Lehet-e káros a meditáció?

Úgy érzem, nem kis kihívás a bűnről, a bűnhődésről és a bűnbocsánatról beszélni egy olyan világban, mely nem érti, és nem is akarja megérteni a bűn fogalmát, és teljes erővel tagadja annak létezését. Ettől függetlenül őszintén bízom benne, hogy sikerülni fog ezeket a fogalmakat a mai terminusok segítségével érthetőbbé tenni azon olvasók számára, akik velem együtt fontosnak tartják a Teremtés mindenhatóságával szembeni alázat gyakorlását.
Először is lássuk csak, mit takar a bűn fogalma.
Egy ideje azt mondogatjuk, hogy a bűn céltévesztést jelent. Viszont én úgy érzem, hogy bár szoros összefüggés van e két fogalom között, a kettő nem teljesen ugyanaz. A bűn és a céltévesztés a szabad akarat következménye. Amióta az ember szabad akarattal rendelkezik, azóta van lehetőség a tévelygésre, és az élet útjának megtagadására is. A bűn és a céltévesztés kölcsönösen táplálják egymást:
A bűn elhomályosítja a célt, és ha már megfeledkeztünk a célról, még több bűnt követünk el, mely lassan de biztosan teljesen elszakítja a lelket az éltető forrástól.
Ha a cél a legfelsőbb Igazság, azaz Isten, és az örök élet az eszköz, mely révén eljuthatunk hozzá, akkor teljesen egyértelmű, hogy a tartós céltévesztés és az életellenes cselekedetek, bűnök halmozása az élet elvesztésével jár. Ezzel arra a tényre szeretnék rámutatni, hogy a lélek nem mindenképp örökéletű, ugyanis szabad akaratából megteheti, hogy az élet rendjének, az élet szabályainak elutasításával halálra ítéli saját magát.
Nincs semmi logikátlan abban, hogy az életben maradásért fontos megkeresni, felismerni és betartani az élet szabályait.
Fontos tudatosítani, hogy nem minden cselekedet, nem minden magatartásforma szolgálja a célt és a célba érést. Vannak olyan cselekedetek, melyek révén tudattalanul elutasítjuk, eldobjuk magunktól az életet. Azokat a cselekedeteket, melyek ellenkeznek az élet rendjével, valamint a világegyetem törvényeivel, melyek már a mi születésünk előtt is jelen voltak, és melyek valószínűleg a mi távozásunk után is maradnak, nevezzük bűnöknek.
Gyilkosság: Például ha kioltjuk embertársunk életét, azaz elvesszük tőle a járművet, mellyel célba érhetne, azzal súlyos hibát követünk ellene, és önmagunk ellen. Ezzel a hibával valamelyest mi magunk is érdemtelenné válunk arra, hogy járművel, azaz testtel rendelkezzünk, mellyel haladhatunk a cél irányába. Az az ember, ki tisztában van vele, hogy milyen fontos eszköz az emberi test, képtelen bárkit is megfosztani tőle.
Hazugság: Ha őszintétlenek vagyunk, azzal is súlyos hibát követünk el, mert eltakarjuk önmagunk és embertársaink elől a valóságot és az igazságot. Ekképp nem telítődhetünk vele, nem válhatunk szabaddá, és nem kaphatjuk meg az örök élet ajándékát általa.
Gőg, büszkeség és önhittség: Ha gőgösek, önhittek és büszkék vagyunk, azzal is súlyos hibát, azaz bűnt követünk el, elsősorban önmagunkkal szemben, mert a gőgös ember, mivel többre tartja magát, mint amekkora (Isten vagyok), elveszíti rugalmasságát és a tanulás képességét. Ily módon az önáltatás sötét csapdájába esik. A még tiszta lelkű gyermekek rugalmasak, tanulékonyak, kíváncsiak, alázatosak. A bűnbe esett felnőttek merevek, felfuvalkodottak, gőgösek, mindentudók, önteltek.
„… És legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek,
mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány.
Mikor az ember megszületik, gyenge és rugalmas,
Mikor haldoklik, erős és kemény.
Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas,
Mikor száraz és merev, haldoklik.
A keménység és az erő a halál kísérői.
A rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki.
Ezért nem győzhet az, ami megszilárdult.”
Andrej Tarkovszki – Sztalker

A kisgyermek példája – Botránkozás és botránkoztatás
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat (régies: bűnre csábít) egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”
Még sokáig sorolhatnám a bűnöket és a hibákat, de ennek a gondolatcsomagnak nem az a célja, hogy reklámot csináljak nekik, hanem az, hogy megnézzük, mit tehetünk annak érdekében, hogy megszabaduljunk hibáink és tévedéseink terheitől.
Sajnos kissé meseszerűen hangzik, és bevallom, hogy korábban én is jobbnak láttam nem hinni, hogy léteznek olyan erők, amelyeknek az a dolguk, hogy megfeledkezzünk a helyes irányról, szem elől tévesszük a célt, utána meg olyan bűnöket (hibákat) halmozzunk, amelyek elhomályosítják a látásunkat, hogy nehogy újra megtaláljuk a helyes utat. Arról is szóltunk már, hogy ezeknek az erőknek könnyebb a dolguk, ha mi nem hiszünk bennük. Ha nem veszünk tudomást róluk, ha gyerekmesének tartjuk létezésüket, gyakorlatilag mindenféle ellenkezés nélkül engedjük, hogy (el-)irányítsák életünket.

A rossz hír az, hogy tudattalan emberként nagyon könnyű hibázni, olyan tévedéseket halmozni, melyek lassan, de biztosan elszakítanak bennünket az örök élet forrásától.
Minden bűn közül talán a gőg és ikertestvérei, az önhittség és a büszkeség a legveszélyesebbek, mert ők a felelősek azért, hogy lehetőleg soha ne jöjjünk rá, soha ne lássuk be, hogy tévedtünk, és rossz irányba tartunk. Ily módon minden egyes ember, aki nem ébred rá tévedéseire, mosolyogva és büszkén menetel a lélekvesztő felé.
Na de van egy jó hír is. Nevezetesen az, hogy meg lehet szabadulni a bűnöktől, a hibáink és a tévedéseink terhétől, és van lehetőség az elrontott élet helyreállítására. Viszont ezen a ponton is fontos figyelmes lenni, mert bár látszólag több megoldás is van, főképp azok számára, akik a „Minden út Rómába vezet.” hamis mantra szerint élik az életüket, valójában csak egy lehetőség van a hibák kijavítására, és a helyes irány betájolására.
Először megnevezem a helyes megoldást, a járható utat, megpróbálom érthetővé tenni, hogy mit takar, majd annak fényében rámutatok az átverés eszközére, és annak működésére is.

A büntetés, a vezeklés, a bűnbánat és a bűnbocsánat jelentése
Minden ember azt szeretné, hogy úgy hazudozhasson, úgy bánthassa embertársát, hogy annak ne legyen semmilyen kellemetlen következménye rá nézve. Ennek okáért hatalmas figyelmet fordítunk az óvintézkedésre, mely látszólag kivédi a felénk közeledő, jól kiérdemelt pofont, melynek az lenne a szerepe, hogy ráébresszen bennünket hibáinkra, hogy késztetést érezzünk annak jóvátételére, kijavítására.
Például, ha egy házasság tönkremegy annak köszönhetően, hogy a benne szereplő felek, be nem tartva a játékszabályokat, őszintétlenek és hűtlenek voltak egymáshoz, a legkézenfekvőbb óvintézkedés és megoldás látszólag az, hogy elválnak egymástól. Ilyen esetben érdekes módon mindkét fél a másikban véli felfedezni a súlyos hiányosságot, ami miatt nem működhetett tovább a házasság.
Ezen lépés megtételéhez a mai ember hatalmas támogatást kap a luciferi erők által fenntartott és éltetett ezoterikus mozgalmaktól. Ezen mozgalmak tanai közt mindenki talál magyarázatot, mellyel önmaga számára bebizonyíthatja döntése helyességét. Ez a spirituális önámítás, mely abban csúcsosodott ki, hogy emberek milliói hiszik azt magukról, hogy Istenek.
A legtöbben ma már képtelenek észrevenni, hogy a válás nem megoldás, hanem hátat fordítás, a hibák és azok következményei elől való menekülés, mely még súlyosabb hibák elkövetéséhez, és ha nagyon kitartóak vagyunk tévedéseinkben, tragédiához, vezet.

Hála a jóságos teremtőnek, a sorsot nem lehet átjátszani, az isteni rendet nem lehet teljesen felfordítani. Ezért ezen a létsíkon még létezik a „megvilágosodást” elhozó „pofon”, melyet a Teremtő kegyelme kínál számunkra azért, hogy ne mondjuk ki időnap előtt önmagunk felett a halálos ítéletet.
Ha valaki egy kicsit is kapiskálja a lényeget, már látja, hogy a tudattalan embernek hatalmas szüksége van ezekre a „kegyelempofonokra” azért, hogy megmaradhasson, továbbtanulhasson, a téves eszmék börtönéből megszabadulhasson.
Ha hibát követünk el, ha tévedünk, a lét felkínálja számunkra a hiba kijavításának lehetőségét, mely nem más, mint a vezeklés.
Bemásolom ide a vezeklés szó definícióját, hogy minden olvasó tisztában legyen annak jelentésével:
„vezeklés (lat. Paenitentia): a lelki életben az elkövetett bűnök jóvátétele, amire az igazságosság és a szeretet indítja a megtérő és tökéletességre törekvő lelket. A vezekléssel a szenvedő Krisztushoz kapcsolódik az ember és ővele kéri Isten irgalmát önmaga és mások számára. – A vezeklés főbb cselekedetei: a próbatétek és keresztek türelmes elfogadása, az állapotbeli kötelességek hűséges teljesítése, böjt, alamizsna, önmegtagadások.”
Az ember tehát nem azért kapja a büntetést, mert Isten bosszút akar állni rajta! Aki így érti, aki így értelmezi, az, véleményem szerint, rosszul, helytelenül érti és magyarázza.
A börtön, a kórház és a többi bűnhődési lehetőség, amit a lét kínál a tudatlan, „bűnbe esett” emberek számára, valójában csupán esély arra, hogy az ember átlássa a múltját, leleplezze hibáit, bűneit, tévedéseit és őszintén megbánja azokat annak érdekében, hogy a jövőben tisztán megláthassa és elkerülhesse ezeket a lelket hátráltató akadályokat. A vezeklés tulajdonképpen a lélek nemesedésének a folyamata, mely során a lélek képessé válik arra, hogy felismerje, mely cselekedetek és magatartási formák szolgálják az életet és a fejlődést, és mely cselekedetek visznek a megsemmisülés irányába.
Az „okos ember” önként belátja hibáit, és önként választja időnként a böjtöt annak érdekében, hogy megtisztulhasson, nemesedhessen. Az önként vállalt rendszeres böjt során az ember leleplezheti kisebb tévedéseit és kitörölheti önmagából ezen tévedések ismételt elkövetésére való hajlamot.
A rendszeres és helyes böjt által az ember megelőzheti az életellenes cselekedetek halmozása eredményeképp bekövetkező betegségeket, tragédiákat, fájdalmakat és kényszerböjtöket.
A „buta ember”-re a sors kényszeríti rá az úgynevezett bűnhődést, melyről az előbb elmondtuk, hogy valójában egy ajándék, mert még mindig jobb testi és lelki kínokat átélve vezekelni, mint elveszíteni a testet, a lélek nemesedésének eszközét.
A fent leírtakat röviden és tömören összefoglalva elmondhatjuk, hogy az életellenes cselekedetektől, a tévedések, hibák és bűnök terhétől a velük való szembesülés, megértés, és őszinte megbánás révén lehet megszabadulni.
A vezeklés tehát nem Isten büntetése, hanem az ő kegyelmi ajándéka, mely során a lélek még mielőtt elveszítené a testet, szembesülhet az életellenes cselekedetekkel, bűnökkel és azok következményeivel. A vezeklés által a lélek megerősödik, nemessé válik azokkal az erőkkel szemben, melyek arra késztetik őt, hogy tudattalanul és büszkén elvesse magától az életet. A tiszta lélek, a „megvilágosodott” lélek tehát az, mely különbséget tud tenni az életellenes és életet oltalmazó cselekedetek között.
Tudom, hogy a mai, ezoterikus tanok által megfertőzött elme elutasítja a vezeklés gondolatát, viszont ha az emberben van egy kevéske hajlam az őszinte önkritikára és önvizsgálatra, könnyen megértheti, hogy az a személy, aki elutasítja magától az életellenes cselekedetekkel való szembesülés lehetőségét, nincs, ahogy irányt változtasson. Ekképp büszkén, gőgösen és tudattalanul az élet helyett a halált választja magának.
Boldog az a személy, aki a vezeklés révén megúszhatja, hogy később teljesen „kiégjen”, közömbössé váljon és eldobja magától az életet, esetleg egy súlyos betegség vagy tragédia áldozatává váljon.

A válás
Visszatérve a válásra, fontos kimondani, hogy a végső döntés meghozatala előtt érdemes mindenkinek őszinte önvizsgálatot, önkritikát és „bűnbánatot” tartani, kicsit böjtölni, imádkozni és megvizsgálni, hogy mely hibák révén jutott arra a következtetésre, hogy el kell válni. Aki képtelen belátni, hogy az ő tévedéseinek, életellenes cselekedeteinek köszönhetően omlik össze a házassága, és sérül meg a gyermek lelke is, az nincs, ahogy megszabaduljon a tévedések terhétől, és a válás után hibát hibára, tévedést tévedésre fog halmozni egész addig, amíg teljesen elszakad az éltető forrástól.
A tragédiának természetesen nem kell bekövetkeznie, mert minden „megtérő bűnös”, azaz a hibáit beismerő és őszintén megbánó személy számára van lehetőség visszatalálni az élet útjára.
Az a bizonyos kereszt arra kell emlékeztessen minden egyes „céltévesztett” és „útvesztett” embert, hogy mindenkinek, aki őszintén belátja és teljes szívéből megbánja tévedéseit, és szeretne visszatérni az élet felé vezető útra, minden tévedése, minden hibája eltöröltetik.
Tehát nincs szükség a reinkarnációra, és a több életen keresztül tartó karmaoldásra, mert a krisztusi kereszt által mindenki lehetőséget kapott rá, hogy már most kilépjen a mókuskerékből, a szamszarából, a soha véget nem érő monoton ismétlődések poklából.

A meditáció
Egyre többen választják a meditációt azzal a céllal, hogy visszaszerezzék az életellenes cselekedetek elkövetése révén elveszített lelki nyugalmat és békét.
A vezetett meditációk az elcsendesülés, a légzés „tudatos” figyelése általi szabadulás, béke és nyugalom ígéretével kecsegtetnek. Volt alkalmam egy nepáli Vipassana meditációs központban mélyrehatóan is megtapasztalni ezt a luciferi átverést, melynek lényege a figyelem jó szándékú elirányítása, elterelése a lényegről.
Ha valaki megértette a fent leírtakat, látja azt is, hogy nagyon gyanús ez a szabadulási lehetőség, mert a szembesülés helyett az elfelejtést, a hátat fordítást javasolja, melyből nem születhet megértés, és tényleges szabadulás, csak halál.
Hangsúlyozom, hogy nem akarok senkit sem bántani, és elfogadom, hogy szabad akarata révén mindenkinek jogában áll olyan megoldásokat és szabadulási módszereket választani, amilyeneket akar. Ennek ellenére mégiscsak úgy érzem, hogy fontos kimondani bizonyos dolgokat annak érdekében, hogy akik kezdték sejteni, hogy hibát követnek el a meditációs meneküléssel, irányt változtathassanak, amíg nem késő.
Csak, hogy tisztán lássuk, hogy miről szól a játszma, képzeljünk el egy személyt, aki eddigi életében sokat tévedett, sok hibát, sok életellenes cselekedetet követett el, ezoterikus kifejezéssel élve sok karmát halmozott. Ezt a személyt a lelkiismeretének hangja folyton figyelmeztetni akarja, hogy baj van apukám, ez így nem mehet tovább. Őt meg zavarja ez a hang, meg akar szabadulni tőle, békét és nyugalmat kíván, ami mellesleg nem baj. De milyen békét, és milyen nyugalmat, mi alapján, milyen tettek fizetségeképp? Azt hiszem, ezen a ponton még a vak is látja az átverést. Ha ez az ember meg is kapná a ki nem érdemelt békét és nyugalmat, mit érne vele, mit tanulna belőle? Hogyan érthetné meg, miként tanulhatná meg, hogy mi helyes, és mi helytelen, mitől nemesedne a lélek?
Tehát az az ember, aki még nem szembesült tévedései és hibái súlyával, nem nyerhet békét, nem nyerhet valós nyugalmat. Ez az élet rendje. Viszont ha nagyon erőlteti, és ezért még behunyt szemmel menekülni, azaz meditálni is hajlandó, akkor megtörténik a végzetes átverés, és megkapja a hamis békét és a hamis nyugalmat, mely révén tudattalanul megtagadja és elveszíti életét.
Kedves embertársam, mint mondtam, nem bántani akarlak ezekkel a sorokkal. Egyszerűen csak felhívom a figyelmet, hogy a hibák és tévedések terhétől való szabadulásnak az útja nem a vezetett meditáció, mely egy hamis nyugalmat és békét hozva az elmére, a lélek életére tör, hanem az őszinte szembesülés és megbánás, a nemessé válás, a krisztusi tanítások megismerése, megszívlelése, megértése és gyakorlatba ültetése.
Nem meditálni, hamis nyugalmat és hamis békét gyűjtögetni jöttünk e Földre, hanem azért, hogy tapasztalás, szembesülés és megértések révén kivívjuk, kiérdemeljük a nyugalmat és a lelki békénket. A sírban bőven lesz alkalom meditálni. Addig pedig adjunk hálát a Teremtőnek, hogy rendelkezésünkre áll egy nagyon nagy lehetőség, mely révén megtanulhatjuk, mi okozza a halált, és mi az örök élet titka. Örüljünk annak, hogy itt még van kegyelem, mely lehetővé teszi számunkra, hogy tévedéseinket, életellenes cselekedeteinket őszintén megbánhassuk és lecserélhessük olyan cselekedetekre, melyek révén megkaphatjuk a belépőt az örök életre, egy hosszú és izgalmas felfedezőútra, mely során megismerkedhetünk a teremtés összes csodájával.

Végül ismételten felhívom a figyelmet a szellemvilág létezésére, mely hatást gyakorol az életünkre, és mely befolyásolja tetteinket, cselekedeteinket anélkül, hogy tudnánk róla. Ez a tény ma már, úgy érzem, nem szorul bizonyításra. „Médiumok” sokasága közvetít bolyongó, energiát és figyelmet kolduló, a köztes létben megrekedt szellemi lényeket, akikről a legtöbben azt hiszik, hogy nemes szándékkal jöttek.
Ezek nagy része jóval intelligensebb, mint mi. Következésképpen rendelkeznek azzal a hatalommal, hogy egy náluknál butább embert jó szándékúnak álcázott tanácsokkal megvezessenek, tévútra tereljenek. Az ő cselszövéseiket tehát önerőből lehetetlen átlátni és leleplezni. Felső segítséggel viszont lehetséges. Ez a segítség, mint már sokszor említettem, nem kötelező, de opcionálisan igényelhető és elfogadható.
Nem hiába javasolják a nagy „tanítók”, „mesterek” és „szellemi entitások” az önerőből történő megváltást! Nem hiába biztatnak arra, hogy csak önmagadban bízz, hogy önmagadtól várd a segítséget, hogy hidd magad Istennek. Tisztában vannak vele, hogy téged, még tudatlan és védtelen embert legyőzhetnek, megvezethetnek, de ha elfogadod a krisztusi segítséget, erőtlenekké válnak veled szemben. És ez nem mese.
Még senki nem űzött ördögöt önerőből. Viszont a Krisztus nevében már igen.
Egy nálamnál erősebb és intelligensebb szellemi lénynek nem parancsolhatok, csakis egy olyan személy nevében, aki fölötte áll a szellemi hierarchiában.
Egy katona, ki a földi hatalmi hierarchiában a báró alatt van, nem adhat parancsot a bárónak. Viszont ha azt az utasítást kapja a királytól, hogy dobja börtönbe a bárót, akkor megteszi, mert a király megadta neki a hatalmat. Tehát önmagától a katona nem tehet semmit a báróval szemben, de a király nevében már igen.
Ugyanígy van ez a szellemi hierarchiában is. Önmagunktól, önerőből nem parancsolhatunk egy nálunknál intelligensebb és hatalmasabb, minket megszálló és rabságba kergető szellemi lénynek, a király nevében viszont igen.
De fontos emlékeznünk rá, hogy az a király akinek hatalma van ezen entitások felett, kinek ezek az álnok szellemi lények muszáj, hogy engedelmeskedjenek, nem kényszerít bennünket arra, hogy elfogadjuk az ő segítségét. Az ő segítségét, az ő irányítását, mivel hogy szabad akaratot adott nekünk, csak és kizárólag a saját szabad akaratunkból, önszántunkból fogadhatjuk el. És ha elfogadjuk, akkor ténylegesen hatalmunk van a sötétség leghatalmasabb angyalai felett is. De ez nem azt jelenti, hogy pillanatokon belül okosabbak és intelligensebbek leszünk, mint ők, hanem azt, hogy a Krisztus király védelmébe kerülünk, amíg erősebbek, „intelligensebbek” nem leszünk, mint a megtévesztés mesterei.
Igenis téves az az elképzelés, hogy mindenki egyforma szinten van. Van, aki jobban, és van aki kevésbé ismeri az élet törvényeit és titkait. A sok „önmagam”, „önmagad” és „önmagunk” az önmegváltás nem létező opcióját kínálja számunkra. Ezen tanítások lényege az, hogy megnőjön az önhittségünk és az önteltségünk, ezáltal megtagadjuk az egy igaz forrást, és védtelenekké váljunk a nálunknál intelligensebb és ravaszabb szellemi lényekkel, a sötétség és a tudatlanság erőivel szemben. Óvakodjunk tehát az önmegváltást és az önmagunk dicsőségét hirdető tanoktól, melyek arra késztetnek, hogy megtagadjuk és elutasítsuk a krisztusi segítséget, mert bár kellemes és kényeztető istennek képzelni magunkat, az életünk forog kockán.

Kedves olvasó, egyedül csak rajtad múlik, hogy élsz a még mindig érvényes lehetőséggel és ajánlattal, vagy sem. Csak te dönthetsz arról, hogy elfogadod az ő segítségét és az ő irányítását annak érdekében, hogy megkaphasd az örök élet ajándékát, vagy sem. Ha úgy döntesz, hogy igen, akkor zárd be ezt az oldalt, és a legnagyobb alázattal és őszinteséggel kérd a Krisztus segítségét, hogy megvilágítsa az utadat, hogy leleplezhesd és kijavíthasd életellenes cselekedeteidet, hogy megláthasd, mit kell tenned annak érdekében, hogy a jövőben ne hátrafelé, hanem előre, az élet irányába vigyen a járműved! Ugyanakkor azt is tartsd szem előtt, hogy a halogatással a megtévesztőid malmára hajtod a vizet, és minél távolabb kerülsz az élet útjától, annál nehezebb lesz visszatalálni rá.

Szeretettel,
„egy Szabaduló Gondolat”

P.S. A következő Szabad Gondolat est alkalmával élőben is beszélhetünk arról, hogy miként kaphatunk válaszokat bizonyos sorsdöntő kérdésekre, és hogyan szabadulhatunk meg ténylegesen a múltban elkövetett helytelen cselekedetek okozta békétlenségtől.
Szívesen veszek minden javaslatot a helyszínt és a dátumot illetően.
Hangosan: