Még a kegyelem sem menthet meg a haláltól

rainbow-gay-mars-men-4714bNem az okozza az emberiség vesztét, hogy a lét, azaz az Isten törvényeit nem ismerjük, és nem tiszteljük, hanem az, hogy már azt a gyermeki magatartást is elvesztettük, mely révén Isten kegyelme megtarthatna bennünket.
A rajzfilmek által még el nem torzított gyermeki lélek kíváncsian, és őszinte lelkesedéssel figyeli Atyja munkálkodását. Így tanulja meg az életet.
Ezzel szemben a modern társadalom eltorzult felnőtt gyermekei figyelmen kívül hagyva a már meglévő, életet adó és életet oltalmazó törvényeket, tudatlanul új törvényeket írnak. Olyan törvényeket, melyek teljességgel ellehetetlenítik, hogy az Örökkévaló fénye megvilágosítsa az emberi elméket.
A tudatlanság törvényei a szellemi sötétség törvényei.
A szellemi sötétségben a lelkek már a test halála előtt elindulnak az örök kárhozat felé.
Vakon, haldokló szellemmel ünnepeljük ma a luciferi világ sokszínűségét, nem tudván, hogy holnap már Sodoma és Gomora átkának jogos örökösei leszünk, mert eldobtuk magunktól a legértékesebb ajándékot.

Életre születtünk, örök életre hívattunk.
Világosságot kaptunk, az Élő Isten bölcsességének világosságát, de mi a sötétséget választottuk.
A döntés mindig is a mi kezünkben volt:
Mi választottuk a sötétséget a világosság helyett,
a bálványokat az Élő Isten helyett,
a halált az örök élet helyett,
Sodomát és Gomorát a Mennyország helyett.

Aki most öntelt és gúnyos mosollyal azt gondolja, hogy hülyeségeket beszélek,
beképzelt igazságok, sátáni programok által irányítva önmagát ítéli örök kárhozatra.
Aki ezt olvassa, és érti, vagy meg szeretné érteni, hogy mi késztetett ezen sorok megírására, annak talán még nem késő, mert:


Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
(Mt 24:35)
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. 8 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
(Mt 7:7)


Kezdetben volt az Ige, mely által a világ teremtetett. Ez az az Ige, mely életet lehelt a világba, és ez az az Ige, mely képes azt megtartani. És nincs semmi más, ami által az élet megmaradhatna, mint az élet forrása, az Ige, mely kétezer éve testté lett, hogy megismerhessük az élet képletét.
A testté lett Ige a tökéletesség mintáját mutatta meg, mely által a világ rabjai megismerhetik azt a receptet, mellyel a világi hiábavalóságot és mulandóságot örökkévalóságra cserélhetik.
Légy az Élő Ige szerelmese, kedves olvasó, mert attól, ami most jön, csak és kizárólag ez a szerelem óvhat meg!
Széles ívben kerüld a luciferi tömegszellem minden megnyilvánulási formáját, mely mint egy örvénylő fekete lyuk, magába szippant és megsemmisít mindent, ami él.
Óvakodj a vallásos szellemtől, és a főáramú média tanításaitól, mert a mai vallások, karizmatikus gyülekezetek többsége és a média már rég nem a Krisztus által megmutatott utat járja. Óvakodj azoktól az emberektől, akik Isten áldását, kegyelmi ajándékait anyagi áldásban mérik, és azzal dicsekszenek! Tartsd távol magad az amerikai karizmatikus vallási vezetőket utánozó vallási tekintélyek tanításaitól, és a vatikáni vallási hierarchia zsoldosaitól, akik Isten nevét hiába véve az örök kárhozatba vezetik a Krisztus tanításait nem ismerő embereket. Ne pazarold a figyelmed olyan papokra, akik megszegve Jézus parancsolatait, és mély tanításait, a vallási tekintélyek felszínes üzeneteit és utasításait tolmácsolják. Menekülj az olyan helyekről, ahol monoton, gépies imákkal dicsőítik az Istent! Ne maradj olyan gyülekezetekben, ahol őszinte, szívből jövő ima és a Szentírás tanulmányozása helyett, Jézus anyjához imádkoznak!
Olyan emberekkel légy egy közösségben, akik veled együtt éhezik és szomjúhozzák a Teremtő Ige igazságát. Ha ketten vagy hárman összegyűltök az Ő nevében, ígéretéhez híven Ő is ott lesz. Otthon hagyva saját, világi eszmék által irányított akaratotokat, biztosítsatok szabad utat Isten akaratának. Alázatos szívvel elmélkedjetek az Igéről. Beszéljetek Istenről, beszéljetek Istennel (szabad, szívből jövő, őszinte ima).
Ne köss kompromisszumot a vallásos dogmák szerint élőkkel. Ha látod, hogy jobban ragaszkodnak a vallási szokásokhoz, hagyományokhoz és a vallási vezetőkhöz, mint a Krisztus életet adó tanításaihoz, tartsd magad távol tőlük, mert az elméiket elsötétítő tömegszellemnek van hatalma rá, hogy beszippantson mindenkit, aki nem ismeri és nem éli Jézus tanításait.
Életed idejét és energiáját ne pazarold olyan személyekre, akik nem tudnak és nem is akarnak elszakadni a kárhozatot hozó tömegszellemtől, mely a széles útra tereli a Jézus tanításait nem ismerő hiszékeny vallásos embereket. Rengetegen vannak, akik éhezik az igazságot, de nincs, ki megszólítsa őket.

Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Mt. 9:37)

Isten szelleme által vezetve őket szólítsd meg, velük beszélj.
Ha az idődet és az energiádat olyan emberekre pazarlod, akik elkötelezték magukat a Világ Fejedelme mellett, a vallásos dogmák mellett, ki fogja megszólítani azokat, akik már alig várják, hogy tekintetüket valaki az Élő Krisztusra irányítsa?
Légy résen, hogy meg tudd szólítani azokat, akik ugyanúgy, mint te, érzik, hogy a vallásos tömegszellemet és a főáramú médiát követve a vesztükbe rohannak. Sokan vannak, akik menekülvén a lélekgyilkos vallásos dogmákból, az igazságot szomjazzák. Ők a te testvéreid, ők a te közösséged tagjai. Kérd a teremtő Istent, hogy mutassa meg neked azokat az embereket, akik éppen úgy, mint te, az Élő Igazságot szomjazzák.

Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” (Mt. 12:50)

6 Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; 8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. 9(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), 10 Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. (Efézus 5:6-10)

11 És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; 12 Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. 13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság. 14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus. (Efézus 5:11-14)

15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. (Máté 7:15-16)

11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 1Korintus 5:11


Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

AMIKOR A DÉMONI TÖMEGSZELLEM IRÁNYÍT:


Categories: Minden | 5 hozzászólás
 
 

A démonok Szűzanyái és a kísértés

the_great_whoreEzt a bejegyzést A Teremtő Isten erejét segítségül hívva a krisztusi igazságban, és a krisztusi igazság által kínált örök életben hívő embertársaimnak írom.
Tudom, hogy sokan vannak már, kik elkötelezték magukat az élő Krisztussal szemben, ki az örök életről a következőképpen fogalmazott:

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (János 17:3)”

Tudom, hogy az olvasók közül a legtöbben tisztában vannak azzal az egyszerű ténnyel, hogy az Örök Igazság felé vezető út nem teljesen zökkenőmentes. És azt is tudom, hogy sokan már tudjátok, hogy az igazságért, mely ténylegesen felszabadít, és örök életet ad, komoly harcokat kell vívni azokkal az erőkkel szemben, melyeknek az a dolguk, hogy elfordítsák tekintetünket, és eltereljék figyelmünket a Célról, mely a Mindenható Isten végtelenjében van.
Fontos kimondanunk, hogy ezek az erők minden áron parkoltatni akarnak. Arra ösztönöznek, hogy beköltözzünk egy ügyes kis összkomfortos parkolóba, és azt higgyük, hogy megérkeztünk.

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Máté 24:24)”

A sötétség erői azt akarják, hogy örökre letelepedjünk az egyes számú parkolóban, mely sok esetben a vallás, azon belül is a monoton, lelket gyötrő vallási rítusok. Ha látják, hogy nem parkoltunk be az egyes számú parkolóba, felkínálják a kettes számú parkolót, mely egy néhány mérfölddel távolabb helyezkedik el. Ha valamiért mégiscsak továbbmentünk, és nem költöztünk be a kettes számú parkolóba sem, szerre felkínálják a hármas, a négyes, az ötös, a hatos és a 666-os számú parkolót is. Ezen erők célja és feladata az, hogy valahol végleg megálljunk, hogy az út, melyre a Teremtő Isten kegyelméből ráhelyeztettünk, mielőbb véget érjen számunkra.
Ha figyelmetlenek vagyunk, és szabad akaratunkból elutasítjuk az élő Krisztus segítségét, eldobjuk magunktól az örök élet lehetőségét. Ilyenkor az történik, hogy életünk végéig fölényeskedni fogunk azon embertársainkkal szemben, akik már az első parkolókban eldobták maguktól az örök életet, és irigykedve a nevetségesség és a gúny tárgyává tesszük azon embertársaink szavait, kik arra biztatnak, hogy sose álljunk meg, mert az élő Krisztus által megmutatott szűk ösvény, melyen nagyon kevesen járnak, végtelen. Nem hiába hangsúlyozta Krisztus, hogy ne hasonlítgassuk magunkat gyarló embertársainkhoz, mert ha megtesszük, az ő gyarlóságaik által velük együtt mi is meghalunk! A Krisztust szeretők, és Krisztust követők igaz mércéje a Mindenható Atya Isten, mely véges úton és véges időben megismerhetetlen.

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. ”

Felhívom azon embertársaim figyelmét, akiknek valamiért még nem sikerült meglátni a Krisztus Jézusban Isten tökéletes földi arcát, hogy az Újszövetség, mely a Sötétség Birodalmától Megváltó és megszabadító Krisztus tanításait tartalmazza, bár esti mesének is megfelel, sokkal több, mint egy egyszerű történet, mely csupán a gyermekeknek és a vénasszonyoknak okoz megnyugvást.
Ha az Újszövetség Krisztus által kinyilatkoztatott igéi még egy olyan eszelős, tudálékos, és mindent érteni akaró embernek is tudnak minden nap újat adni, mint én, ki a krisztusi igazság szeretetében ezeket a sorokat rovom, elképzelhető-e, hogy sokkal inkább tudnak tanítani olyan embereket, akik eddig még sosem buzgólkodtak Isten igazságának keresésében és gyakorlatba ültetésében?
Ha én, aki az igazságért szabaddá tettem magam a világ káprázatától, lemondtam a kényelemről és a pénz által kínált hamis biztonságról azt mondom, hogy rengeteget tanulhatok még az Élő Krisztustól az Újszövetség sorai és a Szentlélek által, mit mondhat az az ember, kit világi szenvedélyei, anyagi függőségei és lelke halandó járművének kényelme irányít?
Ha én, ki öt éve úgy döntöttem, hogy inkább éhezek és szomjazok, és egyszerű ruhákban járok, mintsem hogy elveszítsem az örök élet kenyerét, az Élő Krisztust, azt mondom, hogy nagyon keveset tudok, mit mondjon az, aki az anyagi biztonságért, világi szenvedélyeinek és függőségeinek kielégítése céljából robotol, ezáltal elfordítva tekintetét az Örök Élet forrásáról?
Igazad van, kedves olvasó! Dicsekszek és hivalkodok, de mint ahogy Pál apostol is tette, Krisztusban dicsekszem, és a földi szegénységemmel és gyengeségeimmel dicsekszem, hogy azáltal is kimondjam, hogy Örök Halál az, ha elfordítjuk tekintetünket az Élő Istenről, és örökön tartó izgalmas utazás az, ha megöleljük a Krisztust.

Röviden a kísértésről
(A modern szóhasználatot kedvelőktől elnézést kérek a kissé régies, kissé biblikus, de ugyanakkor pontos szóhasználatért! Arra kérem őket, hogy a régi terminusok ómódisága helyett próbáljanak a lényegi mondandóra figyelni.)
Addig, amíg az ember tudatlanul a Sötétség Erőit (a Gonoszt) szolgálja, a leghalványabb fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent az a szó, hogy kísértés. A Gonosz tudatlan szolgálata pedig a lelki nemesség, azaz a nemet mondás képességének hiánya, mely abban nyilvánul meg, hogy az ember beleloccsan, minden adódó lehetőségbe anélkül, hogy tudná és látná, hogy mi lesz tudatlan döntésének következménye.
Más szavakkal: azt a lelket, mely vakon egyébként is a vesztébe rohan, nem kell kísérteni, mert kísértés nélkül is el fog veszni. A Pokol éppúgy, mint a Mennyország, létezik. Tudom, hogy ez a krisztusi kinyilatkoztatás sértő az ezoterikus füleknek, de attól még igaz. Minden egyes földi testben lévő lélek mozgásban van és halad a Pokol vagy a Menny irányába. Sőt, még az is elmondható, hogy vannak, akik már földi életükben belépnek a pokol kapuján, és vannak, akik bizonyos mértékben már a földön is megélik a mennyei állapotot. Az a tény, hogy rendelkezünk fizikai testtel, azt jelzi, hogy még kegyelmi állapotban vagyunk, és ha netán a pokol felé tartanánk, még van lehetőség az irányváltoztatásra. Azoknak, akik Buddha megvilágosodás-tanaihoz tartják magukat, kötelességem elmondani, hogy nincs középút, sőt egyenesen végzetes a nem létező középúttal vigasztalni magunkat.
A katolikusoknak meg szintén kötelességem elmondani, hogy a tisztítótűz nem létezik, és felelőtlenség abban a téves hitben ringatni magunkat, hogy sok gyónással és sok áldozással valahogy bekerülünk a tisztítótűzbe, onnét majd rokoni protekcióval a Mennyországba. Ne hagyjátok emberi észből született, tudatlan papok és vallási vezetők szájával tolmácsolt mesék által félrevezetni magatokat, mert az életetek forog kockán.
Csak és kizárólag két irány, két út van. Pontosabban fogalmazva: egy széles út, és egy szűk ösvény. Ha ezt nem hiszed el nekem, tanulmányozd át Jézus tanításait, és kérd őt, hogy személyesen kinyilatkozza neked az igazságot. Ebben a „mesében” én sem hittem, amíg a teremtő Isten kegyelméből személyesen meg nem győződtem ezen állítás valódiságáról.

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” (Máté 7:13)

Láthatjuk, hogy a két út ellentétes irányítású. Ha tehát egyik balra megy, akkor a másik jobbra. Ezért is biztat Jézus folyton a megtérésre, az irányváltoztatásra, a 180 fokos fordulatra. Mindenki, aki a „saját feje” után megy, a vesztébe, azaz a pokol fele megy. Aki feladva saját önös, csökönyös és korlátos akaratát, és gyermeki alázattal elfogadja a Krisztus segítségét, irányt változtat: elfordul a haláltól, az élet felé fordítja tekintetét és rátér a keskeny útra. Ez a megtérés, melyről Jézus beszélget.

A széles úton nincsenek kísértések, csak szelíd jelzések, melyek tudtunkra akarják adni, hogy a vesztünkbe rohanunk. A keskeny úton viszont már vannak kísértések, melyek „észhez akarva téríteni” minket, vissza akarnak terelni az anyagi világ káprázata által a széles útra, mely a test halálával együtt a lelket is örök kárhozatra ítéli.
Arról, hogy melyek ezek a kísértések, mindenkinek van fogalma. Most csak néhány szóban utalnék azokra az emberi jellemvonásokra, magatartási formákra, melyeket a Biblia bűnként emleget. Személyes véleményem szerint egyik legveszélyesebb bűn, mely már fizikai éltünkben is megismerteti a pokoli létállapotot, a hazugság, az őszinteségre való képtelenség, de legalább ennyire veszélyes és végzetes az emberi önteltség is. A pokolba jutás képlete a következő:

Szabad akarat + Tudatlanság + Ambíció = Tragédia (Pokol)

A másik legveszélyesebb bűn, mely képes a lelket örök kárhozatra ítélni, a bálványimádás. Akik régebb óta követik a Szabad Gondolatot, tudják, hogy már akkor is írtam a bálványimádás lelket kárhoztató jellegéről, amikor még nem tudtam, hogy igazságszeretetem a Krisztus fele visz engem.
Sajnos, a legtöbben nem tudjuk, mit jelent a bálványimádás. Azt gondoljuk, hogy csupán az emberi kéz által készített szobrok imádata számít bálványimádásnak, de valójában ennél valamivel nagyobb a bálványimádás lehetőségeinek a tárháza.
Vannak tárgyi bálványok: BMW, pénz, kényelmes lakás, szobrok, templomok, különböző szentnek nevezett zarándokhelyek, ételek, istenített gyógynövények, kabalák, dísztárgyak, stb…
Vannak eszmei bálványok is, melyek láthatatlan börtöncellaként épülnek az emberi elmére, ezáltal korlátozva a lélek fejlődését és nemesedését. Ide tartoznak a média által terjesztett, részigazságokat tartalmazó filozófiák, áltudományos közlések, vallási eszmék, melyek démonikus célja, hogy az ember örökre leparkoljon a hatszázhatvanhat parkoló valamelyikében, és örökre összekösse magát az ott található tárgyi és eszmei dolgokkal, melyeket elmúlásra ítélt a Teremtő Isten, és melyekkel együtt a hozzá tapadt lélek is elveszíti életét.
És vannak személyi bálványok is, melyek az eszmei és tárgyi bálványokat rásózzák a jóhiszemű, kapzsi, és Istennel szembeni alázatot nem ismerő emberekre. Ebbe a kategóriába tartozik minden egyes élő vagy halott emberi személy, ki elveivel, eszméivel és formai csillogásával eltereli az ember figyelmét az Élő Istenről. Ők az énekesek, a színészek, a sztárok, a hamis próféták, a hamis vallási vezetők, papok, püspökök és pápák, kik a saját mulandó földi dicsőségükért, anyagi, kényelmi érdekek, valamint félelem által vezérelve elrejtik a krisztusi igazságot az emberek szemei elől.
Ezek az emberek egytől egyig megtapasztalják a Pokol valódiságát, melynek bejárata a Mester szavai szerint egyirányú.
https://bible.com/hu/84/luk.16.19-31.kar

Mitől bálvány a bálvány? Attól, hogy képes megosztani az ember figyelmét, és elterelni azt a Mindenható és Végtelen Örök Istenről, mely megismerésére örökön tartó élet szükségeltetik.
Bálvány-e Jézus? Mivelhogy a ma is élő Krisztus az örök élet forrása, a Mindenható Végtelen felé próbálja fordítani az emberek figyelmét, elmondható róla, hogy ő az egyedüli biztos forrás, mely az állandó megújulást, a soha véget nem érő fejlődést, ekképp az örök életet és annak a gyakorlati eszközeit mutatja meg számunkra az evangéliumokon keresztül és a Szentlélek által. Az a tény, hogy kétezer éve legyőzött, és folyamatosan legyőz minden emberi erőtlenséget és vele együtt a halált is, azt bizonyítja, hogy ő maga a szűk ösvény, melyen keresztül az alázatosak eljuthatnak az örök életre.

maryA démonok szűzanyái
Mint mondtuk, csak azokat az embereket érik kísértések, akik a szűk ösvényt választották. Akik a széles utat tapossák, azoknak nincs szükségük kísértésre, mivelhogy ők kísértés nélkül is a pokol kapui felé tartanak.
Egyik legerősebb kísértés, mely a mai kereszténységet az Örök Élet útjának elhagyására készteti nem más, mint a Szűzanyakultusz.
Előre jelzem, kedves olvasó, hogy bár a most következő gondolatok megbotránkozást és heves ellenszenvet szülhetnek a Jézus tanításait nem ismerő, vallásos szellem által irányított emberek szívében, az én szándékom és eltökéltségem, mely írásra készteti kezeimet, az Élő Krisztusba vetett feltétel nélküli bizalmam, és imáim révén született. Annak okáért, hogy érthetővé és könnyen emészthetővé tegyem a Krisztus szeretetéből és tiszteletéből született gondolataimat, mondandómat az Ő beszédével indítom:

Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
(Máté 12:46-50
https://bible.com/hu/84/mat.12.46-50.kar)
Jézus tisztán és érthetően fogalmazott: te vagy az ő anyja, te vagy az ő testvére, te vagy az ő családja, ki cselekszi a Teremtő Isten akaratát.

A Mária-jelenések démoni eredetűek! Mária szerepe az volt, hogy megszülje a ma is élő Krisztust, a sötétségben élők megszabadítóját, és nem az, hogy mint futár üzeneteket továbbítson az Isten és az emberek között!

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” – írja Pál az efézusi levélben (6:12)

Mint nyilvánosan is megvallottam, volt szemtől szembeni tapasztalatom a szellem és démonvilággal, melynek erejét egyetlen hús-vér testben élő földi halandó sem becsülheti alá! Jézus maga mondta, hogy jeleket és csodákat tesznek ezek a szellemi erők, hogy megtévesszék a kiválasztottakat is. És meg is teszik. Egyik legalattomosabb démoni cselszövés a Mária-jelenések és a Mária üzenetek, melyek tudatlan lelkek millióit fosztják meg az üdvösségtől.
Ismételten hangsúlyozom, hogy a Mária-jelenéseknek, a Mária-imádatnak, a Mária üzeneteknek nincs bibliai alapja! Mária még éltében sem beszélt sokat, nemhogy halála után, különböző jelenésekben. Jézus pedig megtagadta az édesanyját és a testvéreit azon emberek előtt, akik ténylegesen és tettlegesen cselekedték a Teremtő Isten akaratát, mely az Ő személye által (is) kinyilatkoztatott.
A Mária-kultusz eltereli az emberek figyelmét az igazságról, és a bálványimádás bűnébe kergeti őket, hogy elvegye tőlük az örök élet lehetőségét, ajándékát.
Hangsúlyozom, nem Máriával van itt a gond, hanem azokkal a démoni és szellemi erőkkel, akik az ő nevét felhasználják, hogy elhitessék , és félrevezessék azokat, akik nem ismerik Jézus tanításait.
Sajnos sok vallási vezető, és a hozzájuk tartozó tömegek szenvednek és tévelyegnek a Szűzanyakultusz rabságában.
Kedves olvasó, fontos tudomásul venned, hogy nem ment meg téged senki és semmi az örök kárhozattól, kivéve egyet: az élő Krisztust. Sem a Szűzanya, sem a pápa, sem a papbácsi, sem a vallási rítusok, sem a szenthelyek látogatása, sem a szentek, sem a médiumok, sem az indiai guruk, sem a megvilágosodott mesterek nem adhatnak neked örök életet, mert:

És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.(Apostolok Cselekedetei 4:12 https://bible.com/hu/84/act.4.12.kar)

Azoknak, akik már évtizedek óta benne vannak a Szűzanyaimádatban, nagyon nehéz lesz lemondani erről a végzetes hibáról. Sokan a démonvilág által fenntartott Szűzanyakultusz miatt rengeteget fognak még szenvedni, pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk. A Szűzanya és Mária név használatát le kell cserélni az evangélium rendszeres olvasására, és az élő Krisztussal való beszélgetésre, őszinte, szívből jövő imára. Aki ezt nem hajlandó megtenni, még annak ellenére sem, hogy ismeri a fentiekben is leírt igazságot, ítéletet mond saját lelke felett, és csak sok lelki és fizikai szenvedés árán szakadhat el azoktól a démoni cselszövésektől, melyek a Szűzanyaimádatot, a papok és más egyházi tekintélyek vak követését beültették a fejébe.

A Szűzanya jelenések valósak! Nem kételkedem abban, hogy emberek előtt megjelenik a Szűzanya képe. Abban sem kételkedek, hogy jó és szép üzenetet továbbít a Jézus tanításait nem ismerő emberek irányába. Abban viszont nagyon kételkedek, hogy ténylegesen Jézus Boldogságos Anyja jelent meg az emberek előtt, és nem pedig egy démoni lény, melynek célja az volt, hogy általános, emberi jóságot hirdető üzenetekkel elterelje a tudatlanok figyelmét Jézus mély és életet adó tanításairól!
Röviden fogalmazva:
Mária, Jézus anyja egy valós személy, ki minden bizonnyal a Mennyben van.
Viszont az a Mária, aki megjelenik Medjugorje-ban, és más helyeken, üzeneteket továbbít a Jézus tanításait nem ismerő turistáknak, és csodákat tesz, nem valós. Ezek a jelenségek egytől egyig démoni eredetűek, melyeknek egyetlen célja, hogy eltereljék az emberek figyelmét Jézus Krisztus életről szóló mély tanításairól, melyeket ha megért az ember, ténylegesen szabaddá lesz, és elnyeri az örök életet.

A legdurvább elhitetés, mellyel eddig találkoztam, az volt, hogy megjelent a Szűzanya és azt mondta, hogy ne őt kövessék, hanem az ő fiát, az Úr Jézus Krisztust!
Vizsgáljuk meg ezt a kijelentést!
A tartalma teljességgel igaz! De! … és van itt egy hatalmas de! A fenti állítás becsempészi az emberek elméjébe, a tudatalattiba, hogy mégiscsak megjelenhet a Szűzanya, mint hírnök, és mint Krisztusi üzeneteket továbbító személy. Eddig ez volt a legkifinomultabb és legalattomosabb megtévesztés, amit hallottam. Megjegyzendő, hogy egy olyan vallási vezető szájából hallottam ezeket a szavakat, akit több ezren követnek Erdélyben is világszerte. Miután ezt a történetet elmesélte, nyelveken is szólt. Ezt a beszédet egy beavatott személy fordította. Egy üzenet volt Istentől, miszerint rossz helyen keresgélek.

Fontosnak tartom elmondani, hogy hol keresgélek:
1. Évek óta zarándokolok, böjtölök, elmélkedek, imádkozok a teremtő Istenhez, hogy adjon nekem látást, hogy megtudjam, mi zajlik a felszín alatt.
2. Egy ideje imával és gyermeki alázattal tanulmányozom Jézus szavait, melyek nagymértékben összefüggnek azokkal a felismerésekkel, melyeket a zarándoklataim során kaptam a Mindenható Isten kegyelméből.
3. Néha megnézem és meghallgatom olyan egyszerű emberek bizonyságait és tanúságtételeit, akik képtelenek a hazudozásra, és akiknek öröm- és fájdalomkönnyei arról tanúskodnak, hogy méltók arra, hogy Isten akarata megnyilvánuljon általuk. Ezeket a bizonyságokat egybevetem Jézus szavaival és az én felismeréseimmel. Erre mondta ez a karizmatikus vallási vezető nyelveken szólva, hogy rossz helyen keresgélek. Azon tűnődtem, hogy ez az ember, akire hiszékeny és Jézus tanításait nem ismerő emberek ezrei figyelnek, tud-e róla, hogy valahol elcsúszott, és szerződést kötött a szellemvilággal.
Hangsúlyozom, kedves olvasók, hogy a Mária-jelenéseknek és a Mária üzeneteknek semmi köze nincs Jézus tanításaihoz!
Két lehetőség van: vagy az Újszövetség soraiban foglalt Jézus tanításai hamisak, vagy pedig a Kárpát-medencében élő magyarság nagy részét rabságban tartó Szűzanyakultusz hamis. Ha a Mária-jelenések és üzenetek valósak, a Bibliát, főképp az Újszövetséget, mely Jézus tanításait tartalmazza, és mely szerint emberek gyógyulnak meg különböző testi és lelki betegségekből, el lehet égetni.
Én személyszerint akár az életem árán is bátorkodom kimondani, hogy a Mária-jelenések és üzenetek, melyek segítettek rabigába taszítani a magyar nemzetet, démoni eredetűek. Tudom, hogy nagyon kényes téma ez. Tudom, hogy azok az emberek, akik ezeket a sorokat olvassák, de nem ismerik Jézus tanításait, támadni fognak ezekért a sorokért. Tudom, hogy az egyházi hatalmasságok, kik tudatlanul a sötétség erőit szolgálják, támadni fognak ezekért a sorokért.
Viszont a Krisztus szeretetében szabad emberként nekem fontos kimondani, amit azok az emberek, akiket rabigába taszított az anyagi világ és a sok hazugság, tudatlanul és vakon elhallgatnak.
Isten könyörüljön a lelkemen, ha ezekkel a sorokkal vétkezem ellene. Én imádkozom azokért a vallási vezetőkért, akik eladván lelküket a pénz, a tekintélyelvűség, a megfélemlítés és a hazugságok Urának, lelkek millióit tartják sötétségben.
Engem az a gondolat vigasztal, hogy szabadon és krisztusi szeretetben írtam ezeket a sorokat, és ha bármilyen bántódásom esik, nem kell szégyenkeznem az isteni ítélőszék előtt amiatt, hogy bár tudtam az igazságot, gyáván, megalkuvóként magamba fojtottam, elhallgattam. Örömmel tölti el szívemet az a tény is, hogy ha nekem bármilyen bántódásom esik, ezeknek a soroknak ezerszeresére nő a súlyuk, és általuk még többen visszanyerik szabadságukat a Szűzanya démonaitól az élő Krisztusban.

Szűzanya démonainak áldozata(i)
Nemrég egy olyan személlyel beszélgettem, aki annak ellenére, hogy különböző imacsoportok hű látogatója, rendszeresen az elmegyógyintézetben találja magát. Megkérdeztem tőle, milyen imacsoportokba jár, hogyan imádkozik.
Válaszának lényege a következő volt: a Máriához imádkoznak, hogy az Ő közbenjárásával eljussanak Jézushoz. Ez a személy a Szűzanya démonainak közbenjárásával nem Jézushoz, hanem a bolondokházába került.
Kedves olvasó, a Bibliában sehol sincs szó arról, hogy Mária közben fog járni értünk a mi üdvözségünkért. Jézus sehol nem mondta azt, hogy először forduljatok anyámhoz, Máriához, aki mellesleg egész életében alig mondott egy két szót, az evangéliumok feljegyzései szerint. Senkinek sem tűnt fel, hogy ez az ártatlan asszony, aki lelki tisztaságának köszönhetően méltó volt rá, hogy megszülje a Krisztust, csak a halála után kezdett velünk beszélgetni, nekünk üzengetni? Mit képzel ez a balga nép magáról? Azt hiszi, hogy szenteket avathat fel, akiket haláluk után arra kérhet, hogy közbenjárjanak az ő üdvözségéért? Azt gondolja, hogy szavazással megválaszthatja Jézus édesanyját, Márton Áron püspököt és Második János Pál pápát a nép védelmezőjévé? Téved a nép! A tömegszellem mindig is a tágas úton járt, és most is azon jár!
Kedves olvasó, döntenünk kell: vagy a vallási hagyományokat, rítusokat, Szűzanyát, Márton Áron püspököt, és második János Pál Pápát választjuk, vagy pedig elfogadjuk A Krisztus Jézust személyes megváltónknak. Nem lehet egy fenékkel két nyerget ülni, és nem lehet egy szájjal és egy szívvel két urat szolgálni.
Ő nagyon tisztán és félreérthetetlen módon fogalmazott. Szavait csak az értheti félre, ki nem ismeri, és nem is akarja megismerni az igét, és akinek nincs személyes kapcsolata vele.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11:28) (ne Máriához, akit ő nyilvánosan megtagadott, hanem személyesen hozzá!)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14:6) (Nem Mária az út az igazság és az élet, hanem Jézus, akinek az isteni bölcsességgel kimondott tanításait, ha megértjük és megéljük, örök életünk van)
„És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.” (Máté 15:6)
„ Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.” (Márk 7:8)
„Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.” (Márk 7:9)
„Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.” (Márk 7:13)

A Szűzanya bőrbe bújt démonok áldozatainak ismertetőjelei:
Sokan azon személyek közül, akik nem hajlandók az Élő Krisztusért sem lemondani a Szűzanya bálványukról, többnyire ugyanígy vannak a vallási rítusokkal, a vallási vezetők
kel, az egyházi tekintélyekkel, és vallási törvényekkel is: egyszerűen nem hajlandók lecserélni a papbácsi szavait, a Szűzanyai üzeneteit, a vallási rítusokat és szokásokat a Teremtő Igével, az élő Krisztus szavaival még akkor sem, ha egyértelmű és kézzelfogható ellentmondások vannak Jézus tanításai és az általuk bálványozott dogmák és babonák között.
Ezen személyek főbb ismertető jele, hogy Jézus tanításaival ellentétben halászás helyett vadásznak. Támadnak mindenkit, akik nem az ő vallási hagyományaik szerint tiszteli az Élő istent.
(“A vallásos szellem az, amikor az ember próbál igaz lenni Istennel való kapcsolat nélkül.
Üldöz mindent, ami hasonlít az Istennel való kapcsolatra, és fontos neki, hogy egy szabályrendszerré váljon.”)

Jézus azt mondta, hogy emberhalászokká tesz minket, ezzel arra utalva, hogy
az ő ereje által mi magunk is kimentünk egy-egy embert a tudatlanság sötétségéből azáltal, hogy elmondjuk neki, hogy Jézus Krisztus szeretete, bölcsessége és szelleme által megszabadulhatunk minden emberi gyengeségtől, betegségtől és az elme börtönéből. A dogmák, a vallási kultuszok és babonák követői támadnak, azaz vadásznak. Krisztus igaz követői pedig gyümölcsöt teremnek azáltal, hogy az élő Krisztus nevében embereket mentenek meg az örök sötétségtől, azaz halásznak.

Mit tehetünk?
Nem tudok mást mondani, mint Krisztus: Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek Országa! Gyűljetek össze a Krisztus nevében minimum ketten vagy hárman, és imádkozzatok, elmélkedjetek az ő igéjén, mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott Ő maga is jelen van a Szentlélek által.

Hogyan térhettek meg? Ne tőlem kérdezzétek! Nem akarok mindent a szájatokba adni. Nem célom egy újabb démonikus vallást alapítani! Keressetek, és találtok! Nyissátok meg szívetek kapuit, zörgessetek és megnyittatik néktek a Mennyeknek Országa! Gyújtsatok gyertyát, térdeljetek le, nyissátok meg teljesen szíveiteket és lelketek legmélyéről mondjátok el a megtérő imát! Ne a rítusokra helyezzétek a hangsúlyt, hanem a teljes őszinteségre, a gyermeki alázatra, az Élő Krisztus szeretetére. Ne teremtsetek új, lélekgyilkos szokásokat, mert van belőlük elég! Újuljatok meg minden nap szívben, elmében, lélekben és tettekben. Vessétek alá teljes mértékben magatokat az Élő Krisztusnak, hogy az örök élet soha véget nem érő örömeit és boldogságát elnyerjétek! Szeressétek a Krisztust, hogy az akaratotok tőle legyen, ne a korlátos és gyarló emberi elmétekből szülessen, mely ki van téve a démonok és más szellemi lények játékainak. Szomjúhozzátok és éhezzétek az igazságot életetek utolsó pillanatáig, mert a Mester azt mondotta, hogy az igazság szabaddá tesz titeket. Csak ekképp győzhetitek le a halált, csak így lehet örök az életetek!

Azoknak pedig, akik ezen sorok miatt támadni próbálnak azt mondom, amit Pál is mondott:
Hagyjatok békén, mert ha embertől van, amit én írok, semmivé lesz. Ha pedig Istentől vannak e gondolatok, nem támadhattok anélkül, hogy Isten ellen harcolókká ne váljatok. Ha nem Istentől van, amit én írtam, ezek a sorok engem kárhoztatnak! Ha pedig Isten az, aki azt akarta, hogy ezek a gondolatok leírassanak, e szavak mindenkit kárhoztatnak, aki engem támad, és az élő Isten beszédét földi érdekek szerint magyarázza.

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”
(Jakab 1:12)
Végezetül pedig hálát adok minden egyes szabadon kimondott szóért az élő Krisztusnak, akihez mondandóm megörökítése előtt gyermeki szívvel és alázattal imádkoztam.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy bár régebb haragudtam a vallási vezetőkre, tekintélyekre és földi hatalmasságokra, már nem haragszom rájuk, és arra kérek minden olvasót, hogy ő se tegye! Nem velük van nekem bajom, hanem azokkal, akik az ő ajkaikat hazugságra késztetik, akik őket tudatlanságban tartják. Isten a bűnös embert szereti! Ő az életellenes cselekedeteteket, a bűnt nem szereti.
Hiszem és vallom, hogy ha egy vallási vezetőért a hívek Jézus nevében imádkoznak, megtörnek fölötte a hazugság és a sötétség démoni erői!
Ha templomba mentek, az élő Krisztushoz imádkozni menjetek, és ne a monoton, lelket gyötrő vallási rítusokért és a Szentlélekkel be nem töltekezett pap szavaiért, melyeket ő sokszor észből, és nem lélekből prédikál!
Személyes véleményem, hogy a kis közösségekben, amelyekben minden egyes személy ráhagyatkozik Isten akaratára, és az ő szellemének vezetésére, Isten sokkal inkább jelen van, mint egy hatalmas tömegben, melyet az orránál fogva vezetnek a vallási tekintélyek, kik Isten akarata helyett szigorú szabályok által megfélemlítve és vezetve, földi feletteseik akaratát tolmácsolják és cselekszik. Imádkozzatok érettük!

HANGOSAN:

Categories: Minden | Címkék: , , , , , | 7 hozzászólás
 
 

Egy film, melyet Isten rendezett

holygRendezhet-e Isten filmeket?
A Holy Ghost (Szentlélek) egy olyan dokumentumfilm, melyet az IMDB szerint teljes mértékben Isten Szent Lelke rendezett. Nincsenek tervek, nincs forgatókönyv, nincs biztonsági háló, csak az Isten lelkének hangja, mely folyamatosan megmondja Darren Wilsonnak és stábjának, hova menjen, kikkel találkozzon, mit filmezzen.
A Szentlélek hangját követve jut el Darren Wilson és csapata Amerikából a fényűző Monacoig, onnan pedig a hinduizmus szent városáig, Varanasiig.
Vicces, mi? Hogyan rendezhetne Isten filmet? Miért akarna Isten filmet rendezni? Miért akarna Isten a templomból kimenni az utcára az emberek közé, hogy dokumentumfilmet rendezzen? Egyáltalán mi, vagy ki ez a Szentlélek, és hogyan működik? Vajon csak akkor van jelen, ha vakon hiszünk benne, vagy akár hittől függetlenül fizikálisan is megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ a Holy Ghost (Szentlélek) című dokumentumfilmből.
Én megnéztem már angolul, és őszintén kijelenthetem, hogy nagyon bejött.
Egyetlen hátránya ennek az isteni dokumentumfilmnek az, hogy nincs hozzá magyar felirat.
Először arra gondoltam, hogy elkészítem a magyar feliratot, hogy azok is megnézhessék ezt az Isten által rendezett dokumentumfilmet, akik nem értenek angolul. Utána meg eszembe jutott egy régi tapasztalat, miszerint egy közel két órás filmet hallás után magyarul feliratozni kb. két hét. Próbáltam remélni, hogy van egy jobb, egy gyorsabb és egy egyszerűbb megoldás arra, hogy ezt a filmet magyarul is megnézhessük.
Kiderült, hogy van már a filmnek magyar felirata, melyhez úgy lehet hozzájutni, ha megvesszük a letöltést itt:
http://store.wpfilm.com/holy-ghost-download-stream/

Ha sikerül megszerezni a magyar feliratot, szervezek egy nyilvános vetítést, mely után meghívjuk a film „láthatatlan” rendezőjét egy közös elmélkedésre.
Most elsősorban a gyergyószentmiklósi és a Gyergyószentmiklós környékén lakó olvasókat szólítom meg kérdésemmel, melyet diszkrét kérésként is megfogalmaznék, de az sem baj, ha valaki koldulásnak minősíti 🙂
Hajlandó lenne-e valaki megvenni a film letöltését, hogy hozzájuthassunk a magyar felirathoz annak érdekében, hogy a fent említett nyilvános vetítést megszervezzük?
Ha valaki úgy érzi, hogy megteheti és örömmel megtenné, hogy kifizessen 19.99 dollárt ezért a filmért, hogy megszervezzük az elmélkedéssel egybekötött filmvetítést Gyergyószentmiklóson és más helyeken is, kérem, jelezze szándékát az alábbi lehetőséget használva:
Telefon: 0749-476012
Üzenetküldés:

Youtubeon megtekinthető filmek a témában:

Categories: Minden | Hozzászólás
 
 

A rák szinonimája: ÖNMEGVÁLTÁS

Cancer-insurance-policy
Minél többet adunk, annál többet kapunk az isteni kegyelemből. Ha megtartjuk magunknak, és útját szegjük annak, ami isteni rendeltetésétől fogva szabadon akar áramolni, elévül, “megrégisedik”, belülről megront, és felemészt. Majd belesulykol a földbe.
A Pokol és a Mennyország létezik. Kísérők és segítségek is vannak mindkét úton. Mi döntjük el, melyik vonatra váltunk jegyet, és milyen kísérőkhöz folyamodunk segítségért.
Egyik ilyen kísérő a következőket mondja:
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:13)
Azt is hozzáteszi, hogy a kíséretért és a segítségért, melyet azért kapunk, hogy az élet felé vezető keskeny ösvényen maradjunk, nem kell fizetnünk:
„Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mt. 10:8).
Egyik úton tehát a kíséret és a segítség kegyelmi ajándék, mely megnyilvánul mindazon személyeken keresztül, akik azon az úton járnak. A másik úton pedig a segítség és a kíséret sok-sok lejbe, forintba és eurókba kerül.
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden tiszta és Istentől való, ami ingyen (ajándékként) kínálja magát.)

“35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:31-46)


Mellékelem a holnap esti (csütörtöki) színdarab plakátját, melynek mottója:
“Az öröm mélyebbre hatol,
mint a kétségbeesés.”
Screenshot from 2015-04-21 19:17:04
Úgy érzem, egy lélekemelő színdarab lesz, mely maradandó értéket fog hagyni a nézők szívében.

Nem mondom azt, hogy a belépés ingyenes, mert a mai világban csak annak van értéke, amiért megdolgoztunk, amiért “megfizettünk”.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a színdarab (monodráma) egy ajándék minden nyitott szívű néző számára, aki el tudja fogadni, és a maga hasznára tudja fordítani.
Csütörtök este 7 óra,
T
estvériség sugárút 8 (a Bucsin negyedi katolikus plébánia melletti épület),
Gyergyószentmiklós.

P.S. Előrebocsátom, hogy a következő héten két Szabad Gondolat találkozó is lesz. Az első hétfőn (április 27-én) lesz megrendezve, a második valószínűleg csütörtökön (április 30-án).
Téma: Az elrontott és helyrehozott szexualitás
Mindkét alkalommal lesz egy különleges meghívott is, aki beszámol felfedezőútjáról és felismeréseiről.
A találkozók helyszínét és időpontját hamarosan közöljük.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden | 10 hozzászólás

Milyen bölcsességre van szükség?

NEM OLYAN BÖLCSESSÉGRE VAN SZÜKSÉGEM,
MELY MEGTANÍT E VILÁGBAN ÉLNI,
HANEM OLYANRA, MELY SEGÍT MEGTALÁLNI AZ IGAZI OTTHONOM.

 
Én, az ember, a tömeget látva, önkéntelenül is erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy megtaláljam a helyem ebben a világban. És teszem ezt balgán még azok után is, hogy már sokszor megbizonyosodtam róla, hogy nem ebből a világból vagyok.
Azt a “bölcsességet”, mely megtanít ebben a világban élni, sokat kell gyakorolni, ismételni, rögzíteni, majd újraismételni, mert hazugság, mint ahogy az a világ is hazugság, mely általa épül. A hazugság pedig akkor sem lesz igazság, ha szent könyvekbe fűzik. Sőt! Nincs is annál nagyobb hazugság, mint az, amit szentnek mond a világ. Ha ezt szem előtt tartjuk, még a szent könyvek és hittételek is az igazság eszközévé válhatnak, mert ha megfordítjuk a szentnek kiáltott állításaikat és eszméiket, sok esetben épp az igazat fogjuk látni.
A “hegyen épített városnak” nem kell kiabálnia, nem kell felhívnia magára a figyelmet, nem kell ismételgetnie sem magának, sem másnak, hogy ki ő. Nincs szüksége reklámra, mert ő minden, és mindenki egyszerre. Tökéletes, hiányosságoktól mentes. Zavartalan és zavarhatatlan.
 
Fontos kimondanunk, hogy minden erőfeszítés hazugság; és annak jele, hogy a hazugság világát építjük, az, hogy erőlködünk, mantrázunk, hittételeket és eszméket ismételgetünk, telepítünk fel az agyunkra. Ezek a halott eszmék egy idő után, egy időre szürkeállományunkon keresztül átveszik az irányítást. Valóság jelmezt öltve magukra, megmutatják számunkra, milyen az a világ, melyben csupán mímelik, utánozzák az életet.
Amint megszűnik az erőfeszítés, a hazugság falai leomlanak, és felszínre kerül az igazság, mely egyszerűen csak van. Nem erőlködik, nem hamisít, nem áltat, nem mantrázik. Rózsafüzért nem morzsolgat, tibeti imákat sem mormol. Egyszerűen csak van. Ő A VAN, a legtisztább van, melynek jelenlétében az enyészet martalékává válik a mesterkélt, köddé lesz minden, ami valótlan, elpárolog minden, ami az erőlködések és ismétlések eszközeivel látott napvilágot.
 
NEM OLYAN BÖLCSESSÉGRE VAN SZÜKSÉGEM,
MELY MEGTANÍT E VILÁGBAN ÉLNI,
HANEM OLYANRA, MELY SEGÍT MEGTALÁLNI AZ IGAZI OTTHONOM.
Categories: Minden | Hozzászólás

Mindenki öngyilkos, aki meghal

(szinte) MINDENKI ÖNGYILKOS, AKI MEGHAL

INTRO:

HA ÖSSZEKÖTÖM MAGAM / BOLDOGSÁGOM EGY VALAMIVEL VAGY EGY VALAKIVEL, HALDOKLOM.
HA NEM TESZEM, ÖRÖK ÉLETEM VAN, TELJES BŐSÉGBEN.

Minden az enyém, de semmit sem tarthatok meg.
Miért akarnék bármit is megtartani abból, ami mulandóságra van ítélve?
Miért is ítélném magam mulandóságra, ha az Élet szerzője nem ítélt engem mulandóságra?

Az állatok és a növények elpusztulnak, mert az a sorsuk. Velük ellentétben az ember tudatlanul, önszántából dobja el magától az életet azáltal, hogy szisztematikusan meghazudtolja önmagvát, ahonnét az életet létrehozó és azt megtartó hang szól hozzá. (Sajnos napjaink hangzavarában már az is nagy kihívás, hogy meg tudjuk különböztetni a lélek hangját az elmeprogramok kreálta hívásoktól és utasításoktól.)
Igencsak megrázó az a felismerés, hogy valójában mindenki öngyilkosságot követ el, ki meghal. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember számára csak és kizárólag öngyilkosság révén lehetséges a halál az élet jelzéseinek sorozatos figyelmen kívül hagyása által.
Ezen a ponton természetesen bárki megkérdezhetné, hogy mi a helyzet a végzetes balesetekkel és az öregedéssel. A kérdés látszólag jogos, de meggyőződésem, hogy a legtöbb áldozat nagyon sok útjelző táblát hagyott figyelmen kívül, mielőtt a végzetes baleset bekövetkezett.
Az öregedést, melyről a legtöbben azt gondoltuk, hogy “természetes” része az élet rendjének, ebben a bejegyzésben nem szívesen részletezem. Most csak annyit mondanék róla, hogy ha az ember fokozott figyelmet fordítana arra, hogy külön tudja választani a lélek hangját a világ zajától, merné vállalni, hogy semmilyen körülmények között nem hazudtolja meg, és nem engedi a társadalmi elmeprogramozásnak, hogy elnyomja azt, egyszerűen képtelen lenne megöregedni, és meghalni. Viszont bátorság, bizalom és lélekjelenlét hiányában a tömegek sajnos beállnak a szisztematikus önpusztítás természetesnek hitt folyamatába. A legtöbben az öngyilkosság hosszú lefolyású módozatát választják, mások azonnal ható módszerekhez folyamodnak.
Akik az öngyilkosság valamely sok évig is eltartó verzióját választják, többnyire azt hiszik, hogy csak azokra illik az öngyilkos jelző, kik hirtelen vetnek véget az életüknek, de a vég felé közeledve talán mindenki rájön, hogy a legtöbb ember önpusztítás révén veszíti el életét.
Az önpusztítás hogyanját, azt hiszem, fölösleges részletezni, mert mindenki látja. Sőt, mit több: szinte csak ezt látni mindenütt. Röviden és tömören annyit talán érdemes megemlíteni, hogy ha az ember a társadalomtól adoptált elmeprogramok (Humán Operációs Rendszer) szerint éli az életét, azáltal háttérbe szorítva a lélek hangját, már benne is van az önpusztítás folyamatában.

Az élet jelét, mely az életet és az élethez szükséges szert sugározza, a rádióhullámokhoz lehetne hasonlítani. Az ember maga a rádió, mely nem csak veszi, hanem továbbítja is a jelt.
Ha például a Sláger Rádió a 99.99 MHz frekvencián sugároz, nyilván csak azon készülékek fogják az adást, melyek be vannak hangolva a 99.99 MHz-re. Ugyanez a helyzet az emberekkel is. Az élet forrása is egy rádióállomáshoz hasonlóan állandóan sugároz egy bizonyos frekvencián, folyamatosan küldi az élethez szükséges jelt az emberek felé, melyen rajta van az életet létrehozó, megtartó és megújító szer, melyről szép anyanyelvünk egyértelműen kijelenti, hogy etet, táplál: SZER ETET.
Viszont csak azok az emberek képesek élni vele, akik rá vannak hangolódva erre a bizonyos ÉLET JEL-re. Azok a személyek tehát, akik JEL-en vannak, értelemszerűen a SZER-en is rajta vannak. Ekképp rájuk érvényes a SZER ETET. A szer eteti (táplálja) őket, és másokat is, akik az ő környezetükben vannak.
Ugyanez a helyzet a tudással és a bölcsességgel is: az is a JEL-en van rajta. Ez azt jelenti, hogy én nem tudok semmit, mint ahogy te sem tudsz semmit. Sem az élet hogyanját, sem az élet szerét nem ismerhetjük mindaddig amíg nem hangoljuk rá magunkat a JEL-re, és nem maradunk rajta a JELEN. Ha ez sikerült, nyert ügyünk van, mert a jelen van az örök lét szere és tudása egyaránt. Aki tehát “saját erőből” próbálja magát megváltani/kiszabadítani a hiábavalóság mókuskerekéből, az szélmalom harcot vív, mert (most még) minden emberben csak részleges az ismeret. A tökéletesség, a teljesség pedig a mindenütt jelenlévő JELEN van rajta. Amennyiben állandóan JEL-en vagyunk, és nem engedjük a világnak, hogy elállítsa frekvenciánkat arról a jelről, ahonnét az öröklét szerét kapjuk, mely állandóan megújít és újjászül, képtelenné válunk az öregedésre és az elmúlásra egyaránt.
Sőt, arra is vannak példák, hogy miután az ember a világ káprázatáról a jelre fordítja figyelmét, megfiatalodik, új erőt, új lelkesedést kap az élethez.
A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy az igazi tanító, nem készen becsomagolt információkat közöl tanítványaival, hanem segít nekik jellemük formálódásában, hogy alkalmassá váljanak a jelre való ráhangolódásra. Erről szólt a “Jézus nem tanított” címet viselő gondolatcsomag is, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy Jézus ahelyett, hogy fölösleges misztikus információkkal terhelje balga tanítványait, segíteni próbált nekik egy olyan lelkület, lélekjelenlét, jellem kialakításában, mely képes befogni a tökéletes jelt, mely tökéletessé teszi azokat, akik annak engedelmeskedve élnek.

Tehát igazán érdemes észrevenni, hogy anyanyelvünk olyan elementáris törvényekről árulkodik, melyek ismerete nélkül, csak egy olyan életet folytathatunk, amilyent őseink, és emberek milliói már előttünk végigkínlódtak. Jelen esetben érdemes felfigyelni rá, hogy a JELEN nem csupán a múlt és a jövő közé beékelődő időpontra utal, hanem egy bizonyos figyelmi állapotra, melyben nem tévesztjük szem elől a tökéletes isteni lélek jelzéseit. És nyilván azon sem árt elgondolkodnunk, hogy a szeretet szavunk nem csupán egy főnév, hanem egy teljes mondat, egy örök érvényű kijelentés, melyet ha megértünk, megértjük azt is, hogy miért van az, hogy embertársaink annak ellenére, hogy vágynak a szeretetre, valamiért mindig hiányuk van az etető szerből.

Derűsön süssön ránk az igazság sugara!
Oszlassa szét fejünk felett a sűrű felleget!
Ne legyünk a sötétre festett elmék rabja!
Engedjük táncolni s kövessük a szert,
mely életet ad, s etet!

Categories: Minden | 1 hozzászólás

Ki az ellenség? Mi az ellenség?

Azon korlátaink összessége, melyeket nehezünkre esik önmagunkban felismerni, és melyeket embertársainkra kell vetítenünk annak érdekében, hogy “meggyűlölhessük”, majd önmagunkról is levethessük őket, és szabadok lehessünk.
Ha ezt értjük, könnyen beláthatjuk, hogy mi vagyunk az “ellenség” és “kellemetlen személy” címkékkel ellátott embertársaink megrontói, akikre rávetítjük meglévő korlátainkat, melyek megfosztanak minket istenemberi mivoltunktól. Mi vagyunk azok, akik a gyarlóság és tudatlanság rabságában tartjuk azokat a személyeket, akiknek megjelenése számunkra kellemetlen.
Őrültség figyelmen kívül hagynom, hogy valamilyen mértékben jelen van bennem minden létező emberi tulajdonság, mellyel valaha is találkoztam. Én nem csupán Bodó Attila vagyok, hanem minden, amivé ember válhat. Én vagyok a segítőkész fiatalember. Én vagyok az intelligens és bátor, de a lator, a gyilkos és a tolvaj is én vagyok. Sőt, még a könnyűvérű nő is én vagyok, aki pénzért árulja a testét. Én vagyok a szélhámos, a hazug politikus, és a perverz pap is, ki képzelt valóságában kisfiúkkal és kislányokkal kéjeleg. Én vagyok minden emberi gyarlóság halmaza, melyet ha meg nem ismerek, és megértéssel le nem vetkőzök, nem léphetem át a hiábavalóság és az öröklét küszöbét. De hogyan is ismerhetnék meg bármit, amit előítélettel eltaszítok magamtól?
Fontos tudomásul vennem, hogy bennem van minden egyes emberi tulajdonság csírája, mely elválaszt engem a tökéletességtől.
Ennek felismerése nélkül hiábavalóság, idő- és energiapocsékolás Istenről és a létről beszélni.
Következésképp ha úgy teszek, mintha semmi közöm nem lenne egy kellemetlen emberi vonáshoz, amit a külvilágban tapasztalok, becsapom, és megfosztom magam a kiteljesedés lehetőségétől.

E tekintetben az evangéliumok Jézusa ugyanazt mondja, mint a hawaii Ho’oponopono: áldjátok ellenségeiteket, azokat a személyeket, kik a kényelmetlen emberi vonásaitokat megjelenítik számotokra annak érdekében, hogy megismerjétek azon korlátaitokat, melyek a durva fizikai létben tartanak benneteket.
Mindannyian szeretjük barátainkat, azokat a személyeket, akik a kedvünkre járnak, de azokat az embertársainkat, kik a legnemesebb szolgálatot végzik: szembesítenek rejtett gyarlóságainkkal, a hiábavalóság körforgásában tartó korlátainkkal, rendre eltaszítjuk magunktól. Ekképp nem vesszük észre, hogy velük együtt szabadulásunk lehetőségét utasítjuk el, miközben tovább folytatjuk elménk börtöncellája falainak befele irányuló vastagítását.
Szabadulásunk érdekében a legtöbb, mit tehetünk, az, hogy fokozott figyelmet fordítunk azokra a személyekre, akik valamiért minduntalan megjelennek a horizonton és megzavarják “álnyugalmunkat”. Emlékezünk rá, hogy mi az ő szerepük a mi életünkben. Megkeressük őket megromlott magvunkban, majd elbocsájtjuk azáltal, hogy beismerjük, hogy mi voltunk azok, kik tudatlanságunk, vakságunk által szükségessé tettük az ő fizikai nyomorúságukat. Ugyanakkor őszinte hálát érzünk nemes szolgálatukért, mely nélkül kint sem láthattuk volna meg azt, amit képtelenek voltunk észrevenni önmagunkban. Csak így történhet meg “ellenségeink” igaz elbocsátása, feloldozása, kiszabadítása abból a hálátlan szerepből, melyet többek között a mi ébredésünkért jelenítettek meg szemeink előtt.
“Szeressétek tehát ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt. 5:44)

Categories: Minden | Hozzászólás

Az utolsó válaszfal Ember és Isten között

AZ UTOLSÓ VÁLASZFAL ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT AZ,
MELYET CSAK EGYEDÜL DÖNTHET LE AZ EGYÉN, ÉS
MELYET CSAK AZ EGYÉN DÖNTHET LE EGYEDÜL
(NAGYCSÜTÖRTÖKÖN).

A legnagyobb félelmem az, hogy semmit sem tarthatok meg abból, amit most értéknek hiszek ahhoz, hogy egyé váljak az örök érvényű, örök életű értékkel. Félek a teljes megsemmisüléstől, attól, hogy teljesen senkivé és semmivé váljak.
A fizikai világban ugyanúgy, mint a virtuális valóságban attól érzem magam jónak és értékesnek, ha másnak is tetszik az, amit képviselek, avagy “képmutatok”.
Ilyenkor egy hang azt kiáltja bentről, hogy ne legyek elbizakodott, mert, ha hétmilliárd “teccik”-et kapna a mutatott képem, akkor sem lehetne igaz. Sőt, ellenkezőleg! Minél többnek tetszik, valójában annál hígabb, annál értéktelenebb, annál erőtlenebb, annál hiábavalóbb az “igazságom”. És fordítva: minél kevesebben rokonszenveznek vele, annál nagyobb az esély rá, hogy közel járok a hiábavaló és az örökkévaló közötti válaszfalhoz, annak ledöntéséhez.

A mozgalmakban mindig tömegek vannak. A buziparádéktól elkezdve a “védjük meg a pandákat” -féle mozgalmakig az összes a tömeg eledele, mely azt próbálja elhitetni, hogy attól igaz valami, hogy sokan voksolnak rá.
Mint látjuk, annak ellenére, hogy mindenki vágyott rá és sóvárgott érte, a demokrácia sem lett a megváltás eszköze. …És az újat mindig azok az emberek hozták, akikben senki nem hitt, kiket embertársaik megfosztottak halálos álmot hozó társaságuktól.
A minap egy barátom felhívta figyelmem, hogy az, hogy az igazságért le kell tudnunk mondani mindenről azt jelenti, hogy ha a mindenünk 1000 krajcár, amiből ha megtartunk egyetlenegyet, a másik 999-ről fölöslegesen mondtunk le, mert az egy krajcár, melyet titkon megtartottunk, ugyanakkora rabságot okoz, mint az ezer.
Az “ígéret” az, hogy minden az enyém lehet azáltal, hogy mindent elengedek. A minden az örök igazság, melyben már nincs változás. A minden az, amiből bármikor bármi megszülethet egy kis ideig, amíg a mulandóság átkával megsebzett és halálra ítélt helyzet úgy kívánja.
Ha a minden elengedése megtörténik, látszólag a semmit kapom. Ezért nehéz elengednem az utolsó kapaszkodót is, az utolsó krajcárt is, mely a biztonság látszatával homályosítja be szemem világát. Bármennyire is hihetetlen, sokszor egyetlen garason múlik az élet, melyet képtelenek vagyunk elengedni.

Mit is jelent hát egyé válni az igazsággal?
„Megérzek” valamit, mit korábban sosem láttam, és kijelentem, hogy annak ellenére, hogy ehhez hasonlót sosem láttam, sosem hallottam, sosem tapasztaltam, amit most érzékelek, sokkal valóságosabb, mint bármi, amit emberi szem valaha láthatott.
A kijelentés után jön a próba, a kínok kínja: a hétmilliárd ember a tengerből, a hétmilliárd kifogás és magyarázat megtestesülése, melyet az én tudatlanságom nemzett, és szült a világra. Az egyik azt mondja, megőrültem. A másik azt, hogy elment a józan eszem. A következő szemlélteti velem új látásom súlyos következményeit. A következő rám olvassa a végzetem. A következő azt kiáltja, hogy bűnös, megérdemli, hogy megkínozzák, és kivégezzék, mert félrevezeti embertársait. A következő már meg is ragadja a követ. A következő a többit bátorítja, hogy ne mulassza el kitölteni rajtam haragját, kiönteni rám békétlenségét. A következő már a kötelet készíti. Egyetlenegy embert sem tapasztalok már, ki ugyanazt látná, amit én. Sőt, a fizikai érzékeim is ellenem fordulnak: az összes azt kiáltja, hogy valótlan a kép, melyet lelki szemeim látnak. Elfog a rémület, a téboly is megkörnyékez. Mint sűrű fekete köd, nehezedik rám a félelem. Vissza akarok szaladni a langyos biztosba, de nem tudok nem emlékezni rá, hogy már időtlen idők óta benne vagyok, fuldoklok, haldoklok. Mi lehet rosszabb? A teljes megsemmisülés, vagy az örökön tartó haldoklás? Vért izzadok. Senki nincs már kinek panaszkodhatnék. Senki nincs, kivel megoszthatnám a terhem. A világ képei összemosódnak vérmes szemeim előtt. Az emberek is belefolynak a hazug festménybe. Félelmeimmel együtt az ellenségeim, azok képei is szétoszlanak szerre. Kezdetét veszi a végső magány: nincs feleség, nincs férj, nincs gyermek, nincs barát, nincs kolléga, nincs szomszéd, de még csak ellenség sincsen, ki megkritizálhatna, kérdőre, felelősségre vonna… Egyetlen lélek sincs már az égadta világon, ki bármilyen reakcióval illethetné az állapotomat. Láthatatlanná váltam. Egy hosszú pillanat a teljes semmiben, a poklok poklában, az időtlen sötétben, a semmi és senki teljességében, a megsemmisülés végtelen üregében. Nincs már, ki zokogjon, nincs ki bánkódjon, nincs ki panaszkodjon. Az sincs már, ki egy lehetne a mindenséggel. Csak a semmi, mely nincs, és mégis van, mely nem tud sem magáról, sem másról, mely mint a teljes világegyetemet magába foglaló, tudat nélküli petesejt létezik a létről mit sem sejtve. Üres vagyok, meghatározatlan, meghatározhatatlan, határokat és korlátokat nem ismerő, létről nem tudó létező, melyben elfér az egész világ. Az a semmi vagyok, mely lehet bármikor bármi, melyet az Örökkévaló kedvére formálhat, alakíthat, és alaktalaníthat. Egyé váltam vele. Ekképp már nem tudok mást tudni, csak a tökéletest. És cselekedni sem tudok mást, mint, ami ahhoz szükséges, hogy ellensúlyozza az ideiglenes káoszt. Én és az atya egy vagyunk; aki engem lát, az atyát látja. A szél vagyok, mely ott fú, ahol akar, melynek zúgását hallják, de nem tudják merről jő, és merre tart. Az erő mely elveszi a többletet, és pótolja a hiányt, mely mindig egyensúlyba hozza a mérleget. A forma vagyok, mely bármikor készen áll meghalni, szükség esetén meg újraformálódni. Az élet vagyok, mely azáltal nyerte el örök-érvényűségét, hogy lemondott önmagáról. Az vagyok, aki vágyak nélkül veszi, és adja a szert, mely etet, ki létezhet akkor is, amikor senki más nem létezhet. Az vagyok, kit a szegénység nem fog akkor sem, amikor a legnagyobb kincset is odaadja, mert minden tőle indul és minden hozzá tér vissza.

Categories: Minden | Hozzászólás

A felelősség újraértelmezése

FELELŐS VAGYOK MINDENÉRT, AMIT LÁTOK!

A felelősség világi értelmezése: az ember felelős mindenért, amit mond, és amit cselekszik.
A felelősség világi értelmezése a fizikai világban, annak rabságában tartja az embert, mert a tudatlanságból létrehozott formák gépies és elszánt védelmezésére készteti őt. A felelősség ezen értelmezése vallásos terminussal élve antikrisztusi, megváltás-, azaz szabadulásellenes. A kővé dermesztett világ rabságában tartja híveit.
Egyszerű példa: az ember házat épített, amiért felelősséget “kell vállalnia”. Mit jelent ez? Fenn kell tartania a házat: nagy mennyiségű energiát kell fordítania a ház fenntartásába, állandó felújításába, tágításába, dekorálásába. De a ház halott…hiábavaló és mulandó. Ezt abból tudhatjuk, hogy ha elfordítjuk felőle a figyelmünket, visszamegy a porba, oda, ahonnét vétetett. A ház halandó, a ház mulandó… és ahogy összekötöttem magamat vele, értelemszerűen, és a legelemibb logika szerint, én is mulandóvá, én is halandóvá válok.

A felelősség megváltó értelmezése:
AZ EMBER FELELŐS MINDENÉRT,
AMIT LÁT, AMIT TAPASZTAL.
A felelősség megváltó értelmezése megszabadítja az embert a világ rabságából, mert segít neki megérteni, hogy környezetében csak és kizárólag saját magát, saját művét, saját teremtményét láthatja… tükör által most még homályosan ugyan, de önmagát látja mindenki.
Ha ezt megérti a teremtő hasonlatosságára teremtett teremtő, tudatosan elengedni azon teremtményeit, melyek az örökkévalóról a hiábavalóra fordítják figyelmét.

A VALÓSÁG TÁNCA / A HARC ÉS A TÁNC NÁSZA

Ma este 8 órától a csíkszeredai Cafe Freiban.

Categories: Minden | Hozzászólás

Miért veszítik el fényüket a házas asszonyok?

Valószínűleg, ha belementem volna a házasságnak nevezett társadalmi programba, ezt nem látnám, vagy nem egészen úgy látnám, ahogyan most látom. Mindenesetre ebből a pozícióból nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy amint egy lány férjhez megy, egyre halványulni kezd a fénye, míg teljesen ki nem alszik. Persze ez sem egy olyan szabály, mely minden egyes női személyre érvényes. És igazi élményt jelent számomra, amikor kivételekkel találkozok. Viszont a legtöbb lánynál, ki feltette a menyasszonyi koszorút, azzal jelképesen elzárva magát az égtől, alárendelve magát a férfinak, azt tapasztalom, hogy az arca teljesen megváltozik. Kezdenek megmerevedni az arcvonások, és elkezd vénasszonyosan viselkedni. Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy beletörődik a sorsába, és kezdetét veszi egy több évtizeden keresztül tartó készülődés a halálra. Főképp miután beindul az önkéntelen, sablonos, vagy épp állatias szaporodás, sokuknak annyira elváltoznak a vonásaik, mintha teljesen kicserélték volna őket.
Ezt a jelenséget legutóbb egy elárusító lánynál fedeztem fel.
Szinte rá volt írva az arcára a nagy kérdőjel, hogy mikor lesz már vége? A házas hétköznapok monotonságát csak tetőzi a monoton elárusítói munka, ahol mint egy lélektelen kínai pakolássza a műanyagot és a műételt a szalagról a kosárba. Ha valaki felkínálná számára a könnyű halál lehetőségét, egyáltalán nem kizárt, hogy még fizetne is érte.
Mindazonáltal, ha valaki megkérdezné tőle, hogy vagy, minden bizonnyal gépiesen rávágná, hogy “Jól. Hát te?”
Nem azért írom a fenti sorokat, hogy nagy egyetértéseket gyűjtögessek be velük. Teljesen rendben van, ha valaki nem ért egyet az általam megfigyelt jelenséggel. Én is azt mondom, hogy vannak kivételek, akik valamit másképp csinálnak mint a házasság társadalmi programjainak feltétel nélkül engedelmeskedő biorobotok, kik magas térdemeléssel menetelnek a temető felé.
Ezeket a megállapításokat lehet tagadni, de ha netán van bennük némi igazság, egy idő után mindenki számára lehetetlenné válik az önámítás ebben a tekintetben (is).
Most, hogy a jelenséget körülírtuk, nézzük csak meg, mi lehet a válasz a feltett kérdésre:
Miért veszítik el fényüket a házas asszonyok?
Ha röviden és tömören szeretnék válaszolni, azt mondanám, hogy azért, mert a házasság, ahogy azt mi ma ismerjük direkt arra van kitalálva, hogy a férfiak és nők életük végéig azon szorgoskodjanak, hogy kölcsönösen kioltsák egymás fényét és életét. Annál életellenesebb dolgot, mint a házasság, nem is nagyon tudok elképzelni, mert azon túl, hogy nagy mértékben megakadályozza áldozatait abban, hogy ráébredjenek, hogy kik ők valójában, annyira alattomos módon viszi bele őket a képmutatásba, és az önámításba, hogy az valami lenyűgöző.
Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a házasság intézménye a legtöbb hozzá kapcsolódó társadalmi programmal karöltve a szisztematikus öngyilkosság, az elmúlás, azaz a halál köteléke. És a legdurvább az, hogy az a társadalmi réteg propagálja a legintenzívebben az élet gyalázásának ezen verzióját, akik a valaha ismert legnagyobb tanító követőinek mondják magukat.
“Bocsáss meg nekünk, hisz nem tudjuk mit cselekszünk!”
Na de lássuk csak konkrétabban, hogy mitől veszítik el fényüket a nők!
Ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést, fontos látnunk, hogy mi a nők, és mi a férfiak rendeltetése. Úgy érzem, hogy nem kell sokat filozofálni erről a kérdésről, mert nagyjából mindenki számára nyilvánvaló, hogy a férfiak a keresők, a vadászok, a megszerzők, az újítók, az úttörők és a felfedezők. A nők pedig a befogadók, a megtartók, az elkészítők, a megfőzők, a rendszerezők, az otthonépítők.
Tehát, amit a férfi megszerez, azt a nő feldolgozza, megkészíti, rendszerezi, tárolja, “biztonságban tartja.”
Ez többnyire mindig is így volt. A férfi ment vadászni, a nő meg elkészítette, amit a férfi levadászott.
Ezek a jellemvonások ma is megtalálhatók minden egyes férfiban és nőben. Ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy valami hiba csúszott a képletbe, mert nem akar jól működni a dolog. Ha egy földönkívüli bejönne a Földre, valószínűleg azt a konklúziót vonná le, hogy a férfi és a nő azért kötik össze az életüket, hogy egymást elráncigálják a temető kapujáig.
Sajnos, én mint mindig, most is a férfiakat teszem leginkább felelőssé. Miért? Azért, mert ha a férfi nem megy el vadászni, a nő nincs amit megkészítsen. Ha a férfi nem gyűjt, a nő, nincs amit megőrizzen. A mai férfiban megvan ugyan a vadászösztön, de sajnos az elakad a szoknyavadászat, az élvhajhászat, a szenvedélyek kergetése szintjén. A legtöbb mai férfinak a nemzőképességén kívül jóformán semmije nincs, amit adhatna egy nőnek. Tehát azon kívül, hogy fizikailag megtermékenyíti a nőt, semmi másra nem alkalmas, mert elveszítette vadászösztönének az élet felfedezésére, megismerésére irányuló oldalát. Ekképp nem képes a nőt szellemileg megtermékenyíteni, csak fizikailag. De ha nincs meg a szellemi alap a fizikai nemzéshez, mint látjuk, az élet meglehetősen gyors és kínos halálba torkollik.
A házas asszonyok tehát nem kapnak élő szellemi magot a férfitól. Ezért életunttá, megkeseredetté válnak. Elveszítik fényüket, életörömüket, rugalmasságukat, és megkérgesednek, eldeformálódnak, “megasszonyosodnak”, meghíznak, majd meghalnak.
Mély tisztelet a kivétel! Na de kik is a kivételek?
Azok, akiknek olyan társaik vannak, akik megtagadva a házassággal járó társadalmi normákat, képesek mindig valami újat bevinni a kapcsolatukba, akik nem az ösztönszerű fizikai szaporodást helyezik előtérbe, hanem az élet tervrajzának helyreállítását, tökéletesítését. Ekképp a gyermeknemzés előtt szellemileg termékenyítik meg a nőket, hogy azok ne a halál kódjait örökítsék át gyermekeikre, mint ahogy azt a legtöbb tudatlan, magát a kotló szintjére degradáló nő teszi, hanem az élet rendjét. Ez lenne az ideális kivétel, melyben a férfi és a nő jól megvannak egymás mellett, fejlődnek és növekednek. És nincs szükség az elválásra, sem arra, hogy valamelyikük elveszítse a fizikai életét, annak érdekében, hogy legalább az egyik felszabaduljon e sötét kötelék alól, és elérje a kiteljesedést.
A kevésbé ideális kivétel az, amikor főképp a férfi jellemtelenségének köszönhetően megromlik a házasság, fellazul a gyilkos kötelék, és a nő átveszi a férfi szerepét. Elkezd keresni, kutatni, felfedezni dolgokat. Meglátásom szerint egyébként épp ez a magyarázata annak, hogy manapság több nő érdeklődik a lelki dolgok iránt, mint férfi. Ezalatt a szerepében és rendeltetésében kudarcot valló férfi valahol a primitív ösztöneinek engedelmeskedve zsibbasztja magát szenvedélyeivel. Az ilyen egyed rendszerint halálra van ítélve. Előbb vagy utóbb, szívinfarktust kap, halálra gázolja egy autó, belefullad a saját hányásába, végzetes munka balesetet szenved stb. Jobbik esetben börtönbe kerül, ahol egy újabb esélyt kap arra, hogy megértse, mi az ő rendeltetése a Földön.
Annak a nőnek, akinek sikerült kiszabadulni a társadalom által eltorzított jellemű férfi kötelékéből, megadatik minden esély a kiteljesedésre feltéve, ha nem ugrik bele egy újabb társadalom által szükségesnek és szentnek mondott házasságba, melyben elölről kezdheti azt a kálváriát, melyet végigjárt az előző férjével. Az igazat megvallva az ilyen nőnek, mivel megerősödött a jelleme, kisebb is az esélye arra, hogy egy hozzá illő férfit kapjon, akivel kéz a kézben járhat az örök megújulás útján.
A legtöbb esetben a legjobb, ha az ilyen nő egyedül marad, szabadon, a lelket felszabadító igazság megismerésére fordítva teljes életenergiáját. Ha meg nem bírja férfi nélkül, szükséges, hogy az övénél erősebb jellemmel rendelkező partnert találjon magának. Semmi esetre sem gyengébbet, mert abból az égvilágon semmi jó nem származhat, csak újabb drámák és hiábavalóság.
Megfigyeléseim szerint az erős férfi jellemmel rendelkező nő és női jellemmel rendelkező férfi kereszteződéséből olyan kisfiúk születhetnek, akik később lányok akarnak lenni, és olyan kislányok, akik később fiúkká akarnak válni.
Feltevődik hát a kérdés, hogyan lehetne megelőzni a fény és az élet elvesztését. A kérdésre a válasz már akkor megfogalmazódott, amikor valahol a bejegyzés közepén arról beszéltünk, hogy a férfiak vadászösztöne az igazság vadászatáról átirányult a szoknyavadászatra, az élvhajhászatra és a szenvedélyek kergetésére.
Meggyőződésem, hogy ha egy férfi a vadászösztönét visszairányítaná az igazságra, könnyen helyreállhatna a rend, és akár párban is meg lehetne élni az örökön tartó megújulás soha véget nem érő örömét, melyet a férfi az igazságszeretetet révén, a nő pedig a férfi szeretete révén kaphat meg.
Az egymondatos válasz pedig már sokszor elhangzott. Az élet rendjével való ismerkedés szenvedélye a hiábavaló dolgokat lépésről lépésre örökkévaló értékekkel helyettesíti. A tapasztalat azt igazolja, hogy ha bármi ezen szenvedély és szerelem elé vagy fölé kerül, újra kezdődnek a drámák, és a hiábavaló ismétlődések kereke újra pörögni kezd.
Bízom benne, hogy a fenti sorok segítségével egy kicsivel közelebb kerültél annak megértéséhez, hogy miért veszítik el fényüket a házas asszonyokkal együtt legtöbb esetben a házas férfiak is. Ha inspirálónak találtad a fenti sorokat, oszd meg barátaiddal.
Nemrégiben sikerült elemi emberi logikával levezetnem, hogy elvileg az ember fizikailag is halhatatlan. Ennek hogyanját egy későbbi bejegyzésben közlöm majd, ha úgy lesz kedves a létnek.
“egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden | 1 hozzászólás

Mesés-Zenés Könyvbemutató

Categories: Minden | Hozzászólás

Párhuzamos Valóságok – Hogyan teremt az ember?

Categories: Minden | Hozzászólás

A tengerben élő emberek és a beteg gyermek

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis közösség, mely a tengert választotta lakóhelyéül.

A közösség tagjai alkalmazkodtak a “vízi életmódhoz”: megtanultak úszni, halászni és küzdeni a hullámokkal. Utódaiknak is azt tanították, hogy ez az igazi élet.

Egy napon született egy különleges gyermek ebbe a kis vízi közösségbe, kiről az a hír járta, hogy nem szereti a tengert. Megtagadta az ősei által ősidők óta gyakorolt életvitelt, és arról beszélt barátainak, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy a tengerben éljen. Felhívta figyelmüket, hogy az az életvitel, melyet a közösség tagjai folytatnak, valójában nem is az életről szól, hanem csupán a túlélésről, a küzdelemről, a koplalásról és az elmúlásról. Azt hirdette, hogy a tenger csupán olyan, mint a magzatvíz, melyből minden egyes gyermeknek ki kell kászálódnia ahhoz, hogy megszülessen és igazi életet lásson.

A közösség nagy része betegnek hitte ezt a gyermeket, és azon szorgoskodott, hogy megváltoztassa, meggyógyítsa őt. Viszont a kölyök oly makacs és oly kitartó volt meggyőződésében, hogy senki ember fia nem volt képes rá, hogy meggyőze őt arról, hogy az embernek mégiscsak a tengerben a helye.

Sok fejfájást okozott szüleinek, akiknek rendre ütközniük kellett a tengerlakók elvárásaival, kritikáival, megvetésével és piszkálódásaival. Sok fájdalmat okozott számukra gyermekük különös betegsége, mígnem ők is megtörtek, és elkezdtek kételkedni abban, hogy az embernek a tengerben lenne a helye.
Végül, amikor látták, hogy gyermeküknek mekkora örömöt okoz az a felfedezés, hogy az embernek van lehetősége rá, hogy kijöjjön a tengerből, úgy döntöttek, hogy elhatárolódnak a többség véleményétől, és a gyermeküket fogják támogatni abban, hogy legyőzve a tenger hullámait megtanuljon a tengeren járni.

Természetesen nem kis kihívás volt számukra nap mint nap megütközni a tengerben élők törvényeivel, rágalmaival, de mivel látták, hogy mindenki, aki a tengerbe született, előbb-utóbb a hullámok martalékává válik, egyre erősödött a gyermekükbe vetett bizalmuk.

A kisgyerek folyton csak arról beszélt, hogy a tenger törvényei szerint a tengerrel senki nem veheti fel a harcot, és amikor egy tengerlakó kifogy az életerejéből, a hullámok megragadják, és örökre leviszik őt a mélybe, a tenger fenekére, ahova sem az élet sem a napnak sugarai nem képesek eljutni.
Azoknak a gyermekeknek, kik a szívük mélyén hittek az Ő meséjében, elárulta, hogy a tenger fölött olyan erők vannak, melyek segíteni tudnak minden egyes nyitott szívű tengerlakónak abban, hogy legyőzze a tenger hullámait és megtanuljon a tenger fölött járni, egy olyan úton haladni, ahol a lét minden pillanatban megújul, és az élet játékának öröme soha el nem fogy.
Azt hangoztatta, hogy az ő igazi otthona a tenger fölött van, és az ő valódi szülei ebben a tenger fölötti birodalomban élnek. Sokat beszélt tengerlakó embertársainak az ő tenger-feletti otthonáról, és azt híresztelte, hogy valójában mindenki ebből az országból származik, de egy baleset folytán a tengerbe zuhant. Kinyilvánította, hogy ahhoz, hogy megtarthassa életét, mindenkinek ebbe az országba kell előbb vagy utóbb visszatérnie.
Megjövendölte, hogy az ő szülei megengedik, hogy egy napon a tenger őt is maga alá temesse… de csak azért, hogy mindenki megláthassa, hogy ennek a tenger feletti birodalomnak hatalmában áll kihozni minden egyes szülöttjét a sötét mélyből, ha az felismeri, hogy nem a tenger az ő igazi otthona.

Saját végzetéről szóló beszédei aggodalmat és félelmet loptak a szülei és a barátai szívébe, akik bár érezték, hogy amiről ő beszél, valóságosabb és szebb a tenger világánál, nem tudtak teljes mértékben hinni benne.

A tenger lakói által megvetett, majd kiközösített gyermek, több alkalommal is megmutatta, hogy a tenger feletti országban nincs betegség, nincs hiány, nincs elmúlás, nincs gonoszság, nincs hamisság, nincs szégyen, nincs verseny, és nincs félelem. Rendre meggyógyította a tenger hullámai által megsebzett embertársait, megnyitotta a nem látás betegségében szenvedők szemeit. Sőt! Alkalomadtán az örvények által a tenger mélyébe sodort emberek testébe még az életet is visszahozta annak bizonyságául, hogy az a birodalom, az az erő, amelyről mesélt, igenis létezik, és aki őszintén keresi, már MOST is kapcsolatba léphet vele, és visszaszerezheti a tenger-feletti ország kormányzójától az állampolgári jogot annak minden előnyeivel együtt.

Ahogy teltek-múltak az évek, a tengerlakók által betegnek hitt gyermek arca egyre fényesebbé vált. Jelenlétében egyre többen meggyógyultak, vakságuktól megszabadultak, és elindultak haza, a tenger-feletti birodalom irányába, ahol az életnek sosincs vége, ahol a játék öröme az élet igazi értelme, s gyönyörűsége.
Viszont sokak szomorúságára egyszer csak elérkezett az a nap, amelyet a gyermek megjövendölt. Azok a tengerlakók, akik nem hittek neki, és betegnek titulálták őt, megvádolták, és támadást indítottak ellene. Azt kiáltozták, hogy hazugság, amit beszél, nincs semmiféle tenger-feletti ország. Sőt, őt kezdték hibáztatni még azért is, hogy a tenger hullámai rendre megfojtják, a tenger fenekére dobják a közösség tagjait.
Azok az emberek, kik a vesztét akarták, a tenger urai voltak, kik az életerejüket a tengerben fuldokló emberektől szerezték azáltal, hogy azt hirdették, hogy nincs más ország csak a Tenger, és nincs más törvény csak a Tenger törvényei, melyeket kötelező minden tengerlakónak betartani. Az emberek nem tudták, hogy létezik egy tenger-feletti ország, és hogy a tenger törvényei valójában az elmúlás törvényei, melyek, mint sötét örvények, mindenkit a mélybe rántanak, aki igaznak hiszi őket.
A kisgyermek ismételten megmutatta, hogy ki lehet jönni a tengerből, a tekintetet a tenger hullámairól a tenger-feletti országra fordítva lehet a vízen járni. Mutatványa bizalmat ébresztett azokban, akik szívük mélyén hittek a tenger-feletti ország létezésében. Erőt és lelkesedést kölcsönzött nekik, mellyel ők is kifelé úszhattak a tenger hullámaiból. Viszont gyűlöletet és féltékenységet ébresztett azokban, akik a tenger szolgálatában álltak, mert tudták, hogy minél inkább beigazolódnak a tenger-feletti világról szóló történetek, annál többen szállnak ki a tengerből, amíg az teljesen ki nem szárad. Ezért elfogták őt, és kimondták rá a halálos ítéletet. Megkövezték, megostorozták, vérét ontották, életét oltották. Nagy volt a bú és a szomorúság.
Az ő halálával a tenger-feletti világ képei is elhalványultak az emberek szívében. Annak ellenére, hogy szemtanúi voltak a sok csodának, melyet a gyermek a tenger-feletti hatalma segítségével vitt véghez, még a barátai is kételkedni kezdtek a csodaország létezésében.
Amikor meghalt, nagy fekete felhők nehezedtek a tengerre, melynek hullámai egyre dühösebben ostorozták a benne élőket, hogy kitöröljék emlékezetükből a tenger-feletti világról szóló meséket, melyeket a beteg gyermek mondott nekik, míg élt.
Napokig sűrű sötétség uralkodott a tengerben és a tenger felszínén egyaránt, melyet megtört egy kis fénysugár.
– Eltűnt! Nincs a tenger fenekén! – Kiáltozta egy kislány! – Mesemondó barátunk testét nem találják a mélyben.
A hír futótűzként terjedt a gyermek barátai között. Akik hittek az Ő meséinek egyöntetűen arra gondoltak, hogy a gyermek évekkel korábban megjövendölte halálával együtt a feltámadását is.
– Vajon, tényleg felhozták őt valódi szülei a tenger fenekéről? – kérdezték.
Sokan még mindig kételkedtek, hogy minden úgy történt, ahogy ő azt annak idején megjövendölte, de egyre többen hittek benne, hogy a mese, melyet mondott a tenger-feletti országról, a saját haláláról és feltámadásáról, igaz… és minél többen hittek benne, annál több fénysugár szakította szét a tengerre nehezedő fekete fellegeket.
Egyik barátja a következőket kiáltotta: – Nem hiszek benne! Átvert minket gyermekes meséivel, törvényszegésre késztetett hazugságaival; Most már életünk végéig menekülhetünk a tenger haragja elől.
A hitetlen barát minden egyes szava egy újabb fekete felhőt teremtett a Tenger fölé, és zúgolódást szült a gyermekek között.
A felhők már-már teljesen elrejtették a nap sugarait, amikor hirtelen vakító fény támadt a bizalmukban gyengélkedő gyermekek között, mely megszólalt, és azt kérdezte: – Még mindig kételkedtek a tenger-feletti birodalomról szóló mesében?
Ekkor újra visszajött szemük fénye és látták, hogy a vakító fényben ott van a barátjuk, kit napokkal azelőtt, megkínoztak, majd megöltek a tenger uralkodói, és azok szolgálói. Tündöklő fényben úszott minden. Megtelt fénnyel minden egyes ember, ki hitt a beteg gyermek meséjében, és szabad szemmel látta a tenger-feletti országot, melyről barátjuk beszélt.
A gyermek utolsó szavai a következők voltak:
– Én most elmegyek közületek, de nem hagylak magatokra. Mostantól ti engem mindig fogtok látni. Aki rátok néz, engemet lát majd, és azt a világot, melyről beszéltem néktek, és nem kívánja többé tekintetét a tenger gyilkos hullámaira fordítani.
Mindenki, aki megpillantja a tenger-feletti birodalom fényét tibennetek, és elindul feléje, megszabadul a tenger gyilkos örvényeitől, megtanul a vízen járni, és elindul haza, abba az országba, melyet most már ti is láttok, mely most már ti bennetek is jelen van.

Azok a tengerlakók, kik korábban azon fáradoztak, hogy megváltoztassák, meggyógyítsák a beteg gyermeket és kiverjék fejéből azt a gondolatot, hogy létezik a tenger-feletti világ, semmit sem láttak az egészből. Nem tapasztaltak mást, csak azt, hogy azok, akik elhitték a beteg gyermek meséit, mindnyájan mesemondókká váltak, kik teljesen meg voltak győződve róla, hogy lehetséges a tengeren járni, és létezik egy tenger-feletti világ, ahol a lét soha nem ér véget, csupa játék s öröm az élet.
Sokan azt beszélik, hogy kik szemtanúi voltak az eseményeknek, mind olyanná váltak mint barátjuk, ki elsőként lépett ki a tengerből. Egyesek azt hallották, hogy a kisgyermek barátai embereket gyógyítottak, és mentettek ki a gyilkos hullámok közül. Mások látták is, amint az ő jelenlétükben a nem látók szemei megnyíltak, a betegek meggyógyultak, és a holtak feltámadtak.
Egy dologban viszont mindenki egyetértett: a mesemondó-csodatévő gyermek betegsége egy olyan fertőző betegség, melyet aki elkap, nem hisz többé a tengerben, csak a tenger-feletti világban, ahol az elmúlás örvényei helyett az örök megújulás törvényei uralkodnak, és ahol az élők siránkozás helyett énekelve-táncolva ünneplik az életet, melyet senki el nem vet.

Itt a vége, ragadd meg, és fuss el véle!

P.S. Kedves olvasó, hol van a te értékes figyelmed, hol van a te tekinteted? A tenger hullámain, vagy a tenger-feletti világ, a hegyen épített város dombjain? Sodródsz a tenger örvényével lefelé, vagy haladsz a tenger-feletti város kapui felé?

 

Categories: Minden | Hozzászólás

Jézus nem “tanított”

Categories: Minden | Hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.