogy a felülről lefele áramló szeretet a szellemi hierarchiában erősebb, mint a felülről lefele áramló megvetés és gyűlölet a hatalmi hierarchiában.
Röviden: aki felismeri, elfogadja, tudja és vallja a szellemi hierarchiát, az tudja azt is, hogy minden pillanatban rendelkezésére áll az isteni szeretet, az „istenek szeretete”, mely az ő “istenülésének” legfontosabb eszköze.
Félreértés ne essék! Mindenki, minden pillanatban szeretve van, még az is, aki gyűlöl, de van, ki tudatában van ennek, ezért tud is élni a szeretet világot megváltó erejével, az isteni önvaló mindenhatóságával.

Nincsenek mesterek

A szellemi hierarchia segítségével megérthetjük azt is, hogy nincs tanítás, nincs tanítvány, nincs tanító és nincsenek mesterek. Avagy: van tanítás, mindenki tanítvány, mindenki tanító, mindenki mester.
Ahogy az egymással párhuzamos létsíkok egymás felett helyezkednek el, úgy a tudat, a szellemi hierarchia szintjei is egymás felett vannak a pokoli és a paradicsomi létsíkok közötti függőlegesen.
Tételezzük fel, hogy az egyes a szellemi hierarchia legalsó, a tízes meg a legfelső szintje. Az egymással szomszédos tudatszintek, érintkeznek és hatással vannak egymásra. A hatos szintről, mely érintkezik a hetessel és az ötössel belátható az összes szint, mely alatta helyezkedik el. Tehát, aki szellemi hierarchia hatos szintjén van, az átlátja az egyes, kettes, hármas, négyes és ötös szintek működését. A hetes szintet is érzékeli, de nem érti még teljesen. A nyolcas, kilences, és a tízes szintekre egyelőre csak a képzelet, az álom és a megérzések révén nyer betekintést.
Hangsúlyozom, hogy egy kettes tudatossági szinten lévő ember nem találkozik a négyes, ötös, hatos, hetes, nyolcas, kilences és tízes szintűekkel, csak egyes és hármas szintűekkel. De nem azért, mert ők elbújnak előle, hanem azért, mert az ő tudata nem alkalmas a felőlük jövő adások befogadására. Mindenki többé-kevésbé a vele azonos tudatosságú, rezgésű emberekkel találkozik, a kettesek az egyesekkel és hármasokkal, a nyolcasok a hetesekkel és a kilencesekkel. Egy kettes szintű tudatosság a hármasról, mivel az egy fél lépéssel előtte, azaz felette jár, gondolhatja azt, hogy ő a megvilágosodott, tízes szintű mester, de ez valójában csak egy olyan illúzió, melyből könnyen megszülethetik az ébredést késleltető bálványozás.
Tehát a mindenható rend gondoskodik arról, hogy mindenki az ő szintjének megfelelő embertársakkal és jelenségekkel találkozzon, és bár egy kilences szintű tudatosság találkozhatna a kettes szintűvel, valójában nem sok értelme lenne ennek a randinak, mert a kilences szinttel járó tudást értelmetlen olyan helyen villogtatni, ahol nincsenek szemek és fülek annak befogadására. A kilences szint bár megnyilvánulhat a kettes szinten is, mégsem teszi, mert azt a hármas szint is megteheti. Végül pedig azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nyolcas szintnek is szüksége van kapaszkodóra, visszaigazolásokra, megerősítésre, amit csak a fölötte lévő kilences szinttől kaphat meg. Ekképp ha a kilences szintű tudatosság a kettes szintű tudatosság körül bóklászik, a nyolcas szintű tudatosság „vigyázatlanul” marad.
Röviden és tömören: a horizontodon megjelenő személyek egyike sem lehet sokkal fejlettebb, mint te. Senki sincs sokkal feljebb a szellemi hierarchiában, mint te. Ha valakiről azt gondolod, hogy sokkal feljebb van, mint te, gondolj arra is, hogy ha ez igaz lenne, egyszerűen nem tapasztalhatnád őt.
Úgy érzem, aki érthette, a fenti példából megértette, hogy miért nem léteznek mesterek, csak azok illúziói.
Meggyőződésem, hogy léteznek több száz éves emberek is a földön. Megfigyeléseim és elmélkedéseim útján arra a következtetésre jutottam, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy az ember ugyanabban a testben több száz évig élhet, akár öregedés nélkül is. Sőt, úgy vélem, hogy ez lenne a normális és természetes. De, –és itt van egy hatalmas de – nem találkozhatok ilyen emberekkel mindaddig, amíg én magam nem súrolom azon tudatossági szint határát, amelyen szabadon eldönthetem, hogy fizikai testemben mennyi “időt” szeretnék eltölteni.
Vannak, akik azt mondják, ha lennének több száz éves emberek, a média beszélne róluk. Azt hiszem a fenti sorok alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez nem így van, mert a főáramú média a jelenlegi globális tömegszellem tudatossági szintjét tükrözi, amelyen még „hivatalosan” nem eshet szó arról, hogy az ember képes több száz évig is élni. Tehát nem az van, amit nekünk mond a tömegtájékoztatás, hanem a tömegtájékoztatás fújja azt, amit a tömeg jelenlegi tudatossági szintje be tud fogadni, meg tud emészteni. Tehát az, hogy a „Nép Szava” nevet viselő újság nem ír róla, csak és kizárólag azt jelenti, hogy annak célközönsége távol áll attól a mesébe illő gondolattól, hogy az embernek megadatott az a lehetőség, hogy ha felismer, és betart bizonyos játékszabályokat, addig használja az ép és fiatal fizikai testét, ameddig akarja, ameddig szüksége van rá. Akik meg a „Nép Szavát” olvassák, azok bizonyára nem fognak Szabad Gondolatot és ahhoz hasonló blogokat olvasni. Ez viszont teljesen rendben van, mert mindenki önmagát kell visszaolvassa az őt körülvevő, a neki otthont biztosító éterből.
Ha jobban belegondolunk, még az sem teljesen igaz, hogy a tömegszellemet képviselő média nem beszél annak lehetőségéről, hogy az ember több száz, akár több ezer évet is élhet. Beszél az erről is, csak nem abban a hivatalos formában, melyben leközli az időjárást és a valutaárfolyamot. Rajzfilmekben, mesefilmekben, fantasztikus filmekben, sci-fi regényekben stb. megteszi, hogy tudósít, a magasabb létsíkokon végbemenő jelenségekről, de az olvasóra, a nézőre bízza, hogy miként értelmezi a mesét.
Fentebb azt írtam, hogy a felsőbb létsíkokkal és szellemi lényekkel a képzelet, az álom, a megérzések, és a sugallatok révén tartjuk a kapcsolatot. Ezek a forrásai minden mesének, sci-fi regénynek. Megtapasztalhattuk, hogy ami tegnapelőtt még csak képzelet volt, az ma már elavult technológia. Így működik a valóság, ekképp lépkedünk a létsíkokon felfele a mindenható irányába. Először megszületik a sci-fi regény, a mese, a fantasztikus film, majd később annak lenyomata a fizikai valóságban. („Először vala az ige…” és utána a teremtés.)
Észreveszem, elvetem, kinevetem, mesének hiszem.
Megfigyelem, megszívlelem, megélem és megérlelem.
Értelmét veszem, megköszönöm, s megszüntetem.
Ekképp lesz a meséből valóság,
tudatlanságból tudatosság,
sötétségből világosság.
Ha ezt értjük és éljük, felgyorsul velünk a valóság óriáskereke, és megtapasztaljuk az élet állandóan megújuló, szemet gyönyörködtető végtelenségét. Ha ezt értjük és éljük, nem fogunk már harcolni, és akarni is elfelejtünk, mert tudjuk, hogy az akarat és a harc úgy ékeskednek nyakunkon, mint kutyán a póráz, mely a hétköznapok monotonságához, a soha véget nem érő ismétlődések poklához láncolja őt. Ha ezt értjük és éljük, nyitva hagyjuk szívünk és elménk kapuit, hogy a szer szabadon áramolhasson, átmossa létünket, belülről tápláljon, nemesítsen, felszabadítson.

Kedves olvasó, válaszúthoz érkeztünk. Két út áll előttünk: egyik a szellemi hierarchia piramisa felé vezet, a másik a hatalmi hierarchia piramisa felé. Egyik a tudatosságot, a szellemi felemelkedést kínálja, a másik az illuzórikus hatalmat. Te, aki ezeket a sorokat olvasod, szabadon dönthetsz, hogy melyik piramist szeretnéd meghódítani, melyik piramis csúcsát szeretnéd elérni. Helyetted senki nem választhat, a döntés téged illet, a döntésed következményei csak és csakis téged sújtanak vagy emelnek. Hatalmat kaptál a sorsod felett, tetszésed szerint alakíthatod, formálhatod és építheted a világod. Ha rab vagy, saját döntéseid rabságát éled, ha szabad vagy, a saját döntéseid szabadságát élvezed.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. Ezen a héten közös elmélkedést tartunk Gyergyószentmiklóson, ahol együtt megvizsgáljuk, hogyan működnek a párhuzamos valóságok, megnézzük, hogyan szállhatunk ki a tudatlan ismétlések mókuskerekéből.
A helyszínt és az időpontot hamarosan közöljük itt és a blog facebook oldalán.