Még a kegyelem sem menthet meg a haláltól

rainbow-gay-mars-men-4714bNem az okozza az emberiség vesztét, hogy a lét, azaz az Isten törvényeit nem ismerjük, és nem tiszteljük, hanem az, hogy már azt a gyermeki magatartást is elvesztettük, mely révén Isten kegyelme megtarthatna bennünket.
A rajzfilmek által még el nem torzított gyermeki lélek kíváncsian, és őszinte lelkesedéssel figyeli Atyja munkálkodását. Így tanulja meg az életet.
Ezzel szemben a modern társadalom eltorzult felnőtt gyermekei figyelmen kívül hagyva a már meglévő, életet adó és életet oltalmazó törvényeket, tudatlanul új törvényeket írnak. Olyan törvényeket, melyek teljességgel ellehetetlenítik, hogy az Örökkévaló fénye megvilágosítsa az emberi elméket.
A tudatlanság törvényei a szellemi sötétség törvényei.
A szellemi sötétségben a lelkek már a test halála előtt elindulnak az örök kárhozat felé.
Vakon, haldokló szellemmel ünnepeljük ma a luciferi világ sokszínűségét, nem tudván, hogy holnap már Sodoma és Gomora átkának jogos örökösei leszünk, mert eldobtuk magunktól a legértékesebb ajándékot.

Életre születtünk, örök életre hívattunk.
Világosságot kaptunk, az Élő Isten bölcsességének világosságát, de mi a sötétséget választottuk.
A döntés mindig is a mi kezünkben volt:
Mi választottuk a sötétséget a világosság helyett,
a bálványokat az Élő Isten helyett,
a halált az örök élet helyett,
Sodomát és Gomorát a Mennyország helyett.

Aki most öntelt és gúnyos mosollyal azt gondolja, hogy hülyeségeket beszélek,
beképzelt igazságok, sátáni programok által irányítva önmagát ítéli örök kárhozatra.
Aki ezt olvassa, és érti, vagy meg szeretné érteni, hogy mi késztetett ezen sorok megírására, annak talán még nem késő, mert:


Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
(Mt 24:35)
Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. 8 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
(Mt 7:7)


Kezdetben volt az Ige, mely által a világ teremtetett. Ez az az Ige, mely életet lehelt a világba, és ez az az Ige, mely képes azt megtartani. És nincs semmi más, ami által az élet megmaradhatna, mint az élet forrása, az Ige, mely kétezer éve testté lett, hogy megismerhessük az élet képletét.
A testté lett Ige a tökéletesség mintáját mutatta meg, mely által a világ rabjai megismerhetik azt a receptet, mellyel a világi hiábavalóságot és mulandóságot örökkévalóságra cserélhetik.
Légy az Élő Ige szerelmese, kedves olvasó, mert attól, ami most jön, csak és kizárólag ez a szerelem óvhat meg!
Széles ívben kerüld a luciferi tömegszellem minden megnyilvánulási formáját, mely mint egy örvénylő fekete lyuk, magába szippant és megsemmisít mindent, ami él.
Óvakodj a vallásos szellemtől, és a főáramú média tanításaitól, mert a mai vallások, karizmatikus gyülekezetek többsége és a média már rég nem a Krisztus által megmutatott utat járja. Óvakodj azoktól az emberektől, akik Isten áldását, kegyelmi ajándékait anyagi áldásban mérik, és azzal dicsekszenek! Tartsd távol magad az amerikai karizmatikus vallási vezetőket utánozó vallási tekintélyek tanításaitól, és a vatikáni vallási hierarchia zsoldosaitól, akik Isten nevét hiába véve az örök kárhozatba vezetik a Krisztus tanításait nem ismerő embereket. Ne pazarold a figyelmed olyan papokra, akik megszegve Jézus parancsolatait, és mély tanításait, a vallási tekintélyek felszínes üzeneteit és utasításait tolmácsolják. Menekülj az olyan helyekről, ahol monoton, gépies imákkal dicsőítik az Istent! Ne maradj olyan gyülekezetekben, ahol őszinte, szívből jövő ima és a Szentírás tanulmányozása helyett, Jézus anyjához imádkoznak!
Olyan emberekkel légy egy közösségben, akik veled együtt éhezik és szomjúhozzák a Teremtő Ige igazságát. Ha ketten vagy hárman összegyűltök az Ő nevében, ígéretéhez híven Ő is ott lesz. Otthon hagyva saját, világi eszmék által irányított akaratotokat, biztosítsatok szabad utat Isten akaratának. Alázatos szívvel elmélkedjetek az Igéről. Beszéljetek Istenről, beszéljetek Istennel (szabad, szívből jövő, őszinte ima).
Ne köss kompromisszumot a vallásos dogmák szerint élőkkel. Ha látod, hogy jobban ragaszkodnak a vallási szokásokhoz, hagyományokhoz és a vallási vezetőkhöz, mint a Krisztus életet adó tanításaihoz, tartsd magad távol tőlük, mert az elméiket elsötétítő tömegszellemnek van hatalma rá, hogy beszippantson mindenkit, aki nem ismeri és nem éli Jézus tanításait.
Életed idejét és energiáját ne pazarold olyan személyekre, akik nem tudnak és nem is akarnak elszakadni a kárhozatot hozó tömegszellemtől, mely a széles útra tereli a Jézus tanításait nem ismerő hiszékeny vallásos embereket. Rengetegen vannak, akik éhezik az igazságot, de nincs, ki megszólítsa őket.

Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Mt. 9:37)

Isten szelleme által vezetve őket szólítsd meg, velük beszélj.
Ha az idődet és az energiádat olyan emberekre pazarlod, akik elkötelezték magukat a Világ Fejedelme mellett, a vallásos dogmák mellett, ki fogja megszólítani azokat, akik már alig várják, hogy tekintetüket valaki az Élő Krisztusra irányítsa?
Légy résen, hogy meg tudd szólítani azokat, akik ugyanúgy, mint te, érzik, hogy a vallásos tömegszellemet és a főáramú médiát követve a vesztükbe rohannak. Sokan vannak, akik menekülvén a lélekgyilkos vallásos dogmákból, az igazságot szomjazzák. Ők a te testvéreid, ők a te közösséged tagjai. Kérd a teremtő Istent, hogy mutassa meg neked azokat az embereket, akik éppen úgy, mint te, az Élő Igazságot szomjazzák.

Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” (Mt. 12:50)

6 Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; 8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. 9(Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), 10 Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. (Efézus 5:6-10)

11 És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; 12 Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. 13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság. 14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus. (Efézus 5:11-14)

15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. (Máté 7:15-16)

11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 1Korintus 5:11


Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

AMIKOR A DÉMONI TÖMEGSZELLEM IRÁNYÍT:


Reklámok
Categories: Minden | 5 hozzászólás
 
 

A démonok Szűzanyái és a kísértés

the_great_whoreEzt a bejegyzést A Teremtő Isten erejét segítségül hívva a krisztusi igazságban, és a krisztusi igazság által kínált örök életben hívő embertársaimnak írom.
Tudom, hogy sokan vannak már, kik elkötelezték magukat az élő Krisztussal szemben, ki az örök életről a következőképpen fogalmazott:

Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (János 17:3)”

Tudom, hogy az olvasók közül a legtöbben tisztában vannak azzal az egyszerű ténnyel, hogy az Örök Igazság felé vezető út nem teljesen zökkenőmentes. És azt is tudom, hogy sokan már tudjátok, hogy az igazságért, mely ténylegesen felszabadít, és örök életet ad, komoly harcokat kell vívni azokkal az erőkkel szemben, melyeknek az a dolguk, hogy elfordítsák tekintetünket, és eltereljék figyelmünket a Célról, mely a Mindenható Isten végtelenjében van.
Fontos kimondanunk, hogy ezek az erők minden áron parkoltatni akarnak. Arra ösztönöznek, hogy beköltözzünk egy ügyes kis összkomfortos parkolóba, és azt higgyük, hogy megérkeztünk.

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Máté 24:24)”

A sötétség erői azt akarják, hogy örökre letelepedjünk az egyes számú parkolóban, mely sok esetben a vallás, azon belül is a monoton, lelket gyötrő vallási rítusok. Ha látják, hogy nem parkoltunk be az egyes számú parkolóba, felkínálják a kettes számú parkolót, mely egy néhány mérfölddel távolabb helyezkedik el. Ha valamiért mégiscsak továbbmentünk, és nem költöztünk be a kettes számú parkolóba sem, szerre felkínálják a hármas, a négyes, az ötös, a hatos és a 666-os számú parkolót is. Ezen erők célja és feladata az, hogy valahol végleg megálljunk, hogy az út, melyre a Teremtő Isten kegyelméből ráhelyeztettünk, mielőbb véget érjen számunkra.
Ha figyelmetlenek vagyunk, és szabad akaratunkból elutasítjuk az élő Krisztus segítségét, eldobjuk magunktól az örök élet lehetőségét. Ilyenkor az történik, hogy életünk végéig fölényeskedni fogunk azon embertársainkkal szemben, akik már az első parkolókban eldobták maguktól az örök életet, és irigykedve a nevetségesség és a gúny tárgyává tesszük azon embertársaink szavait, kik arra biztatnak, hogy sose álljunk meg, mert az élő Krisztus által megmutatott szűk ösvény, melyen nagyon kevesen járnak, végtelen. Nem hiába hangsúlyozta Krisztus, hogy ne hasonlítgassuk magunkat gyarló embertársainkhoz, mert ha megtesszük, az ő gyarlóságaik által velük együtt mi is meghalunk! A Krisztust szeretők, és Krisztust követők igaz mércéje a Mindenható Atya Isten, mely véges úton és véges időben megismerhetetlen.

Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. ”

Felhívom azon embertársaim figyelmét, akiknek valamiért még nem sikerült meglátni a Krisztus Jézusban Isten tökéletes földi arcát, hogy az Újszövetség, mely a Sötétség Birodalmától Megváltó és megszabadító Krisztus tanításait tartalmazza, bár esti mesének is megfelel, sokkal több, mint egy egyszerű történet, mely csupán a gyermekeknek és a vénasszonyoknak okoz megnyugvást.
Ha az Újszövetség Krisztus által kinyilatkoztatott igéi még egy olyan eszelős, tudálékos, és mindent érteni akaró embernek is tudnak minden nap újat adni, mint én, ki a krisztusi igazság szeretetében ezeket a sorokat rovom, elképzelhető-e, hogy sokkal inkább tudnak tanítani olyan embereket, akik eddig még sosem buzgólkodtak Isten igazságának keresésében és gyakorlatba ültetésében?
Ha én, aki az igazságért szabaddá tettem magam a világ káprázatától, lemondtam a kényelemről és a pénz által kínált hamis biztonságról azt mondom, hogy rengeteget tanulhatok még az Élő Krisztustól az Újszövetség sorai és a Szentlélek által, mit mondhat az az ember, kit világi szenvedélyei, anyagi függőségei és lelke halandó járművének kényelme irányít?
Ha én, ki öt éve úgy döntöttem, hogy inkább éhezek és szomjazok, és egyszerű ruhákban járok, mintsem hogy elveszítsem az örök élet kenyerét, az Élő Krisztust, azt mondom, hogy nagyon keveset tudok, mit mondjon az, aki az anyagi biztonságért, világi szenvedélyeinek és függőségeinek kielégítése céljából robotol, ezáltal elfordítva tekintetét az Örök Élet forrásáról?
Igazad van, kedves olvasó! Dicsekszek és hivalkodok, de mint ahogy Pál apostol is tette, Krisztusban dicsekszem, és a földi szegénységemmel és gyengeségeimmel dicsekszem, hogy azáltal is kimondjam, hogy Örök Halál az, ha elfordítjuk tekintetünket az Élő Istenről, és örökön tartó izgalmas utazás az, ha megöleljük a Krisztust.

Röviden a kísértésről
(A modern szóhasználatot kedvelőktől elnézést kérek a kissé régies, kissé biblikus, de ugyanakkor pontos szóhasználatért! Arra kérem őket, hogy a régi terminusok ómódisága helyett próbáljanak a lényegi mondandóra figyelni.)
Addig, amíg az ember tudatlanul a Sötétség Erőit (a Gonoszt) szolgálja, a leghalványabb fogalma sem lehet arról, hogy mit jelent az a szó, hogy kísértés. A Gonosz tudatlan szolgálata pedig a lelki nemesség, azaz a nemet mondás képességének hiánya, mely abban nyilvánul meg, hogy az ember beleloccsan, minden adódó lehetőségbe anélkül, hogy tudná és látná, hogy mi lesz tudatlan döntésének következménye.
Más szavakkal: azt a lelket, mely vakon egyébként is a vesztébe rohan, nem kell kísérteni, mert kísértés nélkül is el fog veszni. A Pokol éppúgy, mint a Mennyország, létezik. Tudom, hogy ez a krisztusi kinyilatkoztatás sértő az ezoterikus füleknek, de attól még igaz. Minden egyes földi testben lévő lélek mozgásban van és halad a Pokol vagy a Menny irányába. Sőt, még az is elmondható, hogy vannak, akik már földi életükben belépnek a pokol kapuján, és vannak, akik bizonyos mértékben már a földön is megélik a mennyei állapotot. Az a tény, hogy rendelkezünk fizikai testtel, azt jelzi, hogy még kegyelmi állapotban vagyunk, és ha netán a pokol felé tartanánk, még van lehetőség az irányváltoztatásra. Azoknak, akik Buddha megvilágosodás-tanaihoz tartják magukat, kötelességem elmondani, hogy nincs középút, sőt egyenesen végzetes a nem létező középúttal vigasztalni magunkat.
A katolikusoknak meg szintén kötelességem elmondani, hogy a tisztítótűz nem létezik, és felelőtlenség abban a téves hitben ringatni magunkat, hogy sok gyónással és sok áldozással valahogy bekerülünk a tisztítótűzbe, onnét majd rokoni protekcióval a Mennyországba. Ne hagyjátok emberi észből született, tudatlan papok és vallási vezetők szájával tolmácsolt mesék által félrevezetni magatokat, mert az életetek forog kockán.
Csak és kizárólag két irány, két út van. Pontosabban fogalmazva: egy széles út, és egy szűk ösvény. Ha ezt nem hiszed el nekem, tanulmányozd át Jézus tanításait, és kérd őt, hogy személyesen kinyilatkozza neked az igazságot. Ebben a „mesében” én sem hittem, amíg a teremtő Isten kegyelméből személyesen meg nem győződtem ezen állítás valódiságáról.

Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.” (Máté 7:13)

Láthatjuk, hogy a két út ellentétes irányítású. Ha tehát egyik balra megy, akkor a másik jobbra. Ezért is biztat Jézus folyton a megtérésre, az irányváltoztatásra, a 180 fokos fordulatra. Mindenki, aki a „saját feje” után megy, a vesztébe, azaz a pokol fele megy. Aki feladva saját önös, csökönyös és korlátos akaratát, és gyermeki alázattal elfogadja a Krisztus segítségét, irányt változtat: elfordul a haláltól, az élet felé fordítja tekintetét és rátér a keskeny útra. Ez a megtérés, melyről Jézus beszélget.

A széles úton nincsenek kísértések, csak szelíd jelzések, melyek tudtunkra akarják adni, hogy a vesztünkbe rohanunk. A keskeny úton viszont már vannak kísértések, melyek „észhez akarva téríteni” minket, vissza akarnak terelni az anyagi világ káprázata által a széles útra, mely a test halálával együtt a lelket is örök kárhozatra ítéli.
Arról, hogy melyek ezek a kísértések, mindenkinek van fogalma. Most csak néhány szóban utalnék azokra az emberi jellemvonásokra, magatartási formákra, melyeket a Biblia bűnként emleget. Személyes véleményem szerint egyik legveszélyesebb bűn, mely már fizikai éltünkben is megismerteti a pokoli létállapotot, a hazugság, az őszinteségre való képtelenség, de legalább ennyire veszélyes és végzetes az emberi önteltség is. A pokolba jutás képlete a következő:

Szabad akarat + Tudatlanság + Ambíció = Tragédia (Pokol)

A másik legveszélyesebb bűn, mely képes a lelket örök kárhozatra ítélni, a bálványimádás. Akik régebb óta követik a Szabad Gondolatot, tudják, hogy már akkor is írtam a bálványimádás lelket kárhoztató jellegéről, amikor még nem tudtam, hogy igazságszeretetem a Krisztus fele visz engem.
Sajnos, a legtöbben nem tudjuk, mit jelent a bálványimádás. Azt gondoljuk, hogy csupán az emberi kéz által készített szobrok imádata számít bálványimádásnak, de valójában ennél valamivel nagyobb a bálványimádás lehetőségeinek a tárháza.
Vannak tárgyi bálványok: BMW, pénz, kényelmes lakás, szobrok, templomok, különböző szentnek nevezett zarándokhelyek, ételek, istenített gyógynövények, kabalák, dísztárgyak, stb…
Vannak eszmei bálványok is, melyek láthatatlan börtöncellaként épülnek az emberi elmére, ezáltal korlátozva a lélek fejlődését és nemesedését. Ide tartoznak a média által terjesztett, részigazságokat tartalmazó filozófiák, áltudományos közlések, vallási eszmék, melyek démonikus célja, hogy az ember örökre leparkoljon a hatszázhatvanhat parkoló valamelyikében, és örökre összekösse magát az ott található tárgyi és eszmei dolgokkal, melyeket elmúlásra ítélt a Teremtő Isten, és melyekkel együtt a hozzá tapadt lélek is elveszíti életét.
És vannak személyi bálványok is, melyek az eszmei és tárgyi bálványokat rásózzák a jóhiszemű, kapzsi, és Istennel szembeni alázatot nem ismerő emberekre. Ebbe a kategóriába tartozik minden egyes élő vagy halott emberi személy, ki elveivel, eszméivel és formai csillogásával eltereli az ember figyelmét az Élő Istenről. Ők az énekesek, a színészek, a sztárok, a hamis próféták, a hamis vallási vezetők, papok, püspökök és pápák, kik a saját mulandó földi dicsőségükért, anyagi, kényelmi érdekek, valamint félelem által vezérelve elrejtik a krisztusi igazságot az emberek szemei elől.
Ezek az emberek egytől egyig megtapasztalják a Pokol valódiságát, melynek bejárata a Mester szavai szerint egyirányú.
https://bible.com/hu/84/luk.16.19-31.kar

Mitől bálvány a bálvány? Attól, hogy képes megosztani az ember figyelmét, és elterelni azt a Mindenható és Végtelen Örök Istenről, mely megismerésére örökön tartó élet szükségeltetik.
Bálvány-e Jézus? Mivelhogy a ma is élő Krisztus az örök élet forrása, a Mindenható Végtelen felé próbálja fordítani az emberek figyelmét, elmondható róla, hogy ő az egyedüli biztos forrás, mely az állandó megújulást, a soha véget nem érő fejlődést, ekképp az örök életet és annak a gyakorlati eszközeit mutatja meg számunkra az evangéliumokon keresztül és a Szentlélek által. Az a tény, hogy kétezer éve legyőzött, és folyamatosan legyőz minden emberi erőtlenséget és vele együtt a halált is, azt bizonyítja, hogy ő maga a szűk ösvény, melyen keresztül az alázatosak eljuthatnak az örök életre.

maryA démonok szűzanyái
Mint mondtuk, csak azokat az embereket érik kísértések, akik a szűk ösvényt választották. Akik a széles utat tapossák, azoknak nincs szükségük kísértésre, mivelhogy ők kísértés nélkül is a pokol kapui felé tartanak.
Egyik legerősebb kísértés, mely a mai kereszténységet az Örök Élet útjának elhagyására készteti nem más, mint a Szűzanyakultusz.
Előre jelzem, kedves olvasó, hogy bár a most következő gondolatok megbotránkozást és heves ellenszenvet szülhetnek a Jézus tanításait nem ismerő, vallásos szellem által irányított emberek szívében, az én szándékom és eltökéltségem, mely írásra készteti kezeimet, az Élő Krisztusba vetett feltétel nélküli bizalmam, és imáim révén született. Annak okáért, hogy érthetővé és könnyen emészthetővé tegyem a Krisztus szeretetéből és tiszteletéből született gondolataimat, mondandómat az Ő beszédével indítom:

Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
(Máté 12:46-50
https://bible.com/hu/84/mat.12.46-50.kar)
Jézus tisztán és érthetően fogalmazott: te vagy az ő anyja, te vagy az ő testvére, te vagy az ő családja, ki cselekszi a Teremtő Isten akaratát.

A Mária-jelenések démoni eredetűek! Mária szerepe az volt, hogy megszülje a ma is élő Krisztust, a sötétségben élők megszabadítóját, és nem az, hogy mint futár üzeneteket továbbítson az Isten és az emberek között!

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” – írja Pál az efézusi levélben (6:12)

Mint nyilvánosan is megvallottam, volt szemtől szembeni tapasztalatom a szellem és démonvilággal, melynek erejét egyetlen hús-vér testben élő földi halandó sem becsülheti alá! Jézus maga mondta, hogy jeleket és csodákat tesznek ezek a szellemi erők, hogy megtévesszék a kiválasztottakat is. És meg is teszik. Egyik legalattomosabb démoni cselszövés a Mária-jelenések és a Mária üzenetek, melyek tudatlan lelkek millióit fosztják meg az üdvösségtől.
Ismételten hangsúlyozom, hogy a Mária-jelenéseknek, a Mária-imádatnak, a Mária üzeneteknek nincs bibliai alapja! Mária még éltében sem beszélt sokat, nemhogy halála után, különböző jelenésekben. Jézus pedig megtagadta az édesanyját és a testvéreit azon emberek előtt, akik ténylegesen és tettlegesen cselekedték a Teremtő Isten akaratát, mely az Ő személye által (is) kinyilatkoztatott.
A Mária-kultusz eltereli az emberek figyelmét az igazságról, és a bálványimádás bűnébe kergeti őket, hogy elvegye tőlük az örök élet lehetőségét, ajándékát.
Hangsúlyozom, nem Máriával van itt a gond, hanem azokkal a démoni és szellemi erőkkel, akik az ő nevét felhasználják, hogy elhitessék , és félrevezessék azokat, akik nem ismerik Jézus tanításait.
Sajnos sok vallási vezető, és a hozzájuk tartozó tömegek szenvednek és tévelyegnek a Szűzanyakultusz rabságában.
Kedves olvasó, fontos tudomásul venned, hogy nem ment meg téged senki és semmi az örök kárhozattól, kivéve egyet: az élő Krisztust. Sem a Szűzanya, sem a pápa, sem a papbácsi, sem a vallási rítusok, sem a szenthelyek látogatása, sem a szentek, sem a médiumok, sem az indiai guruk, sem a megvilágosodott mesterek nem adhatnak neked örök életet, mert:

És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.(Apostolok Cselekedetei 4:12 https://bible.com/hu/84/act.4.12.kar)

Azoknak, akik már évtizedek óta benne vannak a Szűzanyaimádatban, nagyon nehéz lesz lemondani erről a végzetes hibáról. Sokan a démonvilág által fenntartott Szűzanyakultusz miatt rengeteget fognak még szenvedni, pedig a megoldás egyszerűbb, mint gondolnánk. A Szűzanya és Mária név használatát le kell cserélni az evangélium rendszeres olvasására, és az élő Krisztussal való beszélgetésre, őszinte, szívből jövő imára. Aki ezt nem hajlandó megtenni, még annak ellenére sem, hogy ismeri a fentiekben is leírt igazságot, ítéletet mond saját lelke felett, és csak sok lelki és fizikai szenvedés árán szakadhat el azoktól a démoni cselszövésektől, melyek a Szűzanyaimádatot, a papok és más egyházi tekintélyek vak követését beültették a fejébe.

A Szűzanya jelenések valósak! Nem kételkedem abban, hogy emberek előtt megjelenik a Szűzanya képe. Abban sem kételkedek, hogy jó és szép üzenetet továbbít a Jézus tanításait nem ismerő emberek irányába. Abban viszont nagyon kételkedek, hogy ténylegesen Jézus Boldogságos Anyja jelent meg az emberek előtt, és nem pedig egy démoni lény, melynek célja az volt, hogy általános, emberi jóságot hirdető üzenetekkel elterelje a tudatlanok figyelmét Jézus mély és életet adó tanításairól!
Röviden fogalmazva:
Mária, Jézus anyja egy valós személy, ki minden bizonnyal a Mennyben van.
Viszont az a Mária, aki megjelenik Medjugorje-ban, és más helyeken, üzeneteket továbbít a Jézus tanításait nem ismerő turistáknak, és csodákat tesz, nem valós. Ezek a jelenségek egytől egyig démoni eredetűek, melyeknek egyetlen célja, hogy eltereljék az emberek figyelmét Jézus Krisztus életről szóló mély tanításairól, melyeket ha megért az ember, ténylegesen szabaddá lesz, és elnyeri az örök életet.

A legdurvább elhitetés, mellyel eddig találkoztam, az volt, hogy megjelent a Szűzanya és azt mondta, hogy ne őt kövessék, hanem az ő fiát, az Úr Jézus Krisztust!
Vizsgáljuk meg ezt a kijelentést!
A tartalma teljességgel igaz! De! … és van itt egy hatalmas de! A fenti állítás becsempészi az emberek elméjébe, a tudatalattiba, hogy mégiscsak megjelenhet a Szűzanya, mint hírnök, és mint Krisztusi üzeneteket továbbító személy. Eddig ez volt a legkifinomultabb és legalattomosabb megtévesztés, amit hallottam. Megjegyzendő, hogy egy olyan vallási vezető szájából hallottam ezeket a szavakat, akit több ezren követnek Erdélyben is világszerte. Miután ezt a történetet elmesélte, nyelveken is szólt. Ezt a beszédet egy beavatott személy fordította. Egy üzenet volt Istentől, miszerint rossz helyen keresgélek.

Fontosnak tartom elmondani, hogy hol keresgélek:
1. Évek óta zarándokolok, böjtölök, elmélkedek, imádkozok a teremtő Istenhez, hogy adjon nekem látást, hogy megtudjam, mi zajlik a felszín alatt.
2. Egy ideje imával és gyermeki alázattal tanulmányozom Jézus szavait, melyek nagymértékben összefüggnek azokkal a felismerésekkel, melyeket a zarándoklataim során kaptam a Mindenható Isten kegyelméből.
3. Néha megnézem és meghallgatom olyan egyszerű emberek bizonyságait és tanúságtételeit, akik képtelenek a hazudozásra, és akiknek öröm- és fájdalomkönnyei arról tanúskodnak, hogy méltók arra, hogy Isten akarata megnyilvánuljon általuk. Ezeket a bizonyságokat egybevetem Jézus szavaival és az én felismeréseimmel. Erre mondta ez a karizmatikus vallási vezető nyelveken szólva, hogy rossz helyen keresgélek. Azon tűnődtem, hogy ez az ember, akire hiszékeny és Jézus tanításait nem ismerő emberek ezrei figyelnek, tud-e róla, hogy valahol elcsúszott, és szerződést kötött a szellemvilággal.
Hangsúlyozom, kedves olvasók, hogy a Mária-jelenéseknek és a Mária üzeneteknek semmi köze nincs Jézus tanításaihoz!
Két lehetőség van: vagy az Újszövetség soraiban foglalt Jézus tanításai hamisak, vagy pedig a Kárpát-medencében élő magyarság nagy részét rabságban tartó Szűzanyakultusz hamis. Ha a Mária-jelenések és üzenetek valósak, a Bibliát, főképp az Újszövetséget, mely Jézus tanításait tartalmazza, és mely szerint emberek gyógyulnak meg különböző testi és lelki betegségekből, el lehet égetni.
Én személyszerint akár az életem árán is bátorkodom kimondani, hogy a Mária-jelenések és üzenetek, melyek segítettek rabigába taszítani a magyar nemzetet, démoni eredetűek. Tudom, hogy nagyon kényes téma ez. Tudom, hogy azok az emberek, akik ezeket a sorokat olvassák, de nem ismerik Jézus tanításait, támadni fognak ezekért a sorokért. Tudom, hogy az egyházi hatalmasságok, kik tudatlanul a sötétség erőit szolgálják, támadni fognak ezekért a sorokért.
Viszont a Krisztus szeretetében szabad emberként nekem fontos kimondani, amit azok az emberek, akiket rabigába taszított az anyagi világ és a sok hazugság, tudatlanul és vakon elhallgatnak.
Isten könyörüljön a lelkemen, ha ezekkel a sorokkal vétkezem ellene. Én imádkozom azokért a vallási vezetőkért, akik eladván lelküket a pénz, a tekintélyelvűség, a megfélemlítés és a hazugságok Urának, lelkek millióit tartják sötétségben.
Engem az a gondolat vigasztal, hogy szabadon és krisztusi szeretetben írtam ezeket a sorokat, és ha bármilyen bántódásom esik, nem kell szégyenkeznem az isteni ítélőszék előtt amiatt, hogy bár tudtam az igazságot, gyáván, megalkuvóként magamba fojtottam, elhallgattam. Örömmel tölti el szívemet az a tény is, hogy ha nekem bármilyen bántódásom esik, ezeknek a soroknak ezerszeresére nő a súlyuk, és általuk még többen visszanyerik szabadságukat a Szűzanya démonaitól az élő Krisztusban.

Szűzanya démonainak áldozata(i)
Nemrég egy olyan személlyel beszélgettem, aki annak ellenére, hogy különböző imacsoportok hű látogatója, rendszeresen az elmegyógyintézetben találja magát. Megkérdeztem tőle, milyen imacsoportokba jár, hogyan imádkozik.
Válaszának lényege a következő volt: a Máriához imádkoznak, hogy az Ő közbenjárásával eljussanak Jézushoz. Ez a személy a Szűzanya démonainak közbenjárásával nem Jézushoz, hanem a bolondokházába került.
Kedves olvasó, a Bibliában sehol sincs szó arról, hogy Mária közben fog járni értünk a mi üdvözségünkért. Jézus sehol nem mondta azt, hogy először forduljatok anyámhoz, Máriához, aki mellesleg egész életében alig mondott egy két szót, az evangéliumok feljegyzései szerint. Senkinek sem tűnt fel, hogy ez az ártatlan asszony, aki lelki tisztaságának köszönhetően méltó volt rá, hogy megszülje a Krisztust, csak a halála után kezdett velünk beszélgetni, nekünk üzengetni? Mit képzel ez a balga nép magáról? Azt hiszi, hogy szenteket avathat fel, akiket haláluk után arra kérhet, hogy közbenjárjanak az ő üdvözségéért? Azt gondolja, hogy szavazással megválaszthatja Jézus édesanyját, Márton Áron püspököt és Második János Pál pápát a nép védelmezőjévé? Téved a nép! A tömegszellem mindig is a tágas úton járt, és most is azon jár!
Kedves olvasó, döntenünk kell: vagy a vallási hagyományokat, rítusokat, Szűzanyát, Márton Áron püspököt, és második János Pál Pápát választjuk, vagy pedig elfogadjuk A Krisztus Jézust személyes megváltónknak. Nem lehet egy fenékkel két nyerget ülni, és nem lehet egy szájjal és egy szívvel két urat szolgálni.
Ő nagyon tisztán és félreérthetetlen módon fogalmazott. Szavait csak az értheti félre, ki nem ismeri, és nem is akarja megismerni az igét, és akinek nincs személyes kapcsolata vele.

Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11:28) (ne Máriához, akit ő nyilvánosan megtagadott, hanem személyesen hozzá!)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János 14:6) (Nem Mária az út az igazság és az élet, hanem Jézus, akinek az isteni bölcsességgel kimondott tanításait, ha megértjük és megéljük, örök életünk van)
„És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.” (Máté 15:6)
„ Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.” (Márk 7:8)
„Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.” (Márk 7:9)
„Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.” (Márk 7:13)

A Szűzanya bőrbe bújt démonok áldozatainak ismertetőjelei:
Sokan azon személyek közül, akik nem hajlandók az Élő Krisztusért sem lemondani a Szűzanya bálványukról, többnyire ugyanígy vannak a vallási rítusokkal, a vallási vezetők
kel, az egyházi tekintélyekkel, és vallási törvényekkel is: egyszerűen nem hajlandók lecserélni a papbácsi szavait, a Szűzanyai üzeneteit, a vallási rítusokat és szokásokat a Teremtő Igével, az élő Krisztus szavaival még akkor sem, ha egyértelmű és kézzelfogható ellentmondások vannak Jézus tanításai és az általuk bálványozott dogmák és babonák között.
Ezen személyek főbb ismertető jele, hogy Jézus tanításaival ellentétben halászás helyett vadásznak. Támadnak mindenkit, akik nem az ő vallási hagyományaik szerint tiszteli az Élő istent.
(“A vallásos szellem az, amikor az ember próbál igaz lenni Istennel való kapcsolat nélkül.
Üldöz mindent, ami hasonlít az Istennel való kapcsolatra, és fontos neki, hogy egy szabályrendszerré váljon.”)

Jézus azt mondta, hogy emberhalászokká tesz minket, ezzel arra utalva, hogy
az ő ereje által mi magunk is kimentünk egy-egy embert a tudatlanság sötétségéből azáltal, hogy elmondjuk neki, hogy Jézus Krisztus szeretete, bölcsessége és szelleme által megszabadulhatunk minden emberi gyengeségtől, betegségtől és az elme börtönéből. A dogmák, a vallási kultuszok és babonák követői támadnak, azaz vadásznak. Krisztus igaz követői pedig gyümölcsöt teremnek azáltal, hogy az élő Krisztus nevében embereket mentenek meg az örök sötétségtől, azaz halásznak.

Mit tehetünk?
Nem tudok mást mondani, mint Krisztus: Térjetek meg, mert elközelített a Mennyek Országa! Gyűljetek össze a Krisztus nevében minimum ketten vagy hárman, és imádkozzatok, elmélkedjetek az ő igéjén, mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, ott Ő maga is jelen van a Szentlélek által.

Hogyan térhettek meg? Ne tőlem kérdezzétek! Nem akarok mindent a szájatokba adni. Nem célom egy újabb démonikus vallást alapítani! Keressetek, és találtok! Nyissátok meg szívetek kapuit, zörgessetek és megnyittatik néktek a Mennyeknek Országa! Gyújtsatok gyertyát, térdeljetek le, nyissátok meg teljesen szíveiteket és lelketek legmélyéről mondjátok el a megtérő imát! Ne a rítusokra helyezzétek a hangsúlyt, hanem a teljes őszinteségre, a gyermeki alázatra, az Élő Krisztus szeretetére. Ne teremtsetek új, lélekgyilkos szokásokat, mert van belőlük elég! Újuljatok meg minden nap szívben, elmében, lélekben és tettekben. Vessétek alá teljes mértékben magatokat az Élő Krisztusnak, hogy az örök élet soha véget nem érő örömeit és boldogságát elnyerjétek! Szeressétek a Krisztust, hogy az akaratotok tőle legyen, ne a korlátos és gyarló emberi elmétekből szülessen, mely ki van téve a démonok és más szellemi lények játékainak. Szomjúhozzátok és éhezzétek az igazságot életetek utolsó pillanatáig, mert a Mester azt mondotta, hogy az igazság szabaddá tesz titeket. Csak ekképp győzhetitek le a halált, csak így lehet örök az életetek!

Azoknak pedig, akik ezen sorok miatt támadni próbálnak azt mondom, amit Pál is mondott:
Hagyjatok békén, mert ha embertől van, amit én írok, semmivé lesz. Ha pedig Istentől vannak e gondolatok, nem támadhattok anélkül, hogy Isten ellen harcolókká ne váljatok. Ha nem Istentől van, amit én írtam, ezek a sorok engem kárhoztatnak! Ha pedig Isten az, aki azt akarta, hogy ezek a gondolatok leírassanak, e szavak mindenkit kárhoztatnak, aki engem támad, és az élő Isten beszédét földi érdekek szerint magyarázza.

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”
(Jakab 1:12)
Végezetül pedig hálát adok minden egyes szabadon kimondott szóért az élő Krisztusnak, akihez mondandóm megörökítése előtt gyermeki szívvel és alázattal imádkoztam.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

P.S. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy bár régebb haragudtam a vallási vezetőkre, tekintélyekre és földi hatalmasságokra, már nem haragszom rájuk, és arra kérek minden olvasót, hogy ő se tegye! Nem velük van nekem bajom, hanem azokkal, akik az ő ajkaikat hazugságra késztetik, akik őket tudatlanságban tartják. Isten a bűnös embert szereti! Ő az életellenes cselekedeteteket, a bűnt nem szereti.
Hiszem és vallom, hogy ha egy vallási vezetőért a hívek Jézus nevében imádkoznak, megtörnek fölötte a hazugság és a sötétség démoni erői!
Ha templomba mentek, az élő Krisztushoz imádkozni menjetek, és ne a monoton, lelket gyötrő vallási rítusokért és a Szentlélekkel be nem töltekezett pap szavaiért, melyeket ő sokszor észből, és nem lélekből prédikál!
Személyes véleményem, hogy a kis közösségekben, amelyekben minden egyes személy ráhagyatkozik Isten akaratára, és az ő szellemének vezetésére, Isten sokkal inkább jelen van, mint egy hatalmas tömegben, melyet az orránál fogva vezetnek a vallási tekintélyek, kik Isten akarata helyett szigorú szabályok által megfélemlítve és vezetve, földi feletteseik akaratát tolmácsolják és cselekszik. Imádkozzatok érettük!

HANGOSAN:

Categories: Minden | Címkék: , , , , , | 7 hozzászólás
 
 

Egy film, melyet Isten rendezett

holygRendezhet-e Isten filmeket?
A Holy Ghost (Szentlélek) egy olyan dokumentumfilm, melyet az IMDB szerint teljes mértékben Isten Szent Lelke rendezett. Nincsenek tervek, nincs forgatókönyv, nincs biztonsági háló, csak az Isten lelkének hangja, mely folyamatosan megmondja Darren Wilsonnak és stábjának, hova menjen, kikkel találkozzon, mit filmezzen.
A Szentlélek hangját követve jut el Darren Wilson és csapata Amerikából a fényűző Monacoig, onnan pedig a hinduizmus szent városáig, Varanasiig.
Vicces, mi? Hogyan rendezhetne Isten filmet? Miért akarna Isten filmet rendezni? Miért akarna Isten a templomból kimenni az utcára az emberek közé, hogy dokumentumfilmet rendezzen? Egyáltalán mi, vagy ki ez a Szentlélek, és hogyan működik? Vajon csak akkor van jelen, ha vakon hiszünk benne, vagy akár hittől függetlenül fizikálisan is megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ a Holy Ghost (Szentlélek) című dokumentumfilmből.
Én megnéztem már angolul, és őszintén kijelenthetem, hogy nagyon bejött.
Egyetlen hátránya ennek az isteni dokumentumfilmnek az, hogy nincs hozzá magyar felirat.
Először arra gondoltam, hogy elkészítem a magyar feliratot, hogy azok is megnézhessék ezt az Isten által rendezett dokumentumfilmet, akik nem értenek angolul. Utána meg eszembe jutott egy régi tapasztalat, miszerint egy közel két órás filmet hallás után magyarul feliratozni kb. két hét. Próbáltam remélni, hogy van egy jobb, egy gyorsabb és egy egyszerűbb megoldás arra, hogy ezt a filmet magyarul is megnézhessük.
Kiderült, hogy van már a filmnek magyar felirata, melyhez úgy lehet hozzájutni, ha megvesszük a letöltést itt:
http://store.wpfilm.com/holy-ghost-download-stream/

Ha sikerül megszerezni a magyar feliratot, szervezek egy nyilvános vetítést, mely után meghívjuk a film „láthatatlan” rendezőjét egy közös elmélkedésre.
Most elsősorban a gyergyószentmiklósi és a Gyergyószentmiklós környékén lakó olvasókat szólítom meg kérdésemmel, melyet diszkrét kérésként is megfogalmaznék, de az sem baj, ha valaki koldulásnak minősíti 🙂
Hajlandó lenne-e valaki megvenni a film letöltését, hogy hozzájuthassunk a magyar felirathoz annak érdekében, hogy a fent említett nyilvános vetítést megszervezzük?
Ha valaki úgy érzi, hogy megteheti és örömmel megtenné, hogy kifizessen 19.99 dollárt ezért a filmért, hogy megszervezzük az elmélkedéssel egybekötött filmvetítést Gyergyószentmiklóson és más helyeken is, kérem, jelezze szándékát az alábbi lehetőséget használva:
Telefon: 0749-476012
Üzenetküldés:

Youtubeon megtekinthető filmek a témában:

Categories: Minden | Hozzászólás
 
 

A rák szinonimája: ÖNMEGVÁLTÁS

Cancer-insurance-policy
Minél többet adunk, annál többet kapunk az isteni kegyelemből. Ha megtartjuk magunknak, és útját szegjük annak, ami isteni rendeltetésétől fogva szabadon akar áramolni, elévül, “megrégisedik”, belülről megront, és felemészt. Majd belesulykol a földbe.
A Pokol és a Mennyország létezik. Kísérők és segítségek is vannak mindkét úton. Mi döntjük el, melyik vonatra váltunk jegyet, és milyen kísérőkhöz folyamodunk segítségért.
Egyik ilyen kísérő a következőket mondja:
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:13)
Azt is hozzáteszi, hogy a kíséretért és a segítségért, melyet azért kapunk, hogy az élet felé vezető keskeny ösvényen maradjunk, nem kell fizetnünk:
„Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mt. 10:8).
Egyik úton tehát a kíséret és a segítség kegyelmi ajándék, mely megnyilvánul mindazon személyeken keresztül, akik azon az úton járnak. A másik úton pedig a segítség és a kíséret sok-sok lejbe, forintba és eurókba kerül.
(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden tiszta és Istentől való, ami ingyen (ajándékként) kínálja magát.)

“35.
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
36.
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
37.
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
38.
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
39.
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
40.
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:31-46)


Mellékelem a holnap esti (csütörtöki) színdarab plakátját, melynek mottója:
“Az öröm mélyebbre hatol,
mint a kétségbeesés.”
Screenshot from 2015-04-21 19:17:04
Úgy érzem, egy lélekemelő színdarab lesz, mely maradandó értéket fog hagyni a nézők szívében.

Nem mondom azt, hogy a belépés ingyenes, mert a mai világban csak annak van értéke, amiért megdolgoztunk, amiért “megfizettünk”.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a színdarab (monodráma) egy ajándék minden nyitott szívű néző számára, aki el tudja fogadni, és a maga hasznára tudja fordítani.
Csütörtök este 7 óra,
T
estvériség sugárút 8 (a Bucsin negyedi katolikus plébánia melletti épület),
Gyergyószentmiklós.

P.S. Előrebocsátom, hogy a következő héten két Szabad Gondolat találkozó is lesz. Az első hétfőn (április 27-én) lesz megrendezve, a második valószínűleg csütörtökön (április 30-án).
Téma: Az elrontott és helyrehozott szexualitás
Mindkét alkalommal lesz egy különleges meghívott is, aki beszámol felfedezőútjáról és felismeréseiről.
A találkozók helyszínét és időpontját hamarosan közöljük.

Szeretettel,
„egy Szabad Gondolat”

Categories: Minden | 10 hozzászólás

Miért nem segít az ima az egészség visszaszerzésében, a problémák végleges megoldásában?

Igazságkeresésem útjain sok emberrel találkoztam, kik rendelkeztek valamilyen fokú istenhittel, bizalommal. Kérdésemre sokan azt is megvallották, hogy szoktak templomba járni, esténként imádkozni. Egyesek a csíksomlyói szűzanyához, az “isten anyjához” fordulnak kéréseikkel. Mások pedig az angyalokat is megszólítják, ha szükségük van valamire.
Természetesen, mint kíváncsiskodó gyermeket, az is érdekelt, hogy miért szoktak imádkozni. Megtudtam, hogy a legtöbben imáikban arra kérik az Úristent, hogy adjon nekik és szeretteiknek egészséget, és hogy segítsen megoldani az egyre sűrűsödő hétköznapi problémákat.

Arra a kérdésre, hogy meghallgatja-e a Teremtő az imáikat, a válasz már nem volt annyira egyértelmű. Arra a következtetésre jutottam, hogy az esetek csupán 50 százalékában segít az ima az egészség helyreállításában, a hétköznapi problémák megoldásában. Igen ám, de körülbelül épp ilyen arányban gyógyulnak meg, és találnak ideiglenes megoldásokat problémáikra a nem imádkozók is.

Feltevődik hát a kérdés, hogy akkor mi értelme van az imának?

Még az sem kizárt, hogy a nem imádkozók jobban járnak, mint az imádkozók, ugyanis látszólag és az eredmény szempontjából, időpazarlás az ima meg a templomba járás. Emberi logikával vizsgálva a kérdést, arra jutunk, hogy a nem fohászkodók és a templomba nem járók időt spórolnak, melyet felhasználhatnak a problémák ideiglenes megoldására, valamint az egészség ideiglenes helyreállítására.
Na de miért mondom, hogy látszólag? Azért, mert az imádkozók, még ha nem is gyógyulnak meg hamarabb, mint a nem imádkozók, imájukkal legalább elismerik Isten létezését és hatalmát. Ezáltal pedig gyakorolják az alázatot, mely az igazság megismerésének is nélkülözhetetlen eszköze.
Következtetésképp elmondható, hogy imával és ima nélkül körülbelül ugyanabban az arányban történnek gyógyulások és érkeznek megoldások a hétköznapokban felmerülő problémákra. Deviszont akik a betegségeknek és a problémáknak köszönhetően imádkoznak, alázatosságra nevelik magukat. Ekképp megszerzik azt az eszközt, mely nélkül képtelenség eljutni az igazság megismerésére, a problémák és a betegségek gyökeres felszámolására.

Na de térjünk vissza a címadó kérdésre! Ha meggyőződtünk róla, hogy van egy, az emberi intelligenciát messze meghaladó, felsőbb hatalom, miért van az, hogy az imádkozók is épp úgy megbetegednek, mint a nem imádkozók, és ha megbetegedtek, nem gyógyulnak meg hamarabb, mint azon személyek, kik teljesen figyelmen kívül hagyják Isten létezését?

A válasz szemléltetésére egy rövid történetet hívok segítségül.

Egy fiatal sofőrnek téli időszakban elromlott az autója, és barátjához fordult segítségért. A barátja, mivel egy tehetős ember volt, és értett az autókhoz, ingyen megjavította a járművet. Igen ám, de a megjavított autó nagyon rövid idő után újra elromlott. A tehetős barát ismételten megjavította a kezdő sofőr autóját. Ezúttal is díjmentesen. Történetünk főszereplője nagyon örült, hogy jóságos barátja újból orvosolta járgánya betegségét. Na de nem telt el sok idő, és az autó megint megbetegedett. A tehetős barát ezúttal is megajándékozta főszereplőnket a probléma orvoslásával, de ezúttal már kissé neheztelt is rá azért, hogy barátja nem tudja megkímélni az autóját. Ezért megkérdezte tőle, hogy indulás előtt szokta-e hagyni a motort melegedni. Főszereplőnk azt felelte, hogy ő nem is tudta, hogy indulás előtt fontos melegíteni a motort, ezért még a leghidegebb napokon is teljes gázzal indult útnak rögtön a motor beindítása után. Senki nem mondta neki, hogy télen könnyen tönkre mehet a motor, hogy ha indítás után rögtön padlógázt nyomnak neki. Viszont ő sem tette fel a kérdést, hogy mitől romlik el olyan hamar autója.
Ennek a fiatal sofőrnek, mivel nem igazán értette az autója működését, és feltehetőleg a jogosítványát sem tisztességes módon szerezte meg, folyton azt kellett tapasztalnia, nem megy jól a járműve.

Tudjuk jól, hogy szinte minden technikai cikkhez jár egy használati útmutató, mely megtanítja nekünk az eszköz helyes használatát. A használati utasítás megismerése és betartása a megvásárolt árucikk hosszú élettartamát eredményezheti.
Megtapasztalhattuk, hogy ha egy árucikket nem a rendeltetésének megfelelően használunk, hamar elromlik. A mikrohullámú sütő sem bírja sokáig, ha cicaszárításra használják, és a hajszárító sem szereti ha vizet melegítenek vele.
Valószínűleg a fenti történet után már sokan megértették, hogy miért van az, hogy az ima nagyon sok esetben egyáltalán nem segít az egészség helyreállításában.
Testünkkel, egészségünkkel, életünkkel ugyanaz a helyzet, mint az autóval, és más technikai eszközökkel: ha nem a rendeltetésének megfelelően használjuk, könnyen elromlik.
Ezért az Élet Szerzője adott egy használati útmutatót az egész-séghez és az élethez. Azt hiszem, hogy teljesen logikus, hogy aki nem ismeri az élethez és az egészséghez járó használati útmutatót, könnyen elveszíti egészségét, életét, még akkor is, ha egy darabig sikerül mesterséges módon (gyógyszerekkel, vitaminokkal, természetgyógyászati eszközökkel, gyakorlatokkal) feljavítani azt.

Tapasztalatom szerint sokan úgy fohászkodnak egészségért és a problémák megoldásáért, hogy nem kíváncsiak arra, hogy mi az élet receptje, mit mond az élethez és az egészséghez járó használati útmutató. Ekképp még ha meg is gyógyulnak kisebb nagyobb betegségek után, nemsokára újra elveszítik egészségüket, és egy idő után az életüket is. Ha körülnézünk a minket körülölelő világban, azt látjuk, hogy a legtöbb ember, kemény erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy visszaállítsa egészségét. Vagyonokat költ az orvosokra, a különböző hagyományos és modern gyógymódokra, hogy valamikképp visszaszerezhesse elvesztett egészségét, lelki békéjét. A legtöbben, amikor megtörnek, hirtelen hívőkké válnak és imádkozni kezdenek. De csak nagyon kevesen teszik fel a kérdést maguknak, hogy miért vesztették el az egészséget, és az életörömöt. És csak egy néhányan kezdenek el keresgélni, hogy megszerezzék az élet és az egészség receptjét, hogy azt megismerve igazi testi és lelki békében éljenek.

Amikor az Élet Szerzőjéhez fohászkodnak, már teljesen mértékben az egészség, az élet és a szeretet elvesztésétől való félelem irányítja őket. Ezért nem megértést, és tisztánlátást kérnek tőle, hogy megismerjék az élet hogyanját, annak rendjét, hanem egészséget, melyet az élet rendje ismeretének hiányában ismételten elveszítenek.
Akik folyton csak egészséget és probléma megoldást kérnek imáikban Istentől, olyanok, mint a kezdő sofőr, ki folyton arra kérte barátját, hogy javítsa meg az autóját, de sosem kérdezte meg tőle, hogyan kellene használni az autót, hogy ne romoljon el. Azt hiszem, mindenki számára érthető és következetes, hogy ezek a személyek erőfeszítéseik és imáik ellenére előbb vagy utóbb végleg elveszítik az egészségüket és az életüket egyaránt, mert folyton csak ajándékokat kérnek az Élet Szerzőjétől megértés és tisztánlátás helyett.

Fontos tudnunk, hogy az Örökkévaló sosem hagyta el az embereket. Mindig az emberek voltak, kik szabad akaratukat arra használták, hogy elforduljanak tőle, megtagadják őt. Ő mindig biztosított eszközöket az emberek számára, hogy boldogságban, jó egészségben éljenek. Kétezer évvel ezelőtt megmutatta az élet tökéletes receptjét Krisztus személyében, de az emberek ahelyett hogy megismerjék, megértsék és megtartsák az ő beszédeit, elkezdték bálványozni őt. Sokan hozzá és az ő édesanyjához imádkoznak az egészség és boldogság helyreállításáért, és olyan dolgokat tesznek, amelyek száznyolcvan fokos ellentétben vannak az ő beszédeivel: gyülekezetekbe, templomokba járnak, pásztorokat, papokat, médiumokat, gurukat követnek, és dicsőítenek, ahelyett, hogy megismerjék, és betartsák az Ő, életről szóló tanításait. Kényelem és félelem által vezérelve hagyják magukat a világ avatott tekintélyei által megtéveszteni. Egészségüket és lelki békéjüket a vallások és az emberi tudományok szaktekintélyeire bízzák ahelyett, hogy személyesen megismernék és megcselekednék a Krisztus, életről szóló, tanításait. Egészséget és hosszú életet kérnek Istentől, a csíksomlyói szűzanyától, Jézustól és az angyaloktól, de nem kérnek tisztánlátást, hogy megértve az élet rendjét meg tudják tartani fizikai és szellemi egészségüket. Így minduntalan elveszítik azt.
Tudom, hogy akik megérthették, megértették, hogy miért nem segít a babonás, bölcsességet nélkülöző ima az egészség helyreállításában és a problémák megoldásában. És akik megértették, valószínűleg azt is értik, hogy miért hangsúlyozom oly gyakran, hogy ha van Sátán, Gonosz, Antikrisztus, az a világ vallásaiban honol, melyek babonás isten- és ördögfélelemben, vallásos istenimádatban tartják az embereket ahelyett, hogy az ÉLET RENDJÉNEK megismerésére biztatnák őket. Habár ha jól belegondolunk, nem kizárt, hogy pont azzal ösztönöznek az igazság megismerésére, hogy a szisztematikus butítással akkora szellemi és fizikai rabságot idéznek elő, hogy az ember megutálja őket, és végül még saját magát is, amiért bután, felelőtlenül, kényelemből és félelemből hagyta, hogy megnyomorítsák életét. És egy idő után már mindent megtesz annak érdekében, hogy megszabaduljon tőle: elkezd keresni, zörgetni, kérdéseket feltenni, éhezni és szomjúhozni az igazságot.
Természetesen ezt a gondolatot sem zárhatom le úgy, hogy ne szerezzek egy-két ellenséget a ma legnagyobb népszerűségnek örvendő, a legnagyobb erővel pusztító vallás követői, a tudomány vallásának rabságában élők táborából is. Fontos ismételten hangsúlyozni, hogy amit ma a világ tudománynak nevez, sokkal nagyobb intenzitással károsítja az emberi lelkeket, mint a kereszténység és az iszlám együttvéve. Nagyon vak és elfogult kell legyen az, ki nem látja, hogy a főáramú tudomány fejlődésével, az okosabbnál okosabb telefonok és gépek megjelenésével a tömegszellem, és az azt követő emberek egyre csak butulnak, és száguldanak a teljes eljellemtelenedés, testi és lelki pusztulás irányába.
Azok számára, akik megértették a fenti sorok üzenetét, és feltették a kérdést, hogy mi az élet és az egészség használati útmutatója, ismételten elmondom: hogy a négy „hivatalos” evangéliumban megtalálható krisztusi tanításokban benne van az alap, melyet ha megismerünk, megértünk és megcselekszünk, újabbnál újabb kijelentéseket és felismeréseket kapunk az Élet Szerzőjétől, ki lépésről lépésre elvezet minden igazságra, mely ahhoz szükséges, hogy a lélek visszanyerje teljes szabadságát. Tulajdonképpen épp az az evangélium lényege, hogy aki megismeri a Krisztus beszédeit, megérti és a gyakorlatba ülteti azokat, feleleveníti kapcsolatát az Élet Szerzőjével, ki folyamatosan kijelenti magát számára, és elvezeti őt minden igazságra.
A szomorú helyzet az, hogy a legtöbben ma úgy akarnának isteni bölcsességre szert tenni, hogy nem ismerik, és nem cselekszik azt a szeretetteljes krisztusi lelkületet, melyet Jézus bemutatott… Az isteni hatalom és erő a mai lebutított, megromlott lelkű embereknek azért kellene, hogy csodákat cselekedjenek, gyógyítsanak, varázsolgassanak összevissza. Tűzön és vízen járjanak, hegyeket mozdítsanak, hogy azzal is felhívják magukra a figyelmet és dicsőséget szerezzenek egójuknak. Nincs is veszélyesebb dolog az égadta a világon, mint amikor az emberi tudatlansággal isteni erő és hatalom társul. Szerencsére, mivel látja, mi van az ember szívében, ezt nem is teszi lehetővé a Mindenható.
Ha megértjük az Örökkévaló Tervét, tisztán láthatjuk, mi a különbség a világi hatalommal és az isteni hatalommal rendelkező emberek között. A világi embernek attól van hatalma, hogy csellel, megtévesztéssel, mint tolvaj, megszerzi embertársai figyelmét, életenergiáját. A krisztusi embernek pedig attól van ereje és hatalma, hogy az a krisztusi jellem és lelkület él benne, mely lehetővé tette Jézus számára is, hogy élő kapcsolatban, „egyenes adásban” legyen az Élet Teremtőjével, annak Rendjével.
Másképp fogalmazva: egyik embernek adatik életerő, mert alázatos, mert a krisztusi szellemiség vezérli életét, mert őszinte szeretetet érez az Élet Szerzőjével szemben; a másik pedig csellel, megtévesztéssel, álnoksággal, tolvaj módra szerzi meg embertársaitól.
Tudom, hogy egyre nagyobb erőkkel próbálják ezt a néhány oldalas könyvecskét elhitelteleníteni azzal a kijelentéssel, hogy „már sokszor átírták”, de aki megtapasztalta, tudja, hogy annak ellenére, hogy folyamtatosan próbálkoznak elferdíteni az evangéliumok üzenteit, bennük még mindig megtalálhatók azok az alapvető igazságok, melyek megismerése és megcselekvése nélkül teljességgel lehetetlen visszaszerezni a lélek szabadságát, a test és a szellem egészségét.
Kedves barátom, én nem is szaporítanám tovább a szót. Helyette egy mondatban összefoglalom e bejegyzés lényegét:
Az ima azért nem segíthet az egészség visszaszerzésében, a problémák megoldásában, mert nem a legfontosabbat keresik, és kérik az imádkozó emberek: nem a tisztánlátást, nem a bölcsességet, nem a megértést kérik az Élet Szerzőjétől, hanem egészséget, jólétet és kényelmet, amit minduntalan elveszítenek az előzőek hiányában.
Krisztus barátunk, ki legyőzte a világ hiábavalóságát több alkalommal is felhívta figyelmünket arra, hogy nekünk mindig a legfontosabbat kell kérnünk és keresnünk, és minden más, amire igazán szükségünk van, megadatik nekünk. Máté evangéliumában a következőképpen fogalmaz a mester:

Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:30-34)

Drága embertárs, te is láthatod, hogy ezt a szabályt manapság mi megfordítjuk: először anyagilag, egészségileg próbáljuk bebiztosítani magunkat, és ha majd jut időnk, a lényeggel is foglalkozzunk. Az eredmény ma már teljesen egyértelmű mindenki számára. Az orvostudomány állítólagos fejlődése ellenére rengetegen halnak meg rákban, szívelégtelenségben, agyvérzésben stb. Sokan félelmükben olyan nagy mennyiségű energiát fordítanak az egészség megőrzésére, és visszaszerzésére, hogy a legeslegfontosabbra, a tisztánlátásra, az élet és az egészség útmutatójának megismerésére már nem is jut idejük.
Őszintén bízom benne, hogy ezek a sorok segítettek elgondolkodni egy picit azon, hogy miképp válhatnának hatékonnyá az egészségért és a bőségért mondott imák, és hogy mi kéne legyen a prioritás amikor kérünk valamit a Teremtőtől ahhoz, hogy testi és lelki épségünket megőrizhessük.

Categories: Minden | 2 hozzászólás

Csak két út van, középút nincsen.

Drága barátaim, annak okáért, hogy senki ne gondolhassa, hogy alaptalanul jelentek ki dolgokat, ezt a rövidke bejegyzést olyan kijelentésekkel vezetem be, melyek némiképp a dicsekvés és a hivalkodás határait súrolják.

Akik közelebbről is ismernek, tudhatják földi létemről, hogy többnyire mindig lázadó voltam, sosem fértem meg egy zsákban azzal a rendszerrel, mely felvállalta világi (el-)neveltetésem nemes szerepét. A kérdések, melyek nem hagytak nyugodni, belenyugodni abba, hogy a világ annyira primitív és lebutított, mint amilyennek mutatja magát, már harmadik osztályos koromban a magaviseletjegyem csorbulását okozták.

Hála a Jóságos Istennek ez különösképpen nem bátortalanított el, és nem okozta azt, hogy végképp felhagyjak a kutakodással, a kereséssel. Keresésemet, földi értelemben leginkább egyfajta magánnyomozásnak nevezném, mert viszonylag hamar eljutottam arra a felismerésre, hogy ha a jelenlegi világnézeteken/rendszeren/közegen belül kutakodok, a jelenlegi eszközökkel, nem fogok egy olyan képet kapni önmagam és világunk működéséről, mely bármiben is különbözne attól a képtől, melyet évtizedeken keresztül a fejembe mantrázott a világ.

Ezért egy darabig folyton csak azt hangsúlyoztam, hogy aki kényelme, félelmei és lustasága miatt nem hajlandó elvonatkoztatni a meglévő világképtől, jobb, ha már most letesz arról, hogy valaha is megismeri az élet miértjét, forrását és rendeltetését, a lélek rabságát feloldozó igazságot. Ezt egyébként még mindig fenntartom.

Vallomásom dicsekvés része épp abban áll, hogy amíg sok világi kitüntetésekkel, elismerésekkel, felavatásokkal és beavatásokkal rendelkező embertársam sosem hagyta el komfortzónáját, félelmeit és azt az ál-biztonságot, melybe őt a világ belehelyezte, addig én a Jóisten segedelmével (!valamilyen mértékben!) megtettem ezt. Amíg sokan a megélhetésért, a holnapi jólétért, a bankkal szembeni adósságaik törlesztéséért tolták az igát, addig a Gondviselő Istenbe vetett bizalmam révén vállaltam, hogy akár az életem árán is megkeresem, és megismerem az igazságot, mely az anyagot megelevenítette. Amíg egyesek a kompromisszumos életüket élve ezoterikus tanfolyamokon próbálták elsajátítani az élet nagy igazságait és ellensúlyozni a hazugságokból származó békétlenséget, addig én a lélek hívását követve, kimentem a “pusztába”, a “nem tudom, hova”, a bizonytalanságba, ahova nem ért el a nyugati világ kínálta biztonság illúziója. Volt alkalmam szemtől szembe lenni azokkal a felemelkedett mesterekkel, akiket a nyugati komfortzóna határain belülről bálványoz a világ. Élőben érezhettem beszédük és megjelenésük ürességét, ami az elején számomra is csalódást okozott. Értetlenül bámultam ki a fejemből azt kérdezvén, hogy én vagyok-e reménytelenül buta, vagy a világ van durván lebutítva, hogy nem veszi észre az ünnepelt tanítók, guruk, felemelkedett mesterek, áltudományos tekintélyek tanításai mögött meghúzódó határtalan tudatlanságot, gonoszságba torkolló sötétséget.

Földi értelemben azt is eldicsekedhetem, hogy hindu barátaim biztatására volt alkalmam kipróbálni a Vipassana meditációt annak hazájában, Nepálban, az egyik leghíresebb Vipassana központban, jóval azelőtt, hogy a Viva Natura Televízió úgy prezentálta ezt a technikát a magyar igazságkeresők számára, mint a megváltás eszközét. Sajnos ott is irdatlan nagy sötétséget láttam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a Vipassana sem tesz mást, mint áthelyezi a tudatlan, eltévelyedett, világi börtönében tékozló embert a cseberből a vederbe. Tehát például aki korábban katolikus, templomba járó, vallásos ember volt, a „Vipassana beavatás” után „Vipassana meditátor” lesz, ki a nap minden szabad percét megragadva, nyomja a Vipassanat, akár még munka közben is.

Nem állíthatom, hogy nincsenek olyan személyek, kik még nagyobb utat és zarándoklatot megtettek az igazság megtalálásáért, mint én, de azt határozottan kijelenthetem, hogy még egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki teljesen elengedte volna az álbiztonságot, melyet a nyugati világ kínál számunkra a pénz, a biztosítások, a komfortos lakások, a család melegsége, a jó munkahely által. Biztos vagyok benne, hogy léteznek ilyen emberek, de én eddig még egyel sem találkoztam dicső magamon kívül, ki felvállalta volna, hogy elengedve az illúziót, pénz nélkül elindult volna a semmibe, ezáltal kockára téve tulajdon életét.

Na de még mielőtt lerombolhatatlan magaslatokig hágna dicsekvésem, ismételten bevallom, hogy amit eddig tettem az igazság mélyebb megismerése érdekében, nem az én érdemem, hanem azé, akinek a gondviselő és megtartó erejében feltétel nélkül bíztam, és ki megóvott minden “bajtól”, majd épen visszahozott a székelyek földjére, olyan felismerésekkel tarsolyomban, melyeket a televízió képernyője előtt ülve, a facebookot böngészve teljességgel lehetetlen megszerezni.

Ha azt hihetném, hogy minden, amit eddig cselekedtem, az én érdemem volt, akkor most igazán lenne, mivel dicsekedjek és kevélykedjek. Viszont mivel mostanra már teljes meggyőződésemmé vált, hogy a Gondviselő maga engedte meg számomra, hogy részese legyek ezeknek a tapasztalatoknak és felismeréseknek azzal a céllal, hogy némiképp hitelesen bizonyságot tehessek a világ csalárdsága ellen, és a Krisztus igazsága mellett, fontos ismételten kijelentenem, hogy az övé minden dicsőség mindenért, amit eddig megláthattam, megcselekedhettem és megmutathattam igazságot éhező embertársaimnak.

Mint többen is tudjátok, sosem gondoltam volna, hogy igazságkeresésem útján egyszer majd megütközök, eljutok egy olyan sziklához, melyet nem tudok sem átugorni, sem megkerülni. Pedig Isten látja lelkem: én minden tőlem telhetőt megpróbáltam: szétrobbantani, eltemetni, kikerülni, figyelmen kívül hagyni, átformálni, átfesteni … de mindhiába! Végül én lettem az, ki darabokra tört, elkezdett formálódni, átalakulni az Ő képére. Az ütközésem pillanatában még abban a hitben éltem, hogy én már mindent elengedtem, amit emberként elengedhettem. Egy darabig úgy éreztem, hogy készen állok bármelyik percben meghalni. De később ráébredtem, hogy csupán attól, hogy megpróbáltatásaimnak köszönhetően, már nem félek annyira a haláltól, még NEM jelentheti azt, hogy készen állok a küszöb átlépésére. Nem is tudom, hogy egyáltalán találkoztam-e valaha olyan személlyel, ki őszintén bátran kijelenthetné, hogy készen áll rá. Az Élet Szerzője segített nekem megérteni, hogy készen állni a küszöb átlépésére nem azt jelenti, hogy már nem félek a haláltól, és még véletlenül sem azt, hogy elkeseredettségemben, elszántságomban képes lennék önként eldobni az életem, hanem azt, hogy a jellemem, a lelkem teljesen átformálódott, egész pontosan megtisztult. Az Irgalom és a Szeretet Forrása ráébresztett arra az egyszerű tényre, hogy akkor állok készen a küszöb boldog átlépésére, ha már őszintén meggyűlöltem és levetkőztem minden hazugságomat, amit a világtól örököltem, és nincsenek már olyan foltok a lelkemen, melyek elválaszthatnának a Tökéletességtől, a határtalan szeretettől, melyben benne van a Teremtés végtelensége annak minden örömével és táncával együtt.

Sokan azzal az álnok hazugsággal vakítják magukat, hogy ők a középutat választották, ezzel legitimálva világi vágyaik ismétlődő kielégítését, függőségeiket, szenvedélyeiket, hazugságaikat és tudatlanságból elkövetett életellenes cselekedeteiket. Már nem neheztelek rájuk. Sőt, megértem őket, hisz én is épp ezt tettem, és néha napján még mindig ezt teszem, amikor a világnak engedve elfordítom tekintetemet arról, ami krisztusi, ami tökéletes és ami szent. Az ember csak úgy képes hazugságban, önámításban élni, ha valamilyen mantrával, emberi tudománnyal, világi eszközzel elcsitítja az istenadta lelkiismeretét. Nem tudnék hazugságaimmal nyugovóra térni, ha nem magyarázhatnám meg magamnak, hogy nagyon is rendben van, hogy néha becsapom magam és embertársaimat. Ha már kifogyok a magyarázatokból, más eszközökkel terelem el figyelmemet a tisztátalan lelkiismeretről: baráti társaság, viccelődés, nevetgélés, sörözés, csajozás, filmnézés, vagy bármilyen más szenvedély, ami elfordítja tekintetem az igazságról, arról az egyszerű tényről, hogy csak két út van, középút nincsen. Nincsen kicsi hazugság és nagy hazugság, mint ahogy kicsi igazság és nagy igazság sincsen. Csak igazság van és hazugság.

Ezt még a balga, sors-verte Wass Albert testvérünk is beismerte egyik regényében, amikor arról ír, hogy ha a jó és a rossz egymással harcol, teljesen biztos, hogy a jó győzelmet arat a gonosz felett. Viszont amikor a rossz és a jóságban ki nem teljesedett, de jóra hajlamos felek küzdenek egymással, a rossz lesz az, aki győzelmet arat a “félig jó” felett ezáltal esélyt kínálva annak, hogy színt valljon, és eldöntse, hogy hova szeretne tartozni.

Krisztus azért jelenthette ki oly magabiztosan, hogy ő az út, az igazság és az élet, mert ő élete árán is felvállalta, hogy nem köt kompromisszumot a világ szellemével. Ezért dicsőítette meg őt a Teremtő azzal, hogy csodákat tett az ő jelenlétében, és feltámasztotta őt a halálból. Ezért vált ő a megütközés kövévé, melybe minden egyes igazságkereső ember beleütközik, hogy lehulljon róla minden maradék hamisság. Krisztus gyakorlatilag nem más, mint a mi tökéletes lelkiismeretünk, mellyel ha nem tudtunk békét kötni, nem láthatjuk meg a mennyek országát. Lehet, hogy vannak emberek, akik soha nem hallották ezt a nevet, és mégis eljutnak Isten arcának megismerésére, de abban biztos vagyok, hogy az ilyen személynek nem tudnék semmi olyant mondani Jézus beszédeiből, ami ellenszenvet ébreszthetne benne, mert ő talán a szüleinek, a közösségének az életkörülményeinek, családi örökségének köszönhetően olyan jellemet örökölt és formált, mely nem kerül összetűzésbe a megütközés kövével. Egyébként Krisztus maga is kijelentette, hogy nem az egészséges embernek van szüksége orvosra, hanem a betegnek, és ő nem az igazakért jött a világra, hanem a bűnösökért, kik elméjét és lelkét megfertőzte, lezüllesztette a világ szelleme.

Sokan azt hiszik, hogy Krisztus és a többi megvilágosult mester ugyanazt tanították, és hogy valójában Krisztus is egy Buddha volt. Erről a kijelentésről, akiknek volt alkalmuk betekintést nyerni mindkét szellemiségbe, tudják, hogy hamis. Azok számára, akiknek Isten kegyelméből volt lehetőségük megismerkedni azzal a tisztasággal, melyet Ő hozott a Földre, egyértelmű, hogy az emberi agy által elképzelt jóság, a humanizmus, és a jótékonyság senkit nem tud megszabadítani a világ hiábavalóságától, a lélek rabságától. Egy soron következő bejegyzésben részletesen is kitérek erre a témára, a Buddha és a Krisztus közötti lényeges különbségekre, melyeket ha nem ismerünk meg, mi is könnyen abba a tévedésbe eshetünk, hogy Krisztus is csak egy volt a megannyi „megvilágosult tanító” közül, akik jó útra próbálták terelgetni az emberiséget.

Azt, hogy mennyire igaz az, hogy csak két út van, és középút nincsen, egy egyszerű példával tudnánk szemléltetni:

Képzeljünk el egy színháztermet, melyben a nézőtér a világ, és a színpad maga a Tökéletesség, a mennyei létállapot, a Mindenható Isten birodalma.
A nézőtér és a színpad között 100 darab fekete függöny helyezkedik el egymás mögött. Ha a száz függönyből kilencvenkilencet elhúznak, de a századikat nem húzzák el, a nézőtérről még ugyanúgy nem fog látszani a színpad, mintha egyiket sem húzták volna el.
Ez ránk nézve azt jelenti, hogy ha életünk végéig a Krisztus jelleme és az Isten ereje által meg nem szabadulunk minden egyes tulajdonságtól, minden egyes függönytől, mely elválaszt bennünket a Tökéletességtől, nem láthat igazi békességet a szívünk.

A kereszténység azt mondja, hogy Jézus nevében, az ő vérében és az ő keresztjében van az üdvösség, ezzel az ő személyének bálványozásába taszítva emberek millióit. Viszont ezt az állítást Jézus maga több alkalommal is cáfolja, amikor határozottan kijelenti, hogy az Ő BESZÉDEINEK megismerésében és megcselekvésében rejlik a lélek szabadulása. Azt mondja nekünk, hogy ha megismerjük, és megtartjuk az ő beszédeit, a Mindenható Isten elküldi számunkra a segítőt, a vigasztalót, a „pártfogót”, az igazság ama lelkét, mely megtanít mindenre, és eszünkbe juttatja az ő szavait. ( Mt 24:35, Jn 8:51, Jn 12:44-50, Jn 14:15-17, Jn 14:23, Jn 14:26)

Ez azt jelenti, hogy csak azok számára jelenti ki Teremtőnk az igazságot, akik a megismerés őszinte szándékával, az igazság iránti vágy által indítva megismerték, és gyakorlatba ültették Krisztus tanításait, és meggyőződésükké vált, hogy Ő valóban Isten szeretetének és bölcsességének tökéletes megtestesülése. Akik inkább hisznek annak a világméreteket öltő propagandának, hogy az evangélium hazugság, mert sokszor át volt írva, nyilván nehezebben jutnak el addig a pontig, hogy kezükbe vegyék az írást, megismerjék, és megcselekedjék az ő beszédeit, hogy megtapasztalhassák Isten jelenlétét és munkálkodását életükben. Mindazonáltal én őszintén bízok a Gondviselő bölcsességében és erejében, kinek útjait emberi gondolkodással képtelenség kifürkészni. Tapasztalataim szerint neki megvannak a módszerei, hogy a legkeményebb szíveket is meglágyítsa annak érdekében, hogy el tudják engedni az évezredes hazugságokat, és be tudják fogadni azt az igazságot, melyben élet van. Egyetlen valós probléma a szabad akarat, melyet azért adott, hogy szabadon dönthessünk arról, hogy meg szeretnénk-e ismerni őt, vagy sem. Az ember, tehát, dönthet úgy, hogy megtagadja, elutasítja őt, és figyelmen kívül hagyja az ő hívásait, útjelzéseit. Ez esetben teljesen logikus a következmény: ahogy egyetlen test sem élhet, mely elutasítja a fizikai táplálékot, úgy egyetlen lélek sem maradhat életben, mely elutasítja azt a lelki táplálékot, mely közvetlen az élet forrása, a Teremtő Isten által adatik.
Vannak emberek, kik úgy logikáznak, hogy majd az utolsó percen ráér a lelki táplálékot magunkhoz venni. Sőt, vannak olyanok is, kik azt gondolják, hogy a feltétel nélküli szeretet halálunk után akaratunk ellenére visszaröppent bennünket a Tökéletesség állapotába. Viszont, kinek szeme van, látja, hogy ez az okoskodás, még az egyszerű emberi logika talaján is elbukik. Az a sportoló, ki edzés, felkészülés nélkül megy el a versenyre, nagy valószínűséggel azon kívül, hogy veszíteni fog, még súlyos fizikai sérüléseket is okozhat magának. Ugyanilyen nagy a valószínűsége annak, hogy az a lélek, mely a fizikai dimenzióban nem járta az átformálódás útját, a test halála után hirtelen, nem fog tudni elszakadni minden hazugságtól, ekképp világi kötelékeitől sem.
Kedves olvasó, bármennyire is furán hangzik, két út van csupán, és középút nincsen. Van egy széles út, melyen a tömegek járnak, és mely a pusztulásba visz. És van egy keskeny ösvény, melyet csak kevesen találnak meg, mely életre visz. Sokan ezen a ponton azzal tromfolhatnak, hogy badarság, amit írok, mert Isten a feltétel nélküli szeretet. Ezért következzen egy néhány szó…

…A feltétel nélküli szeretetről:
Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „feltétel nélküli szeretet” fogalmáról, mellyel sokan becsapják magukat, egy későbbi írásban fogok szólni. Addig elöljáróban csak annyit, hogy a feltétel nélküli szeretet egyetlen feltétele az, hogy a szabad akarattal rendelkező ember nem utasítja azt el. Ha szívét bekeményítve, téveszmék által vezérelve elutasítja Isten éltető szeretetét, teljesen logikus, hogy nem etetheti őt a szer, és meghal.
Képzeljünk el egy patakocskát, melyben vidáman csorgadozik az életet adó nedű, melynek útját szegi egy szikladarab. Mivel a szikladarab nagy és kemény, a víz kikerüli őt, elfolyik mellette. Isten kegyelme és szeretete a patak hűs, életet adó vize. A kemény szikladarab, a világ által megkeményített emberi szív, melybe sem a kegyelem sem a szeretet nem tud behatolni, ezért kikerüli azt. Ahogy a kőszikla szilárdságával és mozdíthatatlanságával feltételt szab a tisztulást hozó víz útjának, úgy a világ által bekeményített szív is feltételt szab Isten feltétel nélküli kegyelmének és szeretetének.
Most képzeljünk el a patakban a szikladarab helyett egy puha szivacsot, mely ugyanúgy a víz útjában áll, mint a kőszikla, azzal a különbséggel, hogy ő magába szívja a vizet, majd tovább engedi azt. Ekképp a víz őt folyton mossa és tisztítja egész addig a pontig, míg teljesen egyé nem válik vele. A patakban lévő szivacs az az emberi szív, melyet a Krisztus ereje, szeretete és bölcsessége átformált, alkalmassá tett arra, hogy minden pillanatban be tudja fogadja Isten kegyelmét és szeretetét, és minden pillanatban tovább tudja engedni, meg tudja osztani azt ott, ahol arra szükség van. Azt hiszem, hogy teljesen logikus, hogy az a szív, mely bezárja kapuit az életet adó szer előtt, előbb vagy utóbb életét veszti. Isten feltétel nélküli kegyelme és szeretete őt is meglátogatja, de ha zárt ajtókra talál, nem tehet mást, minthogy kikerüli, és továbbmegy. Krisztus, emberi jellemet átformáló, tanításai képesek megnyitni a bezárt szíveket, hogy beáramoljon Isten életet adó szere, kegyelme.
Ezért Ő valóban az út, az igazság és az élet, de nem a kötelező út, nem a kötelező igazság, és nem a kötelező élet, hanem a szabadon választható lehetőség az igazság megismerésére, a lélek szabadulására, az életre. Te pedig, kedves olvasó, egy szabad akarattal rendelkező ember vagy, ki szabadon dönthet arról, hogy az élet, vagy a pusztulás útját választja.
Isten rá a tanú, hogy ezek a sorok az élet szabadon választható/elutasítható lehetőségét kínálták fel számodra. A döntés joga a te kezedben van.

A SZÍVLÁGYÍTÓ

 

Legújabb videók:

Categories: Minden | Hozzászólás

Történetek az őszinteségről

Hazugságaim börtönében csak arra tudok gondolni, hogy szeretem az őszinteséget, és vágyom rá.
Tisztelem azokat, akik még ha nem is látják helyesen a dolgokat, felvállalják azt, és döntenek sokszor a hamisság mellett…
Azt látom, hogy az ilyenek, mivel megtagadták a lagymatag közép-langyost, esélyt kapnak rá, hogy eljussanak a hamisság leleplezésére, ekképp a megigazulásra is.

Ezek szerint ebben a világban csupán két típusú embernek van esélye a megigazulásra: a “rossznak” és a “jónak”. Azok, akik a képzeletbeli langyos arany középutat választják, nem juthatnak el a lélek szabadulására, mert nem mernek dönteni, és döntéseik szerint cselekedni, hogy majd learathassák és megkóstolhassák döntéseik keserű ill. édes gyümölcseit.

Három példával szemléltetném ezt a kis elmélkedést:
1. Egy lány, ki igencsak gyakran bulizott, nyíltan felvállalta, hogy ő abban hisz, hogy az embert a buli teszi boldoggá. Minden alkalommal közvetítette a facebookon az irigylésre méltó, jókedvű táncikálásokat.
Aki látta, nem gondolhatott másra, mint arra, hogy jól felvitte Isten a dolgát, hogy folyton csak bulizik. Én is megkérdeztem magamtól, hogy vajon hova viszi őt ez az intenzív partizás.
Teltek múltak a bulik, és egyszer látom, hogy a lány megint élő közvetítést ad. Ezúttal a kórházból.
Mivelhogy a rosszban is felvállalta, megmutatta magát, nagy tanulságul szolgált azok számára, kik nem zsebre dugott szemekkel követték a jelenséget.

2. Egy fiatal srác jobb híján azzal szerzett örömöt magának, hogy miközben autójával száguldozott, folyton fényképezte a sebességmérőt és megosztotta az újabbnál újabb rekordokat a facebookon, ezzel arra bátorítva a lájkoló közönséget, hogy ők is vezessenek “bátrabban”. Mivelhogy az Élet Rendje folyton gondoskodik róla, hogy lehetőleg ne kapjunk hamis visszaigazolásokat, ne jussunk hamis konklúziókra, a száguldó srác halálos balesetet szenvedett. Ezáltal, kik őt lájkjakkal arra bátorították, hogy ne hagyja abba a száguldozást, esélyt kapták rá, hogy megértsék: nem helyes dolog a sors kísértése, és a sors kísértésével való hivalkodás. A Tanfolyam ára sajnos egy fiatal srác élete volt, melynek elvesztésében a lájkoló közönség is nagyon fontos szerepet játszott.

3. Christopher McCandless, ki a szülei és a társadalom gyarlósága miatt elhagyta a társadalmat és az alaszkai vadonban keresett menedéket, értelmetlen halála előtt belátta, hogy a boldogságnak csak úgy van értelme, ha megoszthatjuk valakivel. Sajnos ez a nagyon fontos lecke is egy fiatalember életébe került.

Egyetlen “haszna” a fenti történeteknek az volt, hogy mivel ezek a fiatalok őszintén “felvállalták”, megmutatták tévedéseiket is, akik őket látták, tanulhattak drámáikból.
Fontos eldöntenünk, hogy balra megyünk, vagy jobbra. Ugyanis, ha balra van az igazság, és balra indultunk, megtaláljuk azt. Ha jobbra indultunk, előbb vagy utóbb találkozni fogunk hazugságaink keserű gyümölcseivel, és az Örökkévaló segedelmével talán még megfordulhatunk, elindulhatunk az ellenkező irányba, hol megtaláljuk lelkünk szabadulását.

Egyetlen barátom szavaival fejezném be ezt a gondolatsort, ki a Jelenések könyvében a következőket mondja:
“Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jelenések 3:15-16)

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

Elérhető-e meditációval a lelki béke?

Categories: Minden | Hozzászólás

Hol az igazság?


HOL AZ IGAZSÁG?

Egyetlen barátom szerint az igazság

nem a könyvekben, és nem is a könnyekben,
nem a tanítóknál, és nem is a tanultaknál,
nem a bölcseknél, és nem is a szerelmeseknél,
nem az óvodában, de nem is az iskolában,
nem a latroknál, de nem is a gazdagoknál,
nem a szegényeknél, de nem is a hatalmasoknál,
nem a Bibliában, és nem is a Védákban,
nem a NASA-nál, és nem is a Vatikánnál,
nem Indiában, és nem Európában,
nem a jógában, de nem is a szavazók jogában,
nem Ázsiában, semmikképp Amerikában,
nem a mestereknél, és nem a mesterkéltnél,
nem a dokumentumfilmekben, de nem is a rímekben,
nem a papoknál, de nem is a papolóknál,
nem a meditációban, de nem is a vak-ációban,
nem a házastársban, de nem is a társasházban,
nem a szeretőben, de nem is a szerelőben,
nem a mantrában, de nem is a hosszú imában…
sokkal inkább a belső szobában

VAN,

de főképp ott, ahol ketten vagy hárman,
de nem háromszázan,
együtt vannak az igazság megismerésének
őszinte szándékával,
a lélek szabadságának
igaz táplálékával.

Mondhatnád, hogy csak hiszem, hogy így van.
Válaszkép azt dalolnám: nem kell hinnem;
Jártam-keltem, láttam-tettem:
Tapasztaltam.

P.S.
Ez sem az igazság, de rámutat, bizonyságot tesz róla:
Kinek füle van, látja, ha szeme van, hallja!
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

LEGÚJABB VIDEÓ MAGYAR SZINKRONNAL:

Categories: Minden | Hozzászólás

A hármas alap – Miért apad el a megértés?


A szellemi növekedés három nagyon fontos tényezőtől függ:

1: MEGISMERÉS
2: MEGÉRTÉS
3: MEGCSELEKVÉS

A harmadik tényező még több megismerést, még több megértést szül, ami újabb cselekedetekhez, azáltal pedig állandó, soha véget nem érő megújuláshoz, növekedéshez vezet.

“Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;
És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” – mondja a mester.
Na de hogyan ismerhetné meg valaki az ő beszédeit?
Egyáltalán milyen beszédekről van szó? Lehet, csak hazugság az egész. Lehet, hogy nem is működik. Viszont lehet, hogy igaz, és tényleg élet van benne.
Bárki kipróbálhatja.
Nem szükséges hozzá vallás. Nincs szükség sem prédikátorokra, sem tanítókra, sem spirituális tekintélyekre, sem felemelkedett, megvilágosodott gurukra, mesterekre. Csupán igazságot szerető, azzal ismerkedő, azt cselekvő embertársakra, testvérekre, akik olyan szerepet töltenek be egymás életében, mint a test különböző részei a test tökéletes működésében.
…Mert mit láthatna a szem, ha nem lenne láb, mely elhordozhatja őt oda, ahol a látvány van? És mit érne a szem által meglátott látvány, ha azt az agy nem helyezné be a megfelelő helyre az élet puzzle-ében?

Sokan azt tapasztalják, hogy elapadt a megismerés, nem jön már a megértés. Lehet, hogy megfeledkeztek a megismert és megértett dolgok megcselekvéséről, megmutatásáról, továbbadásáról, mely révén az Örökkévaló kegyelme, az isteni szer, tovább áramolhatna, másokat is felébreszthetne, megtisztíthatna, újjászülhetne?

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

 

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

GYERMEK – AZ UTOLSÓ MENTSVÁR


Az élet szerzőjének kegyelméből arra ébredezgetek, hogy az embernek azért kellenek utódok, mert korábban, önigazultságának, vakságának köszönhetően nem tudott eljutni az élet rendjének megismerésére.
Az utódok nemzése sokszor az utolsó mentsvár a bekeményedett felnőtt számára. A gyermekek durván szembesítik őt hazugságaival, azok gyümölcseivel. Ha kellőképpen megtörik szellemi vaksága és világi eszméi börtönében, a kisdedekre átruházott szenvedés és fájdalom képei a megigazulás felé terelhetik őt.

Ekképp, mialatt a felnőtt újra az igazság befogadására alkalmas gyermekké formálódik, a gyermek veszít gyermetegségéből, és bekeményedik. Ezt a keménységet sok esetben csak egy újabb szülött képes feloldozni saját lágyságának, gyermetegségének rovására. Ily módon véget nem érő a körforgás, mely elszakítva az Örökkévalótól, a hiábavaló ismétlődések kerekében tartja az embert.
Azon személyek, akiknek nem lehet részük gyermekáldásban, más eszközök révén “kell” megtörjenek. Lehet ez börtön, betegség, vagy bármilyen más testi rabság.
Rosszabb esetben: gyermek + betegség + börtön.

Viszont a lélek szempontjából sokkalta jobb elszenvedni a fizikai rabság bármilyen formáját, mint teljesen elveszíteni, eljellemteleníteni a lelket, maradandó károkat okozva benne.

LEGÚJABB VIDEÓ:

Categories: Minden | Hozzászólás

A Biblia csodái Jézus beszédei alapján

Kik olvassák az idők jeleit, tisztában vannak vele, hogy az utolsó időkben élünk. Már történik, amit Krisztus megjövendölt: Egyre többen jönnek (még az ő nevében is), kik nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elkápráztassák, és megtévesszék az embereket. Ez a videó kiválóan szemlélteti Krisztus beszédei alapján, hogy mi volt a csodák szerepe, lényege, és indíttatása, melyeket Krisztus és az ő követői cselekedtek az akkori időkben. Úgy gondoltam, fontos lenne megismerni a csodák mesterének személyes véleményét is annak érdekében, hogy különbséget tudjunk tenni a megtévesztés szándékával, és az Ő szeretetével és erejével végrehajtott csodák között. A film szerzője nagyon szépen rámutat azokra a fontos elemekre, melyek nem kerülhetik el figyelmünket, ha el szeretnénk igazodni, az egyre jobban szaporodó csodák és szemfényvesztések világában. Sok sikert kívánok minden kedves igazságszerető embertársamnak!

Categories: Minden | Hozzászólás

Oroszlánkirály keresztelő és az áldás


– Ki adhat áldást? Kinek? –

Jössz játszani?
Leszel egy pár percig Isten az én kedvemért?

Én, az ember szeretnék nagy lenni. És ezzel egyetlen baj sincs mindaddig, amíg nem a saját, beprogramozott fejem szerint tenném azt.

A nagyság részét képezheti az is, hogy kijelentem, hogy áldást adok rád, vagy a te gyermekedre. És ezzel sincs semmi baj mindaddig, amíg tudom biztosra, hogy van, amiből adjam, és fel vagyok rá hatalmazva, hogy áldásokat osztogassak embertársaimnak.

Arról, hogy ki adhat áldást, és kinek, később fogok szólni. Előbb azonban kitérnék egy egyre nagyobb népszerűségnek örvendő jelenségre, mely nem biztos, hogy épp annyira ártalmatlan, mint amilyennek tűnik.

A GYERMEK KERESZTELÉS

Egyre többen ébrednek rá arra a szomorú tényre, hogy a Vatikán központú, egyháznak nevezett multi önkényesen és illegitim módon keresztelgeti a megtévesztett emberek újszülöttjeit. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy az írásban, melyre állításuk szerint a dogmáikat alapozzák, egyetlen szó sincs a gyermekek megkereszteléséről. Ennek ellenére mégis, mint szentséget emlegetik azt, és szinte kötelezik híveiket gyermekeik megkeresztelésére, a vatikáni zsidó-keresztény bélyegnek gyermekükre való égetésére.

Na de miért ilyen szigorúak ezek a gondolatok? Hisz csupán egy ártalmatlannak tűnő szokásról van szó, melynek során a gyermek számára kijelölik a keresztszülőket, elfogyasztják az ünnepi ebédet és a gondokat elfeledtető szokásos alkohol adagot.

Törekedjünk a józanságra és a következetességre, hogy ne mondhassa senki, hogy csupán egy rögeszméről van szó ebben az írásban!

A saját és embertársaink életét szemlélve könnyen arra a felfedezésre juthatunk, hogy a gyermek akaratán kívül átveszi a szülő fizikai és szellemi adottságait, korlátait. Ha az apukának hajlama volt a fej szőrzetének kóros elvesztésére, minden bizonnyal a gyermek is örökli ezt a tulajdonságot. Ugyanígy, ha az anyuka hajlamos volt a kóros zsírpárna növesztésre, nagy a valószínűsége annak, hogy a gyermek is örökli ezt a kényelmetlen és igencsak hátrányos tulajdonságot.

És ugyanígy történik a szellemi és jellembeli vonásokkal is. Ha az apuka makacs volt, kicsi az esély rá, hogy kisfia ne legyen az. Ha az anyuka megtagadva női mivoltát férfi szokásokra, azáltal a férfiakkal való versengésre törekszik, nagyon is elképzelhető, hogy előbb vagy utóbb a kislánya is magára ölti ezeket a sok időn keresztül látott, női mivoltára veszélyt jelentő szokásokat.
Tehát tagadhatatlan, hogy a szülő, legtöbbször tudatlanul, rányomja szellemi szegénysége és betegségei bélyegét gyermekére.

Ha az anyuka és apuka magára vette a vatikáni bélyeget, és gyermeknemzés előtt nem tagadta azt meg, legtöbbször a társadalmi nyomás hatására, ráégeti ezt a bélyeget a gyermekére is. Ezen beavatási rítus súlyát, természetesen csak az könnyítheti, ha a szülők jól megmagyarázzák maguknak, hogy abban semmi rossz nincs, ha a gyermek meg van keresztelve.

Mint tudjuk, nem a keresztelési procedúrával van a “baj”, hanem azzal a szellemi lenyomattal, azokkal a társadalmi kódokkal, sémákkal, szabványokkal, amelyek társulnak a keresztelés és a kereszténység fogalmakhoz, melyeket a gyermek kereszteléskor önkéntelenül, akaratán kívül vesz magára. Ennek igazi súlya csak akkor válik teljesen nyilvánvalóvá, amikor felcseperedik, elkezd keresgélni, megértéseket, felismeréseket szerezni, és úgy dönt, hogy nincs neki szüksége erre a bélyegre. Meggyőződésem, hogy kemény legény vagy leány kell legyen, aki nyíltan fel meri vállalni, hogy szabad akaratából ezt a bélyeget visszautasítja, akár még felnőtt korában is.

Nyilván, ha az egykori keresztelő egy teljesen ártalmatlan dolog lett volna, legfeljebb csak az történhetne, hogy a szülők és a rokonok megértően tudomásul veszik a gyermek döntését, és arra bátorítják őt, hogy megtalálja az életben azt, ami őt igazán boldoggá teszi. De, sajnos, nem ez történik. Legtöbbször jönnek az érzelmi zsarolások, a fenyegetőzések, a “családból” való kitagadások és társai. És csak ezáltal derülhet ki, hogy a keresztelő nem is olyan ártalmatlan semmiség, mint gondoltuk, és hogy a keresztelőnek nevezett megbélyegzőhöz olyan szellemi lenyomatok társultak, melyek egy életre szóló csomagot helyeztek az újszülött hátára. Aki ezt nem hiszi, próbálja ki: töröltesse nevét a kereszténység nagy könyvéből, és azt nyilvánosan vállalja is fel szerettei, barátai, ismerősei előtt.

Vannak fiatal szülők, kik eljutnak addig a pontig, hol rájönnek, hogy hazugságba lettek belekeresztelve, de arra már nincs erejük és bátorságuk, hogy a család és a közösség előtt nyíltan felvállalják azt. Ezért egy kicsit modernizálnak a dolgon, és másfajta, egy kicsivel korszerűbb, vagányabb keresztelőt tartanak, hogy elhitessék magukkal, hogy ők “kiszálltak a rendszerből”. A valóságban persze semmiféle kiszállás nem történt, mert nem jutottak el arra a szellemi és lelki érettségre, mely révén bátran felvállalnák, hogy ők ezt a babonával és istenfélelemmel megspékelt szokást semmilyen szín alatt nem támogatják. És mivelhogy csak hitték, hogy kiszálltak belőle, de valójában nem történt meg a szellemi kötelékek feloldozása, a gyermeküket is beleveszik valami hasonló csapdába, ezáltal sokszor egy életre szóló bélyeget sütve rájuk. Így tornásszák át magukat sokan a cseberből a vederbe.

Persze ezért nem neheztelhetek egyetlen embertársamra sem, mert ahogy én is, ők is tudatlanságból cselekszik az “istenkáromlást”.

A legdivatosabb új módi keresztelő, az Oroszlánkirály rajzfilmben népszerűsített keresztelő, mely némiképp hasonlít a hagyományos verzióhoz:

Vízzel meglocsolják gyermekeiket, majd felmutatják őket a napnak, az égnek, a földnek és a levegőnek. Ez valami olyasmit szimbolizálhat, hogy a gyermeket megmutatják a négy elemnek, ezzel kijelentve, hogy ő hozzájuk tartozik, más szóval e-világi.

Ezek után teljesen természetessé válik, hogy az ember, ki ezzel a pogány beavatással kezdte életét, nehezen tud majd elszakadni földi állapotától, és nehezebben jut el a megboldogulás, az üdvösség állapotába.

Azt, hogy miért istenkáromlás ez, most csak nagyon röviden és tömören próbálom kifejteni. Ha egy picit is ismerjük az ószövetséget, tudjuk, hogy a Teremtő mindig figyelmeztette az embereket, hogy ha a teremtett dolgok előtt tisztelegnek (nap, hold, csillagok, föld(-anya), víz, levegő, emberek és állatok faragott képei), az bálványimádás. Félreértés ne essék! Én magam is hálás vagyok a nap sugaraiért, a holdért, a földért, a vízért és a levegőért, de amióta tudom, hogy én nem a test vagyok, azóta nem tehetem meg, hogy egyiptomi, vagy akár magyar-néphagyomány, nap és hold istenekhez fohászkodom, mert nem belőlük lettem, nem általuk teremtettem.

A nap azért teremtetett, hogy melegítsen, világosságot adjon. A föld azért, hogy eledelt teremjen. A víz azért, hogy szomjunkat oltsa. A levegő pedig azért, hogy az égéshez szükséges oxigént beszívhassuk. Ennyi. Viszont azzal, hogy emberként, lelki lényként a naptól, a levegőtől, a földtől és a víztől várom a megváltásomat, nem épp azt fejezem-e ki, hogy megtagadom a Lelket, a Teremtő Istent, mely életet lehelt az anyagba? És nem azt közlöm-e a Mindenhatóval, hogy én köszönöm szépen, itt is jól vagyok; nem szeretném megismerni az isteni lélek tökéletes birodalmát? És az újszülött gyermekemet a napnak, a földanyának, a levegőnek és a víznek mutogatom, ahelyett, hogy alázattal a Teremtő Istenhez fohászkodnék áldásért, hogy ha már nem tudtam a zacskóban tartani, segítsen neki is majd megszabadulni az anyag börtönéből. Ezzel a pogány, földhözragadt szertartással közlöm az ég és a föld teremtőjével, hogy azt akarom, hogy a gyermekem teljes mértékben azonosuljon az anyaggal, kerüljön be teljesen annak rabságába, szenvedjen, túrja a földet élete végéig, a nap istenek előtt tisztelegjen, majd félelmek és fájdalmak között sorvadjon ki a világból, mint mindenki, aki elhagyja a fizikai létsíkot, de nem tudja, hogy az ő igazi otthona nem ott van, ahol hetven éven keresztül időzött, tékozolt.

És még csodálkozok is majd, hogy a gyermek anyagias, és egyáltalán nem érdeklik őt a lélek dolgai. Mi ez, ha nem a teljes tudathasadás állapota?

Viszont mivelhogy van sejtésem róla, hogy van egy olyan isten is, ki a napot, a levegőt, a vizet és a földet teremtette, őt is bevonom a saját, világi játszmámba, azt kérvén tőle, hogy adja áldását a gyermekemre, hogy sikeres legyen az életben. Persze ezen a ponton sem tudok nem arra gondolni, hogy lehetőleg legyen egészséges, ne nélkülözzön, az anyagiakban bővölködjön, és lehetőleg mindene meglegyen. És talán eszembe sem jut arra is kérni az áldást, hogy egy szép napon felébredhessen, megtudhassa, hogy ki ő valójában, és hol van az ő igazi otthona.

Itt talán át is térhetünk a másik fontos, keresztelővel kapcsolatos kérdésre: az áldásra.

KI KÉRHET, KI ADHAT ÁLDÁST?

Ezt a témát, mivelhogy már eddig is túl szaporítottam a szót, igyekszem rövidebbre szabni, mint az előzőt. Ezért egy egyszerű játékot mutatnék be butaságunk szemléltetésére:

Képzeld el, hogy te vagy a Teremtő Isten. Én pedig a gyermeked, a teremtményed.

Minduntalan eszembe jutsz, amikor szükségem van valami földi jóra, és eléd járulok a következő szavakkal: Istenem, kérlek add áldásodat a párkapcsolatomra, az autóvásárlásra, a lakásfelújításra, a pityókaszedésre, az új lakás vásárlására, a munkahelyemre, a fizetésemre, az egészségemre…. egy szóval: az alvásomra! Áldjál meg Istenem, mert én sosem szeretnék ebből az álomból felébredni. Ezért kérlek, adj meg nekem mindent, ami alvó állapotban tart engem!

Folyton odajövök hozzád és kérek tőled valamit, mint egy koldus. És sosem telek be a az adományokkal. De egyszer az életben nem fordulok hozzád azzal a kéréssel, hogy meg szeretnélek ismerni. Te könyökölsz magányosan a szobádban, és várod, hogy mikor jövök hozzád egy újabb megrendeléssel, amiért hajlandó vagyok perselypénzt adni, rózsafüzért morzsolgatni és egy kis jóságot is eljátszani.

Mit tennél te az Ő helyében, pajtás?

Tudtomra adod, hogy örök életre teremtettél. Elmondod, hogy ha megismerem a te elképzelésedet, azáltal az örök lét hogyanját ismerem meg. Sőt, annak módját is közlöd velem, hogy miképp juthatok el földi életem végére úgy, hogy megboldoguljak, hogy életem legboldogabb, legkatartikusabb pillanata a küszöb átlépése legyen. És én ezt az egyik fülemen beengedem, a másikon meg ki. Úgy teszek, mintha soha nem is hallottam volna róla, hogy te hosszú időn keresztül próbáltad nekem elmondani, hogy amiben vagyok, az nem a teljesség, nem az az állapot, melyet te elképzeltél számomra, hanem egy elbukott, besötétedett hely, melynek mozgatórugói a félelem, a szégyenérzet, a versenyszellem, a hatalomvágy és a tekintélyelvűségre épülő hazugságok.

Ezért amikor újból megkereslek, megint egy olyan kéréssel jövök hozzád, mely ehhez az elbukott, besűrűsödött, megtébolyodott állapothoz köt engem. És ismételten elmondom, hogy áldásodat szeretném a következő autómra, a következő lakásomra, a következő csajomra és a gyermekemre, hogy a nap, a levegő, a víz és a föld imádatában, annak rabságában élje életét.

Mit tennél, pajtás, Isten helyében?

Egy idő után lehet, hogy te mondod nekem, hogy legyen meg a te akaratod. Ha neked új kocsi kell, szenzáció, új lakás, új kalandok, új ízek, új kényelem az örök élet, az örök megújulás lehetősége helyett, hát legyen. És utamra engedsz. Talán erre mondja a mester, hogy az ilyenek, már megkapták, elvették jutalmukat. Ettek ittak, szaporodtak, kocsikáztak, voltak diszkóban, állatkertben és vidámparkban. Betegeskedtek, versenyeztek, háborúztak, vesztettek és győztek… Mit kezdhetnél te velük, ha ők ennyivel is beérik?

Ugyanazt ismétlik minden órában, minden nap, minden héten, minden hónapban és minden évben. És az ajándékba kapott igazságokat elutasítva olyan tanítókat fogadnak maguknak pénzért, akik ha szükség, tudományosan is alátámasztják, hogy a mókuskerékben az igazság, igazi élet!

Te döntsd el, testvér! Te mondd meg, hogy meddig kérhetnék áldást tőled, azok után, hogy eszem ágában sincs megismerni téged, azt, akitől az áldásomat kérem.

Kétezer évvel ezelőtt „megnyílt az ég”, és a következő szózat hallatszott: ez az én amaz szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm! Őt kövessétek!

Hát ez igazán nem szép tőled! Őt bezzeg megdicsérted két évezreddel ezelőtt, és megadtál neki mindent. Azt, hogy a beteget meggyógyítsa, a halottat feltámassza, hogy kenyeret szaporítson. Mindennel elhalmoztad őt. Engem pedig egy euró kettes autó megvásárlásban sem segítenél.

Hogy is van ez, fater?

És te azt mondod erre, hogy úgy, drága gyermekem, hogy Ő, akinek mindent odaadtam, lemondott mindenről, mert bízott bennem. Bízott abban, hogy, amit tőlem kap, az minden földi jónál értékesebb. Kijelentette, hogy leteszi az életét, hogy újra felvehesse azt. Láttam, hogy mivel legyőzte a világ urának hazugságait, nem fog a fejébe szállni a dicsőség. Ezért megdicsőítettem őt, és mindent megadtam neki, a halál és az élet feletti hatalmat beleértve. Ekképp, akire ő áldást mondott, az áldás is volt: azon nyomban meggyógyult a beteg, feltámadt a halott, megszabadult a holdkóros az őt fogva tartó hazug szellemektől, szellemiségektől. Mindezt azért, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki számára, hogy mit jelent, ha valaki mindenek felett az igazságot éhezi és szomjúhozza, és bízik benne, hogy azon kívül minden más megadatik, amire szükség van.

Azt mondod nekem, hogy téged senki nem látott, mert a lebutított, besűrűsödött testben, senki sem bírná meg a te jelenlétedet. De őt elküldted, hogy aki őt látja, annak legyen fogalma róla, hogy ki vagy te, mi a te elképzelésed az életről, mi a te ajánlatod.

Azt mondod, hogy aki megismeri őt, és megcselekszi az ő beszédeit, annak folyamatosan adsz kijelentéseket, felismeréseket, bölcsességet és hatalmat, mellyel felvehetik a harcot a világ csalárdságával szemben. Ennek ellenére mindenki csodákat és jeleket vár tőled, épp úgy, mint kétezer évvel ezelőtt. Senki nem kíváncsi arra, hogy melyik az a jellem, az a tökéletes emberi természet, mely lehetővé tette fiad számára, hogy általa csodák történjenek.

Sőt, sokan arra vetemedtek, hogy bálványozzák őt, mintha egy mesebeli varázsló volna, ki oszt majd a varázserejéből azok számára, akik már nagyon sokat tapsoltak, énekeltek, hízelegtek neki.
Te arra is felhívtad figyelmünket, hogy a világ urával senki nem szállhat szembe saját, világi bölcsessége szerint, mert a világ bölcsessége a világ uráé. A világ ura pedig nem ajándékoz olyan eszközöket senkinek, mellyel bárki is legyőzheti őt. Ugyanis ha megtenné, saját birodalma ellen szállna harcba.
Megadtál minden eszközt arra, hogy megszerezzük a legértékesebb kincset. Mi mégis más eszközöket kérünk tőled, melyekkel vakságunkat, tudatlanságunkat és az abból származó betegségeinket, szellemi hiányosságainkat megőrizhetjük. Folyton áldást kérünk tőled, kit nem ismerünk, és eszünk ágában sincs megismerni.

A fenti gondolatok alapján, kedves olvasó, mit gondolsz, kitől jön az áldás a jólétre, az új autóra, az anyagi sikerre? A világi sikerekre ki osztogatja az áldást? Az ünnepelt sztárokat, emberbálványokat, példaképeket ki áldotta meg azzal az irdatlan nagy bőséggel és hírnévvel? Nem épp az, aki a világban akar tartani bennünket?

KI ADHAT ÁLDÁST?
Erre a kérdésre, úgy vélem, mindenki számára egyértelmű a válasz, aki a fenti sorokat nyitott szemmel olvasta.
Nyilvánvaló, hogy aki nem kapott égi áldást, az nem is nagyon osztogathat olyasmit. Aki nyilvánosan is meg nem tagadta az egyiket, hogyan kaphatna áldást a másiktól? Hogyan közvetíthetné az élet szerzőjének áldását embertársai felé, ha nem az égnek, hanem az anyagnak kötelezte el magát, és még mindig azt szolgálja? És ha mégis bátorkodna áldást adni valakire, egy újszülöttre, jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy milyen áldás az, kitől származik, melyet oly bőkezűen osztogat? Nem épp attól, akit még mindig nem tagadott meg, kinek még mindig a szolgálatában áll.

Egyetlen barátom a következőket mondta:
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak (a pénznek).”

Azt, hogy Ő honnan vette a bátorságot ezekre a kijelentésekre, mindenki megtudhatja, aki igazán kíváncsi, ha elolvassa azt a négy rövidke evangéliumot, melyek beszámolnak a Krisztus Jézus beszédeiről, és cselekedeteiről.

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

 

Categories: Minden | Hozzászólás

Jézus vére nem varázsital; Jézus keresztje nem varázspálca; Jézus neve nem varázsszó;

Jézus vére nem mosószer, nem tisztítószer,
és nem is varázsital!
Jézus keresztje nem varázspálca!
Jézus neve nem varázsszó!

Vasárnap közeledik. A bálványok imádatának ünnepe, amikor valamelyik Istenség állítólag elfáradt és leült pihenni. Gondoltam, rovok egy pár sort én is e szent alkalomból annak emlékeztetőéül, hogy a bálványok előtti tisztelgés nem visz senkit sem üdvösségre, és még csak meg sem világosít.
Bálványaink, kabaláink sokfélék lehetnek. Vannak, kik rózsafüzéreket morzsolgatnak, keresztyén szobrok/jelképek előtt előtt hajladoznak. Mások pedig keleti szimbólumokra és mantrákra izgulnak, miután egy kis időre abbahagyják a pénz utáni sóvárgást és szaladgálást. És csinálják ugyanazt, amit a vatikáni héber-keresztyénség, csak más köntösben, más formát adva ugyanannak a lényegnek/ lényegtelenségnek.
Ja és már szinte megfeledkeztem a modern másokról, a 21. század legbrutálisabb vallásának, a brit tudósok által propagált áltudománynak a híveiről; kik most körülbelül a discovery channel és a hozzá hasonló csatornákon keresztül fogyasztják a tekintélyelvűséggel durván megspékelt áltudományos közleményeket, melyek forgatókönyvét feltételezhetően a Szent NASA szent professzorai agyalták ki .
A bálványimádás lényege, ahogy buta emberként látom a dolgokat, nem más, mint amikor értelemmel rendelkező emberi lényként megtagadva az istenadta józan észt, a józan ítélőképességet, teremtett tárgyaktól, égitestektől (nap, hold, bolygók, csillagok, csillagképek), más élőlényektől, földi tekintélyektől és a legendák isteneitől várjuk a segítséget, a szebb jövő reménységét.
És ha ezt ekképp cselekedjük, természetesen elkerülhetetlenné válik, az ambícióval társuló butaságunk által megteremtett pokoli létállapot. Tehát a bálványok valójában a pokoli lét- és lelkiállapotba biztosítanak számunkra belépőt. Még véletlenül sem a lelki békének állapotába.

A bálványimádás legalattomosabb formája az, melyet az általunk ismert legnagyobb földi létező, a Krisztus Jézus nevére építettek fel az okkultista keresztyén írnokok, pápák, bíborosok, egyházi tekintélyek.
Jelenlegi megértésem szerint a Jézus imádat és bálványozás lényege az, hogy Jézust amolyan keleti misztikus-varázsló-vudu-sámán-superman-batman szuperhőssé teszik. És arról beszélnek, hogy Jézus vére megtisztít, és ha kimondod az ő nevét, akkor az ördög hirtelen lefossa magát. És ha előkapod a Jézus keresztjét, és ahhoz még társítod Szűz Mária nevét is, attól már a brit tudósok madárinfluenzáját is elkapja a sátán stb.
Általában a Jézus imádatával leplezett, államvallássá tett sátánizmus Jézus nevét, Jézus vérét, Jézus keresztjét úgy emlegeti, mint valami nagy varázserővel bíró misztikus eszközöket, melyekkel csak a felavatott és beavatott vallásos tekintélyek, pápák, bíborosok, püspökök, szent atyák, lelkipásztorok, hittérítők tudnak bánni.
Egyébként ugyanezt teszi az emberiség ősidők óta az egyiptomi, görög, római, magyar stb. néphagyomány-istenekkel, bálványokkal, faragott képekkel.
Ezzel az alattomos csellel alázzák és fosztják meg életerejüktől a tudatlanságban tartott, vallásos babonákkal táplált embereket. Persze ezen a ponton megint érdemes kihangsúlyozni, hogy az egyén gyávasága, bizalmatlansága, félelme, kényelme, függőségei, és az igazság iránti nemtörődömsége teszi lehetővé ezt számukra, és teremti meg az igényt a hazugságokra.
Így hát fontos ismételten kijelenteni, hogy sosem a vezetők, sosem a papok, sosem a money-pulátorok a főbűnösök, hanem az emberek, kik a kényelmük és az anyagi jólétük érdekében minden nap szembeköpik az igazságot, és a nevetség tárgyává teszik a mester azon tanításait, hogy az Istennel való kapcsolattartás a belső szobában kell megvalósuljon, nem a templomokban, és nem is a köztereken.

Na de miért veszélyesebb a Jézus imádat és Jézus bálványozás minden más bálványozásnál?
Azért, mert nagyon nagy valószínűséggel tényleg ő volt az a személy, aki a Teremtő tervét, az ő bölcsességét és erejét az emberek számára a legtökéletesebben megjelentette. És tanításainak lényegéről a legkönnyebben az ő bálványoztatásával az ő babonás imádtatásával lehet elterelni az emberek figyelmét.

Tehát, azok a prédikátorok és tanítók, akik Jézus nevét, az ő vérét és az ő keresztjét hangoztatják, nem tesznek mást, mint háttérbe szorítják a lényeget: az ő beszédeit, melyek megismerése, megértése és megcselekvése nélkül senkinek nem lesz sem örök élete, sem üdvössége, sem mennyországa sem megvilágosodása.
Az tehát, hogy valaki babonás istenfélelemben bálványozza az ő nevét, vérét, keresztjét, annak bizonyítéka, hogy az illető személy durván meg van vezetve, és fényévekre áll Krisztus beszédeinek ismeretétől, megértésétől, azok megcselekvésétől, ekképp a lelki szabadságtól is.

Az alap az, amit ő mondott:
BOLDOGOK AZOK, KIK ÉHEZIK ÉS SZOMJÚHOZZÁK AZ IGAZSÁGOT, MERT MEGELÉGÍTTETNEK, mert megtalálják az igazságot, és az szabaddá teszi őket.
Ekképp tehát, aki az igazság megismerésének őszinte vágyával olvassa az evangéliumokat, könnyen megérti, hogy miről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy aki fogyasztja az ő testét és az ő vérét, annak örök élete van. És azt is meglátja, hogy a luciferánus vatikáni kereszténység által milyen durván ki vannak forgatva az igazságot nem éhező és nem ismerő, vallásos babonákat követő tömegek számára az ő szavai.
Bárcsak ne úgy lenne, ahogy itt leírom, de balga szemeim úgy látják, hogy a mai kereszténység a sátánizmus legkifinomultabb formája, mert a legnagyobb nevet használja fel arra, hogy visszavigye az embereket azokba a pogány, babiloni szokásokba, melyek nem az igazság megismerésére szólítják őket, hanem az ellenkező irányba: a seolba, a seholba. 😦

Drága embertársam,
Jézus vére nem mosó-, mosogatószer,
és nem is varázsital!
Jézus keresztje nem varázspálca!
Jézus neve nem varázsszó!

Viszont az ő beszédeiben, ha megismerjük, megértjük és megcselekedjük őket, tényleg üdvösség van, igazi békesség, szabadulás és Isten jelenléte által való öröm. Ezért azokat keresd, azokkal ismerkedj, azokat cselekedd. És akkor a csoda tényleg a szívedbe költözik, mert megtapasztalod, hogy igaz azon kijelentése, hogy aki ismeri és cselekszi az ő beszédeit, azt a Gondviselő vezeti az úton, kijelentéseket, felismeréseket ad neki. Ezen felül meg bölcsességgel és erővel ruházza fel őt, mely ahhoz szükséges, hogy fel tudja venni a “harcot” a világot leuraló hazugságokkal, sötét erőkkel szemben. Ekképp egy napon majd ő is elmondhatja magáról, amit a Krisztus Jézus:
“Én meggyőztem a világot” (legyőztem a világot)

Károli Gáspár 1908-ban revideált fordítása:
http://www.biblia.hu/biblia_k/k_43_1.htm

Categories: Minden | 2 hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.