Választani kényszerülünk?

Korábban már írtam arról, hogy ha van egy központosított hatalom, mely helyetted önkényesen gondolkodik, dönt, ítél, törvényeket hoz, azt nem lehet megsemmisíteni oly módon, hogy harcolsz ellene. A harc minden formája (belső és külső egyaránt), hatalmas energiát és FIGYELMET igényel. Oly sok időt és energiát pazarlunk a harcra, hogy közben azt is elfelejtjük, hogy miért is harcolunk. Fontos megértenünk, hogy NEM A HARC A MEGOLDÁS a problémáinkra. A TÁM ADÁS, nem megoldás. Ezer éveken keresztül próbálkoztunk ezzel a módszerrel, de sikertelenül. A megoldás egyszerűbb mint gondolnánk: a HASZNOS FIGYELEM visszahívása, helyretétele.

A legnagyobb illúziók egyike az, hogy egy hibás rendszert meg lehet javítani, ha harcolunk ellene. TÁM ADÁS… Az összes ember által létrehozott rendszer, intézmény az egyének figyelméből táplálkozik. Ahogy Indiából is írtam, egy rendszernek, egy intézménynek szinte teljesen mindegy, hogy éljenzem, vagy a halálát akarom. Mindkét esetben a figyelmemet feléje fordítom és támogatom, vagy támadom. De ez esetben a TÁM ADÁS is támogatás. Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Ha egy diktátort éljenezek, támogatok, segítem őt, növelem a hatalmát. Ez idáig, azt hiszem teljesen egyértelmű. De mi történik akkor, ha támadom, és a halálát akarom? Ugyanaz történik, ugyanis amikor ő támadást észlel, megerősíti a védelmét, növeli a seregét, mellyel szükség esetén pillanatok alatt szétzúz, megsemmisít. Bár a két viszonyulási mód látszólag eltér, különbözik egymástól, van egy közös bennük: mindkét esetben az EGYÉN megfosztja önmagát értékes figyelmétől, és a diktátor szolgálatába állítja. Így támogatja vagy TÁM ADJA őt. Az egyén fejlődésének növekedésének, erősödésének, újjászületésének legfontosabb eszköze a HASZNOS FIGYELEM, mely neki dolgozik, és nem másnak. Ennek hiányában teljesen lehetetlen a változás. A fentiek értelmében ha az ember úgy dönt, hogy a változást, a fejlődést választja, első lépésként visszahívja a figyelmét, visszaállítja a gazdája szolgálatába.

Hamarosan jönnek megint a választások. Már dúl a pártok közötti háború, melyben a tét nem más, mint megszerezni minél több egyén figyelmét. A tőled különböző adók formájában önkényesen elvett pénzt arra fordítják, hogy különböző agymosásos eszközökkel újból meggyőzzenek egy ideológia egy eszme igazságáról, ami őket újra föléd helyezi a hierarchiában. Első lépésben óriási sikerrel azt hitetik el veled, hogy neked mint felelősségtudó polgárnak kötelességed elmenni szavazni. Ettől arrafelé már a kezükben vagy. Kiadtad, kiszolgáltattad magadat a saját kezeidből. (Közben elmélkedj el, hogy miért teszed ezt.)

Na de elemezzük ki egy picit a választás fogalmát. Mit is teszünk mi választáskor? Választáskor mi nem teszünk egyebet, minthogy kényelemből lemondunk a felelősségvállalás minket illető részéről. Szabályszerűen felhatalmazunk valakit, hogy gondolkodjon, és döntsön helyettünk. Ezt tesszük. Hiába, hogy számtalanszor bebizonyosodott, hogy akit „megválasztunk” az útközben elfejti az őt szavazataikkal megtisztelő polgárokat képviselni, mi mégis végigvisszük ugyanazt a hibás játszmát. A választások után elsírjuk egymásnak, hogy ezek a rossz politikusok megint átvertek bennünket. És ettől sajnos megkönnyebbülünk. Még véletlenül sem azt mondjuk, hogy ezek a buta polgárok, akik nem voltak hajlandók önmaguk helyett gondolkodni és dönteni, megint másra hárították a felelősséget, és ne mi lett belőle. De teljesen rendben van minden.

A leghasznosabb, amit a politikus tehet az, hogy elárulja az őt hatalommal felruházó polgárokat, ekképp elősegítve az ébredésüket. A politikus csak akkor végzi jól a dolgát, ha elárulja a választót, visszaél a bizalmával, mert így arra kényszeríti őt, hogy felébredjen, és megértse, hogy a minden egyénnek kijáró felelősségtől senki nem szabadulhat meg sem kényelemből, sem félelemből. Azt figyeltem meg, ha az ember visszautasítja a fejlődést, az valahogy ellenkezik az „élet rendjével”. Márpedig, ha az egyén egy rajta kívülálló személyt jogosít fel, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, törvényeket és szabályokat hozzon, melyek megcsonkítják az ő szabadságát, ezt teszi. Ezzel, ha nem tudunk szembenézni, fölösleges csodálkozni, hogy milyen rosszul mennek a dolgok. A dolgok mindig a legjobban mennek, csak mi ezt nem mindig ismerjük fel. Kérdés, hogy adunk egyáltalán magunknak alkalmat, lehetőséget, időt a felismerésre?

Odáig fajultak már a dolgok, hogy egy ideje az ember két rossz közül a kevésbé rosszra szavaz, és ezt „helyes döntésnek” tartja. Vajon az az ember, aki a kevésbé rosszat választja, melyről tudja, hogy szintén rossz, őszinte-e, vagy hazudik? Meghazudtolja-e önmagát? Igaz embernek mondható-e az, aki egyféleképpen gondolkodik/érez, és azzal ellentétesen cselekszik? Na de mint minden mögött, az ilyen döntések mögött is van egy ok, egy mozgató rugó, ami nem más, mint a félelem. A világban két darab „teremtő erő” létezik: a szeretet és a félelem. Az olyan döntésekből, cselekedetekből, melyek a félelemből származnak, őrültség olyan eredményt várni, melyet nem a félelem fűszerez.

Sokan azt mondják, hogy mindenképp el kell menni szavazni, mert a hozott döntések, törvények egyformán érvényesek mindenkire, azokra is, akik nem szavaztak. Ez elméletileg így is van. Lehet, hogy elméletileg egyformán érvényesek a törvények mindenkire, de egy dolgot nem szabad elfelejteni, amiről már sokat beszéltem. Teremtők vagyunk! Minden egyes személy megteremti magának a mindennapi tapasztaláshalmazt, mely lehet jó is meg rossz is. Tetszik-nem tetszik, ez így van. Minden tapasztalat egyénre-szabott. Ugyanabban a szituációban két különböző ember két különböző dolgot tapasztal. Lehet, hogy egyik teljesen jól érzi magát, míg a másik fetreng és küszködik. Tehát, lehet, hogy mindenkit érintenek az önkényes módon meghozott törvények, de vannak akiket valósággal sújtanak is azok. Eddigi tapasztalatim szerint, azt mondanám, hogy nem azt fogják sújtani, aki úgy érezte, hogy nem akar választani, nem akar senkit felhatalmazni, hogy helyette gondolkodjon, döntsön, hanem inkább azt, aki félelemből, megalkuvásból elment, és a „két rossz közül a kevésbé rosszat” hatalmazta fel, hogy megnyomorítsa az életét.

Kedves felebarátom, utószóként még csak annyit szeretnék hozzáfűzni a fentiekhez, hogy lehet, hogy holnap boldogan ébredsz, és boldogan fogod tölteni a napot, önmagadnak köszönhetően. De az is lehet, hogy holnap boldogtalanul kelsz, és boldogtalanul fogod tölteni a napot, szintén önmagadnak köszönhetően. Tudnod kell, hogy teremtő vagy, és akkor is teremtesz, amikor nem akarsz. Te döntöd el, hogy felelősségteljes teremtő leszel, vagy felelőtlen teremtő. Neked kell eldöntened, hogy szeretetből, vagy félelemből teremtesz. Azt mondod, hogy sajnos kevés ember gondolkodik így, és nem lehet semmit tenni! Erre azt mondom, hogy igazad van. Ezzel a kijelentéssel ítéletet hoztál önmagad felett, megbélyegezted a sorsodat. Rád érvényes lesz, amit épp mondtál, de a szomszédodra nem, mert ő másképp választott, másképp teremtett.

Választottjaink:

Unió Szovjet és Európai módra:

Kapcsolódó írások

Mit jelent a Demokrácia?

A fekete bárány téveszméje

A változások és a háború

Advertisements
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | 5 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

5 thoughts on “Választani kényszerülünk?

  1. Visszajelzés: A változások és a háború « Szabad Gondolat

  2. Visszajelzés: A fekete bárány téveszméje « Szabad Gondolat

  3. “[…] különböző agymosásos eszközökkel újból meggyőzzenek egy ideológia egy eszme igazságáról […]” – Bár így volna! …
    Ha a pártok valóban eszméket, ideológiákat követnének, ha létezne liberális párt, konzervatív párt, zöld párt, demokrata párt, stb, és ha ezek a pártok valóban ezeket az ideológiákat követnék, akkor a parlament nem lenne más, mint különböző értékrendek összeegyeztetésének terepe, és szerintem nem lenne az rossz.
    Akkor tudnánk, hogy a liberális párttól számíthatunk a szabadságjogaink megélésére, vagy a zöld párt tenni fog a cianidos bányászat ellen, stb. Akkor saját értékrendünk alapján választhatnánk az ideológiák, eszmék között, és éreznénk a következményeit.
    Én most azt érzem, hogy még bár itt SEM tartunk. A liberálisok korlátoznák leginkább a kisebbségek jogait, a demokraták emelik a szociális juttatások értékét és az adókat, hogy legyen ezt miből finanszírozni, a szocialisták privatizálják ki az országot, stb. és senkit nem érdekel a környezet, a szabadság, a közösségek.

    • Tudsz te valamit Boti! Eszembe juttattad George Carlin gondolatait, melyeket felesége halálakor írt: https://szabadgondolat.wordpress.com/2011/10/02/az-arany-oklevl/

      KorunK paradoxona

      (George Carlin – The Paradox of Our Time)

      Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.

      Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.

      Többet fogyasztunk, de kevesebbünk

      van. Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.

      Nagyobbak a házaink, és kisebbek a családok. Több

      a kényelmünk, de kevesebb az időnk.

      Több az oktatás, de kevesebb az értelem. Több az

      ismeret, és kevesebb a megértés. Tele vagyunk

      szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.

      Több az orvosság, de kevesebb az egészség. Túl

      sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül

      költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, későn

      fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset

      olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán

      imádkozunk.

      Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben

      elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl

      keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.

      Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez

      szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is

      élünk valójában.

      Könnyebben jutunk el a Holdba, mint a szomszéd

      ajtajáig.

      Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk

      rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk

      végbe.

      Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket.

      Az atomokat szét tudjuk rombolni, de előítéleteinket

      nem.

      Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk,

      és kevesebbet érünk el. Megtanultunk

      gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.

      Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek

      egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot

      küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet

      beszélgetünk egymással.

      A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyra nőtt

      emberek, és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés

      és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.

      Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás.

      Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt

      otthon.

      Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el”

      árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos

      emberek korszaka.

      Eljött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak,

      megnyugtatnak, megölnek bennünket.

      Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit

      a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk,

      amikor a modern technika egy ilyen üzenetet

      szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll:

      megváltoztatjuk az életünket, vagy töröljük az üzenetet.

      Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek,

      mert ők nem lesznek mindig veletek.

      Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte

      rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek

      hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.

      Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert

      ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és

      nem kerül semmibe.

      Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek

      őket.

      Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat

      elfeledtet.

      Fogjátok meg egymás kezét, és élvezzétek ki azokat

      a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert

      eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem

      lesznek mellettetek.

      Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást,

      hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok

      mindazt, amit el szeretnétek mondani.

      Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem

      a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.

  4. Visszajelzés: Miért Szemetelünk? « Szabad Gondolat

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.