Ki az ellenség? Mi az ellenség?

Azon korlátaink összessége, melyeket nehezünkre esik önmagunkban felismerni, és melyeket embertársainkra kell vetítenünk annak érdekében, hogy “meggyűlölhessük”, majd önmagunkról is levethessük őket, és szabadok lehessünk.
Ha ezt értjük, könnyen beláthatjuk, hogy mi vagyunk az “ellenség” és “kellemetlen személy” címkékkel ellátott embertársaink megrontói, akikre rávetítjük meglévő korlátainkat, melyek megfosztanak minket istenemberi mivoltunktól. Mi vagyunk azok, akik a gyarlóság és tudatlanság rabságában tartjuk azokat a személyeket, akiknek megjelenése számunkra kellemetlen.
Őrültség figyelmen kívül hagynom, hogy valamilyen mértékben jelen van bennem minden létező emberi tulajdonság, mellyel valaha is találkoztam. Én nem csupán Bodó Attila vagyok, hanem minden, amivé ember válhat. Én vagyok a segítőkész fiatalember. Én vagyok az intelligens és bátor, de a lator, a gyilkos és a tolvaj is én vagyok. Sőt, még a könnyűvérű nő is én vagyok, aki pénzért árulja a testét. Én vagyok a szélhámos, a hazug politikus, és a perverz pap is, ki képzelt valóságában kisfiúkkal és kislányokkal kéjeleg. Én vagyok minden emberi gyarlóság halmaza, melyet ha meg nem ismerek, és megértéssel le nem vetkőzök, nem léphetem át a hiábavalóság és az öröklét küszöbét. De hogyan is ismerhetnék meg bármit, amit előítélettel eltaszítok magamtól?
Fontos tudomásul vennem, hogy bennem van minden egyes emberi tulajdonság csírája, mely elválaszt engem a tökéletességtől.
Ennek felismerése nélkül hiábavalóság, idő- és energiapocsékolás Istenről és a létről beszélni.
Következésképp ha úgy teszek, mintha semmi közöm nem lenne egy kellemetlen emberi vonáshoz, amit a külvilágban tapasztalok, becsapom, és megfosztom magam a kiteljesedés lehetőségétől.

E tekintetben az evangéliumok Jézusa ugyanazt mondja, mint a hawaii Ho’oponopono: áldjátok ellenségeiteket, azokat a személyeket, kik a kényelmetlen emberi vonásaitokat megjelenítik számotokra annak érdekében, hogy megismerjétek azon korlátaitokat, melyek a durva fizikai létben tartanak benneteket.
Mindannyian szeretjük barátainkat, azokat a személyeket, akik a kedvünkre járnak, de azokat az embertársainkat, kik a legnemesebb szolgálatot végzik: szembesítenek rejtett gyarlóságainkkal, a hiábavalóság körforgásában tartó korlátainkkal, rendre eltaszítjuk magunktól. Ekképp nem vesszük észre, hogy velük együtt szabadulásunk lehetőségét utasítjuk el, miközben tovább folytatjuk elménk börtöncellája falainak befele irányuló vastagítását.
Szabadulásunk érdekében a legtöbb, mit tehetünk, az, hogy fokozott figyelmet fordítunk azokra a személyekre, akik valamiért minduntalan megjelennek a horizonton és megzavarják “álnyugalmunkat”. Emlékezünk rá, hogy mi az ő szerepük a mi életünkben. Megkeressük őket megromlott magvunkban, majd elbocsájtjuk azáltal, hogy beismerjük, hogy mi voltunk azok, kik tudatlanságunk, vakságunk által szükségessé tettük az ő fizikai nyomorúságukat. Ugyanakkor őszinte hálát érzünk nemes szolgálatukért, mely nélkül kint sem láthattuk volna meg azt, amit képtelenek voltunk észrevenni önmagunkban. Csak így történhet meg “ellenségeink” igaz elbocsátása, feloldozása, kiszabadítása abból a hálátlan szerepből, melyet többek között a mi ébredésünkért jelenítettek meg szemeink előtt.
“Szeressétek tehát ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” (Mt. 5:44)

Advertisements
Categories: Minden | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

SZABAD A GONDOLAT! (vélemény/kérdés/üzenet)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.