Illúzióépítészet

A szabad-gondolat levelezőlistán megjelent két sor:

1. “Minél nyitottabbak vagyunk, annál sebezhetőbbekké válunk.”

és a válasz rá:

2. “Minél nyitottabbak vagyunk, annál sebzettebbek vagyunk.”

Vajon, melyik Igaz?

Amikor először elolvastam a 2. kijelentést, arra gondoltam, hogy akik felismerték annak fontosságát, hogy megosszák az embereket, mert úgy könnyebb irányítani őket, talán örvendenek, ha valaki ekképp gondolkodik: “Minél nyitottabbak vagyunk, annál sebzettebbek vagyunk.” Tehát zárkózz magadba, légy távolságtartó, és a potenciális ellenséget lásd felebarátodban, aki álmodban az életedre tör.

De kicsit még gondolkodtam, és rájöttem, hogy a második kijelentés igaz. Legalább annyira igaz, mint amennyire nem igaz, ugyanis az, aki egy idő után képes megnyílni, az több mint valószínű többször is megvolt már sebezve, amíg eljutott oda, hogy megnyitotta a berozsdázott kapukat.

És ha azok megnyílnak, mi a csuda történhet? Kiömlik belőle a belső valóság. Ez most jó vagy rossz? Talán ez is legalább annyira jó, mint amennyire rossz.

Rossz, mert meztelenül maradtál. Megítéltetsz azok által, akik még nem mertek levetkőzni, akik meggyőződése, hogy el kell rejteni azt, ami ott van, akik titkon irigylik a felszabadultságot. Ha megnyíltál, egyből nem fogsz megfelelni semmilyen értékrendszernek. Társadalmilag értéktelen leszel. Megsemmisülsz.

Miért jó? Talán épp azért mert megsemmisülsz. Mert ha megsemmisültél, van esélyed az újjászületésre. Ha már sikerült levetni a hazug köntöst, az álruhát, felvehetsz magadra egy hazugság nélkülit, mely nem változtatja a színét mint egy kaméleon. Egy cseppet sem vonzó a dolog?

Amíg nem nyílnak meg a kapuk, addig is kiáramlik valami, de az nem a valóság. Ha nem a valóságot áramoltatod, hanem egy színdarabot, hogyan várhatnád el, hogy valóságot kapj érte cserébe, és ne egy másik színdarabot? Vajon, van annál tragikusabb dolog egy ember életében, mint egy színdarabot valóságként kezelni?

A beérkező gondolatoknak köszönhetően odajutottunk, hogy kezdtük súrolni a sokat hangoztatott illúzió lényegét. Azt mondjuk, az életünk egy illúzió. Van rá esély, hogy ne legyen az, ha feltevés vagy a kérdés nem valóságos?

Mi is történik egy “egészséges konverzációban?” Zárkózottak vagyunk és mértékletesek. Amit a felszínre engedünk, az nem más mint egy kép, amely nem a valóságnak felel meg, hanem egy külső sablon szerinti elvárásoknak. Tehát mondhatjuk, hogy egy illúziókép. Az illúzióképet valóságként kezelve, a beszélgető partner már eleve nincs ahogy a valóságra válaszoljon. Tehát még a legjobb indulattal sem lehet valósággal válaszolni egy valótlan kérdésre. Így jön egy valótlan válasz, mely szintén egy külső sablonnak téve eleget, megpróbál intelligensnek, igaznak mutatkozni. Ezek után mondhatjuk-e, hogy építőmeseterek vagyunk? Az illúziók világának építőmeseterei.

Azt hiszem, eleget beszéltem. Átadom a szót Andrénak. Azok számára, akik mélyebben meg szeretnék érteni miről is van szó, ajánlom a következő nagyon tartalmas, nagyon tudattágító beszélgetést:

Vacsorám Andréval

és egy picike ráadás:

Ki vagy te?

Használd egészséggel! Ha tetszett, oszd meg másokkal is. Ha betekintést szeretnél nyerni a szabad-gondolat lista életébe, vagy értesítést szeretnél az új bejegyzésekről, görgess a lap aljára.