A megoldás és az irgalom

OXYGEN Volume 09“Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte: – Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért utálsz János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, -mondta Pilinszky- az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”
Az interjút Székely Anna készítette Popper Péter pszichológussal, és a Népszava szombati, Szép Szó mellékletében jelent meg 2005. június 11-én.

Azért ollóztam be ezt a kis történetet, mert a székelyek többsége (is) már évtizedek óta azt hiszi, hogy megoldásokra van szüksége, jelen esetben az autonómia ügyében.
Szeretném remélni, hogy a székelység még nem helyezte teljesen Isten fölé a székelyföldi autonómia ügyét.
Viszont a dolgok jelenlegi állása – gondolok itt a gyergyói és a csíkszeredai polgármesterek esetére – azt mutatja, hogy a „szakemberek” minden igyekezete ellenére az autonómia megvalósulásának folyamata nagyon rosszul halad.
Ezért azt hiszem, hogy mindenekelőtt talán érdemes lenne megvizsgálnunk a Teremtő Istenünkkel való kapcsolatunkat.
És itt egész pontosan az Élő Krisztussal való kapcsolatra gondolok, aki azért jött, hogy kivezessen minket a téves elképzelések és eszmék sötétjéből.
Nagyon is fontos ismételten feltennünk a kérdést, hogy a szívek száguldó jégkorszakában mire van leginkább szüksége a székely népnek: autonómiára vagy Istenre.

Olyan cikkel találkoztam ma az interneten, mely azt állítja, hogy Ráduly Róbert csíkszeredai polgármestert hazahozta a csíksomlyói Segítő Mária.
Nem szeretnék bántani senkit, de úgy érzem, fontos feltenni a kérdést, hogy az emberek többsége miért a Csíksomlyói Szűzanyához imádkozik még mindig? Ki tanította és tanítja őket erre (még mindig), és mi alapján?
A Teremtő Isten akarata-e az, hogy az emberek Jézus Krisztus helyett az anyjához, Máriához forduljanak segítségért?
Ha nem Isten akarata, és nem Isten igéje szerint van ez, vajon szembeszegülnek-e Isten akaratával azok a vallási vezetők, akik ahelyett, hogy arra biztatnák az embereket, hogy személyes és élő kapcsolatot alakítsanak ki az Élő Krisztussal, a hagyományainkban megkövesedett Mária-kultuszt éltetik?

Kedves lelkész/prédikátor/pap felebarátom!
Tisztelettel megkérlek, hogy ne vedd zokon ezeket a sorokat, mert nem a rosszindulat íratja velem őket, hanem az a szívemből jövő vágy, hogy Teremtőnk akaratának engedelmeskedve kijavíthassuk az évszázados hibákat, és segítsünk egymásnak a megigazulásban, a helyes irány betájolásában.
Jézusnak ama felhívása, hogy „Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek országa” nem csupán a “híveknek” szól, hanem mindenekelőtt a papoknak és a vallási vezetőknek, akik még nem a Szent Lélek által vezérelve prédikálnak és beszélnek, hanem különböző, emberi kéz által írt szabályok és szokások szerint.
Amíg a pap meg nem tér, a szavai bármilyen ékesen is szóljanak, üresek maradnak és képtelenek lesznek behatolni az emberek szívébe. Ekképp továbbra is fennáll annak veszélye, hogy a vallási hagyományok és rítusok elterelik az igazságra szomjazó emberek figyelmét a lényegről, az élő Krisztusról, akiről azt írja a Szentírás, hogy “…nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Más szóval: Mária szerepe az volt, hogy megszülje a világ megváltóját, Jézust, és nem az, hogy az emberek őhozzá fohászkodjanak segítségért. Ha ismered az írást, tudod, hogy ezt nem a saját fejemtől mondom.

Mit jelent az a szó, hogy keresztény?
Magukat keresztényeknek tartó vallásos embereknek tettem fel azt a kérdést, hogy mit jelent az a szó, hogy keresztény. Nagy részük, bár részt vesz a templomi istentiszteleteken, nem tudta, hogy az a szó, hogy keresztény, Krisztust követőt, „Krisztushoz tartozót” jelent.
A második kérdésem az volt, hogy lehet-e valaki Krisztus követő, aki saját döntése szerint, saját szabad akaratából, tehát nem a hagyományoknak való megfelelési kényszerből, nem fogadta be őt az életébe, nem ismeri és nem éli az ő tanításait?
A válasz az volt, hogy nem.
Harmadik kérdés az volt, hogy akkor te keresztény vagy-e.
A válasz az volt, hogy nem.
Három kérdés alapján kiderült, hogy a legtöbben csak azt hitték, hogy keresztények, de valójában nem voltak azok, mert saját szabad akaratukból nem fogadták be az élő Krisztust az életükbe, és nem döntöttek úgy, hogy az ő tanításai szerint fogják élni az életüket.
Következtetésképp elmondható, hogy az emberek azért csalódtak a kereszténységben, mert nem tudták, hogy csak attól, hogy egy évesen megkeresztelték őket, nem lettek keresztények, azaz Krisztust követők. Ekképp nem is tapasztalhatták meg, hogy mit jelent Krisztusban élni, és mit jelent az, hogy Krisztus bennünk él.

Minden ember szívében egy végtelen űr, egy kiolthatatlan vágy van, melyet maga a Mindenható Isten helyezett belénk, és melyet csak és kizárólag ő tölthet be. Ekképp ösztönöz és hívogat minket, hogy benevezzünk egy örökön tartó felfedezőútra, egy izgalmas kalandra, melyet ő kínál számunkra.
Mivel a szívünkbe helyezett űr végtelen, nem hoznak hosszútávú boldogságot azok a dolgok, melyeket a világ (ura) a televíziók képernyőjén, a hamis tanítók és próféták szája által kínál számunkra. Ezért halott Hollywood, és ezért sodródnak a sikerorientált milliomosok, akik megkaptak minden földi jót, a kétségbeesés és az öngyilkosság peremére.
Sokan azt hiszik, hogy már Isten sem segíthet rajtuk, mert annak ellenére, hogy rendszeresen eljártak templomba, semmi sem változott az életükben. Hogy miért van ez? Talán azért, mert nem tudták, hogy a templomba járás önmagában még nem jelenti azt, hogy ténylegesen befogadtuk Istent az életünkbe. Azt gondolták, hogy templomba járással, gyónással és a perselybe szánt összeggel automatikusan jön is a megváltás, és a mennyei segítség, de csalódniuk kellett.
A legfontosabb kérdés talán az, hogy tetteinkkel és cselekedeteinkkel bizonyságot teszünk-e arról, hogy Istenben élünk, és ő mibennünk él?

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”
(Máté 10,8)
35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; 36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
(Máté 25,35)
„…Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
(Máté 25,40)

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy üres duma az egész, elmondom, hogy igen. A hitetlenek számára az. Viszont vannak emberek a világban, akik gyógyítanak, halottakat támasztanak fel, betegeket és rabokat vigasztalnak, lelkesítenek, stb. És mindezt örömmel teszik, teljesen díjmentesen, mert Jézus tisztán elmondta, hogy ezek kegyelmi ajándékok, amelyeket ingyen kapunk a világ Teremtőjétől. Ezért ingyen is kell adnunk őket. Azt is kihangsúlyozza, hogy mindezt az ő nevében cselekedjük, hogy dicsőítessék az Atya a fiúban.
Azt akarta, hogy cselekedeteinkkel az emberek figyelmét a mindenható Istenre tereljük, hogy még véletlenül se minket dicsőítsenek, dicsérjenek, keressenek, és kövessenek hanem Krisztust, a mindenható és végtelen Isten fiát, ki testté lett azért, hogy megmutassa, milyen az isteni szeretet. Intéseivel óvni akart minket attól, hogy megrészegüljünk a dicsőségtől, önteltté váljunk és elveszítsük az örök élet, az örökön tartó megújulás, újjászületés és növekedés lehetőségét.

Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!
(mely mellesleg bennünk van, ha befogadjuk és hagyjuk kibontakozni).

És ezt nem a Szabad Gondolat mondja, nem Bodó Attila, nem egy szekta és nem egy vallási felekezet, hanem Jézus. Az én részem az egészben csupán annyi, hogy az ő kegyelméből felismerhettem és tolmácsolhattam ennek igazságát. Ugyanakkor azt is megláthattam, hogy felgyorsított világunkban, a szívek jégkorszakában mily csekély az őszinteség, a meghittség és az élő hit.

Mindenkinek tudnia kell, amit az előző bejegyzésekben is hangsúlyoztam, hogy a Krisztushoz való őszinte megtérés nélkül senki nem tapasztalhatja meg a Szentlélek erejét, és a bölcsesség növekedése is elakad valahol “félúton”, mert Isten szelleme nélkül, melyet általa kapunk, csupán az öt érzékre hagyatkozva teljességgel lehetetlen megérteni az élet dolgait, az örökös megújulás és újjászületés rendjét.

11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. 12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. 13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. 16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak…
26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”
(János 14:11-26)

Szeretettel,
“egy Szabad Gondolat”

P.S.
A csütörtök esti vendégünk Péter Dénes Próféta
részletek itt:
https://szabadgondolat.wordpress.com/2015/05/05/mennyei-profeciak-eloadas-csutortokon-este/

HANGOSAN:

Reklámok
Categories: Minden | 34 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

34 thoughts on “A megoldás és az irgalom

  1. Neked mit jelent a “valódi” irgalom? Így a kereszténység tisztázata után.

    Köszönöm.

    Áldás béke szeretet velünk.

  2. Annyira erős fogalom, hogy nem szeretném szavakba zárni.
    Helyette megköszönöm az élő Jézus Krisztusnak, hogy megmutatja személyesen neked (is), hogy mit jelent a “valódi irgalom”.
    Ha úgy érzed, meg tudod fogalmazni azt, amit ő mutat neked, szívesen elolvasom/meghallgatom.

  3. Nagyon köszönöm! Pontosan ezt érzem én is. Nincs rá szavam… Egyszerűen nem értelmezhető az elmém számára.. “csak” a szívemben érzem. Ahogy egy megfejthetetlen erős érzés megjelenik. Hála és Ádám Köszönöm.

  4. Kedves Attila! Köszönöm, hogy az irgalom fogalmára, pontosabban ennek a száraz szavakba foghatatlan igének az erejére, mélységes jelentésére felhívtad a figyelmemet. Igen, úgy érzem, én is részesülök belőle, és kiváltképpen ma egy határozott jelt kaptam arra, hogy irgalmat kaptam, amiért nem ütöttem el az újonnan kapott autómmal azt a mobil-telefonjába bújt asszonyt, aki minthogyha a semmiből megjelenve elsuhant az autóm előtt a gyalogátjárón, miközben én, fél szememmel a parkolási lehetőségeket figyeltem. Semmi nem menthetett volna meg a börtöntől, ha elütöm, hiszen a gyalogátjárón haladt el és a gyalogosokra nem érvényes a “menet közbeni mobilozás” tilalma. És persze engem semmi nem mentett volna meg az örök lelkiismeret furdalástól, amiért nem figyeltem még jobban, illetve, amiért nem a gyalogátjárón való áthajtásra koncentráltam kizárólag. Hiszen ott, gyermekek is kerülhetnek hirtelen az autók orra elé, ugyancsak minthogyha a “semmiből”. Kétségtelen, és letagadhatatlan, hogy irgalmat kaptunk. Az asszony is és én is. Nem tudok csak mélységes és megrendült hálával gondolni ezért Istenre.
    Másrészt, veled együtt fájó vallásos ostobaságnak tekintem azt a naiv (hogy ne írjam: korrupt!) népi vélekedést, hogy a közismerten közpénz-dézsmáló Ráduly Róbertet, aki megszüntette a polgármesteri kihallgatás intézményét, tehát a város népével való közvetlen kapcsolattartási lehetőség szokásrendjét és szokásjogát, éppen a Csíksomlyói, és még csak nem is az égi “Szűzanya” hozta volna haza.
    Ám azt sem rejthetem véka alá (Ti. a tárgyi valóság által közvetített isteni igazság fényét…) , hogy a Pilinszky János és a neves pszichológus író példázatod több sebből is vérzik. Egyrészt mert éppen, hogy az alapító atya Sigmund Freud professor nézeteit sutba dobó, sőt, azokat egyenesen megtagadó modern (a legjobb szó az árulása jellemzésére, hogy “kereskedelmi”) pszichológia az, amely szintén a liberális isten irgalmára bízza ma már az emberi ferdeségek megoldását és arra tanít, hogy a legfőbb bűnökkel is “meg kell tanulnunk együtt élni” amennyiben azok gyakorlását nem bünteti – torolják meg az emberek – értsd: korrupt politikusok – által hozott világi törvények.
    De nem csak az a baj a példáddal, hogy Pilinszky teljesen feleslegesen förmedt rá az árnyék-énjétől, vagyis a kettős erkölcsi mércéjétől ugyancsak képtelen Popper Péterre, aki messze nem értett egyet Jézussal abban, hogy: “A te szavad legyen Igen – Igen, vagy legyen Nem – nem, mert ami afölött van, az az ördögtől való.” Popper Péter igen is, az igen-nemnek és a nemigen-nek volt a híve. Vagyis a ferdeségek meg nem oldása eszméjének a megoldási lehetőségében bízott és hitt a leginkább. Vagyis az útszéli relativizmusban. – És talán éppen a Plilinszky eme “szörnyű mondatának a hatására is! Persze, könnyű Katát táncba vinni, főként, ha az egész női kórus (A Liberalizmus tudományos alapjául szolgáló pszichológia) ezt a nótát fújja!
    De azt is illene tudni, annak, aki az irgalom eme magasságaiban járkál, és “klasszikusokat” idéz, hogy szegény Pliinszky János (Akinek egyébként valamikor, fiatal, sőt: közép korú költőkoromban, faltam és kívülről fújtam a verseit!) homoszexuális, de jobbik esetben, legalább is, biszexuális volt a szexuális “érdeklődése”. Vagyis lényének az egyik felével a nőket, másikkal pedig a férfiakat kívánta, szerette és sovárogta “szexuális módon”, hogy penderítsem a mondatomat kicsit székelyesre. A karma-tant, amit te mostanában, nem tudni miért elvetsz, vagy csak megfeledkezel róla, annak ellenére, hogy állítólag nyitott füllel, szemmel, de főként szívvel, megjártad gyalogosan Indiát, elvetsz, Pilinszky egyáltalán nem ismerte. Gőze nem volt tehát szegénynek, arról, hogy az egyik legnagyobb spirituális – de ugyanakkor keményen gyakorlati – életfeladatai közé tartozik, hogy egyértelműen megszeresse a más nemű személyekkel való együtt-élést és szexuális viszonyt és minél nagyobb mértékben lemondjon a másik nemmel való és “Az Úr nemtetszését kiváltó” (Legalább is a katolikus szemlélet szerint és ő kemény katolikus volt) szexuális kielégülésekre való titkos sóvárgásairól, sőt még csak az arról való fantázialásokról is. Ő tehát erről az Úr által követelt életfeladatának a metafizikai magyarázatáról, vagyis a karma eredetéről és a karma-oldásnak ugyancsak a metafizikai értékű rendeltetéséről semmit nem tudott, csak azt, hogy a katolikus hite és a pszichológusok által természetesnek deklarált testi vágyai közötti szakadék miatt kutyául szenved. És hogy erre nincs sem magyarázat, sem orvos-tani megoldás (ami persze, hogy nincs, hiszen a megváltás nem orvostani folyamat), és csakis az irgalom válthatja őt meg e belső “bűnös” konfliktusában a keresztény hite és az ahhoz képest általa is – joggal! – ferdének érzett testi-lelki vágyai között.
    Másrészt, a Székelyföldi autonómia kapcsán, a székelyföldön szolgálatot teljesítő papokhoz intézett elváró – felhívásod is keményen sántít metafizikai – vagyis szellemi valósági – szempontból, ugyanis, ez a Szűz-Mária hit sem rosszabb sem nem jobb, a hindu és általában a keleti reinkarnáció-tannál, sőt, a véleményem szerint, annál némiképpen közelebb áll a teológiai valósághoz. Ti., amikor a keresztények általában vilg szerte és nem csak a székelyföldön az állítólagosan az egy szem isteni fiát szűzön szülő Máriához imádkoznak, áttételesen ugyan, de magához a teremtő Istenhez imádkoznak. Vagyis az Isten-anyához, tehát az Isten Feminin “részéhez”. – Lásd ezzel a Női – Szeretet princípiumot a játékból kihagyó patriarchális zsidó-keresztény Atya-Fiu-Szentlélek teológiai bukfenccel kapcsolatos tisztázó törekvésünket Joó Violával, szerelmes asztrológus mátkámmal, egy hét múlva – a liberális neveltetése ellen is – teljes jogú feleségemmel, a legutóbbi videó-felvételünkön, amit a youtube-ra is feltöltöttünk. – Szóval,kedves Attila, nem könnyű téged mindig megérteni még annak sem, aki ismervén az asztrológiai sorsképletedet, kap némi magyarázatot arra, hogy miért is teszel ezt vagy azt az Oroszláni karmád egyik végletétől a másikig. Most például, hogy miért ostorozod és követelőzöl vallásos alapokról a vallásos személyekkel szemben bizonyos dolgokat, miközben előzőleg vallás-mentesnek vallottat magad? Jó lenne tehát szerintem, ha végre eldöntenéd, hogy vallásos vagy-e, vagy sem, mivel a nem vallásos ember, békén hagyja a vallásost – ha csak nem ateista. Az ateizmus kora viszont lejárt és téged mindennek lehet nevezni, csak ateistának nem. Avagy tartsunk téged a kereszténység szabad kritikusának, mint amiképpen pl. Puzsér Róbert a bilvár-média kérlelhetetlen kritikusa ma Magyarországon?

    • Továbbá, az Úr dicsőségére történő imák meghallgatásával és teljesítésével kapcsolatos vallásos hiedelemmel (téveszmével) is irtózatosan nagy baj van. A vallásos bódulatba került ember sajnos nem veszi észre, hogy a vallásos fantazmagóriái a gyakorlati valóságban nem igazolódnak vissza. Mert itt van például a meg nem hallgatott és be nem teljesült imák problémája, amiről a vallásos ember igencsak hajlamos megfeledkezni, és úgy látom, te is bele estél ebbe a hibába. Meg nem hallgatott és be nem telesült imák ugyanis nem csak, hogy vannak, de abszolút szükségszerű is, hogy legyenek, hiszen, Isten őrizz, hogy a karmájuk hatására – sugallatára, mennyi szamárság érdekében nem imádkoznak a “tiszta szívű” vallásos emberek! Sőt a legtöbben egyenesen olyasmiért imádkoznak – Ilyen ugyanis a hamis életképzeletet szülő karma természete – ami a megváltásukat gátolja és lehetetlenné teszi – tenné. Akkor hát az atyának milyen, miféle dicsőségére is teljesíti Jézus az imák beteljesítését? “13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

      23 éves sorsmegfigyelő (nem jósolgató asztrológusi) tapasztalataira alapozva mondom tehát, hogy csak és csakis azok az imák teljesülnek és teljesülhetnek be, amelyek a karma-oldásban segítik az embert, amely imák megvalósuló tárgya és elérkező alanya a megváltásunkat szolgálja, szolgálhatja, vagy szolgálhatná, ha mi képesek lennénk azt – azokat megfelelő képpen használni, azokra figyelni, azokkal együtt élni. Amely imák tárgyai és alanyai nem szolgálják a karma-oldást és tehát a megváltást, azok garantáltan nem hallgattatnak meg. Persze, így is felmerül a kérdés, hogy akkor meg honnan az a sok nyomorúság, ellenségeskedés és hátráltatás, anyagi és személyi csőd, ami a magát kereszténynek mondó emberiség java- részét, tehát kb. 9O százalékát éri annak ellenére, hogy az mindig csak jót akar, jót kíván és a jóért imádkozik (még…)? – Onnan, hogy a szentírásnak az a része is igaz, ami szerint megteremtettünk “Az ő képére és hasonlatosságára”. Tehát nem csak, hogy az alapvető természetünkben és mozgási formáinkban leképezzük az Isteni erőterek (konstellációk) jellegzetességeit, hanem a teremtő erejű (mágikus) képzelőerőnk is működik, és idézi a sorshelyzeteinket, ha tudunk róla, ha nem és ha akarjuk, ha nem. Így kerülünk a legtöbb esetben olyan sors- és élethelyzetekbe, amelyekről “csak egy – egy kicsit” képzelegtünk naponta a karmánk sugallatára, de amely képzelődéseknek a gyakorlati – anyagi megvalósulásával, adott helyzetekben szembe kerülve, inkább a fenébe kívánjuk. Hogy a szintén az “Isteni” imaginnációnk hatására megtestesülő “kísértésekről” ne is beszéljünk… – Nem olyan egyszerű az élet és a sors, meg a környező világ (anyagi természet ) működése és összeműködése kedves Attila, mint ahogyan azt a vallásos elméletek láttatják az összetett gondolkozáshoz fáradt, de a sorsuknak az Istenre való bízásának a kérdésében még megfáradtan is, hatalmasakat hazudó, mert valójában a karma-képzeteik és karmikus ambícióik által mozgatott – irányított vallásos személyek azt elképzelik, kedves Attila

      • Kedves Szilárd,
        Köszönöm igencsak részletes és igencsak sokatmondó hozzászólásodat.
        Sajnos szavak szintjén teljességgel lehetetlen „leképezni” a teljes valóságot, és mint mondtam, nem is az a dolgunk, hogy minden Istentől való bölcsességet az utolsó részteletekig egymás szájába rágjunk.
        Az imát illetően mondhatom, hogy teljességgel egyetértek veled. Abszolút úgy látom, hogy akkor teljesülhet az imába foglalt kérés, ha az egyről a kettőre segíti az imádkozót, segít neki megszabadulni a régi kacatoktól, feleslegessé vállt terhektől.
        Pilinszkyt illetően is jogos a megjegyzésed. Nem is kívántam őt az egyetemes igazság szóvivőjeként emlegetni, csak egyszerűen átéreztem az igencsak mélytől jövő fájdalmát, és szomorúságát, melyet mellesleg a szexuális orientáltságából származó dilemma is szülhetett.
        A karma szót, bár van sejtésem róla, hogy milyen értelemben használod azt te, és milyen értelemben használják a reinkarnáció tanaikban hívő asztrológusok és misztikusok, jómagam nem szívesen használom. Ennek egyszerű oka, hogy ez a szó nem tudtommal nem őshonos a magyar és székely szókincsben, és meggyőződésem, hogy az egyszerű magyar embert, aki velem ellentétben még fizikai munkát is végez fölösleges terhelni az olyan keletről beimportált fogalmakkal, mint a karma.
        Ha hozományról, avagy örökletes lelki terhekről beszélünk, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a magyar ember is megérti, mit akarunk.
        Pl. meggyőződésem, hogy a fiú valamelyest az apa meghosszabbítása, tehát azt a gyarlóság és kőkemény tudatlanság adagot, amit apuka nem tudott isten segítéségével feloldani, azt átpasszolja a fiúnak, aki azt majd tovább morzsolgatja, újracsomagolja és semlegesíti, amíg feltételezhetően egyszer csak elfogy.

        Vallásosságomat illető kérdésedre a válaszom: bár vallási felekezeten kívüli vagyok, bátran megvallom, hogy Krisztus követő vagyok, mert minekutána a teremtő istenhez való fohászaimra olyan gondolatok és megértések jöttek, amelyeket Jézus is hirdetett, kíváncsian átfésültem az ő tanításait, amelyekről ő életével is bizonyságot tett, és azt mondom, hogy nálunk falun ilyen nincs! 🙂 Tehát ha valaki elém állít egy másik valakit, aki az ő tanításait nem csak szavakban, hanem tettekben is felülmúlja, én annak hű követője leszek.
        Szűzanya követése nem rosszabb mint a reinkarnációba vetett hit. Egyetértek!. A Reinkarnáció tanáról bár gondolkodtam elég sokat régebb, nagyon bölcsnek látom nem firtatni, már csak abból az egyszerű okból is kifolyólag, hogy mindenki foglalkozzon a számára soron következő, megoldásra váró problémákkal, mert csak úgy kaphat átmenő jegyet, mert úgy tud bejutni a következő osztályba.
        Nem hiszem, hogy Istent nemekre kellene osztanunk. Szerintem nincs neme. Ő teljes.
        A férfi és a nő két félként alkotják az egészt. Talán… gondolom én gyarló fejemmel. 🙂
        De ez a felsőbb dimenziókban elképzelhető, hogy másképp van. Több bizonyság is arról tanúskodik, hogy ott nincsenek nemek.
        Az, hogy Mária Magdolnát, vagy a Szűzanyát nem kezeljük követendő istenpéldaként, mint ahogy Jézust, szerintem teljesen helyénvaló, mert:
        annálfogva, hogy Jézusban az ige, tehát az Isten testté lett, és arról vannak dokumentációk is, tehát valamilyen szinten követhető, tanulmányozható, nagyon hasznos példaként szolgálhat az igazságot szomjazó emberek számára.
        Viszont, amikor a Szűzanyát vagy Mária Magdolnát vagy valaki mást istenítünk, máris lehetőségünk adódik, hogy a mi korlátos elménk alkotta istenképet tiszteljük és imádjuk, és azáltal a bálványimádás halálos bűnébe essünk, ugyanis az ők isteni tulajdonságaikról nem rendelkezünk jóformán semmilyen féle információval.
        Lehet, hogy butaság amiket írok, épp ezért nem is szeretnék győzködni senkit arról, hogy amit én írok, szent, még úgy sem, hogy hozzászólásom előtt a Jóságos teremtő segítségét kértem, hogy segítsen nekem a legtisztább szavakat szólni, az általad feltett kérdésekre.
        Ismételten megköszönöm jó szándékú hozzászólásodat, és a Teremtő isten áldását kérem a megigazulásod útjára!
        Jó egészséget! Attila

      • Kedves Attila! Persze.., mindketten tudjuk, hogy nem is lehet ezekben a kérdésekben másként, hanem csakis jó szándékkal megírni a egymásnak a kmásik által felvetett mnetafizikai hit-kérdésekkel szembeni kételyeineket, építőnek szánt kritikánkat. A Diakriszosz Pneumaton (Szellemi megkülönböztetési képesség és a Krisztus fogalmak jelentése Hamvas Béla szerint legalább is, azonos idea-forrásból ered, és amint telnek az egész napos sorsfigyeléssel telt napjaim, egyre inkább igazat kell adnom neki. Sőt, az alkímia első törvénye is azt mondja ki, hogy az elemek, csak egymástól nagyon jól megkülönböztetve és ebben a különbözőségükben a saját fuinbkciójuk szerint vizsgálva, és működteve, egesíthetők. Amely egyesítés nem tartja be azt a törvényt menthetetlenül hamis egységet hoz létre és maguk a hamis egységben részt vevő (kellő képpen meg nem különböztetett) elemek lesztnek azik, amelyek ezt a hamis egységet felbontják.
        Ami az én megigazolusám útját illeti, 23 éve, amikor is rá dobbentem arra, hoigy a Skorpiói meghatározódásom mit jelent (Ti., folyamatos meghalást és újjászületést), azóta csak ezt az egy utat ismerem el a magaménak és csakis ezen kívánok járni, de persze, tisztában vagyok azzal is, hogy bárkinek az ide vonatkozó áltás-kérése miég rám fér.
        Ami a karma-tanra vonatkozó kérdésemre adott válkaszodat illeti, kissé feszélyez, hogy ilyen filológiai trükkel napi rendre tértél fölötte, mivel lahet azt ugyan sors-tannak is nevezni, hogy legyünk eredeti magyar-székelyek éás székey magyarok, de ugy is azon van a lényeg, hogy a (keresztény) megváltó – megváltási beavatás (És semmikélppen nem vallás!), amit a Krisztussá lett Názáreti Jézus tanított, vagyis a megváltás első sorban nem aból áll – Sőt, mind Hamvas Béla, mind sokan mások, akik közé magam is sorolom, azt valljuk, hogy egyáltalán nem abból áll, hogy kérjünk az ő nevében bármit is az atyától, mert azt meg fogjuk kapni, és akkor slussz – pász, már nem is kell kockázatot, meg felelősséget vállalni, nem kell igényes spirituális értéktudattal élni, mert úgy is mindent megkapuznmk, ami csak kell, mivel az egész csak azon múlik, hogy az “egy szülött” Krisztuson keresztül kell azt kérni, ami, ne haragudj, de a legporiasabb vallás ismérve. Ti., hogy mindenféle, földi és túlvilégi létünkre vonatkozó isteni protekcióban lesz részünk, amennyiben a vallásalapító – Aki ebben az esetben még csak nem is akart vallást alapítani… – Szellemiségén, lelkén keresztül kérjük az atyától.
        A kereszténység fundamentuma éppen, hogy nem a misztikus koldulásról – üdvösségért, vagy jó életért való könyörgésről – szól, az én spirituális sorsfigyelő, de gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint, hanem éppen hogy fordítva: Nevezetesen, a Világosság-Szeretet nevű kincs-halmozásból, ott, tehát a mennyben, ahol a rablók nem férnek hozza. Vagyis abban áll a keresztény hit (A kincs tudvalevőleg, amely Buddha szerint még a gyémántot is elvágja), hogy: “Akinek nincs attól elvétetik, és akinek vban annak még adatik”. És : “Aki meg akarja nyerni életét elveszti azt, és aki feláldozza az életét, megnyeri azt.” Meg: “Az Én váramat (Vagyis: a “Vagyok aki Én vagyok” (Vagyok az É-tudat) az ellenségeim építik, azért lesz oilyan jól felépítve.

        Az emberi létünk és ez által az egyetemes rendeltetésünk fundamentális kérdéséről van itt szó, kedeves Attila, vagyi arról, hogy részt akarunk-e venni tudatosan, abban a legnagyobb ember- és Isten-árulásban, amit a keresztény valláson keresztül “intéz” a keresztény egyház a Kr.U. 365-ben elkövetett legnagyobb szélhámossággal, amelyben nem, hogy császári parancsra, de császáris zsrolásra éás fenyegetésre hajtottak végra a Nagy Konstantin (Druszám…:) által a lóverseny-stadionba zsufolt papok – püspökök és teologusok, akik éppen, hogy az elélenkezőjére fordították a Krisztusi beasvatási rendszer lényegfét és így kanonizálztak egséges vallást az eredeti és párját ritkítóan igaz krisztuisi tanításokból. Így történt meg tehát, hogy a már Mózes által jelzett “Vagyok” (A Magom, aki Én vagyok) tudatra alapozott beavatás, ameynek csak és csakis egyes szám első személyben van mágikus értelme (gnozisa), vagyis az Isatennelk való közvetlen – belső és bensőséges és meghiott és intim – kapcsolatnak a tana, át lett ferditve ismét csalk egy ócska vallásos, égi protekcióért könyörfgő – kunyeráló vallássá, éppen attól a személytől, aki az egyetemes Léttudattal, vagyis az Én-tudattal, az egyéni öntudaton keresztül történő egesülési és azonosulási lehetőségnek, sőt: kötellességnek – A valóságos és tényleges boldogulásnak – a beavatását (keresztelését) tanította.
        Nem a protekcióért – kivételezettségért – való könyörgő imádkozást kell megtanulnunk, hanem azt, hogy miért és mitől van az, hogy akinek van annak még adatik, és akinek nioncs attól meg elvétetik. Az immanens szellemi és lelkki gazdagságnak a magától érthetődő mágikus erejében való hitnek a csakugyan: csodálsatos következményéről van szó. A hit bátorságárólés a bátorság hitéről! Mert honnan másról és mitől mástól lenne az lehetséges egyébként, hogy “Még nagyobb csodákat is fogtok művelni, mint amit én cselekdetem, az Én nevemben.” Vagyis az őrök egyetemes ÍIsteni Én-vagyok tudfat nevében! Az örök én tudat-által! És nem az alárendelt és hamrmadlagos és negyedleges én tudat által. Az első szülötti jogon, amely mindannyiunkat éls mindegyikünket megillet, amennyiben méltónalk találjuk magunakat erre, és nem kételkedünk. Mert ami ide vonatkozű kétely az Igen – Igenen, és a Nem – Nem-en tűl van, az az ördöktől, vagyi a hitetlenségtől való. És ebből a perspektivából az is teljesen világos, és logikus az is, hogy: “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az az örök Én ellen van. Nincs tehát egszülöttséges kivéetelezettség, amit Constatntineék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alvávalóikat” szellemi gyvaságban és kiozsákmányoilható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozotív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.”
        És ha nem hisz a szemének, tapintsa is mag a kezével, mert: “Gyümölcséről imeritek meg a fát.”

  5. Kedves Attila,

    “A Teremtő Isten akarata-e az, hogy az emberek Jézus Krisztus helyett az anyjához, Máriához forduljanak segítségért?” – És kérdem én, hogy miért kellene Jézus Krisztushoz imádkozni?…
    Másrészt mindenkinek a maga spirituális informáltsága szerinti az Isten-képzetete, tehát teljesen mindegy hová- milyen névhez- imádkozik, mert a saját szűk vagy tág, hamis vagy igaz képzete szerint imádkozik az Istenéhez, Krisztusához, Szűzanyához, Univerzumához stb.-jéhez.
    Ami pedig az Isten teljességét illeti, ezt a teljességet is csak akkor tudjuk megérteni és felfogni, ha: 1. Ismerjük a fő részeit (princípiumokat) – ahogyan Szilárd is idézte az alkímia első és egyik legfontosabb elvét, tehát az “összetevők” alapos megkülönböztetését, ehhez pedig ismerni kell pl. a teremtő-Atyát, a teremtő-anyát meg a Krisztust is “többek között”… Ezek nélkül nem ismerhetjük az egységet vagyis az Istent, kár is rá hivatkozni. Szóval nyugodtan lehet, sőt, kell foglalkozni azzal is, hogy milyen spirituális esszenciákat jelölhet eredetileg a vallásban Szűz Mária jelképe. Jézus sem azt tanította, hogy kövessétek Jézust és hogy imádkozzatok hozzá és ne Máriához, hanem, hogy kövessétek a “Krisztus”-t, ami ugyanolyan személyes és egyetemes spirituális összetevőnk, mint az, amit a vallásban a Szűzanyával jelölnek.
    Ahogy Szilárd írta: ” “Aki nincs velem, az ellenem van.” – Aki nem az örök-énnel van, az az örök Én ellen van. Nincs tehát egszülöttséges kivéetelezettség, amit Constatntineék eszeltek ki annak érdekében, hogy az “alvávalóikat” szellemi gyvaságban és kiozsákmányoilható – irányítható rabszolgaságban tartsák. Hanem csakis az Én vagyok, aki Én vagyok pozotív mágikus következményekkel járó bátorságára! – “Akinek van füle hallja.””
    Tehát nem a Jézuska helyett Máriáznak, hanem Krisztus helyett Jézusoznak, és teremtő-anya (igenis Szűz-Anya) helyett Máriáznak. Hogy a kettő egymással felcserélhető lenne, ezt én itt nálad olvasom először, sőt, hogy kötelező lenne a Szűz Máriát elvetni és semmibe venni, még az “élő Jézus Krisztus” követni… hát, ez mondjuk nekem, mint nőnek egyáltalán nem követhető példa!

    Ami pedig az autonómia kérdését illeti, szerintem a Ráduly Róbertnek az általam remélt elbukásával és lecserélésével, egészen jó eséllyel közelebb kerülhetünk az autonómiához. Ugyanis vele, valahogy nem nagyon közeledtünk afelé… És úgy hallottam, hogy gyergyóban is hasonlóan “magyar-barát” hivatal működött az ottani polgármester vezetésével, mint itt, ahol is az anyakönyvezető, hogy hátráltasson a Szilárddal való házasságkötésemben, és hogy ne kelljen elfogadja konzulátusról hozott családi állapot igazolásomat, még azt is megkockáztatta, hogy tagadta a csíkszeredai magyar Konzulátust hatósági mivoltát… Úgyhogy én ez ügyben kijelenthetném, hogy különlegesen jó kapcsolatot ápolok a teremtővel, mert annak ellenére, hogy a szeredaiak többsége még mindig hisz és bízik Rádulyékban, mintha a Teremtő mégis valamiért az én kisebbségben levő szívem titkos vágyát teljesítette volna 😀 azzal, hogy ezek az RMDSZ-es, az autonómia emlegetésével szavazatokat kicsaló politikusokat lebuktatta végre és esélyt adott arra a szeredaiaknak, hogy kinyíljon a szemük…
    A politika ne tragédia legyen, amit majd irgalmakban reménykedve elviselünk, hanem vegyük észre a megoldásokat és valósítsuk meg. Persze a valódi megoldások meglátásához és főként azok megvalósításához, elég mély kapcsolat kell Istennel.Kell önismeret, karmaismeret – bizonyára kell, mert ezen kívül már minden van a civilizációban mégis egyre csak nyomorítja az embereket….

  6. Anna

    Azt hiszem túl sok a szó…a lényeg az láthatatlan, leírhatatlan, megfoghatatlan, emberi észel fel nem fogható…a túl sok beszéd összezavar és a szavak mögé rejtőzve nyugtalanságot és zűrzavart szül. És tudjuk, ahol zűrzavar, nyugtalanság, vigasztalanság van ott nincs jelen Isten.

    • Kedves Anna! Az egyik legismertebb Evangélium is úgy kezdődik, hogy kezdetben vala a szó, és a szó Istennél vala és a szó Isten vala.” Nemde? Szóval szó és beszéd és gondolat – gondolkozás, tehát memória és megkülönböztetési képességen alapuló, valamint spirituális értékítéleten alapuló önkifejezési lehetőség nélkül mi is csak majmok volnánk. Persze, a dolgot tovább lehet misztifikálni olyan állításokkal is, hogy talán a beszéd és a logikus gondolkozási képességgel kevésbé rendelkező majmokban és az állatokban általában inkább jelen van Isten mint az emberben, sőt: ezt a feltételezést még az is alátámasztja, hogy az állatokat kevésbé szoktuk vigasztalni, azért amit elkövetünk velük hatalmas Isteni telítettségünkben. De szerintem inkább beszéljük át és gondoljuk végig a dolgokat, mintsem, hogy megható infantilis közhelyeket böfögjünk.

      • Emoke

        Hm, én úgy tudtam, nem a szó volt kezdetben, hanem az Ige. Ez azért jóval több tartalommal bír, mint a szó, ugyanis a szó egy általános (és emberi) fogalom minden “szóra”, az ige azonban tettet, cselekedetet jelöl, és komoly teológiai értekezésekben is kifejezetten magát a teremtést jelöli meg. Ebbe nem akarok belemenni, mert nem tisztem és nincs is róla megfelelő tudásom, csak úgy gondoltam, nem helyénvaló átírni egy biblikus szöveget, amely átírással súlyosan változhat annak értelmezése és jelentése.

      • Kedves Emőke!
        Jó lett volna azokat a bizonyos “komoly teológiai értekezéseket” el is olvasni, nem csak hivatkozni rájuk.Ugyanis én éppen azokra (is) alapozva, írtam tudatosan szót ige helyett, egy, a 90-es évek elején olvasott, másik Evangélium-fordítás nyomán (Tehát nem a Károli Gáspár fordításából idézve”) szót az ige helyett. Azt olvastam ugyanis első éves teológia-hallgatóként azokban a fránya értekezésekben, amiket nagy lelkesen megvásároltam 1991-ben, hogy az arámi szöveg eredeti értelme szerint, még nincs a szó fogalma igésítve, tehát, hogy a János Evangéliuma igazából úgy kezdődik, hogy “Kezdetben vala a szó.”. Éspedig azért, mert éppen összhangban azzal, amit te állítasz, ti., hogy az a bizonyos “kezdetben” csakis a teremtést jelentheti, és az Evangélisták még nem gondolkoztak a 20 századi fizikusok kizárólag materialista koncepciói szerint. Márpedig, a fizikusok állításaival ellentétben, a teremtés nem az anyagi világban, a tér-idő dimenzióban történik meg legelőbb, hanem, az a bizonyos “nagy robbanás” csak következménye annak a teremtési aktusnak, ami sokkal előbb és sokkal mélyebben történik meg.Igen, jól olvastad: nem múlt időben, mert ez az idő-tér határain messze túl, az öröklétben történik folyamatosan.
        Tehát az a “kezdetben”, ami a Bibliában megjelenik, nem az idő kezdő-pontja, mondjuk a 0,00000001 szekundum, hanem a tér-idő dimenzión messze túl és előtt, az Isteni képzeletben van.(“Vagyok aki Én vagyok”. – Vagyok aki az örökkévalóság tudata vagyok.) Hamvas Béla Kifejezésével: az Isteni Imagonációban. (Lásd az imagináció meghatározását és kifejtését a Mágia Sutra c.monumentális metafizikai művében.)
        Ahhoz viszont, hogy “igévé” váljék, tehát cselekvő akarattá az a bizonyos “hetedik mennybeli” isteni képzelet a lét (Figyelem: nem csak a világ!) teremtésének a szükségéről, vagyis az Isteni (Platoninak is mondott, mivel Platon értekezett róluk legelőször..- de legalább is, csak az ő írásai maradtak meg a megnyilvánult létnek eme szellemi “atomjairól”.) ideák anyagi teremtéssé is válhassanak, előbb fogalommá (mentális dimenzió béli képi és gondolati – fogalmi konkrétumokká kellett, hogy váljanak – változzanak. Márpedig ezen a létezési szinten találkozunk a konkrét fogalmakat jelölő szóval, ami itt még nem cselekvést jelentő ige, hanem úgy is mondhatnánk, hogy egyfajta mágikus teremtő erővel rendelkező (Persze, már a ősideák is mágikus teremtő – erővel, tehát materializáló képességgel rendelkeznek!) tárgyi képzet.
        És csak ezután következik a cselekvést is előre jelző, sőt, ama bizonyos értekezések szerint, a cselekvést, tehát az anyagi teremtést már a csiraként tartalmazó ige.
        Hidd el kedves Emőke, hogy nincs szükségem “Bibliai hamisításra”, ahhoz, hogy egy ilyen “első élményes” érzelgős – idealista érvet megcáfoljak, illetve ezt az agnosztikus – Fény- és Világosság-ellenes magatartást helyteleníteni tudjam.

  7. Anna

    A megtapasztalásból született Isten élményeknek túl kevés a szó:) amíg nem volt benne részem, nekem is néha úgy tűnt az egész mint ” egy megható infantilis közhely”.
    Tiszteljük és fogadjuk el egymás szabad gondolatát cimkézés és ítélkezés nelkul.

    • 1. Anna édes, nem hiszem, hogy az Isten létezésének és az általa létrehozott egyetemes léttörvények hatásának a megtapasztalásában egyiknek nagyobb és értékesebb és érvényesebb “adui” lehetnek mint másoknak. Pláne, ha az aki ilyeneket állít, éppen egy 23 gyakorló asztrológusnak és olyan 5 gyermekes édesapának a véleményét szeretné ezzel az illuzórikus érvével lekicsinyelni, aki attól is szülő férfi létére, hogy maga fogta ki a saját tenyerébe a négy gyermekét, amikor azok a világra jöttek. Márpedig te ilyesmivel hozakodtál elő.
      2. Amit te itt műveltél eddig az, az álszenten misztikus és vallásos szemforgatásnak a mintapéldája, hiszen egyszer le akartál inteni, mondván, hogy a te FENSÉGES Isten-élményed mellett az, amit én és a feleségem a témához hozzá-adandónak véltünk merő üres és jelentéktelen beszéd (magyarul: szóf…ás), és amikor erre felhívom a figyelmedet, akkor meg azzal állsz elé, hogy tiszteljük egymás szabad-véleményét. Ez tipikus liberális demagógia, tényleg nem fogod fel?

  8. Kedves Anna, azt írod: “A megtapasztalásból született Isten élményeknek túl kevés a szó:) amíg nem volt benne részem, nekem is néha úgy tűnt az egész mint ” egy megható infantilis közhely”.” – bizonyára azért, mert téged már akkor is untattak a hosszabb és összetettebb szövegek. hála Istennek, hogy megtapasztaltad, azt a csodát, ami miatt most már nem is kell erőlködj, hogy a hosszabb szövegeket megértsd, úgy be lettél avatva a különleges élményeiddel. Amelyeket megértem, hogy nem akarsz nevén nevezni, mert értelem és fény nélküliek, tehát hamisak.

    De Jézus viszont azt tanította, hogy fény (az értelem) nem arra való, hogy véka alá rejtsék, hanem arra, hogy világítson, és a titkokat, rejtelmeket leleplezze. Az ilyen titkokat és rejtelmeket is, amiket úgy indokolnak, hogy “nem érdemes róla beszélni, mert nincs rá szó” stb. Nem szégyelled magad, hogy pont itt, egy Jézus tanításainak szerepét kiemelő cikk alatt akarod a sátáni titok éltető és rejtélyeskedő magatartást hirdetni? És még azt mered állítani, hogy mindez Istentől vagy Istenért való lenne?

    “Tiszteljük és fogadjuk el egymás szabad gondolatát cimkézés és ítélkezés nelkul.” – Hogyne és főként gondolkodás nélkül, tehát fény nélkül – de isteni dolog is a sötétség és az értékítélet nélküliség. már miért kellene bármit elfogadni? Jézus tanított ilyet? Nem. Azt mondta, aki nincs velem az ellenem van. Értsd, aki nincs a fénnyel, az ellene van. És azt is tanította, hogy széles az út, de szűk a kapu, és nem azt, hogy széles az út és széles a kapu, úgyhogy minden üdvös, bármit lehet csinálni, lehet a fénnyel élni, lehet sötétségben, bűnben, titkolózva, rejtélyeskedve, hazudva, mind boldogak lesztek, mert tök mindegy.

    • Sőt, már a fiatal Jézus is rá ripakodott a szüleire, hogy ne zaklassák, amikor a szentírás szövegeit értelmezte a bölcsekkel együtt. Nem valószínű tehát, hogy minket is letorkolna amiért nem a meditációkban ezeregyszer átélt isteni – boldogság és csend-élményekről való titokzatos hallgatások helyett, egy közösségi fórumon az ő egyetemes értékű és sors-értelmező kinyilatkoztatásait emlegetjük és ugyancsak értelmezzük metafizikailag. Ahogy Viola írta: alkímiai fény-műveleteket végzünk.

  9. Kedves Emőke,

    Szilárd csak szerénységből nem másolta be ide a Táltos Bolond című regénye első fejezetének első bekezdését, ahol a teremtésről regényesen megfogalmazza a metafizika által feltárt teremtési folyamatot.

    ” Semmiből csak semmi lehet. Pontosabban: a Semmi nem hozhat létre semmit. Ezért persze, a Semmi nem is létezik, azt csak a nagyokos tudósok és filozófusok veszik készpénznek. Szóval, a természeti Nagy Bumm előtt van az éteri Nagy Bumm. Az éteri Nagy Bumm előtt van az asztrális Nagy Bumm, az asztrális Nagy Bumm előtt van a mentális Nagy Bumm, a mentális Nagy Bumm előtt van a Spirituális Nagy Bumm, a spirituális Nagy Bumm előtt van az ideális Nagy Bumm, az ideális előtt a kauzális Nagy Bumm, vagyis az igai ősok, a valóságos teremtés, tehát a Teremtő Isten. Az Isten előtt van az Abszolútum, aki köszöni szépen, jól meg lenne önmagában, de a benne levő Lilith-erő mégis kimozdítja önmagából és ettől megoszlik és megsorozódik egyszerre,amitől némileg összazavarodik. És akkor kénytelen teremtő Istenné válni, hogy összeszedje és újra rendezze – megváltsa – magát a termtésben és a teremtés által, tehát kénytelen berobbantani a teremtést: a kauzális Nagy Bummot. De, képzeljük el ezt a szörnyűséget: mindezt államelnökök és miniszterelnökök, ideológusok, “objektív” tudósok, teológusok, püspökök, pátriárkák, pápák és más vezérkedő, irányt mutogató, tutti-birtokosok nélkül teszi az a bizonyos valami, ami Istenné változik, amikor teremteni kényszerül azért, hogy a teremtésben megmentse önmagát! Sőt, ipari szakemberek, befektetők, közgazdászok, piackutatók, tulajdonosok, igazgatók, technológusok, pszichiáterek, feltalálók, családtervezők, szülész-nőgyógyászok, klónozó biológusok, táboronok és egyéb stratégák nélkül! Ők csak később kezdik zavarni – szennyezni és nyomorgatni a természetet, jóval a fizikai Nagy Bumm után, és csak akkor kezdik azt álltani, hogy valószínűleg ugyanazt akarja az Úristen is mint ők – például: minél nagyobb kényelmet, biztonságot és minél több élvezet-lehetőséget adni az embernek, vagyis: légköri és világóceáni szennyeződéssel, valamint állat- és növényfajok kipusztulásával járó gazdasági jólétet, fizikai és szellemi degenerációval járó génmanipulációt, stb. – Ők állítólag csak elébe mennek egy kicsit, annak, amit akar az Úristen… ”

    Szilárd már több tíz éve megismerhette a különböző, bibliai teremtés történet fordításokat és értelmezéseket, és világossá vált számára már rég, hogy mi is a szellemi valóság eme kérdésben.

    De ha te ugyanaz, az Emőke vagy, akit mi Libántetőn megismerhettünk és akinek Szilárd eme regénye is volt a kezében és bele is olvasott, akkor nem értem, hogy honnan is miért ez az egyenlőre számomra csak rosszindulattal magyarázható bibilia-hamisítással és tájékozatlansággal való gyanúsítgatás… hiszen Szilárd veled ott Libántetőn végig nagyon udvariasan viselkedett, és akárhogy is keresek az emlékeimben, de nem jut eszembe olyan jelenet, ahol ő megbántott volna téged, tehát nem értem, miért ez a szembetűnő ellenségeskedés.

    • Emoke

      Kedves Violetta, nem, nem “az” az Emőke vagyok. Azt látom, hogy valamit nagyon be akarsz bizonyítani, pedig lehet, hogy nem kell. Én csupán egy tudatlan (?) megjegyzést fűztem a párod állításához, ami lehet, hogy alaptalan, ezt elismertem. Érdekes viszont, épp ő mondja azt, hogy senkinek a megtapasztalása Istenről nem értékesebb a másikénál.Nos, én is így hiszem, ebből kifolyólag valahol egyet értek azzal, hogy vannak megfoghatatlan, leírhatatlan dolgok, amiket nem lehet emberi fogalmakba zárni, mert épp a lényegüket veszítik el. Semmi bajom a dimenziókkal, leképezésekkel, filozófiákkal, és hidd el, nem is vagyok teljesen párhuzamos ezekkel. Talán épp ezért mondom, amit, mert egyet s mást én is megtapasztaltam már. Azonban az is érdekes, hogy éppen nagy gondolkodól jöttek rá sok sok évi gondokodás és kategorizálás után, hogy minden iegyekezetük hiabavaló, mert Isten mindig több annál, mint amit meg tudunk róla fogalmazni, benne ragadni. Ez nem zárja ki, hogy ne lehetne beszéni, “fényt gyújtani”, de azt sem jelenti, hogy a fénynek csak a gondolat által van értelmezhető és értékelhető minősége. És ugye, ez is csak egy gondolat, egy koncepció. Számomra ez élhető, ez így érthető és nem zárkózom el attól, hogy holnap mást értek meg,” magasabban” leszek, és másképp latok majd. Az istennek nevezett valamiről rengeteg féle megtapasztalás létezik, és nem hiszem, hogy én el tudnám dönteni, melyik az igazi, sőt, azt gondolom, abban a pillanatban, amikor kizárok ezt vagy azt, már nem is Isten a lényeg. Ezt teszik a vallások is, kisajátítják Istent. Én viszont úgy látom, sokkal inkább a félelem miatt van ez, mintsem szánkékos rosszakarás és gonoszkodás miatt. Hiszen maguk a vallások is valakiknek valamilyen gondolkodása, megtapszatalása miatt születtek. Másrészt érdekes a védekezésed, én nem támadtalak meg, és nem vagyok rosszindulatú, sem sátáni, sem hasonlók. Csak az gyanús, az a felsőbbségi komplexus, vagy hogy is nevezik, amivel te ugyanúgy abszolútumnak veszel egy gondolatmenetet, egy elméletet, és saját megtapasztalásaiddal igazolod. Ami nem baj, ha te teheted, akkor más miért nem? Ha annyira igaz, amit mondasz, akkor az akkor is az, ha nem ítélkezel másokon, és nem nevezed őket gonosznak és fénytelennek, ez csak azt igazolja számomra, hogy bizonytalan vagy. Ami megint nem baj, mert más is az adott esetben. De ha megvilágosult vagy, akkor segítheted, nem pedig lenézed és elíteled ezeket az embereket. Ez az egész eszembe juttat egy IGÉT: „Nem mindenki, aki azt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”( Mt.7,21-23 ). Ha ez igaz ránk, sátáni, sötét és rosszindulatú egyénekre, akkor talán érvényes lehet másokra is.

      P.s. : amúgy, a Bibliát EMBEREK írták és EMBEREK fordították le. Itt lehet, hogy magamat is megcáfolom, de talán ezt nem kéne figyelmen kívül hagyni. Mert a biblikus szövegeknek nagyon sokszor nem a ténylegse szóbeli értelmezése számít, hanem az, amit bennünk megszólít. Vagyis inkább mondom, bennem. Nekem így jó, így eredményes, élhető, én így vagyok Istennel kapcsolatban. És van, akinek másképp jó, mert ő más lélek, más személyiség, neki másképp hatnak az írások, a tanítások, sőt lehet, hogy teljesen képtelen szövegeket boncolgatni, de a képek, a zene mélyebb istenélményt adnak neki bármely filozófiai tannál. És ez mind belefér az Isten teremtésébe. Szerintem.

      • Kedves (nem az az) Emoke,
        „Kedves Violetta, nem, nem “az” az Emőke vagyok.” – Igazán, örvendetes
        „Azt látom, hogy valamit nagyon be akarsz bizonyítani, pedig lehet, hogy nem kell.”
        – De az is lehet, hogy én jobban tudom, hogy miért akarok valamit kitisztázni – és nem bizonygatni, megkérlek, hogy ne csúsztass, nem olyan az egész környezet, hogy itt bármit is bizonygatnom kellene. Meg mondom őszintén meglep, hogy miért kell valakinek arc nélkül, a személye vállalása nélkül másokkal csuklóból fölényeskedni, a fölényeskedés és a kioktatás, mint szórakozási forma kedvéért tájékozatlanul kinyilatkoztatásokat tenni, tévesen kritizálni stb. De aztán, amikor tovább olvastam, hogy mi mindent összehordasz még, amivel nagyjából egyet is tudok érteni, de azután megint visszatérsz az üres fölényeskedéshez, az „lehet, hogy igazad van, de akkor se szóljál be” típusú rendkívül értelmes magatartáshoz… na, hát akkor már nem voltam se meglepődve, se felháborodva – mindent megértettem.
        „Én csupán egy tudatlan (?) megjegyzést fűztem a párod állításához, ami lehet, hogy alaptalan, ezt elismertem.”
        – Igen elismerted, még ugyanabban a kioktató hozzászólásban, csak nem tudom, hogy akkor, ha elismered, hogy nem vagy elég tájékozott, erre alapozva miért oktatsz ki mást? És akkor ezt miért kellett most így kezdeni: „Azt látom, hogy valamit nagyon be akarsz bizonyítani, pedig lehet, hogy nem kell.” ?…

        „Érdekes viszont, épp ő mondja azt, hogy senkinek a megtapasztalása Istenről nem értékesebb a másikénál. Nos, én is így hiszem, ebből kifolyólag valahol egyet értek azzal, hogy vannak megfoghatatlan, leírhatatlan dolgok, amiket nem lehet emberi fogalmakba zárni, mert épp a lényegüket veszítik el.” – miért olyan érdekes? Az nem érdekes, hogy te jelentél meg itt úgy, hogy leintetted az ő meglátásaidat a te rejtélyes és elmondhatatlan élményeiddel? 😀 Mert nekem ez az érdekes, meg a többi 20-30 ellentmondás, ebben a kitárulkozós hozzászólásodban. Ugye, mondtam én, hogy nem árt azért a fényt is használni és beszélni még akár Istenről is, mert nem igaz az, hogy mi, emberek annyira nem tudnánk erről egy kukkot se. De igen a tapasztalás által tudást szerzünk és valamennyire azért érdemes értelmes gondolkodni és írni a szellemről. Persze arról szó nincs, hogy én vagy a párom azt állítottuk volna, hogy a szellemvilág, isten, istenazonosság stb. az olyan ismeret, mint egy gyerekvers tanulása és szóról szóra megismerhető és elmondható róla minden ismeret. Ennek a hülyeségnek az ellentétét állítottad te, vagy utaltál rá, vagy is arra, hogy semennyire nem ismerhető meg értelmileg, és nem lehet róla semmit sem elmondani… Nyílván nem kötelező senkinek sem gondolkozni, megfogalmazni a tapasztalatait, tanulságait, de ez nem azt jelenti, hogy akkor nem is kell és nem is lehet ebben a témában semmi hasznosat és értelmeset megfogalmazni.
        „Semmi bajom a dimenziókkal, leképezésekkel, filozófiákkal, és hidd el, nem is vagyok teljesen párhuzamos ezekkel. Talán épp ezért mondom, amit, mert egyet s mást én is megtapasztaltam már. Azonban az is érdekes, hogy éppen nagy gondolkodól jöttek rá sok sok évi gondokodás és kategorizálás után, hogy minden iegyekezetük hiabavaló, mert Isten mindig több annál, mint amit meg tudunk róla fogalmazni, benne ragadni.”
        – attól még nem hiábavaló. én úgy tudom, hogy a keresztény ember azon igyekezik, hogy közeledjen Istenhez, metafizikailag úgy értelmezem – úgy tapasztalom, hogy az ember egyik általános életfeladata megismerni isteni magját, az isten ő maga, tehát vele egyre mélyebben azonosulni. És mivel isten nem csak szeretet, hanem fény is, így az értelem, a megismerés tudás nem hiábavaló. Nem is értem, hogy hogyan és miért lehetne az. Ezek az ilyenfajta hiábavalóságba jutott „nagy gondolkozók” biztos, hogy nem ettől a fajta gondolkozástól nagyok. 😀 Az eredmény helyes, csak a szándék nem volt helyes. Én is azt hittem, valamikor, hogy minden megismerhető, de aztán rájöttem, hogy nem, de ezen sokat én nem búslakodtam. Azt viszont nem tudom, milyen dimenziókról, leképezésekről, pláne milyen filozófiákról beszélsz, és miért tartottad fontosnak megjegyezni, hogy se bajod nincs velük, se közöd nincs sok hozzájuk… amúgy hálistennek.
        „Ez nem zárja ki, hogy ne lehetne beszéni, “fényt gyújtani”, de azt sem jelenti, hogy a fénynek csak a gondolat által van értelmezhető és értékelhető minősége.” – én nem mondtam, hogy csak úgy van értéke, én ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam még soha, de hogy a fény arra való, hogy megértsünk, felfogjunk, az biztos – tehát ismét csak nem tudom, hogy kivel diskurálsz, vitatkozol-e vagy sem, azon kívül, hogy ebben a hozzászólásodban a szellemvilágot illető vallomásaidat megtüzdelted ad hoc engem való leszólásokkal, hogy ugyan egyetértesz, de attól még én ne írogassak, ne bizonygassak. Én megértem, hogy jobb csak önmagaddal egyetérteni, és biztos mindenki más hülye, főként, ha egyszer „meg mert kritizálni „ téged… De azért, ha már ilyen isten-élményekről beszélgetünk itt, akkor ezt az önkéntelen ellenséges, személyiség-ellenes reflexeidet kicsit csak vissza kellene fogni. Nekem, mint asztrológusnak ez a meglátásom.
        „És ugye, ez is csak egy gondolat, egy koncepció. Számomra ez élhető, ez így érthető és nem zárkózom el attól, hogy holnap mást értek meg,” magasabban” leszek, és másképp latok majd.” – Gyönyörű elv. Remekül hangzik. de jó lett volna picit gyakorlatba is ültetni, már pár nappal ezelőtt, amikor is kijelentetted, hogy szerinted túl sok a szó, és az nem jó, mert összezavar. Ezt írtad Kozma Szilárd asztrológusnak, mindegy, hogy nem tudod kicsoda, mert egyáltalán nem változtat azon a tényen, hogy – már megbocsáss – hadd legyek rövid, messze a legjobb magyar asztrológus, és rengeteg komoly tanulmánya ingyen elérhető az interneten, továbbá több metafizikai tanulmány kötete és a spirituális beavatási regénye első része megjelent könyvben, mindezzel a munkásságával nagyon sok embernek segített, miközben te, itt azon kívül, hogy a személyes lenéző attitűdödről tanúbizonyságokat tettél, ami szíved joga, azon kívül tényleg félrebeszéltél jobbra, balra, és állandó ellentmondásokban vagy keveredve: sorra, egyik mondatod a rá következő harmadikkal már ellentmond… tehát ki lehet jelenteni, hogy a sok beszéd összezavar, de tegyük hozzá, hogy már akié. Van, akié igen, van, akié rendez és tisztáz.
        „Az istennek nevezett valamiről rengeteg féle megtapasztalás létezik, és nem hiszem, hogy én el tudnám dönteni, melyik az igazi, sőt, azt gondolom, abban a pillanatban, amikor kizárok ezt vagy azt, már nem is Isten a lényeg.”
        – bőven van, mit kizárni Istenből. Mégpedig Az, amit ő is kizárt magából, különben szétbomlasztotta volna.
        „Ezt teszik a vallások is, kisajátítják Istent.” – a vallások elrontott metafizikai tanok, ha valaki azt teszi, amit a vallás mond, vagy direkt az ellentétét akkor ugyan ott van. A megoldás nem ilyen egyszerű, hogy majd azt nem csinálom, amit a vallás. Nem ilyen egyszerű, mert a vallásban vannak helyes elemek, csak lebutítva. Az, hogy nem akarok mindent – minden bűnt Istenbe integrálni, nem azt jelenti, hogy kisajátítom istent. Ez butaság, ez az egoizmusnak a látszólagos ellentéte, amikor annyira ragaszkodunk a jóságos, ítéletmentes egotlansághoz, hogy mindent el tudunk fogadni, csak az igazságot kell megátalkodottan leszóljuk, olyan jóságosak vagyunk! Azt le kell szólni, mert az a fránya igazság nem akar összeférni a hazugságokkal, valahogy nem lehet összeegyeztetni bemocskolás nélkül.

        „Én viszont úgy látom, sokkal inkább a félelem miatt van ez, mintsem szándékos rosszakarás és gonoszkodás miatt. Hiszen maguk a vallások is valakiknek valamilyen gondolkodása, megtapszatalása miatt születtek.”
        – Mindenért a gondolkodás a hibás. Már akié.
        „Másrészt érdekes a védekezésed, én nem támadtalak meg, és nem vagyok rosszindulatú, sem sátáni, sem hasonlók.”
        – De az igazságot azért támadgatod szorgalmasan. Az, hogy engem is az már csak ebből fakad, mert mi más okod lenne rá, hogy miután elismerted, hogy tájékozatlan vagy, meghogy végülis egyetértesz még azután is engem akarjál leállítani, meg komplexusokkal vádolni:
        „Csak az gyanús, az a felsőbbségi komplexus, vagy hogy is nevezik, amivel te ugyanúgy abszolútumnak veszel egy gondolatmenetet, egy elméletet, és saját megtapasztalásaiddal igazolod. Ami nem baj, ha te teheted, akkor más miért nem?” – Ha te a hülye önigazolásokra célzol, azok lehet, hogy inkább azokra az emberekre jellemzők, akik egyik mondatukkal ütik a másikat és képtelenek közben nem másokat kioktatni és fölényeskedni, mint te, tehát itt azért álljunk meg egy szóra, talán mégsem azt kell komplexusokkal meg önigazolással gyanusítani, aki az összevissza beszélőnek és összevissza leszólónak a szövegeit meri kritizálni.
        „Ha annyira igaz, amit mondasz, akkor az akkor is az, ha nem ítélkezel másokon, és nem nevezed őket gonosznak és fénytelennek, ez csak azt igazolja számomra, hogy bizonytalan vagy.”
        – ja, persze, csak azok lehetnek biztosak, akik ítéletmentesek, bravó. Ez pl. egy óriási hiba és hazugság Jézus tanításaiba belehamisítva, hogy ő ítéletmenteséget hirdetett volna. Szinte az összes többi tanítása, a történetek róla ellentmondanak ezzel a szolga-gyártó (zombi-csináló) hazugsággal. Ne ítélkezzünk, ne mondjuk ki, hogy valaki hazug, gonosz, gyilkos vagy pedofil. Ne gondoljunk róla semmit – de az milyen? Az közömbösség, az zombi-lét, ami nagyon jól kedvez a gazembereknek, akik számára nem létezik bűn és korlát.
        „Ami megint nem baj, mert más is az adott esetben.”
        – Semmi se baj. Csak lsd legyen, vagy egy szekta.
        „De ha megvilágosult vagy, akkor segítheted, nem pedig lenézed és elíteled ezeket az embereket. Ez az egész eszembe juttat egy IGÉT: „Nem mindenki, aki azt mondja nékem: Uram! Uram! Megyen be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”( Mt.7,21-23 ). Ha ez igaz ránk, sátáni, sötét és rosszindulatú egyénekre, akkor talán érvényes lehet másokra is.”
        – Most ezt mentségedre kívántad felhozni? Mert akkor biztos nem mész be a mennyek országába.
        „P.s. : amúgy, a Bibliát EMBEREK írták és EMBEREK fordították le.”
        – Nahát. Ki gondolta volna. Sőt, azt rebesgetik, hogy talán Jézus is ember volt.
        „Itt lehet, hogy magamat is megcáfolom, de talán ezt nem kéne figyelmen kívül hagyni. Mert a biblikus szövegeknek nagyon sokszor nem a ténylegse szóbeli értelmezése számít, hanem az, amit bennünk megszólít.”
        – De hát akkor csak azért szóltad le Kozma Szilárdot, mert jól esett. Ha van sapka rajta azért, ha nincs azért. És micsoda nagylelkűség a részedről, hogy ezt így be is vallod, miután 2 oldalnyi szövegen keresztül igyekeztél arra utalni, hogy én ne védjem már a férjem, még ha igazunk van akkor se, még valójában te egyet is értesz, csak jól esett beszólni akkor se… Ne ítéljünk már el téged, na. Igazán megtehetnénk, hogy ne tegyük ezt szóvá, meg semmit se amit te írsz és nem igaz, stb.
        „Vagyis inkább mondom, bennem. Nekem így jó, így eredményes, élhető, én így vagyok Istennel kapcsolatban.”
        – Az igen! Mondjuk én ezt speciel nem istennek hívom, amivel ilyen jellegű kapcsolatban lehet lenni.
        „És van, akinek másképp jó, mert ő más lélek, más személyiség, neki másképp hatnak az írások, a tanítások, sőt lehet, hogy teljesen képtelen szövegeket boncolgatni, de a képek, a zene mélyebb istenélményt adnak neki bármely filozófiai tannál. És ez mind belefér az Isten teremtésébe. Szerintem.”
        – És még nagyon sok másik Árnyék-én szerint, gonoszkodjon, fölényeskedjen, csúsztasson, relativizáljon, a tolerancia nevében másokat leszóljon mindenki kedve szerint, ahogy neki jól esik. Csak azok ne lennének, aki ezt kifogásolják, akkor minden jó lenne. Na, ezt az alapállást kereszténységnek hívni, elég nagy hiba. Persze én azt jól tudom, hogy nagyon sokan így hiszik, és így kereszténykednek, de ez meg is látszik az állítólag keresztény társadalmakon.

  10. Hogyha már a Beavatási regényem bevezetőjében található Bolond-kozmológia is, szóba került, a további félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy az Anna megható hozzászólását kifogásoló hozzászólásomban, nem “írtam át” tehát nem hamisítottam biblia-szöveget, hanem egy másik fordításból idéztem, amely a metafizikai ismereteimmel és meggyőződésemmel jobban összhangban van, mint a Károli Gáspár féle fordítás vonatkozó szöveg-része. Ez viszont nem egyenértékű a “szent írás” szövegeinek a “félre értelmezésével”! De hadd idézzek pontosan: “nem helyénvaló átírni egy biblikus szöveget, amely átírással súlyosan változhat annak értelmezése és jelentése.”
    És ez a vád – vagy kioktató figyelmeztetés, annál is érdekesebb az Emőke részéről, mert másfél évvel ezelőtt még ezzel homlokegyenest ellentétes – Az erkölcsi relativizmusig menően szabadon értelmezhető és gyakorolható liberális alapállás. – szemszögből kritizálta bizonyos, általában hagyományosnak mondott nézeteimet a neveléssel kapcsolatosan. Szeretném tehát, ha Emőke a tudomásomra hozná, hogy most már az első hallásra szerfölött tetszetős, “szabadon szárnyaló” liberális elkötelezetlenség eszmekörét vallja-e a jobb valóság-megismerési módszernek, mint történetesen ezelőtt másfél évvel, vagy a jól kipróbált és biztos, ami biztos alapnak mindig előszedhető, hagyományosan vallásos dogmatikát? Esetleg az Arisztotelészi-, vagy miért is ne, a marxista – leninista dialektikát?
    Csak úgy, a miheztartás végett…::).

    • Emoke

      Kedves Szilárd, mi sohasem találkoztunk. De az, hogy a saját igazát bebizonyítva minősítéseket használ, sőt, azonosít egy olyan személlyel, aki talán valamilyen sértelmeket indukált önben, nem engem minősít. MInt ahogy az sem, hogy Annanak nevez. Nem hiszem, hogy egy vélemény megofgalmazása értékesebb lenne egy másik vélemény megfogalmazásánál. Ennélfogva számomra érthetetlen a lenézés az ön részéről, olyan szavakkal kifejezve, mint “érzelgősség”, “kioktatás”, stb. Sőt, azt sem értem, miért vesz támadásnak egy megjegyzést. Sose állítottam, hogy ön hamisíotta meg a bibliát, semi hasonlókat, csak egy eszmefuttatás volt részemről a szó-ige kapcsolat számomra gyakorolt hatásáról bizonyos általam ismert kijelentések alapján. Lehet, hogy tévesen, nem állíottam sem akkor, sem most, de tanulni nem épp így lehet? Nyitott vagyok arra, hogy elfogadjam, nem úgy van, ahogy gondolom, és azt is tudom, hogy nem vagyok birtokában minden tudásnak a témában. Ön viszont nem kevésbé kioktató módon hozta tudomásomra, hogy mennyire sok tudása van a dologról. Sajnos erről sokkal inkább a sötétség és az önzés jut eszembe, mintsen az ön által annyit emelgetett fény. Aztán meg, mindenkinek joga van úgy látni és élni a saját valóságát, ahogy helyesnek látja. Ha ön segíteni akar nekünk, sötét, fénytelen testvéreinek, talán hatékonyabb lenne az indulatokat megvizsgálni, amivel felvértezve védekezik a nemlétező támadások ellen, és azután eredményesebb lenne szeretettel és alázattal szolgálni a tudatlan és buta tömeget, mintsem teológiai tanokkal felvértezve álszerénykedni. Másrészt, saját magam Isten-tapasztalásához, vagyis az élethez nem ragaszkodom ahoz, hogy valamilyen filozófia iránt elkötelezett legyek. Pont megfelel a valóság, vagyis az, amit abból a jelen tudatommal fel tudok fogni. Sokkal több szabadságot ad a változáshoz.

  11. Kedves Emőke!

    A fenti írásodban leírtak 80 – 85 százalékával nem tudok csak egyet érteni. Sőt: azonosan gondolom azokat én is, és gondolom, Viola is. Éppen ezért nem értem a maradék 20 – 15 százalékot, amelyben arra utalsz, hogy ezt mi nem így gondolnánk (Szerinted főként Viola!), márpedig, szerinted ez célszerű és ajánlatos lenne…Sőt: elvárandó.
    Itt tehát vagy én nem értem a pláne-t, a a zső-t, a poént, vagy hogy mondjam…, vagy te, és szerintem, mások okulására is, akik csak azt látják, hogy te vitatkozol velünk, illetve, vita és kioktatás formájában közölsz velünk valamit (Amivel mondom, hogy messze menően egyet értünk) de esetleg nem veszik észre a gondolataink, nézeteink azonosságát, és jó lenne tehát, ha az alap problémához vissza térnénk. Én ugyanis tárgyi vonatkozású megjegyzéseket tettem az Attila közléseihez, amiket Attila meg is köszönt és kiegészített, amire én további kiegészítéseket láttam jónak megtenni. Erre fel megszólalt egy ártatlan mennyei hang és közölte velem, hogy kuss legyen, mivel egyesek Isten-élményei és ezek között is kiemelten a csönd-élmény sokkal érősebbek és valósabbak, mint az én pofázásaim és egyébként is, istent szóval, és fogalmi értelemmel nem lehet megismerni hanem csakis az olyan magas szintű és fokú élménnyel mint az övé. Erre fel szóltam be tehát én, hogy az értelem is jó valamire a csodába belé, és talán Isten sem ítélheti el azt annyira és nem díjazza a gondolkozás helyett éls ellenében pl. a meditációs élményeket, amelyekből jelentem, hogy 23 éve én is jelentősen, tehát sokszor és intenzíven részesülök, arról, nem is beszélve, hogy a gyermekeim mennyi-Isten élménybe, tehát valós boldogságba és szeretetbe részesítenek, de még a szerelem is… – de, ugyanakkor nem tartom azt normális dolognak, hogy ezekkel érveljek és ezekre hivatkozva másokat letaccsoljak, amikor az megkísérli a szavak és a fogalmak szintjén is tisztázni pl. a kereszténység alapleveit, a keresztényi pozitív sprs-élményt (Ti., hogy az nem feltétlenül az imában való kéregetésről, illetve a kérésekre adott gyakorlati válaszokról szól, és nem is szólhat, hiszen vannak szükségszerűen “nem meghallgatni való” imák. Illetve, amit asztrológusként figyeltem meg 22 éven át, ti., hogy a karma feloldás nélkül, nem hallgattatnak meg ezek az imák.), azt a bensőséges és intim viszonyt Istennel, amiről a gondolat-indító is beszélt.
    Viola szerintem, csak abban próbált rendet tenni, amivel látom, keményen kivívta a haragodat, hogy felhívta a figyelmét az élményes Annának és neked, hogy talán a leg régibb motoros lévén közületek mind a nyilvánosság szintű közlésekben,m mind magát kereszténynek mondó, asztrológusként, tehát olyan sors-figyelőként, akit “a válaszok is érdekelnek”, nem csak a saját megható élményei, nem ártana jobban odafigyelnetek arra, hogy mit is írok tulajdonképpen, ahelyett, hogy gondolkozás nélkül, visszakézből kontráznátok.
    De ha nektek ez így jó, hát legyen. Vagyis, ha ti ennyire nem akarjátok, hát akkor nálatok és nektek “NE LEGYEN VILÁGOSSÁG-“, tehát ne legyen szó, csak ige, és ne legyen fogalom, hanem csak végtelen Csönd és mélységes szeretet. Merthogy nálam – nálunk a Világosság és a fény, tehát az igazság is éppen annyira fontos, mint az áldozat és a szeretet. 23 éves sorsfigyelés alatt ugyanis azta tapasztaltam, hogy sem nyomhatja el a másikat, és egyik sem előbbre való a másiknál, mert ahol ez így van, attól “Az Isten őrizzen”!

    • Emoke

      Kedves Szilárd, ahogy Anna is, legalábbis ahogy én láttam, és én is, épp azt mondtuk, hogy ILYEN IS van, csendben megélt, stb élmény. Nem azt, hogy csak ilyen van. Vagy esetleg azt, hogy jéé, számunkra ez inkább ilyen. Sőt, Anna azt írta, hogy tiszteljük egymás véleményét és megélését erről. Én is azt mondom, hogy van ilyen is, nem csak szavak és gondolatok. Szóval, akkor egyetéertünk. De akkor tényleg nem értem, miért kell erőszakkal győzködni, és olyasmiket állítani, amiket nem ismerünk? Pl hogy közlésben kinek van nagyobb tapasztalata? És egyáltalán, mit igazol ez?Mit bizonyít? Miért kell ezt mentegetőzésként felhozni? Avagy azért fogadjak el egy gondolatot, mert azt netán egy emberi gonolkodás alapján megítélt, bármilyen szempontból kompetensebb személy írta? Másrészt, mért sötétség az, amit én tapasztalok meg, a szent viágossággal ellentétesen,amelyeket ön és kedves párja? Mert ezeket éppen ön állítja, nem én. Épp előhozakodtam azzal, amit én is látok, nem az ön írásaival ellentétben, hanem azokat, ahogy ön mondja, kiegészítve.Talán a szavak korlátos szintjén nem tökéletesen. És higgye el, a gondolkodásra nem csak ön képes, ha már azzal vádol, hogy gondolkodás nélkül írtam választ. Ez csak egy nagyfokú arroganciát suggal számomra.

    • Szerettem volna én is ilyen egyszerűen megfogalmazni 🙂 De kicsit eltöltöttem az idő az Emoke-féle labirintusban. Nem baj gyakorlat teszi a mestert. 🙂

      • természetesen Szilárd hozzászólására írtam az előbbit.

      • Emoke

        Kedves Violetta, először is tisztázzuk, nem vagyok azonos az Anna nevű személlyel, innen fogva nem is állitottam soha, hogy sok lenne a szó, vagy ilyesmi. MIvel én lettem összevisszasággal vádolva, jó lenne tisztázni, hogy kinek is szól a hozzászólás(od).. Eléggé egyértelműen és világosan megfogalmaztam, amit gondolok, és érzek. Nem kell tessen senkinek.Ez egy vélemény. NEm valaki ellen szól, vagy szólt. Azt is elmondtam, hogy lehet, hogy tévedek. Viszont csak érdekességképpen, hogy lehet, hogy te tudod, ki és miért jut a mennyországba? Mert te egy fényességes lény vagy, mi pedig csak árnyéklények? Engem ez nem zavar, elejétől fogva ezt mondtam, hogy mindenkinek meglehet a saját világa, véleménye, gondolata. Nem kell ezért regulázni, skatulyázni. Vagyis lehet, csak nem biztos, hogy jó. “Én, mint asztológus?” Ez nem egy jó adag egoizmus? Pont ez lehet a csapdája az önhittéségnek. Engedtessék meg nekem, hogy a szavakkal le nem irható érzéseket fontosnak tartsam, mindamelllett, hogy igen, kell az értelem, a gondolkodás. Sose állitottam ennek ellenkezőjét. És hadd tévedjek, ha tévedek. És nem hiszem, hogy egy fotó rólam kevésbé tesz elfogulttá téged, szóval eltekintek ettől.

      • Kedves (nem az, az…) Emőke!

        Amit te itt művelsz, az, a fórumozási elvtelenség mintapéldája, mint az Annáé, aki bizonyos teológiai kérdéseknek a racionális boncolgatását lehurrogta, mondván, hogy az ő tiszta Isten-élményei sokkal többet érnek, mint az ilyen felesleges szófacsarások. A különbség csak az, hogy miközben ő ezt az infantilis kijelentését (Egyáltalán: “Hogy is került a csizma az asztalra?”), nyilvánvaló ártatlanságában tette, addig te, nem tudni, mi okból és célból félig meddig csúsztatott – rafináltan, félig pedig deklaráltan rám támadtál (A támadásra utaló világos szövegelemekről később..) látszólag “az ő igaza” védelmének a céljából, közvetlenül bibliai szöveg-hamisítással vádolva. Persze, hogy amikor ilyesmivel támadnak, igen is: egy asztrológust (!) – Bármekkora “egoval” is, amihez a szöveg környezetnek egyébként semmi köze nincs, tehát nyilvánvaló, hogy ezt is, csak az egyelőre titkos indíttatású támadás céljából emlegeted annyit. Mármint az állítólag bazi egomat. – az neki áll a jó szándékát és a tisztességességét bizonyítani. (Ti., hogy nem csak a Károli féle fordítás létezik, tehát nem hamisítok, amikor nem igét írok, hanem szót, és azt is megindokoltam metafizikailag, hogy miért?!) Erre fel azzal állsz elő, hogy aki védekezik (Mármint én), az – Veled szemben ugyebár, aki bátran és nyíltan annyira, de annyira változékony és változékonyságodban magabiztos vagy! – fél és szorong, és komplexált és frusztrált és imézs-vadász, és a többi, szóval, nagy bajban van, jól meg járta és nézheti magát, hogy nem kussolt még a te figyelmeztetésedre sem.

        És nézzük csak, hova vezet, és mennyire igaz ez a nagy Ego-vadászat:

        “Kedves Violetta, először is tisztázzuk, nem vagyok azonos az Anna nevű személlyel, innen fogva nem is állítottam soha, hogy sok lenne a szó, vagy ilyesmi.”

        – De igen is azt állítottad, hogy Annának igaza van velem szemben, aki akkor még csak ki sem fejtettem azt, hogy asztrológusi tapasztalataim szerint, akár még végzetes is lehet, ha a Szeretetet (Tapasztalást, odaadást, áldozathozatali készséget) szembe állítja valaki a Világossággal – fénnyel, stb. Vagyis, már a válaszod első mondatában nyílt színen arcátlanul hazudsz. (Meg teheted, hiszen csak Emőke néven vagy jelen, ami bárkit és bármit takarhat.)

        Korábban meg ezt a fölényeskedő szöveget nyomtad az én elvi érvelésemmel szembe, ki tudja, miért:

        “Semmi bajom a dimenziókkal, leképezésekkel, filozófiákkal, és hidd el, nem is vagyok teljesen párhuzamos ezekkel.”

        – Ez a Szabad Gondolat szöveg-minőségével meredeken szemben álló “párhuzamos” jassz – szóhasználatod, szerintem fénykép nélkül is jellemez.

        ” Azonban az is érdekes, hogy éppen nagy gondolkodól jöttek rá sok sok évi gondokodás és kategorizálás után, hogy minden iegyekezetük hiabavaló, mert Isten mindig több annál, mint amit meg tudunk róla fogalmazni, benne ragadni.”

        – Óriási! Ki hitte volna? Tudod, az én fiatal koromban még divatban volt olvasni, művelődni, így spiritualizálódni. Sok jó regényt olvastam akkoriban, aminek a visszhangja viszont máig el hat egyes körökben, kér, hogy a te köreidben nem. Nos, többek között tehát olvastam egy olyan regényt is, aminek a címe: Száz év magány. Abban volt egy szereplő (A Buendia család nemzettség-alapító pátriárkája), aki ugyancsak tudományos bizonyítékokat keresett Isten létezésére, és a teljes megbolondulása előtt, egy fényképezőgépet kattogtatva, rohangált ide s tova, azt képzelvén, ha le tudja végre fényképezni az Istent. Képzeld el, hogy ezt a nagyon humoros metaforát én akkoriban megértettem és megjegyeztem. Szóval, kedves Emőke, ha az, az Emőke vagy, ha nem, akire Viola gondolt, sokkal idősebb annál nem lehetsz ha ennyire fontosnak tartottad elmesélni itt a klasszikus viccet a 6 éves Pistikével, akinek az apukája éppen szörnyülködik azon, hogy az iszik és cigarettázik. Az semmi fater, de a tegnapelőtt még dugtam is.
        Nos drága Emőkém, ha hiszed. Ha nem, de nem a bazi egom miatt szerettem volna egy és két dologra felhívnom a figyelmedet, pl. nevetséges kiokításaiddal kapcsolatosan, hanem csak azért, hogy nehogy úgy járj, mint a Pistike édesapja. Képzeld el, hogy azokat a szabad-keresztényi közhelyek igaz, vagy hibás mivoltával, amelyekkel itt traktáltál engem végig én már vagy 3O éve tisztáztam a magam számára. És ha akkor nem sikerült, a 23 éves asztrológusi gyakorlatom talán mégis csak elegendőnek kellett lennie ehhez. Nem az én Egom elviselhetetlenül nagy drágaságom, hanem a te képzeleted túl szegény, ahhoz, hogy ezt felfogd és láthatjuk, hogy nem esett le a tantusz a negyedik figyelmeztetésre sem.

        “Másrészt érdekes a védekezésed, én nem támadtalak meg, és nem vagyok rosszindulatú, sem sátáni, sem hasonlók.”

        – Dehogy nem támadtál meg. Engem is megtámadtál és Violát is. Olvass utána! Ez már minősíthetetlen, vagyis szégyentelen hülyére vevése azoknak is, akik esetleg ezt az iránytalan csapongást még egyáltalán olvasásra érdemesnek találják.

        “Csak az gyanús, az a felsőbbségi komplexus, vagy hogy is nevezik, amivel te ugyanúgy abszolútumnak veszel egy gondolatmenetet, egy elméletet, és saját megtapasztalásaiddal igazolod. Ami nem baj, ha te teheted, akkor más miért nem?” –
        – Magas iskola Gerle Éva féle pszichologizáló “bemártásra”, majd egy újabb ordénáré hazugságra alapozott bicskanyitogatón szemtelen szemforgatásból. Hol és mikor neveztem én “ABSZOLÚTUMNAK” (Sicc!), bármely gondolatmenetemet is? “Ami nem baj” ugyebár…, Szóval, ha én le mocskolom nyilvánosan az anyámat, amit nem tettem meg, miért ne tehetné meg azt más is? Na, ezt a fajta “alapállást”, ami az egész licsi – locsi szövegedből kicsurog az olvasóra, nevezte Viola nálad az elemi (polgári) moralitás teljes hiányának.

        “És van, akinek másképp jó, mert ő más lélek, más személyiség, neki másképp hatnak az írások, a tanítások, sőt lehet, hogy teljesen képtelen szövegeket boncolgatni, de a képek, a zene mélyebb istenélményt adnak neki bármely filozófiai tannál. És ez mind belefér az Isten teremtésébe. Szerintem.”

        – Igen, megint Pistikénél és a szegény lemaradt öregapjánál vagyunk. “Mindenki másként csinálja…”, dalolták az LGT-sek a hetvenes évek végén… Sőt, mi több: Vannak nő, és gyermekgyilkoló pszichopaták is, akik Mozart, Chopin, meg Beethoven zenére kínozzák és ölik meg az áldozataikat és ez “mélyebb istenélményt ad nekik bármely filozófiai tannál. És ez mind belefér Isten teremtésébe.” Isten teremtésébe csakugyan minden belefér, de a Megváltásba már nem! Érted Emőke? A Megváltásba, nem hogy bele férnek a pszichopaták gyilkosságai és gátlástalan perverzitásai, sőt, garantálom, hogy benne is vannak, DE A MEGVÉLTÁSBAN MÁR NEM. Onnan ki vannak zárva! – Hát ezért kehet oly biztos abban Viola, hogy ezzel a Pistikés színvonaladdal, egyelőre távol állsz a mennybe jutástól. És ne replikázz azzal, hogy ő vagy én megváltódunk-e, vagy sem, mert most nem rólunk, hanem rólad van szó, aki a kettőt össze kevered és gőzöd nincs a kettő közötti különbségről és éppen azért engeded meg magadnak azt az iskolázatlan luxust, higy itt össze vissza locsogj, és másoknak az állítólag bazi egojával és egyebével – félelmével, komplexusával, stb, foglalkozzál.

        “Eléggé egyértelműen és világosan megfogalmaztam, amit gondolok, és érzek. Nem kell tessen senkinek.Ez egy vélemény. NEm valaki ellen szól, vagy szólt.”

        – Megint hazudsz. Egyértelműen ellenem szólt a bibliai szöveghamisítási vádad, majd Vilola ellen a többi lekezelésed.

        ” “Én, mint asztológus?” Ez nem egy jó adag egoizmus? Pont ez lehet a csapdája az önhittéségnek.”

        – Lehet, de nem biztos, hogy az. Előbb győződj meg arról, ha valakit ilyesmivel vádolsz, és csak azután ítélkezz róla. Ne te fogd rá, hogy aszongya: Csapdában van, mert védekezik, a hamis vádemelésem ellen.

        Engedtessék meg nekem, hogy a szavakkal le nem irható érzéseket fontosnak tartsam,

        – Engedtessék meg nekem, hogy erről a költői problémáról is tudjak, kamasz korom óta…

        “…mindamelllett, hogy igen, kell az értelem, a gondolkodás”

        Mellékesen, nemde? Nem lett volna ildomosabb ezt a nőies-csúsztatottan is, de rosszindulatú locsogások és vádaskodások előtt felfedezni és mielőtt a mocskolásba bele fogtál volna, gondolkozni?

        “És hadd tévedjek, ha tévedek.”

        Tévedj anyám, de ne mások rovására, hanem a magadéra!

        (Mellékesen: egyetlen osztályt sem jártam magyar tannyelvű iskolába. Ezért talán joggal elvárom azoktól, akik szerencsésebbek voltak mint én ebből a szempontból, hogy ha nem is tanultak meg helyesen írni anyanyelvünkön 12 év alatt, legalább a helyesírás-javító programokat, tessék használni. Persze, ez most első sorban Emőkének szól.)

  12. Kedves Emőke!

    A fenti hozzászólásomkor még nem jelent meg a nekem írt, relativizálón liberális hangvételű, sajnos finoman csúsztatva, tisztességtelen hozzászólásod. Azért tisztességtelen, még hogyha oly nőies finomsággal csúsztatva is, mert azt szuggerálja (tehát tisztességtelenül) a vitánkat esetleg követőknek, hogy én meg lennék sértődve és könnyekig hatolós sértettségemben itt neki fogtam volna védekezni, és ez nagyon nem így van! Én mindössze kiálltam egy elvi álláspont mellett és erről most i meg vagyok győződve, hogy helyes és ebből nem engedek. Ti., hogy racionális fogalmi érveléssel szemben szamárság hangulatos Isten-élményeket emlegetni, sőt, azokkal ellenérvként előállni. Ha te ebben az elvi álláspontomban kifogásolni valót találsz, írd meg bátran és tisztességesen, de ne célozgass légy szíves sértődésekre és sértődésből eredő védekezésekre, amikkor mindössze az eredeti álláspontom melletti szilárd kiállásról, amellett való – bármiféle fajta, de végső soron, csakis – érvelésről van szó. És ez akkor is így van, ha közben felsoroltam, hogy nekem is voltak és vannak esetleg az Annáéhoz, vagy a tiedhez hasonló Isten- vagy teljesség, vagy örökkévalósági és hallhatatlansági és csend élményeim, de még egyszer mondom, naiv infantilizmusnak tartom ezeket ellenérvekként használni egy elvi vitában. Remélem, végre – valahára meg lettem világosan értve?

    • Emoke

      És ki az, aki meghatározza, mit lehet elvi vitában felhozni, és mit nem? Másrészt, vannak tények. A parancsoló és türelmetlen magatartás pedig igen csak sokatmondó. A vitából pedig, mindenki azt olvas ki, amit tud, vagy akar. Ezért nyilvános ez az oldal. Most mondhatnám én is, hogy jaj, meg lettem támadva, nőiességemben sértve, stb, és jaj, nehogy már mások az ön hozzászólása alapján ítéljenek meg. Akkor én is így mondom, ez egy nyilvános fórul, ahol szabad, lehet gondolatokat közölni, cáfolni, megegyezni, ellenezni és igen, ki lehet állni egy nézőpont mellett nekem is, még ha nem is elvi. Meg lettem értve végre valahára? Aki meg ez alapján ítél meg, szíve joga, nem érzem szükségét, hogy valamiféle imázst megvédjek magamról. Ha cinikus lennék, mondhatnám, hogy az ego beszél önből is. Mert belőlem biztosan. 🙂

      • Kedves Emoke,

        Azt írod: “Kedves Szilárd, ahogy Anna is, legalábbis ahogy én láttam, és én is, épp azt mondtuk, hogy ILYEN IS van, csendben megélt, stb élmény. Nem azt, hogy csak ilyen van.” – De Anna nem ezt írta, hanem igenis azt, hogy nem lehet az isten-élményekről beszélni, mert azok nem érthetőek és kész, sőt, a beszéd, az értelem csak összezavar mindent!

        Erre írt Szilárd, és arra válaszoltál te minthogyha átvetted volna Annától a szót, én ezért az imént feltett neked intézett hozzászólásodban többször neked is tulajdonítottam ezt a nagyszerű megállapítást, mert emiatt az Annát helyettesítő, vagy mondhatni az ő véleményét védő, attól el nem határolódó fellépésed miatt. Ezért az összemossásért bocsánatot kérek, mert ugyan nem te fogalmaztad meg azt, hogy a sok szó az csak összezavarja az embert, de Szilárdnak az ehhez kapcsolódó – erre reagáló szövegébe kötöttél bele, hogy az bibilahamisítás. És most is arra utaltál, hogy Anna és te egy véleményen vagytok. Csak nem lehet tudni, hogy vajon csak nem veszed észre, nem érted, nem látod át, hogy Anna nem azt írta, amit te most előadsz, nem azt, hogy ILYEN is van, hanem igen is azt, hogy csak olyan istenélmény van, ami nem megfogalmazható, és a szó, a megfogalmazás az kifejezetten káros. És te is fejtegettél nekem ilyesmit, mikor azt írtad, hogy az csupán önkényeskedés, ha istent körül akarjuk határolni és bármit is ki akarunk zárni belőle, mert azt biztos a buta egonk teszi… – hát, nem olyan biztos. Másrészről az ego ellen, mint írtam nem az a megoldás, hogy akkor ítéletmentesek, vagy értéktudat és morál-mentesek leszünk, és akkor majd nem fog az ego az orrunknál fogva vezetni, de jó. Ez a két véglet, ami ugyanazt eredményezi. nem ez a megoldás, hanem az egyetemes értékrendhez igazodni, amihez persze nem elég szeretet-meditációkat végezni – amint Szilárd is írta, a Fény és a Szeretet egymás nélkül megromlik és önmaga ellentéte lesz.

      • “És ki az, aki meghatározza, mit lehet elvi vitában felhozni, és mit nem?”

        – Van olyan, hogy morál.

        “Másrészt, vannak tények.” – bizony vannak.

        “A parancsoló és türelmetlen magatartás pedig igen csak sokatmondó.” – kiről van szó?

        “A vitából pedig, mindenki azt olvas ki, amit tud, vagy akar. ” – A lehetőség megvan rá, kérdés, hogy érdemes-e.

        “Ezért nyilvános ez az oldal.” – Nyilvános oldal. Oldal! Nem wc és nem ház.

        “Akkor én is így mondom, ez egy nyilvános fórul, ahol szabad, lehet gondolatokat közölni, cáfolni, megegyezni, ellenezni és igen, ki lehet állni egy nézőpont mellett nekem is, még ha nem is elvi.”

        – Igen, mindent lehet, de érdemes-e.

        “Meg lettem értve végre valahára?” – elég sok az ellentmondás, de kétségtelen, hogy egyre egyértelműbb a valódi mondanivaló.

        “Aki meg ez alapján ítél meg, szíve joga, nem érzem szükségét, hogy valamiféle imázst megvédjek magamról.” – isten őrizzen az önkritikától, vagy a bűntudattól, ilyenekkel biztosan csak az egoisták foglalkoznak.

  13. Anna

    Visszatérve e bejegyzés eredeti címére, ami a ” a megoldás és az irgalom”…a kommenteket olvasva, ami eszembe jutott spontán, a “megoldás, az irgalom”, de amit most még erésebben érzek, az a szeretet, ami nem más, mint maga az Isten!!A Szeretet legyen veletek:)

    • Szakállas és évezredes, és persze: érzelgős, sőt: a kényelemben, kényelmes (nehézségek és erőfeszítések, valamint áldozathozatal nélküli) életben való reménykedésből eredő primér tévedés azt a “valamit”, amit mi Istennek, az arabok Allahnak, a Zsidók Jahvenek, a hinduk Nirvanának, a kínaiak Tao-nak (Tehát az utolsó kettő nem személynek, hanem helyzetnek, állapotnak) neveznek, a Szeretettel, vagyis az egyik részével – felével össze téveszteni. Tévedsz tehát “Édes Anna” :), 23 éves, gyakorlati sors- és isten figyelésem eredményeként garantálom, tehát nem csak másoktól – nálam avatatlanabbaktól – és nem csak olvasmány élményként állíthatom, hogy annak, amint mi Istennek nevezünk, nem csak Feminin oldala létezik (Szeretet), hanem maszkulin oldala-állapota-léte-alapja is: Világosság. Sőt: hogy a kettőnek az egysége maga Isten, hogyha már a mi fogalmainkkal akarjuk meghatározni, amire te törekszel, akkor: Igazság (Az egyetlen realitás!). Az Isten tehát a Szeretet és a Világosság (Fény), vagyis a Feminin és a maszkulin ős-princípiumok egymáson kölcsönösen áthatoló és egymást kölcsönösen megtermékenyítő Egysége. Ha majd szerelmes le4szel, illetve, ha majd fiú-gyermeknek, gyermekeknek az édesanyja leszel, kénytelen leszel Istennek ezt a két neműségét be- és elismerni. Máskülönben megromlik, korrupcióvá és méreggé, haraggá válik benned a szeretet, amit, egyelőre nincs ahogyan érzékelned.

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.