Posts Tagged With: őszinte

Vajon tudja-e?

Egy kis ártatlan újszülött… Ránézünk a képre, és elfog az irigység: hogy tud ilyen nyugodtan, mosolyogva aludni?

Közénk jött, hogy elinduljon a kiteljesedés útján. Ez az őszinte mosoly azt sugallja, hogy bizalom van benne, még nem tudja, hogy mi a félelem. Talán azt hiszi, hogy a legjobb helyen van, hogy minden rendben lesz. Talán arra „gondol”, hogy számíthat a felnőttek segítségére, nem kell tartania semmitől.

Vajon tudja-e már, hogy minket zavar az ártatlansága, az őszintesége, a mindent elárasztó nyugalma?
Vajon tudja-e, hogy a felnőttek világán annyira úrrá lett a félelem, hogy számukra szinte elviselhetetlen látni, hogy ő még nem ismeri azt. Ő nyugodtan megöleli a párnát, és gondtalanul alszik, nem törődve semmi olyannal, amitől szerintünk félnie kellene.
Vajon tudja-e, hogy mi nem vagyunk kíváncsiak, hogy mi az kincs, amit magával hozott, amit ha nekünk megmutatna, elöntene a gyönyörűség?
Vajon tudja-e, hogy ő számunkra csak egy nyersanyag, és már konkrét terveink vannak arra vonatkozóan, hogy mivé formáljuk?
Ha ezt érezné, vajon tudná-e ilyen nyugodtan ölelni a párnát, azt sugallva nekünk, hogy létezik az abszolút nyugalom, a teljes harmónia, amit ha hagynánk kibontakozni, elárasztana bennünket is.

Egy tündöklő gyöngyszem a szemétdombon. A fénye megvakít. Épp csak elejtette valaki. Még tiszta mint a patyolat. De hamarosan elindul a szél, és ráfújja a port, a szemetet, hogy ne lehessen megkülönböztetni az őt körülvevő ócska kacattól, hogy az ő fénye se legyen erősebb mint egy kopott konzervdobozé.

A társadalom szemétdombjára ejtették, mely arra vár, hogy bekebelezze őt, hogy elvegye a ragyogását.

A Társadalom, melyről azt hisszük, hogy rajtunk kívüli. 😦

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , | 5 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.