Posts Tagged With: hit

A változás eszköze

Dublin’s Famine Statues 2_01

A legfontosabb eszköze annak, hogy az a bizonyos váltás/változás bekövetkezzen az, hogy az emberek elméjében a hit, teljes egészében lecserélődjön a megértéseken és felismeréseken alapuló bizalommal.

Fontos látnunk, hogy nem ülhetünk egy fenékkel két lovon, melyek egymással ellentétes irányba vágtatnak. Az ember nem választhatja egyszerre a hitet, mely vak, és a megértést, mely az élet alázatos megfigyeléséből származik. Ez természetesen nem egy könnyű folyamat, ugyanis talán egyik legerősebb ragaszkodásunknak kell búcsút intenünk. Annyira benne van a zsigereinkben a hinni akarás, és a hithez való ragaszkodás, hogy az is elképzelhető, hogy akár fizikai fájdalmat is okozhat a hittől való elszakadás.

Nem fogok most a hit kielemzésébe belemerülni, mert a korábbiakban már több ízben is megtettem. (A hitről, ha érdekel, figyelmedbe ajánlok két írást: Az ember tragédiája és Mikor halunk meg?) Még véletlenül sem akarom azt a benyomást kelteni senkiben, hogy támadom a hitet. Csupán felszínre engedek bizonyos gondolatokat, melyek nekem is eszközül szolgáltak a lét mélyebb megértésében, azzal a céllal, hogy mások is használhassák őket.

Annak a kornak, melynek a vége fele közeledünk az volt egyik legfontosabb kérdése, hogy

„HISZEL-E?”.

A régit leváltó korszak fő kérdése az lesz, hogy

„MERSZ-E NEM HINNI?”, „EL MERED-E ENGEDNI MAGADTÓL A HITHEZ VALÓ RAGASZKODÁST, HOGY UTAT ENGEDJ A TISZTA TAPASZTALÁSNAK, A MEGÉRTÉSNEK, HOGY FELFEDEZHESD A LÉT NAPRÓL-NAPRA MEGÚJULÓ LEHETŐSÉGEIT, TANÍTÁSAIT MELLYEL A SEGÍTSÉGEDRE SIET, HOGY MEGTALÁLD A VISSZAUTAT AZ IGAZ FORRÁSHOZ?”

A hitet nem lehet, és nem is szabad csak úgy elengedni mindaddig, amíg nem érted meg mi az. Semminek nem fordíthatsz hátat, semmi elől nem menekülhetsz, amíg annak megértése meg nem születik, hogy miért volt szükséged arra, hogy megtapasztald azt a valamit, ami elől menekülsz, aminek hátat szeretnél fordítani. Ha ez ember megérti a hitet, megérti, hogy milyen szerepe volt annak az őt körülvevő világ alakulásában, ha látja, hogy milyen hatása van a felismerés, az igaz megértés lehetőségére, akkor már nem kell meneküljön előle, nem kell hátat fordítson neki. A szétválás könnyedén, természetes úton megtud történni. Ekkor kezdetét veszi egy új kirándulás, mely olyan helyekre viszi el az embert ahol még legmerészebb álmaiban sem járt.

Rajtad áll a vásár. Te vagy a döntő-teremtő, te vagy a megváltó. A kérdés csak az, hogy szembemersz-e nézni vele, eltudod-e fogadni a felelősségteljes teremtő létedet. Ez az átalakulás egy olyan folyamat, melyet nem lehet siettetni, nem lehet késleltetni. Segíteni is csak úgy lehet, hogy helyére rakjuk a figyelmünket, az alázatos figyelmünket. Ehhez két nagyon fontos kulcsfogalom megértésére van szükség: alázat, és a hasznos figyelem.

Azok a személyek, akik megragadták, és a továbbiakban is megragadják az alkalmat, hogy mélységesen megértsék a HIT fogalmát annak érdekében, hogy el tudják azt engedni maguktól, könnyen át tudnak majd sétálni a két korszakot elválasztó hídon. A halálos ítéletet azzal mondjuk ki önmagunk felett, hogy elutasítjuk ragaszkodásaink tárgyainak és következményeinek felismerését.

Hamarosan közzéteszem az Élet Piramisa című előadás anyagát, mely segíteni fog a fentiek mélyebb megértésében. Addig bátorkodj feltenni magadnak a kérdést: „Hol van a figyelmem?”

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Miért fontos a hit?

Gondolod, hogy a hit nélkül is lehetséges lenne ez? Én nem értek az autókhoz, de állítólag egy ilyen Mercedes S-class 4MATIC, 2011-es modell, 150 ezer eurón felül kezdődik.image

Végülis igazuk van: hinni kell. A “hit” jó, kényelmes, biztonságos, és nagy sebességgel száguld.

Categories: Elmélkedések, Minden, Viccesen | Címkék: , , , , | Hozzászólás

Jézus a gyilkos

DSC_2167 A minap bekapcsoltam a televíziót. Azt kellett tapasztalnom, hogy egyre intenzívebben megy az emberek térítése most már a tévékészülékek segítségével is. Döbbenet, hogy mennyire megtesznek mindent annak érdekében, hogy az ember lemondjon önmagáról. De miért teszik ezt? Többen már ki is találtátok, többen már rég tudjátok a választ. Lehet-e azt az embert manipulálni, aki megtalálta igaz önmagát, aki az „Istent” nem magán kívül, a felhők mögött keresi, hanem önmagában? Lehet-e azt az embert az orránál fogva vezetni, aki figyel a belső hangra, és nem arra parancsra építi az életét, hogy „hinni kell!”?

Ha van bűn, én azt nevezném a legnagyobb bűnnek, hogy kitalálták a bűn fogalmát. Odaadták a bűnt az embernek. Elhitették vele, hogy ő bűnösnek született. Ehhez természetesen társították a „rossz” fogalmát. Majd elhitették, hogy a „rossz” elől menekülni kell a „jó” felé. Természetesen előre definiálták az Isten fogalmát is számunkra, akihez segítségért mehetünk, akitől feloldozást kapunk a bűn vagyis a „rossz tettek” súlya alól. Így jutottunk oda, hogy egy életen keresztül csak „jót” akarunk, jók akarunk lenni. Nem vesszük észre, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mi az a „jó”! A „jó” fogalmát másoktól fogadtuk örökbe. Előre megfogalmazták számunkra, hogy mi a „jó”.

Kedves olvasó, tudnod kell, hogy te azé vagy, aki a „jót” adja neked, akitől az általad elfogadott jó származik. Ha én számodra hitelesen és meggyőzően újra definiálom a „jó” fogalmát, te az enyém leszel. Egész pontosan az én szolgám leszel! Kérlek, most gondolkodj el, hogy ki az, aki megmondja neked, hogy mi a „jó”, mert ő a te urad, és te az ő „rabszolgája” vagy.

Egyre több inger érkezik, mely arra késztet, hogy ezt a bejegyzést megírjam. Nem tudom tovább bent tartani. Egy fiatal hölgy az Isten és az Ördög világáról beszélt nekem, azzal a céllal, hogy megértesse velem, hogy ezt a világot az Ördög irányítja, és Isten az aki, megmenthet engem az Ördög kezei közül. Azt mondtam neki, hogy nyisd ki a szemed, és lásd, hogy a Lucifer amelyről beszélsz, amely ellen harcolsz benned van, épp úgy mint az Isten aki megment téged tőle. Ha az ember a vak hitet választja a megértés helyett, és elfogadja azt az Istent aki a felhők mögül néz rá és ítélkezik istenfélő teremtménye tettei felett, megteremti vele együtt Lucifert is. Az ő vak hite nélkül sem az Isten haragja, sem a Sátán csábítása nem létezhetne. Igen, van gonosz a világban. De fontos látnunk, hogy azok teremtik meg ezt a gonoszt, akik elfogadják annak ellentétét. Az Isten nem létezhetne az Ördög nélkül, és fordítva. Ennél fogva a rossz sem létezhetik a jó létezése nélkül! Ezért látnunk kell, hogy mi vagyunk Lucifer aki elől menekülünk! Mi teremtjük meg őt az ellentétével egyszerre.

A veszély forrása Vallásos/hívő szemszögből nézve a világot, annak történései, eseményei kizárólag két kategóriába sorolhatók: jó és rossz, avagy Ördögtől származó jelenségek, valamint Istentől származó jelenségek. Más szóval: minden ami jó, az Istentől származik, és minden ami rossz az Ördögtől ered. Miért veszélyes ez a dualizmus? Röviden és tömören azért, mert felmenti az embert a felelősség súlya alól! Ha valami rossz dolog történik, azért rögtön az ördögöt és általa önmagát hibáztatja. Úgy érzi, hogy nem volt annyira jó, hogy Isten vigyázzon rá. Ezért az ember még jobban törekszik arra, hogy jó legyen. Előveszi a vallás vagy egy más ideológiák által kínált sémát, és megpróbál még jobb lenni. Sablonos imának nevezett mondókát ismételget egymásután többször azt remélve, hogy ha ugyanazt ismételgeti több százszor, Isten majd segíteni fog. Ekképp sajnos nem ad alkalmat magának arra, hogy megértse mi, miért történik. Számára mindenre válasz Isten és az Ördög. Minél elvakultabban hisz az ember, annál kisebb az esélye, hogy megértse, hogy ő maga a teremtő, ő az aki megteremti a „jót” és a „rosszat” egyaránt. Korábbi írásaimban részletesen és érthetően kifejtettem, hogy nincsen rossz és nincsen jó. Nagyon sok fogalmat az ember talált ki olyan dolgokra, amelyeket nem ért.

Ha az ember figyelme a helyén van, könnyen megértheti, hogy minden tapasztalásra egyaránt szüksége van. Legyen az jó vagy rossz. Erre mondja a szentírás, hogy az Istent szerető embernek a rossz is a javára válik. Te is találkozhattál már azzal a felismeréssel, hogy jó volt a rossz. Amikor megtörtént, kényelmetlen volt, ellenkeztél, küzdöttél vele. De mostanra már látod, hogy milyen nagy szükséged volt rá. Ezért ismétlem folyamatosan magam, és igyekszem hangsúlyozni a figyelem fontosságát. Ha a figyelmed a helyén van, ismered és gyakorlod a léttel szembeni alázatot, akkor minden rossz dolog megmutatja jó szándékát. Előbb régi rossz dolgok nyernek értelmet az életedben, majd a jelen rossz dolgai is polaritást váltanak. Rájössz, hogy mindennek, de abszolút mindennek ami történik, ami történhet oka van. Figyelemmel, csenddel, és alázatos „imával” eljuthatsz oda, hogy egyre rövidül a történés és a megértés közötti idő, mígnem odáig jutsz, hogy bármikor bármi történik, már egyből tudod, hogy miért történt. Nem vagyok jós, nincsenek látomásaim, de már előre látok bizonyos dolgokat amelyek be fognak következni. Attól fogva, hogy gazdagságom a szabadidő, a csend, és a figyelem, a kis képek melyeket láttam és látok, folyamatosan elfoglalják helyüket a nagy képben, mígnem az teljessé válik. A nagy kép időtlen. A nagy képben benne van a múlt a jelen és a jövő is!

Hogyan is lesz Jézusból gyilkos? Erre a választ a fentieket figyelembe véve, könnyen kitalálhatod. Azok számára akik hisznek egy bizonyos -féle jóban, minden amire nem húzható rá annak sablonja, az rossz. Példa: ha én nem fogadom el, Jézust mint Isten fiát, az én megváltómat, akkor én nem lehetek jó. Kizárt dolog, hogy én „jó dolgot” műveljek anélkül, hogy ne feleljek meg annak a bizonyos sablonnak. Akár a fejemre is állhatok. Ha olyant teszek, ami jónak számít, lehet, hogy az Ördög cselszövéseként fogják emlegetni. Meg van határozva a jó (az istentől való jó) fogalma. És aki nem illik bele a sablonba, az egyértelműen csak rossz lehet. A rossz a jó ellentéte. Más szóval: ellensége. És már meg is van a két csapat a háborúhoz. Ha te jó vagy, és én nem vagyok olyan mint te, akkor én csak rossz lehetek. Minden harc, minden konfliktus, minden háború a jó és a rossz harca. Az előbb mondtam, hogy akik megteremtik a jót, azok teremtik a rosszat is. Tehát az, aki megteremti a jót, az indítja a háborút. Erről szólt az összes keresztes háború. Jézus szent nevében (a jó nevében) emberek millióit mészárolták le, égették el máglyán, mert aki nem illet bele a sablonba, gondolkodni, fejlődni mert, és azt tisztán ki is nyilvánította, az a rossz, a gonosz, az ördög bélyeget kapta, és kivégeztetett! Ezért írtam már többször is, hogy én nem akarok már jó lenni. A jó egyetlen külső definíciójának sem akarok megfelelni. Én csak emberként szeretnék élni emberek között, emberi módon együtt, egységben, szeretetben. A vallások ismételten hangoztatják, hogy a rossz ellen harcolni kell. A felhívás mellé természetesen adják a jó és a rossz definícióját, hogy a harcos tisztán lássa, ki az akit meg kell változtatni, esetleg a jó nevében megölni. 

Nem tudom mennyire sikerült tisztán és érthetően kifejtenem, hogy válik Jézus, akinek életművét én is tisztelem, mert értem és érzem a gyilkosság eszközévé.

Egy másik fontos dolog, melyet többször említek: a maga szemszögéből mindenki jó. Tehát mindenki a jóért harcol. A rossz meg az, aki ellen a harcot folytatja a jó. Csak azt felejtjük el, hogy a rossz is a maga szemszögéből a jóért harcol. Az angol cikkben azt hangsúlyoztam, hogy az összes háború szent, mert mindenki a jóért harcol. A szent jelzőre azért van szükség, hogy az ember felmentse magát a felelősség alól. Ő ugyan ezreket legyilkolt, de a jóért, egy szent ügyért tette. A keresztény gyülekezetek folyton azt bizonygatják, hogy az iszlám, a hinduizmus, a buddhizmus a rossz. Példákat hoznak fel, hogy keresztelkedik át a muzulmán kereszténynek. Persze az olyan példákról nem tesznek említést, amikor a keresztény tagadja meg kereszténységét, hogy Jézus útmutatásai helyett Mohamed tanácsait kövesse. Ezeket a példákat a muzulmánok emlegetik gyakran. Saját weblapjaikon folyton az ilyen nagy megtérésekről beszélnek. Ha megszomjazik a megtért bűnös, hát inni adnak neki saját forrásaikból ügyelve arra, hogy még véletlenül se egy másik forrásból oltsa szomját.

Embernek születtél. Értelmet és szívet kaptál. Használd! Gondolkodj, elmélkedj, érezz! Ne az légy amit elvárnak tőled. Az légy aki vagy, aminek születtél: egy egyedi, megismételhetetlen, gyönyörű emberi lény, “Isten” legcsodálatosabb teremtménye!

Több jelzést kaptam, hogy jó lenne egy előadást tartsak az itt olvasható gondolatokról. Ezért úgy döntöttem, hogy miután megjelent a lap ötödik száma, tartok egy néhány Szabad Gondolat bemutatót, melyet megfűszereznék a kilenc hónapos ázsiai zarándoklat fényképes élménybeszámolójával. Mindenhova örömmel megyek, ahol szívesen látnak, ahonnét jelzés érkezik, hogy szeretnének egy „Szabad Gondolat estet”. Holnapután (November 13.-án) szülővárosomban, Gyergyószentmiklóson lesz egy képes élménybeszámoló délután egy órai kezdettel. A többi, majd ez után.

Ha tetszenek a fenti gondolatok, és fontosnak tartod, hogy másokhoz is eljussanak, kérlek oszd meg a linket.

Categories: Elmélkedések | Címkék: , , , , , , , , , | 14 hozzászólás

Buddha nem volt Buddha

A búcsúzást rövidre fogtam. Megköszöntem mindent. Megöleltem kendős-kalapos testvéremet. És útnak indultam. Egy darabig még hitetlenkedve bámult utánam, hogy csak úgy elindulok Katmandu irányába: terv nélkül, busz nélkül, de hamarosan meg is állt egy kamion, mely elvitt egy darabon. A kamion után eszembe jutott, hogy én most olyan könnyű vagyok, így bőrönd nélkül, hogy akár motorokat is inthetnék. Azt is tettem. Több mint 100 kilométert tettem meg motorokkal. Közülük az egyik olyan volt, hogy rég nem érzett félelmeim szinte életre keltek. Azokon a rossz utakon úgy száguldottunk, hogy szegény motornak nem volt ideje gödörbe menni. Csak úgy repült keresztül a gödrök felett. Nagyon jó élmény volt. De amire megérkeztem Katmandu központjába, a portól és a kamionok füstjétől az arcom ilyen lett: DSC_2873

Már egy jó ideje tervezem, hogy kicsit lelassulok, és több időt töltök magammal, hogy a felhalmozódott élmények és azok üzenetei bekerüljenek, és megtalálják a legjobb helyüket a nagy képben. Indiai és nepáli utaim során többször ajánlották nekem a Vipassanat, ami egy ősi indiai meditációs technika. Katmanduban egy professzor is javasolta, amikor azt említettem neki, hogy most legalább egy hétre csendben szeretnék ülni, és majd csak utána látogatnék meg más egyetemeket is, hogy a békéről, meg a harcok megértéséről beszéljek. Mondta, hogy Katmanduban van az egyik legjobb Vipassana meditációs központ a világon. Gondoltam magamban, ha már ennyi jel arra mutat, hát én arra megyek, lássam mi van ott. Bementem a központi irodájukba, hogy feliratkozzak. Ott elolvastam a tájékoztatót, melyből megtudtam, hogy körülbelül mi is az a Vipassana.

A Vipassana egyik legősibb meditációs gyakorlat. Indiából származik. De időközben valamiért meghalt, feledésbe merült. Guatama a buddha, aki Nepálban született, elment Indiába, és újra felfedezte. Azt mondják a vipassana terjesztői meg tanítói, hogy Buddha szerint ez volt a legjobb meditációs amellyel ő találkozott. Azt is mondják, hogy Buddha a vipassanat gyakorolva nyerte el a megvilágosodást. Na de itt rögtön hozzá is fűzöm a gondolathoz, hogy egy szép fogsorú színésznő is Colgateot használ, amiből következik, ha szép fogakat szeretnék, én is Colgateot kell használjak. A vipassana története ott folytatódik, hogy állítólag Buddha miután megvilágosodott, ő maga is tanította az embereknek a vipassanát. Érdekes módon Buddha halála után a Vipassana megint eltűnt. Burmában (Myanmar) állítólag Buddhista szerzetesek generációról generációra adták át egymásnak, így ott megmaradt. Egy egykori üzletember, akinek a neve valami Goenka a techika elsajátítása után engedélyt kapott annak tanítására. Ő hozta vissza a vipassanát Indiába, és kezdte újból tanítani. Indiából a vipassana eljutott a világ más országaiba is. És máig a Goenka féle Vipassanát tanítják mindenhol a világban.

A tíz nap Vipassana arról szólt, hogy tíz napig nem volt szabad egy szót sem szólni, és napi több mint tíz órában egy helyben kellett ülni, és meditálni a Goenka által tanított módszer szerint. A tíz nap csend a zajos indiai és nepáli utak, meg a sok előadás után nekem meglehetősen szimpatikusan hangzott, így hát aláírtam a „szerződést”. Az aláírásról majd írok egy külön „esszét”, ha szabad les így neveznem a gondolatokat, amelyeket néha csak úgy spontánul megörökítek.DSC_2902

Mivel időben jelentkeztem, felvételt nyertem a legközelebbi Vipassana meditációra. Indulás napján sok ember volt a központi iroda körül. Végső beleegyezésüket adva, hogy elfogadják, a Vipassana központ szabályait, amelyek röviden a következők voltak: nemes csend. Nem volt szabad senkivel sem beszélni. Kivételt képezett az az eset, amikor kérdés volt a technikát illetően, melyet csendben a mesterrel négyszemközt meg lehetett beszélni. A meditációs központot nem volt szabad elhagyni tíz napon belül. Más ételt nem volt szabad fogyasztani, mint amit a központban adtak. Nem volt szabad semmilyen -féle korábban gyakorolt meditációs vagy vallási szertartást gyakorolni a tíz nap alatt. Minden nap hajnal 4 – kor kelés, Este 9- kor villanyoltás. Utolsó étkezés délután 6 kor volt. A kaja nem volt sok, de elegendő. Kizárólag zöldség és gyümölcs eredetű étket adtak. Az esti étkezés épp csak arra volt elég, hogy a gyomrot működésben tartsa. A reggeli és a déli, annál egy kicsivel több volt. Ennek oka nagyon egyszerű, de erről is írok majd részletesebben egy külön bejegyzésben mert nagyon fontosnak tartom, hogy megértsük a kapcsolatot a mindennapi betevőnk és egzisztenciánk között. Volt egy fajta 5 parancsolat, amit akár a mi tízparancsolatunkból is deriválhattak volna. Nem tudnám pontosan felsorolni, majd esetleg az interneten meg lehet ezt nézni. Egyik az volt, hogy az élet semmilyen formáját nem olthatod ki ott-tartózkodásod alatt. Mindenféle szexuális tevékenységet fel kell függeszteni tíz napra. Lányok külön, fiuk külön voltak annak érdekében, hogy a figyelmet ne a hormonok irányítsák. És még volt egy két szabály, amit be kellett tartani az ott-tartózkodás idején. Mikró buszokkal vittek el Katmanduból egy a környező hegyekben fekvő kis faluba. A meditációs központ egy nagyon gyönyörű helyen feküdt, viszonylag nagy területen. Egy igazi kis földi paradicsom benyomását keltette, tele növényekkel fákkal. Madárcsiripelés és a makákók játéka zavarta meg néha a kötelező csendet. Több száz embernek is szállást tudott biztosítani a központ. A meditációs teremben (dhamma hall) is elfért kb. kétszáz ember egyszerre. De voltak kisebb termek is, meg fülkék, ahol szintén meditálni lehetett. Én ide is egy száll gatyában meg ingben érkeztem, azzal, ami maradt miután a bőröndöm gudbájt mondott nekem. Na de nem volt hiány semmiből. Miután kiosztották a szobákat, egy rövid programismertető után kezdetét vette a tíz napos csend, aminek én nagyon örültem. DSC_2917

Minden reggel 4 kor keltünk. Egy kis réz harang volt felfüggesztve a dhamma hall előtt. Azt kongatta meg valaki, jelt adva, hogy indulni kell a terembe. Elég hideg volt néha fent a hegyen. Ezért pokrócba burkolózva mentem a reggeli meditációra. Két óra intenzív szünet nélküli meditációval kezdődött a nap. Csak utána jött a reggeli.

A meditáció technikáját nagyon itt nem akarom részletezni. Aki kíváncsi, hogy (állítólag) milyen technikával világosodott meg Buddha, annak valószínűleg google barát nagy segítséget tud nyújtani. Itt zárójelben megjegyzem, hogy a Buddha nem egy név. A Buddha az, aki elnyerte a megvilágosodást. Tehát a vallás nem Buddháról lett elnevezve, hanem Buddha a vallásról. Az ő neve Gauatama volt. Majd ő lett Guatama a Buddha. A gyerekkori neve viszont Siddhartha volt. Az tény, hogy a buddhizmusban ő a legünnepeltebb buddha tehát a Buddha. A napok, amint már mondtam, több mint tíz óra meditációval, kisebb szünetekkel, étkezéssel, és pihenéssel teltek. Minden este az utolsó egy óra meditáció előtt, megnéztünk egy-egy videót, melyben Goenka mester röviden összefoglalta, hogy mit tanultunk aznap, és ízelítőt adott a következő nap programjából, meg természetesen bátorított, hogy erősek legyünk, ne adjuk fel, stb. A magam részéről azt tudom mondani, hogy a Vipassana (mostani formája) nagyon jól kidolgozott jelenség. Nagyon jó gondolatokra épül az egész technika, amelyeket Buddhától kölcsönöznek, amelyek egy részét már azelőtt is ismertem anélkül, hogy a buddhizmust tanulmányoztam volna.

Meglehetősen nyugodt lelkiállapotban, abszolút vidám emberként kezdtem bele a Vipassana csendbe. És próbáltam nyugodtságom éberségem mindvégig megőrizni annak érdekében, hogy úgy láthassam a dolgokat, ahogy azok vannak mintsem, hogy hagyjam, hogy valami új dolog hatalmába kerítsen, rabul ejtsen. Geonka többször hangsúlyozta, hogy nem vet meg más vallásokat, az egész nem arról szól, hogy valaki feladja a régi vallását és helyette valami más hitet elfogadjon. A gyakorlatban viszont arra lettem figyelmes, hogy a résztvevők egy új hitnek esnek áldozatául, éspedig annak a hitnek, hogy a vipassana az egyetlen igazi út a megvilágosodás felé. Ahogy haladtunk a tanfolyammal egyre inkább láttam, hogy ha valami képes az embert egy régi hitből áttéríteni egy újba, hát a Vipassana az. Egy igazi agresszív agymosást láttam benne, ami veszélyességét annak köszönheti, hogy amint már mondtam, olyan gondolatokat használnak fel alapként, amelyeket Buddhától és társaitól idéznek, melyek nagy része szerintem is nagyon bölcs és hasznos. De amit rá épített Geonka, az valami teljesen más mint amiből kiindul az egész. Személyes meggyőződésem, hogy a Vipassana valamikor egy nagyon jó meditációs technika lehetett, de a mostani formája, amit Goenka terjeszt, egy meglehetősen agresszív agymosás. Főleg az olyan emberekre lehet nagyon veszélyes, azokat ejtheti könnyen rabul, akik valamilyen lelki sérelem után vesznek részt benne. A Vipassana mostani formája képes lehet arra, hogy aki azt hitte, hogy Jézus, esetleg Mohamed az igazi út, mostantól azt higgye, hogy a Vipőassana az igazi út. A vipassana vipassana mediátorokat termel, úgy ahogy a kereszténység Jézus követőket, az iszlám Mohamed követőket, a hindu meg Sheeva követőket termel. Az a közös benne és a fent említettekben, hogy ez is épp úgy megveti a többit, és föléje helyezi magát a többinek, mint a kereszténység, az iszlám és a társai. Egyelőre a hinduról meg a buddhizmusról nem nyilatkozom ennyire radikálisan, mert ezek követőiben valahogy nagyobb fokú toleranciát, másság elfogadást tapasztaltam, mint az előzőekben. A másik közös, hogy ez is a maga szemszögéből nézve a legigazabb, az egy, éppen úgy, mint a többi. A tanfolyam végére eljutottunk oda, hogy mindenkinek a füléig ért a mosoly, hogy a vipassanának köszönhetően meg fog világosodni, és mindenki alig várta, hogy kimenjen, és másokat hozzon a maga helyébe. Természetesen az is meg lett mondva, hogy ahhoz, hogy a technika jól működjön, naponta kell azt gyakorolni, lehetőleg több alkalommal, amikor csak lehet, és évente legalább egyszer el kell menni a vipassan központba, hogy megerősítse magát az ember mint vipassana meditátor, vagy szerintem mint vipassana rabszolga. Több jel arra utalt, hogy nagyon megvezeti ez az új vipssana az embereket, de volt egy aláírásom, ami arra hatalmazott fel engem, hogy mindvégig csendben maradjak. Csak figyeltem, hogy születnek az új rabok, és egy szót nem szólhattam, mert aláírtam egy papírt. A vipassának világszerte rengeteg követője van, és az összes egy aláírással születik, ahogy más vallásokban egy másik fajta szertartással. Itt legalább az ember maga választ, ő a felelős a tetteiért, ő dönt maga helyett. De sok esetben még mielőtt a gyerek felsírna, már ott a bélyeg a hátán.

Igen, így működnek, így épülnek a vallások. Vesznek egy amúgy is jól működő ideológiát, amit letesznek fundamentumnak, majd építenek rá, építik rá Babel tornyát. A Vipassana hogy épült? Miután többször is meghalt a mozgalom, a burmai Goenka kijelenti, hogy miután Buddha újra felfedezte hosszú halála után, majd utána megint meghalt, a burmai szerzeteseknek mégis sikerült teljesen tisztán megőrizni a buddhai tanításokat. Tehát a burmai vipassana az az originál vipassana. Ez olyan mint amikor elmész zöldfülűként a hit gyülekezetbe, és azzal állítanak eléd, hogy fogadd el, hogy Jézus Isten fia, és Jézus meghalt a bűneidért, és te be is adósodtál abban a helyben. Feladtál mindent ami önmagad, és bűnösként elindulsz a megtisztulás az újjászületés útján. Az alapelv ugyanaz.

Kedves olvasó! Mondok én neked valamit: Buddha nem volt megvilágosodva, Jézus nem volt Isten fia, Krishna nem volt isten, Mohamed sem volt próféta. Te ezt nem tudhatod. Buddha lehet meg volt világosodva, lehet, hogy nem. Jézus is lehet isten fia volt, lehet, hogy nem, és így tovább. Te nem voltál ott, nem tudhatod. De ne öntsük ki a mosdóvízzel a gyereket! Jézust szeretem. Amit tudok róla, összevetve saját megéléseimmel, azt kell mondjam, hogy Jézus igaz volt. Buddha néhány gondolatáról tudomást szerezve, összevetve eddigi életem „felfedezéseivel”, azt mondhatom, hogy Buddha is egy jól látó ember volt, mint Jézus. Mohamedről, Krisnáról sokat nem tudok. De ha igaz az, hogy nagyon sok szeretőjük volt, hát számomra még ők is szimpatikusak :). De az Isten szerelmére! Ne kövesd egyiket sem vakul! És azt hiszem, hogy erre Buddha fel is hívta a figyelmet. Buddha utasításait szó szerint követve szinte biztos, hogy nem fogsz megvilágosodni. Jézus az egyház által tolmácsolt „törvényeit” követve szinte biztos, hogy több boldogtalanságot és szomorúságot okozol magadnak mint örömet. Te nem vagy Jézus, nem vagy Buddha. Te Józsi vagy, Júlia, John, Mi Jin,…, stb. Ha alkalmad van, ismerkedj meg Budhával, vagy Jézussal, de ne felejtsd el, hogy számodra egyik sem volt megvilágosodva, számodra egyik sem jelentheti a törvényt. Saját magad számára a nyitottságod, az emberi tapasztalataid, megéléseid összevetve akár egy Jézus gondolataival és megéléseivel lehet a törvény. A te belső hangod, melyet egy kívülről bevett EGYETEMES szabálynak engedelmeskedve, fejet hajtva elfojtasz, és kiirtasz magadból, az a te törvényed, az a te utad az igazság felé. Megvilágosodásod egyetlen kemény akadálya, hogy meg akarsz világosodni. Üdvözülésed egyetlen kemény akadálya, hogy meg akarsz világosodni. Meg kell tanulnod, hogy nincs megvilágosodás, nincs üdvözülés. Akkor van ha már ott vagy. Akkor van, de addig ezeket a fogalmakat minél többször használod, annál távolabb kerülsz a megvilágosodástól, valamint az üdvözüléstől. Veszélyes fogalmak ezek, mert úgy igazából ők képesek akadályt állítani eléd a megvilágosodás és üdvözülés felé vezető utadba. Vigyázz, mert értékes időt és energiát pazarolsz. Mielőtt meg akarnál világosodni, ott a félelmed, ott az akarásod, ott a ragaszkodásod, ott vannak a belső harcok. Kezdtél már velük valamit? Vagy inkább adnál 600 eurót valakinek a megvilágosodásért? Felhívás: nálam még lízingelni is lehet :)))))))))) Ez az ország turizmusának nagy százalékát a megvilágosodásnak köszönheti. Amikor az embernek már minden megvan, spórol egy kis pénzt és eljön ide megvilágosodni, vagy jóga oktatói oklevelet szerezni :)))))))))))))))))))))))))))))). Itt aki azt írja ki, hogy jógát oktat, az éhen döglik, ezért azt kel kiírja az idióta nyugatinak, hogy nálam jóga oktatói diplomát szerezhetsz. Majd hazamész és felteszel egy hirdetést, hogy voltál Indiában és egy igazi öreg mestertől, aki csodákra is képes volt, jógát tanultál, és most te is oktatsz életet megváltó jógát mindössze X összegért. Engedd meg nekem kedves olvasó, hogy azt mondjam, hogy HA-HA-HA-HA-HA-HA-HAAAAAA. Ezen maga az indiai jóga oktató is ekkorát nevet, de még örül is, mert jön a „már nincs mit kezdjek magammal” külföldi turista és vesz tőle egy hasznos diplomát.

Egyetlen dolgot mondok még, és azzal pontot is teszek a fejezet végére. Igaz tudást, még ha az országot Bill Gatese is vagy, nem tudsz vásárolni. Fizethetsz érte forintban, lejben, valutában, aranyban és gyémántban, úgy is bután fogsz meghalni, vagy lehet annál butábban, minél több pénzt vagy hajlandó fizetni az igaz tudásért, mert az illúzió felhő akkora burát alkot a fejed körül, hogy a butaság még ha el is szeretne hagyni téged, egyszerűen nem megy neki. Az élet tudása egyformán elérhető mindenki számára teljesen díjmentesen. Az élet tudása közelebb van hozzád, mint hinnéd. Az élet bölcsessége olyan helyeken található, ahol nem is gondolnád. Az élet tudása és bölcsessége a legegyszerűbb helyeken „rejtőzik”. Az élet tudása a vak számára is tisztán látható. Az élet tudását és bölcsességét eltakarja az anyag, a pénz, a felszín, a félelem, az akaratosság, a ragaszkodás, a harc, valamint az élettel szembeni tisztelet és alázatosság hiánya.

Nemsokára megosztom veled, milyen volt az a vak, akire már első 3 perces bárbeszéd után azt mondtam, hogy nem féltelek én téged, mert vak vagy, és mégis többet látsz, mint a legtöbb ember, akivel valaha is megismerkedtem. Fogok még írni egy két szót arról is, hogyan születnek az istenek. Isten látja a lelkem, néha úgy unok írni, hogy az valósággal fáj, de vannak olyan dolgok, melyekről úgy érzem, ha nem írnám le, nem adnám tovább, semmi keresnivalóm nem lehetne többet az élők között.

Ha úgy érzed adj te is tovább egyet kettőt belőlük, hogy ha már megszülettek írott formában is, használhassa őket az akinek talán épp rájuk van szüksége, hogy az élete kereke kidöccenjen a gödörből.

Baráti szeretettel,

                                                                           „egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden, Nepál | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Mikor halunk meg?

 

DSC_4889_01

Még mielőtt beleugranék a közepébe, a kérdés megválaszolásába, és a legborzalmasabb dologról, a halálról kezdenék „beszélni”, el szeretném mondani, hogy a halál maga a róla alkotott képünk segítségével válik borzalmassá, vagy olyanná, amilyennek látjuk. Hogy a róla alkotott képet mi befolyásolja, az egy másik kérdés, amin mindenkinek érdemes mélyen elgondolkodni. Tudnunk kell, hogy nagyon sokan eltávozásuk pillanatában is boldogak. Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy a boldogságom a halálom pillanatában éri el a tetőfokát, amikor is az elmém a testem súlyától elszakadva szabadon indul útnak, vissza a forrás felé.

Mikor halunk meg? Egyszerű: amikor eljött az idő! Jó jó, de mikor jön el az idő? Akkor jön el az idő, amikor a halálunk bekövetkezte is, éppen úgy mint minden történés értelemszerűvé válik. Jó de mikor válik az elmúlás értelemszerűvé? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához, egy másik kérdést kell megválaszolnunk, éspedig azt, hogy miért jöttünk ide, azaz miért jelentünk meg itt a földön ebben a formában.

Szóval, miért is születtünk? Több jel is arra utal, hogy lelkünk azaz tudatunk létét, már lassan nem kérdőjelezhetjük meg. Én nem voltam ott, de állítólag már tudományosan is bebizonyították, hogy az emberi tudat(lelkünk) a testtől függetlenül is létezik, tehát a test halála után, ő megy a dolgára. Tudatunkat nem helyezzük a sírba. Életem folyamán azt tapasztaltam, hogy a tudatom mint minden más létező folyamatos változásokon megy keresztül. Optimistán fogalmazva azt is mondhatnám, hogy fejlődik. Igen, az emberi tudat, tehát a lélek az fejlődik. Itt szeretnék pontosítani: FEJLŐDHET. Azért emeltem ki ezt a szót, mert nem biztos, hogy fejlődik. Lehet egyszerűen csak változik. Hogy fejlődik-e, vagy visszafejlődik, esetleg egy helyben mozog szinuszosan, az rajtunk múlik.

Eme kis bevezető után kijelentem, hogy azért születtünk, hogy fejlődjünk, hogy felnőjünk. Azért jöttünk ide, hogy a testet mint eszközt használjuk a tudatunk fejlődésére, fejlesztésére. Most ki-ki maga válaszolja meg a kérdést, hogy a saját lelke, a saját tudata éppen mivel van elfoglalva.

Egy kis segítő történet: Éjszaka van, nem alszok, és éppen úgy mint legtöbbször örömmel tölt el az ébrenlét. Az éjszaka csendje, a zaj hiánya, az akarás, a terv, a törekvés, a mozgás teljes hiánya elősegíti a gondolatok szabadon szárnyalását. Olyan megértések jönnek ilyenkor, amelyek egyszerűen nem jöhetnek máskor a fent említett okok miatt. Nincsen lánc az elmén, ami fogva tartaná. Szó szerint azt csinál, amit akar. És hagyom, hogy tegye azt, mert tudom, hogy napközben sok mindent kell, napközben nincs idő feltenni a kérdést, hogy mi az, ami valóban kell, mi az ami egy külső kényszer, ami jön, és rabul ejti az ember figyelmét. Erről írtam részletesebben az út beszámolójának valamelyik fejezetében. Kifejtettem, hogy miért fontos szabadságot adni az elmének néha. Miért fontos időt nyerni számára, amikor a kondicionálás (külső zaklatás) hiányában ő szabadon feldolgozhatja az elmúlt napok órák információit, amikor úgymond hasznosíthatja őket.

Egy ilyen szabad éjszakájában a tudatom azt fejtegette, hogy mi is a betegség, miért kell a betegség. Már egy jó ideje a környezetem és annak történései arra késztettek, hogy a betegség és az elmúlás rejtélyeit kutassam. Eljutottam arra a pontra, hogy a betegség nem kisebb ajándék az ember számára, mint az összes többi ajándék, aminek mindig örülünk. (Erről is írtam bővebben több bejegyzésben is legutóbb angolul: http://whyunderstanding.wordpress.com/2011/07/21/the-helpful-disease/ ) Megértettem, hogy tulajdonképpen a betegség is egy korlát, amit az ember, ha megért, egyszerűen értelmetlenné válik, és elmúlik. Ha megértem a betegségem okát és üzenetét, akkor a betegség elérte a célját, és tovább nincs már értelme a létezésének, tehát megszűnik. Ez így most egy kicsit szárazan hangzik, de most nem szeretnék belebonyolódni a gondolat ismételt kifejtésébe, mert korábban már többször is megtettem. Utólag kiderült, hogy nemcsak én, egy egyszerű csavargó jutott erre a következtetésre, hanem egy orvosnő is, és még sokan mások. Na de térjünk vissza az éjszakai szabad gondolatra. Engedtem, hogy tovább menjen, teljesen kibontakozzon. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen az emberi test is egy amolyan korlát a lélek számára, mint pl. egy betegség. Na de ha a betegség elmúlhat, ha megértem az okát és a küldetését, akkor mi történik a testemmel, ha megértem annak korlátait. Semmi különös, csak annyi, hogy elmúlik. Ha megértem az emberi testem korlátait, nincs már többet szükség rájuk, és mivel meggyőződésem, hogy ebben az életben semmi nem történik ok nélkül, kijelentem, hogy ha megértem az emberi testem okozta korlátokat, akkor a test megszűnik. Ez teljesen értelemszerű. Kicsit fura lesz a következő megfogalmazás, de az előzmények után, most már nem félek attól, hogy félreérted. Az emberi test nem más mint egy betegség, aminek a fizikai létezése értelmetlenné válik akkor, amikor megértjük azt. Egyetlen oka annak, hogy te ezeket a sorokat olvasod, az hogy beteg vagy. Ha egészséges lennél, nem létezhetnél ebben a formában. Szükséged van a betegségeidre az emberi test tapasztalataira ahhoz, hogy meggyógyulj, tehát meghalj, hogy megszűnjél létezni mint tapintható, kövér vagy sovány, magas vagy alacsony, hosszú vagy rövid hajú emberi lény.

Mikor halunk meg? 1.

Akkor halunk meg ha:

  1. Ha teljesen meggyógyultunk vagy
  2. Elértük a célt
  3. Megértettük az emberi test korlátait
  4. Megvilágosodtunk (nem szeretem ezt a fogalmat, mert nagyon megtévesztő, és több kárt okoz az emberek életében, mint hasznot)
  5. Amikor az egy harmonikus részévé válunk
  6. Elérkezünk az út végére
  7. Amikor már a tudatunknak nincs szüksége a testre mint a fejlődés eszközére
  8. Amikor már a test akadálya a tudatnak a továbblépésben, a továbbfejlődésben

A fent felsorolt pontok mind ugyanazt jelentik. Én csak megpróbáltam több formában is megfogalmazni, hogy mindenki, aki idáig eljutott az olvasásban, megértse mit szeretnék mondani. Ugyanakkor fontos azt is megjegyeznem, hogy ez a legideálisabb formája a meghalásnak, amiben sajnos nem sokan részesülnek manapság. Ez az a meghalás, ahol az ember tudja, hogy a halál nem veszteség számára. Ez az a meghalás amelyet az ember örömmel fogad. Ez az a meghalás amelyre vágyik már az ember. Ez az a meghalás, amelyet akár mosollyal az arcon „él meg” a tudat. A beszámolóban van egy szereplő, akivel Bombay környékén találkoztam. Az a szereplő azt mondta, hogy ő már megkapott mindent az élettől. Ő már csak egy csendes, nyugodt halálra vágyik. Hány ilyen személlyel találkoztál mostanig? Ha találkoztál ilyen személlyel már, menj, és keresd meg őt, amíg nem késő, és töltsél minél több időt vele, ez által megelőzve azt, hogy súlyos problémák jöjjenek az életedben, mint pl. betegségek, konfliktusok, harcok és egyéb sokkoló események.

Mikor halunk meg? 2. (A halál leggyakoribb formája)

Akkor halunk meg, ha elérkezünk egy olyan szintre, ahol annyira elakadunk, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek tovább fejlődni, hogy elérjük a célt. És sajnos ebben az esetben is értelmetlenné válik létünk valamilyen szinten, mert a vak hit, a makacsság, a ragaszkodás, a félelem, az akaratosság, valamint a léttel szembeni alázatosság teljes hiánya annyira megbotlaszt, hogy a szekerünk kereke egyszerűen nem tud kidöccenni a gödörből. Ez az az eset amelyikben szabad akaratunkból visszautasítottuk lelkünk fejlődésnek minden további lehetőségét, értelmetlenné téve létünket, és egyszerűen meghalunk. Ezekben az esetekben jó nagyon odafigyelni a súlyos betegségekre, a súlyos veszteségekre mint pl. családtagok elveszítése, és egyéb súlyos tragédiákra. Ezek az utolsó „jelzések”, amelyeknek szerepe, hogy kizökkentsék szekered kerekét a mély gödörből, hogy tovább foroghasson még egy darabig. Ezért hangsúlyozom olyan sokszor, hogy ne ellenkezz. Bármi van, ne ellenkezz, ne harcolj, mindent olyan örömmel kell fogadnod, mint életed legszebb ajándékát. Tudom, hogy harcra lettél nevelve, épp úgy mint mindenki más, épp úgy mint én. De tudnod kell, hogy a harc még több harcot szül. Harcot harccal nem lehet kioltani, épp úgy, mint ahogy vizet vízzel nem lehet szárítani. Azt mondják, ha beteg vagy, harcolni kell ellene, és meggyógyulsz. Abban a pillanatban, ahogy ezt te elhitted, kiváltottad a jegyet a halál második típusa irányába. Ha harccal meggyógyulnál, szintén azt jelentené, hogy a lét hajlamos a hazugságra, épp úgy, mint te. De nem, ő nem hazudik. Ezért a harccal csak közelebb kerülsz szomorúan síró sírodhoz. Nos, te melyik halált választod?

Kedves olvasó! Ismételten megkérlek, hogy ne hidd el egy szavamat sem. Ezek nem olyan dolgok, amelyekben hinni kell. Ha értelmeddel nem tudtad követni az itt leírt gondolatokat, a legjobb döntés, hogy eldobod őket. Egyébként is amint már korábban is említettem, én egy egyszerű csavargó vagyok. Nincs papírom semmiről, mely megengedné, felhatalmazna, vagy esetleg megtiltaná nekem, hogy ilyeneket írjak. Egy dologra hívnám fel a figyelmed: néha lassulj le, lásd magad mit cselekszel. Nem az a baj ha az ember helytelenül cselekszik valamit, hanem az, hogy ha az ember helytelenül cselekszik, és nincs tudatában, nem képes látni önmagát. Te is megfigyelheted, hogy mindennek, ami az életedben történik értelme van. Ha az ember, felszámolja félelmét, vak hitét, akaratosságát, makacsságát, és helyébe egy kis alázatosságot ültet, az értelem megmutatja magát számára. Az értelem nem bújik el előlünk. Mi vagyunk azok akik vastag fekete függönyt húzunk az értelem és a látásunk közé a már többször felsorolt eszközök segítségével.

Kérlek, ha valamiért mégis tetszett ez az iromány, ne tartsd magadnál, engedd tovább. Ha szívesen teszed, segítsd őt, oszd meg másokkal is. Ha értesítést szeretnél az újabb bejegyzésekről, kattints a feliratkozom gombra. A következő bejegyzések tartalmából: nepáli édenkert, nepáli pokol, motorozás a monszunban, találkozás Istennel, látás mely megvakít, gazdagság és az idő, …stb….

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Hol volt, hol nem volt…

…az óperenciás tengeren is túl, de még a szavakon is túl volt egyszer egy család, egy tettekben megnyilvánuló valóság:

Lukács Ernő egy igazi „anticeleb”, aki 45 éve hűséges feleségéhez, 20 gyereke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű és a média által nem ünnepelt személyiség.
– Hogy kezdődött ez a mesébe illő történet?

Ernő bácsi:

– Éppen hogy csak elkezdtem a feleségemnek udvarolni, három évre be kellett vonulnom katonának. Még ma is pontosan tudom, hogy 819 napot vártunk egymásra. Közben a legtöbb katonatársamat elhagyta a párja. Nagyon jól választottam.

– Tényleg egy brigádgyűlésen állította választás elé az akkor 20 éves Juliannát?

– Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám! Persze mindenki azt hitte, hogy vicceltem. Végül eléggé túlteljesítettük a célt. El kell gondolkodni, hogy kié a nagyobb érdem. Szerintem 99 százalékban a feleségemé. Tavaly július 3-án voltunk 45 éves házasok. De olyan, mintha csak öt másodperc lett volna az életünk idáig.

Juci néni:

– Nem csak enyém az érdem, de az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy. 21 éves koromtól 46-ig mindig terhes voltam, és volt, hogy nekem kellett ellátni 16 marhát egyedül. Városi létemre nem voltam olyan ijedős csaj. Igazi vadnyugati életünk volt.

– Gondolta, hogy egyszer milliomosok lesznek?

– 33 évig laktunk a tanyán úgy, hogy abból 16 évig nem volt villanyunk. El lehet képzelni, milyen volt nekem városi lánynak elindulni három óvodás korú kisgyerekkel egy olyan helyre, amely két kilométerre van a legközelebbi kis falutól. A háztartási gépeinket, mosógépet, hűtőszekrényt elajándékoztuk, és kezdődhetett a kemény élet. Az esti fürdetés után minden éjjel kézzel mostam, ugyanis akkor még csak szövetpelenka volt. Közben meg sorban születtek a gyerekek.

– Sosem panaszkodott, hogy nehezen megy a sora?

– Nem, ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye! Mindenki azt kérdi tőlünk, hogy a gyerekek talán véletlenül születtek? Ez olyan butaság, hiszen véletlenül nem születik gyerek. Mi tudatosan vállaltuk valamennyit, és azt éreztük, hogy nekünk ezt végig kell csinálnunk, bármi áron.
Ernő bácsi:
– Csak azt tudtam, hogy haladni fogok előre, és minden kölykömnek veszek házat. Soha nem fogadtunk el semmiféle segélyt. Többször is behívtak, hogy adnának nekünk nevelési támogatást, de én azt mondtam, hogy adják inkább más szerencsétlennek. Pont azért, hogy később ne vessék a szemünkre, hogy azért van ennyi gyerekünk, hogy abból éljünk meg.

Juci Néni:

– Így visszanézve lehet, ha elfogadtuk volna, és ha szegények maradunk, akkor nem piszkált volna minket annyit az APEH, meg a VPOP. De sebaj, mert ezt is kibírtuk. Hihetetlen összegű, több millió forintos bírságokat kaptunk, amikről később, a befizetés után mondta ki a bíróság, hogy jogtalan volt. Pedig évente ellenőriznek minket és mindig, minden rendben volt.

– Gondolja, hogy sokan irigykednek magukra?

Ernő bácsi:

– Bár ellenségeink tudtommal sosem voltak, egyesek azért szerettek alánk tenni. Az APEH-nál ismeretlenek már sokszor feljelentettek.
Juci néni:
– Talán nem sokan tudják, hogy miken mentünk keresztül, amíg idáig eljutottunk. Mindig azt mondom, hogy amit elértünk, azt bárki utánunk csinálhatja. Én 16 évig mostam minden nap kézzel. De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.
– Lehet ennyi munka mellett még a gyerekekkel is külön foglalkozni?

Ernő bácsi:

– Esténként miután végeztünk a munkával, még tanultunk a gyerekekkel, úgy hogy többen kitűnő bizonyítványt kaptak. De játékra is maradt idő, ha kellett kézen jártam nekik az udvaron, vagy tanítottam őket biciklivel hátrafelé tekerni, fociztunk, bújócskáztunk. Aztán futószalagszerűen kezdődhetett a fürdetés. Elkaptam a legfiatalabbat, megfürdettem, majd bevittem az ágyba lefektetni. Három után vízcsere. Persze a vizet előbb fel kellett húzni a kerekes kútból, még ma is, sötétben is tudnám, hogy 13 tekerés után van fent a vödör. Aztán bográcsban meg kellett melegíteni, és úgy bevinni a fürdőszobába.

Miközben végig csodáljuk a carrarai márvánnyal borított, antik bútorokkal berendezett termeket, találkozunk Évivel, a család legfiatalabb sarjával. A csinos, 20 éves lány kozmetikusnak tanul.
– Nem sokan mondhatják el, hogy 20. gyerekként jöttek a világra. Még jó, hogy a szüleid nem álltak meg 19-nél. Nem lettél elkényeztetve, mint legkisebb?

Évi:

– Igaz, hogy mindent megkapok. Van fodrász műhelyünk, és kozmetikánk is a birtokon. Most kaptam egy szoláriumot, sok vendégem jön a városból. De a kastélyt tényleg én takarítom. Nálunk sosem volt bejárónő, vagy bébiszitter.

Ma már a 14 lányból, és 6 fiúból csak kettő van otthon, a többiek szép sorban kirepültek. Persze szinte sosem üres a ház, csak a szűk családhoz 63 fő tartozik, és a legidősebb unoka már 25 éves. Ernő bácsihoz, aki jó emberismerő hírében áll mindenki szívesen fordul tanácsért.
Ernő bácsi:

– Pszichológus-fajta vagyok, ha valamelyik lányomnak jött egy udvarlója, nekem elég volt csak ránéznem, hogy tudjam zsivány-e vagy sem. Ha aztán nem fogadták meg a tanácsom, később mindig azt mondták: apu miért nem hallgattunk rád!

– Mivel foglalkoznak a felnőtt gyerekek?

– Mindenki leérettségizett, a fiúk a földeken dolgoznak velem, a lányok mind szakmát tanultak ki. Van köztük cukrász, szűcs, varrónő, virágkötő, fodrász, kozmetikus. A fiaim közül egyik sem lett miniszter, az apjukat követve az állattenyésztést, földművelést választották. A parasztember nem igen tud elszakadni ettől. Ez az élet a legszebb.
– Akkor sikeresnek mondhatja magát a gyereknevelésben. Úgy érzi, hogy át tudta adni azokat az értékeket, amelyek szerint él?

– Mindent megtettem, de azaz igazság, hogy talán nem mindenki vette át. Igyekeztünk a gyerekeinket tisztességre nevelni. Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk. Mindenki szót fogadott, és mindenkinek meg volt a maga feladata. Tíz állatot kapott minden gyerek, azokat nekik kellett ellátniuk. Olyan komolyan vettük őket, mintha felnőttek lennének. Együtt dolgoztunk, harcoltunk azért, hogy jó termés legyen. Az volt az elvünk, ha valakinek nincs kedve a munkához, akkor csinálja kedvetlenül, de akkor is meg kell csinálni, úgyhogy jobb lesz, ha vidáman teszi.

Nemcsak 17 gyerekünknek vettünk házat, és kocsit, de akkoriban még a szüleinket, sőt a környéken a rászorulókat is mi segítettük. Ezt ma kevesen mondhatják el. Óriási volt a türelmünk, de a gyerekeink is nagyon jók voltak. Felnéztek rám az egyszer biztos. A gyerekek elköltözése után sem maradt űr az életükben, nagyon jól érezzük magunkat kettesben is, miközben ugyanúgy adjuk-vesszük az állatokat, mint régen.

– Hatvannyolc évesen is intenzíven dolgozik. Nem érzi úgy, hogy most már ideje megpihenni?

– Ha lehet ilyet mondani, még intenzívebben megy a munka, mint valaha. Épp holnap viszik két kamionnal a marháimat a törökök. De nemrégiben adtam el lovakat a Jordán királynőnek, és Rómába is került néhány arab telivérünk. Vannak még terveim, például tovább akarok építkezni. Néha még az asszonynak kell engem fékeznie, de addig fogom csinálni teljes erőbedobással, amíg bírom.
– Egészségügyi problémájuk sem volt soha?

– Semmi. Egész életemben nagyon jó erőben voltam. Ami ehhez az élethez kellett is. Ha este kaptam a hírt, hogy másnap reggel le kell adni négy bikát, akkor magam kötöttem össze őket, és gyalog vittem az állatokat a négy kilométerre levő leadó helyre. Ez a 700 kilós állatokkal nem is volt olyan könnyű. Mondja, szeretne ön milliomos lenni?
– Nem bánnám…

– Akkor a következőt kell csinálni: keressen egy istállót, vegyen három kis bocit. Ez abszolút reális idáig. Egy istállót pár nap alatt meg lehet építeni. Felneveli a három bikát, amiért pont egymillió forint jár. Kilakkozhatja a körmét, vehet szép blúzt, lehet úrilány, ha megetette az állatokat! Aztán senki sem fogja tudni, hogy az istállóból jött. Talán még kell hozzá egy talicska, és egy kasza, és valamelyik öregtől tanulja meg, hogy kell azt kikalapálni, kifenni. Keressen egy kis zöld füvet, azt bárhol lehet találni. Ebből egy év alatt már milliomos lehet. Amelyik fiatal elkezdi, amit most mondtam, nem fog csalódni! Ha leadta a három bikát, utána vegyen hatot, ekkor már két millió forintja lesz. Ha még többet akar, akkor vegyen még többet. Csak el kell látni őket, de ez egy nagyon kedves állat, élmény velük dolgozni, és óriási hasznot hoz. Ennél egyszerűbb dolog alig van.

Juci néni:

– Mi mindent, amire szükségünk volt, magunk termesztettünk. Ha volt négy anyadisznónk, akkor annak a szaporulatából egy év alatt 22 db 200 kilón felüli disznót tudtunk levágni. Abból aztán elláttuk az egész nagycsaládot. Amit a saját kertünkben termeltünk mindenféle vegyszer nélkül, az olyan ’bio’ volt, hogy ma sehol nem kap olyan egészségeset a boltokban.

Ernő bácsi:

– A reggeli müzli, és kakaó helyett frissen fejt tejet kaptak a kicsik. Mindenki hozta a saját jelével címzett bögréjét, beállt a kígyózó sorba a tehén farához, s várta az adagját. Megkérdeztem tőlük, hogy habosan vagy simán kérik, és kívánság szerint fejtem egyenesen a poharukba, néha még viccből az arcukra is spricceltem. Aki végzett, az istálló másik kijáratánál távozhatott.
– Ezek szerint diploma nélkül is tökéletesen lehet boldogulni?

– Természetesen fontos lehet egy diploma, de azzal nem veszíti el az értékét, ha közben mezőgazdasággal is foglalkozik az ember. Mondjuk, reggel 7-8-ig megeteti az állatokat, szépen rendet tesz, majd bemegy és megfürdik, akkor utána kastélyban is élhet, és kamatoztathatja a diplomás tudását. Vegyünk például egy parasztembert, vagy egy házaspárt. Ha az asszony reggel elvisz 100 tojást a piacra, akkor aznapra már szinte megkeresett annyit, amiből meg lehet élni. És ha még a férje közben megeteti az anyadisznót, 14 malacát, 8 hízót, és 6 bikát, akkor már teljes milliomosok. Senkitől sem függenek.

– És nem kell még drágán megvenni az állattartáshoz szükséges takarmányt is?

– Az attól függ, hogy milyen takarmányról van szó. Mert, ha az ember, amikor kaszálni kéne, csak vakarózik, ha gyűjteni kéne, csak alszik, akkor bizony drága. De ha ő maga megcsinálja, akkor semmibe sem kerül. Itt az utak mentétől kezdve, ahol fű van, ott lehet kaszálni, és télire meg beteremteni. Ha ezt most összehasonlítja a maga életével ott Pesten, és úgy érzi, hogy valamivel elégedetlen, esetleg a munkahelyi hajtás megviseli idegileg, akkor már jöhet is a marhatenyésztés. Fiatalok, ki kell költözni a tanyára, aztán hogy ne születnének sorban a gyerekek?! A problémákon pedig úgy kell átlépni, hogy azok nagyon alul maradjanak. Nem lelkizünk mi soha. Ha megdöglöttek az állatok, nem számít, hoztam helyette hússzal többet, vagy ha szárazság volt, esetleg elverte a jég a termést, mindenen túlestünk, mint a vénasszony a csibeitatón.

– A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?

– A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet)

– Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

– Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

– Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

– Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

Categories: Más érdekességek, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , | Hozzászólás

A legfőbb kötelesség

CSC_5979

Minden lehetséges kötelességem előtt nekem a legfőbb kötelességem meghalni.

Ha netán a törvény az, hogy az ember életét a „kötelességei” határozzák meg és irányítják, akkor nekem a legfőbb kötelességem (fizikailag is) meghalni. Ha már lemondok a lélek szabadságáról, a szív hangját figyelmen kívül hagyom, akkor minek tartsam életben a testet? Van elég lélek nélküli zombi a földön. Legalább egy tudatosan vállalja, ha már a benne élő Istennek vesznie kell, akkor vesszen az őt fogva tartó test is. Nincs szükség még több ember-robotra.

Mikor lesz a szív hangjának prioritása a kötelességek, és a társadalmi szabályozások felett? Minek egyáltalán a szív? Itt megint bejön a jó öreg barát, a hit. Azt mondják, azt mondták, azt írták, hogy ez a kötelességem. Én elHITTEM, és beálltam a sorba, menetelni, robotolni. Kérlek, ha elég érettnek érzed magad, ha úgy gondolod van elég élettapasztalat mögötted, és még nem láttad Pink Floydnak „A Fal” című filmjét, nézd meg! Soha nem tesszük fel a kérdést, hogy ki mondja, mit mond, és miért, és hogy honnan veszi?

A tradícióknak, az írott és íratlan törvényeknek gátat kell szabni. Ha nem tudod megállítani az özönt, ami ezeket a nyakadba zúdítja, felejtsél el minden gondolatot, minden elképzelést ami a szabadsághoz fűződik, mert a leghalványabb fogalmad sincs annak igazi jelentéséről. Ne haragudjál, hogy ismétlem ezeket a szavakat, de mivel annyira gyengék, annyira erőtlenek a szavak amelyeket az ember kimondhat, mást nem tehetek, minthogy ismétlem őket: Félj! Akarj! Ellenkezz! Ragaszkodj! Higgy! Tégy eleget a kötelességeknek, a szabályoknak! Ez a legbiztosabb akadálya annak, hogy a teremtés igaz értelme megmutassa magát számodra. Amíg ezek a tulajdonságok életben vannak az elmédben, a szabadságod, ami a legfontosabb eszközöd léted megértésére, messziről elkerül téged.

Kedves olvasó! Ismételten kérlek, hogy egy szavamat se hidd! Figyelmeztetlek, hogy a fent leírt gondolatok közül semmi nem igaz számodra. Ha követni tudod a fenti sorok üzenetét ép, még nem teljesen átmosott elméddel, akkor elfogadhatod, használhatod. De nekem ne higgy el semmit. Miért?Mert én egy senki vagyok. Nincsenek címek és címkék a nevem után. Folyamatosan elutasítottam, megtagadtam őket. Egy intézmény sem ismerte el a tudásomat, nem ellenőrizte az itt leírt gondolatok szabályosságát, hitelességét. Egyik sem avatott engem valakivé, hogy te gondolkodás, kételkedés, elmélkedés nélkül elfogadd minden szavamat úgy, ahogy el szokás fogadni egy olyan ember szavait, akit a rendszer a ráaggatott címekkel tekintélyé avat, hogy segítségével népszerűsítse agresszív, ember ellenes hazugságait.

Amit itt olvashatsz, egyszerű, tiszta, őszinte szívből jövő gondolatok, amelyek  születésük előtt nem taktikáztak, hogy vajon mi lesz, ha őszintén felszínre kerülnek, megnyílvánúlnak. Fogadd szeretettel, vagy vesd el őket. Ha viszont tetszenek, kérlek oszd meg, hogy szabadon megkereshessék maguknak a legjobb utat, a legjobb személyekhez. Köszönettel, én-senki.

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | Hozzászólás

Az ember tragédiája

ApproachingTheOtherSide Többször utaltam a hazugság legsúlyosabb formájára, ami nem más mint saját magunk megtévesztése. Azokról a hazugságokról beszélek, amelyekkel szívesen etetjük magunkat, amelyeket hinni szeretnénk, ill. hinni akarunk magunkról, hogy általuk értékesebbnek, nagyobbnak, jobbnak hihessük az ÉN-t. Ezen felül mint hab a tortán ott vannak az örökletes hazugságok, amelyek évszázadok óta élnek, amelyek eszközként szolgálnak az emberi tudatlanság szinten tartásában, és annak megakadályozásában, hogy az egyén tudatára ébredjen. Az ember tudatára ébredése egyenlő a vallási, politikai, gazdasági hatalmak, és a pénz halálával. Ezeket a hatalmakat a hit és a félelem elültetése nélkül, nem lehet sem létrehozni, sem fenntartani. Szinte minden egyes személy a földön úgymond rabja a fent említett hatalmak valamelyikének. Az, hogy melyiknek, az szinte mindegy, mert az összes ugyanazt a célt szolgálja. Amíg az ember hagyja, hogy más gondolkodjon helyette, más döntsön helyette, miközben abban az illúzióban él, hogy neki szabad akarata és szabad döntési joga van, addig ő egy „példás polgár”. Ha elkezd kételkedni a rendszer szabályaiban, a rendszer „JÓSÁGÁBAN”, jönnek egyből a bélyegek, és jön az ítélet, hogy antiszociális, gonosz, rossz, bűnös, stb.…. És ez teljesen „normális”. Nem hagyhatja a rendszer, hogy leleplezzék őt. Ezért a kételkedőre uszítja annak környezetét, felhasználva a szabályait, a törvényeit, melyeket kizárólag önvédelem céljából hozott létre (még véletlenül sem azért, hogy megóvja az embert általuk).

Az ember tragédiája: Az ember egyik legnagyobb tragédiája az, hogy mindent amit hinni akar, be képes bizonyítani magának. Ezernyi „bizonyítékot” talál a hite alátámasztására. Innen az a mondás, aki keres, az talál is. Hát sajnos talál! Ez a cselekedet nem más, mint a hazugság erőszakos életben tartása. Másképp fogalmazok, mert fontosnak tartom, hogy ez érthető legyen. Annyira akaratosak vagyunk, hogy azt találjuk meg amit meg akarunk találni, nem pedig azt, ami ténylegesen létezik. Tehát ha tetszik nekünk egy valótlan dolog, bebizonyítjuk magunknak annak valóságát. ‘Így sokszor nem azt találjuk meg, ami van, ami létezik, hanem azt amit meg AKARUNK találni, amihez RAGASZKODUNK. És így kezdődik a barangolás meseországban.

Ha az ember a vak hitet „választja” kérdések, bizonyítás, megtapasztalás nélkül az értelem, a megélés és megtapasztalás felett, akkor valósnak, tehát létezőnek fogad el valamit, ami vagy létezik vagy nem. Itt most a következő helyzet állhat fenn: vagy becsapja magát, vagy véletlenül épp az igazságban hisz. Én azt mondanám, hogy elég nagy a rizikó. Ha az ember egy bizonyos vak hitre építi az életét, nem lehet biztos abban, hogy a sok ezer közül pont az ő hite az, amelyik a valóságra épül.

Azon személyek között, akik folyamatosan becsapják magukat, nem valószínű, hogy van olyan, aki tudatában van annak, hogy becsapja magát. Általában az összes meg van győződve hite igazságáról. Ha valaki netán látná, hogy félrevezeti magát, nyilván egy idő után abbahagyná. Itt jön be a másik nagy tragédia: ha valaki folyamatosan hazudik önmagának, az több mint valószínű, hogy soha nem fogja ezt látni, hacsak a sors nem koppint az orrára, hogy felébredjen. Hála a jóságos teremtőnek a sors folyamatosan ezt teszi mindenkivel, valahányszor olyan dolgok történnek az ember életében amelyek kizökkentik a kényelmi állapotából: valamilyen testi vagy lelki fájdalom, vagy sokk hatás, vagy veszteség, netán egy súlyosabb betegség. Ahhoz, hogy az ember átverje magát két fontos dologra is szükség van: ragaszkodás és akarás. Ha hiszel valamiben, te vagy becsapod magad vagy nem. De mivelhogy ragaszkodás és akarás van benned, te magadtól soha nem fogod tudni kideríteni, hogy átverted-e magad a vak hittel vagy sem.

Nagyon fontos megértenünk, mi a hit, mi a félelem, mi a ragaszkodás, mi az akarás. Azt tudjuk, hogy ezeket belénk neveli a „társadalom”. De azt tudjuk-e, hogy miért? Mi haszna van neki abból, hogy félelem van bennünk, hit kényszerünk van, ragaszkodunk, sóvárgunk valamiért, célokat tüzünk ki magunk elé melyeket minden áron meg AKARUNK valósítani, másokkal harcba szálunk a hitünkért.

A félelemmel mindenkinek szembe kell néznie kivétel nélkül. Addig, amíg a félelmet fel nem számolta az ember, gyakorlatilag semmi esély nincs rá, hogy lelki fejlődésében feljebb lépjen. Hogy keletkezik, honnét jön, miért jön, milyen hatást gyakorol az ember életére, a tiszta tapasztalására. Addig amíg félelem van bennünk, legyen az bármilyen fajta, egyszerűen nincs lehetőség a lét igazságának tiszta megtapasztalására. Ha például egy idióta dogma vagy hitrendszer azt a félelmet ülteti el benned, hogy ha nem teljesíted a parancsokat, nem felelsz meg a szabályoknak, kárhozatra és örök szenvedésre vagy ítélve, te mindent az ők mércéjükkel fogsz látni. Mindent, ami megfelel a sablonnak elfogadsz, és eldobsz mindent magadtól ami nem felel meg a hitednek melyet a fejedbe ültettek. Ilyen formán már előre meg van határozva számodra, hogy mit fogadhatsz el igaznak, és mit fogadhatsz el hamisnak. És mindez attól független, hogy mi a lét valósága, mi a lét igazsága. Te nem kell gondolkozz csak bólogass vagy hallelujázz, vagy éljenezz. És mindez a félelem miatt. De lehet a ragaszkodás miatt is. Például amikor az ember céljának kitűzi az esetleges halál utáni üdvözülést. Le van tojva, ha semmit nem értek az életben, ha tele van az életem értelmetlen ellentmondásokkal, megalkuvásokkal és más olyan dolgokkal amiket nem értek, de legalább üdvözülök. És ekkor jön be az önfeláldozás. Feláldozom magam, mindent eltűrök, csak a mennybe jussak. Társadalmunkban már egy jó ideje erénynek tekintik az önfeláldozást. Az ember minél jobban megtagadja a belső hangot, annál nemesebb, annál tiszteltre méltóbb. Tagadd meg az értelmet, cselekedj a normák szerint, és jó leszel. Egy szóval akkor vagy a legjobb ember, ha lemondasz emberi mivoltodról. Egyetlen dolog amit szeretek a hazugságokban, hogy tele vannak humorral, jól lehet szórakozni, ha az ember már átlát rajtuk.

Az akarás maga a ragaszkodással rokonértelmű. Manapság a csapon is az folyik, hogy „mindent lehet csak akarni kell”. És milyen jó dolog, ha ezt valaki beveszi. Ilyen az ideális adófizető. Nagyon röviden és tömören próbálom ezt összefoglalni, hogy maradjon máskorra is a szavakból. Mit tesz az az ember, aki valamit akar? Azt teszi, hogy figyelmének nagy részét az akarat célpontjára irányítja. Ebből következik, hogy kevés szabad figyelme marad neki, amit esetleg arra használhatna, hogy észrevegye az élet útjelző tábláit, melyek a számára legjárhatóbb utat mutatnák. Tehát megint oda lyukadtunk ki ahova az előbb: akarjál, ragaszkodj, kapaszkodj, sóvárogj, mert így a figyelmed le van foglalva, és sok vizet nem zavarsz. Ha jól megfigyeljük, láthatjuk, hogy általában az akarás tárgya is előre meg van határozva. Előre meg van határozva, hogy milyen célokat kell elérned, hogy a társadalom elismerését elnyerd. Ezeket a célokat neked mind akarnod, kell, ahhoz, hogy elérd őket. Szóval megkaptad a csontot, van amit szopogassál, minket nem zavarsz. Ha netán a csont elfogy, vetnek egy másikat. Gondolom, most már tisztábban látható, hogy miért kell megértenünk és felszámolnunk az akarásunkat. A valóság az valóság marad attól függetlenül, hogy mi mit akarunk. De ha akarunk valamit, sokkal kisebb az esély, hogy alázatot tanúsítsunk a teremtés csodájával szemben, és általa megérthessük azt. Azt hiszem azt is mondhatnám, hogy az ember vagy akar, vagy pedig értelmes. Egy személyben lehetetlen akarni is, bölcsnek, és értelmesnek is lenni, mert a megértések messziről elkerülik azokat, akik akarnak ahelyett, hogy alázattal szelíden próbálják megérteni a teremtés rejtélyeit. Ha az ember nemcsak elduruzsolná, hanem értené, érezné, és szívéből kívánná, hogy „legyen meg a te akaratod”, sokkal közelebb kerülne a „nagy igazság megértéséhez”. A valóság elérhető mindenki számára. Csak nem mindenki, nyújtja ki kezét, hogy megragadja. És utoljára ismétlem ennek okait a vírusok neveit: félelem, vak hit, ragaszkodás, akarás, ellenkezés, a nyitottság, léttel szembeni alázat hiánya.

Az ellenkezésről csak egy pár szó. Emlékezzünk azokra a körülményekre, élethelyzetekre amelyekkel szemben ellenkezünk. Melyek azok? Netán egy betegség, vagy egy nem kívánatos személy jelenléte az életünkben? Tudnunk kell, mi az amivel szemben ellenkezünk, mert azok a helyzetek, azok a körülmények amelyek a legtöbb tanulságot kínálják számunkra. De mi mit teszünk? ELLENKEZÜNK. Jó de mi mást tehetnénk, ha egyszer valami nem tetszik? Itt egy újabb alkalom, egy újabb lehetőség, hogy hülyének nevezz: ELFOGADJUK! Úgy, ahogy elfogadjuk a csokoládét, a karácsonyi ajándékot, elfogadjuk, azt is ami rossz, pontosabban azt is amit „rossznak látunk”. Valamiért ami nekem jó, az neked rossz. De miért? Soha nem fogod megtudni, mert ellenkezel, vele szemben. A megértés alappillére az elfogadás. Elfogadás nélkül nincsen megértés. Mit szeretnél megérteni? Amit elutasítasz? Amit nem fogadsz el? Amit eltaszítasz magadtól? És mégis hogy szeretnéd megérteni?

Azok az emberek, akik időt és energiát teremtenek magukra, hogy megfigyeljék az életüket, előbb utóbb megtapasztalhatják azt, hogy minden ami van, valamiért van. Semmi sem történik hiába. Előbb vagy utóbb értelmet nyernek a régi fájdalmak, a régi sérelmek meg minden. Tehát tudni fogod (nem hinni fogod), hogy ez az élet olyan csodálatosan működik, hogy semmi nem történik benne ok nélkül. Az viszont gyakran megtörténik, hogy mi nem látjuk az okokat. És miért nem látjuk az okokat? Miért nem értjük az életet? És erre a válasz egy korábbi bejegyzésben található: hol a figyelmed? Hol a figyelmed, kinek dolgozik, és miért? Netán ott a pénztárcádban? Vagy a magazinokban? Vagy Hollywoodban? A híradóban? A délutáni horror hírekben? A napi nyolc vagy tíz óra munkában? A Túlórákban? A pletyka lapokban? A Mónika show-ban vagy esetleg a Balázséban? A sörös korsóban? Hol a figyelmed? Kinek dolgozik, és miért? Mennyi a tiéd a saját figyelmedből? Mennyit birtokol más? Ha valaki többet tud mint te, az nem azért van, mert ő intelligensebb, netán iskolázottabb, vagy szerencsésebb mint te. Nem! Az élet egyforma lehetőségeket kínál mindenki számára még akkor is, ha ez jelenleg neked furcsán hangzik. Ha valaki többet tud mint te, azért van, mert helyén a figyelme. Nem adta oda eurókért, dogmákért, a vak hitért.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekkel az írásokkal nem kioktatni akarlak, nem akarom megmondani senkinek sem tutit. Nem akarom senkinek sem megmondani az igazságot. Az igazságot egyébként sem lehet megmondani senkinek. És senki nem is képes rá. Egy dolgot tehet minden jó szándékú személy embertársaiért: útjelző táblákat készít, amelyeket ide oda felállít, hogy ha netán valakinek épp arra van szüksége, megláthassa, használhassa. Az igazságot mindenkinek a saját személyes felelőssége megtalálni.

Ha hasznosnak találtad az itt olvasottakat, kérlek oszd meg azzal a reménnyel, hogy másnak is hasznára válik. Ha értesítést szeretnél a további bejegyzésekről, kattints a jobb oldalon található „feliratkozom” gombra. Jó testi és lelki egészséget kívánok!

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 3 hozzászólás

Becsapda

Dublin’s Famine Statues 2 Életemben nagyon kevés olyan emberrel volt alkalmam beszélgetni, akinek nem volt igaza. Szinte az összesnek igaza volt. És szinte az összes az IGAZ igazságot tudta. Érdekes módon ezek az igazságok nagyon eltérnek egymástól. Vajon melyik legnagyobb igazság az IGAZ igazság. Fészbukon (Facebook) egy muzulmán gyerek azt kommentálta egy videóra amely azt állította, hogy csak a zsidók és a keresztyének üdvözülnek, hogy Hitlernek igaza volt. Bárcsak még most is élne, és végezné a dolgát, amit annak idején elkezdett. Azt is hozzáfűzte az eszmefuttatásához, hogy az egyetlen út Istenhez az iszlám. Ezek a kijelentések engem már az egyik oldalról sem érnek a meglepetés erejével. A keresztyének Jézust szajkózzák, de már annyira, hogy a keresztyén a keresztyénnek is hadat üzen, hogy ő az igazi keresztyén nem a másik. Katolikusok, hit gyülekezetesek, és az összes többi tudja a nagy igazságot. Az a közös bennük, hogy mindannyian egyugyanazon eszközt használnak: a BIBLIÁT. De mivel mindegyiknek igaza van, ami igazabb a másik igazánál, ezért egymást magasról lenézik, és megvetik. A katolikus is a gyülekezetest az ő szemszögéből “fentről nézi”, de ugyanígy a gyülekezetes is a katolikust az ő szemszögéből “fentről figyeli” ugyanis ő tudja már mi az igaz, és sajnálkozva néz állkeresztyén testvérére, hogy szegényke mennyire el van tévedve. Legszívesebben segítene neki, az útját vesztettnek. Segítene neki elfelejteni mindent amit eddig vallott, és segítene őt meggyőzni az igazi igazságról, hogy igazi keresztyén legyen.

Ez nagyon jó bizonyítéka annak, hogy ha azt szeretnénk szemléltetni, hogy a vallások milyen nagy sikereket érnek el az emberek szétválasztásában, az egység megbontásában, akkor nem is kell átkelni a kereszténység határain. Van elég keresztyén szekta, vallás, gyülekezet meg minden, amelyek egyben a legigazabbak és a legálnokabbak is, annak függvényében, hogy melyik oldalról nézzük őket. Egy a közös bennük. A maguk szemszögéből az összes a legigazabb. Ha netán keresztül lépjük a kereszténység határait, még nagyobb a káosz. Ott már bejönnek a zsidók, a muzulmánok, a hinduk a buddhisták és a többi, melyeknek szintén a maguk szemszögéből az igazságuk minden igazság fölött áll.

Azon kívül, hogy az egész szekta, vallás, meg gyülekezet igazsága a legigazabb, még van egy közös vonásuk. Az összes a HITET használja eszközül hatalma, népszerűsége növelésére. Mindegyik megvan győződve arról, hogy hinni kell. És amiben hisznek, az nem más mint a legfelsőbb igazság.  Érdekes módon az összesnek kötelessége a másikon “segíteni” pontosabban a másikat megfosztani eddigi hitétől, és az ő hitét ültetni el benne a régi “rossz” hit helyett.

Amióta visszaadtam a vallásomat és a hitemet, azóta egyre élesebb a kép, hogy ezek a vallások milyen tökéletes munkát végeznek az emberek szétválasztásában, a háborúk táplálásában. Hihetetlen, milyen briliáns módon kivannak dolgozva ezek a rendszerek. Azt mondja a muzulmán, hogy egyik szentkönyv sem biztat a harcra a háborúra. A másik mondatában máris azt mondja, hogy Istenhez egyetlen út vezet, ami nem más mint az iszlám. És a következő mondatában meg azt mondja, hogy bárcsak élne még Hitler úr. Tehát igaza van! Egyetlen szentkönyv sem biztat közvetlen módon a harcra. Bolond is lenne ha azt tenné. De mégis az eredmény az, amit nap mint nap láthatunk. Vannak amolyan elszigetelt csoportosulások egy-egy dogma vagy szent hit nevében, amelyek nem nyítanak egyik irányba sem. Ezek a bizonyos bélyeget(keresztény, muszlim, hindu) viselő csoportosulások elkülönülnek a más fajta bélyeget viselő csoportosulásoktól. Amikor kapcsolat van közöttük, az általában valamiféle háború. Mindegyik a saját hitét, a saját bélyegét védelmezi. És ez így van mindenféle más bélyeggel is mint a nemzetiség, bőrszín, politikai irányzatok, stb. Minden az emberre kívülről ráadott bélyeg természetesen valamiféle hittel társítva elkülönülést eredményez.  Az azonos bélyeggel rendelkezők egymást támogatják, és mindenki más ellenség, vagy pedig a helytelen úton jár. Hol van a feltétel nélküli szeretet? Hol van az egység? Hol van az együvé tartozás? Természetesen ezek a bélyegek még arra is jók, hogy eltereljék a figyelmet az egyénről, az egyedi megismételhetetlen emberi lényről. A lényeg a felszín alatt van. A felszín nem más mint maga a bélyeg. A bélyeget látjuk csak és a lényeg elkerüli a figyelmünket. ÁLTALÁNOSÍTUNK. Ha amerikai, akkor buta, ha muzulmán, akkor terrorista. Ha zsidó akkor a világ ellensége, és világuralomra tör. Ha magyar vagy székely, akkor természetesen a legnemesebb fajhoz tartozik. Ez persze csak addig, amíg nem fel nem fedezzük a magyarságon belüli bélyegeket, aminek következtében a magyarság bélyegünk alatt is csoportokra oszlunk, és azt bizonygatjuk hogy az a csoport amelyikhez mi tartozunk, az magasabb rendű, meg jobb a másik magyar csoportnál. Nem vesszük észre, hogy mekkora mesterségesen létrehozott illúzió-állom világban élünk.

Kérdés: Ha nem léteznének hitrendszerek, ha nem létezne maga a hit. mire épülhetnének ezek az illúziók? A nagy hívők fejében meg sem fordul annak lehetősége, hogy ne higgyen. Ha nem hisz ebben, akkor hisz abban. Muszáj hinni valamiben? Miért? Egyszerű: így volt nevelve. Hitben volt nevelve, Hitre volt nevelve. Nevezzél őrültnek, pogánynak, bűnösnek, rossznak, gonosznak, vagy aminek akarsz, nekem akkor is azt kell mondanom, hogy a hit maga nem más mint egy vírus. Itt hozzáfűzném azt, hogy hogy a “vak hitről” beszélek. De ez hülyén hangzik, ugyanis ha már hit, az egyértelműen vak. Ha meg nem vak akkor az már nem hit, hanem tapasztalatra épülő meggyőződés. A számítógépeden ha vírus van, elképzelhető, hogy én innét irányítani tudom azt. Ha a számítógépedet ellenőrizni, irányítani akarom, vírust telepítek rá, és elérem a célomat. Interneten keresztül innen Indiából a számítógépedet szemmel tartom, és ha kell irányítom.

De mit teszek, ha nem a számítógépedet szeretném irányítani, hanem tégedet? Válasz: ugyanazt: adok neked vírust, adok neked HITET, és az enyém vagy, úgy vallasz, úgy gyónsz nekem, úgy cselekedsz, ahogy én akarom. Ha HISZED ha nem. Hatalmat, hatalmakat, vallásokat, rendszereket diktatúrákat hit nélkül, pszichológiai manipulálás nélkül egyszerűen lehetetlen, képtelenség építeni. Az első lépés a dogma, a hit megalkotása. Ezt követi ennek agresszív agymosó módszerekkel az emberi elmébe való ültetése, majd annak folyamatos táplálása. Ennyi az egész. Ez az egyszerű képlete annak, hogy hogy szűnik meg az ember egyedi, megismételhetetlen emberi lénynek lenni. Annak, hogy válik az ember agymosott, nem gondolkodó csak utasításokat végrehajtó robottá. Annak, hogy lesz az emberből tégla a hatalom falában. (“Just another brick in the Wall”-ahogy a Pink Floyd mondja).

Jó de hát miben kell akkor hinni? Jön a kérdés, mintha valami törvény lenne, hogy muszáj hinni valamiben. Meg sem fordul a fejünkben, hogy nem is biztos, hogy KELL hinni. Amiért azt tömték a fejünkbe évszázadokon át, hogy hinni kell, nem azt jelenti, hogy az igaz is. Megvan az oka, hogy miért tették azt. Ennél tisztábban nem lehet az okra rámutatni. “Istenben hinni kell”. Az Isten szerelmére! Milyen Isten az, akiben hinni KELL? Amelyik nem képes megmutatni magát, megnyilvánulni a hétköznapjaidban? Én nem hiszek Istenben. Nagyon egyszerű az okom rá: nem kell higgyek benne, mert megtapasztalom nap mint nap, megtapasztalom a teremtés nagyszerűségét, a teremtés csodáját, vele együtt a megértéseket. Minden tiszta, minden világos. Nem kell higgyek, mert tudom használni a tőle kapott értelmet, hogy kövessem, hogy lássam, hogy mi miért van. Nem kell higgyek sem ajándékban, sem büntetésben, sem szerencsében sem kárhozatban sem üdvözülésben. Neked kell hinned ezekben, hogy tudjanak az orrodnál fogva vezetni, megfosztani az élet minden valódi örömétől. de ez is csak addig tart, amíg fel nem ébredsz, amíg magadhoz nem térsz. Nyisd meg a szívedet, és beáramlik az Isten mert arra vár, és minden érthetővé tisztává válik. Ne higgyél benne, mert manapság már oda jutottunk, hogy bárki lehet Isten, bárki beszélhet Isten nevében, és természetesen mindenik az igazat fogja mondani. A közös bennük meg az lesz, hogy “HINNI KELL!!!”. HE-HE-HE-HE-HE-HE-HE-HEH! Ez a válaszom kegyes ajánlataikra, segítségükre. Az ajtódhoz jönnek, meggyőznek, hogy nagyon súlyos a helyzeted. Segítségre van szükséged. És íme épp itt vannak ők, akik a segítséget elhozták számodra. Te meg eszed a sok hazugságot, csak úgy habzsolod a dumát. Jelzem, hogy nemcsak a jehovistákra meg a többi gyülekezetre meg hittérítőre gondolok itt, hanem az összes kampány cédulára amely jön valamelyik növény vagy zöldség szimbólumával (rózsa, harangvirág, tulipán vagy fenyő). Jönnek és “segítenek” majd neked. A leggyengébb pontodon támadnak meg téged. Azt a meggyőződésedet használják fel ellened, hogy “HINNI KELL”. És te hinni fogsz bennük. Ott támadnak, ahol a legsebezhetőbb vagy! És mi a legsebezhetőbb oldalunk? Egyszerűen az, hogy folyamatosan lemondunk önmagunkról, a megoldásokat, a válaszokat, a boldogságot önmagunkon kívül keressük. Ahelyett, hogy megértésért imádkozzunk, HISZÜNK minden babonának, minden politikai irányzatnak, minden szektának. Soha nem volt bátorságunk a bennünk élő Isten igazságát vállalni. Mindig kérdőjelek nélkül elfogadtuk a kívülről alattomos módon befele lopakodó  “IGAZSÁGOKAT”, mert féltünk, mert félünk. Inkább elhisszük, hogy az ami bennünk van, az gonosz, az rossz, aminek kiirtásához egy külső eszközre van szükségünk. És jönnek is az eszközök: a dogmák, a különbnél különb hitrendszerek, a szekták, a politikusok és kitöltik az űrt. Mindez miért? Azért mert megtagadtad a legértékesebb kincsed, megtagadtad önmagad, megtagadtad a benned élő Istent. És csak szenvedsz mert nem érted miért történnek a rossz dolgok veled, hisz te betartottál minden szabályt, te JÓ voltál. Nagyon ügyelj a JÓ fogalmával, mert az is egy nagyon durva csali. Manapság a jó nevében emberek ölik egymást. Manapság akkor vagy jó, ha megfelelsz a téged rabul ejtő rendszer vagy rendszerek összes szabályának, elvárásainak. Csak egy példát hozok fel mert amúgy is hosszúra sikeredett ez az iromány: például nagyon jó vagy, ha beállsz a hadseregbe és a hazádért harcolsz, embereket ölsz pl. Irakban, vagy Afganisztánban. Ha annak idején megtagadtam volna, hogy katonának vigyenek, egyből a rendszer ellensége lettem volna. Nagyon rossz ember lettem volna, mert én nem hiszek az erőszakban. Nem hiszek a fegyver hatalmában. Az értelemben hiszek, és az őszinte tiszta feltételek nélküli szeretetben, minden élő szeretésében és tisztelésében. Tehát rossz ember vagyok. De ha a gyilkosság meg a hazugság megtagadása rossz emberré tesz engem, akkor leszek én boldogan rossz életem végéig.

Végül arra kérlek kedves olvasó, hogy bennem ne higgy! Ne higgy el semmit, amit itt olvastál! Ha nem tudtad követni értelmeddel, érzelmeddel, akkor vess el mindent nyugodtan úgy ahogy van. Én nem akarok vallást alapítani, nem akarok politikai pártot sem alapítani. Nem érdekem, hogy te az enyém légy, hogy kontroláljalak, hogy irányítsam minden léptedet. Én annak örülnék a legjobban ha te, Jóska, meg te Marika, meg te István megtalálnátok önmagatokat, megértenétek, hogy ti nem vagytok gépek, nem vagytok állatok, hogy titeket nem kell irányítani, mert tudtok magatok helyett dönteni és felelősséget vállalni saját életeitekért. Ha viszont érted, és érzed miről szólt ez a történet, és egyetértesz vele, arra kérlek, hogy oszd meg másokkal is, hogy mindenkinek hasznára váljék, akinek talán épp ezekre a gondolatokra van szüksége, hogy visszaszerezze szabadságát, hogy újra egyedi, megismételhetetlen emberi lénnyé váljon, aki egyediségével részt vesz a világ szebbé színesebbé tételében.  Ha tetszett, kérlek válassz az alábbi megosztási lehetőségek közül:

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

igazsag

Most sulyos fuggoseg van ember es egyhaz, ember es politika, ember es a monetaris rendszer kozott.
Ezt a  fuggoseget ugyanugy taplalja a politikus es a pap, mint a bankar. Elhiszed, hogy akkor lesz teljes az eleted, ha elmesz katonanak: megfelelsz valamelyik fent emlitett rendszer szabajainak.
Egyszer ha ugyes vagy, teged is tiszte avatnak az eloljaroid es az altal leszel valaki….varni fogod a beteljesulest a boldogsagot ami ebbol kene szarmazzon…varsz, varsz es varsz. Borus  lesz a lelkiallapotod. 
A harcba egyszer belefaradsz, de mar gyenge leszel, hogy elfogadd lehetseges opcionak, hogy talan nem is harcolni kell. Nem is akarsz ra gondolni, mert az evek, a sok ido es a sok energia lenullazodik. Nem mersz egy masik lehetoseg fele tekinteni. Az igazsagot fogod hinni a te igazsagod a jobb vagy a bal igazsagat. Az igazsagert eltem es harcoltam. Az igazsagert aldoztam. Jo ember voltam….fogod gondolni. Ezt ha nem gondolhatod, megsemmisul a teljes eleted. Muszaly ezt gondolnod. Kozben nehez ko nyomja a szivedet. Nehez a sziv, de nem a ko sulyatol, hanem a hianytol.
Egy dolgot szeretnek csak mondani: az igazsagban nem kell hinni. Nem var o toled semmi ilyent. Amiben hiszel (amiben hinni kell) az nem lehet igazsag. Az igazsag ertelemszeru kristalytiszta es szep. Nem akarja, hogy higyjel benne. Nem akar semmit. Az igazsaggal akkor vagy barat ha megerted ot. Ha megertetted, szeretni fogod. Utana nincs tobbe harc. Az igazsagod nem kell gyozzon. Az igazsagot valasztani vagy visszautasitani lehet. Az igazsag konnyeden kibontakozik. Nem kell szavakot keresni ra. A legjobb legerthetobb gondolatok jonnek az igazsag megertetesere. Az igazsag nem okoz fejfajast nem okoz ellenteteket, nem kell kuzdeni erte. Te most mit csinalsz? Kuzdesz vagy konnyeden szarnyalsz mint egy sas a hegyszirtek folott?
Ami ellenteteket, veszekedest, osszetuzest okoz emberek kozott az nem igazsag, az egy alnok cselszoves amit igazsag leple alatt adnak el a kereskedok. Az emberek megveszik, mert azt hiszik attol lesz teljes az eletuk…es a konnyek folynak tovabb…
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.