Posts Tagged With: cel

A Cél Rabságában

DSC_5402

El mered-e engedni a célt? A legfontosabb célt. A szent célt. A megváltást ígérő célt. A nélkülözhetetlen célt? Van-e bátorságod vele szakítani?

Tudod, mi történik, ha elengeded a célt? Egy senki leszel. Elveszítesz minden társadalom által rád aggatott értéket. Szinte megszűnsz létezni „számukra”. Akár arra is vetemedhetsz, hogy véget vess az életednek, mert te már nem vagy jó. Meg volt mondva neked, hogy légy te is valaki! Legyenek álmaid, céljaid, és küzdjél, harcolj értük, mert csak úgy lehetséges. Tudod te jól! Mindenhol ezt írják, mondják, hirdetik.

Tudod, mi történik, ha elengeded a célt, melyet rekordidő alatt el KELL érned? A céltalanság állapotába kerülsz, és többé nem nézel előre, többé nem nézel a jövőbe. Egyetlen kincsed, legfőbb eszközöd, a figyelmed mely a cél szolgálatába volt állítva, visszajön hozzád, a jelenbe. Általa minden pillanat teljessé válik számodra. Egyetlen haszontalan percet nem leszel képes többé eltölteni. Egy új élet csírája fogan meg benned, és minden jelen pillanat annak segítésére, táplálására, éltetésére siet. Elkezdesz nőni, fejlődni, emelkedni. Minden pillanat a teljességet kínálja számodra. Nem győződ inni a fényt mely irányodba áramlik. Az idő korlátai szétszakadnak. Megérted, hogy az amit jövőnek hittél, a jelen teljessége nélkül nem létezhet. Megérted, hogy eddig egy folyton szertefoszló illúzióképet kergettél, minden erőddel.

Arra lettél nevelve, hogy célod legyen, hogy VALAKI légy. Azt mondom neked, hogy engedd el a célt, engedj el mindent, hogy megszülethess, hogy újjászülethess.

Hogyan is tudhatnád meg, mit rejt a jövő, ha még soha nem találkoztál a jelennel?

Hogyan lehetnél valaki, ha nem mered vállalni, hogy először senki leszel? Egy tiszta senki, végtelen lehetőségekkel.

Van bátorságod és erőd senkivé válni, mely tiszta mint a patyolat? Van erőd és bátorságod levetkőzni azokat a bélyegeket, azokat az értékeket, melyekkel a társadalom öltöztetett fel, melyekhez a hamis én eszeveszett módon ragaszkodik? Van bátorságod, szabad lenni minden kötődéstől, hogy újra megszülethess? Érted, és látod tisztán melyek a kötődéseid? Megtaláltad már a téged féken tartó félelem forrását? Szembe tudtál nézni vele?

Vagy tán nem félsz semmitől? Tán annyira rabul ejtett az illúziókból táplálkozó ÉN, hogy nem engedi, hogy kimond, hogy félsz?

Egy dolgot fontos tisztán látnod: nincs az a „szakember”, aki rajtad segíthet. A megváltást, a megkönnyebbülést a világ összes pénzével sem lehet megvásárolni. Benned van a megváltás lehetősége. Benned van a megváltó maga. Ne keresd magadon kívül.

Az önbutítás, az önámítás felemel. A magasba emel. Ez a magasság az, ahonnét le kell esned majd. Mindenki esik, mindenki esni fog. Ez az élet rendje. Hogy mekkorát?

Van, aki akkorát esik, hogy a földet érést nem éli túl, teljesen szétroncsolódik. Hogy miért lesz valaki öngyilkos? Na mit gondolsz, miért lesz valaki öngyilkos? Vajon milyen magasságba emelte őt az illúziókba kapaszkodó hamis én? Vajon milyen magasságról kellett visszazuhannia?

Van, aki épp akkorát esik, mely ahhoz szükséges, hogy megtapasztalja a semminek és senkinek lenni állapotát. Ha ilyent tapasztalsz, ne légy szomorú! Sőt, ellenkezőleg. Légy vidám, és adj hálát a létnek, hogy megkaptad a végtelen megtapasztalásához szükséges állapotot, melyből újra megszülethetsz, melyből megtapasztalhatod az örökké tartó, önfeledt boldogság állapotát.

Te meddig emelkedtél? Te mekkorát fogsz zuhanni?

Reklámok
Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , | Hozzászólás

Mikor halunk meg?

 

DSC_4889_01

Még mielőtt beleugranék a közepébe, a kérdés megválaszolásába, és a legborzalmasabb dologról, a halálról kezdenék „beszélni”, el szeretném mondani, hogy a halál maga a róla alkotott képünk segítségével válik borzalmassá, vagy olyanná, amilyennek látjuk. Hogy a róla alkotott képet mi befolyásolja, az egy másik kérdés, amin mindenkinek érdemes mélyen elgondolkodni. Tudnunk kell, hogy nagyon sokan eltávozásuk pillanatában is boldogak. Én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy a boldogságom a halálom pillanatában éri el a tetőfokát, amikor is az elmém a testem súlyától elszakadva szabadon indul útnak, vissza a forrás felé.

Mikor halunk meg? Egyszerű: amikor eljött az idő! Jó jó, de mikor jön el az idő? Akkor jön el az idő, amikor a halálunk bekövetkezte is, éppen úgy mint minden történés értelemszerűvé válik. Jó de mikor válik az elmúlás értelemszerűvé? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához, egy másik kérdést kell megválaszolnunk, éspedig azt, hogy miért jöttünk ide, azaz miért jelentünk meg itt a földön ebben a formában.

Szóval, miért is születtünk? Több jel is arra utal, hogy lelkünk azaz tudatunk létét, már lassan nem kérdőjelezhetjük meg. Én nem voltam ott, de állítólag már tudományosan is bebizonyították, hogy az emberi tudat(lelkünk) a testtől függetlenül is létezik, tehát a test halála után, ő megy a dolgára. Tudatunkat nem helyezzük a sírba. Életem folyamán azt tapasztaltam, hogy a tudatom mint minden más létező folyamatos változásokon megy keresztül. Optimistán fogalmazva azt is mondhatnám, hogy fejlődik. Igen, az emberi tudat, tehát a lélek az fejlődik. Itt szeretnék pontosítani: FEJLŐDHET. Azért emeltem ki ezt a szót, mert nem biztos, hogy fejlődik. Lehet egyszerűen csak változik. Hogy fejlődik-e, vagy visszafejlődik, esetleg egy helyben mozog szinuszosan, az rajtunk múlik.

Eme kis bevezető után kijelentem, hogy azért születtünk, hogy fejlődjünk, hogy felnőjünk. Azért jöttünk ide, hogy a testet mint eszközt használjuk a tudatunk fejlődésére, fejlesztésére. Most ki-ki maga válaszolja meg a kérdést, hogy a saját lelke, a saját tudata éppen mivel van elfoglalva.

Egy kis segítő történet: Éjszaka van, nem alszok, és éppen úgy mint legtöbbször örömmel tölt el az ébrenlét. Az éjszaka csendje, a zaj hiánya, az akarás, a terv, a törekvés, a mozgás teljes hiánya elősegíti a gondolatok szabadon szárnyalását. Olyan megértések jönnek ilyenkor, amelyek egyszerűen nem jöhetnek máskor a fent említett okok miatt. Nincsen lánc az elmén, ami fogva tartaná. Szó szerint azt csinál, amit akar. És hagyom, hogy tegye azt, mert tudom, hogy napközben sok mindent kell, napközben nincs idő feltenni a kérdést, hogy mi az, ami valóban kell, mi az ami egy külső kényszer, ami jön, és rabul ejti az ember figyelmét. Erről írtam részletesebben az út beszámolójának valamelyik fejezetében. Kifejtettem, hogy miért fontos szabadságot adni az elmének néha. Miért fontos időt nyerni számára, amikor a kondicionálás (külső zaklatás) hiányában ő szabadon feldolgozhatja az elmúlt napok órák információit, amikor úgymond hasznosíthatja őket.

Egy ilyen szabad éjszakájában a tudatom azt fejtegette, hogy mi is a betegség, miért kell a betegség. Már egy jó ideje a környezetem és annak történései arra késztettek, hogy a betegség és az elmúlás rejtélyeit kutassam. Eljutottam arra a pontra, hogy a betegség nem kisebb ajándék az ember számára, mint az összes többi ajándék, aminek mindig örülünk. (Erről is írtam bővebben több bejegyzésben is legutóbb angolul: http://whyunderstanding.wordpress.com/2011/07/21/the-helpful-disease/ ) Megértettem, hogy tulajdonképpen a betegség is egy korlát, amit az ember, ha megért, egyszerűen értelmetlenné válik, és elmúlik. Ha megértem a betegségem okát és üzenetét, akkor a betegség elérte a célját, és tovább nincs már értelme a létezésének, tehát megszűnik. Ez így most egy kicsit szárazan hangzik, de most nem szeretnék belebonyolódni a gondolat ismételt kifejtésébe, mert korábban már többször is megtettem. Utólag kiderült, hogy nemcsak én, egy egyszerű csavargó jutott erre a következtetésre, hanem egy orvosnő is, és még sokan mások. Na de térjünk vissza az éjszakai szabad gondolatra. Engedtem, hogy tovább menjen, teljesen kibontakozzon. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen az emberi test is egy amolyan korlát a lélek számára, mint pl. egy betegség. Na de ha a betegség elmúlhat, ha megértem az okát és a küldetését, akkor mi történik a testemmel, ha megértem annak korlátait. Semmi különös, csak annyi, hogy elmúlik. Ha megértem az emberi testem korlátait, nincs már többet szükség rájuk, és mivel meggyőződésem, hogy ebben az életben semmi nem történik ok nélkül, kijelentem, hogy ha megértem az emberi testem okozta korlátokat, akkor a test megszűnik. Ez teljesen értelemszerű. Kicsit fura lesz a következő megfogalmazás, de az előzmények után, most már nem félek attól, hogy félreérted. Az emberi test nem más mint egy betegség, aminek a fizikai létezése értelmetlenné válik akkor, amikor megértjük azt. Egyetlen oka annak, hogy te ezeket a sorokat olvasod, az hogy beteg vagy. Ha egészséges lennél, nem létezhetnél ebben a formában. Szükséged van a betegségeidre az emberi test tapasztalataira ahhoz, hogy meggyógyulj, tehát meghalj, hogy megszűnjél létezni mint tapintható, kövér vagy sovány, magas vagy alacsony, hosszú vagy rövid hajú emberi lény.

Mikor halunk meg? 1.

Akkor halunk meg ha:

  1. Ha teljesen meggyógyultunk vagy
  2. Elértük a célt
  3. Megértettük az emberi test korlátait
  4. Megvilágosodtunk (nem szeretem ezt a fogalmat, mert nagyon megtévesztő, és több kárt okoz az emberek életében, mint hasznot)
  5. Amikor az egy harmonikus részévé válunk
  6. Elérkezünk az út végére
  7. Amikor már a tudatunknak nincs szüksége a testre mint a fejlődés eszközére
  8. Amikor már a test akadálya a tudatnak a továbblépésben, a továbbfejlődésben

A fent felsorolt pontok mind ugyanazt jelentik. Én csak megpróbáltam több formában is megfogalmazni, hogy mindenki, aki idáig eljutott az olvasásban, megértse mit szeretnék mondani. Ugyanakkor fontos azt is megjegyeznem, hogy ez a legideálisabb formája a meghalásnak, amiben sajnos nem sokan részesülnek manapság. Ez az a meghalás, ahol az ember tudja, hogy a halál nem veszteség számára. Ez az a meghalás amelyet az ember örömmel fogad. Ez az a meghalás amelyre vágyik már az ember. Ez az a meghalás, amelyet akár mosollyal az arcon „él meg” a tudat. A beszámolóban van egy szereplő, akivel Bombay környékén találkoztam. Az a szereplő azt mondta, hogy ő már megkapott mindent az élettől. Ő már csak egy csendes, nyugodt halálra vágyik. Hány ilyen személlyel találkoztál mostanig? Ha találkoztál ilyen személlyel már, menj, és keresd meg őt, amíg nem késő, és töltsél minél több időt vele, ez által megelőzve azt, hogy súlyos problémák jöjjenek az életedben, mint pl. betegségek, konfliktusok, harcok és egyéb sokkoló események.

Mikor halunk meg? 2. (A halál leggyakoribb formája)

Akkor halunk meg, ha elérkezünk egy olyan szintre, ahol annyira elakadunk, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek tovább fejlődni, hogy elérjük a célt. És sajnos ebben az esetben is értelmetlenné válik létünk valamilyen szinten, mert a vak hit, a makacsság, a ragaszkodás, a félelem, az akaratosság, valamint a léttel szembeni alázatosság teljes hiánya annyira megbotlaszt, hogy a szekerünk kereke egyszerűen nem tud kidöccenni a gödörből. Ez az az eset amelyikben szabad akaratunkból visszautasítottuk lelkünk fejlődésnek minden további lehetőségét, értelmetlenné téve létünket, és egyszerűen meghalunk. Ezekben az esetekben jó nagyon odafigyelni a súlyos betegségekre, a súlyos veszteségekre mint pl. családtagok elveszítése, és egyéb súlyos tragédiákra. Ezek az utolsó „jelzések”, amelyeknek szerepe, hogy kizökkentsék szekered kerekét a mély gödörből, hogy tovább foroghasson még egy darabig. Ezért hangsúlyozom olyan sokszor, hogy ne ellenkezz. Bármi van, ne ellenkezz, ne harcolj, mindent olyan örömmel kell fogadnod, mint életed legszebb ajándékát. Tudom, hogy harcra lettél nevelve, épp úgy mint mindenki más, épp úgy mint én. De tudnod kell, hogy a harc még több harcot szül. Harcot harccal nem lehet kioltani, épp úgy, mint ahogy vizet vízzel nem lehet szárítani. Azt mondják, ha beteg vagy, harcolni kell ellene, és meggyógyulsz. Abban a pillanatban, ahogy ezt te elhitted, kiváltottad a jegyet a halál második típusa irányába. Ha harccal meggyógyulnál, szintén azt jelentené, hogy a lét hajlamos a hazugságra, épp úgy, mint te. De nem, ő nem hazudik. Ezért a harccal csak közelebb kerülsz szomorúan síró sírodhoz. Nos, te melyik halált választod?

Kedves olvasó! Ismételten megkérlek, hogy ne hidd el egy szavamat sem. Ezek nem olyan dolgok, amelyekben hinni kell. Ha értelmeddel nem tudtad követni az itt leírt gondolatokat, a legjobb döntés, hogy eldobod őket. Egyébként is amint már korábban is említettem, én egy egyszerű csavargó vagyok. Nincs papírom semmiről, mely megengedné, felhatalmazna, vagy esetleg megtiltaná nekem, hogy ilyeneket írjak. Egy dologra hívnám fel a figyelmed: néha lassulj le, lásd magad mit cselekszel. Nem az a baj ha az ember helytelenül cselekszik valamit, hanem az, hogy ha az ember helytelenül cselekszik, és nincs tudatában, nem képes látni önmagát. Te is megfigyelheted, hogy mindennek, ami az életedben történik értelme van. Ha az ember, felszámolja félelmét, vak hitét, akaratosságát, makacsságát, és helyébe egy kis alázatosságot ültet, az értelem megmutatja magát számára. Az értelem nem bújik el előlünk. Mi vagyunk azok akik vastag fekete függönyt húzunk az értelem és a látásunk közé a már többször felsorolt eszközök segítségével.

Kérlek, ha valamiért mégis tetszett ez az iromány, ne tartsd magadnál, engedd tovább. Ha szívesen teszed, segítsd őt, oszd meg másokkal is. Ha értesítést szeretnél az újabb bejegyzésekről, kattints a feliratkozom gombra. A következő bejegyzések tartalmából: nepáli édenkert, nepáli pokol, motorozás a monszunban, találkozás Istennel, látás mely megvakít, gazdagság és az idő, …stb….

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

magyar vagy nem magyar

Kedves anyaorszagi testverem!

A nevem Bodo Attila.
A nagyapam
neve Bodo Jakab volt, aki a magyar hadseregben tisztiorvoskent
szolgalt. Vedelmezte a magyar szabadsagot, szolgalta a nagy magyar
eszmeket. Miert? Azert, hogy a gyerekeinek es unokainak jo legyen
magyarkent elni.
Magyarorszag hatarait vedve, a magyar szabadsagert harcolva tudolovessel jott haza a haborubol.
Mindvegig abban a hitben elt, hogy o egy nemes celert aldozta fel magat.
Nos
ennek a Bodo Jakabnak van egy unokaja akinek a nevet emlitettem mar a
fentiekben. O egy hataron tuli (erdelyi)magyar. Ennek a Bodo Attila nevezetu "hatarontuli
magyar"-nak nem allt szandekaban soha  az anyaorszagban letelepedni,
elvenni az ottaniak munkahelyet, ezaltal megnehezitve sorsukat.
O csak egy egszeru vandor, utazo, akitol megkerdik mindenfele a vilagban: Milyen nemzetisegu vagy, honnet jottel?
Erre
o egyet nyel es probalja mas iranyba terelni a szot meg mielott
kisutik, hogy egy Bodo Attila nevezu romanhoz van "szerencsejuk", aki
abbol kifolyolag, hogy roman akar veszelyt is jelenthet a nyugateuropai
tarsadalomra(ez szomoruan hangzik, de teny).
O mindvegig hisz abban,
hogy az altal iteltetik meg, hogy ki o mint ember. Ez igy is tortenik
mindig, de az elejen faltoro kost kell jatszania, amig a fal
osszedol.
Most ott van Dublinban egy kis idore.
Be adta a kerest a "PPS number"-re (tarsadalmi biztositasi szam). Kerdes a keresben: Nationality?.
Itt megint bajban volt a hatarontuli. Lenyelte a gombocot es
megkockaztatott egy "Hungarian"-t. Citizenship? nyilvanvaloan:
"Romanian". Megkerdi az illetekes holgy tole, hogy van-e magyar
utlevele. Erre o mit felelhetne mast mint azt, hogy NINCS. Erre a holgy
kihuzza a HUNGARIANt es ott is megerositi, hogy ROMANIAN.
Sikeres allasinterju utan felhivjak es kozlik vele: sajnos romanoknak nincs joguk Irorszagban dolgozni.
On szerint van esely arra, hogy a magyar allam elismerje vegre, hogy
o is magyar? Vagy nyugodjon bele a hontalan statuszaba aminek a romanok
titulaljak ot (romanul: bozgor)?

Bevallom, szomoru vagyok, amiert elhitettek velem, hogy magyar
vagyok es 30 even keresztul eltem ebben a hitben, miutan kideritik,
hogy tulajdonkeppen roman vagyok es ezzel parhuzamosan a romanok
hazatlannak neveznek.

P.S.
Akiknek tetszett a tortenet, fel szeretnek tenni egy kerdest, amit szeretnem,
ha elsosorban sajat maguknak valaszolnanak meg:
A szemelyes prioritasi listan  hanyadik helyen van a magyarsaga?
Mennyire fontos  magyarnak hinni magat?.
Hogy
nez ki az a prioritasi lista? Mennyire egeszseges az sajat maga
szamara? Mennyire problemamentes betartani a sorrendet. Mennyire kell
eroltetni dolgokat, hogy azt higyjuk amit szeretnenk hinni?

Categories: Elmélkedések, Minden | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.