Posts Tagged With: politikus

Köszönet

Köszönet a világvallások összes papjának, a világ politikusainak, a világ bankárjainak, pénzügyi szakembereinek, hogy magukra vállalták, a hatalomvágy, a kapzsiság, a manipulálás, és az azzal járó harcok terhét. Köszönöm, hogy megmutattátok magatokat a világnak. Köszönöm, hogy megfigyelhettelek titeket. Köszönöm a tanításokat! Köszönöm, hogy helyettem is kapzsik és telhetetlenek voltatok. Ekképp nem volt szükséges, hogy én is olyan mélyre kerüljek az anyagi világ csapdájában, mint ti. Nem kellett annyit harcolnom, viaskodnom, hazudnom, mint nektek. Áldozatos törekvéseitek megkíméltek engem attól, hogy én is olyan mélyre süllyedjek a sötétség útvesztőjében mint ti.

Én teremtettelek titeket, értem vállaltátok az életutatokkal járó szenvedéseket, betegségeket. Értem vállaltátok a végzetes daganatokat. Kérlek bocsássatok meg nekem, hogy ilyenné tettelek titeket! Köszönöm nektek, hogy voltatok, hogy értem hagytátok a lelketek “elkárhozni”. KÖSZÖNÖM A MEGVÁLTÁST!

Kedves gazdagok, hatalmasok, hazugok, diktátorok! Tudnotok kell, hogy nem haragszom rátok. Ti olyan terhet cipeltek helyettem is, mely alatt az én csontjaim összeroppannának. Szívemből kívánom, hogy a lét áldozatvállalásotok fejében kinyissa a szemeiteket, még mielőtt végleg becsukjátok őket!

Szeretettel,

 „egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , | 1 hozzászólás

Levegőadó

DSC_2210

A média bejelentette, hogy talán már 2013-tól megadózzák az egyéni hőközpontokat is. Legalábbis az unió ilyen javaslattal állt elő. Biztos valami környezetszennyezési adónak nevezik majd. Amikor erről olvastam, egyből az futott át a fejemen, hogy „és a levegőt mikor adózzák már meg?”. Lépésről lépésre újabbnál újabb adókon, és kötelező biztosításokon keresztül lassan oda jutunk, hogy a levegőt is megadózzák. És még az is lehet, hogy akkora már annyira be leszünk melegítve, hogy teljesen természetesnek fog tűnni ez számunkra. Kedves olvasó! Javaslom feltenni a következő kérdéseket: Ki dönt így helyetted? Ki határoz önkényesen úgy, hogy az amúgy is szűkülő pénztárcádat még jobban kiüríti? Mi ez, ha nem diktatúra? Mi az, amit demokráciának nevezünk? Akit te képviselőnek választottál, hogy bizonyos kérdésekben döntsön helyetted, valójában kinek az érdekét képviseli? A média hétről hétre, napról napra közli veled az újabbnál újabb kötelezettségeidet. Derült égből csak úgy cikázik a villám. Nem tudod, honnét jön és miért. Csak annyit tudsz, hogy mától ez meg az meg amaz kötelező. Kedves felebarátom, kérlek ne érts félre! Nem lázítani akarlak. Én csupán arra bátorítalak, hogy ne száguldj folyton, mert aki gyorsan jár, az keveset lát. Néha lassulj le, és gondolkodj el. Lásd, hogy mindenért ami veled történt, történik, és történni fog felelős vagy! Ha majd holnap panaszra nyílik a szád, jusson eszedbe, hogy te vagy az oka!

Kedves embertársaidat képviselő és döntési joggal rendelkező testvérem! Tisztelettel megkérlek, hogy mielőtt a voksodat adnád valamiért, szállj magadba, és nézd meg, hogy a döntéseddel mennyire képviseled a téged bizalmukkal megtisztelő felebarátaidat! Tudom, hogy nagy a kísértés. A pénz, az anyagiak csábításának nehéz ellenállni. De ne feledd, hogy abból amit embertelen módszerekkel gyűjtesz és halmozol, semmit nem fogsz magaddal vinni, ha eljön a számonkérés ideje. És az jöhet bármikor. Jöhet két év múlva. Jöhet két hét múlva. De jöhet a következő pillanatban is. Lehet, az utolsó percen el fogsz tűnődni, hogy mit kaptál és mit adtál te annak a társadalomnak, mely téged befogadott, számodra otthont biztosított.

Kedves politikusok, akik a globális felmelegedés, a környezetszennyezés miatt aggódtok! Próbáljátok meglátni, hogy a fent említett problémákra vannak más megoldások is, mint például az emberek, segítése annak megértésében, hogy milyen módszerekkel pusztítjuk környezetünket és általa önmagunkat is. Ha látjuk és értjük a problémák gyökerét, könnyebb őket orvosolni. Az újabbnál újabb adókkal meg „kötelező biztosításokkal” csak büntetitek az embereket, nyomorba döntötök már amúgy is nélkülöző családokat. Nem lehet ez a legintelligensebb megoldásjavaslatotok a környezetszennyezés problémájára. Az adók, meg a biztosítások évről évre szaporodtak. A környezetszennyezés meg évről évre csak nőtt az emberektől önkényesen elvett pénzösszeg növekedésével egyenes arányban. Még meddig erőltetjük a nem működő megoldásokat? Mikor fogunk emberhez méltóan, összefogva, emberi megoldásokat keresni emberi problémáinkra? Mikor helyezzük előtérbe emberségünket, és mikor fosszuk meg a pénzt a hatalmától, mely megoszt, gyűlölködést, ellenszenvet, harcokat, szenvedést és nyomort szül?

És egy zárógondolat/kérdés mindenkihez: Azt a szennyezést amelyet a fejünk felett egyre sűrűbben repkedő repülőgépek okoznak az akár több száz repülőhossznyi füsttel és méreggel, milyen adóból fogjuk majd helyreállítani? Azt a kárt melyet ez a méreg okoz a termőföldjeinkben, az ember egészségében, ki fogja majd helyreállítani. Egyáltalán feltesszük-e a kérdést magunknak, hogy milyen szörnyek ezek, melyek füstje hosszában teljesen kettészeli az égboltot, és akár órákig nem tűnik el? Miért vannak ezek? Azért hogy lefényképezzük őket, és gyönyörködjünk bennük, vagy azért, hogy néha feltegyük a kérdést, hogy mik ezek, honnét és miért jönnek? Úgy gondolom, hogy ha már folyton ott vannak a fejünk felett, jogosan választ kérhetnénk kérdéseinkre. Egyáltalán miért nem foglalkozik ezekkel a média? Vajon van összefüggés a csíkok és az egyre növekvő számú rákos és légúti megbetegedések között? Kedves olvasó, te miért várakozol felelőtlenül addig, amíg a te családodba is beköszönt a halálos betegség? Miért csak az utolsó percben akarod a folyamatot megfordítani? Mit csinálsz addig? Hol a figyelmed? Kinek dolgozik és miért?

Kedves olvasó! Elnézésed kérem, hogy mostanában egy kissé “elapadtak” a Szabad Gondolatok. Közben készül a lap 5. száma, mely hamarosan ingyen olvasható/letölthető/terjeszthető lesz.

Jó egészséget!

Szeretnéd, hogy más is elolvassa?

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Földi Paradicsom

 

DSC_2644 Szép volt ám az élet a folyó parton. Nagyon nem színezem, hogy még véletlenül se ébresszek irigységet benned, de mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy szép tud lenni az élet, ha az ember megtanulja elfogadni és megérteni azt ami éppen van, és néha elfelejt akarni, lázadozni, ellenkezni. Az igaz, hogy én sem voltam zárkózott de ezek a kis apró nepáli emberek úgy bántak velem, mintha oda születtem volna közéjük, és velük nőttem volna fel. A kb. egy hétből egy éjszaka aludtam a szobában. De az is kissé fájdalmas volt a szúnyogözön miatt. Amint említettem, lent a parton egyáltalán nem bántottak. Két Milán barátra tettem szert. Mindketten ennek a rafting (vadvízi evezés) cégnek dolgoztak. Számukra teljesen természetes volt, hogy én közöttük fogom leélni életem hátralevő éveit. Egyik Milán már szólt is az iskolában, ahol tanított, hogy lesz egy új angol tanár :)).

A szomszéd családban minden nap bivalyt vágtak, ezért felajánlottam, hogy főzök én nekik valami finomat ebédre. Adtak bivalyhúst, fűszereket, hagymát. Megvolt minden, ami kellett, egy finom bivalyhúsos pityókás tokány elkészítéséhez. Meglepetésemre, nagyon ízlett nekik a főztöm, de azért a biztonság kedvéért ők még legyúrtak egy tányér rizst a főztöm után, nehogy ne legyen mitől budira menni reggel :). Bármikor mehettem vadvízi evezésre, kajakozhattam kedvemre. A spontán keresetlen és hívatlan élmények felülmúlták legmerészebb vágyaimat.

Egyik nap egyik Milán barátom bejelentette, hogy kivesz egy pár szabadnapot és elvisz engem Chitwanba a dzsungel mellé. Ahol él a családja. Nekem persze semmi ellenvetésem nem volt, mivelhogy én is pont arra mentem volna tovább. Az én módszeremmel (stoppal) tettük meg a kb. 60 kilométeres távot. Jópofa kamionossal találkoztunk. Meg is invitált engem, hogy tartsak vele egész Nepál keleti határáig. Illedelmesen válaszoltam neki, hogy kösz, már jártam ott. Nagy divatja van Nepálban és Indiában a bagózásnak. Errefelé inkább bagóznak, mint cigarettáznak. Nem első alkalommal kínáltak vele, de én első és valószínűleg utolsó alkalommal mondtam igent rá. Mondom egye a fene, ha már ennyit kínálnak, megkóstolom, hallám milyen. Meggyúrta rendesen a segédsofőr a tenyerében, és szétosztotta. Én csak egy kicsit faltam be, és helyeztem a fogínyem mellé, hogy belőjem magam egy kis nikotinnal. Csípős volt mint a mennykő, és meglehetősen erős volt az íze. Na de a java csak ezután következett: nagyon megzsibbadtam tőle. A fogtömés után elég sok böjt volt, és intenzív méregtelenítés, oszt ez a dohány most úgy fejbe ütött, hogy már-már azt számolgattam, hogy ebben a kamionban hány kormány van, és hány sofőr vezeti. Mondtam is, hogy fiuk ez túl jó nekem, ha nem veszitek rossz néven kiköpöm az ablakon. Hát ezzel is nagyjából úgy voltam, mint az összes eddigi droggal ami bekerült a szervezetembe. Én köszönöm szépen jól vagyok cigi, pia, dohány, meg a többi nélkül is.

Meglehetősen hosszú, zötykölődős utazás után megérkeztünk Milánék falujába mely a Chitwan nemzeti parknak volt része. Egy csendes kis falucska ez. Nem sokan lakják. Az emberek gazdálkodnak, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Szinte semmit nem vesznek a boltból. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy ha valami baleset nem éri őket olyan sokáig élnek, hogy megunják. Milánék háza meglehetősen nagy a többihez képest. Édesanyja, öccse, és az édesapja lakják. Hatalmas farm veszi körül. Hatalmas rizs, lencse, pityóka ültetvények vannak rajta. Rengeteg a gyümölcsfa. Főképp mangó. A mangót nevezik a gyümölcsök királynőjének ők. Szeretik nagyon! Az igazság az, hogy nekem is bejön nagyon az íze. Mangó dzsúszból sosem tudok túl sokat inni. Addig iszom, amíg a készlet tart. Egy hatalmas halastó van nem messze a háztól melyben oly sűrűn nyüzsögnek a halak, mint az ember Kínában vagy Indiában. Valószínűleg némelyikük alig várja, hogy ki legyen fogva, és pálmalevélbe csavarva megsüljön a parázson. A háztól nem messze Milán épített magának egy kis kunyhót bambuszból. Amikor otthon van mindig ott alszik. Nagyon szimpatikus volt nekem már első ránézésre a talajtól kb. egy méteres magasságban levő bambusz kunyhócska. Már elképzeltem, hogy milyen jókat fogok majd aludni ott, és alkalomadtán írogatni ezt azt.

MyNepaleseBrother Ha nagyon belemennék a részletekbe csak a Milán családjánál töltött hétről egy teljes könyvet írhatnék. Lenyűgözött a hely egyszerűsége és természetközelisége. Érdekes az, hogy itt nem különül el annyira az istálló a háztól, szinte egybe van minden. Közel egymáshoz. A kecskék, tehenek bivalyok, emberek. Arra gondolok, hogy valamikor a mi őseink is így éltek. Anyuka egy parasztasszony, aki minden napra rizst és lencsét főz. Ez az alapétel náluk. Dál-Bát (lencse és rizs). A konyha a hagyományos több ezer éves. Kis agyagból kitapasztott tűzhely, melyet szinte minden nap kimosnak nedves ronggyal. A kémény fogalmát nem nagyon ismerik. A konyha általában sárga a padlót és a tűzhelyet képező agyagtól, meg fekete a deszkákon lerakodó füsttől. Jó ez így nekik. Nagyon nem modernizálnak :). Anyuka életében kést lehet csak akkor látott, amikor ott jártam, és meglátta a Tibortól kapott tőrömet. Oda is adtam, hogy próbálja ki, de kicsit félt tőle, nem tudta, hogy kell használni. Ő egyetlen sarlóval elintéz mindent :). Azzal vágja friss füvet a tehénnek és a kecskéknek, de azzal pucolja és vágja a zöldségeket is.

Az igazság az, hogy a férje nem attól bolondult meg, hogy a felesége egyfolytában zaklatta valami menő japán kés készletért. Az apuka valami mérnök volt állítólag, és jól is éltek, mindaddig amíg ez el nem kezdett politizálni. A politikai karrierje is felfele ívelt egy darabig, de valahol lefutott a vonat a sínekről, mert most kemény drogokkal tompítják a fejét, hogy ne tegyen kárt magában, vagy esetleg valaki másban. Így első ránézésre szelídnek tűnik. Olyan mosolygós meg kedves. Agytompítókkal dúsítva vérét éli zombi életét. Néha odajött hozzám sunyi módon mosolyogva halkan És egyszer csak derült égből villámcsapás, elkezd ordítani a politikáról, hogy az angolok mit csináltak, és a németek úgy, meg a Kínaiak amúgy. Olyan igazi udvari bolond szerepet tölt be az elvtárs. Ő kiabál mosolyogva a politikáról (annak is az évtizedekkel ezelőtti részeiről), és mindenki hangosan röhögi. Érdekes kis dráma. Több mint valószínű, hogy nem tudatosan csinálja, és nem veszi észre, hogy nem tud halkan beszélni. Gondoltam magamban szép kis politikai karriert alakíthattál magadnak, hogy ide juttatott. Szegény lelke lehet, hogy már rég a mennyország tornácán szivarozik, ő meg itt lent ordítja, hogy ki mit csinál rosszul. Én őszintén remélem, hogy ezeket a sorokat többen is olvassák, akik politikai törekvései vannak. Mindenesetre elgondolkodtató történet. Nem tudom egész pontosan, hogy mi okozhat számára ezt az állapotot. Egy dologban biztos vagyok: ez az ember több problémát nem fog okozni a választóinak. A család már megszokta. Nem okoz különösebb gondot senkinek, főleg így, hogy rendszeresen beszedi az agytompítókat. Nekem meggyőződésem, hogy zombi létének legfőbb oka az, hogy a környezetét valamilyen szinten kicsit elgondolkodtassa. Én is környezete voltam. Én is arra kényszerültem, hogy gondolkodjak rajta egy pár sort. Te is, kedves olvasó, most valamilyen szinten közvetett módon az ő környezete vagy. Elméletileg számodra is tanulságos lehet a történet valamilyen szinten.

Ők is mint a legtöbb hindu család a vendéget istenként tisztelik. Tudta Milán, hogy nem szeretem nagyon a rizst. Ezért minden reggel sütött nekem palacsintát. Délutánra meg estére mindig volt nekem pityóka amit tisztított vajjal (ghee) és hagymával fogyasztottam. A hagymát nagyon nem kíméltem. Minden nap megettem két három fejet. Ha igaz az, hogy a hagyma tisztítja a vért, akkor nekem most olyan vérem lehet mit a patyolat :). Friss zöldség mindig volt a kertből. A mangó meg éretlenül is finom volt. Na de volt szerencsém megismerkedni a „licsivel” is. Ez egy kínai gyümölcs. Talán egyik legfinomabb, amit valaha ettem. Főleg ha nincs teljesen megérve, és enyhén savanykás. Nem győztem legelni a fáról, annyira finom egy gyümölcs. Többször gondoltam, hogy nem is nehéz így egészségesnek lenni még 90 évesen is. Minden évszakban van valami friss zöldség vagy gyümölcs náluk. A lencsének több fajtáját termesztik, melyeket legtöbbször összevegyítenek, és úgy főzik meg. Nagyon finom és tápláló. A rizsnek nagyon jó kiegészítője.

DSC_2825 Egyik nap megkérdezte a barátom, hogy halat nem-e ennék. Mondtam neki, hogy többet ezt ne is kérdezze, hanem egyenesen hívjon halászni. 5 perc alatt készített egy kéthorgas halászbotot, kerített valami gilisztákat. Tett belőle mindkét horogra. Én csak bámultam ki a fejemből. Mondom neki, hogy te azt komolyan gondolod-e, hogy ezzel a szerszámmal fogunk is valamit a szerszám nyelén kívül. Kötött egy kisebb darab pálcát a damilra, hogy lássa ha van fogás, és bedobta a tóba. 3 percen belül egyszerre két halat szedett ki a tóból. Nálunk falun ilyen nincs!- gondoltam magamban. Mondom kell kérjek két pofot, hogy meggyőződjek arról, hogy nem álomkép, amit látok. Szemmel láthatóan nem élvezte ő annyira a halászat eme módját. Letette a botot és fejest ugrott a tóba. Eltűnt benne, mintha egy krokodil húzta volna le a tó aljába. Egyszer kiugrik belőle két kezében egy-egy kövér hallal. Gondoltam magamban, hogy én többet egy filmet sem nézek meg, ha élőben ilyeneket láthatok. Milán mostanig egyik legkedvencebb barátom, akivel az úton találkoztam. Olyan dolgokat mutatott az európai vándornak, amilyeneket az még életében nem látott. Nagyon jópofa gyerek. Amolyan vadon szülöttje. Van egy film melynek címe Crocodile Dundee. DSC_2750 Na annak főszereplőjére emlékezetet. Nagyon jól teltek az együtt töltött napok. Minél többet megtudtam róla, annál többet álmélkodtam rajta. Szobája falán nagy kitömött óriásgyíkok vannak, meg madarak, melyeket kb, olyan módszerrel fogott, mint a tóból a halakat. El is mesélte, hogy nem egyszerre kergetett, és fogott a dzsungelben vaddisznót, óriásgyíkot, kígyót, melyek lelkeit hatalmas tőrével segítette át a túlvilágra. Mindennek megkészítette és megette a húsát, majd kitömte. Számomra minden nap amit vele töltöttem, egy felejthetetlen élmény volt. Tulajdonképpen ez az a pont amikor az ember új fogalmat kéne kitaláljon, mert jelen esetben az élmény szó nem elég kifejező. Ő is előszeretettel hallgatta a történeteimet és „felfedezéseimet”. Érdekes volt eme két különböző világnak a találkozása és ismerkedése egymással. Lélekben mindketten amolyan kalandor típusúak vagyunk, de más közös nem nagyon volt bennünk. Ja bocs! Már szinte elfelejtettem: mindketten kendőt és kalapot viselünk. Ez érdekes meglepetés már a legelején :)).

Jó kis kalandokban volt részünk. Elég sokat járkáltunk az erdőben. A kunyhójában aludtunk általában mert ott kevesebb volt a szúnyog. Emlékszem az első bambuszkunyhóban töltött éjszaka utáni reggelre. Olyan meglepetésben volt részem, hogy csoda, hogy még van aki beszámoljon róla. Kicsi a kunyhó. Egy kis ágy van benne. Én örömmel választottam a földet fekvőhelynek. Letettünk egy vékony rongy matracot. És azon aludtam. Nagyon jól ment az alvás. A szúnyogok sem fedeztek még fel az első éjszakán. Reggel jól kipihenten ébredtem. Jobbra voltam fordulva, amikor kinyitottam a szemem. Olyan látványban részesített a reggel első képe, hogy azóta ha lehet balra fordulva nyitom ki szemeimet. Akkora pók pihent a fejem mellett mint a tenyerem. Egy igazi óriás terminátor. Na de hamar megnyugodtam. Gondoltam magamban, ha bántani jött volna az ágyamba, akkor, egész éjszaka megtehette volna. Bár ki tudja. Lehet, hogy csak úgy gondolta, hogy illetlenség lenne kinyírni egy alvó embert :). Na de nem bántott. Ott volt másnap is. Másnap már azzal a tudattal feküdtem le, hogy ma éjszaka sem alszok egyedül. Érdekes meglepetéseket tartogathat a dzsungel egy magamfajta kárpátokból érkező embernek. Egyik reggel, amikor álmos szemekkel indultam a kunyhótól a ház felé. DSC_2716Az ösvény foglalt volt. Egy akkora piton keresztezte az utam, hogy én egyből benyomtam a padlóféket. Nem másért. De épen jobbról jött. Európai szabályok szerint neki volt elsőbbsége :). Mondta Milán, hogy nem kell félni, nem bánt. Mondom az igazság az, hogy nem is féltem. De ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg, hazug disznó lennék. Úgy vagyok én már ezekkel a meglepetésekkel is, hogy ha már nagyon akart volna bántani a természet, hát eddig is megtehette volna, ugyanis vannak otthon az erdei tanyánk környékén is akkora medvék, melyek egyetlen simogatása magasba röpíthetné a fejemet, mint az ütő egy jól eltalált golflabdát. Ja és vannak viperáink is, melyek csókja nem éppen a szerelmesebbik fajták közé tartozik. Igyekszem nem félni, de nem is akarok mindenképp alkalmat keresni az ilyen találkozásokra. Szinte miden este lementünk a meleg kristálytiszta vizű folyóra fürödni. Felért az számomra minden eddig próbált fürdési metódussal. Lehet nem mindenki van így ezzel, de engem a természetközelsége nagyon meg tud nyugtatni. És tudom, hogy azért vannak elég sokan, akik szükségét érzik annak, hogy közelében legyenek, és mégsem tudjuk abbahagyni az irtását. Megyünk, lövünk, vágunk, hasítunk, porozunk, halmozunk, hogy legyen majd a nehezebb időkre is :))). Ennyit a létbe és a jövőbe vetett bizalmunkról. Igazi örömmel tölt el olyan emberekkel találkozni, akik mindenből csak annyit vesznek, amennyire éppen szükségük van. A vad nyugaton nem túl népszerű ez a magatartási forma. Minél többet halmozol, annál értékesebb embernek ítél a társadalom. És csodálkozunk, hogy ilyen rabló világot élünk.

A kis nádkunyhóban nagyon jól haladtam az élménybeszámolókkal is. Tudták, hogy írok elég sokat. Néha készen odahozták a reggelit meg a pánit, ami vizet jelent nepáli és a legtöbb indiai nyelven. Kellett is abból nagyon sok, mert még a legkisebb légvétel is izzasztott, olyan meleg volt. Nagyon tartalmasan, és ezért nagyon gyorsan teltek bambuszkunyhós napok. Milán elvitt a rokonaihoz, akik már előre tudták, hogy a fehér bőrű testvér nagyon szereti a bivalytejből készült vastag aludttejet főtt krumplival és hagymával. Mindig megkínáltak valami házi finomsággal. Azóta még inkább úgy gondolom, hogy a nagy bevásárló központokat nem terjeszteni kéne, hogy eladhatatlanná tegyék a természetes forrásból származó minőségi élelmiszer árut, hanem egyet kettőt be kéne zárni, hogy az ember kevesebb olcsó műanyagot és génmanipulált zöldséget meg gyümölcsöt fogyasszon. Szinte hihetetlen, és nagyon elszomorító a tény, hogy az ember még ma is nagy lehetőséget lát a kauflandok olcsó termékeiben. Írtam már arról, hogy a nepáli egészségügy elég hadilábon áll. De azt is említettem, hogy nem is igazán lenne értelme a nagy beruházásoknak még, mert az emberek makk egészségesek. Jó na! Van egy két meghibbant politikus, de rajtuk a kórházak sokat amúgy sem segíthetnének. Ezeknek az embereknek itt egyelőre golyóálló az immunrendszerük. Többször rá is kérdeztem, hogy a rákról mit gondolnak. A miről???????? – jött a válasz. Mi az a rák? Mondom, ha nem tudjátok, akkor én inkább el sem mesélem nektek, és kívánom, hogy nagyon sokáig ne tudjátok meg, mi az. Na de a multik őket is bekerítik előbb utóbb, és megtudják majd miről beszélt a sáppadtőrű vendég. Majd akkor lesz alkalmuk többet invesztálni az egészségügy fejlesztésébe is.

Lassan közeledett a tervezett tíz nap csend ideje. Készülődtem vissza a fővárosba. A történetek napirenden voltak. A dzsungel élet kellemes élményeket és emlékeket pakolt nekem útravalónak.

Szinte elfelejtettem, hogy a történetem főhősének Milánnak is van egy gyenge pontja. Nem hiába. Valamiért neki is meg kellett születnie. Nagyon szereti a vadvízi evezést, és van egy olyan álma, hogy majd nekifog és leevez a világ összes folyóján, hogy ő legyen az az ember aki, leevezett a világ összes vadvizén. Híres szeretne lenni. Gondoltam magamban, hogy valószínűleg sok amerikai filmet nem láthattál, de épp eleget ahhoz, hogy különlegesebb akarj lenni, mint amilyen már vagy. Mondtam is neki, hogy testvér te már így is egy hős vagy számomra. De ha te azért kezdesz cselekedni, hogy a neved bekerüljön a nagykönyvbe, akkor sáppadtőrű barátod, Attila elveszíti történeteinek egyik legeredetibb legkülönlegesebb főszereplőjét. Milán méltán egyik legkülönlegesebb karakter, akivel találkoztam. Ezt egyszerű, tiszta őszinte magatartásával vívta ki, azzal, hogy vállalta önmagát. Azzal, hogy még nem vett erőt rajta a vágy, hogy neki még különlegesebbnek kell lennie, mint amilyen. Te is kedves olvasó a legszebb, legkülönlegesebb emberi lény vagy akkor, ha nem akarsz más lenni, akkor, ha van bátorságod hozzá, valamint le tudod küzdeni a félelmeket, melyek visszafognak, melyek megfékeznek abban, hogy vállalni merd belső hangod utasításait.

Categories: Minden, Nepál | Címkék: , , , , , , | 2 hozzászólás

Angyalok és ördögök

CSC_6766

Többen haragszanak rám, hogy „szidom” a vallásokat, és „züllesztem a nemzeti öntudatot”. Ennek oka egyszerű: Egy intézmény tagjainak, alárendeltjeinek alkalmazottjainak morális kötelességük, védelmezni az intézményt melynek tagjai. A demokrata a demokrata pártot védelmezi, a kommunista a kommunista pártot, a muszlim a muzulmán egyházat, a katolikus a katolikus egyházat, a magyar a magyarságáért száll harcba, az amerikai az amerikaiságáért. Mindenki a hátán levő bélyeg, vagy bélyeghalmazt védelmezi, amelyet különböző intézményektől kapott kérve vagy kéretlenül. Egyetlen intézménynek vagyok tagja hivatalosan: az életnek. Az összes többit visszautasítottam. Az életet védelmezem, róla szívesen beszélek, megismertetem másokkal is.

Na de miről is szeretnék most írni? További félreértések elkerülése végett, most kijelentem, hogy nem haragszom ezekre az intézményekre és azok zsoldosaira a papokra, a politikusokra, a hittérítőkre, a rabbikra, nem támadom őket. Nincs is okom rá, ugyanis nekem nem ártanak. Nem teszek sem a perselybe sem az államkasszába. Csavargó vagyok de nem hivatalosan. Ezért nem adózok. „Újságot” szerkesztek, gondolatokat írok, de azokat is ingyen adhatom az olyan embereknek köszönhetően, akik fontosnak tartják a gondolat szabadságát. Tehát azért sem kell adózzak. Engemet ők nem bántanak. Visszautasítottam segítő ajánlataikat, és egyszerűen nincs biznisz közöttünk. Ezért nem nagyon foglalkoznak velem. Nincs okom panaszra.

Sőt, ezennel azt is kijelentem, hogy a papok, a rabbik, a hittérítők, a politikusok, és a többi manipulátor nagyon fontos szerepet tölt be a társadalomban. Örülök, hogy vannak.

Ha csak azt látnám, hogy az emberek szenvednek miattuk, és néha fegyverekkel egymásnak rontanak, akkor nyilván azt mondanám, hogy ez az ők művük. Az ördögök műve. De angyaloknak mondom őket, ha azt nézem, hogy segítségükkel az ember megtapasztalhatja az igaz rabságot, megtanulja mi a szabadságvesztés, milyen amikor, megvagy fosztva emberi jogaidtól, attól, hogy bátran vállalni merd önmagad, hogy követni merd a szíved utasításait. Ők az angyalok. Nagyon fontos szerepet töltenek be a társadalomban, általuk tudja meg az ember milyen külsőleg emberre hasonlítani, de birkaként élni. Ők adják fel a nagy leckét. És ha az ember megtanulta, mi a szabadságvesztés, mit jelent emberként robot életet élni, akkor tudni fogja melyik az a pont amelyiktől távolodnia kell, hogy elindulhasson újjászületése útján. Nélkülük ez sokkal nehezebben menne. Hogy tanulhatná meg valaki, hogy mi a szabadság, ha soha nem volt része rabságban. Hogy tanulhatná meg, hogy mi az igazság, ha nem volt része a hazugság okozta szenvedésekben. Hogy tudhatná meg, hogy milyen az egyéni felelősségvállalás, ha nem tudja milyen, amikor önkényesen mások döntenek, mások gondolkodnak helyette. Hogy tudhatná értékelni a valóságot, ha korábban nem tapasztalja meg, hogy milyen illúzióban, hazugságokban élni? Hogy tudná értékelni az igaz önzetlen szeretet, ha korábban nem mondják el neki, nem tanítják meg neki, hogy „hogyan kell szeretni”? A hazugság őrzői és terjesztői késztetnek téged arra, hogy kinyisd a szemed és láss. Ők késztetnek téged arra, hogy visszautasítsd a meséket, a dogmákat, és megpróbáld objektíven szemlélni az életet. Ők a te segítséged. Nélkülük nem létezhetne sem az igazság, sem a szabadság reménye. Ők a te támogatóid abban, hogy leküzd a korlátaidat, félelmeidet. Ők a biztatóid, hogy elindulj az úton, és keress. Ha nem fájna a hazugság, ha nem fájna a rabság, ha nem gyötörne a félelem, ha nem roskadoznál a rád aggatott bélyegek súlya alatt, soha nem indulnál el vissza, hogy megkeresd a tiszta forrást, ahonnét származol. Ne gyűlöld őket, na haragudjál rájuk. Adj hálát a létnek, hogy vannak. Kérj bocsánatot a léttől, hogy megteremtetted őket. És örvendj annak, hogy halálra ítélt sorsuk által te megváltást nyerhetsz, jegyet vissza a paradicsomba. Látnod kell, hogy te teremtetted őket, hogy csakis miattad vannak. Egy olyan társadalomban, melynek résztvevői tudatosan, és éberen élik az életüket, nem szülnek ilyen vezetőket, nem szülnek papokat, nem szülnek hatalomépítőket. Az ők létüknek a teremője és éltetője a te tudatlanságod, a félelmed, az útvesztettséged. Ezek nélkül ők nem létezhetnek. Hazugságot, hitet, bélyegeket adnak neked. Majd rájuk hatalmakat építenek.

Azt hisszük, hogy a gazdagság az, amikor valakinek nagyon sok pénze van, és anyagi javakkal van elhalmozva. Nem! Ez nem gazdagság. Ez egyik legnépszerűbb illúzió amit kergetünk, amit meg akarunk fogni, magunkévá tenni. De mégis mi a gazdagság? Milyen a gazdag ember? A gazdag embernek sok ideje van. A gazdag ember bármikor választhatja, és használhatja az időt és a csendet pihenésre, tisztánlátásra. A gazdag ember bármikor lehet egyedül saját templomában, hogy elűzze az illúziók és hazugságok sűrű ködét, hogy tisztán láthasson. A gazdag ember az, akinek boldogságában folytonosság van. A gazdag ember minden nap egy kicsivel gazdagabb, egy kicsivel közelebb kerül a célhoz. A gazdag ember minden nap elveszít egy kicsit a felhalmozott félelmekből, a felhalmozott ragaszkodásokból, belső harcokból. A gazdag ember szabadsága napról napra nő, kötelékei kötődései napról napra szakadoznak. A gazdag ember tudja, hogy minél több figyelmet fordít az anyagra, a mindenható pénzre, annál kevesebb jut lelki fejlődésére. Ezek az „ördögangyalok” azok, akik fáradtságos munkájukkal” téged gazdagítanak. Harc ellenük nem más mint az önmagaddal vívott harcod. Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat. De szeresd önmagadat úgy mint felebarátodat.

Kedves olvasó, te mennyire vagy gazdag? Hogyan viszonyulsz az ördögangyalaidhoz?

Ha tetszett, engedd, és segítsd, hogy máshová eljusson. Szeretettel,

                                                    egy Szabad Gondolat

Categories: Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.