Mindenki öngyilkos, aki meghal

(szinte) MINDENKI ÖNGYILKOS, AKI MEGHAL

INTRO:

HA ÖSSZEKÖTÖM MAGAM / BOLDOGSÁGOM EGY VALAMIVEL VAGY EGY VALAKIVEL, HALDOKLOM.
HA NEM TESZEM, ÖRÖK ÉLETEM VAN, TELJES BŐSÉGBEN.

Minden az enyém, de semmit sem tarthatok meg.
Miért akarnék bármit is megtartani abból, ami mulandóságra van ítélve?
Miért is ítélném magam mulandóságra, ha az Élet szerzője nem ítélt engem mulandóságra?

Az állatok és a növények elpusztulnak, mert az a sorsuk. Velük ellentétben az ember tudatlanul, önszántából dobja el magától az életet azáltal, hogy szisztematikusan meghazudtolja önmagvát, ahonnét az életet létrehozó és azt megtartó hang szól hozzá. (Sajnos napjaink hangzavarában már az is nagy kihívás, hogy meg tudjuk különböztetni a lélek hangját az elmeprogramok kreálta hívásoktól és utasításoktól.)
Igencsak megrázó az a felismerés, hogy valójában mindenki öngyilkosságot követ el, ki meghal. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy az ember számára csak és kizárólag öngyilkosság révén lehetséges a halál az élet jelzéseinek sorozatos figyelmen kívül hagyása által.
Ezen a ponton természetesen bárki megkérdezhetné, hogy mi a helyzet a végzetes balesetekkel és az öregedéssel. A kérdés látszólag jogos, de meggyőződésem, hogy a legtöbb áldozat nagyon sok útjelző táblát hagyott figyelmen kívül, mielőtt a végzetes baleset bekövetkezett.
Az öregedést, melyről a legtöbben azt gondoltuk, hogy “természetes” része az élet rendjének, ebben a bejegyzésben nem szívesen részletezem. Most csak annyit mondanék róla, hogy ha az ember fokozott figyelmet fordítana arra, hogy külön tudja választani a lélek hangját a világ zajától, merné vállalni, hogy semmilyen körülmények között nem hazudtolja meg, és nem engedi a társadalmi elmeprogramozásnak, hogy elnyomja azt, egyszerűen képtelen lenne megöregedni, és meghalni. Viszont bátorság, bizalom és lélekjelenlét hiányában a tömegek sajnos beállnak a szisztematikus önpusztítás természetesnek hitt folyamatába. A legtöbben az öngyilkosság hosszú lefolyású módozatát választják, mások azonnal ható módszerekhez folyamodnak.
Akik az öngyilkosság valamely sok évig is eltartó verzióját választják, többnyire azt hiszik, hogy csak azokra illik az öngyilkos jelző, kik hirtelen vetnek véget az életüknek, de a vég felé közeledve talán mindenki rájön, hogy a legtöbb ember önpusztítás révén veszíti el életét.
Az önpusztítás hogyanját, azt hiszem, fölösleges részletezni, mert mindenki látja. Sőt, mit több: szinte csak ezt látni mindenütt. Röviden és tömören annyit talán érdemes megemlíteni, hogy ha az ember a társadalomtól adoptált elmeprogramok (Humán Operációs Rendszer) szerint éli az életét, azáltal háttérbe szorítva a lélek hangját, már benne is van az önpusztítás folyamatában.

Az élet jelét, mely az életet és az élethez szükséges szert sugározza, a rádióhullámokhoz lehetne hasonlítani. Az ember maga a rádió, mely nem csak veszi, hanem továbbítja is a jelt.
Ha például a Sláger Rádió a 99.99 MHz frekvencián sugároz, nyilván csak azon készülékek fogják az adást, melyek be vannak hangolva a 99.99 MHz-re. Ugyanez a helyzet az emberekkel is. Az élet forrása is egy rádióállomáshoz hasonlóan állandóan sugároz egy bizonyos frekvencián, folyamatosan küldi az élethez szükséges jelt az emberek felé, melyen rajta van az életet létrehozó, megtartó és megújító szer, melyről szép anyanyelvünk egyértelműen kijelenti, hogy etet, táplál: SZER ETET.
Viszont csak azok az emberek képesek élni vele, akik rá vannak hangolódva erre a bizonyos ÉLET JEL-re. Azok a személyek tehát, akik JEL-en vannak, értelemszerűen a SZER-en is rajta vannak. Ekképp rájuk érvényes a SZER ETET. A szer eteti (táplálja) őket, és másokat is, akik az ő környezetükben vannak.
Ugyanez a helyzet a tudással és a bölcsességgel is: az is a JEL-en van rajta. Ez azt jelenti, hogy én nem tudok semmit, mint ahogy te sem tudsz semmit. Sem az élet hogyanját, sem az élet szerét nem ismerhetjük mindaddig amíg nem hangoljuk rá magunkat a JEL-re, és nem maradunk rajta a JELEN. Ha ez sikerült, nyert ügyünk van, mert a jelen van az örök lét szere és tudása egyaránt. Aki tehát “saját erőből” próbálja magát megváltani/kiszabadítani a hiábavalóság mókuskerekéből, az szélmalom harcot vív, mert (most még) minden emberben csak részleges az ismeret. A tökéletesség, a teljesség pedig a mindenütt jelenlévő JELEN van rajta. Amennyiben állandóan JEL-en vagyunk, és nem engedjük a világnak, hogy elállítsa frekvenciánkat arról a jelről, ahonnét az öröklét szerét kapjuk, mely állandóan megújít és újjászül, képtelenné válunk az öregedésre és az elmúlásra egyaránt.
Sőt, arra is vannak példák, hogy miután az ember a világ káprázatáról a jelre fordítja figyelmét, megfiatalodik, új erőt, új lelkesedést kap az élethez.
A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy az igazi tanító, nem készen becsomagolt információkat közöl tanítványaival, hanem segít nekik jellemük formálódásában, hogy alkalmassá váljanak a jelre való ráhangolódásra. Erről szólt a “Jézus nem tanított” címet viselő gondolatcsomag is, mely arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy Jézus ahelyett, hogy fölösleges misztikus információkkal terhelje balga tanítványait, segíteni próbált nekik egy olyan lelkület, lélekjelenlét, jellem kialakításában, mely képes befogni a tökéletes jelt, mely tökéletessé teszi azokat, akik annak engedelmeskedve élnek.

Tehát igazán érdemes észrevenni, hogy anyanyelvünk olyan elementáris törvényekről árulkodik, melyek ismerete nélkül, csak egy olyan életet folytathatunk, amilyent őseink, és emberek milliói már előttünk végigkínlódtak. Jelen esetben érdemes felfigyelni rá, hogy a JELEN nem csupán a múlt és a jövő közé beékelődő időpontra utal, hanem egy bizonyos figyelmi állapotra, melyben nem tévesztjük szem elől a tökéletes isteni lélek jelzéseit. És nyilván azon sem árt elgondolkodnunk, hogy a szeretet szavunk nem csupán egy főnév, hanem egy teljes mondat, egy örök érvényű kijelentés, melyet ha megértünk, megértjük azt is, hogy miért van az, hogy embertársaink annak ellenére, hogy vágynak a szeretetre, valamiért mindig hiányuk van az etető szerből.

Derűsön süssön ránk az igazság sugara!
Oszlassa szét fejünk felett a sűrű felleget!
Ne legyünk a sötétre festett elmék rabja!
Engedjük táncolni s kövessük a szert,
mely életet ad, s etet!

Reklámok
Categories: Minden | 1 hozzászólás

Bejegyzés navigáció

One thought on “Mindenki öngyilkos, aki meghal

  1. Igen, a Stalker – Ami hajmeresztő filmes tett volt annak idején, mivel szembe mert menni a kommunista öngyilkossággal – Tehát a “Vezető” volt az a döbbenetes film, ami 1981 őszén a metafizikára végleg rá irányította a figyelmemet. És még az sem baj, hogy ez egy olyan hamis metafizika volt, aminek a komolyan vételétől maga Tarkovszky, a Stalker szerző – rendezője is (A filmnek ugyanis majdnem semmi köze nincs a sience fiction történethez, amelyből ihletődött.), még csak két filmet tudott készíteni, mert idejekorán meghalt rákban a fiatalos rugalmasságában.Azért nem baj, mert legalább metafizika volt, aminek a szellemiségén el lehetett indulni, és később a Hamvas – szövegeket azonnal megérteni, el- és befogadni. Ma viszont egyiknek az útján sem indulnék el, tehát sem a Tarkovszkyién (Na, ná, hogy nem!), sem a Hamvasén, hanem csakis azon, amely a Szer-etetnek a hiteles formája: A konkrét életadás és az élet-gondozás, az életről való gondoskodás, az életért való konkrét, gyakorlati felelősség-vállalásnak az útja!

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.