A most negatív hatalma – Mi lesz, ha feltétel nélkül megadod magad a jelen pillanatnak?

maxresdefault

Add meg magad a jelen pillanatnak”– hangzik a „tanítás” egyre gyakrabban és egyre több irányból azt sugallva, hogy a legjobb dolog, amit az ember tehet a „megvilágosodásért” az, hogy feltétel nélkül megadja, azaz átadja magát a jelen pillanatnak. Sajnos még Jim Carrey is erre biztat a Yes Man című filmjében.
Csábítóan hangzik ez a gondolat, de úgy érzem, fontos feltenni a kérdést, hogy az ember minek szeretné megadni magát: a jelen pillanatnak, vagy pedig az isteni akaratnak, mert a kettő nem minden esetben egyezik egymással.
A meditációról szóló bejegyzésben érthetően ki van fejtve, hogy nem minden cselekedet szolgálja az életet, és sajnos sokan még nem tudunk különbséget tenni az életet szolgáló és oltalmazó, valamint az életellenes cselekedetek között. Súlyos önáltatás és ugyanakkor önbántalmazás azt hinni, hogy a jelen pillanat minden lehetősége az életet szolgálja, melynek ha megadjuk magunkat, meg fogunk világosodni.
Neveket nem szívesen emlegetek, mert nem célom a személyeskedés, az avatott guruk, spirituális tekintélyek és megvilágosodást kínáló mestereket piszkálni, de aki nem csak olvassa, hanem érti is ezeket a sorokat, be tudja azonosítani, hogy ki(k)ről, és milyen mainstream és bestseller tanításokról van szó.
A „jelen pillanat” sokszor felkínálja azt a lehetőséget is számunkra, hogy súlyos, sok esetben helyrehozhatatlan hibákat kövessünk el. Így az az ember, aki feltétel nélkül megadja magát a jelen pillanatnak, tudattalanul eldobja magától az állandó megújulás és növekedés lehetőségét, az életet. Tehát az a bizonyos „Most Hatalma” nem minden esetben hoz jót követőire.
A “megvilágosodott” azaz nemes lélek az, mely azon kívül, hogy tisztán látja, hogy a „jelen pillanat” lehetőségei közül melyek szolgálják az életet, és melyek a halált, határozott nemet tud mondani azokra a lehetőségekre, melyek életellenes cselekedetek elkövetésére buzdítanak, és határozott igent tud mondani azokra a pillanatokra, melyek az élet kibontakozását szolgálják.
Kedves olvasó, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezt a tudást, ezt a nemességet megszerezni jöttünk a földre.
Arra a lélekre mely tudja mikor lehet nemet, és mikor lehet igent mondani többet „rá mer” bízni a Teremtő, mint arra a lélekre, mely mindig arra hajlik, amerre a szelek fújnak. Azt az embert, akinek nincs tartása, aki minden körülmények között átadja magát „a jelen pillanat” kínálta kísértéseknek és lehetőségeknek, az Isten is megkíméli a számára fölösleges tudástól, mellyel nem tudna mit kezdeni.
Kedves olvasó, nem akarlak meggyőzni semmiről, helyette arra buzdítalak, hogy te magad is elmélkedj el ezeken a dolgokon, hogy te is kapcsolódj a krisztusi erőkkel annak érdekében, hogy ráébredhess arra az egyszerű dologra, hogy a jelen pillanat kínálta lehetőségek nem minden esetben szolgálják a „megvilágosodást”. És arra az emberre, aki képtelen különbséget tenni a lehetőség és a kísértés között, nem bíznak többet, mint amennyit a jellemtelensége és részrehajló mivolta lehetővé tesz számára.

Egy példabeszéddel fejezném be ezt a kis bejegyzést hangsúlyozva azt a tényt, hogy nem a becsvágyó és dicsvágyó önmagam igazát bizonygatom, hanem egy olyan igazság mellett szólok, mely annak ellenére, hogy nem tőlem származik, a Fennvaló kegyelméből számomra is elérhetővé és érthetővé vált.

A talentumok
14Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30 A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”

Szeretettel,
„egy Szabaduló Gondolat”

Hanganyag hamarosan

Advertisements
Categories: Minden | 64 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

64 thoughts on “A most negatív hatalma – Mi lesz, ha feltétel nélkül megadod magad a jelen pillanatnak?

  1. A most – ban élni nem jelenti azt, hogy mindenre igent mondok. A most épp azt jelenti, hogy mentes vagyok a félelmektől, (mivel azok az időben léteznek), és lehetőségem van arra, hogy a helyzetet a maga nemében ítéljem meg, pontosan abból kifolyólag, hogy sem a múlt, sem a jövő befolyása alatt nem állok. Ilyenkor tudok, ha úgy tetszik, szeretetből cselekedni, mert “tiszta” vagyok minden káros befolyástól. Ez a most nem egyenlő azzal, amikor a félelmeimtől menekülve a “legalábbeztmostkiélem” hozzáállással élek a “most”-ban. A most a hurrikán szívében való megnyugvás, a menekülős most pedig szorongásoktól átszőtt habzsolása az életnek.

    • Tetszetősek szavaid, Emőke.
      De hogy lehetne egy anya mentes a múlt és a jövő befolyásától?
      Az élet, mely a múltból a jelenen keresztül a jövő felé tart, tudatlanul megtagadható-e a mostban?

      • Emoke

        És milyen anya az,aki folyamatosan a félelmeiből táplálkozva reagál a gyermekére? Az, ami vagyok, az a múltam, ami velem történt, de MOST van itt, ebben a pillanatban, hisz én is most vagyok itt. Ami lesz, a jövő, de az csak kép, még nincs itt. Épp arról van szó, hogy úgy lehet teljesebb jövőt “építeni” , hogy a jelenem teljes. Akkor már építeni sem kell, épül magától. Amúgy meg, ha belegondolsz, nincs olyan pillanat az életedben, ami nem most van. Érdekes, nem? A kérdés nem az, hogy most most van-e, hanem az, hogy jelen vagyunk-e ott, ahol vagyunk. Szerintem erről szól az egész. És az élet, ami VAN, a jelenben, a most-ban sosem tagadható meg. Ha igen, akkor nem ugyanazt értjük most alatt. Másrészt, a MOST épp a tudatosság feltétele.

      • Lehet-e teljes a jelened, ha nem szabadultál meg a múlttól?
        Azt hiszed-e, hogy megszabadulhatsz a múltadtól egyedül, önerőből?

  2. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    A mostban, avagy a pillanatban élés tanítása talán sokak számára azért jelent(het)i, hogy az a megvilágosodás egyik kritériuma, mert automatikusan a jót rendeli hozzá. Bevallom őszintén, ilyen vonatkozásban még én sem gondoltam mélyebben bele a pillanatban élés, létezés fogalmába. Olvasva ezt az írást, be kell lássam, hogy nem mindegy – főleg, mert igen röpke kis intervallumról van szó – , hogy annak a pillanatnak milyen az előjele, +, avagy -. S hogyha az ember egy negatív előjelű pillanatot sokszoroz meg, abból pozitívan igen csak nehezen lehet kikecmeregni. Az hiszem, hogy ebben az öt versszakban benne van, hogy milyen is legyen az a pillanat:

    PILLANAT(OK)

    Pillanatok sorakoznak
    egymás után sorjában.
    Vajon melyik pillanatban
    élünk igaz formánkban?

    Ha a múltra csak gondolunk,
    már nem vagyunk jelenben,
    s hogyha célokat tűzünk ki,
    veszünk el a jövőben.

    Jelen pillanat csak egy van,
    az csupán EGY pillanat,
    s azt igaz örömben élni
    így nem is oly nagy falat.

    Ezt az árva pillanatot
    kell csupán ismételni,
    s pillanatról pillanatra
    jelenléttel megélni.

    Gyermekin könnyű feladat
    pont időben létezni,
    csupán a sötétséget kell
    Égi Fényre cserélni.
    (2015. 02. 19.)

    Köszönöm az írást, szeretetteljes napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

  3. Schmidt Károly

    Kedves Szabad Gondolat!
    Vissza kellett, hogy jöjjek, mert eszembe jutott valami, melyet el kell, hogy mondjak. A pillanat lehet negatív előjelű is, mert lehet, hogy annak a pillanatnak pont az a feladata, hogy tanítson, vagy hogy kicsit csúnyában fogalmazzak, koppintson oda, ahol a tanító jellege leginkább eléri célját. A tanulónak kell(ene) tudatosnak lennie ekkor, hogy meglássa benne a “jót akarok Neked” -et, hosszabb távon, s ez is a pillanatban élés egyik formája. Ehhez viszont ennek a pillanatnak ilyennek kell lennie. És hogy ne kelljen ilyen pillanat(okk)al szembesülni, ahhoz már szükségeltetik egy valamelyest megvilágosult állapot.
    Jó egészséget kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

    • Köszönöm soraidat, kedves Károly.
      Adja a jóságos teremtő, hogy soraidat továbbra is magas fokú alázat és a lét rendjével szembeni tisztelet hassa át!
      Derűs napokat! 🙂

  4. Anna

    “Vajon előbb egy másik világba kell-e kivándorolnunk, hogy Istennel találkozhassunk? „Isten, hol is vagy tulajdonképpen?” …Isten itt van. Nem Ő az, aki hiányzik, hanem mi nem vagyunk itt. Mi nem vagyunk jelen Istennel szemben. Nem vagyunk jelen magunkkal szemben sem, és nem vagyunk jelen felebarátaink számára sem. Nem vagyunk jelen az életpercben, amelyben pedig ott az egész teljesség és kegyelem. És benne van az Isten, hogy Őt megéljük”.( Henri Boulad)

    • Emoke

      Csodálatos pontosság. Boulard atya tudott valamit.

    • Nagyon helyes, de ha kísért a múlt, lehetünk-e jelen?

      • Hiszen épp ezt mondom. Nem lehet. A mostban élni nem azt jelenti, hogy megtagadom a múltat, ellenkezőleg. Épp ezért kell megérteni, meglátni, feloldozni, feldolgozni, stb. hogy békében lehessen élni a jelenben. (Biztosan te is láttál már olyan személyt, aki képtelen erre, ahogy mondod, kísérti a múlt.) Ennek kiemelt része talán épp a megértés, és az ezt követő elengedés. Azzal sok dolog megváltozik, beépül. Akkor jelen tudok lenni. Egyébként sose gondolnám, hogy egyedül lehetséges, de miért is kell ezt ennyire bizonygatni? Isten minden(ki)ben ott lakik, és mindenhonnan üzen. És mindezt MOST.

      • Miért üzenne, miért tapadna rám, miért erőszakoskodna Isten, ha nekem korbábban szabad akaratot adott, és én meg elutasítom az ő segítségét?

      • Emoke

        Ki beszélt itt erőszakról? Rátapadásról? Segítség elutasításról? Épp arról van szó: a lehetőségről. Mindenkinek adott, aztán mindenki választ.Bár kérdezhetném azt is, hogy miért NE üzenne Isten, hiszen te mondod, hogy nélküle semmi nem lehetséges, akkor hogy is van ez? Talán ha elindulok felé, nyiott vagyok rá, akkor veszni hagy? Ne haragudj, ez nekem sokkal inkább emberi tulajdonságnak tűnik. Avagy akkor mit értesz az ő segítsége alatt, ha nem azt, hogy SEGÍT? És ugyan miért ne üzenhetne? Hiszen ő Isten! Még mindig eldönthetem a “korábban kapott szabad akaratomból kifolyólag”, hogy követem vagy sem.

      • Persze, hogy üzen. Eddig is üzent. És ezután is üzenni fog, ha elfogadjuk az üzenetét. Na de elfogadjuk-e az üzenetét Emőke?
        Te elfogadod az ő üzenetét? Biztos vagy benne, hogy semmi nem áll az ő üzenete és közötted?

      • Emoke

        Egyszer azt állítod, hogy Isten nem üzen. Most meg azt, hogy igen. Azután meg ítélkezel, vagy elagábbis abból az irányból teszed fel a kérdést. Itt csupán tényekről van szó, semmi egyebet nem mondtam én sem, mint a döntés szabadságát. Akinek füle van, hallja meg. Engedtessék meg nekem, hogy ne itt osszam meg, hogy számomra mit és hogyan üzen Isten, és az is engedtessék meg, hogy megjegyezzem, a téma tárgyalásától, észervettem, azzal hárítasz, hogy bűntudatot kelteni akaró kérdéseket teszel fel, mint: “Te elfogadod az ő üzenetét? Biztos vagy benne, hogy semmi nem áll az ő üzenete és közötted?”.Csak röviden, igen, elfogadom, és nem, nem vagyok biztos. De ettől nem érzem magam nyomoréknak, sokkal inkább szeretve, mert ő mindig jelen van számomra és ettől vagyok az ő gyermeke. Talán hibázok, de ezért nem vonja meg tőlem a szeretetét. Ez az én istenképem. (Egyébként e témában tőlem sokkal tapasztaltabb szerzők mélyreható gondolatokat osztottak meg, érdemes picit talán utána nézni.)Jó, vagy nem jó, én így élem meg, így vagyok vele kapcsoltban, itt tartok, így vagyok szabad, békés, stb. Azt látom, nagyon negatív oldalról közelíted meg őt, és ezen keresztül mindenkit. Mintha a leglényegesebb dolog maradna ki, elfogadni, szabadon hagyni a másikat. Talán ez lenne a szeretet. Nem akarni a saját képmásomra formálni mindenkit. Legkevésbé Istent.

      • Emőke mai hozzászólása hogy keveredett a februáriak közé?

      • Tamás, nem teljesen értem én sem a wordpress működését. Én nem befolyásolom, nem rakocsálom a hozzászólásokat. Még csak le sem törlöm őket, még akkor sem, ha úgy szidnak, mint a bokrot 🙂

      • Emőke, Nem állítottam azt, hogy Isten nem üzen! Azt mondta, hogy miért mind erőlködne, ha én elutasítom az ő segítségét. Persze, hogy üzen, és próbálkozik. De ha én szabad akaratomból elküldöm őt, miért erőszakoskodna tovább? 🙂
        Nagyon félreértettél. Az önérzet, az ego ordított belőled Emőke, de látom benned az alázatot is, mely nem hagy téged elveszni.
        Igen, biztos vagyok benne, hogy Isten szeret. És sokáig eltart az ő türelme.
        Bajod van neked (is), mint ahogy nekem is sok sok öntelt ezoterikus embernek a bűntudattal. Pedig ha tudnánk, hogy csak az mentheti meg az életünket, örülnénk neki.
        Emőke, ha sosem lenne bűntudatod, hogyan jutnál egyről a kettőre? Miként jöhetnél rá, hogy voltak téves lépések az életedben, melyeket a jövőben őszintén le szeretnél cserélni olyan lépésekre, melyek nem eltávolítanak hanem közelebb visznek az (örök) élethez? Lázadozol rendesen, de ez teljesen rendben van. Engem sem tudott volna senki megállítani abban, hogy lázadjak, hogy kiálljak a saját igazamért. És még most is megteszem néha, ha nem veszem észre magam. Visoznt fontos ügyelnünk arra, hogy a lázadozásunk ne homályosítsa el teljesen látásunkat.

        A te istenképed kit érdekel Emőke? Szerinted Istent érdekli a te Istenképed, szerinted isten a te kedvedért kihagy a mindenhatóságából a végtelen, korlátokat nem ismerő mivoltából? Őszintén!
        A te Istenképed ugyanúgy mint az én Istenképem nem Isten, hanem egy bálvány, amelyről tisztán írnak az újszövetség sorai.
        Nekem és neked nem az általunk kreált istenképhez kell ragaszkodni, hanem a végtelen mindenható Istenhez, melyről nagyon szépen tisztán és érthetően ír a Biblia, és szépen szól a lélek, ha odafigyelünk annak szavára.
        Meg van írva az is, hogy ha az ember istenképeket képez, azaz gyárt magénak, akkor előbb utóbb ő maga is olyanná válik mint az általa kreált élettelen és korlátos képzetek.
        Bízom benne, hogy tévedek Emőke ebben a tekintetben, de most úgy érzem, hogy a te fejed is, mint az enyém is tele van még sok sok részigazsággal, hangzatos ezoterikus eszmével, melyek mint kőfalak határolnak el bennünket az igaz Istentől.
        Hangsúlyozom, én annak örvendek, ha ez nem így van. Viszont a reakciódból ítélve nagyon is ragaszkodsz bizonyos szerzők, ET-k hangzatos részigazságaihoz, akiket többre tartasz magadnál, még annak ellenére is, hogy meg van írva az élet könyvében, melyet nem Murok Matyi és Móricka írt, hanem a lélek, hogy nem a korlátos elmétől kell nekünk inspirálódni, hanem a mindenhatóhoz, mely azt akarja, hogy soha ne álljunk meg a hozzá vezető úton.

        Ne légy makacs, és önérzetes. Nem rossz szándékkal írom amit írok. Isten tényleg szeret téged. Biztos vagyok benne. Ezért is találkozol néha olyan gondolatokkal, melyek kibillentenek a hamis nyugalomból, a hamis békéből.
        Miután kissé túl őszinte voltam hozzád, szívem legtisztább szeretetével Ölellek!

  5. Mea

    Szerintem az, hogy megadod magad a jelen pillanatnak nem azt jelenti, hogy gondolkodás nélkül elfogadsz mindent és megadod magad mindennek. Ha zenélsz, átadod magad a zenének, te magad leszel a zene. Ha mosogatsz, ha fürdesz, ha sétálsz, ha beszélgetsz, ha olvasol, azt a maga teljességében teszed. De lehet ezt anélkül is, hogy bármit “csinálnál”, egyszerűen csak átadod magad a pillanatnak és Figyelsz. A pillanat megélése nem eredményezi az ösztönök korlátlan áramlását, az eszetlenséget, az megintcsak korlátoltság volna. Megélni a pillanatot pusztán annyit tesz, hogy ami amúgy is történik veled, amit amúgy is csinálnál azt a maga teljességében éled meg. Az, hogy mit élsz, az választás. Minden pillanatot mi választunk, mindenki a saját tudatossága szerint. Én így látom.

    Kedves Szabad Gondolat, élted már át a MOST-ot valaha (akár egy pillanat erejéig)?

    • Kedves Tímea, abból az aspektusból, melyből te közelíted a dolgokat, helyesnek vélem a meglátásod.
      Az, hogy én éltem-e meg, vagy sem, nem fontos. Kinek és miért bizonygatnám az ÉN nagyszerűségét? 🙂

      • Mea

        Engem csak érdekelt, mint puszta érdekesség hogy volt-e ilyen élményed. Egyébként szerintem fontos, vagy legalábbis említésre méltó.

  6. Elj a Most- ban. Sokan allitjak, hogyha teljesen atadod magad a Most pillanatanak, akkor nincsenek gondolataid. Ha minden pillanatban a Mostban elsz, akkor gyakorlatilag sosincsenek gondolalaid. Azert megkerdeznem azt, aki azt allitja, hogy mindig a Most- ban el, hogy tenyleg mindig minden piilanatban gondolat mentes? Vagy idonkent eszukbe jut a mult, vagy a jovo, vagy egy fantazia kep, vagy barmi ami nem Most van?
    Tovabb megyek… azt is mondjak, mivel csak a jelen pillanat szamit ne legyenek terveid, celjaid, sot! meg motivaciod sem! (Mooji, Bashar)

    Errol a Hair cimu film jut eszembe, ami tenyleg a szabadsagrol szol, bar kerdes milyen aron. Utcan elnek, drogoznak, csaladjukat elhagyjak, koldulnak, azt sem tudjak ki kinek a gyereke. ( egyebkent imadom azt a filmet, mert van valami tenyleg nagyon jo feelingje). Viszont mikor Berger eljut oda, hogy onfelaldozza magat Bukowskiert, talan a film legszebb resze es szem nem marad szarazon.

    • Tetszik! Szembesítettél a múltammal. Szerettem én is a Hair-t.
      Egyébként nagyon veszélyes tanítások szállingóznak egyre sűrűbben, szép csomagolásban. Báránybőrben…

  7. Olvastad a Most hatalmát?
    Ha igen, csodálkozom, hogy azt olvastad ki belőle, hogy a mostban élni, a mostra koncentrálni azt jelenti, hogy mindent szabad és gátat engedhetünk bármiféle ösztöneinknek.
    Mindig élmény rácsodálkozni arra, hogy ugyanazok a sorok, ugyanaz a tanítás, vagy eszmefuttatás kinek-kinek a saját pillanatnyi állapota, személyisége szűrőjén keresztül mennyire más értelmezést hozhat ki.

    • Kedves Zsuzsanna,
      Bevallom, közvetlenül nem olvastam. Azon személyek életéből próbálom kiolvasni, akik olvasták, és követik E.T. tanait.
      tyűű ez kemény: Most nézem kezdőbetűket: Extraterestrial 🙂

      Ez csak egy nézőpont, Zsuzsa. Nem egy általános szabály. Sokan úgy élik meg a most-ot, hogy nem árthat, ha elolvassák ezt a bejegyzést.
      Viszont vannak, akik úgy élik meg, hogy nem aggodalmaskodnak a holnap problémái miatt, hisz a mának is megvannak a maga problémái, melyek elegendőek mára. 🙂

      Derűs napot!

      • Hogy olvastam a Most hatalmát, és alkalmazni kezdtem, számomra az egyik legnagyobb jó volt, ami velem történt. A másik A csodák tanítása.
        Nem azért, mert a jelennek is megvannak a problémái. Ellenkezőleg. Inkább azért, mert kevesebb probléma lett a jelenben. Korábban minden problémát őrizgettem, dédelgettem, leporoltam, élesztgettem. Már sokkal inkább képes vagyok arra, hogy minden nézeteltérést, problémát, akkor próbáljak megoldani, amikor megtörtént. Ha sikerül, akkor elfelejtem, továbblépek. Azokat a problémákat, amiket nem tudok most megoldani, mérlegelem, hogy mikor tudom megoldani, de most nem rágódom rajta. Nem pörgök rajta. Ha úgy érzem, sose tudom majd megoldani, akkor arra figyelek, most milyen lehetőségeim vannak, merre induljak.
        Másrészt nem jár annyit az eszem azon, hogy mi lesz, hanem mepróbálom értékelni a jó dolgokat, amik most vannak.

      • Amit írsz, rendben van.
        Azt viszont megkérdezném, hogy képes vagy-e egyedül megoldani a jelen problémáit?

      • “Amit írsz, rendben van.
        Azt viszont megkérdezném, hogy képes vagy-e egyedül megoldani a jelen problémáit?”
        Ez alatt a kérdésed alatt nincs ott a válaszadás lehetősége, ezért itt válaszolok.
        Ez a poszt nem azzal volt kapcsolatos, hogy a problémáinkat egyedül oldjuk-e meg, vagy sem. Persze attól még lehet erről a témáról is csevegni. Számomra lényegesebb az, hogy ha meg lehet valamit oldani a jelenben, akkor nem halogatom. Ha nem lehet megoldani, akkor mérlegelem, mikor lehet majd, de a jelenre nem nyomja rá a bélyegét, nem pörög az agyamban.
        Természetesen a probléma jellegétől függ, hogy hogyan oldom meg. Ha egyedül is megy, akkor egyedül. Ha elvi támogatásra van szükségem, akkor a Most hatalmát, vagy a Csodák tanítását hívom segítségül. Ha más emberek tudnak segíteni, akkor megkeresem, ki tud segíteni a probléma megoldásában.

      • És szerinted a más emberek, akik épp olyan korlátosak, mint én vagy te, segíthetnek megoldani egy olyan problémát, mely korlátosságuknál fogva őket is meghalad? Miért isteníted E.T-t? Miért vagy meggyőződve arról, hogy ő Isten akaratát közvetíti számodra? Azért, mert hangzatosabb mint egy két olyan tanítás, mely a szembesülésre biztat?
        Ha a vak vezeti a világtalant, szerinted mekkora az esélye annak, hogy együtt megtalálják a helyes utat?
        Ez a bejegyzés nem arról szólt, hogy ne próbáljuk a mában megoldani a ma problémáit, mert Jézus is azt mondja, hogy nincs szükség a mában a holnap problémáira is, mert elég a mának a maga problémája.
        Ez a bejegyzés egyszerűen csak arról szólt, hogy nem minden most kínálta lehetőségnek kell Igent mondjon az ember.

      • “önkényes teóriákat, amelyeket vallottam és amelyeket te is vallasz”
        “ugyanaz a báránybőrbe bújtatott álnok program működtetett engem is, mint téged.”
        “tehát a véleményed, miszerint a lelkünket nem tudjuk feláldozni, egy korlátos még mindig növekedésben lévő gyermek véleménye. nem az istené.”
        “te ezt a lehetőséget szabad akaratodból elutasíthatod. Annak meg az a következménye, hogy táplálék nélkül maradsz és elfogysz”
        Nagyon sajnálom, hogy abban a hitben élsz, hogy ezeket a szavakat Isten sugallja neked. Nagyon sajnálom, hogy éppen elhiszed, neked jogodban ál mások útját Isten nevében minősíteni.
        Én magam is úgy érzem, Isten segít, az égiek segítenek utamon. Amely egy út. Nem hiszem, hogy Isten trónusa mellett ülök, és nem hiszem, hogy én mondhatom meg másoknak, Isten mit üzen nekik. Főleg csacsiságnak tartanám, hogy Isten nevében ismeretlen embereket gyereknek nevezzek, mert más a véleményük, tapasztalatuk, mint nekem. De ha a te istened erre buzdít téged, akkor bizonyára most így van rendjén a Te utadon.
        Tolle nem hasonlítható Istenhez. Egy olyan ember, akinek a könyve sokat segített nekem. Te viszont nem olvastad, és egy isteninek tartott sugallatra hivatkozva fikázod a szerzőt és könyvet.

      • Sajnálom Zsuzsa, félreértettél. Vess el mindent, amit mondtam. Ha egyszer majd valamiért úgy érzed, hogy Krisztustól is tanulhatsz valamit, akkor hívd be őt az életedbe. Felejts el mindent, amit mondtam, mert egyáltalán nem azt értetted, amit mondani szerettem volna. Beleütközött az egód az általam leírt szavakba.
        Mivel idejöttél, mivel olvastad, amit írtam, úgy éreztem, hogy hamis és félrevezető vállveregetés helyet kötelességem azt mondani, amit a legtöbb barátodtól nem fogsz hallani, még akkor is, ha az kibillent téged a nyugalmi állapotodból, és haragudni fogsz az én személyemre.
        Amit most mondok, magamról mondom, hogy ne kelljen védekezz. Isten segítségével te ítéld meg saját magad, hogy rád ez mennyire vonatkozik:

        A gőg, az önteltség, az önhittség, a felfuvalkodottság, a büszkeség, valamint a hamis Önmagam tanok, melyek nyomai még mindig bennem vannak, eltakarják szemeim elől az igazságot.
        ha te ezzel már nem vagy így, szívből örvendek neked. Ha így vagy, de azt hiszed, nem vagy így, őszintén sajnállak. Ha így vagy és már látod is, veled együtt ünnepelek.

      • „Ha egyszer majd valamiért úgy érzed, hogy Krisztustól is tanulhatsz valamit, akkor hívd be őt az életedbe.” Miért gondolod, hogy nem tanulok Krisztustól? Hogy nem találkoztam vele? Már megint ugyanaz a vágány: ha nem teljesen azonos a véleményem a tiéddel, akkor én nem hallom Isten szavát, nem hívom Jézust, elvakít az egóm, stb.
        Ez a vita nem billent ki a nyugalmamból. Egyszerűen írtál valamit, amit én más nézőpontból látok, mint Te, és ezt a nézőpontot itt, a helyén, a kommentek közt megírom. Nem haragszom a személyedre, csak ámulva figyelem ezt a hirtelen változást, am a világnézetedben végbement. Lehet, hogy nem volt hirtelen a változás, csak rég jártam itt. De ez az ámulat sem személyesen neked szól, hisz nem ismerjük egymást. Inkább általánosságban az gondolkoztat el, hogy valaki nagyon határozottan kiáll az igaza mellett, hosszú írásokban. Úgy hiszi, ő maga rendben van, de másnak az egójával, világlátásával baj van, és erre kötelessége felhívni a figyelmet. Aztán ez az ember 180 fokos fordulatot vesz. Ismét úgy hiszi, ő maga rendben van, de másnak az egójával, világlátásával baj van, és erre kötelessége felhívni a figyelmet. Meghökkent az is, hogy nem azt írod: az egód beleütközött az EGÓM által leírtakba. Vagy a Te szavaid nem az egód szűrőjén keresztül érkeznek?
        Én úgy gondolom, hogy Isten mindenkihez szól. Egyszer aztán mindenkivel megtörténik, hogy meg is hallja Isten hangját. Csak sajnos nagyon nagy a zaj: ott a múltunk, hiedelmeink, környezetünk hiedelmei, a személyiségünk, a vágyaink, ambícióink, érzelmeink, vonzódásink, taszításaink. Istennek mindezt túl kellene kiabálnia, de nem megy. Ezt szerintem mindenkinek figyelembe kellene vennie, amikor már úgy érzi, hogy hallja Isten, Krisztus, az őrangyala, vagy bármi más égiek hangját.

      • Kedves Zsuzsa,
        A kérdés az, hogy mennyire igyekszünk feladni a véleményünk annak érdekében, hogy az ő véleménye lehetőleg akadálymentesen megnyilvánulhasson.
        Nekem csak feltűnt, hogy annyira kiállsz ET véleménye mellett, mintha az fontosabb lenne számodra mint a Teremtőd véleménye. Különben is: ha hallod Isten szavát, az téged nem kárpótol azért, hogy egy székely legényke, valahol Erdélyben, nem hiszi, hogy hallod Isten szavát, mert túl nagy hangsúlyt fektetsz ET részigazságaira? 🙂
        Mivel hozzászólásodban azért neheztelsz rám, hogy én “neheztelek rád” :), hogy a te véleményed nem teljesen azonos az én véleményemmel, nem tudom elhinni, hogy ez a vita nem billent ki a nyugalmadból. 🙂
        Sőt, hogy provokáljalak, még azt is mondanám, hogy szenvedélyes hazudozó vagy. 🙂 Mint ahogy sokan mások, te is nagyon szeretsz hazudni magadnak. Az a tény, hogy ezzel többen is így vagyunk, nem szabad vigasztaljon minket.

        Ahogy mondod, sok akadály van az úton. Például az is akadály, hogy “Én úgy gondolom, hogy… Egyszer aztán mindenkivel megtörténik, hogy meg is hallja Isten hangját.” Nincs erre garancia. Főképp ha jobban ragaszkodunk ET és társai tanításaihoz, mint az Ő hangjához. Pl. aki öngyilkosságot követett el, nem valószínű, hogy meghallotta Isten hangját.
        Nem az én véleményem szerint, hanem Isten, azaz Krisztus tanításai szerint az utolsó mondatod a garancia arra, hogy nem hallod, vagy nem akarod hallani az ő hangját.
        Ezért:
        „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
        Ezt vagy elfogadjuk, vagy nem.

        Tehát az Ő tanításai szerint nem úgy van, hogy “Isten, Krisztus, vagy bármi más égiek hangja”, netán a Szűzanya segítségével juthatunk el hozzá, hanem Krisztus útján, a Krisztus által kinyilatkoztatott igazságokon keresztül.
        Lehet, hogy tévedek kedves Zsuzsa, és adja az Isten, hogy úgy legyen, de úgy érzem, hogy többre tartod a guruk tanításait Isten Krisztus által kinyilatkoztatott tanításainál, és ez megakadályozza, hogy a részigazságok helyett a neked életet adó Isten igazságát keresd.

        Egy pohár tiszta víz szomjat olt, felüdít és táplál.
        Viszont ha egyetlenegy csepp méreg belekerül, az egész pohár tartalma mérgezetté válik.
        ET és bestseller társai nagyon sok igazságot mondanak, de tanításaikba sajnos mindig belekerül egy cseppnyi méreg, melynek köszönhetően nagy eséllyel csúsznak a szűk ösvényről a széles ösvényre követőik.

      • “Nekem csak feltűnt, hogy annyira kiállsz ET véleménye mellett, mintha az fontosabb lenne számodra mint a Teremtőd véleménye.” Azt hittem, ezt már tisztáztuk, hogy mivel nem olvastad a Most hatalmát, ezért az írásodnak az a része, melyben erről mondasz véleményt, hiteltelen. Azért esik szó Tolléról, mert a fenti írásod címe is az ő művére utal, és a cikkben is utalsz rá. Mivel nem ismered, nem olvastad a könyvet, így azt sem tudhatod, ET véleménye és a Teremtő véleménye mennyire van összhangban, illetve mennyiben tér el attól. Ha el is olvasod a könyvet, akkor is csak a saját véleményedet tudod kialakítani, és ez még akkor is így van, ha azt hiszed, hogy a Teremtő szól általad. Pár éve belecsöppentem egy olyan körbe, ahol mindenki hallotta a Teremtő hangját. Csakhogy a Teremtő kinek-kinek mást mondott 🙂 Istenem! Még annyi öntelt, irigy, kioktató, gyűlölködő embert! Aztán a kör persze szétesett, mert Isten Megszentelt Hirnökei mind csak követőkre vágytak.
        “ha hallod Isten szavát, az téged nem kárpótol azért, hogy egy székely legényke, valahol Erdélyben, nem hiszi, hogy hallod Isten szavát,” Dehogynem kárpótol! Illetve másképp fogalmaznék: Teljesen közömbös számomra, hogy ki hiszi el, hogy hallom Isten szavát. Általában nem is beszélek erről, illetve csak akkor, ha valamiért, mint téma felmerül. Mint most is. Ez teljesen a magánügyem, és mivel tudom, hogy én is, mint más, csak azt hallom, ami a saját “zajomon” keresztülszűrődik, ezért nem tulajdonítok neki túlságosan nagy jelentőséget. Inkább csak akkor szoktam megemlíteni, amikor valaki a Teremtő nevében beszél hozzám. Mint Te is. Ilyenkor megmondom, hogy köszi, a Teremtő hozzám is beszél 🙂 .
        “te is nagyon szeretsz hazudni magadnak.” Már korábban is szerettem volna kérni, hogy maradj meg a vita során a témánál. Pl. ha azt kérdem, hogy miért mondasz véleményt egy könyvről, amit nem olvastál, akkor ne a személyemet jellemezd és szóld le (gyerekes, egó vezet, hazudok magadnak, álnok program működtet, táplálék nékül maradok, stb). Megfigyeltem más fórumokon is, hogy milyen könnyen belecsúsznak ebbe az emberek, hogy a vitapartnerüket kezdik pocskondiázni a témába vágó érvek helyett.
        “Nem az én véleményem szerint, hanem Isten, azaz Krisztus tanításai szerint az utolsó mondatod a garancia arra, hogy nem hallod, vagy nem akarod hallani az ő hangját.
        Ezért: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”” Ez az a rész, ahol viszont én modom, hogy érdemes a szavak mögé tekinteni. Feltenni a kérdést: ki Krisztus? Esetleg mi Krisztus? Számomra Krisztus a megtestesült Feltétel Nélküli Szeretet. Ezért a fenti idézet számomra így hangzik: “Akkor térhetünk vissza a Teremtőhöz, ha elsajátítottuk a feltétel nélküli szeretetet.” Úgy érzem, mintha összemosnád a Biblia szó szerinti idézeteit Krisztus szavaival. De előbb beszélt Krisztus, és később írták le az evangelisták a szavait. Volt, amelyikük évszázadokkal később. Tehát helyesebbnek tartom ezt írni: “Ezeket a szavakat tulajdonítja a Biblia Krisztusnak – a jelenlegi, többször cenzúrázott, sokadik fordításban.”
        “többre tartod a guruk tanításait Isten Krisztus által kinyilatkoztatott tanításainál” Az általam tisztelt guruk tanítása nincs ellentétben Krisztus tanításaival.
        “Viszont ha egyetlenegy csepp méreg belekerül, az egész pohár tartalma mérgezetté válik.” Köszönöm, hogy aggódsz az egészségemért! De megint csak az a véleményem, hogy elkerülhetetlen, hogy időnként rossz döntéseket hozzunk. Ha elhiszed, hogy a te poharadba nem kerül soha méregcsepp, máris ott van… És hogy fenti cikk bibliai példázatánál maradjak: az úr pont arra haragudott meg, aki nem vállalt kockázatot: elásta a tálentumot., tartott tőle, hogy rosszul gazdálkodna vele, “méreg kerülne a poharába”. Aztán, tessék, csikorgathatta a fogát a külső sötétségben! Mondjuk, érdekelne a fenti sztori hogyan sült volna el, ha az öt talentumos belebukik a vállalkozásba. Mer hogy van ilyen is. Akkor mit csinált volna vele a jóságos atyaúristen?!

  8. Tetszenek a hozzászólások! Most. Az előbb is tetszettek, mikor olvastam. Ha nem hagyom cserbe magam, holnap is tetszeni fog 🙂 (De holnap már lehet, hogy nem fog eszembe jutni. Kár.

  9. Köszönöm, hogy kicsit közelebb érezhetem Máté sorait, sajnos még mindig nem tetszik a példa a “tálentumok” és a “pénzváltó” miatt. Jobb lett volna pl. magokkal… de azért értem és köszönöm.

    • Együtt érzek veled, kedves Tamás. Viszont együtt érzek a szerzővel is, aki a mi eszközeinkkel igyekezett szemléltetni a lényeget. 🙂
      Jó egészséget!

  10. papirusz

    “Bevallom, közvetlenül nem olvastam.*
    Azon személyek életéből próbálom kiolvasni, akik olvasták, és követik E.T. tanait.** ”

    Kedves Sz G!

    Meglátásom szerint így lehetsz a Bibliával is, ugyanis mostanság mintha kissé visszakoznál egykori szabadságodból.
    Megijedtél.
    Írásokat értelmezel Ótól – Újszövetségig, tízparancsolatokat elemzel katolikus-református relációban, marhaságokat idézel Jézustól, miközben kötöd az ebet a karóhoz, hogy a Bibliát nem hamisították. Dehogynem.
    Most mondd meg, hogy kerülhetett az Evangéliumba egy olyan példabeszéd, ahol a Jézus által favorizált gazda lebassza és életfogytos sötétségre kárhoztatja az egy talentumos emberét, aki (tudván tudja, hogy a főnöke ott is arat, ahol nem vetett!!), inkább visszaadja a lóvét?
    Hogyaszongya: legalább vitte volna a pénzváltóhoz néni kamat reményében?
    Már melyikhez?
    Akiket evangéliumszerte kárhoztat?
    Akiket sajátkezűleg, ostorral hajtott ki a templomból, „asztalaikat felborogatván”?
    Ennyire nem lóg ki a lóláb?
    Tényleg nem tűnik fel a jézusi lelkülettel ellentétes kalmárszellem?

    Érdemi hozzászólás helyett kérem kerülni a szokásos semleges, semmitmondó reagálást.

    *Amiről fingom sincs, arról nem írok posztot.
    **Gyarló és esendő személyek életéből “akik olvasták” nem elemzünk írásokat.
    Bibliát sem.

    • A hazugság és a hamisság szabadosságot szül. A szabadosság meg még több hazugságot.
      Ugyanígy az igazság szabadságot szül. A szabadság még több igazságot.

      Kérlek ne haragudj, hogy a szavak ellentmondásosak. Ez a szavak dolga. Csak így értheti meg az ember, hogy amit keres, az a szavakon túl van.
      Ő egy olyan eszközzel szemléltetett, mely igencsak népszerű és ismert a mi világunkban.
      A példázat nem a pénzről szó. Ezt te is tudod.
      Szabad szeretnél lenni vagy szabadosan szeretnél élni?
      Kicsi és egyszerű vagyok, de ha őszintén vágysz a szabadságra, az Ő kegyelméből többet is tudok mondani, mint amennyit mondani tudok.
      0040 749476012

      • Úgy érzem, nem sikerült, amit papirusz kért. Azaz elkerülni a szokásos semmitmondó reagálást.
        És ha már szabadosságról van szó: Negatív véleményt alakítottál ki a “Most hatalmáról” úgy, hogy “közvetlenül” nem olvastad. Igazság? Hamissság? Szabadság? Szabadosság? Nem lehet semmit KÖZVETVE olvasni. Vagy olvastad, vagy nem. Messze áll az egykori szabad gondolattól az, hogy úgy írsz posztot egyértelműen egy műre, egy gondolatiságra utalva, hogy nem olvastad SZEMÉLYESEN.
        A Bibliára hivatkozva más vallásúakat, más etnikumokat, boszorkánynak nevezett nőket öltek halomra. Ez a Biblia hibája? A logikád szerint igen: olvasták a Könyvet és így építették az életükbe.
        Amúgy ez a pénzváltós sztori nekem is horror. Ha átvisszük az értelmet, és az úr Isten maga, akkor hát én Istent egészem más “embernek” ismerem. Aki fél tőle, azt igyekszik szelíden bátorítani. Aki fél tőle, azt nem veti sötétségre, ahol fogcsikorgatva még inkább megrerősödik a hite, hogy Isten egy haragvó, agresszív, bosszúálló “ember”. Isten mindig megbocsát és azon van, hogy segíthessen, hogy bízzunk benne, hogy fejlődjünk, hogy eljussunk hozzá. Vajon az egy tálentumos emberrel mi lett azután? Miben erősödött meg a hite? Tutira nem gondolta azután, hogy az ura nem kérlelhetetlen… Sötétségre, sírásra kárhoztatta miért is? Nem lopta el a pénzt. Visszaadta. Nem kamatoztatta, az igaz. Az úr mindegyik szolgájára “képessége szerint” bízta a pénzét. Az egy tálentumosnak ezek szerint annyi képessége volt, hogy nem lopta el a pénzt, hanem hiánytalanul visszaadta. Egy kérlelhetetlen uraság ilyenkor persze kidobja a sötétségbe… De Isten nem! Isten szelíden próbálkozik újra meg újra. Van ideje bőven:)

    • Lájk! Ez nagyon ott van, kedves papirusz!

      • Ennyire biztos vagy benne, kedves Zsuzsa, hogy papirusz most nagyon megmondta?
        Miért ragaszkodunk annyira a hangzatos és megtévesztő ezotériához, hogy még a lelkünket is feláldoznánk érte? Miért olyan nehéz alázattal kérni, hogy megélénküljön a lényegi látásunk annak érdekében, hogy a szavakon túl lássunk?

      • Kedves Zsuzsa,
        Kérlek vizsgáld meg az indíttatásod. Nézd meg, milyen indulatok beszélnek belőled.
        Az Isten kegyelme és szeretete feltehetően végtelen. Viszont te meg tudsz-e bocsátani valakinek, aki nem kéri a te bocsánatod, aki teljesen meg van győződve arról, hogy nem bántott meg téged, ” még ő áll az erdő felől?
        Mi az érthetetlen abban, hogy az atya, vagy az anya, minden gyermekére annyit bíz, amennyit megbír, amennyivel tud gazdálkodni?
        Miért engeded, hogy ez a fogcsikorgatós duma, ami mellesleg az én egómnak sem szimpatikus, elterelje a figyelmedet a lényegről?
        E.T.-nek a Most hatalma című könyvét nem ismerem, és bevallom, hogy a Bibliát sem olvastam teljes egészében. Viszont valamennyire ismerem mindkettőnek a szellemiségét. És még mindig meggyőződésem az, amit már sokszor hangsúlyoztam, hogy az igazság nem a szavakban, hanem a szavak között, és a sorok között…. a szavakon túl van…. a szavak csak keretet biztosítanak annak megjelenítésére. Tehát ismerem ET- t, de távol áll tőlem, hogy minden szavát tüzetesen kielemezzem.
        Ismerem a Bibliát, de távol áll tőlem, hogy minden szavát tüzetesen kielemezzem, mert csak még jobban félrevezetném magam, mert a lényeg a szavakon túl mutat. Rengeteg szó mondja ugyanazt.
        Jeremiáson keresztül azt üzente a Teremtő, hogy az Új szövetséget beírja az emberek szívébe.
        Amikor egyértelműen látom, hogy bizonyos jó szándékú tanok ellentmondanak annak az új szövetségnek, melynek lényege nem csak papíron létezik, hanem az én szívemben is, melynek fontosságát az önkényes igazságok fölé helyezem és azt mondom, hogy legyen meg az ő akarata, akkor kimondom, hogy hoppá…. itt valami szagos.
        És nem azért, kedves Zsuzsa, hogy téged, vagy bárki mást meggyőzzek, hanem azokért, akik érzik, hogy valami nem teljesen tiszta ebben a mai hangzatos ezotériában. Ha vitázni akarsz velem. Ha máris lenézel, mert nem vagyok hajlandó a hangzatos részigazságokat tartalmazó ezót tovább ömleszteni, és az írásaimat semmit mondónak ítéled, bár szomorú vagyok, elfogadom, hogy te azt gondolod, hogy másra van szükséged, mint amit a Teremtőd kínál számodra. Elfogadom, hogy te egy olyan Istent tisztelsz, amelyet te alkotsz, saját tetszésed szerint. Nem fogok vitatkozni veled. Ha ragaszkodsz a Zsuzsa istenről alkotott képzeteihez, nincs amit mondjak neked. Túl kicsi vagyok hozzá, hogy bárkit meggyőzzek bármiről aki, nem az Isten, hanem saját maga igazságaira kíváncsi. Engemet sem tudott volna meggyőzni senki. Meggyőz majd Ő egyszer, ha hagyod.
        Békésebb napot!

        Attila

      • “Nézd meg, milyen indulatok beszélnek belőled.” : Ez megint egy elkenés: elmondtam a témáról a véleményem, mert lehetőséget adtál rá. Te viszont támadsz: nézzek magamba, és bizonyára elröstellem magam, amiért más volt a véleményem, mint a tiéd. Különben mi másért kellene magamba néznem?
        “Viszont te meg tudsz-e bocsátani valakinek, aki nem kéri a te bocsánatod, aki teljesen meg van győződve arról, hogy nem bántott meg téged, ” még ő áll az erdő felől?” Igen.
        “Mi az érthetetlen abban, hogy az atya, vagy az anya, minden gyermekére annyit bíz, amennyit megbír, amennyivel tud gazdálkodni?” Ez a része abszolút érthető. De ha a képességeit meghaladó feladatot kap a gyerek, és ezért kidobják a külső sötétségbe, az gonoszságnak tartom.
        “valamennyire ismerem mindkettőnek a szellemiségét.” Olvasd el a Most hatalmát. Ekkor fogod ismerni a szellemiségét. Addig véleményt alkotni: szabadosság. Szerintem.
        “Ha vitázni akarsz velem.” Ha nem akarod, hogy vitázzanak veled, ne adj rá lehetőséget a blogodban.
        “Ha máris lenézel, mert nem vagyok hajlandó a hangzatos részigazságokat tartalmazó ezót tovább ömleszteni” Nem nézlek le. Csak más a véleményem.
        “az írásaimat semmit mondónak ítéled” Ez erős csúsztatás. Az adott válaszodat ítéltem semmitmondónak. Ne hagyd, hogy az egód értelmetlen duzzogásban élje ki magát 🙂 (Látod, én is tudok fellengzős tanácsot adni.)
        “te azt gondolod, hogy másra van szükséged, mint amit a Teremtőd kínál számodra.” Tudod, ez azért van, mert vannak szabad gondolataim. És Te vagy az, aki tudja, mit kínál a Teremtő számomra? Ez az a bizonyos finom erőszak, amiért mindig is irtóztam a bigott keresztényktől. Hogy a bánatba tudod, hogy mit kínál számomra a Teremtő? Én azt gondolom, hogy mindenkinek ugyanazt kínlja: utat, amely kikerülhetetlenenül csakis Őhozzá vezet. Ez az út lehet kanyargós, egyenes, meredek vagy sima, botladozva vagy ugrándozva, futva, vagy araszolva, de minden Út hozzá, csakis hozzá vezet. És sem neked, sem nekem nincs jogosítványunk más útját megítélni, hogy az éppen milyen. Azt meg főleg nem, elvezethet-e Istenhez.
        “Túl kicsi vagyok hozzá, hogy bárkit meggyőzzek bármiről aki, nem az Isten, hanem saját maga igazságaira kíváncsi.” Ezek szerint biztos vagy benne, hogy Te ismered Isten igazságait. Az Ő nevében szólsz, aki pedig a tiedtől más véleményen van, az nem Isten felé halad, hanem tévelyeg.
        Az égiek áldása kísérjen utadon!

      • Téged is, kedves Zsuzs!
        Őszintén sajnálom, hogy ennyire félreérthetően fogalmaztam.
        Ha Gyergyószentmiklós fele járnál, szívesen találkozom veled, és szívesen vendégül látlak.
        Nem kell félned, mert még papíron sem tartozom semmilyen vallási felekezethez. Tehát nem foglak arról győzködni, hogy beállj ide vagy oda 🙂

  11. “március 2, 2015
    Szabad Gondolat

    Ennyire biztos vagy benne, kedves Zsuzsa, hogy papirusz most nagyon megmondta?
    Miért ragaszkodunk annyira a hangzatos és megtévesztő ezotériához, hogy még a lelkünket is feláldoznánk érte? Miért olyan nehéz alázattal kérni, hogy megélénküljön a lényegi látásunk annak érdekében, hogy a szavakon túl lássunk?”

    Megint nincs ott a válaszadás lehetősége, már-már azt gondolom, nem SZABAD válaszolnom:-)

    Én pusztán a szabad gondolatomat írtam le. Hogy egyet értek papirusszal. Ahogy a tiéd is csak egy vélemény, az enyém is az.
    A véleményem, hogy a lelkünket nem tudjuk feláldozni. Igaz, a nyomásgyakorló vallások igyekeznek ilyesmivel riogatni. És te honnan tudod, ki, mikor, mivel áldozza fel a lelkét? Hogy került beléd ez a félelemkeltő hajlam? Miféle érvelés az, hogy ha valakinek más a véleménye, akkor veszélyben a lelke, mert mi tudjuk a tutit? Jaaaajjjjj, hová lettél, szabad gondolat, mivé lettél? Feláldoztad a lelked, vagy mi? Vagy a szabadságodat áldoztad fel? Vagy a kettő ugyanaz?

    • Kedves Zsuzsa,
      nem igazán értem, hogy a wordpress, miként kezeli a válaszokat.
      A lényeges különbség magam és az egykori magam között, hogy ne kettőnket hasonlítsam egymáshoz:
      Régebb a szabad gondolatomat írtam le. Most azt feladtam, és helyette igyekszem teljes erőmmel teljes lényemmel elfogadni az ő gondolatát, az ő akaratát, hogy amit leírok, ne csak egy vélemény legyen, melyet én védelmezni akarok tűzzel-vassal.
      Tudod jól, hogy neked nem kötelező ezeket a semmitmondó válaszokat olvasni. Visoznt, ha már itt vagy, nekem kötelességem azt mondani, ami volt annyira erős, hogy képes volt meggyengíteni azokat az önkényes teóriákat, amelyeket vallottam és amelyeket te is vallasz.
      Korábban ezekre a sorokra ugyanúgy reagáltam volna mint te, Zsuzsa., mert ugyanaz a báránybőrbe bújtatott álnok program működtetett engem is, mint téged.
      A véleményedet illetően:
      a három éves gyermekemnek lehet az a véleménye, hogy a tűz nem éget, de attól még a tűz éget. Ha nem fogadja el az intésemet, akkor tűz megégeti.
      tehát a véleményed, miszerint a lelkünket nem tudjuk feláldozni, egy korlátos még mindig növekedésben lévő gyermek véleménye. nem az istené.
      Ezt ha te büszkén figyelmen kívül hagyod, azzal nem nekem és nem a Teremtődnek okozol kárt, hanem saját magadnak.
      Én nem tudom, hogy ki mivel és mikor áldozza fel a lelkét. Ezért az istenemre hallgatok. És azt mondom, és azt próbálom megérteni és alkalmazni.
      És ez a lényeges különbség a modern ezotéria és Isten követői között.
      Az ezótéria elhitette velem épp őgy, mint ahogy veled is, hogy te Isten vagy és önmagadtól majd mindent megoldasz. Ekképp mi (ÉN IS) gőgösen elutasítottuk a lélek állandó megújulását magunktól.
      Az Isten meg lehetővé teszi az ember számára, hogy az ő szemeivel szemlélje a dolgokat, és úgy növekedjen.
      Ezt lehetővé tette számodra is, kedves Zsuzsa. De te ezt a lehetőséget szabad akaratodból elutasíthatod. Annak meg az a következménye, hogy táplálék nélkül maradsz és elfogysz. Tehát nem büntetés ez, hanem az egyéni lélek kitartása a tévedésben. Ne légy kitartó az álnokságban, mely fertőzi a világot, a te lelkedet is. Ne utasítsd el az isteni védelmet. Mert ezek a hamis tanok, amelyeket vallottunk hosszú időn keresztül sokkal intelligensebb forrásokból jönnek, mint mi, “BECSES ÖNMAGUNK” vagyunk.
      És itt nincs semmi megfélemlítés. valamit nagyon félreértelmeztél. Valamit nagyon félre akarsz értelmezni.
      Az, hogy van lehetőségünk Isten szemeivel látni, és azáltal nyűgjeinktől megszabadulni, egy örömhír nem pedig megfélemlítés.
      És igen! Szeret ő téged és próbálkozik veled, még akkor is, ha te az ő tanai helyett ET tanait választod. Próbálkozik egész addig, amíg te saját szabad akaratodból le nem mondasz róla és el nem küldöd magadtól.
      Most is próbálkozik. És nem vár semmit sem cserébe érte.
      Most te azt hiszed, hogy ezeket a sorokat azért írom, hogy okosabbat mondjak, mint amit te mondtál, de arra kérlek, hogy hallgassa a szívedre, és lásd az valódi szándékot e “semmitmondó” 🙂 sorok mögött.
      Ölellek.

  12. Elvesztettem a fonalat!
    Ott még megvolt, hogy “…nem csak papíron létezik, hanem az én szívemben is”
    Ha mindenki a szívéből beszélt, akkor nem érdemes vitázni tovább, így van jól. Innen nem látjuk a teljes igazságot. Csak ennyit kell elfogadnunk. Ne versenyezzünk, szeressünk…

    • Kinek, milyen erőknek, és milyen tanításoknak engedünk helyet a szívünkben Ez itt a kérdés. Ahogy egy szűzlányból lehet szent, úgy lehet kurva is. Ugyanez a helyzet a szívvel, mert amivel telve van a szív, azt szólja a száj.

      • Igaz, valójában sok minden kell az útra. Szív, akarat, tudás, hit, lélek, bátorság, stb.
        Itt most a többit feltételeztem.
        Amúgy nincs jó- meg rossz tudás, rajtunk múlik, mire használjuk, a lelkünkben dől el.
        Nem érdemes kiemelni az örömlányokat, mindannyiunknak van valami hibája, van mivel foglalkoznunk magunkban. Hisz ez az út. Mindenki járja, nem kell lenézni senkit…sőt!…Segíteni kell elindulni. Az a legnehezebb…

      • Kedves Tamás,
        Kérlek ne vedd rossz néven, hogy ezt mondom, de úgy érzem, nem hallgathatok vele. Azt hittem, nincs jó vagy rossz tudás, de most biztos vagyok benne, hogy van. És az a rossz tudás annyira alattomos, hogy neki köszönhetően szinte lehetetlen találkozni az élet tudásával, és elkerülhetetlenné válnak a tragédiák és a fizikai fájdalmak . 😦
        Nem lenézésről van szó. Néha érzem azt a fájdalmat, amelyet az ember saját magának okoz azzal, hogy törhetetlenül kitart a hamis, életellenes elméletekben.

      • Emoke

        Ez igaz. Ugyanakkor csak emberi bírálat alatt. Mert ugye a kérdés áll: ki szerint? Ki dönti el, ki a szent és a ki a kurva? Az ember?Külsőségek alapján? Sok esetben sajnos igen és ezért esünk egymás torkának. De hiszem és látom, hogy az isteni mérce más. Mert lehetek én a te szemedben kurva, de Isten szemében szent. Volt már ilyen példa a Szentírásban is. Vannak olyan motivációk az ember lelkében, amihez csak Isten férhet hozzá, és nagyon sokszor ellentmondanak az intézményesített hitnek. Jézus az emberek szemében nem ritkán luciferi szolga volt (Márk, 3, 22-26: A Jeruzsálemből jött írástudók így nyilatkoztak róla: „Beelzebul szállta meg.” És: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő összehívta őket, és mondott egy hasonlatot nekik: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább…) Csak mert féltek tőle. Akkor ez lenne a valós lénye? Nem hiszem.

      • Örvendek Emőke, hogy az ő szavát idézted. És természetesen Ő dönti el azt is, hogy ki szent és ki az álszent. Amennyiben élem azt, hogy “Legyen meg a te akaratod!”, elfogadom őt, azaz a Krisztust életem irányítójának, akkor az ő szemével látok. Amikor beszélek, akkor ő beszél általam. Az ő szavainak, az ő döntéseinek, melyek megnyilvánulnak általam, én csupán alázatos szemlélője és tanulója vagyok. Ő mondta ezt, nem én mondom.
        Ha az én igazságom még mindig fontosabb, mint az övé, akkor ez nem működhet.

  13. Kedves Attila!
    Ha így fogalmazunk, igazad van. Nem szeretnék a gonosz feneketlen bugyraiban vájkálni de az biztos, hogy a gonosz okos és felkészült.
    De ezt a tudást a jó léleknek is meg kell szereznie! (Ha eddig nem tette) Ugyanezt. Amiről Te beszélsz, az a tudatlanság. Valamilyen oknál fogva az emberi agy mindig egész, akármi is van benne. A tulajdonosa mindig kerek logikus világot épít belőle magának (ezért más mindenki útja) A teljes világ nem lehet benne, nem is cél…de nem akarok túl hosszú lenni.
    Az úton sok akadály van. Rajtam múlik, mit teszek. Például rácsodálkozom egy kőre, esetleg beszélek hozzá, vagy gonosz akadéknak ismerem fel és dühös, mérges vagyok rá. Megkerülöm, átugrom, kettévágom, porrá zúzom, mellé ülök pihenni, ezt a tudásom és tehetségem alapján döntöm el. Azt is, hogy kikkel megyek együtt. Igazi akadály nélkül nem fejlődünk jól. Millió példából egy. Ha nem ijedek meg a betegségtől, nem szokom le a cigarettáról. Sokszor fájdalmas, tragikus ez az akadály. Arra már rájöttem, hogy ha valamivel nem foglalkozom, visszajön nagyban és még nagyobban. A lépcsőt meg kell lépni. Ez az út, ez a cél. Minden léleknek megvan a joga, megvan az esélye és itt van az ideje. De ez nagyon nehéz…én tisztelem mindenkiben, aki elindult. Van sok példa.
    Végül: szerintem nem számít, milyen módon, milyen ösvényen, milyen segítséggel, tehetséggel, ha fölfelé halad valaki, akkor végül fel is jut! Ezért nem kell módszereken vitatkozni…

    • Kedves Tamás,

      Köszönet a megosztott gondolatokért. Nem magamat idézem, hanem Jézust:
      “5 Tamás erre így szólt hozzá: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” 6 Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.*xb 7 Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.”

      Ezt egész mostanig képtelen voltam megérteni, de az ő kegyelméből, egy kis kényszerböjt segítségével sikerült. Tyűűűű, most nézem, hogy Jézus ezt pont Tamásnak mondta :))
      Derűs napot,a Jóisten áldjon!

      • Így igaz, Jézus az út! “mostantól fogva ismeritek őt és látjátok őt” – teljesen egyetértek.
        (Ez sajnos sok tanításból hiányzik) De ezt a tanítványainak mondta! (Rendben, Tamásnak közvetlenül)
        Én azokra gondoltam, akik most indulnak. Először nézzenek fel, induljanak fel…aztán megtalálják Jézust is. (Talán nem rontom el egy mocsári hasonlattal. Fel kell rugaszkodni a tetejéig, hogy meglássuk az eget. Onnan már KÖNYnyebb lesz!
        Magamat idézve: “ha fölfelé halad valaki, akkor végül fel is jut” … Jézusig … és tovább…

      • Jézus Tamásnak, a Tamásoknak, az Attiláknak, stb mondta, amit mondott, akiken keresztül másokhoz is eljut az üzenet, hogy a végén senki ne mondhassa, hogy nem találkozott vele.
        Ha valaki nagyon elmélyül a hamis tanokban, nagyon nehéz irányt változtatni, és nem mindenkinek sikerül. Ezért hallania és látnia kell mindenkinek az ő üzeneteit, aki már szenvedett eleget ahhoz, hogy megláthassa, és meghalhassa a hívást.
        Őszintén kívánom mindenkinek, hogy csak annyira mélyüljön el a hamis tanokban, hogy ki tudjon evickélni belőlük majd valahogy.

        Tudod Tamás. Engem most a legjobban az bánt, hogy olyan sokan voltunk, akik összeölelkezve, egymás vállait veregetve belerohantunk a mocsárba. Belementünk és a mocsár szippantott, minden mozdulattal lejjebb kerültünk. Könnyű volt belemenni, mert kaptunk és adtunk hozzá bátorítást egymásnak.
        De egyetlen embert is kimenteni a mocsárból….. atya ég!!! milyen nehéz…. 😦 A vastag iszapból, mely szépen lassan elnyel, nagyon nehéz kimászni, sokkal nehezebb, mint belemenetelni.

  14. Jah, még annyit kérdeznék, hogy ET Most hatalma című könyvében (és nem azon emberek viselkedésében, akik olvasták) mi az a bizonyos méregcsepp, ami miatt számíthatok lelkem elvesztésére, netán a külső sötétségben történő fogcsikorgatásomra? De konkrétan válaszolj, idézve a diszkiminálandó részletet, sorokat, fejezetet.

    • Kedves Zsuzsanna, én túl kicsi vagyok ahhoz, hogy neked bármit is mondjak. Te már mindent tudsz.
      Az Új Szövetség sorait tudnám csak idézni, hogy lásd, hogy nem a nagy ÖNmagam feje után beszélek, de nem szeretnék tolakodó lenni.
      Ha kedved van, csörrents telefonon: 0749-476012. Vagy ha gondolod skypeon beszélünk.
      Ölellek,
      Attila

  15. papirusz

    “Kicsi és egyszerű vagyok, de ha őszintén vágysz a szabadságra, az Ő kegyelméből többet is tudok mondani, mint amennyit mondani tudok. 0040 749476012”

    Ezt nem kellett volna.
    Igazán kár érted.
    (Ha csak nem arról van szó, hogy mostanság kurvára ráérsz.
    Abból legalább van kiút…)

    • Kár lett volna értem, ha továbbra is az önkényes gondolatok által faragott Istenképeknek hódolok, és kár mindenkiért, aki azt teszi, és nem tud irányt változtatni, amíg van lehetősége rá.
      Még neked is van lehetőséged. Lehet, hogy nem az általam megfogalmazott szavak a legalkalmasabbak arra, hogy közvetlen kapcsolatot létesíts a Teremtőddel, de biztos vagyok benne, hogy fogsz még máshonnan is hívásokat kapni.
      Tudom, hogy valahol belül te is érzed, hogy nem kell mindent “Önmagadtól” megoldanod, mert van segítség, mely csak arra vár, hogy elfogadd.
      Isten áldjon!

  16. KKatalin

    Hűha…. sokáig azt gondoltam, hogy ezen a fórumon a Szabad Gondolat uralkodik, azaz mindenki szabadon elmondhatja amit gondol. 🙂 Ezért nem is értem, miért kell a véleményeteket megmagyarázni, esetenként túlmagyarázni, a másikét pedig kétségbe vonni…. vagy olyat belemagyarázni, ami nincsen (papirusz) Tudom Attila, hogy nem kell Téged megvédeni, mert tudsz magadra vigyázni 🙂 csak annyit kérdeznék…. szóval… muszáj ebben a kötöcködésben részt venned?
    Üdv mindenkinek: Kati

    • Szevasz Katalin!
      Nem lenne muszáj. Viszont néha mérhetetlenül buta vagyok, és nem engedem, hogy Isten döntse el helyettem, hogy melyik kérdés született őszinte keresési szándékkal, és melyik rossz indulattal. 🙂

  17. KKatalin

    Hm… nos, nem jobb lenne mégis Őrá bízni ? 🙂 Már ha fontos a lelki nyugalom… 😉

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.