Halálközeli élmények és a tudomány

Egy néhány napja a szabad gondolat levelezőlistán a halálközeli élmények kerültek terítékre. Ennek kiváltó okát az origón megjelent cikk képezte, mely egy amerikai idegsebész halálközeli élményéről számol be. Lényege, hogy egy bakteriális fertőzés okozta agyhártyagyulladás következtében dr. Eben Alexander agykéreg működése teljesen leállt, és ez után kezdetét vette egy különös utazás, melyről gyógyulása után beszámolt az érdeklődőknek. (http://www.origo.hu/egeszseg/20121012-a-mennyorszag-letezik-egy-idegsebesz-halal-kozeli-elmenyei-newsweek.html). Érdekes módon a főáramú média az esetet “Heaven is Real” (A mennyország létezik) címszó alatt hozta le, annak ellenére, hogy a történet alanya egyetlen szóban sem tesz említést a mennyországról. Ez késztetett arra, hogy újra becsapjak a billentyűk közé. Többször utaltam már arra a jelenségre, hogy amikor egy kényes téma, vagy információ üti fel a fejét, azt a főáramú média (a hatalom), nem TÁM-ADja (TÁM-ADÁS), hanem “mellé áll” igyekezvén kisajátítani a dolgot, és az ő valótlan értelmezését terjeszteni a tömegek között. (Kb. ezt teszik a vallások a”Jézus” névvel.)
Tehát érdekes módon az amerikai magazin címlapján szereplő cikk és a később más nyelveken is megjelenő fordítások összemossák a jelenséget a mennyországgal. Vajon helyes dolog egy ilyen jelenséget összemosni egy az idők során meglehetősen elkurvult, elkoptatott fogalommal, melyet kétezer éve tépnek, szaggatnak csonkítanak, formálnak oly módon, hogy az ember még véletlenül se tapasztalja meg a félelem nélküli életet?
Amiről a cikkben szó van, már rég nem új. Soha nem is volt az. Ha az ember kicsit levetkőzne korlátaiból, személyesen is részesülhetne hasonló tapasztalatokban, de a programozott, leszabályozott elme folyton megakadályozza azt.

A továbbiakban kijelentések helyett egy néhány kérdést szeretnék megfogalmazni a témában, melyek segíthetnek tisztábban látni, hogy miről is szól a fáma.
Vajon, miért hangsúlyozza Alexander hogy az agykéreg működése teljesen le volt állva? “Állítása szerint néhány órán belül az agykérgének – amely a gondolatok, érzelmek kontrollálásáért felel, vagyis lényegében ez az agyterület, amely az embert emberré teszi – működése leállt.” Lehet, hogy pontosan ennek köszönhetően történhetett meg ez az utazás? Talán az évtizedek során beültetett programok az agykéreg működésének korlátozása következtében hirtelen eltörlődtek, vagy egyszerűen csak működésképtelenné váltak, háttérbe szorultak? Vajon ekképp nyerhetett betekintést az úriember az elme korlátain túli valóságba?
Vajon miért tiltják a “tudatmódosító” szerek használatát? Azért-e, mert őszintén aggódnak az egészséged miatt, vagy inkább azért, mert ha betekintést nyersz a programokon túli valóságba, nehezedre esik majd a programok szerinti működés, a birka-biorobot-fogyasztó üzemmód?
És miért nem tiltják az alkoholt? Azért-e mert az nem egészségtelen? Vagy pedig azért, mert tudják, hogy az lassú de biztos degenerálódáshoz vezet, ami által az ember “ártalmatlanná” válik. (És még fizet is érte!)
Szerinted, miért használnak a sámánok különböző növényekből kivont tudatmódosító (talán az agykéreg működését korlátozó) szereket? Azért-e mert a hippi mozgalom rajongói, és imádják, ha be vannak lőve? Vagy netán azért, mert ez által kapcsolatba kerülnek az emberi elme korlátain túli valósággal, ahonnan fontos információkat tudhatnak meg a lét kérdéseit illetően?
Fontos hangsúlyoznom, hogy nem arra biztatok senkit, hogy tudatmódosító szerek segítségével próbálja megfejteni a lét rejtelmeit, mert meggyőződésem, hogy ha valaki többet kap, mint amennyinek befogadására, megértésére fel van készülve, az végzetes is lehet számára. Ehelyett azon véleményemnek adnék hangot, hogy nem árt tudatosan az évszázadokon keresztül mélyen bevésődött programokat néha megkérdőjelezni, és az egyéni gondolkodás-felelősségvállalás útjára lépni, mert mindaddig, amíg elhiszünk minden tudományosnak nevezett információt csak azért, mert egy doktor, professzor titulus társul hozzá, addig a tekintélyelvűség csapdájában vergődünk, és halvány fogalmunk sem lehet arról, hogy miről is szól ez az életnek nevezett színdarab.

A Tudomány:
érdekes módon sok esetben az általa közkedvelt hallucináció szakkifejezést emlegeti e témában.
Kérdések:
Vajon lehetséges-e, hogy bizonyos hatalmi érdekek is fűződhetnek ahhoz, hogy az ember ne tudjon többet, mint amennyit tudhat, és bizonyos határokat még véletlenül se lépjen túl. Vajon lehetséges-e, hogy ha az ember megtudja, mi van a mesterségesen leszabályozott elme korlátain túl, ha betekintést nyer a programokon túli valóságba, nehezére esik majd a programok szerinti működés, a birka-fogyasztó-biorobot üzemmód? Ha igen, vajon elképzelhető-e, hogy vannak olyan “tudósok”, kik azért veszik fel vaskos havibérüket, hogy tudományos “tanulmányokkal” cáfolják az emberi eszencia létezését, mely lehet anyagtól független?  (ajánlom: a Pszichiátria a halálipar című filmet mely konkrétan rámutat erre a jelenségre: (https://szabadgondolat.wordpress.com/2012/03/09/pszichiatria-a-halalipar/)
Egy kicsit úgy látom a tudományt, melyet sok esetben lehetne az áltudomány szóval is illetni, mint ami feltételez valamit, és azt minden eszközzel próbálja bizonyítani, igazolni. A lényeg, hogy valamilyen módon eljusson a feltételezett, a bizonyítani kívánt “igazságig”. Közben természetesen vannak szakadékok, ki nem töltött hézagok, nagy általánosítások, de nem az a fontos, hanem az, hogy elérjen a bizonyítani KÍVÁNT “igazsághoz”. Rendszerint jön majd egy másik “tudós”, ki bebizonyítja a korábban bizonyított “tudományos igazság” 180 fokos ellenkezőjét.
Mennyire látjuk, hogy ha tudományos bizonyítékokra hagyatkozunk ahelyett, hogy a megéléseinkre figyelnénk, mindig csak egy piciny töredékével találkozunk a sok tudományos okoskodásnak, ami alapján talán felelőtlenség is lenne bármilyen nagy igazságot kijelenteni, nem is beszélve arról, hogy ily módon mindig az avatott tekintélyek (doktorok, professzorok, tudósok, kutatók) véleményét tolmácsoljuk, fecsegjük, nem rendelkezvén egyéni saját felismerésekből származó gondolattal.
Vajon helyes dolog, valamit elhinni csak azért, mert ahhoz egy doktor, egy professzor titulus társul? Vajon lehet-e ez a megvezetés egyik legerősebb eszköze? A fent említett filmben elég erős utalás van erre a jelenségre.
Hogy is kezdődnek az agymosó reklámok? “Klinikai tesztek bizonyítják…”, “Tudósok, kutatók igazolták,” stb… Ezeket a bevezetőket halván a bari, eszeveszettül vásárol mint egy gép.  Lehetséges-e, hogy ily módon esik a hétköznapi halandó, ki az igazat, mindig mások szájában keresi, a tekintélyelvűség csapdájába, észre sem véve, hogy amit tudásnak nevez, az nem más, mint a tekintélyektől származó, szürkeállományába beleprogramozott információcsomag.
Vajon a korátok között fetrengő emberi elmének egyáltalán helyes-e a korlátokon túli dolgok boncolgatásával foglalkozni addig, amíg a korlátain belüli teret sem ismeri?
Utószóként csak annyit, hogy a szóban forgó cikk tartalmát nem túl tanácsos készpénznek venni. Nem azért mert nem lehet igaz, hanem azért mert hasonló tapasztalatok, megélések és megértések hiányában abban is hinni kéne, mint sok más dogmában. Ha nem rendelkezel hasonló tapasztalatokkal, talán elég annyit kihámozni az egészből, hogy sokkal több minden van, mint amit jelenlegi tudásoddal képes vagy követni, megérteni, ezért kicsit kijjebb tolod a korlátaid, helyet teremtvén az új befogadására. (Ha fel szeretnél iratkozni a szabad-gondolat levelezőlistára, küldj üzenetet a lap aljén található kérdőívet használva.)

P.S. “”Élethosszunkkal is ugyanez a helyzet, ó nagy bölcsek. Hosszúsága a levélen megcsillanó vízcseppel egyenértékű. Az élet csakis annak gyümölcsöző, aki RENDELKEZIK ÖNISMERETTEL. Elkaphatjuk a szelet, darabokra törhetjük a teret, nyakékbe fűzhetjük a hullámokat, ám élethosszunkat nem uralhatjuk. Az ember értelmetlenül próbálkozik élete meghosszabbításával, főként azért, MERT EZZEL IS CSAK NYOMORÚSÁGÁT ÉS SZENVEDÉSÉNEK IDŐTARTAMÁT FOKOZZA. Valódi életet csak az mondhat magáénak, akit az önismeret iránti kiolthatatlan tűz hevít, hiszen egyedül csak ennek van értelme ebben a világban, MERT EGYEDÜL CSAK EZZEL VETHETÜNK VÉGET A JÖVŐBENI SZÜLETÉSEK LÁNCOLATÁNAK, ÉPPEN EZÉRT A TÖBBIEK LÉTE A SZAMARAKÉVAL AZONOS.

Az ostoba embernek a szent iratok ismerete, a vágyakkal telinek pedig már maga a bölcsesség is teher. A nyughatatlan embernek saját elméje jelent terhet, az önismerettel nem rendelkezőnek pedig saját teste (élethossza). Az idő patkánya megállíthatatlanul rágcsálja élethosszunk kötelét. A betegség termeszként falja fel az élőlények életerejét. Az éber készenlétben patkányra vadászó macskához hasonlatosan a halál is éberen őrködik élethosszunk fölött.