Posts Tagged With: keresztény

Szerencse, Kompromisszum és a Harcok

DSC_8107 Valamivel több mint száz fiatalnak tartottam előadást a békéről a ladakhi főiskolán. Síri csend követte a szavakat. Bizonyos helyeken én is csak azt tettem. Csak hagytam, hogy jöjjenek, és figyeltem őket:). A tanárnő is örömmel követte a „világbéke” kissé újszerű megközelítését. A végén hatalmas tapsot kaptam. Elég szar lehetett Michael Jacksonnak. Nem csodálom, hogy ilyen fiatalon meghalt, annyi éljenzés meg taps után.

A főiskolától alkalmival mentem be Lehbe. A sofőr miután megismerkedtünk, megkért, hogy tartsak egy előadást a tibeti menekülttáborban is. Mondtam neki, hogy én örömmel, ha úgy gondolja, hogy az segít. Elvitt otthonába, megmutatta a menekülttábort, melyet India kilencven évre bocsátott a tibeti menekültek részére, melyből már eltel ötven év. A fiatalember neve Aten. Tibeti szülők gyermeke. Ő már Ladakhban született. A tibeti piacon van egy kis boltja, mely háromgyerekes családjának a mindennapi betevőt biztosítja. Egyik gyereke már tizenhárom évesen beállt szerzetesnek. Számomra elég meglepő, hogy egy kisfiú ilyen fiatalon ilyen súlyos döntést hoz. Azt mondta apjának, hogy ő nem akar megnősülni, szerzetes szeretne lenni. Én remélem, hogy nem ez az egyetlen oka, hogy szerzetesi életet választott. Bár nem teljesen kizárt, mert ebben a társadalomban, nem megnősülni, nem lehet. DSC_8146

Atentől tudtam meg, hogy Kína még mindig elég kegyetlenül bánik a fegyverzetlen tibetiekkel. Szinte hobbi szinten ölik a civileket, a szerzeteseket, tönkreteszik a monostorokat. A vallást szigorúan tiltja a kínai kommunizmus. A dalai láma képeit leparancsolták minden otthon faláról. A rothang hágón is találkoztam Buddhistákkal, tibeti menekültekkel, akik elmondták, hogy el kellett szökjenek hazájukból. Az erdőkön keresztül éjszaka menetelve, nappal pihenve jutottak át először Bhutánba, majd új hazájukba, Indiába. Ismerős a helyzet. Ugyanazt tette a maroknyi székely is a román kommunizmus alatt. Amelyiket le nem lőttek a határon mint egy mezei nyulat, át is jutott az anyaországba, ahonnét majd rendszerint visszakívánkozott a veszedelem megszűnése után. DSC_8167

A szabad gondolat levelezőlistán többször is szó esett az ártatlanságról, az ártatlan emberek tragédiáiról. Bevallom én neked, kedves olvasó, hogy nem hiszek az ártatlanságban sem. Világnézetem életfelfogásom szerint nincs ártatlanság. A holokauszt áldozatául esett zsidók az ártatlanság megtestesítői történelmünkben. Mindenki úgy emlegeti, hogy a sok millió ártatlanul elpusztult zsidó. Eddig írásaimból már tudhatod, hogy számomra nincs zsidó, nincs magyar, és nincs kínai. Számomra csak ember van. A történelemben visszatekintve azt látom, hogy egy nemzet akkor szívta meg a legjobban, amikor az elkülönülés útjának a csúcsán járt. A zsidó kiválasztott nép volt az írások szerint. Felsőbbrendűnek is tartotta magát. Meg volt győződve, hogy a nemes fajt nem szabad keresztezni semmi mással. Kissé elkülönülve de mégis idegen földön, más nemzetek közé bevegyülve próbálták kiválasztott életeiket másokhoz képest magasabb színvonalon élni. Egy darabig ment is nekik. Egész pontosan addig, amíg a német is rá nem jött, hogy ő is nagyon-nagyon különleges. Csak az volt a baj, hogy a legkülönlegesebb cím már foglalt volt. Így a kék szemű szőke hajúnak csak a különleges cím jutott. A legkülönlegesebb faj bélyegéért fel kellett számolni, meg kellett ölni a bélyeg addigi birtokosait, a zsidókat. A haláltáborokat túlélt zsidóknak, rá kellett jönniük, hogy jobb lett volna, ha Isten nem választja ki őket, és nem lesznek ennyire különlegesek, mert a kipusztulás eme különleges formája nem kell. Az új legkülönlegesebb faj, a régit valamennyire kiirtotta, és elindult világhódító hadjáratára, hisz az magától értetődő, hogy a legkülönlegesebb fajnak uralni kell a világot. De az történt, hogy a szovjet felebarátok ugyanazt tették az új legkülönlegesebbekkel, amit ők tettek az előzőekkel: tanfolyamra invitálták őket, ahol megtanították nekik, hogy a szőke kék szemű sem különlegesebb a többinél. DSC_8203

Röviden, tömören és bután én ezt látom a világtörténelemben. Jelenünk feltörekvő különlegeseinek egyike Amerika, de a tibeti szörnyűségeket figyelembe véve, Kína sem akar nagyon lemaradni. Most egyelőre a felszín azt mutatja, hogy a legkülönlegesebb az AEÁ és annak szövetségesei. Demokratikus módszereikkel ők „diktálnak” nyugaton és keleten egyaránt. Na de hamarosan jönni fog egy másik különleges, hogy elvegye a legkülönlegesebb címet.

Ezt a játszmát játssza az emberiség már ősidők óta. Saját magyar történelmünkben is ez van írva. Nagy Magyarország is azért lett kicsi, mert meg kellett tanulnia, hogy nem különlegesebb a többinél. Addig, amíg a magyar az elkülönülés a büszkeség útját tapossa, minduntalan el kell zengenie az önsirató himnuszt anélkül, hogy az magyarok istene újra megáldaná őt egy nagy Magyarországgal. A maroknyi székely is körülbelül addig fog porlani, míg ki nem növi büszkeségét, és nacionalizmusát.

A lét igazságos, a lét nem vét hibát. Nincsenek ártatlanok. Az, hogy ártatlannak gondoljuk, vagy hisszük valamelyik nemzetet, valamelyik fajt, nem jelenti azt, hogy az a teremtés szemszögéből is ártatlan. Az ártatlan palesztinok, akiket a zsidók ölnek, hisznek a szent háborúban. És természetesen van is részük belőle, bőven. Addig fognak szentháboruzni, amíg meg nem értik, hogy nincsen zsidók, nincsenek palesztinok, csak emberek vannak mindenütt.

A teremtés egyetlen törvénye az egység, az együvé tartozás. Ez az emberi felemelkedés egyetlen eszköze. Mindenki, az egység megbontásán fáradozik, az elkülönülés útját járja, szenvednie kell, és ha a megértés nem történik meg, el kell vesznie. Ha a keresztények és a muszlimok közötti háborúból a keresztény kerülne ki győztesnek, akkor a sors azt hazudná az embereknek, hogy a keresztény az igaz, az egyetlen járható út. De mivel a sors nem tud hazudni, ezért miután a keresztények diadalmaskodnak, legyőzi őket a nem keresztény Kína. Ez a körforgás addig lesz életben, amíg a tömeges ébredés be nem következik.DSC_8282

Nem lehetünk annyira vakok, hogy ne lássuk, hogy a maga szemszögéből mindenkinek igaza van, és ezekért az igazságokért harcba szálunk a többi (i)gazsággal. A muzulmán a maga igazságáért küzd, melyről meg van győződve, hogy az az egyetemes igazság, amivel meg kell tölteni az egész világot. De ugyanezt tette, és teszi a keresztény is, már ősidők óta. Mindenkinek igaza van, és mindenki igazsága az egyetemes igazság a maga szemszögéből nézve. A pápa még véletlenül sem azt mondja, hogy az üdvözülés egyetlen útja az iszlám, hanem azt, hogy a kereszténység, de azon belül is a legigazabb a legtisztább, és a legjárhatóbb útja az üdvözülésnek a katolicizmus. Ding-dang, ding-dang, szól a harang. Azt mondja, hogy ÉBRESZTŐ! Fel kell ébrednünk az álmok, és az illúziók világából, mert jaj nekünk! Több mint valószínű, hogy nem azért születtünk erre a földre, hogy egy teljes életet végigálmodjunk, végigharcoljunk a legtisztább, a legfelsőbb igazságért, a saját igazunkért. Mikor kérdezzük, meg hogy mi a teremtés igazsága, mely minket a földre hozott? Mikor tudjuk levetkőzni a kívülről sok esetben ránk kényszerített igazságokat, hogy magunkra vehessük a lét tiszta köntösét?

Mi történik Tibetben? Tibetben a buddhizmus igazsága küzd a kommunizmus igazsága ellen. Semmi más nem történik Tibetben. Ennek a küzdelemnek a jajveszékeléseit halljuk a menekült Tibetiektől. A kínaiak nem jajveszékelnek (még), mert egyelőre ők húzzák a ravaszt, a fegyvertelen tibetiekre. Kérdezem, hogy miért követik a dalai lámát? Azért mert ő az igazság! Ő a középút támogatója, és a középút az, ami működni fog, ami megoldást fog hozni Tibetnek. Kész komédia az egész. A láma száműzetésben van. Onnét meg ilyen-olyan jogokat követel Tibetnek, üzletet ajánl a kommunistáknak, hogy egyezzenek meg. Ők intézik az összes külügyet, az övéké a fegyveres uralom, és a tibetiek cserében autonómok maradnak. Tehát a lényeg az, hogy valamennyire elkülönüljünk egymástól. Az majd minket boldoggá tesz. Ő a középút, avagy a kompromisszum támogatója. CSC_8267

De mi is az a kompromisszum? A kompromisszum körülbelül egy olyan fogalom mint a szerencse. Többen rám fogják, hogy szerencsés vagyok. Én meg csak annyit mondok válaszként, hogy már rég nem hiszek a szerencsében. A kompromisszummal meg a szerencsével csak egy baj van: nem létezik egyik sem. Mindkettő kitalált fogalom. Olyan esetekre használjuk őket, melyeket nem értünk. Kompromisszum egy olyan helyzetnek, vagy állapotnak a részleges elfogadását jelenti, ami kényelmetlen számunkra, amit nem értünk. Ugyanígy szerencsének az olyan dolgokat mondjuk, és örülünk neki, mint a csacsi, amit nem értünk. Szerencsében és kompromisszumokban hinni egyik legintenzívebb időpocsékolás. A rendelkezésünkre álló idő, életünk idejének az elpocsékolása. Ha úgy gondolod, hogy szerencsés ember vagy, gondold újra a dolgokat, mert valamit figyelmen kívül hagytál. Ha meg úgy gondolod, hogy szerencsétlen vagy, tedd ugyanazt. Kompromisszumos szerződéseket kapcsolatokat kötni csak ragaszkodással lehet. Aki megteszi, annak tudnia kell, hogy a felelősség teéjes mértékben az ő vállára nehezedik. Ha nincs ragaszkodás, nincs kompromisszum sem. Olyan szerződéseket, kapcsolatokat érdemes kötni, melyeknek fundamentumát nem egy sor kompromisszum képezi. Ha a ragaszkodásodnak köszönhetően kompromisszumos szerződést vagy kapcsolatot kötsz, ne számíts arra, hogy az zökkenőmentes, kiegyensúlyozott lesz, mert a kompromisszumot képező meg nem értett dolgok ismételten felbukkannak mindaddig, amíg megértés nem társul hozzuk.

Írtam már korábban is, hogy a láma egyszerre spirituális vezető is szeretne lenni, Tibet száműzetésben lévő kormányzójakén politikus is. De valahogy kudarcot vall spirituális vezetőként is és politikusként is. Az ember a szart a tejbegrízzel ha összevegyíti, az sem ehető nem lesz, sem szarható. Tibetben, ha valaki Dalai lámát ordít az utcán, azért golyó jár. Ha azt ordítja, hogy Tibet legyen Szabad, azért is golyó jár. Egyelőre nagyobb a terror Tibetben mind Kína többi részén. Kérdeztem Atentől, hogy a dalai láma mint jó mester, soha nem próbált titeket önállóságra nevelni, arra, hogy ne függjetek tőle, hogy saját megoldásaitokat ti szüljétek magatok számára, és ne tőle várjátok az utasítást, hogy mit kell tenni? Lehet, hogy mondta, mert az valamilyen szinten része a Buddhista tanításnak. Buddha is arra tanította az embereket, hogy saját útjukat járják. De a gyakorlatban az történik, hogy ezek az emberek elvesznek, majd éhen halnak a szavak mezején. A dalai láma diktál, ők meg istenként tiszteli, és követik minden utasítását. Ha jól belegondolunk a dalai láma a legrafináltabb diktátor, mert nem követ el erőszakot, hogy az akaratát kiviteleztesse az emberekkel, hogy emberek milliói akár a halálukig kövessék szavait ahelyett, hogy arra törekednének, hogy megtalálják saját útjukat. Ceausescu elvtárs meg társai, fizikailag megfenyítettek megfélemlítettek minket. A láma mindenféle erőszak nélkül teljhatalmat élvez az emberek élete felett.DSC_8299

Hogy a buddhizmus vallás-e vagy csupán egy életfilozófia? Hmmm …. Azt hiszem, hogy a mellékelt ábra magáért beszél. A tibetiek annyira birtokolni akarják Tibetet, mint amennyire Kasmíriak, az Indiaiak, a Pakisztániak Kasmírt, vagy amennyire a székelyek székelyföldet, és a magyarok nagy Magyarországot, vagy amennyire a föld tulajdonos a földjeit. Létünk másik nagy törvénye, hogy az embernek minden megadatik, amire szüksége van, és mindent el kell veszítenie, amit birtokolni akar. Hoyg miért van ez így? A kérdést már többször is megválaszoltam eddigi írásaimban. Most csak röviden. Létünk célja nem a birtoklás. Nem birtokolni jöttünk ide a földre, hisz úgy igazából semmit nem birtokolhatunk, mert minden birtokolandó dolog elmúlik, de el vele együtt a birtokolni vágyó is. A birtoklási vágy, meg a birtoklás maga eltereli az ember figyelmét létezésének mélyebb megértéséről. Ebben maga a teremtés meg nem partnere az embernek. A teremtés nem dolgozik maga ellen. Ezért kell elveszítenünk mindent, amit birtokolni akarunk, és az az ember aki alázatos figyelője az élet csodájnak, megkap mindent, amire földi létéhez szüksége van. Buddha, Jézus, és az összes hozzuk hasonló ember ismételten figyelmeztetnek erre. De sajnos figyelmeztetni csak a figyelni tudókat, a figyelésre alkalmas embereket lehet, akik szívében ott a teremtéssel szembeni alázat.

Szeretettel,

„egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , | 7 hozzászólás

Üdvözülés

DSC_8064 copy A buddhizmus is, éppen úgy mint a kereszténység, több irányzatra oszlik. Tudomásom szerint négy fő irányzat van, melyeket most bevallom, a gúgel segítsége nélkül nem tudnék megnevezni. A ladakhiak körében elterjedt a Drukpa buddhizmus. Ittlétem alatt egy nagy drukpa ünnep volt, amolyan búcsújárás, ahova több ezer buddhista érkezett Ázsia és a világ különböző részeiről. Sok szerzetes, és nővér érkezett például a szomszédos Bhutánból, de nagyon sok nyugati is részt vett a rendezvényen, akik adoptálták előző vallásuk helyett a buddhizmust. Jelenlegi otthonom, a Shey falucska Buddhista monostora adott helyet a rendezvénynek. Valamelyik este amikor stoppoltam vissza Ladakhból, az alkalmim egész az ünnep helyszínéig vitt engem, ahol egy kis betekintést nyertem abba, hogy miből is áll az itteni búcsújárás. Rengeteg ember volt, főleg tibeti származású, mongoloidok. Aznap este épp egy dokumentumfilmet vetítettek, mely bemutatta, a szerzetesek és a szerzetesnők életét, és egy kis ízelítőt adott abból, hogy mit jelent Drukpa buddhistának lenni. Érdekes volt, hogy a szerzetesek kungfut tanítanak a gyerekeknek. Errefelé egész jól megfér a harcművészet és a vallás egymás mellett. Itt zárójelben azt jegyezném meg, hogy a buddhizmust ők nem vallásnak nevezik, hanem inkább egy életformának, egy életfilozófiának tekintik. A drukpák vezetője beszámolt arról, hogy mára milyen sokat változott az irányzat, ugyanis mostanra már a lányokat is egyenrangú, egyenértékű emberként kezelik. A szerzetesnők is elsajátíthatnak minden tudást, minden technikát, melyhez korábban a nőneműeknek nem volt hozzáférési joguk. Ez egy kicsit azt támasztja alá, hogy a vallások nagy igazságai is eléggé változnak az idők folyamán. Mondjuk ennek valamelyest helye van a buddhista filozófiában. De érdekes, hogy még a vallások is, akik a nagy igazságokat hirdetik és terjesztik, hátrányos módon megkülönböztették, vagy még mindig megkülönböztetik a nőneműeket.DSC_8067 copy

Bár a buddhizmus elég sokban különbözik a kereszténységtől, nem tagadom, hogy az volt az érzésem, hogy vannak közös vonások is bőven. Főleg ha a vallást gyakorlókat szemlélem. Ők is használnak amolyan rózsafüzér szerűséget, melynek végén kereszt nem kandikál, és a miatyánk és az üdvözlégy helyet mantrákat duruzsolnak. A legnépszerűbb mantrájuk az „OM MA NI PADME HUM” melynek jelentését esetleg majd később közlömk, miután megtudom. A hindu vallásban csak az OHMMMMM hangot ejtik többször egymás után, melyet a teremtés hangjának neveznek. Jelenlegi értelmi képességeimnek nehéz követni, hogy különböző vallásokban miért duruzsolják ugyanazt a néhány sort egy élet leforgása alatt több milliószor. Én egyelőre csak azt látom benne, hogy amíg az ember azt a néhány sort zúgja, addig is a figyelmét lekorlátozza, hogy még véletlenül se értse meg, hogy bizonyos jelenések, történések miért vannak az életében. A katolikusoknál a szentgyónás után jó esetben csak öt miatyánkot kell egymás után elmondani, ha valaki annyira bűnös mint én, törvényeik szerint akár több napig is duruzsolhat:). Ha meg nekilát az ember a rózsafüzéres imádkozásnak, akkor a végtelenségig lehet mondani „keresztény mantrákat” ahelyett, hogy az ember az értelmét használná élete számára kényelmetlenebb történések megértésére.

Kicsit olyan ez számomra, mint egy ajándék, melynek használatát megtiltja az ajándékozó. Például adok én neked egy profi fényképezőgépet azzal a feltétellel, hogy soha nem használod. Az a jóságos teremtő mely testet és értelmet ajándékozott az embernek, nem hinném, hogy azért tette, hogy azt majd ne használja. Sajnos egyre inkább azt látom a világban, hogy az embernek bűn, vagy törvénytelen az lenni, aminek született. Van agyunk, van értelmünk, de ha azt véletlenül többre használjuk, mint a törvények és szabályok memorizálása és azoknak feltételek, gondolkodás nélküli végrehajtása, bajban vagyunk, ugyanis jobbik esetben törvényszegők lettünk, rosszabbik esetben meg bűnözők. Én meg azt gondolom, ha létezik egyáltalán olyan, hogy bűn, és nem csak arra lett kitalálva, hogy az embereket megfélemlítsék, és az által könnyebben irányíthassák a hatalomépítők, akkor a leghalálosabb bűn az, amikor az ember a legszebb ajándékokat mint az értelmet, az érzéseket, az intuíciót megtagadja és elutasítja.

Én úgy gondolom, hogy épp elég szembeötlő, hogy nem vagyunk egyformák, hogy teljesen különbözőek vagyunk, hogy különböző szinteken mozgunk. Mégis miért ennyire elfogadhatatlan társadalmunknak, hogy az egyén egyéni módon, saját egyedi útját járva keresi létezése rejtelmeit? Társadalmunk egy nagy maratont szervezett, több milliárd ember számára, amelyben mindenkinek kötelező részt venni. Ha nincsenek lábaid sem számít, a törvényt, meg a játék szabályait neked is be kell tartanod! Ha meg képtelen vagy rá, hát kiközösítünk! Vedd tudomásul, hogy semmit nem érsz, nem vagy teljesértékű ember. Amint már mondtam, én semmi újat nem írok már egy jó ideje. Mindig csak ugyanazt kínálom különböző körettel tálalva, mert tudom, hogy különböznek ízléseink. Van aki a rizset nem szereti, és helyette krumplit fogyasztana a főétel mellé:). Ismételten arra próbálom felhízni a figyelmet, hogy minél inkább leszabályozzuk, lekorlátozzuk magunkat, minél több sablont ültetünk a fejünkbe, értelmünk annál inkább elveszíti önállóságát, egyediségét, szépségét, és lassan-lassan megszűnünk egyedi, megismételhetetlen emberi lény lenni. Azok az emberek, akik hisznek a törvényekben meg a szabályokban, szinte nincs ahogy higgyenek Isten legcsodálatosabb művében: az emberben. Szimbolikusan mondva, ha van mennyország és pokol, ahol a mennyország az emberi beteljesülés végső pontja, és a pokol az ember robottá való alakulását jelképezi, akkor a törvény létrehozói, azok éltetői, és terjesztői eszeveszett sebességgel száguldanak a pokol irányába, magukkal rántva a tömegeket.

Ha már embernek születtél, maradj ember. Próbáld annak a legmélyebb rejtelmeit, titkait felfedezni. Engedd be szívedbe a teremtés fényét, hogy az általa számodra megadatott eszközökkel üdvözülhess, megvilágosodhass, eljuthass a mennyek országába.

Szeretettel,

„egy Szabad Gondolat”

Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , , | 1 hozzászólás

A Vallás Mint Drámaíró

DSC_6802 copy Már startból eltűnődtem, hogy csak úgy kijön a házból késő este, és azt mondja egy ezer idegennek, hogy náluk aludhat. Mondom ezek „betegek”. Hogyhogy nem félnek? Késő este van és csak néhány perce „ismerjük” egymást. Ilyenkor szokás félni! Már szinte zavart is, hogy nem félnek. Hanem egyéb, az éjszaka folyamán az életemre törnek:)). Megköszöntem öregapó ajánlatát, és követtem a kis csajt az udvarba. Kis öccsével és édesanyjával találkoztam odabent. Anyuka úgy viselkedett, mintha már tegnap is ott aludtam volna. Azt mondja kis türelem, mindjárt kész a vacsora. A kis csaj és az öccse is nagyon jól beszélték az angolt. Ja és az anyuka sem bukna meg az angol vizsgán. Kiderült, hogy mindkét szülő doktor. A lány épp elvégezte a középiskolát, és orvos szeretne ő is lenni. Öcsike még középiskolás. Perceken belül már úgy viccelődtünk, meg társalogtunk, mintha együtt nevelkedtünk volna. Nagyon finom vacsorával állított be az anyuka. Mondhatni újból királyi bánásmódban volt részem.

Egész este beszélgettünk. Megtudták, hogy ki vagyok, mivel foglalkozok. Én is mélyebb betekintést nyertem az ők szokásaikba, életükbe. Olyan mennyiségű információval találtam szembe magam néhány óra alatt, hogy valósággal éreztem, hogy az nehezebb mint a hátizsákom, melyet egész nap cipeltem a hátamon.

Megtudtam, hogy elég sok az agresszív leopárd náluk felé. És pont azon a helyen, amelyet korábban nézegettem a sátor felhúzására, nemrég fényes nappal megmarcangolt két embert a leopárd. Ismételten eltűnődtem, hogy milyen vak vágányra terelheti az embert a figyelmetlenség. Ha történetesen én nagyon fáradt vagyok, és csak azt látom, hogy szép zöld terület, nem figyelve a megérzéseimre, hogy valamiért mégsem nekem való az a hely, akkor pont oda húzom fel a sátrat, ahol egyszerre két embert megmarcangolt a vad.

Szó esett a vallásról is, a vallásukról. A fiatalok nem tagadták, hogy társadalmi neveltetésüknek köszönhetően a muszlimokat ellenségnek tekintik. Soha nem volt semmilyen közvetlen tapasztalatuk velük, csak azt tudják a hírekből az iskolából, innen-onnan, hogy a muszlimok és Pakisztán India ellensége. Hát igen …. Sajnos így épül a békés világunk. A gyerekeink már fiatal korukban kapnak egy olyan programot, amely szinte kizárja annak lehetőségét, hogy a szülők haragját, ellenszenvét egy másik faj iránt, ne vigye tovább. Mivel még fiatalok, nem voltak nagyon elvakulva, és ők is belátták, hogy a vallásoknak van egy olyan tulajdonságuk is, hogy embereket elválasszanak, szétszakítsanak egymástól. És mindezt mindegyik a „jó” nevében teszi.

Ezen a ponton eszembe jut egy kis megtörtént dráma. A fiatal keresztény hölgynek indiai párja van, aki éppen nem keresztény, de nem is hindu, hanem muzulmán. Látszólag felhőtlen a kapcsolatuk. Szeretik egymást. A nagy döntés is megszületik: én a tied, te az enyém mindhalálig című fejezet kezdetét veszi. Eljegyezték egymást, mivel mindketten úgy érezték, hogy nem kell tovább keresgéljenek, mert megtalálták az igazit. Egy szép napon a fiú bejelenti a lánynak, hogy csak akkor veszi őt feleségül, ha megtagadja régi vallását, és adoptálja az újat: a korán tanításait. Ezen a ponton megszületik az első feltétel. A lányt, mivel ő is ragaszkodik valamennyire vallásához sokként éri: nem tagadhatja meg vallását, melybe beleszületett, melyben nevelkedett, melyben élt egész mostanig. Újabb döntés születik: nem lesznek egymáséi.

Kérdés: melyik erősebb? A szerelem vagy a vallás?

Kérdés kettő: miért állítjuk olyan vakon, hogy a vallás nem válassza szét az embereket, amikor az egyik legerősebb emberi érzést a szerelmet és a szeretetet is le tudta győzni?

A fiú végül megházasodott: muzulmán lányt vett el feleségül, ezzel eleget téve a szülői, vallási és a többi társadalmi követelésnek. Vajon ez a fiú, aki élete egyik legnagyobb döntését ilyen nyomások hatására hozta meg, mikor fog eleget tenni saját szíve követeléseinek? Mikor fog rá hallgatni, ha a pár választásban nem tudott. Kedves olvasó, te adj választ a kérdésre. Az én dolgom az volt, hogy szemléltessem a tényeket.

Mélyebb betekintést nyerhettem házasodási szokásaikba is. Teljesen normális dolog, hogy a szülők fognak majd párt választani a kis csajnak. Fel sem vetődik más lehetőség. Tehát ebben az esetben, még annak a lehetősége is kizárt, hogy a kis csaj muszlim fiúval ismerkedjen. „Nem, a vallás nem választja szét az embereket, sőt ellenkezőleg: arra ösztönzi őket, hogy vallásokon kasztokon kívül keveredjenek.” Tetszik, nem tetszik, ez van. Indiában, nemcsak a kaszton kívüli házasodás tilos. Bizonyos helyeken még szinte a vérfertőzés is megengedett, csakhogy a NÉV el ne vesszen. És természetesen semmilyen baj nincs a vallásokkal, és társadalmi szabályokkal. Úgy igazából az emberrel van a baj, aki félelembe születik, félelemben nevelkedik, és félelemben tölti teljes életét egész utolsó leheletéig, mert a szabályok, és a törvények szentek, és sérthetetlenek. Azt mondjuk, hogy egy szokás, egy társadalmi szabály annyira régi, hogy igaznak kell lennie, ha ilyen hosszú időn keresztül fennmaradt. Istenem, bocsáss meg nekünk ezért az értelmes következtetésért! A szabályok, és törvények teremtő, tápláló és mozgató rugói: az értelem hiánya, az önismeret hiánya, az alacsony tudatossági szint, a vak hit, a bizalmatlanság és a félelem. A fent említett dolgokból minél több van, annál több szabályra, és törvényre van szükség, annál inkább felejtünk el emberként élni, és válunk jól programozható ember-robotokká. Ez teljesen természetes következmény.

Categories: India, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 1 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.