Posts Tagged With: ellenség

Mesterséges Értékteremtés

!!!FONTOS!!!
Ismételten felhívom a figyelmed arra, hogy ez az írás is mint az összes többi nem azért született, hogy vele támadást intézzek egy bizonyos ideológia, egy magadról alkotott kép ellen. Használd fel a következő sorokat lelki fejlődésedre, ha tudod. Ha nem megy, nyugodtan vesd el őket, majd esetleg vedd elő később ha szükségét érzed.

21st Century`s Last Supper 2 copy_01

Kedves olvasó!

Ahhoz, hogy megértsd a világot magad körül fontos megértened azt a jelenséget, melyet úgy nevezek, hogy mesterséges értékteremtés. Nem kizárt, hogy létezik már ez a fogalom valamilyen formában, vagy ennek valamilyen szinonimája. Nem szeretnék úgy viselkedni, mint aki épp feltalálta a spanyol viaszt, ugyanis úgy vélem, hogy a spanyol viasz abban az átvitt értelmében fel van találva már nagyon rég. Amit az ember tehet csak annyi, hogy alázatos módon megfigyeli az életet, hogy ő is felfedezze magának a spanyol viaszokat ahhoz, hogy mélységesen megértse, hogy mit jelent embernek lenni e földön. Azért lenne fontos minden egyes személynek bejárni ezt a bizonyos felfedezőutat, mert ez által eléri az önállósulást, visszaveszi a felelősséget azok kezéből, akiknek kényelemből, könnyelműségből átadta, azt remélve, hogy az által könnyebb lesz az élete. Fontos észrevennie minden egyes személynek, hogy az igazi értékekből senkinek nem lehet több, mint amiért megdolgozik. Nem lehet senkit sem megbízni azzal, hogy helyettünk gondolkodjon, hogy helyettünk felfedezzen olyan dolgokat, melyek javíthatnának életünk minőségén, melyeket a mi kötelességünk lenne felfedezni. Bár kezdetben látszólag a felelősség áthárítása egy külső egység vállára nagyon jó megoldásnak tűnik, az élet minduntalan bebizonyítja számunkra, hogy pont ennek a döntésünknek köszönhetünk mindent, amit bajnak, szenvedésnek, betegségnek nevezünk.

Már régebbecske felfigyeltem a jelenségre. Mára egy kicsit határozottabban körvonalazódott számomra, ezért megpróbálom szavakba önteni, leírni bízva abban, hogy más is hasznát veheti.

Miről is van szó? Rögtön egy hétköznapi példát ragadnék meg a szemléltetés céljából. Ma, kettőezer tizenkettőben, amikor talán a leginkább kéne törekedjünk arra, hogy leküzdjük korlátainkat, és végre elinduljunk egymás felé, hogy együtt emelkedjünk, segítsük egymást a fejlődésben, valahogy még jobban fűtenek a nemzeti érzések, még erősebben ragaszkodunk a régi normákhoz. Szinte napi rendszerességgel találkozok a magyarkodás, a székelykedés jelenséggel. Megfigyeltem, hogy ez mindaddig nagyon rendben van, amíg mi műveljük azt. De mindig vérig sértődünk ha pl. román testvéreinket látjuk büszkélkedni nemzetiségükkel oly módon, hogy az akár sértő is lehet ránk, székelyekre vagy magyarokra nézve. Emlékszem még én is azokra az időkre, amikor engemet is irritált a piros sárga kék látványa valahányszor a szemem elé került. Amikor piros fehér zöldet láttam, akkorát dobbant a szív, hogy majd kiugrott a helyéről. Fontos észrevennünk, hogy szinte mindegyik nép ugyanazt teszi. Talán nincs is kivétel. Azt mondanám, hogy csak a mértékletesség különbözteti meg őket egymástól.

Azzal semmi baj nincs, hogy mi székelykedünk, meg magyarkodunk, és sok esetben másoké fölé helyezzük értékeinket. De ha a románok is büszkélkednek románságukkal, kifejezetten rosszul esik nekünk. Fontos észrevennünk, hogy mi is épp úgy kapaszkodunk minden „bizonytalan bizonyítékba” mint ők. És amíg ilyen nemes értékteremtés, -hajhászás és -táplálással vagyunk elfoglalva, addig valahogy elkerüli a figyelmünket, ami igazán fontos. Becsukott szemmel mondja ki-ki a maga mondókáját, észre nem véve, hogy saját szürkeállományát tompítja vele.

Nagy divat manapság a nemzeti öntudat ébresztgetése, táplálása oly módon, hogy közben elmarasztalóan tekintünk azokra, akik nem közénk tartoznak. A média tele van ezekkel a dolgokkal. Romániában már évtizedek óta arra buzdítják a politikusok a magyarságot, hogy harcoljanak együtt a székelyföldi autonómiáért(elkülönülésért). Valamiért rá is haraptunk a csalira. És neki is fogtunk fantáziálni róla, hogy ha mi különválnánk Romániától, az mennyire jó lenne nekünk. Azóta is hosszasan tudunk nyitott szemekkel ábrándozni és álmodozni róla. Felülről mindig dobnak egy kicsit a tűzre, hogy nehogy kialudjon, mert nekünk olyan jól esik ábrándozni, hogy azt „fentről” valósággal öröm nézni.

Már többször neki fogtam boncolgatni eme témát, de valamiért mégis újra meg újra előbukkan valahonnan, jelezve nekem, hogy még nem tettem pontot a végére.

A szabad gondolat listán a parlagok témája került terítékre, amit meglepő módon oly sokáig boncolgattunk, hogy már lassan foghagyma szaga volt. Készítettek is egy dokumentumfilmet róla. Én is kíváncsian belekezdtem, hogy végignézzem, de Isten bocsássa meg, beleuntam, és nem néztem meg végig. Volt benne székelybácsi, pálinka, meg ezer éves magyar történelem, és jól bevett szokás szerint egy kis uszítás a románok ellen, hogy ezek a rosszak el akarják venni azt, ami a miénk. Bizonyára nem vagyok megtartani való székely, de remélem, meg tudnak bocsátani azok, akik az értékemet a „székelység mércével” mérik.

A parlagos sztori után körvonalazódott számomra, hogy világunkban létezik egy jelenség, amit én mesterséges értékteremtésnek nevezek. A legérdekesebb a dologban az, hogy ezek a jelenségek többnyire állami támogatást is kapnak. Na de miért is?

Megpróbálok egy néhány példát felhozni, hogy szemléltessem, miről beszélek. Vannak olyan mozgalmak, melyek ezer éves hagyományokat próbálnak újraéleszteni. És néha szinte erőltetett módon terjeszteni, reklámozni, híveket toborozni neki. Természetesen a vallások sem akarnak alulmaradni a versenyben. Ők is próbálják elültetni az emberi elmékbe, hogy csupán attól, hogy egy ezeréves ideológiát magadra veszel, jobb emberré válsz.

És igen, a nacionalizmus és a sovinizmus is érték az azt művelők számára. Azok számára akiknek idegen a fogalom: a sovinizmus a nacionalizmusnak felnagyított, mondhatni szélsőséges változata. A nacionalizmus nem más, mint a nemzet fogalmának előtérbe, esetleg más értékek fölé való helyezése. Ezzel a baj ott kezdődik, hogy minden nemzetnek megvannak a viszonyítási pontjai, melyek legtöbbször a szomszédos nemzetek, akikkel mindig összehasonlítja magát, és igyekszik érveket találni, mi szerint az ő nemzetisége értékesebb, feljebb való, mint a másiké. Ezért van az, hogy a maga oldaláról szemlélve a magyar is, a román is, a szlovák is feljebb való, mint a másik. Mi magyarok már ott tartunk, hogy teljesen a világ középpontjába helyezzük magunkat azt gondolva, hogy nekünk valami nagyon fontos szerepünk van (Fontosabb mint másnak) a világ dolgainak alakulásában. Amint a történelem is megmutatta számunkra, a zsidókat sem kerülte el ez a téveszme. Az eddig olvasottak alapján gondolom, hogy már elég tisztán látszik, hogy mennyire elválaszt, megoszt a fent említett ideológia. Ilyenkor természetesen elfelejtjük, hogy a magyarok Istene is azt mondta, hogy az ő szemében minden élő létező egyenlő.

Ehhez a gondolathoz hozzáfűzném azt, hogy a valóságban sokkal több a nacionalista és a soviniszta, mint ahányan annak vallják magukat. Mivel e két fogalom negatívan van kategorizálva, ezért a legtöbben tagadják, hogy nacionalisták, netán soviniszták lennének. Az emberi egó nem nevezheti rossznak magát! Ezért találkozunk az olyan szónoklat bevezetőkkel, hogy „én nem vagyok nacionalista (vagy soviniszta), de……” És a de után jön annak bizonyítéka, hogy ő mégiscsak nacionalista vagy soviniszta, csak hát nem engedheti meg magának, hogy a nacionalista netán a soviniszta bélyeget viselje magán. Tudjuk jól, hogy manapság Magyarországon az antiszemitizmus is egy érték. Ha ez a kijelentés kissé durva is lenne, azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy egy jó magyar biztos nem zsidó barát, sokkal inkább zsidó és cigány gyűlölő. Már korábban is írtam arról, hogy valahányszor egy nemzet az elkülönülés útjára lépett, szinte megsemmisült. Ennek egyszerű oka, hogy szemmel láthatóan a lét, a teremtés, de nevezhetjük Istennek vagy bármi másnak, nem az elkülönülést támogatja, hanem ellenkezőleg: megpróbál rávezetni minket, hogy megértsük az egység, az együvé tartozás fontosságát. De mi ezt nem akarjuk észrevenni, a nemzeti öntudat nem engedi nekünk. És ettől van az, hogy a balsors oly régen tép, és porlunk mint a szikla. Még csak annyit fűznék hozzá ehhez a bekezdéshez, hogy nem az a bölcs nemzet, mely a szomszédos nemzet nacionalizmusát, meg sovinizmusát észreveszi és el tudja ítélni, hanem az, amelyik beismeri, hogy ő maga soviniszta, és tesz is annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

Az antiszemitizmusra visszatérve (zsidóellenesség), mondok egy olyant, amin talán nagyon meg fogsz lepődni. Meggyőződésem, hogy az antiszemitizmust valamilyen szinten pont a zsidók teremtik és éltetik. Pont azok, akiket mocskos zsidóknak nevezünk. Miért ne tennék? Hisz az egy olyan csont, amin olyan jól tudunk mi magyarok csámcsogni. Elhittük, hogy a mi nagy problémánk a zsidó és a cigányság jelenléte a társadalmunkban. „Ezek” gondolták, hogy ha nektek erre van szükségetek, hát akkor mindent bele: zsidózzatok, harcoljatok ellenük.

ADDIG IS A FIGYELMETEK LE VAN KÖTVE OLYAN DOLGOKKAL, MELYEK A MI NÉZŐPONTUNKBÓL FIGYELVE JELENTÉKTELENEK.

Szinte biztos vagyok benne, hogy a mi „bűnbakjaink” számára zsidóságuk sokkal kevésbé fontos, mint nekünk a magyarságunk. Ők tudják, hogy nekünk nagy szükségünk van arra, hogy magyarkodjunk, és akár támogatják is azt. Lehet titokban még meg is szponzorálnak egy két árpádsávos zászlóval: „Nesztek hülye gyerekek: szórakozzatok még egy kicsit, amíg mi a fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva.” „Nekik odafenn” már nem a vallás, az etnikai hovatartozás jelenti az értéket, hanem a PÉNZ. Számukra nem meghatározó tényező, hogy izraeliták, vagy olaszok, vagy németek, vagy angolok, vagy amerikaiak, vagy keresztyének. Ezt csak mi gondoljuk így. Ez a legnagyobb illúzió, amit mi még egy darabig nem fogunk tudni levetkőzni! Nem is gondolnánk, hogy „náluk odafenn” a nemzeti hovatartozástól függetlenül mekkora az egyetértés. Miért? Azért mert náluk már nem a nyelv, nem a vallás, nem a nemzetiség számít, hanem a PÉNZ, csakis a PÉNZ, és a pénzből származó HATALOM. Ez az érték számukra felülír minden más értéket, melyeket számunkra a vallás, a nemzetiség képvisel. Annak a zsidónak, aki miatt te panaszkodsz pont megfelel, hogy te hadat üzensz a zsidóságnak, mert ő szabály szerűen leszarja, de lehet, hogy még hálás is érte, mert a te figyelmed addig is más irányba terelődik. Ő nem idegeskedik az izraeli hétköznapi zsidók sorsa miatt, akik épp úgy éheznek, nélkülöznek, mint a hétköznapi magyar, román, vagy szlovák, akik azt hiszik, hogy a „zsidók a hibások”, akik ha éppen nem zsidóznak, akkor egymást piszkálják. És ez kifejezetten jó dolog számukra! Még segítenek is nekünk a harcban. De mindkét félnek segítenek, hogy a harc jó sokáig tartson. Ők egyszerű emberek, akik szeretik a sakkot, és hatalmas szükségük van rád (a bábura).

Fontos észrevennünk, hogy ez a bizonyos mesterséges értékteremtés és táplálás direkt arra van kitalálva, hogy a „FIGYELMÜNKET LEFOGLALJA”. Addig, amíg mi viaskodunk, civakodunk egymással, „ők” szabály szerűen azt tesznek a világgazdasággal és velünk amit akarnak. Ha látjuk, hogy a kisgyerek milyen nagy örömét leli a cumi szopogatásában, akkor cumit adunk a szájába, csak ne sírjon, ne veszekedjen, ne kételkedjen, ne kérdezzen.

MESTERSÉGES ÉRTÉKEK Ez a mi cumink! Kértük és megkaptuk. Most már csak cumizzunk csendben, amíg „ők” nyugodtan végzik a dolgukat, odafenn. A legszomorúbb az egészben, hogy ezt is mi teremtjük, mi tesszük lehetővé számukra azzal, hogy mi a mesterségesen kreált értékeinkhez ragaszkodunk, azokért harcolunk, küzdünk, viaskodunk. Ez hatalmas mennyiségű energiát, időt igényel minden résztvevő részéről. Így már alig marad egy parányi a megértésre, a felfedezésre, a felismerésekre. Nézz csak szét magad körül! Az emberek mivel vannak elfoglalva? Milyen ideológiába kapaszkodnak foggal körömmel? Melyek azok az eszmék, melyekért akár az életüket is feláldoznák? És ne csak nézz, hanem láss is! Lásd, mi van a dolgok legmélyén!

Na de kicsit hagyjuk most a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, hogy más mesterséges értékteremtő akciókat is leleplezhessünk, ugyanis véleményem szerint sok ilyen mesterséges értékteremtés és értékéltetés létezik ebben a világban. Kezdhetnénk a magazinokkal, és folytathatnánk Hollywood értékteremtő szerepével, a világraszóló sporteseményekkel.

Ha tudni szeretnéd, hogy mennyire mesterséges, mennyire manipulatív az a bizonyos mesterséges érték, nézd meg, mennyi pénz van mögötte!

A fentiek közül most csak egyet emelek ki, mert már így is túl hosszúra sikerült ez a bejegyzés. Vegyük a sportot. Próbáljuk a fent leírtak alapján kicsit kielemezni. Mi történik a sportban? A sportrajongót lehet, nem fűti annyira a nemzeti öntudat. Lehet eszébe sem jut, hogy zsidózzon. Lehet, hogy egyáltalán nem vallásos. Lehet, hogy nem igazán szeret filmezni, lehet, hogy nem érdekli a divat. De egy dolog biztos érdekli őt: a sport (tegyük fel a foci). Több mint valószínű van egy két kedvenc csapata is, akiket követ figyelmével (élőben, vagy a tévé képernyőjén, esetleg az interneten keresztül). Lehet hogy az önértékelése valahol a zéró és a mínusz végtelen között van. Na de ő sport rajongó, és rajong a kedvenc csapatáért. A kedvenc csapata győzelme, az ő győzelme!!! A kedvenc csapatáért képes ordítani, toporzékolni. A kedvenc csapatáért képes bemenni a pályára és összecsapni az ellenfél rajongótáborával. Ez a siker számára. Ez az érték számára. Az ő csapatát dicsőíteni, az ellenfél csapatát mocskolni, lehordani, neki emberi kötelessége. Istenem mennyi energia, mennyi idő, mennyi támadásra meg védekezésre fordított figyelem! És ki van szolgálva az igény maximálisan: a modern technika lehetőséget biztosít az embernek a nap huszonnégy órájában focit nézni, a kanapén drukkolni, harcolni, viaskodni egy sörrel a kezében. Na de ott van Indiában a krikett. Szemtanúja voltam a krikett világbajnokságnak, melyet legutóbb Indiában szerveztek meg. Vannak olyan meccsek, melyek lejátszására egy teljes nap nem elegendő. Több napos meccsek is vannak. A rajongók ezt végigkövetik figyelmükkel. Az alatt minden más „életfunkció” meglassul, a krikett maximális figyelmet élvez minden rajongója részéről. Hatalmas pénzösszegek fordulnak meg, cserélnek gazdát: támogatások, melynek következménye az agyat mosó reklámok sokasága, fogadások. Egyszóval hihetetlen mennyiségű energiát és időt igényel a rajongó részéről rajongásának tárgya. Na de a lényeg az, hogy eközben ő nem fog elégedetlenkedni semmivel! Nem fog megkérdőjelezni egyetlen politikai döntést sem. Nem fog haragudni senkire. A csodálkozás majd csak akkor születik, amikor vége a bajnokságnak, amikor felszabadul a figyelmének egy része. Hamar körülnéz és hibásokat keres, észre nem véve, hogy ő az okozója mindennek, ami vele történik. FIGYELEM! Nem a sporttal van a baj! Nem a különböző hobbikkal van a baj. Nem a nemzeti öntudattal van a baj! A baj a mi viszonyulásunkkal van. Azzal, hogy, hogyan viszonyulunk bizonyos értékekhez, mennyire engedjük, hogy hatalmukba kerítsenek, mennyire nem látjuk, hogy az értékeinket folyamatosan kívülről aggatják ránk oklevelek, medálok, elismerések formájában. Kik vagyunk mi ezek nélkül? Képzeljük el, hogy egy adott pillanatban visszavesznek mindent tőlünk, amit kívülről kaptunk. Mi marad?

Nos, azok vagyunk mi valójában, ami marad. Jól gondolkodj el ezen, mert csak így tudhatod meg, hogy valójában ki vagy, mik a te valós értékeid!

NAGYON FONTOS!!! Nem az volt a szándékom, hogy ellenérzéseket váltsak ki ezekkel a sorokkal bárkiből is. Tiszteletben tartom, ha valaki nem így látja. Az nyugodtan utasítsa el ezeket a gondolatokat, és higgyen abban, amiben neki jól esik. Esetleg szívesen meghallgatnám, elolvasnám, hogy mik az ellenérvei, ha vállalja azokat. Én csak vállaltam a felelősséget a megszületett gondolatokért. A felszínre engedtem őket, hogy végezzék a dolgukat ott, ahol épp szükség van rájuk. Használd őket te is legjobb tudásod szerint. Ha nem tetszett, dobd el, és ne foglalkozz velük, ha tetszett, akkor használd fel őket, terjeszd őket, építs rájuk, és mutasd meg másnak is, mit építettél.

„egy Szabad Gondolat”

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , | 3 hozzászólás

A legnagyobb ellenség

DSC_4806

Világunkban a harc erény. A társadalom harcosokat nevel, mert harcosokra van szüksége. Van az embernek egy belenevelt törekvése: „le kell győznie az ellenségeit”. Ha nem talál ellenséget, keres, vagy csinál magának. Mindenkinek előbb vagy utóbb szembe kell néznie a legnagyobb ellenséggel, aki nem más mint önmaga. Egyetlen olyan ellenség, melyet harccal nem győzhetünk le. Akinek sikerül diadalmaskodni fölötte, eléri a legfelsőbb célt, melyet az ember emberként elérhet e földön.

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , | Hozzászólás

Omoljon le a Fal!

DSC_4542_01 

Arra lettem figyelmes, hogy valahányszor egy nemzet az elkülönülést, a felsőbbrendűséget, a nemzeti büszkeséget tűzte ki léte céljául, mindig megszívta mint ló segge a lázmérőt. És én azt érzem, hogy ez így van rendjén. Legyen az magyar, akit az Isten az Istennek sem akar megáldani újra nagy Magyarországgal. Legyen az német, szőke hajú és kék szemű, legyen az zsidó, a Fennvaló választottja, legyen amerikai aki a „világ leghatalmasabbja”, vagy legyen az egy maroknyi székely, mely porlik mint a szikla, mely már hobbiból temeti és siratja önmagát, ahol csak lehet, amikor csak lehet. Mindig mindenki megkapta, és ezután is megkapja ami jár. A sors nem követ el hibát. Ezt én ma már tényként kezelem.

Mára már tudom, hogy nincs egy külső ellenség. Nincs zsidó, nincs muzulmán, nincs összeesküvés. Az van csak, ami az emberben van. Az ember megkeresi magának saját félrevezetése eszközeit: megkeresi a zsidót, a muzulmánt és a terroristát. Én azt mondom, hogy találd meg és öld meg az ellenséget önmagadban, mert másképp jaj neked!

Mikor omlik le a fal? Akkor, amikor kipusztulnak a magyarok, a zsidók, az amerikaiak, a muzulmánok és a keresztények, és megszületik az új emberi faj, melyben helye van az egykori zsidónak, örménynek, székelynek, magyarnak, amerikainak, muzulmánnak, és minden földi halandónak egyformán. Mindaddig csak döngetni fogjuk a falat reménytelenül. Meg kell születnie az új közös „vallásnak” melyben nincsenek vakon követendő törvények, szabályok, melyben nincsenek bélyegek, melyek elkülönítenek, megkülönböztetnek felebarátodtól. Egy olyan vallásnak melynek nincsenek hatalmasai, tekintélyei, akik állításait kérdések, kételyek nélkül el kell fogadni. Egy olyan vallásnak amely nem uralkodni akar, hanem alázatosságával és szelídségével, a léttel szembeni alázatra és tiszteltre tanít. Egy olyan „vallásnak” mely távol tartja magát az anyag és a pénz hatalmától. Egy olyan „vallás” kell, amelyben csak egy néhány útmutató létezik, mint például az, hogy próbáld meg felebarátodban lelki fejlődésed, igaz emberré válásod segítőeszközét látni. Ezért ne ítéld el őt, ne harcolj ellene, hanem szeresd benne a még ismeretlent. Egy olyan vallásra van szükség, melyet a szó eddigi értelmében nem is lehet vallásnak nevezni.

Szükséges meglátnod, hogy a fizikai világban megnyilvánuló harc nem létezhetne, a benned jelenlevő háború nélkül. Fontos megértened, hogy ha ez a belső háború nem szűnik meg, odakint is harcok fognak dúlni. Te vagy egyedül a felelős minden általad tapasztalt harcért, mert nem oltottad ki bent a harc a gyűlölet, a háború lángját. Azok, akik önmaguk ellenségei, mindig meg fogják találni a kinti ellenségeket is. Azok, akik a harcban hisznek, mindig harcolni fognak, mert harcra, félelemre, fájdalomra és vérre van szükségük, hogy kinyíljanak szemeik. Mivel ezeket a sorokat magyarul írom, ezért azt hangsúlyoznám leginkább, hogy a magyarnak a zsidó nem ellensége! A zsidó épp úgy nem létezik mint a magyar. Ezek a fogalmak az általánosítás eszközei, melyet fel lehet használni egy teljes nemzet, egy néptömeg kiirtására. A magyarnak gyakorlatilag nincs ellensége, ugyanúgy, ahogy az amerikainak sem ellensége az iszlám és a terrorizmus. Ezeket az ellenségeket a magyar és az amerikai hozza létre tisztátalan elméjével, büszkeségével, a felsőbbrendűsége illúziójával. Annyi ellensége van egy magyarnak, amennyit megteremt odabent. Engemet magyar szülők nemzettek, magyarnak neveltek. De valahogy mégsem érzem azt, hogy engem a zsidó vagy a muzulmán üldözne. Az amerikaiak terroristája meg befogadott, otthont, és meleg kaját adott nekem. Ha nem számolod fel a gyilkos illúziót odabent, halált és félelmet kell tapasztalj odakint. Ez az élet és a természet törvénye. Nem kell harcolni. Ne harcolj, mert harcban fogsz elpusztulni! Nem kell ítélkezz a zsidók felett, mert ők is, éppen úgy mit te megkapják ami jár nekik, anélkül hogy te kellene gondoskodjál róla. Már megkapta a zsidó a holokauszt idején. Megkapta a német is az orosztól, de megkapta a magyar is a szomszédoktól. Mindenki megkapta eddig is, és megkapja ezután is ami jár neki. Nem kell te eldöntsd, hogy kinek mi jár! Van aki azt eldöntse helyetted. Neked azt kell döntened, hogy abbahagyod-e a háborút odabent, vagy sem. Hogy ledöntöd-e a saját falaid, melyek sötétben tartják elmédet vagy sem. Hogy abbahagyod-e az elkülönülést, és megszünteted-e azt az illúziót, hogy te jobb vagy mint a többi, vagy nem. Neked semmi más felelősséged nincs. Nem kell te másnak vermet áss, mert mindenki kiássa a maga vermét és sírját a te segítséged nélkül is. Te inkább arra figyelj, hogy alattad szilárd legyen a talaj. Ez a legtöbb, amit adhatsz magadnak. Ez a legtöbb amit adhatsz a világnak, embertársaidnak. Az összes többi hazugság, megtévesztés, és illúzió.

Ha tetszenek a fenti gondolatok, ne tartsd magadnál őket. Terjeszd, segítsd, hogy továbbmenjenek. Ha értesítést szeretnék a következő bejegyzésekről, kattints a feliratkozom gombra.

Ülj le, pihenj meg. Maradj csendben egy kicsit. Gondolkodj el. Néha meditálj. Imádkozz a léthez, hogy megmutassa neked igazságát. Légy EGÉSZséges!

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , | 6 hozzászólás

Működteti a WordPress.com.